Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-30 / 202. szám
\ „Mini az szép hives patakra...” Szenei Molnár Albert köszöntése Négyszáz esztendővel ezelőtt született Szenei Molnár Albert, a nyelvtudós és zsol- tárköltő, édes anyanyelvűink egyik legtiszte- letre méltóbb gazdagítója. A régi magyarságnak a bibliafordítások, vitairatok, könyörgések, disputáié drámák voltak a legfontosabb irodalmi alkotásai. Ezekbe van letéve annak a korszaknak a nyelvi hatalma, emberi láza, írói erőfeszítése, kultúra teremtő he- roizmusa: mindaz tehát, ami a régi korok szellemét kutató és vallató embert érdekelheti. Az irodalom cselekedetekből áll — mondja Németh László —: Szenei Molnár Albert cselekedete egyike a legnagyobbaknak, Balassa és Csokonai között nincs semmi a magyar lírában, ami felülmúlná. A Pozsony és Nagyszombat között fekvő Szene községben született 1574. augusztus 30-án. Elődei a székelyföldről költöztek arra a vidékre. Apja jómódú, molnársóggal, ácsimesterséggel foglalkozó parasztember volt, később azonban elszegényedett. Hat gyermeke közül egyedül Albert került ki az egyszerű környezetből, de ő is csak a legnagyobb nélkülözések és szegénység közepette járhatta útját. Élete utolsó művében „Az legfőbb jóról, melyre ez világ mindenkoron serényen és valóban vágyódik”-ban nem kis keserűséggel állapította meg, hogy a ,,Sum- mum bonum-ot, amelyet az urak kegyelméből keresett, meg nem szerezheti és az urak kedvében, girátiájában semmi igaz, teljességeit, sem állandó nincs é6 bódog életet, c igaz örömet sem adhat.” Hazai iskolái közül legnagyobb hatással a Göncön eltöltött idő van rá, ahol megismerkedik Károli Gáspárral, az „istenes vén emberrel”, aki ekkor fordítja a Bibliát. Tőle kapott egy életre szóló intelmet: „Az választottak ne éljenek ez világi gyönyörűségben”. De Szenei Molnárnak nem is Volt sok lehetősége a gyönyörűségekben való élésre. Külföldi vándorlásai Wittenberg, Heidelberg, Strauss- burg (ez utóbbi helyen szerzi meg a borostyánkoszorús fokozatot, de a magisteri fokozat letételére már nem lesz kitartása), Svájc, Olaszország, majd rövid ideig tartó hazad próbálkozások után ismét Németország, egyike a legzaklatottabb életű íróknak. Családi gondjai mellé (kilenc gyermeke felneveléséről kell gondoskodnia) a vallásháborúk okozta zaklatások is súlyosbítják helyzetét. 1622- ben példáid Heidelbergben a Habsburg-ház egyik hadvezére, Tilly spanyol zsoldosai gyötrik szinte halálra és könyvein kívül minden értékét elrabolják. És még ilyen körülmények között is lázasan lobogva dolgozik, alkot. Megszerkeszti a latin,—magyar és magyar—latin szótárát, amelyet több mint kétszáz esztendőn keresztül használnak. 1607-ben jelenik meg „Psalterium Ungaricum. Szent Dávid, királynak és prófétának százötven zsoltári, a francia nótáknak és verseknek mód jókra most újonnan magyar versek fordíttattak és. rendeltettek a Szenei Molnár Albert által Herborn- han” című munkája A Dávid király zsoltárait két francia költő szedte igen hajlékony versfüzérbe, Béza és Marót. ehhez járult a komoly hugenotta dallam, amelyet Molnár Albert Straussburgban ismert meg. Elképzelhetjük hát, hogy mennyi fáradsággal járt a szöveg „hitlen hivséggel” való átültetése. Elöljáró beszédében maga Molnár Albert mondja: „Annakokáért meggondolhattya minden, minémű nagy munkával kellett énnekem a hosszú Magyar igéket, az, Francia apró igékből álló versekre formálnom, holott egy syllabával sem tehettem többet hozzá, sem az sensustul nem kellett eltávoznom”. . A zsoltárok java mind máig élő: a „Te- benned bíztunk eleitől fogva, — Uram, Téged tartottunk hajlékunknak”, a „Perelj uram perlőimmel, Harcolj én ellenségeimmel” mellé hadd idézzük egyik kevésbé ismert zsoltárát, amelv egyúttal nyelvi gazdagságának, képalkotása népi ihletésének is legszebb példája: „Az embereket Te meghagyod halni/ És azt mondod az emberi nemzetnek/ Legyetek porrá, kik porból lettetek/ Miért ezer esztendő előtted annyi/ Mint a tegnapnak ő elmúlása/ És egy éjnek rövid vi- gyázása./ Kimúlni hagyod őket oly hirtelen/ Mint az álom, mely elmúlik azontúl/ Mihelyt az ember fölserken álmábul./ És mint. a zöld füvecske a mezőben/ Amely nagy hamarság- gal elhervad/ Reggel virágzik, s estve megszárad.” Szent Bibliája, latin nyelven int magyar nyelvtana, Kálvin János keresztényi religió- ra való tanításának fordítása mellett „Imád- ságos könyvecskéjét” említenénk még, amelyet két „nemes, tiszteletes és istenfélő asz- szonynak ajánlott”, az aiánlásban kiemelve a nőnevelés fontosságát, nert jó dolog az, ha az asszonyember is ért az íráshoz és olvasáshoz. Szégyenteljes szegénységben halt meg 1634. január 17-én Kolozsvárott. De tovább élnek zengős, szép szavai, amelyek bizonyítják, hogy nyelvünk mestere volt. Mert nála a repeső égi madarak szép melódiákat hangi- csálnak, a sűrű gabonák villognak, Isten lába nyoma kövérségöt csöpögtet nagy zsírral és nyomorúsága ellenére is „légy csendes szívedben” figyelmeztet, „hogy jó kedvvel vigyük véghez életünket”, „És ha kedves volt is valamennyire,/ De többnyire volt munka és fájdalom./ Elkel életünkben minden ékessége,/ Elmúlik, mint az árnyék és az álom.. ” Csukly László Pi olon^ált P siker LEVÉLVÁLTÁS BALASSAGYARMAT ÉS A BALATONI ŰTTÖRŐvaros között Mint már hírül adtuk az első országos népi díszítő- mű vészeli gyermekszakköri és népi gyermekjáték pályázatra Nógrád megyéből is küldtek munkát néhány iskolából, állami gyermekotthonból és a balassagyarmati művelődési központból, pontosabban az intézményben működő pajtás fafaragó szakkörből. (Vezetője, Egri István, a népművészet ifjú mestere). A zsűri több Nógrád megyei gyermeket díjazott, közöttük, Kajtor Zsolt, és Ethey Csongor faliképéit, csa- nakját, fali dísze it. A mezőkovácsházai nagy közönségsikert látva a kiállítást tovább vándoroltatok Békéscsabára, majd onnan a Balatonhoz, a zánkai úttörő- városba. Innen érkezett levél a napokban. a művelődési központba Nádházi Lajostól, az úttörőváros vezetőjétől, aki ismételten gratulált az elért eredményekhez és külön- külön a pajtásokhoz is szólt. Arra kérte őket, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége által létesített zánkai gyermekalkotások galériájába ajánljanak fel a gyarmati fafaragó gyerekek is alkotásukból. Mivel eddig több ezer külföldi és magyar pajtás és vezető is megtekintette azokat. Szeretnék. ha a gyermekalkotások galériájában továbbra is látható lenne munkájuk. Ez különben a galéria egyik célja. Bemáth Elek galériavezető szerint a legjobb alkotásokat begyűjtik, kiállítják, és a jövő nemzedék számára megőrzik. A pajtások ezekben a napokban eldöntik és megírják, mit ajándékoznak oda, mert meggyőződésük, hogy nagy megtiszteltetés ez számukra, s azonkívül, az sem közömbös, hogy így a síkert prolongálják. — Elekes — Fotókiállítás Balassagyarmaton i4z uqpókötél — Tessék mondani, menynyibe kerül égj ugrókötél? — Tizenhét hatvan, A kislány szó nélkül sar- koníordul és kimegy az üzletből. Lehet tizenkét éves. Ez hamar elintéződött. Lépést akart tartani a testedzés eme kulturált eszközével, bejött, érdeklődött, de ennél tovább nem jutott. Odakint- a hirdetőoszlopnál egy hajlott hátú öregember várja: — Na, mi az? — Tizenhét hatvan. — Nem értem a Nádházit. Azt mondta, hogy nyolc negyvenért vette. Hazudott volna? Vénségére már ez is megko- molyodhatna egyszer. A kislány hallgat, az öregember tovább morfondíroz: — Itt. a főutcán vehette valahol a hülye. De lehet, leértékelve kapta ilyen olcsón. Megindulnak a kirakatok mentén, A következő üzletbe megint a kislány megy be és kisvártatva hozza a hírt: — Tizenegy forint. De nem piros, csak fehér kötelű. — Na, látod Lüi, nem megmondtam. hogy van olcsóbD is. Megállnak, tanakodnak. — Tudod mit? Vedd meg magadnak Lilikem. Vedd meg! — Óh. nagypapa! A kislány bemegy és kirohan az ugrókötéllel. Csakúgy csillog a szeme. Megcsókolja a nagypapát. — Add ide! — mondja a nagypapa és visszacsókolja erélyesen, az ugrókötelet pedig zsebre vágja.—Ki lett ez próbálva? — kérdezi. — Nem! — Nagy könnyelműség így hazavinni. Lehet selejtáru. Várj csak. A nagypapa bemegy egy kapu alá és nem jön ki. öt perc. Tíz perc. Nem jön ki. Utánanézek a nagypapénak, kezdek nyugtalankodni. Még utóbb pofon üti valaki és elveszi tőle az ugrókötelet. Hót a nagypapa ott áll a kapumélyedésben és iszonyú tehetségtelenül csinálja. Direkt rossz nézni. Mór kivenném a kezéből, amikor odalép hozzá egy orvos külsejű ember, aranykeretes szemüveggel, acélkék szemekkel, olyan, akire nyugodtan rábízná az ember az életét, ha beteg, de nem az ugrókötelet, ha egészséges. Megáll a nagypapa előtt: — Nem szégyellj, magát? Hogy tartja azt a kötelet? A két fa fogójának ne a közepét szorítsa, hanem lejjebb, ahol a kötél kijön belőle.' Már ahogy nekiáll. nem jó. — De kérem, ez nem az enyém. A Lili... — Tudom. — A Nádházi.” — Adja ide! Mögöttük megszólal egy harmadik: — Ez semmi. Hagyja lógni maga előtt, ne lépje át. és hátrafelé hajtsa hosszú ívben, majd érzékkel ugorja át minden hátracsavarásnál. Meg mindenféle figurák vannak. A fej fölött átfordítva. Kifordult lábbal befelé, meg befordult lábbal kifelé. Ajaj, ez nem gyerekjáték. — Nem, nem! — mondja őszintén nagypapa és kezet fog vele. Az orvos közben szorgalmasan ugrál. — Figyeli, hogyan csinálom? — mondja. — Fogja csak a kalapomat. — Mutassak maguknak egy érdekes figurát? — kérdi egy kövér, alig két éve nyugdíjas. — Doktor Sziráki vagyok. — És már nyújtja is a kezét az ugrókötélért. Rém ideges. De jön Lili is: — Na és én? — kérdi pl- tyergős szájjal. — Velem mi lesz? A nagypapa gyorsan félrehúzza Lilit, benyúl a zsebébe, átnyújt neki egy új kerek tízforintost meg egy egyforintost és azt mondja: — Nesze, vegyél magadnak egy másik ugrókötelet. A volt megyeháza boltíves folyosóján lehet látni augusztus 19-e óta a városi fo- tó&zaikkör mini kiállítását Az új művelődési központ megnyitására „vonulták fel” ők is, alkotásaikkal reprezentálva, szép és hasznos tevékenységüket. Szőke Dezső, a szakkör vezetője, hazai és külföldi kiállításai után ezúttal is sok újat tud mondani, akárcsak az a néhány tehetséges fiatal fotós: Szigeti László, Czele János, akik épülő, szépülő világunkról, önmagukról, művészeti stílusukról vallanak figyelemre méltóan. Lázas érdeklődéssel merülnek el a rózsán remegő harmatcseppen, de éppen olyan kíváncsisággal másznak fel az építkezések tetejére, vagy fürkészik az emberi arcokat, a gondszántotta barázdákat, az öröm vonásait, a munka szépségét, a táncparketten a mozgás művészetét. Otthonosan mozognak egyszerű falusi környezetben, rivaldafényes kiállítótermekben, hegyek között, munkahelyen, családi környezetben, egyaránt minden közegben. .. Újra és újra felfedezik az élet nagyszerűségét, szépségét önmaguk és mások örömére, okulására. Mi nézők pedig nyomon követhetjük ennek' a hobbynak minden örömét — a fotózás művészetét. 4 NÓGRÁD ” 1974. augusztus 30* péntek Dénes Géza Türelem... — Bácsi kérem, van itt sok hal? — Még nem tudom, csak öt éve horgászom itt.;; Ma közvetíti a televízió (Augusztus 30., péntek. 20.00). Tönkretett, tönkrement, darabokra hullott, szétrombolt, összetört, kikészült — mindezt jelenti a kaputt szó,.,s ez a címe az olasz haditudósító, Curzio Maiaparte könyvének, amely igen-igen távol áll a második világháborús olasz haditudósítások mindenáron lelkes hangjától. Maiaparte könyvét titokban írta — és csak Mussolini bukása után jelenhetett meg. (Nálunk az Európa Kiadó adta ki 1962- ben.) A Kaputt most televíziós játékként kel új életre. Esztergályos Károly írta és rendezte televízióra ezt a kegyetlen drámát. Dráma? Nem szabályos ebben az értelemben. Mégis egy feszült órát tölthetünk Frank vacsoráján. Frank Lengyelország német kormányzója — Latino- vits Zoltán játssza — művésziélek. Ha gondja, tárgyalásai vannak, ha valamiben döntenie kell, visszavonul és zongorázik. Beethovent, Schu- mannt és Chopint. És nem érti, hogy az általa kezdeményezett krakkói koncerten miért nem csapódott össze egyetlen lengyel tenyér sem Chopin zenéje után... Frank vacsoráján vendég Maiaparte is, akit Mensáros László játszik. Szellemessége félelmetes, humora kegyetlen. Mondatai borotvaélen táncolnak. Kétértelműek. Hallhatóan dicsér; de aki odafigyel, megérzi, hogy átkozódlk. Olasz tiszti egyenruhája kötelezi, ugyanakkor lehetőségeket is biztosít számára: nem bírhatja a hátrálásra a fasiszta , elnyomó gépezetet, de egy-egy jó szót mondhat, egy-egy biztató tekintetet, emberi gesztust adhat az elnyomottaknak. Elmondhatja az elnyomottakkal történteket Frank kormányzó vacsoráján és Hohenzollern Louise-szal folytatott beszélgetésekben. A két főszereplőn kívül a tévéjáték két síkján — Frank vacsoráján és Maiaparte megelevenedő történeteiben — sok érdekes emberrel, kiváló színészi alakításokkal találkozunk. Frankné szerepében Moór Mariann — férje feltétlen hódolója. A vacsorán a náci tisztek és kollaborán- sok karéjában is feltűnik az ellenzéki magatartás. A spanyol követ — Garas Dezső — indulataiban, Federico Win- dischgrätz herceg — Balázso- vits Lajos — belenyugvásában, aki arról beszél: „Csodálatos dolog halottnak lenni.” És az elnyomottak? Lázár Mária egy lengyel hercegnőt alakít, aki még egy. széket sem fogad el egy nácitól. Venczel Vera egy fiatal lányt, akit a németek a katonai bordélyba kényszerítettek. Maiaparte történetei elmondva — megelevenedve szövik át meg át a tévéjátékot. Közülük az utolsó a legyek története. Maiaparte a legyek elszaporodásáról kérdezett egy nápolyi kocs- márost. . .Nápolyban is küzdöttünk a legyekkel, sőt egyenesen háborút viseltünk a' legyek ellen. Hát akkor mért van még ennyi légy Nápolyban? — kérdeztem. Széttárta a karját, úgy válaszolt: Mit tehetünk uram? A legyek győztek!” E történet után, a film befejező képsorában Frank kormányzó ebédlőjét szinte ellepik a fekete egyenruhás SS katonák, hogy eltakarítsák a vacsora romjait. Csak a sisakjuk csillog, fekete tőlük a terem... Maiaparte könyve 1943-ban fejeződik be. Képünkön: Jelenet a Maiaparte: Kaputt tv-játékból. Todray All* Régészeti feli ár ások Az ótetőberí múzeumi hő- egyházi Jósa András Müze- nap eseményeként első ízben untban. A rakamaaí aranyo- állítják ki az utóbbi évek zott szablyák, pénzérmék és Szaboles-Szatmár megyei ré- tarsolylemez mellett bemu- gészeti feltárásának legérté- tátják az 1927-es geszterédi kesébb leleteit. A Rtakamazon ásatásoknál feltárt főnemesi talajegyengetési munkálatok leleteket' is. közben napvilágra került Külön kiállításon helyezik honfoglalás korabeli emlé- el az elmúlt évi méhtelek! keket restaurálás után lát- feltárások 40 újkőkori agyag hatják az érdeklődők a nyír- istenszobrát. Vénasssonyok nyara Szeptember elsején befejeződik az idegenforgalmi főszezon, de az IBUSZ utazásai iránt továbbra sem csökken az érdeklődés. Csak ezen a héten 106 csoport — mintegy 5200 turista — indult vagy indul útnak a különböző országok megismerésére. Legtöbben a Szovjetunió városait, idegenforgalmi nevezetességeit keresik fel. A napokban 300 építőipari dolgozó barátság vonattal Indult Kijev, Kisinyov, Ogyessza megtekintésére. Ezernél többen szállnak most vonatra, vagy autóbuszra, hogy Jugoszláviába, ötszázan pedig az NDK-ba, Spanyol- és Olaszországba utaznak üdülésre, turistaútra. Az IBUSZ-hoz beérkező jelentkezések szerint szeptemberben is több ezren kívánnak társasutazáson részt venni. A turisták többsége a spanyol és a jugoszláv tengerparton tölt majd a „vénasszonyok nyará”-ból egy vagy két hetet, de jelentkeztek már a Szász-Svájcba és a Tátrába szervezett utakra is. Drága ereklye Különleges helyet foglal el nyelven megjelent könyvet, a jugoszláviai Zsable városka amely Lenin 1905 és t917 kö- könyvtárában Lenin váloga- zött kiadott műveinek gyűjtött műveinek háromkötetes teménye, egy volt partizánkiadása. A Szovjetunióban 40 parancsnok ajándékozta a évvel ezelőtt, szerb—horvát könyvtárnak.
