Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-07 / 183. szám
A Sasahohtatáhi Pedagógiai Intézet A jövő szakmunkásainak korszerű oktatása, nevelése napjaink egyik legfontosabb oktatáspolitikai feladata. De nemcsak fontos, nehéz Is ez a feladat, hiszen a szédületes iramú technikai fejlődés következménye az egyre magasabb képzettségű szakmunkás. Erre utal az MSZMP KB 19,7'? júniust határozata is, amikor megállapítja: „A szakmunkásképzés tartalmi fejlesztése, tárgyi és személyi ellátottságának javítása — az áUalános iskoláké mellett — oktatásügyünk alapvető feladata. A szakmunkásképzés korszerűsítésére megindult munkálatokat meg kell győrsi tani”. A tartalmi fejlesztés alapja a tudományos pedagógiai kutató munka. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a szakoktatásra vonatkozó kutatások elmélyüljenek, és az eredmények minél, hamarabb beépüljenek a képzés gyakorlatába. Ennek érdekében a Munkaügyi Minisztérium Módszertani Intézetét tavaly októberben Szakoktatási Pedagógiai Intézetté szervezték. — A Módszertani Intézet 1953-tól két évtizeden át segítette a szakmunkásképzést. Milyen többletet jelent a Szakoktatási Pedagógiai Intézet munkája? — kérdeztük Kunért József igazgatót, aki különböző posztokon 1950 óta dolgozik a szakmunkásképzésért. — A két elnevezés jól mutatja a tartalmi különbséget — válaszol Kunért József. — A Módszertani Intézet feladatköre sokkal szűkebb volt. A szakmunkásképzés módszertani színvonalának emelése, a szakmunkásképzésben dolgozó pedagógusok továbbképzésének segítése, a szakmai munkaközösségek tevékenységének támogatása jelentették fő feladatait. A Pedagógiai Intézet a szakoktatás egészét átfogja. Természetesen a Pedagógiai Intézetnek is egyik legfontosabb feladata a módszertani kutatás. Ennek napjainkban fokozott szerepe van, hiszen rendkívüli gyorsasággal változnak a technikák és technológiák, újabb és újabb munkamegosztási, munkaszervezési módok alakulnak ki. Ezek mind új követelményeket jelentenek a szakmunkásképzésben, tehát mindenképpen foglalkoznunk kell kutatásukkal, illetőleg az eredményeknek megfelelő didaktikai-metodikai eljárások kidolgozásával. Ezenkívül kutatnunk kell, hogy milyenek legyenek a korszerű szakmunkásképző intézmények, hogyan létesítsük, mi módon rendezzük be. Nem kevésbé fontos terület a tanulók tanórán kívüli általános és szakmai műveltségfejlesztése. — Ezek a feladatok, ha szűkebb értelemben is, a Módszertani Intézetnek is feladatai voltak. Van-e teljesen más terület is? Tanácskoztak a brigádok Kíshartyánban a községi ta- nék a következő hónapokban, nács összehívta a termelőszö- A Gagarin és a Vörös Csillag vetkezet hat szocialista bri- brigád az iskolát patronálja, gádját, hogy közösen vitassák de a többiek is megígérték meg a megyei tanács társa- segítségüket. A brigádok asz- dalmimunka-felhívását. A szonyai pedig az öregek ,gon- tanács vezetői elmondották dozását vállalták társadalmi mi az, amiben segítséget kér- munkában. Mai arcok — mai emberek Hé! portré, Kék köpenyes, szőke fiatalember áll az egyik szalag mellett a tűzhelygyári szerelőcsarnokban. Pampurik György az üzem KlSZ-titká- ra rámutat: — O az a Rozgonyi László, akit keresünk. Az itteni alan- szervezet „főnöke”. A fiatalok nagyon szeretik. Rozgonyi László élete érdekesen alakult. Például szállodai portás is volt. Méghozzá másfél évig a Narancsban. — Nem rossz dolog az. de csak addig, amíg az ember nőtlen ... Valahogy így kezdődött. Most elektromos és gáztűzhely-szerelő a szakmáia. Két esztendeje pedig KlSZ-titkár- rá választották. — A szereidében túlnyomórészt fiatalok dolgoznak. Több mint ötven kiszesünk van. Mind rendes gyerekek. Olyan baj. vagy gond még egyetlenegyszer sem akadt, hogy 1 taggyűlésről ok nélkül elmaradjanak. Szeretek foglalkozni az emberekkel. Mindig örülök, ha valamilyen kérésüket el tudom intézni. Jó érzés. A KISZ-titkár az öthónapos Párti skolát már elvégezte. Szeptemberben kezdi az esti egyetemet. — Arra különösen büszke vagyok, hogy a szereidében minden- KISZ-tagunknak megvan a nyolc általánosa, öten most fejezték be és kaptak bizonyítványt. — Nehézség, gond? — Az is akad. Elég sok a bejárónk. Őket nehéz megfogni a különféle programokkal. De ha érdekes dolgokat szervezünk, ami érdekli a fiúkat, lányokat akkor nem kell külön hívogatni senkit. A szereldei KISZ-esek a Csizmadia úti iskolába járnak. ahol ismerkednek a nvotoediko í '.kai. Beszélnek a munkáiukról. a fizetésről, arról, hogy milyen a tűzhelygyárban dolgozni. De az is divat ebben az fiatalokról alapszervezetben. hogy az újonnan munkába álló fiatalokat fogadják. Méghozzá ünnepélyesen. Aztán az első napokban, segítik valameny- nyiüket, hogy megszokják a környezetet megismerkedjenek a munkatársakkal, köny- nyebben átvészeljék a beilleszkedés nehézségeit. — Így könnyebben megragadnak és jó érzéssel gondolnak vissza a munkakezdésre. De búcsúzik a KISZ-titkár, mert közben jöttek érte ... ★ A Váci Mihály ifjúsági brigádban huszonöt esztendő az átlagéletkor. Valmennyien karbantartók, a szakmájuk lakatos. — Csinálunk mi mindent, a gépektől kezdve egészen a vízvezetékig — mondia Becskereki János brigádvezető. Huszonhat ember tartozik a kollektívába, akik Váci Mihály nevét választották maguknak. Közben jönnek-mennek körülöttünk. Mozognak a gépek, dolgoznak az emberek. — A munka vár. ha ml elmaradunk valahonnan, rögtön szidnak bennünket. Jó összekovácsolódott az ifjúsági brigád, ök is támogatják a Czizmadia úti Általános Iskolát. — De van egy „saját” gyerekünk is. A Bartók Béla úton egy fiúnak visellük gondját. Magunkkal vittük kirándulásokra, moziba. Amíg kisebb volt. csokoládét, játékot, ajándékot kapott. * Már elvégezte a nyolcadikat. Pestre megy szakmunkástanulónak. Autófényező lesz. Ez tetszett neki, hadd dolgozzon kedvére való szakmában. Nem feledkezünk meg róla. továbbra is figyelemmel kísérjük. hogyan alakul az élete. Elvégre a mi fiunk... — Ilyen a szakmai oktatási dokumentációk kidolgozása. Ezt korábban a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési főosztályán végezték. Logikus azonban, hogy ezek a munkálatok abban az intézetben folyjanak, ahol a korszerű tartalmat és az ennek megfelelő módszertant kutatják. Természetesen az nagy feladat. A Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt jelenleg 125 szakmát tanítunk. Ezek keretében szakmánként legalább 4—5 szakmai-elméleti tantárgyat oktatunk. Ezekhez kell kidolgoznunk a tanterveket, meg kell íratnunk a tankönyveket, a módszertani segédkönyveket. A tantervek kidolgozásának, a tankönyvek meg- iratásának nehézségeit, azt hiszem, nem kell részleteznem. Mit és mennyit tanítsunk — ez ma a közismereti tárgyak tanításának is egyik leglényegesebb, legkényesebb kérdése. A szakmai-elméleti tárgyaknál még fokozza a gondokat a rendkívül gyors elavulás. Előfordulhat, hogy a technológia, amelyet megtanítunk, régen használhatatlan lesz, mire a szakmunkás- tanulóból szakmunkás válik. Az intézetnek mintegy harminc munkatársa van, s körülbelül még egyszer eny- nyien segítik munkájukat. Természetesen arra is szükség van, hogy külső munkatársakat — a szakoktatás legkiválóbbjait — foglalkoztassunk. Belső munkatársaink is többségükben mérnök tanárok, technikus tanárok, de a követelményeknek megfelelően van közöttük pszichológus és ergonómus is. Intézetünk érthetően nem nélkülözheti a hasonló intézmények segítségét. Ezért törekszünk .arra, hogy együttműködjünk — a többi között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal, az MTA Pedagógiai Kutató Csoportjával, az Országos Pedagógiai Intézettel, az Országos Oktatástechnikai Központtal. Morvay István Úszó traktor A szovjet sarkvidéken befejezték a TP—90 úszó traktor kipróbálását. A kétéltű gépeknek elsősorban az a rendeltetésük, hogy segítsenek a favágóknak a folyókon és a tavakon a kitermelt fa úsz- tatásában. A traktoraidon ság azonban a murmanszki tengerészeknek is megtetszett. Kezdeményezésükre a gép két és fél hónapon át „tengeri gyakorlaton” vett részt a sarkvidéken. A rakományok partra szállításában a kétéltű traktor sikeresen helyettesítette a motorcsónakokat, s helytállt a sekély, elmocsarasodott helyeken is. A motorcsónakok számára veszélyes jégtáblák sem jelentettek akadályt az úszó traktor számára, amely két- három csomós szélsebesség esetén is biztonságosan szállította a rakományt. Talán nem reménytelen IMínrlíff enyhe szomorúságot okoz, ha Itj.1 u u J g olyan dolgok ellen kell szélmalomharcot folytatnunk, amely ellen már számtalanszor meghirdettük a végsőnek szánt offenzívát. Ilyen kérdés a bürokrácia elleni harc. Ha erről esik szó, mindig az immár klasszikusnak számító adoma jut az eszembe: Bismarckhoz, a vaskancellárhoz az állami levéltár hivatalnokai beadvánnyal fordultak, amelyben alázatosan kérték, hogy tekintettel a hatalmasan felgyülemlett irattári anyagra, kegyeskedjék engedélyezni a selejtezést. Bismarck a jeles beadványra rávezette: — A javaslattal egyetértek, a selejtezéshez hozzájárulok. De mielőtt a selejtezést végrehajtanák, minden ügyiratról két példányban másolatot kell készíteni. Hát körülbelül így állunk ml is bürokráciái elleni harccal: mint egy legyőzhetetlen mesebeli szörnynél a levágott fejek helyébe mindig újabbak nőnek. Ezért nem sikerül jelentősen csökkenteni az adminisztrációs munkával foglalkozók számát, ezért kell gyakran egy kis csavarról nagyobb súlyú bizonylatot kiállítani, mint az alaptermék súlya, és ezért fordulhat elő, hogy a sok bizonylat áttekinthetetlen labirintusában szinte felfedezhetetlen a visszaélés. De ami talán még ennél is súlyosabb: a papírrengeteg, a túlad - minisztrálás közben gyakran elvész az ember. Egy régi emlék kísért... Harminc esztendővel ezelőtt, pályám kezdetén, Aszódon a Kir. Javítónevelő Intézetben kezdtem működésemet. Intézetünk jól felszerelt tanműhelyekkel, remek kertészettel és tangazdasággal is rendelkezett. Ha a bánásmód olykor túl szigorú volt is, a gyakran sérült, a társadalom hibájából rossz útra tért fiatalkorúakat a munkára neveléssel igyekeztünk visszatéríteni a helyes útra. Történt egy alkalommal, hogy a gazdaság tenyészbikája kiöregedett, nem tudta többé az állatállomány szaporítását megfelelően biztosítani. Érdemei elismerésén túl gondoskodnunk kellett más irányú hasznosításáról. Nosza, ment a legalázatosabb kérelem a nagyméltóságú Igazságügyi Minisztériumhoz, hogy engedélyezzék a bika levágását. A minisztérium iletékes osztályvezetője azonban túl egyszerűnek találta csak úgy minden fontoskodás nélkül megadni az engedélyt. Megindult hát a levelezés, s mert szabályos hivatal voltunk, hónapokon keresztül ezzel a tárgymegjelöléssel: „A Jancsi bika egészségi álapota”. Már nem tartozik a dolog lényegéhez, hogy Jancsi bika, végül is, függetlenül egészségi állapotától, a visszavonuló és fosztogató német hadsereg valamelyik alakulatának bográcsaiban fejezte be földi pályafutását. Ami engem megdöbbentett ebben az ügyben: a szorgos vigyázás volt. Azokban az években a frontra kergetett, vágóhídra Ira.i- tott embertársaink tíz- és százezrei haltak meg dicstelenül, sebesültek meg, váltak a végtelen hómezőkön jégszobrokká. Az ő egészségi állapotuk senkit sem érdekelt, de a magasságos minisztérium féltve vigyázott Jancsi bika egészségi állapotára. Ma is sokszor elvész az ember, az ember igazi megbecsülése a papírok bűvöletében. Egyik legnagyobb üzemünk dolgozójának még a múlt esztendőben meg kellett volna kapnia jubileumi jutalmát. Hiányzott azonban másfél év folyamatos munkaviszonyának igazolására. Futott fűhöz-fához: tanácshoz, levéltárhoz, hites és szavahihető munkatársak vallomásait szerezte be: mindhiába. Az illetékes — mert megmakacsolta magát —, semmiféle igazolást nem talált elégségesnek. Közben eltelt az esztendő. A dolgozónk most már igazolások nélkül is megkapta egyhavi járandóságát, csak közben elveszett az öröme, s egy kicsit talán a hite is. A nagy palóc, Mikszáth Kálmán közigazgatási történeteiben utolérhetetlen humorral pécézi ki a bürokráciát és megállapítja: a korlátfa és a bevert fej esetében ugyanaz a késlekedés mennyire más eredménnyel jár. A mai bürokrácia, mintha némi változáson ment volna át. Érdekes jelenségnek lehetünk gyakran szenvedő alanyai. Ha a posta vagy mondjuk az ÉMÁSZ felé fordulunk telefonjavítás, var* villanyszerelési ügyekben: kapacitás, munkaerőhiány stb.-re való hivatkozással gyakran hónapokig kell a birkák erényét, a türelmet gyakorolnunk. De tessék csak megpróbálni a telefon-, vagy villany- számlát akár csak néhány napos haladékkal kifizetni! Az előbb még oly „megfontoltan” intézkedő „hivatalok” példátlan' fürgeséggel alkalmazzák szankcióikat, kikapcsolnak és büntetnek, arra sincs ideje a páciensnek, hogy méltányos indokait előadja. A ceü Rgedéi* re tehát nincsen ok. ■pi'- v,v/“ Megérjük még azt a boldog időt is, amikor ezek és a rövidség érdekében ezúttal fel nem sorolt más cégek is, felszámolják a bürokráciát és bekapcsolni legalább olyan fürgén fognak, mint kikapcsolni. Csukly László Apáról fiúra Valamikor a mesterségek apáról fiúra szálltak. Manapság egyre kevesebb ilyen „örökséget” találunk. Persze vannak érdekes szakmák, ahol nem csoda, ha a fiú az apja kenyerét választja. Be- reczky László 43 éves. Kéményépítő 20 éve. Most Zagy- vapálfalván dolgozik. — Szeretem ezt a munkát. Szép a folyamat maga is. ahogy egymás kezére dolgozunk. Ezzel a kollégámmal — mutat a munkatársa felé — hat éve dolgozunk együtt kéményről, kéményre. A körkörösen húzúdó téglasorok között a növekvő kéményen beszélgetünk, mivel megállni itt nem lehet Normában is dolgoznák és a habarcs is hamar „húz”. — Speciális munka ez — mondja Bereczky László, aki különben az építőbrigád vezetője. — Nagyon kell figyelni. nagyon kell ügyelni a minőségre. Egy kéményt nem lehet elrontani. Ha egyszer rossz valami, vége az egésznek. Azután az is szép ebben a munkában, hogy változatos. Bejártuk már az országot. Vácott 100 métereset építettünk, Visontám 200 métereset... legutóbb a hajór gyárban, Budapesten dolgoztunk. Voltunk Szolnokon is. sőt az NDK-ban is. Ott már a fiammal... Szemével bök a keménykötésű fiatalember felé. aki fehér védősisakban a speciális téglákat rakja sorba a daru lánca fölé. ami aztán a munkaszintre emeli azokat. — Örültem, hogy a fiam ezt a pályát választotta. így együtt dolgozunk. Nem választott rosszul, úgy érzem. Harmadik éve dolgozik a kezem alatt. Ugyanúgy, mint a többiek. Kivételezés nincs... És közben sorakoznak a téglák a kémény íves falában; egyik a másikat fedi. Az ifjabb Bereczky — szintén László — 19 esztendős, lebarnult, izmos fiú. Szükség is van az izmaira. Nem vattából építik a kéményt! Minden téglát megfognak, megemelnek néhányszor, mig a kötőanyagba ágyazva a helyére kerül. — Van aki így, van aki úgy szeret dolgozni. Én így... Jól bírom erővel. Érdekelt mindig ez a munka, azután édesapám hozott a brigádhoz. Ahogy megismertem, meg is szerettem... Hogy mit szeretek rajta? Látszik az ember munkája ... Ha nem is a lea- finomabb munka — mondja, s villanó fogsorral nevet. Lerántja fejéről a fehér sisakot. végigsimít verejtéke s homlokán, azután úira fe - teszi a fejfedőt. — Ezt a s - sakot, meg a nagy meleget nem szeretem, de a sisak a biztonság. Ahogy nő a kémény, könnyen az ember fejére esik valami... Édesapám a brigádvezető. Hogv ez könnyebbség volna, azt nem mondanám... Én akkor sem lazítok, amikor a többiek megengedik maguknak... Még a kivételezés látszatát is el kell kerülni! Laci hobbyja a fotó. Ez egyben a KISZ-feladata is. Hetenként hazajár, várja a labor és várja még valaki . . . Azután vissza a munkahelv- re ahol várja a növekvő kémény. a brigád és édesania. aki most a feje fölött rak'a a téglát körkörösen. ahogv kell, ahogy majd ő is rakja... —g — iMhihnrfn és tornaszer Nagytakarítás előtti állapotok a palotási óvodában. A kisasztalokat, székeket már összetolták a terem közepére, a falakról is lekerültek a képek. — Kezdődik a nagy ren- dezkedés -s- mondja Batu Sándorné, a vezető óvónő helyettese. — Festünk, tapétázunk, mázoljuk az ajtókat, ablakokat. Augusztus közepéig tart a nagy munka. 10—12 ezer forintba kerül. A szülők már jóelőre felajánlották segítségüket. Az anyukák hazaviszik a mosni- valót, és tisztán, vasalva hozzák vissza. Sőt, jelentkeztek a nagymamák is. hogy szívesen átfestik a kerítést. — Mára már csak 25 gyerek jött be. Egyébként három csoportban 87 gyerekkel foglalkoztunk az idén. Várhatóan ennyi lesz a létszám ösz- szel is. A palotási óvoda azon kevesek közé tartozik, ahol nem (kell visszautasítani a felvételi kérelmeket. Átlagon felüli a felszereltségük. Teljes bábkészlete van az óvodának, s nagy hasznát veszik a Min - matt készletnek is. A műanyag figufák megkönnyíti c a gyerekeknek a számolással, színekkel, formákkal való ismerkedést. Nem kis bűszk - séggel mutatták meg az udvaron álló német tornaszer*,, amely sokféleképpen variál" ható, és remek lehetőséget nyújt a mozgáshoz. Az egyetlen, ami panaszra ad okot, az a személyi feltételek hiánya. A hat óvónőből hárman gyermekgondozs a segélyen vannak, így jeleni-y csak két szakképzett óvónő dolgozik, a többiek képesítés nélküliek.
