Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

ILlaiffiSiíjgísfoöS — wezetS Hívtak, főttem — Most már nyugodt va­gyok, mert beindult a mű­szak. A szabadságosok kivé­telével mindenki bent van — kezdi a beszélgetést Krá- csik Albert, a 2. kádke­mence legfiatalabb művezetője a salgótarjáni öblösüveggyár­ban. A közvetlen barátságos, megnyerő külsejű fiatalember egy kis kitérő után került vissza oda, ahonnan koráb­ban elindult. Üvegfúvó szak­munkásként ment el innen művezetőnek jött vissza. — Két hónapja, hogy itt vagyok. Elődöm, Vajvoda István helyére kerültem, aki .nyugdíjba ment. — Hívták? — Igen. Akárcsak annak ideién szakoktatónak a tan­műhelybe. Akkor indult meg a gyárban a tanulóképzés. Megkérdeztek volna-e ked­vem odamenni. Abban az évben éréttségiztem. mint üvegfúvó. Némi gondolkodás után elvállaltam. — Miért? — Érdekelt. — Könnyebb . volt ez a munka, mint a kemencék mellett? — Fizikai erőkifejtés szem­pontjából igen, más szem­pontból viszont nehezebb. Olyan fiatalokból kellett jó szakmunkást formálni. ne­velni, akiknek felelősségük jó­val kisebb volt, mint dolgo­zótársaimé. Amikor oda­mentem. hetvenen kezdték a szakmát tanulni, a harmadik évfolyam végén pedig 29-en kaptak segédlevelet. — Mostani döntésénél ml játszott közre? — Két dolog. Az egyik, hogy egyre kevesebb tanuló­ra lesz szükség, a másik pe­dig kötődésem akkori főnö­kömhöz, aki jelenleg is ugyanaz — Bata Jenő üzemvezetőhöz, ö kérdezte, hogy volna-e kedvem visz- szajönnl művezetőnek. — Mi vonzotta üzemve­zetőjéhez. mit szeret és tisz­tel benne? — Nagyon igazságos, nem részrehajló, szókimondó, végi telenül rendes ember, ért a dolgozók nyelvén, régi üve­ges. Ha egyszer valamit ki­mond, akkor annak úgy kell lenni. Csak akkor cselekszik így. ha tudja, hogy más­ként nem lehetséges. Beval­lom, egy kicsit én Is tartok tőle, de nagyon tisztelem. — Milyen érzéssel vette át új beosztását? — Egy kicsit félve jöt­tem ide, pedig dolgozótár­saimmal egy koroszályba tartozunk. Legfontosabb dol­gom volt, hogy megismer­jem őket, megtudjam ki. hol és milyen eredménnyel tud dolgozni. Szerencsém volt, mert értek a nyelvükön, hisz hozzájuk tartozom, no meg ismerem a szakmát is. — Levizsgáztatták? — Természetesen, Kérdé­seikre olyan választ kap­tak. amiből hamar rájöttek, hogy nem. kezdő, hanem hoz­záértő szakemberrel van dol­guk. Ügy érzem, ily módon is sikerült tekintélyt szerezni. Ebben sokat jelent. hogy 1970-ben az üvegipari szak­munkások versenyén én nyertem el először a Szakma Ifjú Mestere címet. Ezért nagyon megdolgoztam, nem adták könnyen. — Milyen a vezetési mód­szere? — Szeretnék olyan jó ve­zető lenni, mint a főnököm. Ami pedig a módszert illeti, röviden csak annyit mond­hatok: a munkaelosztásban — ki mit csinál — nincs demokratizmus, a szakmai és egyéb kérdéseket, témákat viszont közösen beszéljük meg. — További elképzelései? — Az idén fejeztem be a marxista középiskolát. Kér­tem a felvételemet az esti egyetemre, de sok volt a je­lentkező. ezért nem vettek fel. Jövőre újra megpróbá­lom. — A szakmában mi az el­képzelése? — Még nem szóltak. de én sem jelentkeztem, hogy esetleg magasabb szakmai képzettséget szeretnék szerez­ni A fiatal, kellemesen tár­salgó művezető annakidején Godó István brigádjában kezdte pályafutását. Ez a kollektíva az egyes fazekas kemencén dolgozik a délelőt­ti műszakban. Krácsik Al­bert pedig a délután,os mű­szakban a 2-es kádkemence művezetője. Nem szokatlan számára ez a munkaterület, mert nem messziről jött ide­genként tért vissza. Tulaj­donképpen. együtt dolgozik korábbi barátaival. isme­rőseivel. akik közül többek­kel munkásőrként is együtt van. Azt mondja: úgy lá­tom, most jól együtt van. a kollektíva — summázza az elmúlt két hónap tapasz­talatait. Ml csak annyit teszünk hozzá: maradjon ilyen egé­szen a nyugdíjazásáig, bár ez az idő még messze van, egy negyedszázad kell hozzá. V. B, A Szovjetunióról — porokban Nyugat-Szibéria távol-északi területén található Jámal-fél- szigeten az ötödik lelőhely ki­termelését kezdték meg. Az új kút naponta közel 1 millió köbméter földgázt szolgáltat. A közelmúltban a geológusok ebben a körzetben a földgáz alatt nagy kiterjedésű olaj me­zőt fedeztek fel. 1,5 milliárd tonna széntar­talékkal rendelkező bányát nyitottak a Taskenthez közeli angreni szénmező bázisán. Az értékes fűtőanyagot szinte mindenütt külszíni fejtéssel termelhetik ki. Nagy teljesítményű gőzka­zánt indítottak útnak Tagan- rogból az indiai Bokaro váro­sában épülő kohászati kombi­nát számára. Tanganrogi ka­zánokat üzemeltetnek Bhilai kohászati kombinátjában és India más városaiban is. ★ Gyümölcsök és zöldségek vákuumban való gyorsszárítá­sának módszerét dolgozták ki Moldáviában. Az eljárás alap­ja: szuperfrekvenciájú elektro­mágneses mező alkalmazása. ★ Évről évre nő a vadonélö állatok száma Belorussziában. Az utóbbi tíz év alatt ezen a területen a jávorszarvascsorda 4,5 szőrösére, a vaddisznóké 6,7 szeresére, a szarvasoké háromszorosára nőtt. Az ősi üzbég városban, Ho- rezmben befejeződött egy cso­dálatos műemlék, a Daskin- bobo mauzóleum restaurálása. Szovjet Üzbegisztánban mint­egy 800 műemléket tartanak számon. Ezek nagy része Sza- markandban, Buharában, Hi- vában található. A híres épü­leteket évente több millió szovjet és külföldi turista ke­resi fel. it tetteik szövetsége fin normán köszöntött hazánkra, alkot- Fp mányunk születésének év­forduló ja, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségének ünnepe. És ünnepe ez a nap az új kenyérnek, szimbóluma, jel­képe a közös munkának, a közös áldozatvál­lalásnak, amelynek nyomán mind gazdagab­bá válik a dolgozó nép élete. Nem volt még történelmünknek olyan idő­szaka, amelyben oly egyetértésben, megér­tésben munkálkodtak volna együtt a nép, a haza felemeléséért a társadalom különböző osztályai, rétegei, mint az elmúlt évtizedek­ben. A népi hatalom megszilárdításával, a munkásosztály és a parasztság szövetségének szüntelen megújításával, erősítésével végképp száműztük a széthúzást, amely történelmünk megannyi tragikus időszakában nem valami ősi átokként kísértett, hanem a kizsákmá­nyoló társadalmi rend terméke volt, eszköz a hazai és az idegen elnyomók kezében a nép fékentartására. Nem emlékeztethetünk szebb, magaszto- sabb feladatra az ünnepen, mint a nemzeti egység alapját megteremtő, fenntartó mun­kás-paraszt szövetség szüntelen erősítésében reánk váró tennivalókra. E szövetség, bár­mennyire szilárd is, nemegyszer, s minden­korra adott, hanem nap mint nap meg kell újítani. Nem szavakkal, a testvéri szövetség unos-untalan kinyilatkoztatásával, hanem tet­tekkel, a szocialista építőmunka mindennapi gyakorlatával. A munkásosztály és a paraszt­ság testvéri összefogásának eredményeként indulhattak ki a mezőkre annak idején az első traktorok, a munkásosztály segítségé­vel találta meg a parasztság az utat a gaz­dagabb jövőhöz, a nagyüzemi gazdálkodás­hoz. A munkásosztály volt az, amely jelen­tős segítséget adott a közös gazdaságok meg­erősítéséhez. A szövetkezeti parasztság pedig eredményesen kamatoztatta a segítséget, fel­virágoztatta mezőgazdaságunkat és kemény, sokszor áldozatos helytállással teremtette elő a dolgozók asztalára a mindennapi kenyeret. A munkásosztály vezető szerepét alkotmá­nyunk törvényben rögzíti. Az osztály és an- annak vezető ereje, a párt, sohasem uralko­dásként, hanem szolgálatként fogta fel e fontos történelmi hivatását. Mély felelősség­érzet, a dolgozó nép hű és önzetlen szolgá­lata — ez vezérelte mindenkor a munkás- osztályt, annak legjobbjait, és vezeti akkor is, amikor a saját sorait erősíti, amikor sa­ját tagjainak helyzetét, körülményeit javítja. Ilyen értelemben kell gondolkodnunk a párt Központi Bizottságának az idén már­ciusban megtartott ülésén a munkásosztály vezető szerepének erősítéséről, helyzeté * :k további javításáról elfogadott irányelvekről is. A munkásosztály vezető szerepének erő­sítése ugyanis nem szűkén vett osztályérdek, hanem érdeke a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, a kispolgárságnak is. Pártunk politikája a munkásosztály politi­kája, amelynek tartalma, kerete minden dol­gozó osztály és réteg szövetsége, testvéri együttmunkálkodás a közösen áhított, a mindannyiónk érdekeit szolgáló szocialista célok megvalósításáért. Ezért, ha hazánkban intézkedéseket hozunk valamely osztály, vagy réteg helyzetének javítására, abban mindig a népi, nemzeti egység erősítésének szándé­kát kell látnunk. Felszabadulás utáni törté­nelmünk bizonyítja: sikereket értünk el a szocialista építésben, kiálltuk a legnehezebb próbákat is — legyen az természeti csapás, vagy a nemzetközi helyzetből adódó válságos periódus —, amikor szilárdnak, megbontha- tatlannak bizonyult nemzeti egységünk, ? benne mindenekelőtt a munkásosztály és a parasztság szövetsége. A D0D1 nemzeti egység s a bázisál r alkotó munkás-paraszt szö­vetség erősítése nemcsak nemzeti, hanem in­ternacionalista érdek is. Szocializmust építő hazánk annál nagyobb szolgálatot tehet a szocialista országok, s a nemzetközi munkás- mozgalom egységének megteremtéséért, erő­sítéséért, minél szilárdabb a belső egysége, így válik a munkás-paraszt szövetség, a nemzeti egység ápolása, erősítése tényezőjé­vé annak a világtörténelmi küzdelemnek, amely világméretekben folyik a szocializmus, a haladás pozícióinak ‘erősítéséért, a világ békéjéért, az emberiség boldogabb jövőjéért. Faragó Jenő ünnepet köszöntve! Időben megegyeztek, hogy az idén is — mint ahogy hu­szonöt esztendőn keresztül minden évben —, az alkot­mány ünnepén, a nagygyűlés színe előtt megszegik az új búzából sütött kenyeret. A gazdaság elnökét, Gordos Jó­zsefet jelölték e feladatra. Nem lelkesedett- érte, mert nem szereti a szereplést. Ke­vés beszédű ember. De a ke­nyér megszegéséhez nem kell a sok beszéd, elvállalta hát. Jó az idei termés. A próbasü- ‘ésből piros, roppgós, illatos a kenyér Karancskesziben is. Igaza volt a párttitkár-asz- szonynak, amikor azt mondta: — Örömünnep lesz az idei. Szorgalmas munkával telt az idő, gazdag a termés, jóked- vűek az emberek...-j«_ * A major kint van a Turnyi- szeren. Távolról a főútról szebb látvány tárul elénk, mint közvetlen közelről. Mesz- sziről szépen fehérlenek az új epületek. Mértani pontosság­gal sorakoznak egymás mel­lett. Közelről a falakon tér­képet rajzol a lehullott vako­lat. Az eső után nagy a sár. A fészer alatt a kombájn­szérűn élénk az élet. Asszo­nyok tisztítják a gabonát. Egyenletesen zúg a gépük. A középső pavilon mögött négy ember dolgozott. Földet lapá­toltak. Egyengették a kijárat elejét. Az egyiknek teljesen fehér a haja. Szögletes, ke­mény vonású az arca. Kiszol­gált munkásőrruháját meg- szítta a napfény. Lapáthoz szokott a keze. Gálik Balázs 5, a nyugdíjas bányász. Jó­erőben van, bejár hát dolgoz­ni a közös gazdaságba. Azt szokta mondani, ha kérde­zik: — Engem sok minden ide­köt. Szívesen is vagyok a ter­melőszövetkezetben... A tősgyökeres parasztembe­rek is nagy tiszteletben tart­ják Gálik Balázst, a bányászt. Annak idején az egyik szer­vezője volt a közösnek. Most pedig dolgozója. A Tutucskán, kint a falu fölött a szántón, elcsendesed­tek a gépek. Tarló jelzi már csupán, hol termett a gabona. Az eső után új életre ka­pott a növény. A napsugár dédelgeti a földet. Nyári vi­rágon szorgoskodnak a szár­nyas bogarak. Távolban, a falun túl, a Karancs komor vonulata fürdött a fényben. Egy ember kerékpárral bir­kózott az emelkedővel. A Tu- tucskára igyekezett. Keskeny arcát barnára sütötte a nyár. Magas homloka verejtékezett. Haját kurtára nyíratta. Köny- nyű, világos inget viselt. Gu­micsizmája emlékeztette az előző esős napokra. A brigád­vezető volt, Petróczi László. Ahonnét legjobban szétlátni, ott állt meg biciklijére tá­maszkodva. Életén át ismeri a vidéket. Földművelő ember volt. Rendszeresen járja a határt, mégis most egészen újnak találta. Arcán volt gondolata. Halkan, magának szólt: — Ez az esztendő nem ma­radt mostoha, igazi eredményt ígér.... Elment még a szalmával dolgozó emberekhez, derült volt a tekintete. Aztán kari- kázott dolga után be a köz­ponti irodába. Közel két évtizeddel ezelőtt megbeszélést tartottak a ti- ribesi bányánál dolgozó keszi bányászok. Pintér András, az igazgató beszélt. Mindig na­gyon határozott ember volt. Arra kérte bányászait, éb­resszék fel a paraszt embe­rekben a közösbe lépés gon­dolatát. Emeltebb hangon mondta: — Nekünk, munkásoknak kötelességünk a jobb élet fe­lé vinni a falu népét... A bányászok között ott volt Gálik Balázs Is. Akkorában volt fordulóban a haja színe. Pintér szavai eszébe juttat­ták faluját. Bekalandozta a paraszti udvarokat. Méregette gondolatban, kik azok, akik nélkül a közös gazdaság el­képzelhetetlen. Köztük szere­pelt Petróczi László is. Gálik arca kemény volt. Tudták a parasztok, hogy történnie kell valaminek. Elvégre nem le­het, hogy a kocsinak csak az egyik oldalán forogjanak a kerekek. Az egyhelyben for­gást eredményez. Igen, mind a négy keréknek forogni kell előre — így Gálik gondolatai. Feszült volt a helyzet Ka­rancskesziben is. Petróczi László bolondját járatta a messziről jött agitátorokkal. Hol napokra eltűnt, hol elő­bukkant, de nem nyilatkozott. Várt. A helybeli munkásokat várta. Ök mondják meg, mi­tévő legyen. Azoknak szemre­hányást tehet, ha rossz útra terelik életét. Petrócziéktól, a Szőlőaljáról elköltözött a nyu­galom. Gálik Balázs a fiatal Lipták Sándorral kereste meg Petróczit, aki előlük nem ment el. A fiatal Lipták hal­kan, értelemre hatóan beszélt Gálik egyszerűbben, kemény hangon. — Ne tétovázz! A parasz- nak járható útra hívunk.... — Milyen biztosítékkal, hogy nem veszünk el... — Azzal a biztosítékkal, hogy a munkásember itt ma­rad veletek... Feszült órákkal telt éjsza­kák voltak ezek. A parasztok lépésről lépésre haladtak a közös felé. Megalakult, a nagy-' üzem. Számottevők nem ma­radtak távol. Az ismeretlen­ségben csetlettek-botlották a parasztok. Egyszer az aratás idején annyira összetorlódott a munka, hogy az emberek nem bírták erővel. Tiribesen Pintér András igazgató moz­gósította a bányászokat. Se­gítettek. Gálik Balázs he­tekig csépelt embereivel. Egy másik bányászcsoport a rét füvét kaszálta. Aztán fokoza­tosan erősödött a mezőgazda­ság. Az államtól pénzt kap­tak gépekre. Fellélegzett a munkában megfáradt falusi nép. Újabb pénz, támogatás érkezett az új major építésé­re. A hatvanas évek végére jobb módúvá lettek, mint egyéni korukban. Emberibb munkakörülmények között dolgozó, nagyüzemi gazdálko­dókká váltak a parasztok. Petróczi László nagyon jól ér­zékelte: minél eredménye­sebben dolgoznak az ipari nagyüzemek, annál több se­gítséget kap a mezőgazdaság. Akkor mondta az egyik köz­gyűlésen : — Kötelességünk teljesítése a munkásokkal szemben a magasabb terméseredmények­ben fejeződik ki.... A hetvenes év visszavetet­te az addig már magasan ívelő karancskeszi nagyüzemi gazdaságot. Csődbe jutottak. Mindent élőiről kellett kezde­niük. Petróczi Laci azt mond­ta a napokban: — Nehéz volt, szégyenteljes is, mégis magabiztosabban in­dultam. Éreztem az erőt ma­gam mögött... Akkor történt, hogy a tsz- tagoknak nem tudtak fizetni. Petróczi brigádjának tagjai vezetőjüktől várták a segítsé­get. A brigádvezető biztos volt abban, hogy a kudarc át­meneti. Saját megtakarítóit pénzéből kölcsönzött azoknak, akik arra rászorultak. A napokban a párttitkár­asszonynál a párthelyiségben találkozott Petróczi László és Gálik Balázs. Az ünnepre ké­szülés felébresztette a múlt emlékeit. Petróczi az idei eredményeket vázolta. Gazdag a gabonatermés. Szépek az állatok is. A kapások is sokat ígérnek. Pörgetve a szót, ma­gas hangon, sűrű íejbólintás- tól kísérve mondta: — Szóval helyrejöttünk.... A nyugdíjas bányász, Gálik Balázs, nézte a brigádvezetőt Lassú fejbőlíntással helye­selt. Több volt ez a szónál is. Szemében fény gyulladt. Má­kos János, a másik nyugdí­jas bányász is váratlanul be­toppant a pártirodába. Élén­kült a beszélgetés. A párttit- kár-asszony nézte őket. A két munkást, a parasztot, Pet­róczit, hogy milyen egyetér­tésben örülnek a sikernek. Mennyire összetartoznak! ök azok, meg a többiek, akik új­játeremtették falun is az éle­tet. Az ünnepen, ahol meg­szelik az új kenyeret, majd szólnak is erről... Bobál Gyula ] NÚGRÁD — 1974. augusztus 19., hétfő i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom