Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-13 / 162. szám

Egyetértésben a község művelődéséért r — MINT MINDEN terüle­ten, így a közművelődésben is figyelembe kell venni a köz­ség sajátosságait — kezdi a beszélgetést Gólyán András rimóci tanácselnök. — Közsé­günkben 2200-an élnek. Magas a kijáró dolgozók száma. Mintegy félezer. A rendezvé­nyek nagy részét ezért hét végére kell időzíteni. Célunk, mint ahogy azt a Központi Bizottság határozata is ki­mondja, az aktív közösségek létrehozása. Tavaly függetle­nített n klubkönyvtárvezetőt, kultúrotthon-dgazgatót állítot­tunk be, hogy a minőségi munkát emelni tudjuk a köz- művelődésben. — Az elmúlt tanévben a községben 21-en végezték el a dolgozók általános iskoláját, és aminek külön örülök — vélekedett Pócsik Sándor is­kolaigazgató —, hogy több kubikos is elvégezte a 8. osz­tályt. Persze az iskolának is al­kalmazkodni kellett a dolgo­zók elfoglaltságához. Az órá­kat pénteken és szombaton tartották, amikor a munká­sok ráértek, s hogy a vizsgák­ra jobban fel tudjanak ké­szülni, több dolgozó az éves rendes szabadságának egy ré­szét tanulásra fordította. Az idén is szervezzük a dolgozók iskoláját. A 7—8. osztályt kí­vánjuk megszervezni — ma­gyarázza az igazgató. — A faluban több analfa­béta cigány él. Elhatároztuk, hogy számukra a klubban be­indítunk egy tanfolyamot — tájékoztatott Venyercsán Er­zsébet — könyvtáros-klubve­zető. A szépen berendezett könyvtárban 4500 kötet könyv várja az olvasókat. Főleg a fiatal korosztály látogatja rendszeresen a könyvtárat. — Eddig nehéz helyzetben voltam, hiszen nem ismertem a falut. Fel kellett mérni az igényeket, hogy honnan kell elindulni — magyarázta a könyvtáros. Híres szökések A televízió nézői ma dél­után 16 óra 55 perckor a Hí­res szökések sorozatban a nagy reneszánsz művészről, Benvenuto Celliniről szóló filmet láthatnak az olasz Marcello Baldi rendezésében. — Ezutáh mutatják be Surá- nyi Lili dokumentumfilmjét, Szondi vára alatt címmel. A film mások okulására mu­tatja be a drégelypalánkiak- ból, hontiakból és ipolyvecei- ekből alakult Szondi Terme­lőszövetkezet munkáját, éle­tét. Az országban a legna­gyobb területen itt termeszte­nek nagyüzemi módon bo­gyós gyümölcsöket: földiep­ret, málnát és fekete ribizlit, sok munkával, kiváló szerve­zéssel. — Képünk az olasz— francia kooprodukciós film egy jelenetét ábrázolja. — HÁROM IRÁNYBAN szeretnék előbbre lépni. A gyerekek részére létrehozzuk a Könyvet kedvelők klubját. Célunk, hogy már fiatalon megszerettessük a könyvet. A kijáró fiatal dolgozók részére több rendezvényt szeretnénk a könyvtárban csinálni, hogy közelebb hozzuk őket a köny­vekhez. Terveink között sze­repel a kapcsolat felvétele a szövetkezettel. — Anyagi lehetőségeinkhez igazodva évről évre, az igé­nyekhez kapcsolódva kíván­juk a könyvtár állományát növelni — fejezte be a gon­dolatot a tanácselnök. A zenekultúra fejlesztése, a hagyományok felkutatása, megőrzése és a dal szeretete hozta össze a pávakört. — A kör több mánt 30 asz- szcmyból és leányból áll — magyarázta Pócsik Sándorné tanárnő, a kórus vezetője. — Az éneklés mellett lehetőséget keresünk arra, hogy beszélge­tés és más egyéb formában alakítsuk és formáljuk a kó­rus tagjainak egyéniségét, szé­lesítsük, bővítsük ismeretét. Rimócon működik egy ifjú­sági klub, de a klubélet bi­zony még elég döcögős. — Hiányzik' az aktivitás, a kezdeményező szellem — pa­naszkodik Venyercsán Erzsé­bet. Az adott helyzetbe való be­letörődés nem viszi előbbre a közművelődés ügyét! Rimócon keresik a megoldás útját. A dolgozók iskolája, pávakor, a könyv megszerettetésére szü­letett elképzelések mind ezt igazolják. A klubon belül működik — Kovács Györgyné tanárnő ve­zetésével — a kézimunka­szakkör. A leányok és asszo­nyok felkutatják és munká­jukon keresztül megörökítik a falu népi hímzését, népvisele­tét. — Terveink között szerepel a szakkörök számának növe­lése — mondta a klub vezető­je. — A működéséhez szüksé­ges anyagiakat a tanács bizto­sítja — vette át a szót Gólyán András. A pávakörben a falu nevelőinek, klubvezetőjé­nek segítségével feldolgozták a harmincas évek summásai- nak nehéz, keserves életét. Az összeállítást július 14-én mu­tatják be a faluban. Az elő­adást meg kívánja nézni Vass Lajos a pávakörök „atyja” is. — A járási művelődési osz­tály kezdeményezésére min­den évben öt község részvéte­lével megrendezik a délvidéki kulturális napokat — magya­rázta Venyercsán Erzsébet. — Ez minden bizonnyal pezsgőb­bé teszi az öntevékeny művé­szeti csoportok életét. Rimócon évekig probléma volt a mozival. Helyiség hiá­nyában nem tudtak hol vetí­teni. A megyei művelődési osztálytól kaptak hatvanezer forintot felszerelések vásárlá­sára. így ez év februárjától az új klubban heti három alka­lommal van filmvetítés. Az esztétikai nevelést szol­gálta a megye képzőművé­szeinek alkotásaiból rendezett kiállítás. — HA PILLANATNYI hely­zetünket nézzük, több terüle­ten sikerült előbbre lépni. Ar­ra gondolok, hogy átadtuk az új klubkönyvtárat, függetle­nített népművelőnk van. Kez­deti lépéseket tettünk aktív öntevékeny közösségek kiala­kításában. Több dolgozónk el­végezte az általános iskolát, a mozi rendszeresen tartja elő­adásaik Mégis azt keli mon­danom, hogy sok még a tenni­valónk. De annak örülök, hogy szakembereink látják a problémát, van tervük, javas­latuk a megoldásra. A tanács lehetőségeihez mérten egyre nagyobb anyagi támogatással járul hozzá az elképzelések valóra váltásához — mondja végezetül Gólyán András, a rimóci tanács elnöke. Szenográdi Ferenc MODIGLIANI Születésének 90. évfordulójára Amadeo Modigliani 1884. július 12-én született Livornóban. Festői stúdiumait Firenzében és Ve­lencében végezte. 1006-ban Párizsba költözött, et­től kezdve- átmeneti megszakításokkal haláláig itt élt. Az École de Paris egyik legjellegzetesebb egyénisége. Kezdetben Cézanne hatása alatt állt. Ebben a szellemben szobrokat is készített. A for­mai sommázás jellemzi érett műveit is — ezek főként arcképek és női aktok —, továbbá a nyúj­tott, lágy és nagyon tisztán rajzolt körvonalak, a felületek finom festői megmukálása és gyöngyház­szerű ragyogó színek. Elnyújtott rajzú alakjaiban, finom vonaljátékában a firenzei quattrocento, kü­lönösen' Botticelli művészetének rpminiszcenciája érződik; művészetében ötvöződik a klasszikus tra­díció a modern törekvésekkel. 1920. jaunár 25-én a párizsi Charité kórházban hunyt el tragikus körülmények között. Képünkön: Női arckép .------ ■ >. — F iataloknak, Júliusi rádióműsor-ajánlat Északnyugati Átjáró — 5 folytatásban. Kenneth Roberts regényét Moravetz Imre alkal­mazta rádióra. A világszerte ismert és nép­szerű regény az 1760-as évek Észak-Amerikájában játszódik le. A pionírkorszakban, a földrész felfedezésének, meg­hódításának, leigázásának korá­ban. A földrész még, gyarmat, ellentétek feszülnek az anya­ország és gyarmataik, a gyar­matiak és az indiánok között. Mozgalmas korszak, amelyben egymásután teremhetnek hő­sök és kalandorok. A mű hőse Rogers őrnagy, a gyarmati csendőrség parancs­noka, legendás hírű katona, s kemény, rettenhetetlen ember. Beosztottjaihoz igazságos, el­lenfeleivel szemben könyörte­len. Ám hiába a hősiesség, el­lenfelei az országos pozíciók­ban levő kicsinyes emberek tönkreteszik, s nem teljesed­nek be álmai. A mű azonban nem egysze­rűen egy hősies katona, s az izgalmas kalandorok könyve, több ennél: az örök emberi vágyak, szándékok, törekvések irányítják szakadatlanul a fő­hős útját. Erre utal az író elő­szava, amelyben ez áll: „Az Északnyugati Átjáró, miként az minden szabad nép képze­letében él, nem más, mintegy szűk, rejtett, nehezen fellelhe­tő ösvény, mely a titokzatos Kelet felé vezet. De tágabb ér­telemben ez az ösvény a hír­név és dicsőség, a kincsek és kalandok regényes útja. Hány ember él közöttünk, aki szüntelenül a saját Északnyu­gati Átjáróját keresi, és fölál­dozza egészségét, minden ere­jét, sőt egész életét ebben a keresésben.. Az öt folytatásból álló soro­zat a nyári rádióműsor egyik nagy sikerű és népszerű- pro­dukciójának ígérkezik. A re­mek szereposztásból, s a kitű­nő alakítások sorából kiemel­kedik majd Sinkovits Imre — a hallgatók számára minden bizonnyal emlékezetes — Ro- gers-alakítása. A műsor dramaturgja Padi­sák Mihály, rendezője Cserés Miklós dr. A nyári időszakban az Isko­larádió megismétli az elmúlt tanévben sugárzott Hang-játék című sorozatát. Az adásokban 8—10 éves gyerekek nyelvi já­tékot, állathangok, zajok zöre­jek és természetesen zenei han" gok megfigyelésével, utánzásá­val játszanak, kedvük szerint rögtönöznek. Ezek a játékok vezetik el őket a komoly zene sokoldalú megközelítéséhez, mélyebb befogadásához: az ak­tív zenehallgatáshoz. A műsorokat hallgató gyere­kek — csoportosan, nevelői irányítással vagy akár egyéni­leg — adás után felidézhetik, továbbfejleszthetik ezeket a játékokat. Bizonyára ők is másként hallgatnak zenét, ha a hangot, a zenei hangot is a magukénak, saját tulajdonuk­nak tekintik. A sorozat a Kossuth adón hetenként pénteken jelentke­zik. A rádió július közepétől is­mét szórakoztató — 10 részből álló — hang játéksorozatot su­gároz, délelőttönként a Kossuth adón. Címe: A Senki-szigeti nagy kaland. Borbély László írta. A Pegazus-utcai iskola hetedik osztályos tanulói ki­csúfolják új énektanámőjüket, ezért nem mehetnek el tábo­rozni. A gyerekek azonban el­határozzák, hogy mégis elmen­nek, mégpedig egyedül, felnőtt kísérők nélkül. Leutaznak a Duna mentén egy kisközségbe, és annak közelében, a Dunán, egy lakatlan szigeten teleped­nek le; Itt rendezik be életü­ket. De hamarosan kiderül, hogy rajtuk kívül van a szi­getnek lakója: egy csavargó, aki csatlakozik a gyerekekhez és irányítja életüket. Vezetésé­vel mindenféle jó és rossz tet­tet hajtanak végre. Végül ki­derül, hogy a „csavargó” egy író, aki véletlenül tudomást szerzett a gyerekek kalandos vállalkozásáról. Megbeszélte az iskola tantestületével, hogy a gyerekeket elkíséri útjukra, és vigyáz rájuk. Ezen a nyá­ron a gyerekek megtanulják becsülni a munkát, az őszinte­séget, a becsületességet. Ta­pasztalatokkal gazdagodva tér­nek haza. Brigádvetélkedő Pásztón a felszabadulási ünnepségsorozat keretében a MEZÖGÉP-gyáregység szo­cialista brigádjai részére ve­télkedőt rendeztek. A bri­gádok alapos felkészültségét igazolta a politikai, szakmai és munkavédelmi kérdésekre adott sok jó válasz. Teljesít­ttázikó az Színpompós volt a május elsejei felvonulás Balassa­gyarmaton. Sokan megnézték a felvonuló erdészeket és azokat a kis házikókat, amit a menetben vittek. Elsősorban a gyermekek kíváncsiskodtak, érdeklődtek szüleiknél, ho­gyan lehetne egy hasonló „kis házra” szert tenni. A mini esőházakat az Ipolyvi­a MEZŐGÉP nil menye alapján a Kun Béla, Lovász József és a Bánki Donát Szocialista Brigád ju­tott a szeptemberben rende­zendő középdöntőbe. Ott már más helyi üzemek is bekap­csolódnak a versengésbe. A döntőre december 17-én ke­rül sor. óvodáknak déki Erdő- és • Fafeldolgozó Gazdaság a balassagyarmati óvodáknak ajándékozta, öt óvoda kapott egy-egy házat és a gyermekek már birtok­ba vették a kis építmé­nyeket. A házikókat, amelyet társadalmi munkában készí­tettek a vállalat dolgozói, örömmel vették át az óvodáit. Értékük húszezer forint. 15. Zsuzsa fogta az aktatáskámat és kiment. Vakon végeztem, •amit elterveztem. Cipőt húz­tam a gumicsizma helyett, tiszta inget vettem magamra, nadrágot váltottam. A nyak­kendőt kötöttem éppen, amikor Zsuzsa feltépte az ajtót. — Jönnek! — sikoltóttá, és az ablakhoz rohant. — Jönnek! Mögéje léptem, s kikémlel­tem én is az ablakon. Az ud­varban végigfektetett deszka­pallón libasorban lépkedtek az apostolok. Nem jöttek vala­mennyien, de én csak később tudtam meg, hogy Kelemen, a másodfúrómester miért nem volt köztük. Azt azonban rög­tön felfogtam, hogy valame- lyikőjük mégis csak meglát­hatott bennünket, amikor Zsu­zsával visszatértünk a házba. És rögtön tudtam azt is, hogy mit akarnak. — Itt maradsz! — mondtam Zsuzsának, és elhagytam a szobát, úgy, ahogy voltam, ingujjban, a félig megkötött nyakkendővel. Ami én rám ott várt, ahhoz illet úgy meg­jelenni előttük, mintha éppen tetten értek volna. Ne higyjék egy percig sem, hogy ártatlan vagyok. Kiléptem eléjük az udvarra. Meglepődtek kissé, talán az­ért, mert titokban remélték, hogy az egész nem igaz. De én odakiáltottam nekik: — Rajta kezdhetitek! Ettől még jobban megzava­rodtak. Csak Flórián maradt magabiztos. Ellépett mellet­tem,, behúzta mögöttem az ajtót, a zárban még benne volt a kulcs, azt ráfordította. Mindent előre kiszámított, pontosan és megejtő bölcses­séggel. Akkor elém lépett, . jobb karját meglendítette és ököl­lel az arcomba vágott. Az ablakban, ahogy az vár­ható volt, Zsuzsa fölsikított, rohant á konyhába, de csak dörömbölni tudott a zárt aj­tón. Én az ütéstől megtánto- rodtam. Nem estem el. hiszen vártam az ütést. Flóri meg várta, hogy visszaütök. Akkor én odakiáltottam a többiek­nek; — Jöhet a következő! Erre még Flóri sem számí­tott. Hogy így beléjük látok. Egy darabig döbbenten állt előttem, a nagy csendben csak Zsuzsa dörömbölése és sírása hallatszott, aztán Fló­rián megfordult, és elindult az udvarból kifelé. Keményen, biztosan ütött, éreztem, hogy bal felől dagad az állam. Másodiknak Csiga lépett hozzám. Mennyire sie­tett! Tenyérrel csapott meg. az aljas, s a pofon jobban égett, mint Flóri ütése. Az öreg Sóvárgó is arcul csapott, de milyen másképp! Jóságo­sán, némi atyai feddéssel. Szi- kora pimaszul ütött, alatto­mosan; Bika, mindőnk között a legerősebb, nevetségesen gyengén. Borostás meg szinte megtetőzve — Komám, nekem semmi közöm hozzá, dehát... Utoljára Kicsi lépett elém, a többiek már mind ballagtak kifelé, hunyorított rám egyet, s játékosan vállon boxolt. Az ajtón csendesült a döröm- bölés. bentről Zsuzsa sírása. Odamentem a kúthoz, jó da­rabig locsoltam magamat a hideg vízzel. Aztán a konyha­ajtóhoz léptem és elfordítot­tam a kulcsot. Nem vártam, hogy nyíljon meg az ajtó. Csak a kapuból fordultam még egyszer vissza. A mozdulatlan ajtó mögött hallgatott az egész ház. — Hát így fest a maga hő­se' A park már teljesen besö­tétedett, a kórházépületek fényei távolból világoltak, de égett a közelben is egy lám­pa, annak a fényében láthat­tuk egymást, s így a szavak nem maradtak személytele­nek — Várjon csak! — mond­tam. — Eddig semmit sem cá­folt. Azt csinálta, amit előre jelzett: elmondta a maga „igazi” történetét. Erről a társai hallgattak. De ettől még az is igaz lehet, amit ők mondtak el, s amit én írtam meg. — Látom még mindig nem érti! — mondta, makacsul ki­tartva a maga álláspontja mellett. — Már ne haragud­jon! De azzal, hogy ők mind­ezt elhallgatták, meghamisí­tották azt is. amit elmondtak. Maga szerint a féligazság is igazság? — Az hiszem, itt másról van szó. — Miről? — vágott közbe türelmetlenül mint aki a ma­ga makacsságát szeretné miné) előbb letörve látni. — Értse meg: bennem akkor nem volt szocialista öntudat. Én akkor csak egy szagot-kapott hím voltam, érti? Most nekem kellett közbe­vágnom. — Nézze! Az emberek álta­lában nem hősök, esetlenek, botlanak, végzik a maguk dolgát, jól-rosszul. Tetteik ér­tékét nem bennük kell mér­nünk. Amit helytállásnak szo­kás ■ nevezni, az rendszerint nagyon kérészéletű valami. Előfordul, hogy egészen je­lentéktelen emberek egyszerre valami jelentősét . visznek véghez (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD — 1974. július 13., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom