Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
A párt kulturális politikája Tanulnak-e az építők? Acxél György könyvéről A párt ideológiai tevékenysége, kulturális politikája a part politikájának szerves és egyben sajátos része Mindenekelőtt ezen k területen is érvényesek azok az általános aiapelvak és módszerek, amelyek politikánk egészét meghatározzák. A párt politikájának többi területei hatnak a kulturális politikára, amely viszont befolyásolja az általános politika más elemeit. Az MSZMP ideológiai tevékenységének és az azon alapuló kulturális -politikának jelentős szerepe volt a szocialista építés során eddig elért eredményeinkben.” Ez az egyik vezető gondolata Aczél György „Szocialista kultúra — közösségi ember” című kötetének, amely nemrég jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában, s amely a szerzőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának az elmúlt három esztendőben elhangzott beszédeit, cikkeit gyűjti egybe. A kötet gerincét a Központi Bizottság 1972-ben elfogadott oktatáspolitikai és az idén hozott közművelődési határozatainak problémaköre alkotja, de az ideológiai és Kulturális életnek, a párt kulturális politikájának valamennyi lényeges kérdését érintik az egyes írások. A kötetben szereplő írások többnyire alkalomhoz kötött beszédek, előadások, cikkek, interjúk, amelyeknek fő feladata a problémafelvetés és a feladatkijelölés, a párt határozatainak, illetve az azokból fakadó konkrét teendőknek értelmezése és megoldásra ösztönző magyarázata. Annak, hogy a kötet egyes írásai mégis túlmutatnak azon a konkrét alkalmon, amelyhez kötődve megszülettek, épp az a szemlélet a magyarázata, amely a párt kulturális politikájának minden egyes kérdését, a párt egész politikáját meghatározó feltételekből és alapelvekből kiindulva, a párt előtt álló legfontosabb feladatok oldaláról közelíti meg és értékeli. Legyen szó akár a közoktatás helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól, vagy a közművelődés problémaköréről, Aczél György kötetét elsősorban a kulturális értékekkel élni tudó és azokat teremteni-újra- alkotni is képes új típusú szocialista ember- és életforma- alakítás gondolatköre teszi egységessé. A politikus és kultúrpoli- tikus egy percre sem hagy kétséget affelől, hogy megnyilatkozásaiban nem az érintett kérdések tudományos-szakmai részletességű-mélységű elemzésére vállalkozik, s nem is tart igényt arra, hogy megközelítéseit,. gondolatait ekként fogadják, öt elsősorban ja szocialista életforma, ideológia és kultúra összefüggéseinek, fejlesztésének politikai kérdései, aktuális feladatai érdeklik. Hogy meglátásai így is maradandó értékűek, azt ismételten az MSZMP általános politikája alapelveinek a gyakorlat által igazolt érvénye, a következetes elvipolitikai alapállás biztosítja. Az az alapállás, amely marxista—leninista elvi igénynyel, a válaszadás igényével veszi számba az új jelenségeket, a párt ideológiai-kulturális céljai valóraváltásának változó feltételeit, az élet által felvetett új követelményeket, s amely úgy képes érvényt szerezni az MSZMP változatlan politikai alapelveinek, hogy egyben szinkronban van a szüntelenül változó valósággal. Aczél György elsősorban azokhoz a problémákhoz kapcsolódik — így társadalmi fejlődésünk új jelenségeihez, a nemzetközi osztályharc új fejleményei által napirendre tűzött feladatokhoz —, amelyek mind nagyobb jelentőséget biztosítanak a párt ideológiai-kulturális tevékenységének. Arra keresi a választ, mit kell tennünk azért, hogy a kulturális-ideológiai szférában is következetesen érvényt szerezzünk a párt politikájának, valóra váltsuk szocialista céljainkat, erősítsük a marxizmus— leninizmus hegemóniáját egész közgondolkodásunkban, fejlesszük a szocialista kultúrát, meggyökereztessük a szocialista életformát. Aczél György elvtárs könyvét ez teszi pártunk kutlurá- lis politikájának kézikönyvévé. AZ IPAR SZERKEZETESEN az építőipar sajátos helyet foglal el. Az építőipari munka sokáig idényjellegű volt, ezt számos vonatkozásban még ma is magán viseli, így például a nyári és téli munkaidő különbözőségében a munkaerő gyakori vándorlásában .Az itt dolgozók problémái is sajátosak. A megye számos területén — Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Nagybátonyban — és azon kívül is — például Budapesten, Vácott találhatók munkahelyek. ahol a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai dolgoznak. Étkeztetésükről, haza- és visszaszállításukról, vagy elszállásolásukról nem egyszerű dolog gondoskodni, legalábbis úgy nem, hogy az különösebb zökkenők nélkül történjen. A végzendő munka nagy része nem követel szakmai végzettséget, sőt, semmiféle végzettséget, még általános iskolait sem. A malterkeveréshez, a téglák, kövek emelgetésé- hez, rakodásához csak jó erős marokra van szükség. Ennyivel viszont ma nem elégedhet meg egyetlen ember sem. Mert napról napra fejlődik, korszerűsödik a technika, egyre nagyobb teret hódítanak a gépek. Ezek kezeléséhez tudásra van szükség. Mint azért — valljuk meg — a malterkeveréshez is; mert mennyivel másabb, határozottabb annak a malterozó segédmunkásnak a fellépése, magatartása, aki tudja is, hogy mit mivel, miért kever össze, s esetleg még azt is, hogy közben milyen kémiai folyamatok játszódnak le. A tudás biztonságot, tartást ad az embernek. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 1716 fizikai dolgozója közül mintegy 800 nem fejezte be az általános iskolát. Ami elszomorító, hogy ennek a nagy számú dolgozó rétegnek mintegy 30" százaléka 30 éven aluli fiatal. — Most készítek egy kimutatást éppen — mondja B. Kovács István, a szakszervezet agitációs, propaganda kulturális és sportfelelőse —, mert úgy tapasztaltam, hogy vállalatunknál nagyon sok az olyan. 1950 és 1957 között született fiatalok száma, akik nem végezték el a nyolc osztályt. Az előbb volt itt egy új felvételes leány, 1957-ben született és analfabéta. Sajnos, a hiányos iskolai végzettségűek száma újra termelődik, és nemcsak a cigány lakosság körében. A vállalat a korábbi években rendszeresen szervezett felnőtt osztályokat. A tanárok a munkásszállásra jártak ki tanítani. 1972. őszén 62-en kezdték el a hetedik osztályt. Akik kitartottak — 37-en, — Knopp András A Kecskemét környéki tanyavilágban Matkópusztán él és dolgozik Pólyák Ferenc, népi fafaragó. Szobrait kizárólag favágó baltával készíti. Témáit az emlékeiből, közvetlen környezetéből, a tanyavilágból meríti---------------------------------------------1 ■ Lflég ragyog a nyári nap. A szálló " ■ * éttermének teraszán levő óriási platánfa még zöldell. A szombathelyi Isis Hotel előcsarnokában fényes lemezdomboyítás, a Sothis kutyán ülő Isis istennőt ábrázolja. Ha kinézünk a teraszról, az időszámítás utáni II. században épült Iseum oszlopaira látunk. A szentély épület frizmezején is ott van Isis személye, aki a római Isis-szentély faragványaihoz hasonlóan sistrumot, egyiptomi hangszert tart kezében, s innen Sava- riából is fenségesen tekint előre. Kezében mintha szólna — nem szólal meg! — a kőbe vésett hangszer. Nemrég Johannes Bobrowski verseit olvasgattam. Valóban, mintha zúgna, csengene, vagy inkább moraj lana bennük a baltikumi szél, amelyet nem ismerek. Stephan Hermlin búcsúztatta így a korán elhunyt költőt: „Évszázadok távolából hallik kóbor népek lódobogása, ortodox templomok harangzúgása, a porrá égetett zsinagógákból a sói ár jajszava.” Igen, mindez keveredik verseiben h széllel. A pannon szélnek más a hangja, de szintén sok mindent hord a szárnyán. A szálló teraszától pár lépésnyire áll a hajdani templom, amelyben már ugyancsak nem fújják még a régi hangszert, a kos szarvából készült kürtöt Elül havában; a város hangversenytemplommá alakítja. Mindkét kupoláját ismét helyére emelték, új VASÁRNAPI JEGYZET Megindul egy csillag fényben csillognak. Mellette áll a fasizmus áldozatainak, 1944 borzalmainak emlékműve, »miikor innen is több mint négyezren mentek a halálba. Az építkezés ideje alatt deszka védi az emlékművet, hétágú gyertyatartóját. A Savaria Múzeum őriz egy vörös- agyagból készült mécsest is, amelyen szintén látható féldomborműként egy ilyen gyertyatartó, pálmaág veszi körül. Ez a római kori mécses a II—III. század idejéből való. Nem világít századok óta, mégis őriz fényt abból a korból. így múlik a nyár, kőbe vésett hangszerekkel, a világosság egykori szerszámaival, a művészet tanulságaival. A kövek megszólalnak körülöttünk. Szólnak udvarunkban a vadgalambok is. Otthon nyáron mindig arra ébredek, hogy erős, nem szűnő bú- gással szólnak, feleselnek egymással a házak fölött a vadgalambok. Vijjogva ide-oda szállnak, tele velük hajnaltól estig minden. Apám úgy mondta nekem: kukru-galambok. Hallottam mástól így is: balkáni gerlék. E szerint ez a fajta a második világháború éveiben települt Magyarországra, a balkáni harcok fegyverzaja űzte ide őket, s itt elszaporodtak. Ha szólnak a fegyverek, a madaraik, vadak menekülnek. Mit tesz az ember. Amikor a kőrisfáknál becsillagosul,, pár nap óta, megfigyeltem, mindig megindul egy csillag — mondja anyám. — A fáktól indul, Vargáék felé eltűnik. Augusztus van, ilyenkor lehullik temérdek csillag. Udvarunk felett talán soha nincs ennyi csillag, mint ilyenkort Itt-ott esténként — melegek az esték — az öregek figyelik. Minap már nyugaton felhősödött. Egyik reggel morogni kezdett a fátyolos ég. Azon a napon a Balaton vize selymes tapintású volt, kicsit hullámzott, pezsgett. Délután hagytuk el a vizet. Arrább a nádast hajtotta a szél. Távolabb dörgött az ég. Eludaőrsön megálltunk kávét inni. A benzinkutaknál nagy forgalom volt. A pincér szólt: vigyázzunk a poharakra, |le ne sodorja őket az asztalról a szél. Nem egészen értettük, miért figyelmeztet. Aztán hirtelen esti sötétség lett, olyan zivatar kerekedett, hogy alig láttunk. S ez az eső Salgótarjánig elkísért az úton, váltakozó gyorsasággal működtetni kellett a kocsi ablaktörlőjét. Nem is volt baj, hogy kicsit lehűlt a levegő. Tóth Elemér azok most vizsgáztak tavasz- De vannak pozitív példák szál a nyolcadik osztályból, is. Képviselje ezeket (egy sze- Nagy volt a lemorzsolódás. A mélyben Rácz Jenő, 18 éves Salgótarjántól távolabb lakók varsányi fiatalember, aki a nem vállalták huzamosabb malterkeverő mellett dolgo- ideig a munkaidő utáni itt- zik: maradást. . — Rossz gyerek voltam az — Most mik az elképzelő- iskolában. Nem tanultam, sek? Ősszel hogyan kívánják visszafeleseltem mindig a ta- megszervezni az osztályokat? „áraimnak. Tizenhat év alatt — Lényeges előrelépést csak csak a hét osztályt fejeztem abban az esetben érhetünk el be s most el szeretném vé- — magyarázza Nagy József geznj a „volcat. Akkor szak- szakszervezeti titkár —, ha a mát is tanulhatnék. Tetszik a vállalat gazdasági vezetése az festő is. meg a burkoló is. iskolába járáshoz munkaidő- Eppich Ernő személyzeti kedvezményt ad. vezető tisztában van a beisB. Kovács István is így kolázás nehézségeivel. Ko- vélekedik: Amikor me- rábban — meséli — jobban gyék szervezni, az emberek ment a tanulás; akkor a ve- mindig azt kérdezik, hogy jetők közül többen is.tanul- milyen kedvezményt adunk, taki ennek voit vonzása, pél- lehet-e munkaidő alatt jár- dát mutatott. ni. Amikor az építkezéseken jár- — Nagyon sok önöknél a tam, magam is tapasztaltam hiányos iskolai végzettségű ezeket. Az emberek — főként ember, ezért úgy vélem, hogv a lányok, asszonyok — jelen- az építőipari vállalat sem tős része nem érzi szükségét mondhat le a dolgozók tani L- a tanulásnak. Nekik jól van tatásáról. Milyen lehetőségét úgy, ahogy van, minek tőre- látja ennek? kedjenek — mondják. — Mi munkaidő-kedvezIv. ÁGNES 17 ÉVES múlt ményt nem tudunk adni. A mám óik éve segédmunkás az munkából kiesetteket, a se- építőiparban. A maltert ci- gédmunkásokat nem tudjuk Peh- másokkal pótolni. A kőműves — Ez a legnehezebb mun- nem szolgálja ki magát. A ka itt az építkezésen jegy- legjobb a községekben meg- zi meg több férfi is a kőmű- szervezett tanulás lenne. Azo- vesek közül. ... , kon a helyeken, ahonnan De a lány csinálja, bírja tíznél többen járnak, a taná- erővel. s hogy miért nem vé- csókkal kell ebben az ügy- gezte el a nyolc osztályt és ben szót értenünk. Szabad miért nem akarja, arra csak szombatokon lehetne a taní- a vállát vonogatja. Minden- tás. A másik lehetőség, ame- esetre számomra érthetetlen iyet már eddig is kihasznál- az egesz. tunk: a salgótarjáni munkásP. Jánosné 27 éves fiatal- szálláson. Bízom abban, hogy asszony sem kívánja megsze- őszre mint eddig is, sikerül rezni a nyolc osztályt. Azt, 20—30 embert beszervez- hogy odahaza gyermeke van nünk. és várja a munka, csupán alkalmas kifogásnak érzem. Az igazi ok ennél komolyabb. A BÍZUNK MI IS, és megtanulás igényét a környezet- értőek vagyunk a nehézsé- nek kell felkelteni. Olyan gek iránt — de egy átgondolt, munkahelyi légkört kell ki- építőiparra jellemző, sajátos alakítani az építőknél is, hogy ösztönzési rendszer kidolgozá- a nyolc általánossal nem ren- sa — úgy véljük — nem ár- delkezők érezzék hiányos tana. Akkor bizonyára na- végzettségük hátrányát, nem- gyobb lenne a tanulás iránti re és foglalkozásra való te- érdeklődés, kmtet nélkül. — Sulyok László — Hív, vár Magyarország! Nápolyt látni és — természetesen nem meghalni, hanem egészségben, élményekben gazdagodva hazaérkezni; fölkeresni Párizst, eljutni Amerikába, ismerkedni Görögországban az antik kultúra emlékeivel, Bokharában kelet mesés szépségével: érthető igény ez, és örvendetes, hogy egyre többen vannak, akiknek zsebe is bírja ezeket az utazásokat, örülnünk kell annak is, hogy ma már az emberek többsége azért utazik, hogy lásson, tapasztaljon, üdüljön, s nem pedig azért, hogy valamilyen „cuccot” hozzon külföldi útjáról. Fenyeget azonban egy újfajta veszély. Mintha napjainkban kezdene státus- szimbólummá válni, hogy ki hová utazik. Az idén , például az számít igazán menőnek, aki „Spanyolba” tart. Nem megvetendő továbbá görög- országi, vagy olaszországi utazás sem, de aki például a román, vagy a bolgár tengerpartra készül, jobb, ha nem is nagyon emlegeti. A sznobság rendkívül járványos betegség. Aki megkapja, képes erején felül áldozatot vállalni, csakhogy elmondhassa, például járt a Pradóban. Az élmény háttérbe szorul, a fontos az esemény megtörténte, és az, hogy erről beszélni lehet. S miközben folyik a tülekedés a legkülönbözőbb divatos ütakért, végképpen háttérbe szorul a haza megismerése, a belföldi turizmus. Holott Magyarország legkülönbözőbb tájai kínálják a nyugodt pihenés lehetőségét, és egyre több az olyan kulturális esemény is, amelyre érdemes elmenni. A szegedi ünnepi játékok természetesen nem szűkölködik közönségben, de találomra meg lehet említeni Sopront, Debrecent, Gyulát, ahol szintén bőven akad látnivaló az ünnepi hetek, a virágkarnevál, illetve a várjátékok alkalmából. De még olyan kisebb helység is, mint például Nyírbátdr, igyekszik eseményt biztosítani az oda látogatónak. Függetlenül a különböző programoktól — egész nyáron kínálják szépségüket a tájak, látogathatók a műemlékek. És hányán vannak, akik szeretnének mindenáron „letisztelegni” a pisai ferde torony előtt, de még nem látták a soproni Kecske-templomot, sohasem jártak a debreceni Nagyerdőben, nem kapaszkodtak föl a sümegi vár romjához, és azt sem tudják, vajon merre is van a Szelídi-tó, hol keressék Ágasvárt. Egy szóval: fedezzük föl saját hazánkat! Senkit sem akarunk lebeszélni arról, hogy menjen külföldre, ha teheti. Sőt, igyekezzék minél többet, látni! De, ha anyagi helyzete vagy más körülmény nem teszi lehetővé a külhonba utazást, ne veszítse kedvét. Nézzen körül itthon, Magyar- országon. Talál élményt, szépséget bőven. Persze, nemcsak a balgatag szemlélet gátolja a belföldi turizmust. Sokszor nem megfelelő a propaganda, kevés az ötlet a belföldi programok szervezésében, nincs elegendő olcsó szálláshely. A két dolog azonban összefügg. Az igény kivívja a lehetőséget, a lehetőség biztosítása viszont megteremti azt, hogy minél többen töltsék hasznosan szabadságukat,' pihenésük idejét a határon belül is. Az újságolvasó, rádióhallgató, televíziónéző ember, mindig kap ötleteket, hová menjen, mit nézzen a hazában. Ezúttal csak egyetlen lehetőségre hívjuk föl a figyelmet. Nemrég'jelent meg Lengyel Dénes Irodalmi kirándulások című könyve. Aki kézbe veszi, valóságos túratervet készíthet magának: megismerkedni irodalmi emlékhelyeinkkel. Morvay István NÓGRÁD - 1974. augusztus 25., vasárnap 7