Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
Vidor Miklósi Kerekecske-dombocska I ndalinét takarítás köz- irtukra, mert egy nap alatt hogy megpróbáljon beszökni Domslts bocsánatkérőn fülűén erle el az éles, kurta nem végezhetik el a telep el- hozzám a 126-osba!” emelte tenyerét: csengöszó. Domsits állt lenőrzését. Ha akkor, az első pillanat- _ Kérem, kérem... nálam az ajtóban daliásán, kreolbar- A vonaton Klári be akart ban odainvitálja asztalukhoz megértőbb ember nincs. Bona mosolyával. menni az étkezőbe, de Indali Domsitsot, önként kilép a já- csásson meg, ha megbántot— Csókolom kezét. Szabad takarékos lovagiassággal tékból. Azok ketten már a tam az érzelmeiben. Nem egy szívességre kérnem? megosztotta vele a két beeső- parketten csoszognának, és sejthettem, hogy ez, ez szent Az asszony önkénytelenül magolt sonkászsömlét. Más ő nyugodtan hajthatná álom- Qgy_ összébbvonta magán virágos aztán nem is történt, Klári ra fejét. Megfordult, mintha TnH„., w,.,, 1*, pongyoláját. dudorászva a tájat bámulta, beérhetné az elszalasztott al- hunyt szemét és vésietörolt — Pénzt várok, de nincs Tndali keresztrejtvényt fejtett, kaimat. Most értette csak hrilnlnkán KnHhni ériek „i időm itthon maradni. Ha át- A szállóból egyenesen a meg, hogy csapdába került. hozzá Domsits szívni hnev venné... telepre mentek, s ott is ma- Kilépni a folyosóra? Eset- aHlvesm? mindem Ez alatt a két gyakorlatia- radtak a munkaidő végéig. A leg épp a lányba fut. s akkor k , -k üirmriák a szí- san szabados mondat alatt nap enyhén sütött még, a tor- aztán le nem mossa magáról, ,, k* t f , ■ J , ? Indaliné úgy érezte, Domsits nyok mögül előkéklettek a hogy hozzá lopakodott, a szó- _ 'k f-rfiak sötét, róntgensugarú szeme környező dombok. Indáit a fő- bájába készült besurranni, hnoviuk el miaunkat ^ végigtapogatja gömbölyded tér Széchenyi-szobrát tanul- összeomlottan ráfordította aj- 8 tormáit. Egy tapodtat sem mányozta gondosan. tajára a kulcsot. Kifelé fü- eJkínzott arcát és hátrált volna, még egyedül — Mi az, ezt is leltárba le^- nem ha^"e máris női rákiáltott: marad ezzel a szoknyabolond- akarja venni? — szólt rá a ruhasuhogást, óvakodó lépte- — Ha abba nem hagyja, dal a tenyérnyi előszobában, lány. — Jöjjön, sétáljunk in- két a folyosóról. • én... én... — kifulladva leveahol épp annyi a hely, ho^y kább egyet. Az a bűntársi kézlengetés B?t vett és belesziszegte Doma falnak szorítsák. a férfi töoreneőn húzeálta odalenn az étteremben! sUs megrökönyödött képébe: — Nem hiszem, hogy a kesztyűiét. Domsits! Domsits. alti a tej- — Engem ne tévesszen össze postás kiadja — mondta el- , . , csarnokban viszketős kis saját magával! Én csak arra szürkült hangon, még egyre A.múzeum sajnos, zárva suty0rgások közt vásárol egy akartam megkérni, hogy tö-----van , . . . . , kiflit a csinos elárúsítónőtől. rölíe ki a mocskos képzeletéin m valami úcat "T’zeum? Aki csatakog estéken idegen 1)01 az egészet! Semmi lúg i n Itt valami üget, díszcser- n6ket kormányoz elő gyanús me« kimart szív... és semmijeim maelanta Víz-. kapualjakból, ■ egyetemista £éle barna baba- érti? gonddal nyírt bajuszkája, . .. . 1?n Dc£ lányok után futkos a Duna- Domsits riadtan nézett szét nyakkendőtűje mind egy hi— * ParK nartan min fal adaa frlcc \,o_ aaZHülat tárnod itt di pongyoláját markolva. Domsits vállán átvetve viselte ... . ...... esőköpenyét, mind kendőjét egy JJ.“ valaml üget- dÍMCser terrero. Sűrű, hullámos haja, el parton, míg felesége friss va- Még csődület támad itt az J J oJ fsavarfl^ lltnín a lónv Kival VC*1*, uug tcicocgc Í.i.100 vavatás jelvényeiként hatottak masan belékarolt- ^ blzal" csóréval várja otthon. Indali utcán az asszonyra. Majd rámosolyog szépen kát suttognak magáról oda- —, s mindjárt megmutatta, benn? hogyan. Azzal udvariasan el- _ Rólam? b úcsúzott, s eltűnt a lépcsőn lefelé. Indaliné becsukta az ajtót, szárazát nyelt. Bement, tanácstalanul nézett szét a szo— Tudta hoev fura dnlcn- résztvevó gyöngédséggel idéz- — Nyugodj meg. az isten- - ' - ° g te föl az őzikeszemű asszony ért. Én is tudom, mi a diszkalakját. Valahányszor össze- réció.. csak nem képzeli! • találkozott vele odahaza a s elindult mellette visszafelé lépcsőn, ösztönösen mélyeb- a kapuhoz, ben emelte meg a kalapját, — Csak ne adja az ártatlant! A talpig tisztviselő szürké- 픣th* be öltözött Indali megrendült. ln°P egyutterzését tolmacsol_ cxíaí ----.-------- na. — Sötét kaméleon maga — bábán, mintha elfeledte volna, fogta andalgósra a léptüket Domsitsné szemrehányón Minek nősül meg az ilyen Pillantott föl az ajtónyílásra. hol hagyta abba a portörlést. Klári. _ Mondja, mindie íev ember? Mert, hogy a Klári- Persze, most jön az engeszA szék támláján férje barna színű házikabátja maga az főzi a nőket? — Nee-nem otthonos biztonság. Fölemelte egé®z*ü , ■ é~~ mit keres közöttük ő ebben’ csakhogy ő már iszonyúan a telefonkagylót, föltárcsázta tem’ ‘' hoo~hogyan gondolja? M idegen toeadäszabibenit belefáradt. félék mért nem mennek férj- telő homlokcsók, a zsebből hez, azt már értette. De ő, elővarázsolt tejmogyorós —, a számot. Meg fogalma sem volt, mit akar mondani, arra — Milyen angyalin dadog! Valamit tennie kell. — Vacsoráztál? — kérdezte Ezt a stílust eszik a pipik. Holnap első dolga lesz, hogy tárgyilagosan. vágyott csak, hogy a hangját Szédíteni akar? Bevall- beszél Domsitscsal. Kikéri — Ue édes bocikám, mi bahallja. De Indali hivatala maka- hivatalos utat ^ kettesben ? csul mással beszélt hatja! Ezért bulizta ki ezt a magának. Igen! A legkemé- led már megint? Tehetek én ivatalos utat kettesben? nyebben elutasítja az efféle róla, hogy agyonhajszolnak, Indali nem tudott mit kéz- cinkos lengetéseket. Ettől rám raknak minden munkát... deni a hóna alá furakodott megnyugodott egy kicsit. *” Én csak megkérdeztem, *. lánykarral. Az egészben volt De a reggeli portás nem hogy vacsoráztál-e? Ha rossz valami végtelenül valószerűt- tudott Domsitsról. Ilyen ne- a lelkiismereted, arról nem Jutka az alacsony irattartón len- Zavartan megtorpant. vű vendég egyáltalán nem tehetek, ült, s időnként ilyeneket mon- . pp j^.kell ^horgo- lakott a szállodában. És az Domsits megadón sóhajtott dott a telefonba: nyoznia előttük? — Klári a étteremben is hiába mereszt- Hiába, reménytelen! Leült fe— És akkor mi van?- No Padon megbújó pár felé in- gette a szemét. A hidalgói lesége mellé, szájához emelte jó, hagyjuk!... Persze, az len- tett. - Hagyjon mást is érvé- profil az este egy percre hú- az asszony kezét. Agya láza- ne neked egy műsoron kívüli nyesülni. _ zott csak át az asztalok kö- san dolgozott Eloszlatni ezt vasárnap! — közben lógázta Visszafelé Indali görcsösen zött, s a görbe utakon járók * dögvész hangulatot Fölle- hibátlan ívű lábát, s elfintoro- hátrakulcsolta kezét, nehogy a ügyességével beleveszett a •ett az asszony arcába, aztán aott amint harisnyáján egy városon is karonfogva vem- megfoghatatlanságba. Indall a vásottan elmosolyodott Meg- tutó szemet pillantott meg. A szólják végig. Hosszan időzött gzáll6 kapujában sebesen oda- volt a rnentőötlet vonal túlfelén egyenletesen szobájában, a lány már az forcjuit a lányhoz: üuru-solt a kitartó bariton. éttermi asztalnál varia vacso- _ Menjen csak el6re Klá_ A sarokra állított íróasztal- rahoz- Feszelgon ült le, tor- (k é é beußrom a ^ Indall! Ünnepélyes, akar egy , __í __tát TAsvaltB mint odahaza ueugróm a oor — Te, bocika, képzeld, ki toppan elém a kapuban, mint nál Mademé főzőkanálból he- kát reszelte, mint odahaza, bdlyhoz. gyezett kötőtűi vívtak egy- értekezleten, folszólalás ^ előtt, mással, mert vastag szálú kö- Tulajdonképp... izé. :« tes a divat. Micsoda harcba szerettem volna... megkérni került ez a csauszínű fonál 1 valamire.. Domsits leszállt temetésrendező: beszélni sze retne velem. Előbb nem értettem, aztán eszembe jutott, hogy a múltkor véletlenül be- vflla- léütköztem valahol egy étteKlári a gépíróasztalnál tíz- — Inkább vacsora után, jó? mosról, s befordult a Kálvin rémben, amint életre-halálra oraizott, s odaadón hallgatta Meghalok az éhségtől! Nézze, térről a Baross utcába. Most főz egy kis nőt. Máderné készülő kardigánjá- van velőrózsa rántva. Tar- nem volt daliás. Hazafelé A asszony álla megemelnak előtörténetét. tárral! Imádom! tartott, az otthon szelíd unal- kedett egy parányit. A jeleneIndali fölpillantott fuvarle- Klári csobogott szünet nél- ma már a sarkon elébejött. tet próbálta maga elé képzelveleiből. Komoran, szemre- kül. Később, a feketénél fino- Ellazult, mint a színész a ku- ni: a vendéglői asztalnál hányon. Le koppantott a go- man odanyomta ruganyos üsszák mögött. udvarló férfit. És akkor vályóstollát. Semmi hatás. Má- mellét Indali karjához, félig a kapuban Indaliba bot- ratlan dolog történt Indali demé már a kötésmimtánál leeresztette szemhéját: lőtt. A nyomatékos kalap- szelíd emlékképe nem engetartott Jutka végre befejezte — Mire is akart kérni az emelés jólesőn idézte föl benne delmeskedett a ráparancsolt negyedórás telefont. Oda- előbb ?. a tegnapelőtti képet a g-i póznak, nem vette át_ a sze Prágai utca. Orosz István TOLDALAGI PÁL: pördült Klári ele; — Mit hoztál tízóraira? A könnyed érintés újszerű étteremben. repet. A suttogva előrehajló volt, szokatlan, mint az első — Hogy van Indali úr? — alak, amint bűvöli áldozatát, saját férje Indali széke keményen zuhanás a hullámvasúton. A mosolyodott el, megreccsent: — Átmegyek az férfi lesütötte szemét, s az ^— —= minduntalan irattárba! — Mert ez a női szakasz még megbolondít! — fuvoláz- ta utána Jutka, amint bezáelszökött mondatot kereste. — Az járt a fejemben... összerántotta izé... hogy holnap, ha bemegyünk. .. nem szabad el— önre vártam. — Drá- maszkjában jelent meg előtte, maian hangzott. Indali arcát — És? — kérdezte hirtelen az elszántság, érdeklődéssel. rult az ajtó. — Micsoda niko- felejteni.. de^ mit^is. Ejnye, tex-pasas! — Füstszűrös nikotex! — csodálko— Ha volna öt perce... — És most nekem esett, — Akár tíz is! — Domsits előbb könyörögve, aztán, mint pártfogón belékarolt, s eltá- egy tigris, hogy az istenért, épp a legfontosabb!... Látott volodott vele a kaputól. — nehogy eláruljam... Óriási, már ilyet? Látja, jó szomszédok mindé- mi? legyintett Klári, aki pedig — A józanságával őrjíti nütt összeakadnak. Domsitsné figyelmesen nézszenvedélyes dohányos híré- meg az embert! — suttogta — Igen. Már ott szerettem te a megtalált téma fényében • ben állt. — Kicsi asszony, ki- közelből a lány. volna beszélni önnel. ünneplő, jólismert arcot. Azesi otthon, házikoszt reggeltől Ebben a pillanatban búk- — Ugyan! Épp fontosabb tán rábólintott: estig! — és kicsippentett egy kant föl a bejártban Domsits, beszélnivalója volt! — Dom- — Óriási, uborkaszeletet Jutka csomag- a veszedelmes hírű, daliás sits fölélénkült. — Hallja, — Hát nem? jábél. Domsits. Vidáman köszöntötte aranyos az a barna baba! zott vissza férje. Máderné ölébe eresztette a Indalit, jobbját magasba len- Csak gratulálhatok. — Dehogynem! Te, amint kötést: getve bajtársiasan, az üd- — Kérem... a hivatali kollé- Indalit rajtakapod! De leg _ Nono! Az ilyen jámbor- vözléssel mintegy gratulálva, ganőm... alább diszkréten megőrződ a k épűek a legnagyobb disz- — Ki ez? — érdeklődött — Persze, értem. Azért vlt- titkot. Ragyogó! — és a szenók' Én nem lepődnék meg, Klári. te le magával. Minek itthon líd, kedves Domsitsné élesen Indali kihajtott egy nagy bújkálni, kockáztatni a lebu- rikoltón fölkacagott. Dompohár szódát. — A szomszé- kást. Mennyivel okosabb vi- sits ijedten nézte feleségét, mulattak, amint aunk, otthon... déken dolgozni! Máderné sötéten — Azért még nem kell el- — De biztosíthatom, Dom- + keserednie —, s Klári vigasz- sits úr. teljes félreértésben Indali sorsának fonala ek- talon odaejtette fejét Indali van...! Másnap délelőtt, mikor né kor feszült meg a három pár- lejtős vállára. — Hogyhogy? Maguknak hány percre magára maradt ha kéj gyilkosságokon törné a fejét! A lányok elképzelték, elhallgatott. ka ujjai között. De ő még mit sem sejtve kotorászott irattár poros polcain. A G.-i kiszállásra alig hét múlva került sor. tndali mellé Klárit osztot ták be. Szobát foglaltak szá A BELÁTÁS t A földre feküdt, hogy pihenjen, ■ sokat kutatott a szívekben, az alagutakat bejárva meghányta-vetette, belátta, hogy bonyolultabb nem lehetne más semmi, roppant tengerekre bárkával szállni sokkal könnyebb a szenvedélyek sorra jönnek, az indulat, a bosszúállás mindenre képes, jól kipányváz valakit a szerelemféltés, s ki az, aki mindent megért, és ki tartja oda másik arcát, ha megütötték, így a harc hát tovább folyik; belátta ő sem más, mint a többi, nem időtlen, hanem halandó és esendő, nem tudva, mit hoz a jövendő. LUCIAN BLAG A: CSEND Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom, hogyan szitál a holdfény ablakomra ... Egy furcsa hang idegen dalra gyújt szívemben, s vágyról dalol, amely nem az enyém. Mondják: ősök, kik kora sírba mentek, erükben ifjú vérrel, vérükben roppant szenvedéllyel s lobogó nappal szenvedélyeikben, jönnek, el-eljönnek tovább folytatni bennünk a kettéroppant életet... Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom, hogyan szitál a holdfény ablakomra ... Ki tudja, lelkem, ezredév után kiben fogod te is dalolni egykor édes húrján a csendnek, éj hárfáján — a szívbe fúlt vágy s a kettétört élet-remény dalát? ... Ki tudja? ... (Fordította: Áprily Lajos) SOMOSKÖI LAJOS: nincs lakásproblémájuk? Vagy hivatali szobájában, Domsits- * talán őnagysága ezt is meg- né föltárcsázta azt a fiatal oldja? Óriási! Indalikám, ma- mérnököt, aki már fél esztenÁllt a rideg szállodai szó- ga egy zseni. Mert, tudja, deje kérlelte, hogy üljenek le ba ablakában, s táncoltak szép, szép a szerelem, de az egy feketére, egy előtte a domboldal fényei. Az összkomfort még szebb. — Ráér ma délután? Akkor Indali kivonta karját Dom- várjon a Hóvirágban, ötkor, még sitséból. szembefordult és föl- Igen. ötkor, ne- jajdult: Hangja aznap csengett utol— Miért nem hallgat vé- jára ilyen felnőtt magabiztoséig? Itt egészen másról van Sággal, mikor letette az érettszól ségit. előbb vált el a folyosón lánytól, fülében volt utolsó mondata: „Aztán S NÓGRAD - 1974. augusztus 25,, vasárnap HŰSÉG Hiányod déli, esti harangszava a nevemen szólít, a füveket fésülgető szél velem kibomló hajadra gondol, s te nézel utánam lányok, asszonyok szemével a csillagok közül, s a nyitott, a zárt ablakokból. I
