Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-30 / 202. szám

Jó lenne géppel

Balesetmentesen

A bányászkodás nagyon sokféle szakember jól ösz- szchangolt tevékenységét követeli. Egyik sem nélkülözheti a másik munkáját, szakértelmét. Talán éppen ez az egymásrautaltság fűzi oly szorosra a baráti szálakat, a bányászok, iparosok, mérnökök között. Sok ember együttes erőfeszítése kell ahhoz, hogy az ipar kenyere, a fényt, energiát, meleget árasztó szén a felszínre kerüljön, rendeltetési helyére jusson. E közös tevékenység sok élenjárója közül mutatunk be néhányat a bányásznap alkalmából. Olyanokat, akik már hosszú idő óta bizonyították a bányához, az üzemhez való hűségüket. Munkájukkal, magatartásukkal kivívták társaik megbecsülését.

]

Gajdár Vencel frontmester is azok közé tartozik, akii; ■fiatalon kezdték a bányánál Mindössze 42 éves, de már 27 éves bányai szolgálat van mögötte.

Annak idején heti bérre vettek fel Mátranovákon. Mert ez már a második munkahelyem, igaz egy vállalatnál. Gáti IV. aknában dolgoztam, és amikor Mátranovákon. megszűnt a bánya, akkor kerültem Ménkesre. Az közelebb volt, itt meg talán valamivel jobb a munkahely.

Pillérfrontumk van jelenleg. Talán két hétre való munkánk van még, és mint általában lenni szokott, a befejezésnél egyre nehezebb Nagy a nyomás, és vetőnk is van. Már készül az új frontfejtés, a kaparót be is szerelték. Ott lesz az új munkahely — mondja, majd Kaszás József aknavezetőhöz fordul.

— Arról beszélgettünk a brigáddal, hogy jó lenne majd az új frontra egy maró- henger, főmérnök elvtárs. Mégis csak jó dolog ám ez a gép.

— Gondoltunk erre mi is, de ez az andezit mellett van,

i

és csak néhány hónapos kifutású front. A feltételek olyanok, hogy nem lehet gépesíteni, hiszen ha vetők nem volnának! Majd a következőn, az andeziten túli fronton talán már sokkal jobb feltételeket tudunk teremteni a

ip selmára — válaszolt az knaveaető.

— Több gép kellene?

— Jó a gép és kaptunk is már az idén, vagyis érzi az ember, hogy több jut a technikai feltételek javítására. Véleményem szerint azt kellene már egyszer elérni, hogy legyen elég idő a TMK-ra, legyen kellő mennyiségű csereeszköz, ha valami meghibásodik. Ha a feltételek jók, könnyebb versenyezni.

— Milyen eredményeket írtek el?

— Már elnyertük az akna kiváló szocialista brigádja rímet is. Az idén egy kicsit íehezebb a munkánk. A harmadik frontátállásra készülünk, és ez mindig időveszteséggel jár, azért amit ígértünk, azt teljesítjük is • — válaszolta Gajdár Vencel.

Párttag egészen fiatal kora óta. Pártbizalmi, és 15 éve munkásőr. Társadalmi elfoglaltsága is van. Mátrano- vákról jár a bányába, és úgy vélekedik, innen szeretne

majd nyugdíjba menni, bár ehhez még jócskán 'van idő.

Napszámosként kezdte

Köztiszteletnek örvend

Nyitrai József bányamérnök Szorospatakon. Igen keménv harc, küzdelmes munkásélet van már mögötte, amiről egyébként minden keserűség nélkül, nagy optimizmussal beszél.

— Az apám bányász volt. és ahogy a sors követelte, a hat elemi után, uradalmi nap- számosgyerekként kezdtem. Csak 15 éves koromban vettek fel a bányához takar ónénak, palaválogatónak. Voltam csillés, segédvájár, vájár. Fel- szabadulás után két év alatt végeztem el a dolgozók polgári iskoláját. Dolgoztam, azután egyszer hívattak az irodába.

El akarsz menni továbbtanulni?

Ha léhet, szeretnék — válaszoltam a kérdésre. Tarjámba egy előkészítőre jártunk. Ezt követte Tatabányán a főiskolai előkészítő. Hattól tizenkettőig a bányában dolgoztunk. délután meg estig tanultunk. Egy év után vizsgát tettünk, azután itthon vártuk az értesítést. Hamarosan jött is, hogy felvettek a Budapesti Műszaki Egyetem keretében működő főiskolára. Ez 3 éves volt. Ezt 1952-ben elvégeztem, a diploma megvédésére később. 1958-iban került sor.

— Tudja, hogy volt akkor? Péntek este hazaengedtek bennünket. Szombaton reggel bementünk műszakra és vasárnap is. Kellett nagyon az a kis kereset. Este visz- sza az iskolára. Hétfőn, reggel kezdődött a tanulás. A Teleki téren vettem nadrágot magamnak.

Az iskola irányított mindenkit. Engem Recskre helyeztek. Később a Heves megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársa lettem. A pártnak ugyanis 45 márciusától tagja vagyok, és mindig volt pártmunkám. Ma is van, és már elég régóta propagandista vagyok, ezért a megyei pártbizottságtól Lenin- emlékplakettet kaptam.

— Egy ideig voltam érces, azután haza kerültem Szorospatakra. Főaknászként dolgozom ma is. A légvezetésért én vagyok felelős. Fontos munkakörnek tartom ezt. hiMár 52 év van mögötte, és .özeleg a nyugdíjkorhatár. Gondolt mái1 erre?

— Még van idő erre gondolni. Az egyik kislányom jövőre végez. Óvónőképzőbe jár. A másik most kezdi. Gépi hurkoló szakmunkásnak készül. Ehhez volt kedve. A feleségem a harisnyagyárban dolgozik munkásként. Nagyok a gyerekek, és még sok mindenre szükség van. a nyugdíjra ezért is ráérünk még gondolni — válaszolt Nyitrai József.

Munkájáért többször kapott Kiváló Dolgozó jelvényt A Szocialista Munkáért Érdeméremmel is kitüntették. A bányászati szolgálati érdemérem mindhárom fokozatát megkapta már. Szerénységével viszont kivívta munkatársai megbecsülését, szerete- tét.

Fiatalos lendülettel

Oláh Ignácot sokan ismerik a nógrádi szénmedencében.

Sok barátja van, főleg a fiatalabb generáció tagjai között.

Örökké mozgó ember, olyan, aki mindig szervez valamit.

— Most vagyok 41 éves, és 25 év bányaszolgálattal — mondja jogos büszkeséggel.

Az apám 79 éves, neki 45 éve volt a bányánál, és 5 gyereket nevelt fel. A bátyám a csoportvezetőm.

— Hol kezdte?

— Kossuth-tárón csillecsatlósként, azután átképzés tanfolyamot végeztem, lakatos lettem. Azóta ezen az egy munkahelyen dolgozom. A mi brigádunk a bányagépeket, kap^róteknöket, vitlákat, gyalugépeket készíti, meg ami jön a bányáktól javításra. Jó kollektíva a miénk, többségében fiatalokból áll a brigád — mondja.

— Ügy tudom, sokáig volt ifjúsági vezető.

— Jó ideig, de azért egy kicsit még most is KISZ-es- nek érzem magam. Ott vagyok a rendezvényeiken, taggyűlésen, még a vetélkedőkön is, és ez természetes. Éveken keresztül voltam KISZ-titkár.

Mikor a teriileti KlSZ-bizott- ságot létrehozták, a titkári teendőkkel engem bíztak meg. A munkámért kaptam a Ságvári Érdemérmet, később

KlSZ-érdemérmet. Két éve meg a gépműhelyi pártalap- szervezet titkárává választottak. Kötelességem is a fiatalokkal való foglalkozás.

— Mi a véleménye az itt dolgozó fiatalokról?

— Túlnyomó többségük nagyon becsületesen dolgozik. Lelkesek a mi fiataljaink. Társadalmi munkára sem nehéz a mozgósításuk. A nevelésük viszont az idősebbek, és elsősorban a kommunisták számára állandó feladat. Soraikból erősítjük a. pártszer szen az emberek munkakörülményeinek javítását szolgálja a bányaszellőztetés jó megszervezése. Néhány év alatt igen jelenősnek tartom az elért eredményeket.

Sokféle a bánya szolgálata. Van aki lapáttal, géppel, vagy mint Juhász Béla gépkocsival végzi munkáját. Bárhol dolgozzon is az ember, de amit tesz, azt becsülettel végezze. A munka, illetve szakma szere téténél talán csak szerénysége nagyobb Szak1

mán belül is csak az elismerés hangján szólnak róla.

— Hány éve vezet?

— Hanmimic éves karomtól, vagyis 25 éve. Előtte posztógyárban kezdtem. Munkás voltam. Nagyon szeretem a gépkocsit.

— Volt-e már karambolja?

— Nem okoztam sérülést soha senkinek gépjárművel, és nekem sem volt. Már a balesetmentes közlekedésben az 500 ezer kilométeren régen túl vagyok, a 750 ezer felé közeledek. Jártam korábban teherkocsival is. Anyagot szállítottam bányamentéshez, üzemekhez. Amit rámbíztak, azt mindig igyekeztem teljesítend.

— Felelősségteljes munka a gépkocsivezetőké.

— Valóban az, akár teher-, akár személygépkocsin ül az ember. Felel a személyekért, gépért, mindenért, saját magáért. Ez az érzés be- idegződik az emberbe. Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni róla és akkor elkerülheti a bajt — mondja és példája igazolja, hogy be is tartja ezt a fontos alapelvet Juhász Béla.

Nem mai gyerek már, és vezetőd méltán dicsérik, és állítják példaképül a fiatal gépkocsivezetők elé. Ezt az áldozatos munkát az idei bányásznapon kitüntetéssel is elismerik.

Üj frontot készítünk

Az új, 7-es ereszkei frontfejtést készítjük elő — újságolja Tiribesen Simon Gábor vájár, majd így folytatja:

Meghosszabbítjuk az akna élettartamát. Én is a frontbrigádban dolgoztam, abban, ■melyik a vállalat kiválója 3tt a tavalyi eredmények ilapján. Márciusban, mivel az előkészítés sürgős lett, átszervezéssel három elővájó csapatot hoztak létre. Már korábban is dolgoztam elő- vájáson. Rövidesen lyukasztunk a vágaton, és októberben már szerelni kell a frontot. Átlagosan 100 méter széles lesz ez az új fejtés, és a frontbrigádnak 10 hónapra szóló munkát biztosít.

A kongresszusi versenyben részt veszünk, és teljesítjük is a felajánlást. Az elmúlt hónapban 52 métert haladtunk előre. Felét TH-val biztosítottuk. Most fával biztosítunk. Elég nehéz körülmények között dolgozunk, mert kézi csillézéssel nagy távolságra szállítunk.

— Ügy hallottam, eredetileg más pályára készült.

— Igen. Salgótarjánban a gimnáziumban érettségiztem. Utána dolgoztam a terményforgalminál és a tanácsnál is. Volt szó továbbtanulásról, de a körülmények úgy alakultak, hogy a bányához kerültem. A rónai részen, Ve*

cseklőn kezdtem.

— Nem bánta meg?

— Nem. Megtaláltam a bányánál a számításomat, olyannyira, hogy innen szeretnék nyugdíjba menni.

— Vecseklő azért közelebb volt Ceredhez, ahol lakom. Naponta csaknem 80 kilométert utaztam Tiribesre és haza. Ezt is megszoktam már. A munkámat elismerik, többször kaptam kiváló dolgozó jelvényt — mondta Simon Gábor.

Munkahelyen és az őrhelyen

vezetet. Tavaly négy, az idén "ddíg három fiatalt vettünk :el a KISZ ajánlásával párt- .agnak.

— Mint párttitkárt, milyen tervek foglalkoztatják?

— Sok van. A legtöbbet az foglalkoztat, hogyan tudnánk megjavítani az alapszervezeten belül a munkánk stílusát. Még élőbbé, sokoldalúbbá tenni a pártmunkát. Sokat kell tanulnunk egymástól is, de az állandó képzés is fontos. Esti egyetemre járok, az idén a politikai gazdaságtant tanulom, majd ez is segít a munkámban.

— Van más társadalmi

funkciója is?

Kovács Károly vájárt a munkásőrségen találtuk meg Nagybátonyban. Századpa- rancsnok-helyettes és éppen az előző napi lövészet eredményeit értékelték. Ez a társadalmi, illetve pártmunka is sok elfoglaltsággal jár.

— Szívesen csinálom. Korábban voltam mellette még sportköri elnök is Rákóczi-te- lepen, de erről a tisztségről lemondtam. Vájár vagyok Ká- nyáson Géczi Lőrinc front- brigádjában, és ott is helyt kell állni. Itt viszont a parancsnoki munka is egész embert kíván. Nagy felelősség, emberekkel kell foglalkozni és ezt tehetségem, legjobb tudásom szerint szeretném elvégezni. Hogyan sikerült ennek eddig megfelelnem? Ügy gondolom, parancsnokaim értékelik a munkámat. Az iskolát tavaly kitüntetéssel végeztem, és már , kiváló parancsnok jelvényt is kaptam.

Egységünk is részt vesz a kongresszusi, illetve felszabadulási versenyben a munkásőrség keretén belül. Sok társadalmi munkát is végzünk iskoláknál, óvodáknál, parkosításnál. A bányánál is yerseny folyik, és ott is egész embert kíván a munka.

— Hány éve bányász?

— Már tizennyolc évem van a bányánál, vagyis tizenöt éves koromtól. Apám is bányász volt. Engem először felmérő segédnek, vagy ahogy mondják, figuránsnak vettek fel. Ott dolgoztam a bevonulásig. Utána, mivel futballoztam is, egy sportbrigádba kerültem, Csapaton meg Kazinczi Bordás László Kossuth-díjas bányásznál kezdtem. Ott bizony megtanult az ember dolgozni. Rá- kóczi-telepen lakom. Azt a házat vettem meg, amelyben az apám lakott, és én is születtem. Ö is bányász volt. Dolgoztam Tőkésen, Szurdokon és a volt tanbányában is. Mikor Mizserfán befejeződött a termelés, Ménkes-aknára kerültem. Utána még egy átszervezéssel a Rákóczi-tele- piekkel együtt mentem Ká- nyásra. A keleti részen van egy új front, most ott dolgozik a brigádunk. Ott is közösségben, itt a munkásőrségben meg a közösségért dolgozunk. Szívesen tesszük, és ez, úgy érzem, kötelessége az embernek. Hogy szeretem-e a bányát? Erre csak. azt mondhatom, nem mennék máshová dolgozni — mondta Kovács Károly.

Az ünnepség programja

— Munkásőr vagyok, alapító tag. Ügy érzem, ott is becsülnek. A Munkás-Paraszt Hatalomért érdemérmet, a Haza Szolgálatért érdemérmet és a Kiváló Munkásőr jelvényt a munkám elismeréseként kaptam. Olyan elismerés ez, ami az embert kötelezi és jobb munkára serkenti — mondja Oláh Ignác.

A párttitkár, a háromszoros aranykoszorús brigádtag egyben kétgyermekes családapa. Nem kis büszkeséggel újságolja, hogy fia már másodikos gimnazista, lánya pedig hetedikes, és jól tanulnak, készülnek a pályaválasztásra. Jó példa van előttünk.

A nógrádi szénmedencében már ma, augusztus eo-án megkezdődik a XXIV. bányásznap ünnepségsorozata. A nógrádi szénbányák valamennyi aknájánál és üzemében ünnepi megemlékezést tartanak. Műszakváltás alkalmából megemlékeznek a bányászat múltjáról, hagyományairól. Kegyelettel emlékeznek az egykori bányászhősökre. A megtett út értékelése mellett a biztató jövő feladatairól is szólnak az előadók.

Szombaton Salgótarjánban a Tanácsköztársaság téren délelőtt 1« órától a Bányász fúvószenekar ad térzenét. Délután 14 órakor, a bányászok hagyományos találkozóhelyén, a Gyurtyánosban kerül sor a központi ünnepségre. A bányásznapi megemlékezést Zsuffa Miklós, a vállalat igazgatója tartja. Ezt követően színvonalas kultúrműsorra kerül sor.

Nagybátonyban ugyancsak szombaton délelőtt kilenc órakor kezdődik a gazdag ünnepi sportműsor a Bányász-sporttelepen. Ebből az alkalomból kerül sor a labdarúgó-bajnokság vállalati döntőjére, kispályás labdarúgó-villámtornára. Atlétikai verseny, egyéni és csapat- lövészverseny tarkítja a gazdag sportműsort.

Vasárnap, szeptember I-én Kisterenyén, Nagybátonyban és a bányászlakta telepeken zenés ébresztővel köszöntik a bányászokat. Délelőtt 11 órától a nagybátonyi szovjet hősi emlékműnél ad térzenét a Bányász fúvószenekar.

Este a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban kerül sor a „Bányász kulturális és sporthetek” ünnepélyes megnyitójára, majd ezt követően a hagyományos bányászbálra.

A xxrv. bányásznapi ünnepségekre szovjet, csehszlovák és lengyel bányaszküldöttségeket is várnak.

I