Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-03 / 153. szám
Nixon rádió- és tv-beszéde (Folytatás az 1. oldalról) az a félelem vezette, hogy kudarcuk a háború kirobbanását idézheti elő. Az a béke, amelyet mi szerelnénk megalkotni, tartós béke. Márpedig tartósan semmi sem építhető a félelemre. Azzal, hogy országaink számára pozitív impulzust adunk a béke felé való haladásban, megmutatja népeink számára, milyen eredményeket hozhat a béke, megteremtjük azokat a szilárd pilléreket, melyekre ráépíthető a tartós béke rendszere, g amelyeken ez a rendszer erősen állhat évek során át. Dókét akarunk A béke, melynek felépítésére törekszünk, jóval több, mint egyszerűen a háború hiánya. Olyan békét akarunk, melyben minden ember, férfi, nő és gyermek, gazdagabb és teljesebb életnek nézhet elébe. Ez az, amit a Szovjetunió népe kíván, ez az amit Amerika népe kíván. Ezt kívánják minden ország népei. Országaink nagy országok, erős országok. Valamely nemzet nagyságát a múltban túlságosan gyakran mérték, főként háborús sikerei alapján. Elérkezett az ideje annak, hogy új mértéket teremtsünk egy nemzet nagyságának lemérésére. A nagyságnak ez a mértékegysége ne az legyen, hogyan használjuk fel erőnket a háborúra és rombolásra, hanem az, hogy miként működünk együtt egymás és az egész emberiség békéje és haladása érdekében. Ismerjük el. hogy nagy és erős nemzet lehet egy ország anélkül, hogy rákényszerítené. akaratát a gyengébb országokra. Egy nagy nemzet történelmi helyét az általa mutatott példával fogja megalapozni. azoknak a céloknak a kiválasztásával, melyekre felhasználja erejét azzal a t sztelettel, melyet mások j igái iránt tanúsít, s hozzá- i omlásával egy olyan új vi- 1 ig felépítéséhez, amelyben n gyenge éppoly biztonságban lesz, mint az erős. Mostani találkozóinkon azt kerestük, hogyan biztosíthat- j&k, hogy országaink erejét ne háborúra és rombolásra, I anem a béke és haladás érdekében használjuk fel. Országaink között továbbra Is lesznek nézetkülönbségek. Különböző rendszerben élünk, s sok tekintetben ér- t ikítéleteink is különböznek e gymástól. Szükségképpen ér- c'ekeink sem mindig fognak egybeesni. A legfontosabb azonban az, hogy a tárgyalások lehetőségét keressük a nézeteltérések esetében, igyekezzünk, lehetőség szerint megszüntetni őket és együtt haladni tovább a kölcsönös érdekek széles mezején. A» egyezmények Oj kapcsolataink legfonto- s ibb vonatkozásainak egyikét így fogalmaznám meg: amint egv ruha is erősebb, mint a s övetdarabok, melyekből megvarrják, ugyanígy a megállapodásoknak a rendszere is több, mint az egyes megegyezések összege. A megállapodásokkal kölcsönös viszonyunk, együttműködési és tárgyalási szokásaink rendszerét alakítottuk ki, melynek minden része kölcsönhatásban áll egymással, új viszonyunk épületének egyik erősítésében. Ilyenformán minden egyes újabb megállapodás nemcsak önmagában fontos, hanem azt az új erőt és stabilitást tekintve is, melyet általános kapcsolatainknak kölcsönöz. Az együttműködésnek ezt a műhelyét nemcsak azért teremtettük, mert eszményünk a béke, hanem azért is, mert a béke gyakorlata is foglalkoztat bennünket. Az egyezmények szavai fontosak, de meg fontosabb, hogyan valósítjuk meg őket a gyakorlatban, hogyan változtatjuk a békés együttműködés eszméjét a békés együttműködés gyakorlatává. Az egyezmények, csere- és együttműködési megállapodások és elvek e növekvő rendszerében nem- csaK a béke eszményét, hanem a béke gyakorlatát is demonstráljuk. Az évek folyamán sok országban sok emlékművet tekintettem meg, melyek sok háború halottainak emlékét őrzik. Tegnap koszorút helyeztem el a legmegindítóbb emlékművek egyikére, azok közül, amelyeket eddig láttam — a Minszk közelében levő Hatiny-emlékműre. Jozef Kaminszkij bronzszobra — a falu kovácsáé, aki kezében tartja halott fiát —, ma Ha- tiny falu minden sírja felett őrködik. reményben csatlakoztunk, de most új lehetőségünk van. Kivívni a győzelmet a háborúban nehéz dolog. Rendkívüli bátorságot, helytállást és odaadást igényel egy ország minden egyes polgárától. De bizonyos értelemben a tartós béke megteremtése a háború megnyerésénél is nehezebb, mivel bonyolultabb. Ugyanazzal a bátorsággal, helytállással és odaadással kell hozzáfognunk e béke megteremtéséhez, amely a háború megnyeréséért vívott küzdelemben lelkesített bennünket. Az a tény, hogy a béke megteremtése a bonyolultabb feladat, nem jelenti, hogy nem oldható meg. Hadd mondjak el egy megrázó példát, mely bizonyítja szavaimat. A modern technikában nincs bonyolultabb feladat, mint embert küldeni 'a világűrbe. A jövő évre tervezett közös szovjet—amerikai űrvállalkozás, a Szojuz—Apolló misszió sok tekintetben jel képezi azt az új viszonyt, me lyet országaink között építet- tühk. Új viszonyok Amikor két évvel ezelőtt először találkoztunk legmagasabb szinten, mindkét fél egy új folyam ismeretlen vizébe vetette magát. Talán kissé bizonytalanok, még félénkek is ■voltunk, nem tudván, merre visz ez a folyam. De most elmondhatjuk a szovjet vezetőkkel együtt, hogy megismertük egymást. Mindegyikünk lényegesen jobban megérti a másik ország politikáját, még akkor is, amikor e két politika különbözik egymástól. l\em a válság légkörében Így vált lehetővé, hogy ebben az évben — és a jövő évben ismét — ne válság légkörében találkozzunk, hanem a bizalom légkörében, bízva abban, hogy megkezdett munkánk folytatódni fog. Lényegében elmondhatjuk: mostani csúcstalálkozónk legfigyelem- re méltóbb vonása, hogy rutinosan, magától értetődően folyik egy folyamatos rendszer részeként, mely néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt. A béke nem csupán állapotot jelent. Ha azt akarjuk,, hogy tartós legyen, akkor folyamatosnak is kell lennie. Ez a találkozó ennek a folyamatnak a cselekvő példája. A második- világháború idején szövetségesekként harcoltunk egymás mellett az emberiség történelmének legborzalmasabb háborújában. Együttesen vívtuk ki a győzelmet. E győzelem kivívásában a Szovjetunió és az Egyesült Államok népe megszerezte azt a közös reményt is, hogy a tartós békét is kivívtuk. Ebben a Több okból jelképes, s ezek az okok értékes tanulságokat jelentenek a mi új viszonyunk szempontjából. Először is, a háborús céllal kifejlesztett rekétatechnikát békés célra használjuk fel. Másodszor, a szovjet és amerikai űrhajósok saját országaikból startolnak, majd utat találnak egymáshoz és csatlakoznak egymáshoz, miként mi tesszük, s kell tennünk folyamatosan, kapcsolataink minden területén. Ez az az út, melyen együtt haladva a tartós békét fel tudjuk építeni. Az önök legnagyobb íróinak egyike, Lev Tolsztoj beszélte el egyszer a következő történetet. Egy vénségesen vén ember almafákat ültetett. Megkérdezték tőle: „miért ültetsz almafákat? Hosszú időbe te lik, amíg gyümölcsöt hoznak s meghalsz, mielőtt almát ehetnél róluk.” Az öreg így válaszolt: „Én soha nem fogok enni belőlük, de esznek majd mások, s ők hálásak lesznek nekem.” Országaink közös felelősséget hordoznak az egész világ előtt és nekünk is úgy kell most terveznünk, hogy a jövendő nemzedékek learathassák a béke termését, azét a békéét, melyben gj'erfhekeink fivéreként és nővéreként, az óceán felett kezetnyújtva élhetnek együtt egy új korszakban, mely maga mögött hagyta a háborút, s melyben együtt és békében dolgozhatunk népeink és minden nép jobb életéért”. Mitterrand Portugáliában A Portugál Szocialista Párt kedden nyilatkozatban ismertette programját. A nyilatkozat kifejti, hogy a párt célja osztálynélküli társadalom létrehozása, de nem követel „alapvető átalakításokat” az ideiglenes kormánytól. 1 A nyilatkozat hangsúlyozza: a szocialisták részvétele a kormányban nem akadályozhatja meg a pártot abban, hogy a kormányprogram megvalósításával kapcsolatban a szükséges és hasznos bírálat jogával éljen. A szocialista párt új, a népet és különösen a lakosság legnehezebb helyzetben levő rétegeit előnyb.en részesítő gazdasági és szociális politikát sürget. A program végezetül sürgeti az államapparátus azonnali megtisztítását, hogy „megakadályozzák a kormány új gazdasági politikájának szabotá- lását”. Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára kedden — a Portugál Szocialista Párt meghívására — háromnapos látogatásra Lisszabonba érkezett. Mitte- rand-t a repülőtéren Mario Soares fogadta. Lisszabonban bejelentették, hogy Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára július 24-én és 25-én Mario Soares portugál külügyminiszter meghívására látogatást tesz Portugáliában. (MTI) lUBa temetik Peron« Argentína kedden búcsúzott az elhunyt Juan Perón elnöktől. Több tízezer ember állt sorfalat az utcákon, amerre az ágyútalpra helyezett, nemzeti lobogókkal borított koporsó elhaladt. A koporsót a Buenos Aires-i székesegyházba vitték, ahol gyászmisét celebráltak az elhunytért. A szertartáson Isabel Perón mellett jelent volt az egész kormány, és a diplomáciai testületek képviselői. A székesegyházból a gyászmenet útja a kongresszus épületéhez vezetett, ahol az elhunyt elnök holttestét felra- vstaloeták. Juan Domingo Perónt szerdán temetik. Argentína Perón halála után Hazaérkezett a mongol delegáció Kedden hazaérkezett Ulánbátorba az a mongol párt- és kormánydelegáció, amely Jumzsagijn Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Nagy Népi Hurál Elnöksége elnökének vezetésével az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Népköztársaság kormányának meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban. (MTI) (Bokor Pál) A belga miniszterelnök Bonnban Szerdán egynapos látogatásra Bonnba érkezik Leo Tin- demans, fiz új belga miniszterelnök, hogy Schmidt nyugatnémet kancellárral tárgyaljon a Közös Piaccal kapcsolatos kérdésekről. Elkíséri Re- naat Van Elslande külügyminiszter is, aki bonni kollégájával, Genscherrel tárgyal majd. Tindemans körutat tesz az EGK tagállamaiban. Hétfőn Párizsban járt. (MTI) A 78 éves elnök, akinek temetésére készülnek Argentínában, már régóta súlyos beteg volt. Vérkeringési zavarai voltak már akkor is, amikor 1973-ban vállalta az elnökjelöltséget. Egészségi állapotát azonban éppen saját követelésére titkolták, mert úgy ítélték meg a helyzetet, hogy csakis személyes tekintélye képes megóvni a széthullástól a peronista mozgalmat. Akkor, 1973 áprilisa után, amikor Campora győzelmével a Perón által alapított úgynevezett justicialista mozgalom, a katonai diktatúra éveit követően újra kormányt alakíthatott. A helyzet gyorsan veszélyessé vált. A választáson vereséget szenvedett oligarchia vezető politikusai keresték a kapcsolatot a megbukott katonai diktatúra főtisztjeivel, hogy eltávolítsák a peronistákat a hatalomból. Eközben a justicialista mozgalom jobb és ultrabal szélsőségei között annyira kiéleződött a harc, hogy véres utcai ösz- szecsapásokra is sor került. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a politikai pályafutása során oly sokarcú, akkor már 77 éves, egészségi problémákkal küzdő vezér visszatérése a rózsaszínű palotába, az argentin elnöki rezidenciába, azt a célt szolgálta, hogy megszilárdítsa a peronizmus kormányzását, elhárítsa az államcsíny fenyegető veszélyét és biztosítsa a hatalom átmentését mozgalma számára, a majdan bekövetkező halála utáni időkre is. Perón megmutatta, hogy agg kora ellenére is megőrizte sajátos képességét a taktikázás művészetében. A polgári reformizmus tipikus vezetője volt. 1946-ban a kizsákmányolt tömegek elégedetlensége juttatta első ízben hatalomra. Kormányzása első időszakának szociális vívmányai nagy népszerűséget biztosítottak neki és személyes nimbusza az úgynevezett nincstelen „ingnélküliek” körében, akik mozgalmának magvát alkották, még jó ideig töretlen volt. Még akkor is, amikor a Vádemelés f&ing; asszony gyilkosa ellen Hétfőn az atlantai bíróságon vádat emeltek Marcus Wayne Chenault 23 éves néger fiatalember ellen, aki vasárnap az istentisztelet közben meggyilkolta Alberta Kinget, a néhai Martin Luther King polgárjogi vezető édesanyját. A bíró kétrendbeli gyilkosság, egy súlyos testi sértés, illegális és rejtett fegyverviselés miatt emelt vádat ellene. Chenault egyetlen vádpontban sem vallotta magát bűnösnek. A gyilkos továbbra is zavaros megjegyzéseket tesz: hétfon azt mondta, hogy héber, egy küldetéssel érkezett Atlantába, s ezt részben teljesítette is. Máskor az ószövetségi Jákobnak mondta magát. Ügyvédje nem nyilvánított véleményt a gyilkos elmeálla potáról. A szövetségi nyomozóiroda (FBI) szintén bekapcsolódott a nyomozásba, hogy megállapítsa, valóban létezik-e ősz szeesküvés több polgárjogi vezető meggyilkolására. A házkutatás során ugyanis Che- naultnál 10 névből álló jegy zéket találtak azokról, akiket feltehetőleg mind meg akar tak gyilkolni. (MTI) 2 NOGRÁD - 1974. JÚLIUS 3., szerda "1 ..illwWjii!!!!" | A szovjet közreműködéssel épült első bolgár atomreaktor Kozloduj közelében. kormányzat a tényleges intézkedéseket szociális demagógiával helyettesítette. A burzsoázia is elégedett volt Perónnal, hiszen a polgári reformista kormányzat megakadályozta a valóban forradalmi fejlődést és csökkentette a fenyegető robbanás veszélyét Argentínában. Perón iparfejlesztési intézkedései, az északamerikai monopóliumok argentínai tevékenységének korlátozása, a hazai iparnak nyújtott kedvezmények, helyeslő visszhangot keltettek a burzsoázia azon részében, amelyet sújtott az észak-amerikai tőke rablógazdálkodása. Amikor azonban 1955-re az ország gazdasági helyzete súlyossá vált és a peronista mozgalomban annyira megerősödtek a baloldali és forradalmi irányzatok, hogy a burzsoázia veszélyesnek ítélte meg a maga számára a fejlődés irányát, katonai puccsal döntötték meg Perónt és száműzték az országból. A peronista mozgalmat törvényen kívül helyezték. Az ezután következő 18 esztendőben az egymást követő katonai diktatúrák csak tiszavirágéletű polgári kormányzatoknak engedték át egyszeregyszer az ország vezetését Kitűnt azonban, hogy a peronizmus olyan politikai erő, amelyet nem lehet kirekeszte- ni a kormányzásból. A madridi száműzetésben levő vezér ismét csak kiváló taktikai érzékről tett tanúságot, amikor a távolból is összetartani és irányítani tudta a mozgalmat Amikor tavaly újra átvette az elnöki tisztet, alelnökké feleségét választatta meg. Arra törekedett ugyanis, hogy Isabel asszony, akinek politikai es kormányzási tapasztalatai nincsenek, folytatója lehessen a „nagy műnek”. Ezért igyekezett mozgalmát megtisztítani a szélsőséges elemektől. Az első csapásokat balra mérte. A vezetésből kiszorította azokat a fiatal radikális elemeket, amelyek elégedetlenkedtek az óvatos polgári reformista politikával és az ország haladását ténylegesen szolgáló belpolitikai program végrehajtását követelték. Helyükbe személyes híveit, az úgynevezett „régi gárda” középjobb politikai platformon álló politikusait állította. Amikor azonban úgy ítélte meg, hogy a jobbratolódás túlmegy az általa kívánatosnak tartott kereteken, a balszárny politikusaival tanácskozott. Néhány hónappal halála előtt felismerte azt is, hogy az észak - amerikai monopóliumokkal szemloen csakis úgy tud eredményes függetlenségi politikát folytatni, ha a szocialista országokkal köt nagyszabású gazdasági szerződéseket, az ,,új nyitás” elmélyítésére szándékozott az idén szeptemberben ellátogatni a Szovjetunióba. Ez a „nyitás” volt az. amelv- lyel néhány héttel halála előtt annyira kihívta az észak-amerikai monopóltőke szövetséges oligarcha körök ellenállását és teremtett puccslégkört Argentínában, így Isabel asszony, aki férje halála után immár teljes jogú elnök, súlyos helyzetben kénytelen folytatni Perón programját. Bár minden politikai párt és a hadsereg főtiszti kara is hűségét nyilvánította az elnökasszonynak, a helyzet rendkívül feszült. A legnagyobb veszély az, hogy a hadsereg vezetői — az oligarchia és az észak-amerikai monopóliumok támogatásával — egy a chileihez hasonló puccs végreliajtásával próbálják magukhoz ragadni a hatalmat. i
