Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

n feo»ifre«?í*F«flJ versen^rSI

Fokozódott a munkások önbizalma — nőtt tekintélyük

Interjú az SZMT vezető titkárávaL

Megyénk munkásai, elsősorban a törzsgárdatagok és a s ociaiista origádok legjobbjai politikai,ag érzékenyek, köz- t.eli aktivitásuk egyre növekszik. Sok olyan országos vissz- 1 -vngra talált és felkarolt kezdeményezés fűződik nevükhöz» a.nely méltán váltott ki elismerést. Politikai érzékenységük, a Uivitásuk, társadalmi és közéleti tevékenységük ösztönző- 1 % hatott az alkotó munkára is. A politikai érzékenység és a tenniakarás jutott kifejezésre a XI. pártkongresszus és házi nk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indított

> jrsenyben. Erről beszélgetett lapunk gazdaságpolitikai ro> alvezetője Eipták Józseffel, az SZMT vezető titkárával.

— Milyen tények bizonyítj vk a megye munkásságának 1, jlitikai érzékenységét, tenu akarását?

— Már a központi felhívást megelőzően, sőt a kongresszus időpontjának megismerése előtt több üzemben a szocialista brigádok kezdeményezték a szocialista munka versenyben fellelhető lehe- t -ségek kihasználását, ösztönöztek a vállalati célkitűzések felülvizsgálatára, s ennek birtokában pótfelajánlásokat fogalmaztak meg.

— Mivel magyarázható ez a politikai hitvallás?

— A párt X. kongresszusa, valamint az ezt követő központi bizottsági határozatok, ii tetve azok végrehajtásában elért eredmények, különösen e munkásoknál jó hangulatot váltottak ki, elősegítették a kedvező politikai légkör kialakulását. Ezzel egyidőben növekedett a munkásosztály tekintélye, fokozódott a munkások önbizalma, erősödött a párt i politikája melletti hitvallásuk, Ez jól tükröződött már az elmúlt évi eredményekben is.

— Miként fogadták a munkások megnövekedett aktivitását a gazdasági vezetők?

— Többségük megfelelően reagált a kezdeményezésekre, segítette a helyes elképzelések kialakítását. Több vállalat — Salgótarjáni Kohászati Üzemek, öblösüveggyár, állami építőipari vállalat — már nz országos felhívás előtt kész, a dolgozókkal megvitatott programot állított össze. A központi felhívás viszont a különböző kezdeményezéseket fogta egységes, határozott keretbe, s ez újabb ösztönzést adott a céltudatos munkához.

— Miben jelentkezik ez?

— Jelenleg a megye dolgozóinak csaknem 80 százaléka vesz részt szervezett keretek között a kongresszusi munkaversenyben. A fizikai munkások mellett nagy számban kapcsolódtak be műszakiak, szellemi dolgozók, a kereskedelemben, az egészségügyben tevékenykedők, intézmények alkalmazottai stb. Elképzeléseikben kifejezésre jut a oárt- és kormányhatározatokból fakadó úlszerű követelmények megvalósítása. elsősorban a gazdálkodás hatékonyságának emelése.

— Mit kértek a dolgozók vezetőiktől?

— Segítségüket a munkahelyi feladatok kialakítására, a versenyfeltételek folyamatos biztosításához. A tőbbletfel- adatok vállalásában továbbra is a szocialista brigádok tűntek ki. Az előkészületet a nagyfokú demokratizmus jellemezte. Különböző fórumokon döntöttek az újabb feladatok elvégzéséről.

— Megítélése szerint menynyivel több a mostani versengés, mint a korábbiak?

— Először a néngazdasági követelménvok mellett jobban tükröződik a megve. valamint az üz.emek sajátos arculata. Másodszor: fokozott törekvés tapasztalható a kul- turálódásra. a művelődésre. Harmadszor: jelentős igénv van a közélett tevékenység növelésére. Ez a tanulni vá- gvó munkások növekvő számában, valamint a köz sokoldalú szolgálatában — társadalmi munka, váltótábor éoítése, kommunista műszakok, óvoda-, iskol* énítés stb. — jut kifejezésre. Negyedszer: sok vállalásban az egészség- ügyi feltételek javítását, korszerű üzemi orvosi rendelők énítését, a lakásépítés tempóiának növelését, a zaj- és hőártalom csökkentését tűzték ki célul.

— Sikerült-e mindenütt meeferernteni a versengéshez szükséges feltételeket?

— Ez üpvben több intézkedés született. Több gvárban rendezték kooneráelós kapcsolataikat, kibővítették a szocialista szerződéseket, intézkedések születtek a verseny folyamatos értékelésére, ösztönzésére, a jó eredményt elérők anyagi és erkölcsi megbecsülésére. Egyes helyeken feladattervben szabályozták a mozgalmi és gazdasági vezetők feladatait. Fékezte a munkát, hogy néhány helyen késett a felsőbb szervek iránymutatása. Voltak olyan gazdálkodó egységek, ahol nem volt tisztázva a távlati fejlesztés. Néhány vállalat felajánlásában formális vonások tapasztalhatók. És néhány helyen nem biztosítottak megfelelő anyagot, szerszámot a versenyzőknek. Hasonló megállapításokat kell tenni az értékelési, az ösztönzési rendszer kialakításával kapcsolatban.

— Miben jelentkezik a verseny hatása?

— Az első félévi viszonylag kedvező eredményekben. Ez azonban nem minden üzemre vonatkozik. Az a tapasztalatunk, hogy néhány üzemben — figyelembe véve az objektív okokat is —, a gazdasági vezetők ígérete és a dolgozók kérése között nincs meg az összhang, hiányzanak a folyamatos termelés feltételei, ami fékezi a munkásokban levő lendületet, tenniakarást.

_ — Röviden miben foglalná össze a tennivalókat?

— Az 1974. évi terv maradéktalan téljesítésében, valamint az 1975-ös zökkenőmentes átmenet biztosításában. Ennek érdekében szükség van a gazdasági vezetők előrelátóbb, tervszerűbb, céltudatosabb munkájára, a termelés feltételeinek biztosítására. A különböző szervek — szakmai megyebizottságok, üzemi bizottságok — számoltassák be a gazdasági vezetőket ígéreteik teljesítéséről, gondoskodjanak a verseny legjobbjainak népszerűsítéséről, megfelelő jutalmazásáról. Kérjék ki a dolgozók véleményét a verseny hatékonyságának további növelése érdekében, Végül időben dolgozzák ki, és ismertessék a munkásokkal az 1975. évi célkitűzéseket, hogy ennek ismeretében ismét megtehessék vállalásaikat Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a nagy politikai és társadalmi eseményhez közeledve tovább növekedjen a munkások alkotókedve — fejezte be nyilatkozatát Linták József, az SZMT vezető titkára.

V. K.

Mégréű rsagy fia

Ha élne még, most lenne

75 éves, és 56 éves korában, a legszebb férfikor idején, 1955-ben halt meg Nógrád megye nagy fia, a magyar és a nemzetközi kommunista moegalom kiváló harcosa, Szalvay Mihály altábornagy.

Szülőhelyén, Zagyvarónán immár márváínytábla őrzi nevét, de szűkebb hazáján túl szivében őrzi emlékét a zalai táj, ahol ezredparancsnokként ismerték, Székesfehérvár, ahol hadosztályparancsnokként tevékenykedett Kecskeméten mellszobra áll, de az egész magyar nép harcokban, küzdelmekben gazdag életút sors- részeseként tartja számon.

Tizenkét éves korától építőmunkásként dolgozott. Egészen fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1919- től a KMP tagja, a Tanács- köztársaság idején pedig vö- rösitoatoma volt. A Tanácsköztársaság megdöntése után Szalvay Mihályt 15 évi fegyházbüntetésre ítélték, ám sikerült külföldre szöknie. A balassagyarmati börtönből az Ipolyon át Csehszlovákiába menekült, de a határőrök elfogták, s csak hároméves besztercebányai raboskodás után engedték szabadon. Bécs*. be kerülve részt vett a KMP illegális szemináriumain és a párt munkájában, 1936-ban az

első önkéntesek között jelentkezett a spanyol szabadság- harc védelmére, s a 13. Nemzetközi Brigád magyar századának, később zászlóaljának legendás hírű parancsnoka volt. Hősiességének híre bejárta a spanyol földet, közismertté tette nevét mindenütt, ahol az emberek együttérzéssel figyelték és támogatták a spanyol nép szabadságküzdelmét. A magyar Csapajevnek emlegették.

Szalvay Mihály a spanyol szabadságharc leverése után franciaországi intern álótábor- ba került, majd sok más magyar társával az algériai

Djelfában raboskodott, s innen sikerült végül Alexandráén, Palesztinán, Irakon és Iránon keresztül a Szovjetunióba jutnia. Ott partizánnak jelentkezett. 1944 májusában szovjet repülőgéppel Jugoszláviába vitték, ahol bekapcsolódott a jugoszláv nép- felszabadító erők, vezérkara mellett tevékenykedő szovjet katonai misszió munkájába.

A felszabadult Magyarországba egyike volt a demokratikus honvédség szervezőinek, és első kommunista törzstisztjeinek, ZászlóaJjparancsnok, ezred-, hadosztály-, majd hadseregparancsnok lett. Volt országgyűlési képviselő, altábornagyként az Egyesített Tiszti Iskola parancsnoka, s a Honvédelmi Minisztérium Harckiképzési és Testnevelési Csoportfőnökségének vezetője.

Csak kevesellt tudták, hogy Szalvay Mihály sok éves. súlyos és fájdalmas betegseg őrli; a halálos kórt is teljes életére jellemző hősiességgel viselte, 1955 novemberében bekövetkezett haláláig.

Szalvay Mihály az egész magyar és nemzetközi munkás- mozgalom nagy fia, de legtöbb büszkeséggel talán mi, nógrádiak tiszteleghetünk emlékének.

Látta a vasat

Visszatérés

A z üdülőben sem érezné magát különbül, mint Ht a ház végén a fészer alatt. Van ott minden, fűrész, balta, fafaragó, kés, gereblye, ki- 5 :olgált kosarak, vésők, favá- t j tőke. eke, borona, de olyan ii iszevisszaságban, hogy szé- ( ül bele az ember, ha nem ért hozzá. Ű ott ül középen különleges, hosszú nyereg formára faragott széken, amely- r k az egyik felén fából ké- fiült satu fogja a faragásra e ánt fahasábot. Abban a fé- e ,er alatti nagy összevissza- s igban behunyt szemmel is megtalálja^ amit keres. Van a v '.ágon ennél különb hely egy öreg ember számára? Különö- ;■ n így nyáron meghúzódva a napfény elől. A Börzsöny felöl szabadon jön a hűs leve- g j, gyümölcsillatot lopva a kertekből. Az elpilledt testét is felüdíti. Megpuhult izmai életre kelnek. És az alaktalan fahasáb egy formás, kar- c ;ú kaszanyéllé változik. Tudja az öreg, hogy itt-ott kell csak belőle már lefaragni. Sok a gép a faluban. És micsoda masinák. Jól bánnak a földdel.

Hiába, hogy múlik felette nz idő. a föld szeretete ott dobog a szívében. Ez volt életének formálója. A háború utolsó évében, amikor neki is fel kellett még öltenie a katonaruhát, valahol Kisterenye környékén szédelegtek tanácstalanul, maguk mögött az oroszokkal. Határozott, hogy ennek véget vet. Otthagyta a vert sereget, és hazament Diósjenőre vetni, ősz volt. Ott fogták el a csendőrök. . Mintha gereblyézték volna a vidéket az emberek után. yallatóra fogták.

‘ — Mit csinál itthon?

Ház végé,

fészer alján

— Vetek .. 1

— Háború van, ott a helye.

— Ott is, de itthon is. Enni kell...

Az üldözői meghökkentek ettől az egyszerű igazságtól. Elvitték és csapatához^ tolon- colták. Az egyik csendőr falubelije voit, észhez térhetett, annak köszönhető, hogy megúszta a dolgot. A másik esete akkor volt a földdel, amikor a vasúthoz csalogatták. Mindig friss gondolkodású, jó eszű ember volt. Kitűnően értett a morzéhoz. A seregben tanulta meg. Ezért a tudásáért akarták a váci állomásra vinni. Vívódott önmagával, amíg a család döntött. A kemény tekintetű apja szólt.

— Mi nem lehetünk hűtlenek a földhöz ...

Tizenegy holdjuk volt mindössze. Azon a Börzsöny alji hirtelen görbülő vidéken a megélhetés határáig jó az ennyi föld. Mégis jólesett az apja szava. Marad a földnél Tuskó János Cita, a diósjenői parasztember. Ezzel a földdel lett a közös tagja is, ahol brigádvezetői tisztséggel tisztelték meg. Jó itt a fészer alatt. Szép sorjában életre kelnek emlékei. Ilyenkor megélénkül barázdától váltakozó szőrös arca. Túl tekint a kerteken, amerre a gépek zúgnak. Fáradt szíve átmelegszik. Valami különös érzés

szorongatja torkát, szemében pedig összegyűlik a könnye. Az idén nyáron még nyugtalanabb volt. Kint járt a határban. Egy látásra megítélte, hogy á föld nagy termést ígér. Eszébe jutott, hogy az ő idejében ilyenkor már feszültséggel telítődtek az emberek. Munkára készen állt az egész falu. Most pedig alig beszélnek az aratásról. Itt van Bőgér Gergő Dora is. Ki. ha nem ő, aki tudója az aratásnak. Bevitték az irodába. Számokat irkái a könyvelésben. Kezében az akkor elkészült, szépen megcifrázott kaszanyéllel suhintott egyet a fészer alatt. Hát, nem kell már sarkallni sem? Anna« pedig ő volt a nagy mestere Csoki Marissal. Körülvágták a búzatáblát és akkor jöhetett a kévekötő aratógép. Mert Tuskó János Cita. a brigádvezetö más gépet nem tűrt meg a gabonatáblán. Azt tartotta, sokat dolgoztak a termésért, kézzel szórták, a műtrágyát, véres lett az ujjuk vége. Kézzel a szemet a földbe, görcsbe ugrott a válluk. Ezt a termést ez a vörös láda ne verje ki!

Amikor megérkezett az első kombájn, és nekifordult a táblának, az öreg ott ment mögötte, kutatva a földet. Néhány méter után felkiáltott, de olyan haraggal, hogy vörös

Pontosan emlékszik a dátumra: 1959. március 3-at írtak, amikor sihederként jelentkezett, hogy a termelőszövetkezetben szeretne dolgozni.

— Rendben van, Jóska fiam! Aztán mit csinálnál a legszívesebben ? — kérdezte tőle az elnök.

Üjj József válla megrándult egy pillanatra. Ezen tulajdonképpen még nem gondolkodott, bár titokban dédelgetett vágya az volt, hogy fogatos lehessen. Annak volt abban az időben a legnagyobb becsülete, jól is kerestek, ők voltak a gazdaság kulcsemberei. Mindenből kivették a részüket. Szállítottak, szántottak, arattak. Amikor* véget ért a munkaidő, következett a „második műszak”, a háztáji gazdasálett az arca, és rögöt markolva emelte fel fenyegetőn a

hangját.

— Állj, kifelé innen ezzel a csúfsággal .. .

Nem volt mást tenni, kot- ródott a kombájn. Meg kellett tanulni bánni vele. Aratáskor kimozdult a fészer alól Tuskó János Cita. Nehezen mozog már. Kínozza testét a kösz- vény. Az utcán hunyorgatott a szemébe sütő nap fényétől, aztán elindult a Szurdikon keresztül lassan a falu felé. Beült a cukrászdába. Már ismerik. Egy fél unikum, egy fekete. Szépen, komótosan fogyasztotta, aztán ment a gépek zúgásának az irányába. Ahonnan a szeme látása már jól kivette a gépeket, ott állt meg. Valamikor itt a Lapos- haraszton ő mérte a földet. Azóta már ez is megváltozott. Kiszedték a foghíjas fasort is. Sehol ember, csak a gépek. Hat egymás után. Milyen egyenletesen mennek. Közöttük a vontatók sürgölődtek. . De ember sehol. Tuskó a tarlót vizsgálta. Szépen, frissen nyírott volt, szem itt-ott elhagyva. Lassan megfordult, és elindult a falu felé, háza végén a fészerbe. Még ott is hallotta a gépek egyenletes zúgását. Arca felderült. Kezébe vette a kaszanyelet, forgatta, tekintetével melegen simogatta, szája szögletébe lopakodott mosollval súgta magának.

— Erre azért még szükség van ...

Akkor délután már nem faragott többet. Ült a széken, hallgatta a gépek zúgását, amelyet a Börzsöny felöl nyargaló szellő hátán hozott, vágott tarló illatával keverve. Olyan szépnek tűnt ez...

Bobál Gyula

goknak fuvaroztak. Ojj József is közéjük került, vállalta a fogatossorssal együttjáró nehézségeket

— Hol voltak akkor még a gépek? — kérdezi szinte önmagától, amikor eszébe jutnak az akkori mindennapos gondok.

A fiatalember • nem sokáig hajtotta a lovakat. Traktorvezetői tanfolyamra küldték. A tsz-vezetők sokáig törték a fejüket kikre bízzák a szövetkezet jövőjét Igen a jövőt a gépeket! Tanulni kellett, mert a régi módszerek elavultak. A választásuk többek között Űjj Józsefre esett. Fiatal, éles eszű, dolgozni is szeret — hangzottak az érvek, s mi kell ennél több?

" i'íSEi

— Elvégeztem a tanfolyamot — jegyzi meg a traktoros.

Nem tudta még, hogy a pár hónap tanulás megváltoztatja életét, s a termelőszövetkezeti gazdálkodásban is forradalmi változások kezdődnek, melynek ő is első úttörője. A gépét meglátva pillanatok alatt végigfutotta az érzés: mégsem fogatos lett. Eszébe jutottak a tanultak. Felszállt a traktorra: nézte a berendezéseket, kuplungot, sebességváltót. A csábításnak nem tudott ellent állni. Ráadta a gyújtást, s a motor bömbölni kezdett.

Üjj Józsefnek úgy tűnik, azóta sem állt meg. Pedig sok minden történt az elmúlt években. A siheder időközben felnőtt férfi lett, családot alapított. Dolgozott reggeltől estig másfél ezer forintért, mert a húsz százalékot csak év végén kapta

meg. Voltak egyéb problémák is. A traktorosok nem jöttek ki a vezetőkkeL

— Többen elmentünk egyszerre. Akkor hagyta itt a téeszt Virágh, Vígh Sanyi és én is. ők nem jöttek visz- sza...

A traktoros máról-holnapra számolt le. A pénz is kevés volt, s nem bírta a veszekedéseket. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeket választotta. A rúdvas üzembe került kötözőnek.

A gyári munkások — sokan járnak Karanc&ságról is — szívesen fogadták. Üjj József örült. Keresete néhány száz forinttal meghaladta a kétezret. Nyolc órát dolgozott, nem tizenkettőt. Az olajtói megtisztulva járt haza, mindennap pontosan. A szíve azért visszahúzta a mezőgazdaságba. Nehéz volt megszokni az ipari munkások életét. Másfél évig dolgozott Salgótarjánban. Nyáron, szabadsága alatt hívták a közös gazdaságba aratni. Először arra gondolt, hogy elege van a termelő- szövetkezetből. Aztán rájött, hogy maga) sem gondolta volna ezt komolyan. Elvállalta. Az aratás befejezése után „odasomfordált” az elnökhöz, Bozsik Bélához:

— Bozsik elvtárs! Szeretnék visszajönni . ..

A „tékozló fiú” nem kapott szemrehányást. Miért szólták volna meg? Mintha mi sem történt volna, dolgozott a maga megszokott lendületével. A másfél év alatt sok minden megváltozott. A traktorosok és szerelők fürdőt, öltözőt kaptak, emelték a bérüket.

— Ügy járhatunk munkába, mint az ünnepeken — mondja Üjj József.

Harminckét esztendős, párttag. A tizennyolc hónap, melyet az üzemben töltött, felért egy másik tanfolyammal. Igazi iskola volt. Saját szemével látta a vasat, amiből a gépek készülnek. A karbantartást, ha lehet, még alaposabban végzi, így becsüli a gyáriak munkáját.

Visszatért a karancssági termelőszövetkezetbe. Nem a legjobb előjelek fogadták. A gazdaságot háromszor is szanálták azóta. Sokan eltávoztak, ő azonban kitartott, s most már nem is kívánkozik máshová.

Szabó Gyula

NÓGRAD — 1974. augusztus 25„ vasárnap 3