Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
Demény Ottó: Emlékek anyámról Gyönyörűen pontos, kerek meséi voltak anyámnak, például a zebegényi házról is, «hol nevelkedett. Megvan még a, vasútállomás mellett, s kocsma van benne, most is, mint akkor, csak a hentesüzletből lett időközbe® cukrászda, presszó. Ö valamikor így mesélt róla: „Kétéves koromban már árva voltam. Édesanyám bátyija. Pali bácsi nevelt föl, övé volt a zebegényi nagykocsma, és a mészárszék is. Volt egy kutyánk és egy mátyásmadarunk. A kutya őrizte a házat, és az udvart, a madár meg a verandára kitett nagy süteményes kosarat. Ka valaki az iddogáló legények közül belenyúlt a kosárba, hogy egy kiflit kivegyen, Matyi kiabálni kezdett: — Lopik! lopik! Kitűnően tudta utánozni a bácsikám hangját, s ilia látta, hogy a kutya a nagy melegben elbóbiskol, ravaszul becsapta: — Sajó, ne gyere ide: Végül is a kutya megúnta a heccet, s már csak akkor mozdult, ha Pali bácsit is látta közeledni. Egyszer meg fejbe vágtak egy szódásüveggel. Mert eleven voltam nagyon, s játékot csináltam abból, hogy a részegen verekedő legények háta mögé lopakodva kikapjam kezükből az ütésre lendített szódásüveget. Akkor láttam, csak, hogy milyen erős ember az én bácsikám. Egy perc alatt minden legényt kidobált a kocsmából”. Gondolom, — tőle örököltem a mesélő kedvemet, báj- nem hiszem, hogy íróvá válásom, különösebb örömet szerzett neki. Egyszer ugyanis hallani véltem, amikor a szomszédasszonyának panaszkodott: „Taníttatni nem tudtam, s még csak egy becsületes szakmát sem adhattam a kezébe. Valamiből csak élni kell szegénykémnek” ! Ö mindig nagyon korán kelt, pedig későn feküdt Orosházán, ahol Éliásék kertes házában laktunk, soha nem tudtam, olyan hamar kinyitni a szemem, hogy őt a szobában találtam volna. Hajnalban rendszerint gyomlálni szokott mert a harmatos földtől még köny- nyen elválik a gaz. Fölkeltem hát és utánamentem a kertbe. Egyszer meg éppen a dróttal elkerített baromfiudvarban. találtam őrt- Sírva hajolt le a még nedves göröngyökért s egy hatalmas, vörös kakast akart elzavarni az udvarunkból. — Miféle kakasok ezek? — kérdeztem, mért én két idegen kakast láttam az udvarunkban, de ő megmagyarázta, hogy a másik vörös kakas a mi különben hófehér Gyurikánk, s csak a szomszéddal' való verekedésben, a saját vérétől lett ilyen. Később átjött a szomszédasz- szony is, és veszekedés nélkül megállapították, hogy a kóka- dozó kakasokat le kell vágni, mert úgyis meg döglenének. — Látod... nem bírtak egymással, s most mind a kettő odavan — mondta sze- pegve anyám a vacsoránál, és nem evett egy falatot sem. Nagyon szerette azt a Gyurit. ★ Gyakran kívánunk valamit, kivált gyermekkorunkban, aztán, ha megkapjuk, már nem is örülünk néki annyira. Máig emlékszem egy hasonló dologra, s már nem is fogom elfelejteni, amíg csak élek. Fagylaltot vett anyám, nekünk gyerekeknek, s akkor kivételesen magának is. De épp, hogy csak belekóstolt, máris odaadta egy szembejövő szegény gyereknek. Én nem értettem, hogy miért adta oda. Kánikula volt, járt-kelt a nép a kórzón, ám én csak kétféle embert láttam. A boldogokat, akik fagylaltot nyalogattak, s a boldogtalanokat, akiknek erre nem teilet. Anyám boldog lehetett volna, d® ő — úgy látszott — nem akart boldog lenni. S attól a naptól kezdve én aki addig majd megvesztem a fagylaltért, már soha többé nem sóvárogtam utána. S nem tudom megmagyarázni, miért, de ha mégis fagylaltot eszem, kínlódva bámulok, mintha egy szembejövő kóborló gyereket keresnék, akinek odaadjam. Különben legtöbb dologban anyámra hasonlítok. BEZZEGÉK Egyszer már meg kell Írni jól tudom, hogy önöknél én, gém Is minden második monBezzegéket. Egyszer már föl én, éppen én vagyok a Bez- datát így kezdi, hogy „Bez- keU világosítsam valamennyi zeg úr, az ön házasságát én zeg...” Amikor kicsit nyúj- boldogtalan férjet a világon teszem tönkre, mint példa- tózkodni szeretnék, amikor erről a Bezzeg-misztifikáció- kép és összehasonlítási tárgy eszembe jut, hogy a világra ról, amivel századok óta ke- — tönkreteszem és elnyomom én is élni születtem, mint a ssríük az életét — amivel önt minden mozdulatommal, lepke, vagy a szitakötő — nem betömik a száját, gúzsba kő- minden lélegzetvételemmel, gürcölni, és erőlködni, és har- tik es élkábítják és fejbe azzal, hogy a világon vagyok, colni és küzdeni és kellemet- ,vágják, ha moccanni mer, hogy dolgozom, hogy kényte- len dolgokat dolgozni. Es amivel megelőzik és profilak- len vagyok robotolni és él- tudja, hogy kicsoda képviseli t kusan lehetetlenné teszik a ni „Bezzeg Kovácsik (nevez- nálunk Bezzeg urat? világ minden férjének egye- zük így szerénységemet) nem ön, uram, ön, éppen ön, sütését a nagy forradalom- lopja a napot” — mondja csakis ön, és kedves neje, ban, aminek régen ki kellett az ön felesége. — „Kovácsik Bezzegné őnagysága volna már törni, ha ez a dolgozik, erőlködik, csinál va- Bezzeg, mondja a felesé- Bezzeg-dolog »ók minden Lamit, mindenütt ott van, gém, a Kuosera (már mint ön) egyéb visszaéléssel egyetem- ahol érvényesülni lehet, fel- annáf ilyesmi nem fordulhat ben nem forgácsolná szét a tűnni, előremenni, — azért elő, hogy elseje körül gondmélységekben forrongó elke- van a feleségének rendes ru- jai vannak. Mert a Kucsera s-redés robbantó erejét. hája, azért mehetnek minden komoly ember, aki nem ábNe tegyen úgy, szerencsét- nyáron külföldre.” rándozik és nyafog, mint te, len férjtársam, mintha ön És bn hallgat és nyeli az hanem hivatalt szerzett manem ismerné Bezzegéket. ön epét, boldogtalan, és titokban gának, mert annak a csaösszehúzza a szemét, gondol- gyűlöl engem, mert én va- ládja is fontos, mert az tisz- kodik, hm — a szó határo- gyök önöknél Bezzeg, és az tában van vele, hogy neki zottan ismerős, ugye csak én szerény családom az önök felesége és gyermekei van- nem jut eszébe? Dehogyis Bezzegék-je, akiknél minden nak é3 kötelességei a csa- nem jut az eszébe, csak rendben van, minden jól ládjával szemben — amiről nem meri bevallani — talán megy, bezzeg, mivel én, Ko- te mindig újra megfeledkezel még önmaga előtt is tagad- vácsik, mintaférfi, és minta- az önzésedben, amikor vala- 31. Persze, mert azt hiszi, férj vagyok, önöknél pedig ml felelőtlen kamasznak kép- hogy ez valami speciális do- azért megy minden rosszul, »eled magad, alki futk ár ózhat log, hogy ezt csak az ön mert bezzeg ön nem olyan ábrándozásai után. g öngesége és tehetetlensége ember, mint bezzeg én. Érti most már, Bezzeg úr? tette lehetővé, egyéni nya- ön gyűlöl engem — rosszul Nem gondolja, hogy ezen Valya, ez amit legjobb elhall- teszi! Súgok valamit önnek, segíteni kellene? gatni, eltussolni — hogy más. de vigyázzon, hogy meg ne Attól tartok, hogy hiába, e ős, egészséges, öntudatos hallja a felesége. Ha meg- Az ön felesége, ha ez az férj nem ismeri Bezzegéket—, tudja az igazságot, az ön ha- Írásom a kezébe kerül, azt ir-rn ismeri, nem tudhat róla ja az égnek mered és han- fogja mondani: „Bezzeg Kőéiben a vonatkozásban, hí- gosan felkiált, és talán vég- vácsik (már mint szerénységen... re mégis rászánja magát, gém) dolgozik, erőlködik, csiHiszen ez az erős, dolgos, hogy gyűlölködés és írfgykedés nál valamit — látod, megint öntudatos, valódi férj éppen helyett inkább összefogjunk cikke jelent meg az újságéi a bizonyos, aki önöknél és csináljunk valamit ez el- ban, akármilyen marhaság. Bezzeg úr szerepét játssza! len az átkozott bezzegizmus fő, hogy megfizetik — ezért \ agy mit kerülgetem sokat ellen. van a feleségének"... stb. a dolgot — kimondom kere- Ember! tudja hát meg, ért- Reménytelen ez a dolog, k -n. mint aki már rájött a se meg — minálunk is van Bezzeg barátom, a nagy titkokra — én nagyon egy Bezzeg úr, az én felesé- Karinthy Frigyes „SZERELMES LEVÉL” (Hídvégi karikatúrái) „SZEMTELENSÉG” — Lapozzon már.. .1 Az új igazgató Részlet Eugen Barbu román író Világteremtés című regényéből VALAHÁNYSZOR FÖLLÉPDELT azon a meredek, szürke cementlépcsőn, amelyet most piros szőnyeg borított, az igazgató az államosítás utáni első napjára gondolt Egy éjszakán át részletezte az eseményeket, amelyekben részt vett: a vitáit Baziles- cuval, a volt tulajdonossal, a jegyzőkönyv aláírását — most is elevenen látta kezét, azt a fehér körmű, keskeny és élettelen gyöngyházkezét, amint a kulcskötegen reszket, miközben felnyitja a pénzszekrényt. A súlyos páncélajtó nehezen nyílt, és a többiek, Pintea, Anghel, Co- eorea meg ő, akik egy órával előbb még Bazilescu úr fizetett alkalmazottai voltak, emésztő-kiváncsian néztek be a bankjegyekkel, iratokkal, sőt ismeretlen nevű amerikai gyógyszerekkel teli sötét páncélszekrénybe. Fölöttük hallani lehetett a nyomdagépek dübörgését, néha-néha egy nehézkes henger csattanását, amint valami érdesre zuhan, s a munka mindennapi, immár családias zümmögését. Most is hallotta az ismétlődő telefonhívásokat, s a titkárnő hangját, aki bosszúsan, de hamgszínének minden változtatása nélkül ismételte ugyanazt a mondatot: — Nem, Bazilescu úr már nem a nyomdánk igazgatója. S aztán klink! Az ebonitvilla kattanása, majd ismét cserr! Cserr! Cserrrrr! kétségbeesetten, s a nő fojtottan ingerült hangja: — Igen, mi... Nem, Bazilescu úr már nem nyomdaigazgató.. A gépek ugyanúgy zakatoltak, de Filipache gyanította, hogy mi zajlik a síknyomó ■ osztályon, a szedőteremben, a kötészeten, könnyen el tudta képzelni. miről suttognak odafenn, a második emeleten a lányok: Üj igazgatót kaptunk! Megszabadultunk Bazilescu tói!... S újra a telefon: cserrr! cserrr! cserrr! — Igen, mi... Nem, Bazilescu úr többé nem igazgató! Mit érezhet egy ember ebben a helyzetben? Akkor nehéz volt bárminél is megállapodnia. Ezernyi gondolat cikázott át az agyán, teljes zűrzavaorraL Egyszóval, Bazilescu estig lelép, Küldtünk-e neki teherkocsit? Küldtünk. S érdekes, nem szólt semmit! Mit 1» mondhatott volna? Csupán Bukarestben bét lakása marad még. S a holmija? Értékes dolgai vannak. Odakünn cseperésaett. Aggodalom * fogta el nehogy megázzon a volt tulajdonos bútora. Micsoda lökött gondolatok! Mintha ő törődött volna alkalmazottainak a bútorával, akiket a házigazdák kitettek az utcára, mert nem volt miből fizetniük a házbért? S ő megtette, az első intézkedést. Nem nyomta meg a csengőgombot, mert még le sem ült a kékes színű krlstályüveggel borított íróasztalhoz, egyszerűen kinyitotta az ajtót, és behívta Bazilescu titkárnőjét: Kisász- szorty, küldje be hozzám Anghelt! — Zavart volt hangjától, a titkárnő leplezetten mosolygott. „Ki fogom rúgni!” — gondolta azonnal, régebbi emlékeitől űzve. — Anghel urat? — hangsúlyozta a harmincbárom éves, platina- szőke és lakkozott körmű hölgy, aki szalrnasárga ruhát viselt — Anghel elvtársat! — makacskodott Filipache, s magában ismét így szólt: „Majd adok én neked úrázást! Holnap1 lehívok egy reumás munkásnőt fentről a kötészetről, hadd üljön itt ő, és fogadja a telefonhívásokat. .. Ha egyáltalán szükség lesz rá... ” Vagy talán titkárnő nélkül nem is megy? Milyen nagy ügy! Ha csörög, felveszed, es megkérded: „Halló, ki az? Kit keres?” S ha azt mondják: „ Az igazgatót”... „Igen, én vagyok! S aztán- bizonyára hosszas dadogás következik: „Mintha nem a Bazilescu úr hangja volna.” „Nem is az övé. Engem Filipachénak hívnak. .. Én vagyok az új igazgató... ” „Milyen is az élet! A tegnapig csak egy gépre volt gondom, és most püff, telefon az asztalon- Oda a nyugalmad, Filipache! Körülnézett. Selyemfüggöny, párnázott ajtó, zöldes kristály, mint a bár- helyiségekben, az ablak valóságos akvárium, csengő telefon, egy firenzei bőrszék (ennyit ő is tudott), kárpitosszeggel kiverve, s a bőre! — négy pár cipőt is kiadott volna! — puha szőnyeg, s egy virágváza, amelyen megcsillant a betűző fény, egy kecses, karcsú váza, félig megtlötve állott vízzel, amelyben még halkan pezsegtek a légbuborékok. ANGHEL, A SZAKSZERVEZET elnöke pár perc múlva érkezett: — Mi van, Filipache? — Pajtás — mondta kissé maganeheztelőn — tudod, hogy a tulaj délután elköltözik tőlünk, felszedi a sátorfáját Keríts egy ponyvát, hogy takarjuk be a holmiját, hiszen értékes bútorai vannak, és az eső megpocsékolja. .. — A szakszervezet elnöke eltá tóttá a száját: — Ni te, ni! — Ne csodálkozz. Én is gondoltaim rá, hogy bennünket nem kímélt senki, de ez a módja. Elvégre neki se könnyű, a házát hagyja el... — Az ilyen börtönt érdemelne. te pedig ponyvát adsz neki, hogy befödje a bútorát? — Filipache azonban érezte, hogy másként nem tehet — Tedd amit mondók! — parancsolta, és a másik megérezte a hangjából, hogy nincs kedve vitatkozni. — Ahogy az igazgató elvtárs óhajtja — mondta éllel, és kiment Filipache ismét körbe Járt az íróasztal mellett, és még mindig nem tudta révenni magát, hogy leüljön. Odaát a titkárnő szobájában, egy- végtében szólt a telefon: cserrr! cserrr! cserrrr! Igen, mi. Nem, Bazilescu úr már nem igazgató... „Mit kezdjek ezzel a döggel? Együtt élt Bazilescuval, az asszony tudott róla, de sosem szólt egy szót sem... Az esze fog, akár a tűz, s minden apró-cseprő munkát 5 végez el: a rendelések a Leteához, a papírméretek, a folyamodványok a minisztériumhoz — nem játék. Előbb látnunk kell, hogy kivel is helyettesíthető, szükségünk van egy világos fejre. Én sem tudok annyit, amennyit Bazilescu tudott, csak leégetem magam, s nekem esnek az elvtársak, úgy elpáholnak, hogy attól koldulok: „Miért tettünk oda, Filipache elvtárs? Zabot hegyezni? A termelés nem megy, és passz... ” Hát alhat Így az ember nyugodtan? A felesége sejtett valamit: — Mi van veled? — Semmi. — Aztán kis szünet után: — Pokoli nehéz. Kineveztek a nyomda igazgatójának. . . — És mostanáig egy szót se szóltál róla? — Akkor este megvacsorázlak, még egy rövid sétát is tettek kettesben, de ő minderről egy szót se említett... Aztán eljött a reggel. Nagyon korán kelt. Szerencsére már négy órakor kivilágosor dott. A villamosok vidám csengetéssel jöttek-mentek, az árúházak előtt tolongás volt, s a rikkancsok szétkiáltozták az államosítás hírét. Bazilescu úr vörös laktanyája messziről szembetűnt a Dim- bovita mögül magas tornyaival, s ablakaival, amelyeket befüstölt az ólomöntöde. Nem szállt villamosra, de nem is lakott messze. Szeretett gyalogolni. A nyári futózáport követő reggel aranylón tündökölt derűs egével,' s a nap rálehelt az ablakokra, amelyeket csak az imént tártak' végre az éjszakai • lehűlés után... A kapus a kuckójában szundikált. Még egészen korán volt. Fél hétkor kezdődött a reggeli váltás, és most hat óra volt öt perc múlva. Észrevétlenül akart tovaoson - ni, de az éles fülű kisöreg hallotta, amint kinyitja a nehéz vaskaput. Egy nappal azelőtt úgy köszönt neki, ahogy a többi alkalmazottnak szokott:. „Jó reggelt, jó reggelt. Jövögetünk, jövögetünk?” Most előpattant a fülke ajtója mögül, és sietősen, kissé szolgaian elrebegte: — Jó reggelt, alássan. „Majd megmondom, többé ne halljam, hogy „alássan”, nem vagyunk katonáiknál... ” Az irodák kihaltak. Az üzem. ahogy minden nyomdász nevezte, bóbiskolt. Fent- röl egy vágógép elmosódó hangja hallatszott, mintha csukladozva neki-nekironta- na a papírhalomnat. „Ha minden jól megy, három hónap alatt átállunk a három műszakra — mondta magában Filipache. — Az emberek keveset keresneik, talán a túlórákkal pótolják valamelyest— De ettől kezdve más lesz a javadalmazás, majd szóvá tesszük, fölemeljük a fizetésüket.” Az utcán egy szódás hajtott végig. Filipache még mindig nem próbálta ki a bőrfotelt Egy nappal korábban azt kívánta, bár mielőbb lezajlana Bazilescu kihurcol- kodása. Most a szedőterem ablakából nézte az elhagyott udvart. A volt tulajdonos az éjszakát várta. Nehézkesen, pepecselve csomagolt. Néhány rokona segédkezett, egy-két hordárt is fogadtak, hogy óvatosan cipeljék alá a lépcsőn a székeket és a szekrényeket. AZ ESO REG ELÁLLT, úgyhogy a ponyva, amelyet küldött szükségtelenné vált. Kilenc óra körül, amikor jól besötétedett tüstént előálltak a teherkocsiit még egy fél óra se telt belé, és az udvar pusztává lett. Csupán a pa- pírszönyeg maradt, amelyre egy szélben himbálódzó villanyégő erős fényt szórt. — Kész! — mondta valaki a háttérben örömteli megkönnyebbüléssel. — Ettől kezdve a gyár a mienk! — Már régóta az övék volt, de addig a pillanatig nem hitték el. „ZSOLDOSOK” — Mit hallottál az idén ml- „VÉRSZERZÖDÉS” — A szabad szombatot Is lyen lesz a nyereségrészesedés?... .vegyük be>e a kollektív szerződésbe!
