Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-24 / 197. szám
Új üzemet építenek A salgótarjáni síküveggyár Zagyva III. új üzemcsarnokának és üveghutájának építése megyénk legnagyobb beruházásai közé tartozik. Mindenekelőtt az üzemcsarnoknak kell elkészülnie, mert csak azután kezdenek a kemenceépítéshez. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei húzzák a falakat, zsaluzzák a födémeket. Gombos Sándor szocialista brigádja vasszerkezeti munkát végez. Közöttük serénykedik Kollár Gábor. Hakkel Ferenc és Szappan István. Pálok János és brigádja a födémszerkezetek betonozását segíti, zsaluzást végeznek több emeletnyi magasságban. Ott dolgozik Pecze Elemér, Bacsa László, Jaskó József is. Akrobatikus ügyességgel fűzi, kötözi a vasbetont összetartó elemeket Lovas Pál szocialista brigádja, közöttük Erki János. Németh József. Szántó István és Pogány József. Az átadási határidő betartása (1975. június 30.) rajtuk is múlik. (Kulcsár József képösszeállítása) Gazdasági nagyaktfva Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról) lesztését 837 millióból is meg lehet oldani. Juhász Gyula, a síküveggyár igazgatója közölte, hogy a gyár újabb fejlesztési beruházásához már készítik a tervet. Amennyiben a kért 550 millió forintot megkapják, akkor ezzel a beruházással a gyár jövője a századfordulóig biztosítva lesz. Fő terméknek továbbra is megtartják a vékonyüveg- gyártást. Fokozzák annak helyi feldolgozását, ugyanakkor nagyobb mennyiségben gyártanak majd ragasztott, edzett üveget, biztosítják a hazai járműipar üvegszükségletét. Nyúl Gyula, a Textilipari Vállalat főmérnöke elmondta, hogy a könnyűipari rekonstrukció keretében épül fel a vállalat új gyára, amelyet 1975 végére szeretnének átadni. Az építkezést jelenleg anyaghiány akadályozza. Etesi József, a ZIM salgótarjáni gyárának főmérnöke közélte, hogy a nagy vállalattal közösen oldják meg a fejlesztést: korszerűsítik az öntödét, új galvanizálót építenek, ugyanakkor több műszaki problémát megoldanak, emelik a termelés technikai színvonalát, kulturáltabb munka- körülményeket tér ernte nek. Dr. Csontos Gábor, a bányagépgyár igazgatója elmondta. hogy a rendelkezésükre álló beruházási összeg még a technikai színvonal szintentartására sem lesz elég. A megnövekedett feladatokat csak akkor tudják ellátni, ha az elavult gépparkot folyamatosan kicserélik, ugyanakkor egyéb beruházásokat is megoldanak. Horváth Miklós, az erőmű igazgatója ismertette, hogy az anyavállalat három év alatt 60 millió forintot költött a tarjáni erőmű korszerűsítésére. Ez az összeg a nagy vállalat beruházásának 40 százalékát teszi ki. A salgótarjáni erőmű viszont csak 15 százalékkal részesedik a vállalat éves tervéből. A biztonságos üzemeltetéséhez szükség volna egy újabb kazánra, amelynek beállítása 40 millió forintba kerül. Ez' a pénz egyelőre nincs meg. Szalai János, az ötvözetgyár igazgatója szóvá tette, hogy fejlesztési elképzeléseik nem találnák kellő támogatásra a felsőbb szervüknél, holott eddigi munkájukkal rászolgáltak erre. I Párosi Láfczlóné, a Magyar Nemzeti Bank képviselője hasznos tanácsokat adott a beruházások előkészítésével kapcsolatban. Utalt arra, hogy mielőbb készítsék el a konkrét beruházási programot, tervet. Az időtényezőre az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak, mert a beruházások elhúzódása jelentős kárt okoz a népgazdaságnak. Bejelentette, hogy a szolgáltatás fejlesztéséhez a bank hitelt tudna biztosítani, a vállalatok azonban nem igénylik ezt. Levenda Józsefné, a városi tanács csúcstitkára a városban folyó építkezésekről, a közművesítésről adott tájékoztatást. Földi Ferenc, az Ingatlankezelő Vállalat főkönyvelője az épületek karbantartásánál és a távfűtésnél jelentkező problémákról tájékoztatta a jelenlévőket. Utalt arra, hogy az idén már 18 brigád küzd a szocis’isla címért. Felajánlásaik elsősorban társadalmi munka elvégzésére irányulnak. A vitában felvetett kérdésekre Medved Károly, a városi pártbizottság. titkára válaszolt, A gazdasági nagyaktíva Ozsvárt József zárszavával ért véget, aki befejezésül hangsúlyozta. hogy a kongresszusi vállalások maradéktalan teljesítéséért minden kommunista köteles munkálkodni. Fokozzuk az alkotó munlkaíendületet, ez előrehaladásunk és sikerünk biztos záloga. Dagadó vitorlák Nem büfé, sssesxhút Gusztustalan, ami a salgótarjáni autóbusz-megálló végénél levő korhűjénél történik. A büfé vezetője maga mondta, hogy emberileg kibírhatatlan, ami ott lezajlik. Az eszméletlenségig leissza magát néhány ember rendszeresen. A közelmúltban például a patak partján feküdt egy részeg ember. Verekedés is keletkezett már a mértéktelen italfogyasztás nyomán. Mérik a tömény szeszt, a bort, némelyik ember pedig issza, issza, akár a vizet. Eddig szépen, csendesen megvolt ez a kis — büfének csak jószándékkal nevezhető —, vendéglátói egység. Az igazsághoz tartozik, hogy az úgynevezett .,zugivók” kedvelt helye volt. Nem sértés ez, hanem azoknak a beceneve, akik napközben, vagy utazás előtt, beugranak egy pohárra. Azóta változott meg a helyzet, amióta becsukott a mozi előtti körbüfé. Ennek a vendégei, akik becslés szerint 100—150 ezer forint értékű italt fogyasztottak havonta, az autóbusz-megálló állomás végén levő büféhez pártoltak át. Ez a kicsi, belül három ember számára sem elegendő méretű létesítmény hovatovább azt a forgalmat fogja lebonyolítani, amit a mozi előtti, amíg létezett. Arra viszont nincs felkészülve. így hát naponta van botrányos viselkedés, lerészegedés a tömény szesztől és így tovább. Csúnya a részeg ember, ennél is még gusztustalanabb, ahogyan az a büfé kinéz. Piszkos a fala, az ablakot védő rács. Hát még az a polc, aminek az a hivatása, hogy a vendég mellette állva elfogyassza az italt. Nincs lehetőség sem arra, hogy tisztán tartsák, A jövő-menő autóbuszok által felvert por lepi be. Elképzelhető hogyan néz ki, amikor valamilyen italt ráöntenek. Gusztustalan, egészségtelen, visszataszító. Nincs erre ott szükség. Vagy ha már van, akkor legalább az alapvető egészségügyi követelményeknek feleljen meg. Ezt viszont nagyon szigorúan meg kellene követelniük az illetékeseknek. Néhány hónapja még kihalt volt a régi major. A rozogának tűnő épületek most a milliókat érő terményt őrzik. A szürke hullámpala alatt áll az újonnan épült Sirokkó szárító, előtte a tisztítóberendezés — a palotási termelőszövetkezet büszkeségei. — Ki gondolt arra, hogy ilyen beruházásokba foghatunk? — kérdezi a szárítóüzem vezetője. Nem azért, hogy választ várjon. Szavai a változást szemléltetik. Az elnök cinkosan ráhunyorít: — Meglátja, lesz itt más is... — s már magyarázza. Aki nem ismeri közelebbről Vájná Tamást, a palotási közös gazdaság elnökét, azt hi- hetné, hogy az egész csak merész elképzelés, hiszen köztudott: az elmúlt évek kudarc- sorozata alaposan megtépázta a palotási termelőszövetkezet nimbuszát. * Vájná Tamás a jászfénysza- rui gazdaságból jött. A nehézségek vonzották. Hívták az egyetemre tanítani, kutatóintézetbe. Szíve szerint választott. Nem a pénzért. Annyit kap, mint korábbi munkahelyén, ahol jóval könnyebb volt a dolga. A zárszámadó közgyűlésen a tagság tapssal fogadta. Voltak azonban olyanok is, akik csak illendőségből verték ösz- sze tenyerüket. Az új elnök baja ezekkel gyűlt meg először. — Éjszakákat töltöttem az iratok, kimutatások tanulmányozásával. Ahogy böngésztem a számokat, úgy erősödött bennem az érzés: keményebb a dió, mint gondoltam — mondja a fiatal elnök. Alig van túl pár évvel a harmincon. — Azt mondják: új seprű jól seper. Vájná Tamás hozzáteszi: — De a régi tudja, hol a szemét! Néhány hónapja telt el csupán, hogy a szövetkezet élére került. Sok mindent kellett tisztáznia. Rendhez, fegyelemhez szokott. Mindaddig,' amíg a döntés születik, kell a vita, érezze a dolgozó, hogy figyelnek szavára, elfogadják javaslatát. Utánna azonban nincs helye az aggálynak. A feladatot végre kell hajtani. Ezt tartja. Nincs más választás, ha azt akarják, hogy talpra álljon a gazdaság. Vannak, akik ezt nem értik. Az elnök a munkában — helyesen — nem ismer tréfát. A legkisebb hanyagságot sem tűri meg. Eleinte sok minden furcsa volt a tagoknak. A pártszervezettel való közös megbeszélés után bevezette a kéthavonkénti termelési tanácskozásokat. — Megint ülhetünk néhány órát — voltak, akik így fogadták a kezdeményezést. Az első félóra után azonban érezték: ez valami új dolog. Az idegenből jött elnök jobban aggódik a közös ügyei iránt, mint azok, akik itt születtek. Lelkesítőén beszélt, pedig a szenvedély nincs megfogalmazva az elnök munkaköri kötelességei között. Vájná Tamás úgy érzi: az első „csatát” megnyerte. A dolgozókkal sikerült megértetni, hogy a régi szemlélettel nem lehet tovább fokozni a termelést. Változtatni kell a módszereken. Az újhoz viszont nemcsak merészség kell, a szükséges feltételek megteremtése a legfontosabb. ★ S a szakemberek? Az elnök megszüntette a „kisállamokat”, az üzemegységeket, ahol legalább három függetlenített vezető téblá- bolt. Azok „prüszköltek”. — Mindenki kap munkát — hangzott az elnök válasza. A régi középvezetőkre alapozott, s 'néhány eset kivételével nem csalódott. Volt ágazatvezető, aki figyelmeztetése ellenére ittasan jelent meg a munkahelyén. Leváltották, fizikai állományba helyezték. Aki akart, tanulhatott az esetből. Dolgozni, termelni csak fegyelmezetten lehet. — A főagronómustól megváltunk. Békésen. Nem tudott szabadulni a kisüzemi szemlélettől. Ami tegnap elég volt, ma már. kevés. Az elnök egyelőre ellátja a főmezőgazdász teendőit is. Az új szakembernek szolgálati lakás kell. Miből építsenek? ★ Az első fél évben a tsz visz- szafizetett 14 millió forint üzemviteli hitelt, s 7 millió forint értékű beruházást vettek tervbe — Hétmillió? Tudja, menynyi pénz az? Tavaly egész évben 1,6 milliót költöttek építkezésre. A pénz ..összecsepegett”. Nem ment könnyen. Meghúzták a nadrágszíjat, A bank jó tanácsaival, rugalmas ügyintézéssel segített. Elkészült a két gépállásos borsófejtő, a szárító-, tisztító-, 200 vagonos, gépesített gabonaszérű, vetőmag-kikészítő üzem. Központi üzemanyagtárolót, szervizműhelyt alakítottak ki. A baromfiépületeket, s a tehenészeti telepet felújítják. S ha igaz, épül egy szolgálati lakás ig. Ezek a legszükségesebb beruházások. — Miből épül Palotáson szolgálati lakás? — kérdezik a környékbeli tsz-vezetők. — Ócskavasból! Összeszedtük a hulladékot. Lakás nélkül nem jön fiatal szakember Palotásra ... Az elnök „restellkedík” a pénzhiányon. . A beruházásokra égetően szükség volt. Kockáztatni kellett: vagy a régi technológia miatti alacsony hozamok, vagy esetleg a „költekezés” miatt úsznak el. Az utóbbi mellett döntöttek, ha két rossz közül lehet választani. Persze, szó sincs ilyen gondokról. Az 1055 hektáron vetett búza 42,6 mázsás hozama egészen kiváló. A tsz történetében először repülőgéppel műtrágyáztak. Az állattenyésztés az elmúlt évi 30 vagon takarmánnyal szemben, 100 vagonnal gazdálkodhat. Szép a kukorica és a cukorrépa is. * Palotáson elkezdődött valami. Új szelek dagasztják a termelőszövetkezet vitorláját. Az igazi hajtóerő azonban az lenne, ha „lökést” kapnának. A jelenlegi anyagi lehetőség csak a termelés szinten tartására elég. A stagnálás viszont nem érdeke senkinek. A lökést néhány millió forint állami támogatás jelentené, ami Palotáson biztos befektetés lenne. Az elnök nem szívesen beszél erről. Azt tartja: először bizonyítsanak, hogy érdemesek a támogatásra. A bizonyításhoz azonban idő kell. Sokan figyelik, mi történik Palotáson. Lehet, högy jövőre az időjárás nem segíti env- nyire munkájukat, gyengébb lesz az átlagtermés, s ezt már kudarcnak vehetik. Vájná Tamásnak sok álmatlan éjszakát okozott ez a hétmillió. A munkatársai közül is kevesen tudják, hogy egészsége sincs rendben. Ennek ellenére napi 12—14 órát —■ néha többet is — dolgozik. — A szekér rúd ja egyenesben van, de a kátyúba még benne vagyunk — mondja, majd hozzáteszi: Amit eddig csináltunk, közös munka eredménye. A „kátyút” másutt gyorsan betemetik. Palotáson ehhez sok idő és pénz kell. Hétmilliót kisajtoltak magukból. Bátran élve a lehetőségekkel, törvényesen. A prést hiába srófolnák tovább, a kilincselés pedig nem palotási módszer. — B — A termőtalaj elixir je... Üzbegisztánban, az almaliki vegyészeti üzem újonnan felépített második üzemrészlege megkezdte az ammónium- foszfátos műtrágya gyártását. A gyár új részlegét egy évvel a kitűzött határidő előtt adták át. Az ammónium-foszfátos műtrágya nyersanyagát az almaliki bányászati és kohászati kombinát működése közben keletkező gázokból előállított kénsav alkotja. A szakemberek az ammónium-foszfátos műtrágyát a termőtalaj elixírjének nevezik. A műtrágya 57 százalék foszfort és nitrogént tartalmaz, amely a növények fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Hektáronkénti 8 mázsás műtrágyázással a gyapot terméshozama 8 mázsával emelkedett. Más mezőgazdasági kultúrák terméseredményei is kedvezően alakultak a műtrágya hatására. Az üzem teljes termelési kapacitásának elérése után évi kétmillió tonna ammónium-foszfátos műtrágyát állít elő. A Szovjetunióban a kilencedik ötéves terv végére 90 millió tonna műtrágyát gyártanak. Különösen nagy figyelmet fordítanak a koncentrált műtrágyák és a különböző bonyolult vegyi ösz- szetételű műtrágyafajták előállítására. Szabó Gyula NÓGRÁD — 1974. augusztus 24,, szombat 3
