Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-26 / 173. szám
Kongresszusi verseny Ahol elégedettek és ahol nem A szécsényi malomban az új búzát A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében több brigádvezetőnél arra kerestem választ, hogy hol tartanak, meddig jutottak kongresszusi versenyvállalásaik teljesítésében. ★ Ősz hajú, kedves, vidám természetű asszony benyomását kelti Surányi Sámdomé, a Hámán Kató brigád vezetője. Jókedélye mellett felelősséggel és lelkesedéssel beszél munkatársairól. — Megértésben dolgoztunk eddig, remélem így marad továbbra is — kezdi a beszélgetést, majd így folytatja: — Ha szükséges, éjszakai műszakra is bejövünk. — Gyakran volt rá szükség? — Kétszer vagy háromszor. Ezt a brigádot az áldozatkészség, illetve a nagyfokú gyár- és munkahelyszeretet jellemzi. A legutóbbi értékelés szerint elsők lettek a versenyben. — Most hogy állnak? — Rengeteg a munkánk, tudunk folyamatosan dolgozni az egész műszak alatt. Igyekszünk, hogy miattunk ne álljanak a szereidében. — Sikerült elérni? — Igen. Később sem hallottam annak ellenkezőjét, amit a brigádvezető állított. Önzetlenségük sok más területen is megmutatkozik. Rendszeres segítői az öregek napközi otthonának, ott vannak az anyák napján, a nők napján, rózsákat ültetnek, s ki tudja még felsorolni mivel teszik kellemessé az idős emberek hátralevő napjait. A Népszavában megjelent egyik cikk után ezer forintot küldtek egy sokgyermekes család- tek a salgótarjáni últörő-vál- nak. Kétezer forintot befizet- tótábor építésére. Ugyanitt társadalmi munkában ablakot tisztítottak, függönyöket raktak fel és földmunkát végeztek. — Ez utóbbi nagyon nehéz volt, de nem hátráltunk meg — mondja a brigádvezető. — Az elmúlt vasárnap felmostuk a gépműhely betonpadozatát. Csak az tudja igazán értékelni, aki ebben részt vett. A férfiak közül többen velünk együtt dolgoztak. Mérgesen szól Gyüre And- rásné, a tizenöt tagot számláló Korharov brigád vezetője. — Nem törődnek a brigádélettel. Beszedik a naplót, nem írnak bele se jót, se rosszat. Végeznénk több társadalmi munkát, de nem tudjuk kihez forduljunk. A legutóbbi brigádértekezleten megígérték, hogy többet törődnek velünk. Nem sok változást tapasztalok — szól indulatosan a fiatal- asszony. Vegyük sorjába azokat az okokat, ami kiváltotta az előbbi szavakat a brigádvezetőből, Szerinte az igazgató megtiltotta, hogy a salgói gyermekotthont segítsék. Szerették volna parkosítani a bejárat előtti épületrészt. de megakadályozták — mondván: csak akkor lehetséges, ha képzett kertésze lesz a gyárnak. Nemcsak ő, hanem a brigád is panaszkodott a műhely levegőtlenségére, és a gyakori anyaghiányra. Ez utóbbi kapcsán a következőket mondta: — Tavaly nem volt enpyi probléma az anyag- ellátással. Több alkatrész késve érkezik. Mindezeket termelési tanácskozáson is szóvá tettük. Változás nem történt. Pedig lelkes a mi brigádunk. Nem sokkal később az igazgató elismeri, hogy szériánként változik az anyagellátás. Az elsőnél nem volt jó, a másodiknál javult, a harmadiknál jobb mint az előzőkben. A rapszódikus anyagellátás zavarja a dolgozókat. Hajrában kell elvégezni a befejezéshez szükséges munkálatokat. Változás csak akkor lesz, ha megépül a festő- és a galvanizálóüzem. Ekkor 60—70 százalékban csökken a kooperáció, mód lesz operatív intézkedések megtételére. A gyermekintézmény támogatását nem tiltotta meg, csupán azt mondta: ha valamire szükségük van, mondják meg, a szakember kimegy és megjavítja, de, ide behozni a gyárba, semmiféle készüléket nem lehet! Ez nem bizalmatlanság, hanem rend kérdése. A Bolyai Gimnázium segítését pedig a párt- és szakszervezetei egyetértésben azért szorgalmazzuk, mert innen kapjuk az utánpótlást. A parkosítás azért nem oldódott meg, mert még nincs végleges álláspont, hogy a jövőben szüksége lesz-e a gyárnak erre a területre. Ha úgy döntünk, hogy igen, akkor lebetonozzuk. Séber Gyula brigádvezetőnek nem volt olyan problémája, amire az igazgatónak kellett volna válaszolni. Ö tényekkel bizonyította a példásan és kulturáltan vezetett brigádnaplóból, hogy amit az Universal brigád vállalt, azt időarányosan teljesíti, sőt túl is szárnyallja. A szükséges szerszámokat idő előtt előkészítik, információs szolgálatot tartanak, segítenek a tekercselőknek, soron kívül elkészítették az antennaállványokat, kijavítják a Bolyai Gimnázium különböző gépeit, szemléltető eszközeit, felhívás nélkül ellenőrzik a szerszámokat a szereidében, szakmai továbbképzést szerveztek. Eddig csak jó szerszámot adtak ki a kezükből, ök nyerték a verseny második helyezését. •k Ebben a fiatal gyárban a bri'gádmozgalom lényegében alig több mint egyéves múltra tekinthet vissza, sok eredménnyel és bizony, elég sok gonddal. Akárcsak korábban, most is a szereidében hangzott el a legtöbb panasz az anyag- és alkatrészellátásra. Ezt a jelenséget másként ítéli meg a Komarov brigád és másként a gyár igazgatója. Ez viszont nem baj! A különvélemény feltétlenül ösztönzőleg hat a még alaposabb, a még célratörőbb vezetői , munkára, az anyagbeszerzés javítására. V. K. Rossz idő — kevés paprika9 Az elmúlt napok időjárása semmivel sem volt különb az előző hetieknél. A szeles, esős, hűvös idő továbbra is késleltette a nagyon várt Zöldségfélék — főleg a paprika és a paradicsom, valamint a nyári gyümölcsök érését. Pedig a primőridény jól indult, egyes qjkkek a szokásosnál korábban kerültek piacra, bőven volt saláta, retek, hagyma, karalábé, borsó és ösz- szességében az első félévben mintegy 6—7 százalékkal több zöldség és gyümölcs került forgalomba a tavalyinál — tájékoztatták a SZÖVÉRT vezetői az MTI munkatársát. paradicsom bőséges termésnél is gyengébbre számítanak. Ami megterem, annak többsége is csak lecsónak való minőségű lesz. A megfelelő hazai ellátás érdekében valószínűleg leállítják az exportot, s tárgyalnak külföldi paprika behozataláról is. Kevés a gyümölcs is. A málna ezen a héten már elfogy. A tavalyihoz képest alig van nyári körte, szinte csak mutatóban árusítanak ringlószilvát, s nincs az ilyenkor megszokott jó minőségű asztali alma sem. Sárgabarackot az export visszatartásával és a feldolgozásra kerülő mennyiség csökkentésével tudtak bizotsítani az üzlethálózatnak. Így a gyümölcsöt jóformán csak az őszibarack képviseli az üzletekben. A középérésű fajták szállítása most már megkezdődött, s mennyisége megfelelő ellátáshoz elegendő. Az őszibarack ára egyébként megegyezik a tavalyival. A jövő heti gyümölcs- piac várhatóan már színesebb lesz. Kisebb mennyiségben üzletekbe kerül a sárgadinnye, s augusztus első napjaiban megjelenik a gyöngyös környéki hazai csemegeszőlő is. A szécsényi malom hatalmas mérlege lassan süllyed a búzával tele tehergépkocsi alatt. Leszenyiczki Mária feljegyzi az újabb szállítmányt. A betakarítás kezdete nagy sürgést-forgást hozott a malom dolgozóinak. A búza fo— Milyen a minősége? — kérdem, s Pintér József már sorolja is a minőségjelző számokat: — Most vizsgáltuk! Sikértartalom 42 százalék, hektolitersúly 81,9 százalék, a sikér Kovács István leszedő éberen ügyelnek mindenre. Az acélhengerek között' zuhogó búzafüggöny a lánc vé- g£n fehér lisztként kerül 3 zsákokba. Kovács Istvánék csomagolnak. mérlegelnek címkéket ragasztanak a zsákokra, hogy aztán azok 3 csúszdán a raktárba - kerülhessenek. A Ganz-Danubius gyártmányú gépek nem a legújabbak'. Ennek ellenére remekül bírják az iramot. Nem véletlenül. A malom dolgozói már májusban felkészültek az őrlésre. Egész hónapban a gépek, hengerek karbantartásával foglalkoztak. Az utolsó csavarokig mindent átnéztek. — Naponta 390 mázsát őriünk. .. Három műszakban dolgoznak. Kevés idő jut a pihenésre. A malom gépezete egyhangúan zakatol. A felső szintet tartó áesolat igazi mestermunka, mégis beleremeg a padozat. Pintér József végigjárja a berendezéseket. Megteszi naponta háromszor-négyszer. A vörös vonalak által határolt úton bujkálnia kell a gerendák alatt. Amikor tíz perc múlva előtűnik a keskeny falépcsőn már a malom dolgozói tudják: minden rendben, a „főnök” nem talált hibát. A silók készen állnak a búza fogadására. gadására alaposan felkészültek. A csillogó alumínium silókban, és a szükségtárolókban 700 vagon termény tárolását biztosítják. Pintér József, művezető belemarkol a búzába. Több mint 30 éve dolgozik a malomiparban. Neki elég a gabonát csak megtapintani, máris adhatja a nem hivatalos minősítést: terülékenysége 8 milliméter. , Ha mind ilyen lenne, nem panaszkodnánk! Benn a malom épületében lázas munka folyik. Az átlátszó csövön a búza lassan folydogál a garatba. A szakmunkások, Slezák László hengerőr, Radványi Ferenc kop- tatós, Szigeti János szitaőr, A szécsényi malom kapujában újabb tehergépkocsi tűnik fel. A szárítóüzemből hozza a gabonát. Néhány nap múlva az új búza a malom egymásba ölelkező hengerei közé kerül, s a lisztből később készülhet az illatos, friss kenyér. Szöveg: Szabó Gyula Kép: Kulcsár József — A szárítók jó munkát végeztek — mondja miközben a terményt visszadobja a platóra. Nagy gonddal végzik az átvételt, s ez a mindig siető szállítóknak sokszor hosszúnak tűnik. A sütőipar kiváló minőséget kér a kenyérnek- valóból. Pintér József pedig nem szeretné, ha szó érné a ház elejét. A hatos számú siló mintha feneketlen lenne. Csak nyeli a terményt! A többi is kész a gabona fogadására. Fertőtlenítésük régen megtörtént. Arrébb egy fedett tároló. Kétméteres deszkapalánk veszi körül, fóliával vonták be. Olyan a tisztaság, mint egy kórházban. — Most kezdődik az igazi munka — magyarázza a művezető. — Még zömmel ógabonát őriünk, de megkezdtük a szécsényi búza feldolgozását is. Slezák László a hengereket ellenőrzi. Az ellátási problémák június közepén kezdődtek, s egy hónapja tart a nehéz helyzet, aminek oka ezúttal valóban az időjárás, a 12—14 fokos hőingadozások, s a néhány napos, reményt keltő meleget gyorsan felváltó hideg esős idő, a tartós napsütés hiánya. Az alapvető cikkekkel nincsen különösebb gond, burgonya most már van elegendő. . Változatlanul késik a lecsószezon két fontos alapanyaga, a paradicsom és a paprika. A korábbi években a szabadföldi paradicsom már július elején nagyobb mennyiségben került forgalomba, most még mindig importra vagyunk utalva. A paradicsom hosszú idő óta zöld, legfeljebb szalmasárga, s hetek óta nem pirosodott. Kedvező viszont hogy a nagvóbb felhozatal előfutárai már a héten mutatkoztak, s a jelzések szerint vasárnaptól megkezdődik a bőségesebb szállítás, jövő hétre megjavult az ellátás. Az árubecslés egyébként változatlanul jó paradicsomtermést jelez, ha zavartalanul érik, ki tudják elégíteni az igényeket. Nem így a paprikából. A legutóbbi felmérés szerint az előzőleg becsült, korántsem A gy őrs vága tha jtó k brigádvezetője — Szeretem a szakmám, nem bántam meg, hogy bányász lettem. A nagybáto- nyi vájáriskolában 15 éves koromban kezdtem. Most 31 éves vagyok. A katonaidőt leszámítva a bányánál dolgozom. Az országos vájártanuló versenyt 1961-ben itt rendezték, a Rákóczi-bá- nyában. Megnyertem. Ez nagy szó volt akkor. Két hónappal a vizsga előtt megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt és egyben a jp- got is, technikumi felvételre. — Nem élt ezzel a lehetőséggel? — Nem — válaszoja elgondolkozva, majd így folytatja Bakos László: — Az apám akkor halt meg. Kevés volt a nyugdíj a családnak. Egyik bátyám akkor már technikumban volt. Ezért maradtam ki. Nézze, mit mondjak? Ügy érzem megbecsülnek a munkám után Ménkesen. Mikor leszereltem, már Nagybá- tonyban nem működött a bányatechnikum levelező tagozata. Biztosan elvégeztem volna. Ha lenne újra ilyen lehetőség, élnék vele. Egyébként az ősszel kezdeni a marxista esti egyetemet. Felvettek. — Úgy hallottam, nehéz munkát végeznek a bányában, és egyben nagyon fontosat is. — A bányász munkája mindenütt nehéz, de meg lehet szeretni. A mi feladatunk a front előkészítése. A kilenc tagú szocialista brigádunk ezüstjelvényes. Az aranyért versenyzünk. Jó az összhang a három szak között. Az egyiket én, a másikat Nagy Pál, a komám, a harmadikat meg Stork Joachim vezeti. Már kialakult szokás, hogy például az anyagok előrendelését az éjjeles szak végzi. Reggel kiszáll és utána van erre legtöbb lehetőség. Nálunk a munkahelyen a méterekért folyik a verseny. A kongresszusi versenybe mi is beneveztünk, a gyorsvágathajtási versenybe. Erre célfeladatot tűztek ki. Eddig teljesítettük — mondja a brigádvezető. Korábban Kaszás József aknavezető arról tájékoztatott, hogy a brigád januárban 65 méteres előrehaladást ért el és fokozatosan javult a teljesítménye, áprilisban már a száz métert is sikerült túlhaladniuk. A félévre eredetileg tervezett 361 méter vágat helyett 473 métert hajtottak ki, vagyis 31 százalékos tervtúlteljesítést értek él félév alatt. A brigád érdeme, hogy a gyorsvágathajtás révén a negyedik negyedévben kezdő frontfejtés kifutási hosz- sza 120 méterrel növekszik. — Nagyon sokat jelentett, hogy a második negyedévre kaparót ; kaptunk, ami a fronti gumiszalagra tölt. Nem kell csillézni és ez nagy könnyebbség. Viszont az egyik legtávolabbi munkahelyen vagyunk. Az aknabejárattól legalább 4 kilométerre. Igaz utazunk lanovkán is, de azért nálunk a munkahelyen eltölthető hasznos idő csak 6 óra körül van. A többi a ki- és beszállásra kell! A távolságot másként is megérzi a brigád. Az anyagnak nagyon hosszú utat kell megtenni, és emiatt lassan ér oda. Előre kell gondolkodnunk. Előfordul, hogy 140—160 méteren is kézi erővel kell beszállítanunk1 az anyagot, biztosítóeszközt, kaparóalkatrészt, légcsövet, illetve mindent, amire szükségünk van. Nehéz fizikai munka ez. Nem panaszként mondom. Erről sokat beszélgettünk egymás között. Itt azonban van még tartalék. Nem tudom érti-e, mire^ biztosítókkal együtt még jobban meg tudjuk szervezni, akkor gyorsabban haladunk. A fizikai erő" véges, de szerintem nincs olyan munkahelyi szervezettség, amit ne lehetne tökéletesíteni. Ezzel szeretnénk erősíteni a versenyt — mondta Bakos László, a fiatal brigádvezető. Hogy mennyire szereti a szakmáját —, hiszen ezzel kezdte a beszélgetést — az nemcsak az eredményekből derül ki, hanem abból a lelkesedésből is ahogyan és amilyen előrelátó hozzáértéssel beszélt a munkájukról. Az önmagukkal szemben tanúsított igényesség jellemzi őket. Az anyagi érdek fel sem merült, csak amikor megkérdeztem, akkor mondta a brigádvezető, hogy elérik műszakonként a 200 forintnyi bért. Tehát panaszra nincs okuk. A kongresszusi verseny során méginkább akarok kilyukadni? A szer- ■ bizonyítani akarnak. Ügy vezésre: Ha ezt közösen a érzem, jó útón haladnak, vezetőkkel, az anyagellátást Bodó János NÖGRAD — 1974. július 26., péntek 3
