Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

A párt kulturális politikája Tanulnak-e az építők? Acxél György könyvéről A párt ideológiai tevékeny­sége, kulturális politikája a part politikájának szerves és egyben sajátos része Minde­nekelőtt ezen k területen is érvényesek azok az általános aiapelvak és módszerek, ame­lyek politikánk egészét meg­határozzák. A párt politikájá­nak többi területei hatnak a kulturális politikára, amely viszont befolyásolja az általá­nos politika más elemeit. Az MSZMP ideológiai tevékeny­ségének és az azon alapuló kulturális -politikának jelen­tős szerepe volt a szocialista építés során eddig elért ered­ményeinkben.” Ez az egyik vezető gondolata Aczél György „Szocialista kultúra — közös­ségi ember” című kötetének, amely nemrég jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában, s amely a szerző­nek, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának az elmúlt három esztendőben elhang­zott beszédeit, cikkeit gyűjti egybe. A kötet gerincét a Központi Bizottság 1972-ben elfogadott oktatáspolitikai és az idén hozott közművelődési határozatainak problémaköre alkotja, de az ideológiai és Kulturális életnek, a párt kul­turális politikájának vala­mennyi lényeges kérdését érintik az egyes írások. A kötetben szereplő írások többnyire alkalomhoz kötött beszédek, előadások, cikkek, interjúk, amelyeknek fő fel­adata a problémafelvetés és a feladatkijelölés, a párt ha­tározatainak, illetve az azok­ból fakadó konkrét teendők­nek értelmezése és megoldás­ra ösztönző magyarázata. An­nak, hogy a kötet egyes írásai mégis túlmutatnak azon a konkrét alkalmon, amelyhez kötődve megszülettek, épp az a szemlélet a magyarázata, amely a párt kulturális poli­tikájának minden egyes kér­dését, a párt egész politikáját meghatározó feltételekből és alapelvekből kiindulva, a párt előtt álló legfontosabb fel­adatok oldaláról közelíti meg és értékeli. Legyen szó akár a közoktatás helyzetéről és to­vábbfejlesztésének feladatai­ról, vagy a közművelődés problémaköréről, Aczél György kötetét elsősorban a kulturális értékekkel élni tu­dó és azokat teremteni-újra- alkotni is képes új típusú szo­cialista ember- és életforma- alakítás gondolatköre teszi egységessé. A politikus és kultúrpoli- tikus egy percre sem hagy kétséget affelől, hogy megnyi­latkozásaiban nem az érintett kérdések tudományos-szak­mai részletességű-mélységű elemzésére vállalkozik, s nem is tart igényt arra, hogy meg­közelítéseit,. gondolatait ek­ként fogadják, öt elsősorban ja szocialista életforma, ideo­lógia és kultúra összefüggé­seinek, fejlesztésének politi­kai kérdései, aktuális felada­tai érdeklik. Hogy meglátásai így is maradandó értékűek, azt ismételten az MSZMP ál­talános politikája alapelvei­nek a gyakorlat által igazolt érvénye, a következetes elvi­politikai alapállás biztosítja. Az az alapállás, amely mar­xista—leninista elvi igény­nyel, a válaszadás igényével veszi számba az új jelensége­ket, a párt ideológiai-kulturá­lis céljai valóraváltásának változó feltételeit, az élet ál­tal felvetett új követelmé­nyeket, s amely úgy képes ér­vényt szerezni az MSZMP vál­tozatlan politikai alapelvei­nek, hogy egyben szinkronban van a szüntelenül változó va­lósággal. Aczél György első­sorban azokhoz a problémák­hoz kapcsolódik — így társa­dalmi fejlődésünk új jelensé­geihez, a nemzetközi osztály­harc új fejleményei által na­pirendre tűzött feladatokhoz —, amelyek mind nagyobb jelentőséget biztosítanak a párt ideológiai-kulturális te­vékenységének. Arra keresi a választ, mit kell tennünk azért, hogy a kulturális-ideo­lógiai szférában is következe­tesen érvényt szerezzünk a párt politikájának, valóra váltsuk szocialista céljain­kat, erősítsük a marxizmus— leninizmus hegemóniáját egész közgondolkodásunkban, fej­lesszük a szocialista kultú­rát, meggyökereztessük a szo­cialista életformát. Aczél György elvtárs köny­vét ez teszi pártunk kutlurá- lis politikájának kézikönyvé­vé. AZ IPAR SZERKEZETE­SEN az építőipar sajátos helyet foglal el. Az építőipari munka sokáig idényjellegű volt, ezt számos vonatkozás­ban még ma is magán viseli, így például a nyári és téli munkaidő különbözőségében a munkaerő gyakori vándorlá­sában .Az itt dolgozók prob­lémái is sajátosak. A megye számos területén — Salgó­tarjánban, Balassagyarmaton, Nagybátonyban — és azon kí­vül is — például Budapesten, Vácott találhatók munkahe­lyek. ahol a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai dolgoznak. Étkezte­tésükről, haza- és visszaszál­lításukról, vagy elszállásolá­sukról nem egyszerű dolog gondoskodni, legalábbis úgy nem, hogy az különösebb zökkenők nélkül történjen. A végzendő munka nagy ré­sze nem követel szakmai vég­zettséget, sőt, semmiféle vég­zettséget, még általános isko­lait sem. A malterkeveréshez, a téglák, kövek emelgetésé- hez, rakodásához csak jó erős marokra van szükség. Ennyi­vel viszont ma nem eléged­het meg egyetlen ember sem. Mert napról napra fejlődik, korszerűsödik a technika, egyre nagyobb teret hódítanak a gépek. Ezek kezeléséhez tudásra van szükség. Mint azért — valljuk meg — a malterkeveréshez is; mert mennyivel másabb, határozot­tabb annak a malterozó se­gédmunkásnak a fellépése, magatartása, aki tudja is, hogy mit mivel, miért kever össze, s esetleg még azt is, hogy közben milyen kémiai folyamatok játszódnak le. A tudás biztonságot, tartást ad az embernek. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 1716 fi­zikai dolgozója közül mintegy 800 nem fejezte be az álta­lános iskolát. Ami elszomorí­tó, hogy ennek a nagy számú dolgozó rétegnek mintegy 30" százaléka 30 éven aluli fia­tal. — Most készítek egy ki­mutatást éppen — mondja B. Kovács István, a szakszer­vezet agitációs, propaganda kulturális és sportfelelőse —, mert úgy tapasztaltam, hogy vállalatunknál nagyon sok az olyan. 1950 és 1957 között született fiatalok száma, akik nem végezték el a nyolc osz­tályt. Az előbb volt itt egy új felvételes leány, 1957-ben született és analfabéta. Saj­nos, a hiányos iskolai vég­zettségűek száma újra terme­lődik, és nemcsak a cigány lakosság körében. A vállalat a korábbi évek­ben rendszeresen szervezett felnőtt osztályokat. A tanárok a munkásszállásra jártak ki tanítani. 1972. őszén 62-en kezdték el a hetedik osztályt. Akik kitartottak — 37-en, — Knopp András A Kecskemét környéki tanyavilágban Matkópusztán él és dolgozik Pólyák Ferenc, népi fafaragó. Szobrait kizárólag favágó baltával készíti. Témáit az emlékeiből, köz­vetlen környezetéből, a tanyavilágból meríti---------------------------------------------1 ■ Lflég ragyog a nyári nap. A szálló " ■ * éttermének teraszán levő óriási platánfa még zöldell. A szombathelyi Isis Hotel előcsar­nokában fényes lemezdomboyítás, a Sothis kutyán ülő Isis istennőt ábrázol­ja. Ha kinézünk a teraszról, az időszá­mítás utáni II. században épült Iseum oszlopaira látunk. A szentély épület frizmezején is ott van Isis személye, aki a római Isis-szentély faragványai­hoz hasonlóan sistrumot, egyiptomi hangszert tart kezében, s innen Sava- riából is fenségesen tekint előre. Ke­zében mintha szólna — nem szólal meg! — a kőbe vésett hangszer. Nemrég Johannes Bobrowski verseit olvasgattam. Valóban, mintha zúgna, csengene, vagy inkább moraj lana ben­nük a baltikumi szél, amelyet nem is­merek. Stephan Hermlin búcsúztatta így a korán elhunyt költőt: „Évszáza­dok távolából hallik kóbor népek lódo­bogása, ortodox templomok harang­zúgása, a porrá égetett zsinagógákból a sói ár jajszava.” Igen, mindez kevere­dik verseiben h széllel. A pannon szélnek más a hangja, de szintén sok mindent hord a szárnyán. A szálló teraszától pár lépésnyire áll a hajdani templom, amelyben már ugyancsak nem fújják még a régi hangszert, a kos szarvából készült kür­töt Elül havában; a város hangver­senytemplommá alakítja. Mindkét ku­poláját ismét helyére emelték, új VASÁRNAPI JEGYZET Megindul egy csillag fényben csillognak. Mellette áll a fa­sizmus áldozatainak, 1944 borzalmai­nak emlékműve, »miikor innen is több mint négyezren mentek a halálba. Az építkezés ideje alatt deszka védi az emlékművet, hétágú gyertyatartóját. A Savaria Múzeum őriz egy vörös- agyagból készült mécsest is, amelyen szintén látható féldomborműként egy ilyen gyertyatartó, pálmaág veszi kö­rül. Ez a római kori mécses a II—III. század idejéből való. Nem világít szá­zadok óta, mégis őriz fényt abból a korból. így múlik a nyár, kőbe vésett hang­szerekkel, a világosság egykori szerszá­maival, a művészet tanulságaival. A kövek megszólalnak körülöttünk. Szólnak udvarunkban a vadgalam­bok is. Otthon nyáron mindig arra ébredek, hogy erős, nem szűnő bú- gással szólnak, feleselnek egymással a házak fölött a vadgalambok. Vijjogva ide-oda szállnak, tele velük hajnaltól estig minden. Apám úgy mondta ne­kem: kukru-galambok. Hallottam más­tól így is: balkáni gerlék. E szerint ez a fajta a második világháború éveiben települt Magyarországra, a balkáni harcok fegyverzaja űzte ide őket, s itt elszaporodtak. Ha szólnak a fegyve­rek, a madaraik, vadak menekülnek. Mit tesz az ember. Amikor a kőrisfáknál becsillagosul,, pár nap óta, megfigyeltem, mindig megindul egy csillag — mondja anyám. — A fáktól indul, Vargáék felé eltűnik. Augusztus van, ilyenkor lehullik te­mérdek csillag. Udvarunk felett talán soha nincs ennyi csillag, mint ilyenkort Itt-ott esténként — melegek az esték — az öregek figyelik. Minap már nyugaton felhősödött. Egyik reggel morogni kezdett a fátyo­los ég. Azon a napon a Balaton vize selymes tapintású volt, kicsit hullám­zott, pezsgett. Délután hagytuk el a vi­zet. Arrább a nádast hajtotta a szél. Távolabb dörgött az ég. Eludaőrsön megálltunk kávét inni. A benzinkutaknál nagy forga­lom volt. A pincér szólt: vigyázzunk a poharakra, |le ne sodorja őket az asz­talról a szél. Nem egészen értettük, miért figyelmeztet. Aztán hirtelen esti sötétség lett, olyan zivatar kerekedett, hogy alig láttunk. S ez az eső Salgótarjánig elkísért az úton, váltakozó gyorsasággal működ­tetni kellett a kocsi ablaktörlőjét. Nem is volt baj, hogy kicsit lehűlt a levegő. Tóth Elemér azok most vizsgáztak tavasz- De vannak pozitív példák szál a nyolcadik osztályból, is. Képviselje ezeket (egy sze- Nagy volt a lemorzsolódás. A mélyben Rácz Jenő, 18 éves Salgótarjántól távolabb lakók varsányi fiatalember, aki a nem vállalták huzamosabb malterkeverő mellett dolgo- ideig a munkaidő utáni itt- zik: maradást. . — Rossz gyerek voltam az — Most mik az elképzelő- iskolában. Nem tanultam, sek? Ősszel hogyan kívánják visszafeleseltem mindig a ta- megszervezni az osztályokat? „áraimnak. Tizenhat év alatt — Lényeges előrelépést csak csak a hét osztályt fejeztem abban az esetben érhetünk el be s most el szeretném vé- — magyarázza Nagy József geznj a „volcat. Akkor szak- szakszervezeti titkár —, ha a mát is tanulhatnék. Tetszik a vállalat gazdasági vezetése az festő is. meg a burkoló is. iskolába járáshoz munkaidő- Eppich Ernő személyzeti kedvezményt ad. vezető tisztában van a beis­B. Kovács István is így kolázás nehézségeivel. Ko- vélekedik: Amikor me- rábban — meséli — jobban gyék szervezni, az emberek ment a tanulás; akkor a ve- mindig azt kérdezik, hogy jetők közül többen is.tanul- milyen kedvezményt adunk, taki ennek voit vonzása, pél- lehet-e munkaidő alatt jár- dát mutatott. ni. Amikor az építkezéseken jár- — Nagyon sok önöknél a tam, magam is tapasztaltam hiányos iskolai végzettségű ezeket. Az emberek — főként ember, ezért úgy vélem, hogv a lányok, asszonyok — jelen- az építőipari vállalat sem tős része nem érzi szükségét mondhat le a dolgozók tani L- a tanulásnak. Nekik jól van tatásáról. Milyen lehetőségét úgy, ahogy van, minek tőre- látja ennek? kedjenek — mondják. — Mi munkaidő-kedvez­Iv. ÁGNES 17 ÉVES múlt ményt nem tudunk adni. A mám óik éve segédmunkás az munkából kiesetteket, a se- építőiparban. A maltert ci- gédmunkásokat nem tudjuk Peh- másokkal pótolni. A kőműves — Ez a legnehezebb mun- nem szolgálja ki magát. A ka itt az építkezésen jegy- legjobb a községekben meg- zi meg több férfi is a kőmű- szervezett tanulás lenne. Azo- vesek közül. ... , kon a helyeken, ahonnan De a lány csinálja, bírja tíznél többen járnak, a taná- erővel. s hogy miért nem vé- csókkal kell ebben az ügy- gezte el a nyolc osztályt és ben szót értenünk. Szabad miért nem akarja, arra csak szombatokon lehetne a taní- a vállát vonogatja. Minden- tás. A másik lehetőség, ame- esetre számomra érthetetlen iyet már eddig is kihasznál- az egesz. tunk: a salgótarjáni munkás­P. Jánosné 27 éves fiatal- szálláson. Bízom abban, hogy asszony sem kívánja megsze- őszre mint eddig is, sikerül rezni a nyolc osztályt. Azt, 20—30 embert beszervez- hogy odahaza gyermeke van nünk. és várja a munka, csupán al­kalmas kifogásnak érzem. Az igazi ok ennél komolyabb. A BÍZUNK MI IS, és meg­tanulás igényét a környezet- értőek vagyunk a nehézsé- nek kell felkelteni. Olyan gek iránt — de egy átgondolt, munkahelyi légkört kell ki- építőiparra jellemző, sajátos alakítani az építőknél is, hogy ösztönzési rendszer kidolgozá- a nyolc általánossal nem ren- sa — úgy véljük — nem ár- delkezők érezzék hiányos tana. Akkor bizonyára na- végzettségük hátrányát, nem- gyobb lenne a tanulás iránti re és foglalkozásra való te- érdeklődés, kmtet nélkül. — Sulyok László — Hív, vár Magyarország! Nápolyt látni és — termé­szetesen nem meghalni, ha­nem egészségben, élmények­ben gazdagodva hazaérkez­ni; fölkeresni Párizst, eljut­ni Amerikába, ismerkedni Gö­rögországban az antik kultú­ra emlékeivel, Bokharában kelet mesés szépségével: ért­hető igény ez, és örvendetes, hogy egyre többen vannak, akiknek zsebe is bírja ezeket az utazásokat, örülnünk kell annak is, hogy ma már az emberek többsége azért uta­zik, hogy lásson, tapasztal­jon, üdüljön, s nem pedig azért, hogy valamilyen „cuc­cot” hozzon külföldi útjá­ról. Fenyeget azonban egy új­fajta veszély. Mintha nap­jainkban kezdene státus- szimbólummá válni, hogy ki hová utazik. Az idén , például az számít igazán menőnek, aki „Spanyolba” tart. Nem megvetendő továbbá görög- országi, vagy olaszországi uta­zás sem, de aki például a ro­mán, vagy a bolgár tenger­partra készül, jobb, ha nem is nagyon emlegeti. A sznobság rendkívül jár­ványos betegség. Aki meg­kapja, képes erején felül ál­dozatot vállalni, csakhogy el­mondhassa, például járt a Pradóban. Az élmény háttér­be szorul, a fontos az ese­mény megtörténte, és az, hogy erről beszélni lehet. S miközben folyik a tüle­kedés a legkülönbözőbb diva­tos ütakért, végképpen hát­térbe szorul a haza megisme­rése, a belföldi turizmus. Holott Magyarország leg­különbözőbb tájai kínálják a nyugodt pihenés lehetőségét, és egyre több az olyan kultu­rális esemény is, amelyre ér­demes elmenni. A szegedi ün­nepi játékok természetesen nem szűkölködik közönségben, de találomra meg lehet emlí­teni Sopront, Debrecent, Gyu­lát, ahol szintén bőven akad látnivaló az ünnepi hetek, a virágkarnevál, illetve a vár­játékok alkalmából. De még olyan kisebb helység is, mint például Nyírbátdr, igyekszik eseményt biztosítani az oda látogatónak. Függetlenül a különböző programoktól — egész nyáron kínálják szépségüket a tájak, látogathatók a műemlékek. És hányán vannak, akik szeret­nének mindenáron „letiszte­legni” a pisai ferde torony előtt, de még nem látták a soproni Kecske-templomot, sohasem jártak a debreceni Nagyerdőben, nem kapasz­kodtak föl a sümegi vár rom­jához, és azt sem tudják, va­jon merre is van a Szelídi-tó, hol keressék Ágasvárt. Egy szóval: fedezzük föl saját hazánkat! Senkit sem akarunk lebeszélni arról, hogy menjen külföldre, ha teheti. Sőt, igyekezzék minél többet, látni! De, ha anyagi helyzete vagy más körülmény nem te­szi lehetővé a külhonba uta­zást, ne veszítse kedvét. Néz­zen körül itthon, Magyar- országon. Talál élményt, szép­séget bőven. Persze, nemcsak a balgatag szemlélet gátolja a belföldi turizmust. Sokszor nem meg­felelő a propaganda, kevés az ötlet a belföldi programok szervezésében, nincs elegen­dő olcsó szálláshely. A két dolog azonban összefügg. Az igény kivívja a lehetőséget, a lehetőség biztosítása viszont megteremti azt, hogy minél többen töltsék hasznosan sza­badságukat,' pihenésük idejét a határon belül is. Az újságolvasó, rádióhall­gató, televíziónéző ember, mindig kap ötleteket, hová menjen, mit nézzen a hazá­ban. Ezúttal csak egyetlen lehetőségre hívjuk föl a fi­gyelmet. Nemrég'jelent meg Lengyel Dénes Irodalmi ki­rándulások című könyve. Aki kézbe veszi, valóságos túra­tervet készíthet magának: megismerkedni irodalmi em­lékhelyeinkkel. Morvay István NÓGRÁD - 1974. augusztus 25., vasárnap 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom