Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

/ Tá zfói kezdeményezés Ibériai Jegyzetek Nyolc üzem, egy könyvtár AZ OLVASÁS, egy ember és egy könyv kapcsolata ta­lán a legbensőségesebb, csen­det igénylő művelődési for­ma. Bizonyára ez az oka. hogy a könyvtárat sokan szürke, már-már unalmas in­tézménynek tartják, ahol nem történik semmi. Tényleg így vaa? Biztos, hogy sok könyvba­rát válaszol határozott nem­mel erre a kérdésre. Hiszen amíg vérbeli olvasó lesz va­lakiből, hosszú utat kell megtennie. Izgalmas találko­zásokra, élményekre van szükség. A könyvtárakban a kölcsönzés mellett egyre több gondot fordítanak a könyv, és az ember közötti út meg­rövidítésére. Legtöbb helven már az MSZMP KB márciusi határozata előtt is így volt, azóta még inkább előtérbe 'került ez a célkitűzés. A ha­tározat kimondja: a könyv­táraknak „állandó feladatuk az olvasóközönség körének bővítése, új olvasórétegek megnyerése, az olvasás szín­vonalának emelése, és a per­manens művelődéshoz. a po­litikai, szakmai tájékozódás­hoz szükséges feltételek (vá­laszték, differenciált szolgál­tatósok) biztosítása.” A gyárak, üzemek dolgozó­inak megnőtt a szabad ideje. Ezzel együtt azonban nem növekszik automatikusan a kultúra, a színvonalas szóra­kozás. iránti igény, de a le­hetőség erre igen. Ezért fontos, hogy a közművelődési intézmények és a munkahe­lyek között szaporodjanak az összekötő szálak. A művelő­dési házakban alakuló klu­bok. szakkörök, politikai, szakmai fórumok, az itt szer­vezett dolgozók iskolája mind-mind, ennek a felisme­rését mutatják. Mit tehet egv könyvtár? NÉHÁNY HETE Pásztón kibontakozott egy kezdemé- nvezés, amely erre is példát adhat A járási-nagyközségi könyvtár vezetője. Szőllősi Miklós Pásztó nyolc legjelen­tősebb üzemének javasolt együttműködést az olvasási kultúra magasabb szintre va­ló fejlesztése érdekében. Mi szerepel ebben a javaslat­ban? A könyvtár felmérést vé­gez az üzem jelenlegi könyv­tári ellátottságáról, segítséget nyújt az állomány gyarapítá­sához. Kérdőívvel és beszélgeté­sekkel igyekik képet kapni, a felmerülő igényekről, hogy megfelelő szolgáltatásokat alakíthasson ki. A vállalat a politikai, szak­mai és általános képzés, (tanfolyamok. szakmunkás­képzők. munkásakadémiák. TIT-rendezvények, dolgozók iskolája) keretében ösztönzi dolgozóit a könyvtár szolgál­tatásainak igénybevételére, illetve a könyvtár e képzési formák ismeretében a szük­séges irodalmat biztosítja. A vállalat biztosítja, hogy dolgozói, szocialista brigádjai vegyék igénybe a könyvtár­ban folyó más művelődési formákat is, (író-olvasó ta­lálkozó, irodalmi est. kiállítá­sok, szakmai és TIT-előadá- sok.) Másik oldalról: a könyv­tár az ilyen rendezvények szervezésekor kikéri az üzem véleményét a forma megvá­lasztásában. Kölcsönös látogatások és a közös feladatok megbeszé­lése kapott helyett még az együttműködési javaslat pont­jai között. Ezek a célkitűzések világo­san mutatják, hogy az eddi­gi kapcsolatok szorosabbra fűzése, a rendszeres folyama­tos együttműködés a cél. Hogy nem ez az első lépés, azt bizonyítja a beérkezett válaszok közül Szomszéd Jó­zsef, a MEZŐGÉP igazgató­jának a levele is. „A ME­ZŐGÉP pásztói gyáregysége dolgozói nevében a munkás­művelődés tervszerű fejlesz­tése érdekében örömmel csat­lakozunk a kezdeményezés­hez. s az együttműködési ajánlatot elfogadjuk. Dolgo­zóink szakmai , érdeklődése az eddigi munkánk során is egyre nőtt. A szocialista bri­gádszerződésekben külön szerepel tudományos, művé­szeti. szépirodalmi alkotások megismerése. kiállítások megtekintése, könyvtári láto­gatás. A dolgozók igénylik az általános műveltség fejleszté­séhez szükséges műveket, elő­adásokat rendezvényeket. A gyáregység szakmai, mozgal­mi vezetői támogatják a dol­gozók igényeit. Megállapodá­sunk közös törekvésünket vi­C7Í plArp ** Peresi ’ ’ László, a KÖSZIG perlitfeldolgozó gyáregysé­gének vezetője többek között ezt írta: „Az együttműködés­re vonatkozó javaslatukat reális indulási alapnak tart­juk. . Az Üvegipari Művek Szer­szám- és Készülékgyára és a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége is csatlakozik az együttműködési szerződéshez. Az előbbiben már több si­keres rendezvény volt — például műszaki könyvkiállí­tás — sok a tanuló dolgozó­juk is. A kötöttárugyár veze­tője. Széplaki László érdek­lődésünkre elmondta, hogv a különböző rendezvények mel­lett a szakkönyvtár kialakí­tásában is számítanak a kö­zös munka hasznosságára. Olyan üzemi könyvtárat sze­retnének, melyben a tanfolya­mokra. dolgozók iskolájába járók és a szakma iránt mé­lyebben érdeklődők is meg­találják a keresett műveket. MEGRÖVIDÍTENI az utat. az ember, és a könyv között, segíteni a felszabaduló idő értékes eltöltésében — ebben látjuk a könyvtár kezdemé­nyezésének lényegét. Mindez kölcsönös előnyökkel iár — ezért remélhetően nem késle­kedik a válasszal' a többi üzem sem. G. K. M. Jancsó Miklós új filmjéről Gyurkö László: „Szerelmem, Elektra” című művéből (Her­nádi Gyula írta filmre, dra­maturg: Bíró Yvette, opera­tőr: Kende János) rendezett színes, széles vásznú filmet Jancsó Miklós. A forgatás he­lye, néhány korábbi filmjének színtere, a Kiskunlacháza és Kunszentmikló6 közötti Apaj- puszta volt. Jancsó — mint elmondta — munkatársaival hiába keresett az ókori görög tragédiához il­lő tájat, több országban; vé­gül is magyar paraszti környe­zetbe helyezte a cselekményt. Qresztész ellenfeleinek is meg­bocsátó, és Elektra követ­kezetes-könyörtelenségű for- radalmisága, a forradalmi ha­talom korlátái, egyén és tö­meg ellentéte, szerep és sze­mélyiség — ezek foglalkoztat­ták Jancsót eddigi műveiben is, s ezeket fogalmazta képpé a főszerepeket alakító Törő- t«ik Mari, Balázsovits Lajos, Madaras József, s a most fel­tűnt Bajosai Mária, az új film koreográfiáját készítő Bano- vich Tamás, a technikai és filmes szakemberek, lovasok, csikósok, népi táncosok, sirató­asszonyok közösségi munkáját irányítva. A kellékek, Jancsó szimbólum- és közösségi mun­kát igénylő munkamódszere, a 8—10 perces hosszúságú snit­tek technikája — a Jancsó Miklós-i életműalkotás ál­landó velejárói, tényezői már. De az év végén, vagy a jövő év elején a filmszínházakba kerülő új film nézői megle­pődve tapasztalhatják majd, hogy Oresztészt és Elektrát egy piros helikopter emeli a magasba. Elmenekítve őket onnan, ahol egyőjük igazsága sem győzhet külön-külön. „Nincs egymondatos igaz­ság” — mondotta Bíró Yvette filmesztéta, az új Jancsó-film dramaturgja beszélgetésünk­kor. A valóság összetettebb, ellentéteiből épülő, semmint egyértelmű ítéletekbe, mindig — érvényes és — követhető szabályokba rögzíthetnénk. Ennek kimondásával Jancsó Miklós túliépet korábbi film­jeiben megfogalmazott mon­dandóján, életművében — re­méljük — újabb korszakához érkezett. Újabbhoz, mint amit Olaszországban készült, Július Caesar-ról, és Attilláról, a hu­nok vezéréről szóló filmjeiben is megvalósított. ízes Mihály lladridf nyár HA NEM IS OLYAN a fel­fedezés, i.Mnt Kölumbuszé, de annak, aki spanyol földre lép, valósággal fel kell fedeznie ezt az országot. Akárcsak né­hány évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy ezt a pil­lanatot valaha is megérem. De nem az a probléma, hogy mit hiszünk. A valóság kemé­nyebb annál, akárcsak a szik­kadt spanyol föld. Repülővel érkeztünk és bár már az or­szág szívében jártunk, a szál­lodába menet még mindig nem láttunk mást Spanyol- országból csak néhány mad­ridi utcát, hazafelé siető em­berekkel. Mégis: ez már Lope de Vega, Goya, Greco, Garcia Lorca földje. Az inkvizíció, a Nagy Armada, Kolumbusz és Magellán földje. Es persze Jose Antonió és Francisco Fraco földje is. Hát itt van a híres, Hispánia és a Hotel Aramotól, ahol megszállunk, elég ha gyalog jól kilépek és már ott járok Madrid hatá­rán. .. S túl azon a La Mancha tartomány ma is megszólalá­sig száraz és kopár dombok­kal, mint Cervantes idejé­ben, amikor búsképű lovag­ját vezette reménytelen ha­dakozásokra. S azon is túl Andalúzia, Granadával, Cor- dobával, Sevillával. Nagyon is érthető, hogy a turista ak­kor jön igazán izgalomba, ha már az. első lépést megtette és innen néz körül. Vagyis: spanyol földön áll. Könnyű egy országról azt írni, hogy az ellentétek vilá­ga. Ez közhely is, meg nem is. Attól függ, mi a tartal­ma. Mert itt is léteznek ál­talánosságok. szokásos ellent­mondások, és előfordulnak speciális konfliktusok. Per­sze, Spanyolországban sem fedezi fel az ember a speciá­lis, vagy éppen meghatározó jellemzőket csak úgy, ha az utcán sétálva a kirakatokat nézi. A madridi városkép látványánál valamivel mé­lyebbre kell látni és többet tudni magáról a városról és főleg a spanyolokról. Többet még azoknál a figyelemre méltó előítéleteknél is, ame­lyek alapján a közhiedelem például úgy tartja, a spanyo­lok temperamentumosak. Ez igaz, de az már csak ott lát­ható, hogy milyen zárkózott ez a temperamentum, milyen tartózkodó. Azt viszont már nehéz lenne kideríteni, hon­nan ez a tartás, a keltáktól, az ibérektŐl, a rómaiaktól vagy az araboktól? <_J^ERSZE_>Jéíeznek összefüg­gések, amelyek hamarabb ki- deríthetők. Például az, hogy ki az a félkarú koldus, aki méltóságteljesen áll a csillo­gó Preciados Áruház előtt, a madridi Gran Via sarkán. Még csak nem is rongyosan, mondhatni civilben, kalappal a fején, katonasapka a keié­ben. Az adakozók ebbe rak­ják a pesetát. Nem dobják, vigyázva rakják. Senki nem tekint az arcára, de aki ad, azzal a bizonyos tartással vo­nul tovább, mint aki tudja, mit tesz, s azt is, miért te­szi. Hamar megtudom ki ő. A polgárháború harcosa, a köz­társaság katonája volt. A há­roméves polgárháborúban két- millióan vesztették életüket, ö csak a fél karját. A mad­ridi polgárnak persze nem kell semmilyen magyarázat, a katonasapka beszél. És hogy hátát a falnak támasztja, le­hetetlen másra gondolni: „No pasaran!” — „Nem törnek át!’” Nem messze tőle a könyv­üzlet kirakatában Göring és Göbbels életrajza. A Kated- rálisban Hitler és Mussolini lelki üdvéért mondanak szent­misét. A városközpont egyik templomában monsignore Victor Oliver segédpüspök a tavasszal „elmélkedést” hir­detett május 1. „a munkások nagypénteke” jelentőségéről. MELEG VAN, madridi nyár. A rendőrök unatkozva sétálnak. A templom és az áruház között egy divatüz­let kirakatában fehér nyári férfitrikók 220 pesetáért. Á trikón egy aronyomat, Che Guevara képe... Madrid, Granada, Sevilla városképét a történelem és az építészek alakították. De az élet arcát maga az élét. Még Spanyolországban is. Megkerestem a templomot, ahoi monsignore Victor el­mélkedést hirdetett. Valaki azt mondta, hogy ő fog miséz­ni. De monsignore Victor nem misézett. így csak kö­rülnézhettem a templomban, ahol a „munkások nagypén­tekéről” szóló elmélkedést az incidens megzavarta. Meg­néztem mekkora a távolság á szószéktől az ajtóig, ahol a szélsőjobboldali rohamosztag betört botokkal, vasrudakkal, láncokkal felszerelve, „disz­nó papok”, „Vörös papok” kiáltások közepette könyfa- kasztó bombákat dobáltak, szétverték a tömeget, megbo­toztak öt világi embert, rá­vetették magukat három pap­ra, akik kórházban végez­ték. Monsignore Victort meg­védte öltözéke és tekintélye. Az ultrák vezetője akadályoz­ta meg, hogy hozzányúljanak. Spanyolországban a püspök, mégis csak püspök. De ki védi meg azokat a munkáso­kat, a munkásblzottságok tagjait, a felvonuló diákokat, akik tüntetésekben, sztráj­kokban vesznek részt? Akik­re sortüzet zúdítanak. A templomban támadó fia­Gyűrű alakú autóút Bulgáriában befejezéséhez közeledik az országot kelet— nyugati irányban átszelő ha­talmas, gyűrű alakú autóút építése. Az 1100 kilométer hosszúságú, háromsávos gyű­rű összekapcsolja az ország három legnagyobb autósztrá­dáját. Szélessége a síksági te­rületeken 30, a hegyes része­ken 28 méter. Az út mentén kempingeket, éttermeket, ben­zinkutakat, parkolóhelyeket és pihenőket építenek. A sztrá­dán a gépkocsik 140 kilomé­teres sebességgel közleked­hetnek majd. Szabadtéri szoborkiállítás Salgótarjánban E héten ismét benépesül kö­vekkel, érccel a tér. Nem holt kövekkel, nem holt érccel. Szobrokkal. Salgótarján városközpontja, e valóban ragyogóan megol­dott építészeti környezet szin­te sugallja: mutassuk be a mai magyar köztéri szobrászat tö­rekvéseit, jelentősebb, vagy éppen a művészi út kezdetén álló képviselőit. A salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítást négy évvel ez­előtt rendezték meg először. Azóta minden nyáron, augusz­tus elején megnyílik e tárlat Az idei kiállítás lesz a negye­dik. A szabadtéri szobrok szem­léje nemcsak építészeti kör­nyezetével összhangban szem­lélve jelentős. Az is szeren­csés, persze, hogy léptékében is megfelel a tér arányainak. Figyelmet érdemlő az a lehe­tőség, hogy a köztéri szobrá­szat mai helyzete iránt ér­deklődők némi ízelítőt kapnak az eredményekről, esetenként bizonyításra váró törekvések­ről. Ez még akkor is így van, ha a kiállítás jelenlegi formá­jában semmiképpen sem ösz­NÓGRÁD — 1974. július 30 „ kedd szegező, különösen nem rend­szerező jellegű, hiszen anya­gának összeállítása sem így történik. Vitathatatlan a salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás köz- művelődési jelentősége. S ezt nem árt napjainkban külön hangsúlyozni. A me­gyei pártbizottságnak a köz- művelődés továbbfejlesztése Nógrád megyei feladatairól szóló határozata szintén külön szol a művészetek személyi­ségformáló funkciójáról. Ezt figyelembe véve a művészeti nevelés — összhangban a nö­vekvő társadalmi igényekkel — a közművelődési munka fontos része a jövőben is. A képzőművészet iránt ér­deklődők körének bővítésére, természetesen, változatos esz­közök állnak rendelkezésre. E tekintetben is figyelmet ér­demlő azonban a szabadtéri szoborkiállítás. A köztéri szobrok, murális művek Sal­gótarjánban is egyre inkább mindennapi életünk szerves részévé válnak, hatásuk gyak­ran még akkor is érvényesül, ha közvetlenül talán nem is vesszük tudomásul létüket. Ezek az alkotások formálják környezetüket, emelik, leg­többször magas színvonalon tartják az őket körülfogó te­ret. Így közvetve hatásuk szinte a város valamennyi la­kójára kimutatható. Szólhat­nánk, persze, a hatások szá­mos változatáról, ezúttal azon­ban nem ez a fajta elemzés a célunk. Mindenesetre, a köztéri alkotások tartalmasab­bá teszik életünket, kulturált Környezetet feltételeznek, el­választhatatlanok tőlünk. E munkásvárosban külön is fon­tos e szerepe hangoztatása, hiszen Salgótarján egyre gaz­dagabb köztéri alkotásokban. A városi tanács és a József Attila Művelődési Központ közös rendezésében az idei szabadtéri szoborkiállítás au­gusztus 5-én nyílik meg, a művelődési központ előtti té­ren. Emlékezetes, hogy ta­valy e tárlat a Benczúrfalván élő idős Szabó István. Kos- suth-díjas szobrászművész munkásságából adott viszony­lag bő válogatást. Ebben az évben a tárlat „törzsanyagát” egy fiatal művész, Czinder Antal művei jelentik. Czinder Antal 1937-ben született Bu­dapesten, 1961-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola szob­rász szakán. 1962. óta országos kiállításokon szerepelnek mű­vel, de Párizsban, Moszkvá­ban, Belgrádban, Szófiában, Prágában, Helsinkiben is lát­hatták műveit az érdeklődők. A Fiatal Képzőművészek Stú­diója tagjaként számos pálya­díjat kapott. Első önálló ki­állítását idén rendezte meg a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetében. A kiállításon — többek kö­zött — Makrisz Agamemnon, Varga Imre, Vígh Tamás Csíkszentmihályi Róbert, idős Szabó István, Kő Pál, R. Kiss Lenke, Farkas Ádám, Marosits István, Ko­vács Ferenc. Segesdi József, Mészáros Mihály és mások alkotásai szerepelnek. Egyébként 'a művekről és alkotóikról a művelődési köz­pont ismertetőt készít, így a spontán érdeklődésen^ túl, mód nyílik a tudatosabb „tár- latlátogátásra”. A művelődés! közponban működő, szocialista Drigádvezetők klubja prog­ramjában már beiktatta a szabadtéri szoborkiállítás megtekintését, illetve a róla való vitát. Bizonyára a város ipari üzemeiben, a szocialista brigádok körében is érdeklő­dést vált ki ez a tárlat, segíti a kulturális vállalások teljesí­tésén túl, napjaink művészeti életében való tájékozódást, a köztéri művek értését, megsze­rettetését (tóth) talok magukat „Krisztus ki­rály gerilláinak” nevezik, ve­zetőjüket ugyan letartóztatták, de aztán óvadék nélkül ki­engedték. Nem vitás, na­gyon hasznos szolgálatokat tesznek a rendőrségnek, be­avatkoznak ott is, ahol egyen­ruhában ez már kényes len­ne. Tavasz óta Madridban a rendőregyenruhák szinte el­tűntek, helyükbe zubbonyok, farmernadrágok, kockás In­gek kerültek. Így szeretnék álcázni a hatalom nemtetszé­sét, amiért a „munkáspapok” szolidaritást vállalnak a dol­gozókkal. Spanyol speciali­tás. SPANYOLORSZÁG: múvé- szet, hangulat, virágok, bá­jos utcák, elegáns utcalányok. Erről sokat lehetne beszélni. A Prado vagy a királyi palo­ta képeiről nem lehet írni. Greco, Goya, Murillo, Ve­lazquez nem leírható. Nem lehet azt mondani, Aoledóban láttam Orgaz gróf temetését és milyen szép a festmény. Senki nem tudná a valóság­nak megfelelően szavakba foglalni. Épp’ úgy nem, mint ahogy Garcia Lorca versei ilem lefesthetők. Viszont szépek a munkás- negyedek. De nemcsak a vö­rös homlokzatok, a pálmák és a parkok ragyognak ott iga­zán. Igazi fényüket a gyere­kek adják. Általános és min­dennapi a négy-öt gyerek egy családban. Madridban éppen úgy, mint bárhol az ország­ban. Persze a gyerek min­denütt szép. Mégis, jó éi-zés látni, hogy milyen tiszták, ápoltak és jólöltözöttek... A rendszer ellentmondá­sait nem a nyomor fémjelzi. Ha van is és biztos, hogy van, nem ez a meghatározó. A front ma máshol húzódik. A felszín alatt a tudat és az érzelmek szövetségében tes­tesül meg az, amire most is mondható: „No pasaran!” Szépek a munkásnegyedek. A házak modernek, mutató­sak, hevenyészett építkezés­nek nyoma sincs. A munkás, ahogy belép a vállalathoz már kapja is a kölcsönt a 3—í szobás lakásra, igaz, ha fel­mond, elveszti a lakást, a már befizetett törlesztéssel együtt. A képnek persze olyan oldala is van, hogy a nagy­városi lakótelepek új há­zaiba beköltöző vidéki munká­sok nagyon sokáig, talán éle­tük végéig idegenek marad­nak az új környezetben. Ez máshol is előfordul, de a spanyoloknál különösen. Nem is szólva arról, hogy egyik­másik lakótelep a legelemibb közszolgáltatásokat is nél­külözi. A lakótelepek házai­nak színe általában vörös. Sehol ennyi vörös szín a világon, mint Spanyolország­ban. A házak vörösét elhagy­va, átutazva a La Mancha tartományon, vörös a föld szí­ne, a vörös számtalan ár­nyalatában és át Andalúzián vörös a termőtalaj a mérhe­tetlen olajfaültetvények alatt vörösek a Sierra Moréna hegység sziklái és az óriási pipacsmezők a földeken, még az érett narancsok színe is inkább vörösbe hajló. aztán fgvszerre mtn. DLN kék lesz. A Sierre Ne­vada erdős hátán leereszked­ve felcsillan a Földközi-ten­ger és Gibraltáron túl az At­lanti-óceán. A házfalakon feliratok: „Gibraltár espag­I}°1’ Afrikából szilvakéken atlatszanak a Rif-hegyek és •jrég a harizonton innen a hadihajók kontúrjai. NATO- ^égek.. Vajon kire vigyáz­Kerekes Imre 62 millió kilométer... Egyre tökéletesebbé vá az NDK lakosságának égé ségügyi ellátása. Néhány < kezdődött meg a vidéki égé ségügyi intézmények cent' Iizálása. Ezzel egyidejűleg í vül a mentőszolgálat hálós is. A mentőkocsik tavaly 1 körzetben teljesítettek szólj latot, 62 millió kilométer! utat tettek meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom