Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
Tisenhet esztendő kttvetkeietessCge ? Kádár János: Válogatott beszédek és cikkek Tizenhét esztendőt ível át a párt első titkárának beszédeiből és írásaiból készült válogatás. A kötet első lapjain olvasható szavak 1957 januárjában hangzottak el, az utolsóként közölt nyilatkozat 1973- ban. Sűrítve tükrözi ez a könyv mindazt, ami ebben a tizenhét évben a legfontosabb volt, ami meghatározta a párt és a kormány politikáját, mind annyiunk életét. Az 1956 ősze óta eltelt közel két évtizednyi időt joggal tekintjük a jövőnket megalapozó és a fejlődésünk irányát hosszú időre meghatározó korszaknak. E korszakban úgy folytattuk a szocializmus 1945- ben megkezdett építését, hogy kiküszöböltük a korábban elkövetett hibákat, hogy következetesen a marxizmus—leni- nizmus szellemében dolgozunk, hogy fokozódó mértékben vonjuk be az állampolgárokat a közügyek intézésébe, hogy a szocialista építés programját a ma élő nemzedékek össznépi és egyéni érdekeit figyelembe véve és szolgálva hajtottuk és hajtjuk végre. Ez a belpolitika párosult azzal a külpolitikával, amely lehetővé tette, hogy — a szocialista világrend- szer részeként a legteljesebb egyetértésben és összhangban munkálkodva — eredményesen vegyünk részt a nemzetközi életben. Csepelen hangzott el a könyvben elsőként olvasható beszéd. Arról beszélt itt — az ellenforradalom leverése után két hónappal — Kádár János, hogy a nemzet vezető ereje nem lehet más, csak a dolgozó parasztsággal és az értelmiséggel szövetséges munkásosztály, hogy a munkásosztálynak meg kell értenie: csak a párt vezetésével biztosítható a nép hatalma, a nemzet felvirágzása. Az 1956- os ellenforradalom feletti győzelem a siker forrásai jegyében elvi és gyakorlati feladatunkká tette a munkásosztály vezető szerepének minden vonatkozásban való biztosítását. Az első évek beszédei és írásai, a fizikai munka iránti tiszteletre, államunk munkás jellegére és arra utalnak, hogy mindig“ a dolgozók vállalták a szabadságharcnak valódi célkitűzéseiért a harcot, hogy a magyar munkás forradalmisá- ga a legnehezebb években is jelezte határainkon belül és kívül: nem aludt ki a forradalom lángja, még akkor sem, ha a fasizmus leírhatatlan kegyetlenséggel lépett fel a haladás ellen. S a kötet legutolsó mondatai ugyanerről szólnak: a párt és a munkás- osztály szoros kapcsolatának, a munkásosztály vezető szerepének, a legszélesebb dolgozó tömegek összefogásának jelentőségéről. Kádár János beszédeiből, írásaiból egyaránt kiderül, hogy munkájában és pártunk egész tevékenységében a hatalom kérdéséhez mindig szorosan kapcsolódik a hatalom erősítésének fontos feltétele, a marxista—leninista szövetségi politika. „A szövetségi politikában a munkásosztály a kommunista végcélt és azokat a feladatokat tartja szem előtt, amelyeknek megoldása az adott helyzetben közelebb visz a kommunista végcélhoz is. A fejlődés jelenlegi szakaszában a feladat a szocializmus teljes felépítése. A munkásosztály erre szövetkezik valamennyi dolgozó osztállyal és réteggel." E közös útra szövetkezik a munkás- osztály valamennyi társadalmi réteggel és, mert e cél közös, válik minden a munkás- osztály, a parasztság, vagy az értelmiség helyzetét befolyásoló intézkedés egyúttal az egész társadalom érdekévé. Kifejeződik ebben is az a következetesség, amely nyomon követhető a válogatás minden lapján. S amit közvetlenül tapasztalhattunk mindennapi életünkben, hiszen az MSZMP tevékenységének, Kádár János munkásságának alapvető vonása: a szavak és a tettek egysége. Van egy nagyon lényeges gondolat, ami különböző formákban többször is felbukkan a kötetben. Mégpedig az, hogy a szocializmus, a marxista elmélet, a párt nem önmagáért való, hanem eszköz, amelynek segítségével a dolgozó ember urává lehet saját sorsának. Ahogyan Kádár János 1960- ban a Hazafias Népfront II. kongresszusán tömören megfogalmazta: „Minden szocialista törekvésünk végső célja, hogy a dolgozó emberek élete mind jobbá és szebbé váljék”. Ez a cél munkál valamennyi beszédben és írásban, ez lüktet a sorok mögött, ez a szándék vezérli a párt első titkárának minden elgondolását. Nem elegendő azonban a cél ismerete, a hozzá vezető utat is meg kell találni. A könyvet olvasva most összefüggéseiben tekinthetjük át, mint ismerte fel és elemezte folyamatosan a párt, a fejlődés megérett szükségleteit, s miként dolgozta ki újból és újból a megoldás módozatait. Vissza-visszatérő gondolata Kádár Jánosnak a realitások, a valóság gondos elemzésének szükségessége: az a felismerés, hogy nem indulhatunk ki üres sablonokból, elvont formulákból, csakis a tények felismeréséből. Építve az emberek, a tömegek tapasztalataira, a kölcsönös bizalom jegyében erősítve a vezetés és a lakosság összeforrottságát. A könyv tematikus útmutatója arról tanúskodik, hogy Kádár János beszédben és írásban társadalompolitikai, ideológiai, közgazdasági, vezetéselméleti, rétegpolitikai és nemzetközi kérdésekkel általában és rendszeresen foglalkozik. Maguk az írások és beszédek pedig azt igazolják, hogy 1956-ban vállalt polliti- kai vonala és alapelve azóta sem változott. Ennek a szükségességéről Kádár János már 1957 januárjában szólt: „Vigyázni kell arra — mondotta —, hogy pártunk soraiban egységes irányvonal érvényesüljön és a kettős rend ne bomlassza többé sorainkat”. Ez a kettős vonal, a párton belüli egyenetlenség a lenini normáktól való eltérés, szerepet játszott az ellenforradalom kitörésének okai között. Bármilyen témáról is van szó — abban közvetlenül, vagy közvetve, de jelen van a Szovjetunióhoz való ragaszkodás elvi, politikai és érzelmi indoklása. Kádár János megnyilatkozásaiból politikánk egyik legfontosabb alapelve következtethető : mindig figyelembe kell venni az emberek és így a szövetségeseink véleményét, de következetesen érvényesíteni kell a párt politikáját. Ez a következetesség megnyilvánul a hozott határozatokban, a marxista tudás terjesztésében, az egyéni gondok megértésében és a más nézetekkel való vitában is. A változó feladatokhoz igazodó, az új helyzetekben megújuló, szüntelenül fejlődő, ugyanakkor fő vonásaiban állandó és következetes politikai vonalvezetés rajzolódik ki a kötetben foglalt beszédekből és írásokból. Ez volt sikereink, felmelkedésünk alapja e tizenhét esztendőben. Ezért továbbra is csak ezen az úton haladhatunk. NÓCRÁD újságíró-stúdió Balassagyarmaton Pályázati felhívás Balassagyarmatról és körzetéből számos olyan fiatal olvasónktól kaptunk levelet, aki kedvet, elhivatottságot érez az újságírói pálya iránt. Szerkesztőségünk megszívlelve a fiatalok érdeklődését, úgy határozott, hogy Balassagyarmaton kétéves újságíró-stúdiót indít, ahová jelentkezhetnek a városban lakó fiatalokon kívül a balassagyarmati, rétsági és szécsényi járásokban élő fiatalok is. Szerkesztőségünket az a szándék vezeti, hogy Balassagyarmatról és a jelzett járásokból azok kerüljenek az újságíró-stúdióba, akik a legtehetségesebbek, akik máris jelét mutatják bizonyos újságírói képességnek, elhivatottságnak, akik a NÖGRÁD-nak, mint külső tudósítók is munkatársai lehetnek. A jelentkezőknek két pályamunkát kell készíteniük. Minimum két, de maximum négy oldalnál nem hosszabb (120 gépelt sor, egy sorban 56 leütés), vagy kézírással készített pályamunkákat is elfogadunk, tudósítást, riportot, kritikai elemző írást, publicisztikát kell szerkesztőségünk címére beküldeni. Irodalmi műfajban (vers, novella, regény) írt pályamunkákat nem fogadunk el. Az újságírói műfajban készített pályamunkák konkrét helyhez, vagy eseményhez, nevekhez, jelenségekhez kapcsolódjanak. A sikeres pályamunkákat lapunkban is megjelentetjük, s azokért a szokásos tiszteletdíjat fizetjük. Az újságíró-stúdióba olyan 16—30 év közötti fiatalok jelentkezését várjuk, akik már elvégeztek valamilyen főiskolát, vagy egyetemet, esetleg most járnak valamilyen felsőfokú intézmény nappali, esti vagy levelező tagozatára. A 16—18 eves, a középiskolás tanulók közül jelentkezését fogadjuk el, akik valam'lyen felsőfokú intézmény elvégzése után az újságírást kívánják élethivatásul választani, s már most rendelkeznek ehhez bizonyos készséggel. Természetesen csak olyan tanulók jelentkezhetnek, akiknek az iskolai tananyag elsajátításában nem jelent kiesést a kéthetenkénti háromórás, esetenként négyórás távoliét. A jelentkezők rövid életrajzot is csatoljanak pályamunkájukhoz. Az oktatás 1974. október elején kezdődik és 1976. június elején fejeződik be. A jelentkezők kéthetenként háromórai, gyakorlati foglalkozás esetén négyórai elfoglaltsággal számoljanak. Az elméleti foglalkozások mindig délután három órakor kezdődnek. Amennyiben középiskolás diák is sikerrel pályázik, az oktatásban való részvételéhez az iskola igazgatójának javaslata, hozzája-: rulása szükséges. A pályamunkákat szeptember 15-ig kell beküldeni szerkesztőségünkbe, a borítékon „Űj- ságíró-stú31ó” megjelöléssel. A pályázat ered- ményéről levélben értesítjük a jelentkezőket. Az egyéves oktatásban való részvétel teljesen ingyenes, csupán a jegyzeteket kell megvásárolni a hallgatóknak. Az újságíró-stúdió utolsó, ünnepi foglalkozásán adjuk át a tanfolyum elvégzését igazoló bizonyítványt. Könyvesbolti eladó Tulajdonképpen nem is tarjáni. Somoskőújfaluról jár be munkahelyére, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat salgótarjáni könyvesboltjába. Tizennegyedik éve, a fővárosból költözött ide. Addig az Állami Budapest Táncegyüttes táncosa volt. — Nagyon szeretek táncolni, most is. Hogy akkor abba kellett hagynom, annak nyomós oka volt. Két gyerek. Tizenkét éve dolgozom a könyvesboltban — mondja. Talán csak milliókkal lehetne mérni azoknak a köteteknek a számát, amelyeket ez idő alatt e'adott. Ha egymásra raknán c őket, hatalmas könyvtomyot alkotnának. Ennyi idő alatt nem csoda, ha szinte törzsvevőköre alakul ki egy eladónak. Megismeri a vásárlókat, igényeiket. .. — Törzsvevők? Elég sokan, úgy ötven-hatvanan lehetnek. Nekik biztosan merek ajánlani, tudom, hogy elviszik a könyvet, lemezt, illetve tudom, mit visznek el. Minden vevővel igyekszem úgy bánni, hogy a lehető legelégedettebben távozzon a boltból. Tapasztalatom szerint, azzal, hogy hamarosan újra jönnek vásárolni, többek között az udvariasságot, készséggel hálálják meg. Gyakran mosolyog, mikot egy-egy könyvet ajánl: „Ezt én is olvastam..Otthon várja a család, a harmadik műszak, s pihenni is kell... Szokott-e olvasni? Van-e rá ideje? Mit, mennyit olvas? — Az idő bizony kevés.. 1 Havon 1a két-három könyvet olvasok el. A történelmi regényeket kedvelem legjobban, de el kell olvasni minél többet mai szerzőktől, hogy ajánlani tudjak. A gyerekek többet olvasnak, különösen a fiam, nála sokszor csak egykét napig tart egy kötet, azután el-elmeséli mit olvasott. .. Könyvesbolti eladó bárki lehet érettségivel, ha egy éven belül eladói vizsgát tesz. Ahhoz, hogy valaki jól meg- álja a helyét, kell még valami. Legalább annyira szeretnie kell ezt a munkát, mlpt Czikora Tibomé. — %- — Mai tévéajánlatunk VARGA DOMOKOSt iTB ÖLYÖKXÓSTOLGATÓ De én csak itthon szeretek (Vili-) * Hamar rájött Bubu: neki Idehaza van a legjobb dolga, ebben az izgalmas-mozgalmas családban, ahol ha akar, egyedül is játszhat, de ha akarja, mindig akad társa bármilyen mulatságra, a szappanhabfújkálástól a dominóállítgatásig és -döntöge- tésig. Nagyobb testvérei annak idején nem egészen így voltak. Sokat játszottak pedig egymással — sokat veszekedtek is —, de mindegyikben ott fészkelt valami örök kielégítetlenség, hogy neki nem jut annyi apjából-anyjá- ból, s az élet egyéb javaiból, mint amennyire vágyik, ök soha nem ragaszkodtak olyan rettenetesen a családhoz, de személy szerint hozzánk, édes- szüleikhez sem, mint Bubu. Nem volt szüntelen gondjuk, félelmük, hogy jaj, csak innen ki ne szakadjanak, minket el ne veszítsenek. Rájuk jött néha a veszett nagy apás- anyásság, bújtak is hozzánk, másztak be az ágyunkba, fu- rakodtak az ölünkbe, kapaszkodtak a nyakunkba, de éppígy birtokba vették a hozzánk járó barátokat, ismerősöket is. Ragadtak rá mindenkire. Ök fészekhagyó természetű fiókák voltak. Bubu fészekőrző, mindhalálig. Nagyon megrendült, mikor nemrég férjhez ment az idősebbik nénje. — Elmegy a Bánni? É6 többet nem jön vissza? — De visszajön. Látogatóba. — De nem lakik itt? — Nem, ő már a férjével lakik — Mért a férjével? — Mert ő már asszony. Az asszonyok a férjükkel laknak. — Én nem is akarok férjhez menni! Később aztán megegyeztünk, hogy ha mégis férjhez menne a Pócs Gergőhöz — óvodai szerelméhez —, akkor ők itt lakhatnak nálunk. De kikötötte, hogy nem a kisszo- bában, hanem a lányokéban, mert ott mind elférünk. Mi fekszünk anyjával a Panni ágyán, ő a Pócs Gergővel a fejünknél, a piros rekamién, és én ugyanúgy fogom a kezét, mint most, minden este. Csak azt nem ígértette meg, hogy mesélek is neki. Gondolta tán, hogy mesélni a férjek is tudnak. Neki az otthon, a család: a hetedik mennyország. Egyszer már azt hitte, kirekesztik belőle, s azóta szinte betegesen ragaszkodik hozzá. Ragaszkodott már azelőtt is, hogy anyja félbeszakította gyermekgondozási szabadságát, s őt kétéves, kéthónapos korában bölcsődébe adtuk. De a nagy sokkot akkor kapta, s ez azóta is bőven meglátszik rajta. Ajaj, az a beadás! Azok a szívszorongató napok és hetek! Korához képest ő nagyon kis ügyes volt. Szépen evett magától, tetőtől talpig fel tudott öltözni, le tudott vetkőzni, gombjait ki- és begombol- ni, cippzárjait le- és felhúzni, cipőfűzőjét ki-bekötni, de nem bogra, hanem szabályos mas- lira; ismert minden színt, pirosat, zöldet, sárgát, feketét, fehéret, sőt. megkülönböztette a sötét- és világoskéket... egyet mégse tudtunk megértetni vele: azt, hogy nem kell félnie. Hogy mi őt nemcsak elvisszük, hanem minden délután haza is hozzuk. Hogy ez a napi elvitel nem a teljes elszakadás, a majdani végleges otthagyás. az élete eddigi paradicsomából való kiűzetés kezdete. Szeret apja, szeret anyja; ezt értette. De azt már nem, hogy ha szeretik, miért dobják oda idegeneknek. Az egyévesek állítólag kevésbé sínylik meg, ha mások kezére adják őket. A háromévesek, a már óvodás korúak szívének is könnyebb a naponkénti elválás (bár az anyásabbja de tud bőgni eleinte!). A kétévesek már pontosan tudják, mi történik velük, de képtelenek megérteni, miért akar szabadulni tőlük anyjuk és apjuk. A bizalom rendül meg bennük, az eddigi teljes biztonságukat veszítik el. Nem mind egyformán. Ki jobban, ki kevésbé. A ml Búbunkban mintha egy világ omlott volna össze. Rém 6okat sírt, nappal és éjjel. Csitíttatta, nyugtatgatta magát, mindent megtett érte, hogy fogjuk ölünkbe, eresszük ágyunkba, fogadjuk kegyelmünkbe. Ügy kapaszkodott belénk, mintha fuldokolna. Nagyon szánandó kis szőkeség volt ebben az időben. Én mindig hajlottam rá, hogy eleresszem a fülem mellett gyerekeim sírását-rívását, főleg ha előre megfontolt bőgőssel akartak valamit kicsikarni maguknak. „Addig ordítok, míg meg nem csinálod, vagy oda nem adod, amit akarok.” Jó, gondoltam gonoszul, majd elválik, hogy a te torkod bír-e többet, vagy az én idegeim. Csak anyád ki ne boruljon idő előtt... Hanem Bubutól majd a szivem szakadt meg. ö csakugyan szenvedett. Túlságosan hozzánk nőtt kicsi kora óta. s most ez visszaütött, nem is annyira miránk, mint őrá, szegény elapáttanodott-el- anyátlanodottra. Vagy egy hónapba telt, míg úgyahogy megszokta, hogy neki immár nem egy, hanem két világa van: az otthoni meg a bölcsődei. Jobban mondva két fél világa: az egyik reggeltől délutánig, a másik délutántól másnap reggelig. 20.00: Szombat este..; A televízió időről időre jelentkezik minden néző kedvét kereső összeállításával. Nézzük, mi a kínálat ezúttal. A nótakedvelőknek Dóczy József legszebb dalaiból sugároz rövid összeállítást, amit — 20.15-kor — két kitűnő színész egy-egy alakítása kapcsán készült riportfilm követ. A két művész: Sinkovits Imre és Darvas Iván, a két szerep pedig Madách Mózes című drámájának címszerepe, illetve Gogol Egy őrült naplójának Popriscsine. A műsor címe — a Háromszáz felett. .. — arra utal, hogy az 1967-es bemutató óta mindketten már több mint 300 alkalommal játszották el a kitűnő szerepet. A darabokból sugárzott részletek mellett mindketten elmondják gondolataikat az izgalmas szerepről és arról, hogy mit jelent számukra ez a háromszázas szám. A műsor keretében — 20.50-es kezdettel — összeállítást közvetít a tévé a Margitszigeti Szabadtéri Színpad műsorából, majd Tabi László Családi dráma című komédiájának tévéváltozata kerül sorra. 22.20-kor Haydn Esz-dur vonósnégyesének egy részletét iá that juk-hallha tjük a Kodály vonósnégyes előadásában, valamint Schubert Éji zene című művét — Szőnyi Olga tolmácsolásában. Az est befejező száma: Molnár Ferenc Színház című jelenete. Szereplők: Szegedi Erika és Vogt Károly. 4 NÓGRÁD — 1974. augusztus 10„ szombat Mia Farrow és Tpoll a Ki megy a nő után című film egyik kedves jelenetében 6
