Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

Kongresszusi verseny Ahol elégedettek és ahol nem A szécsényi malomban az új búzát A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysé­gében több brigádvezetőnél arra kerestem választ, hogy hol tartanak, meddig jutottak kongresszusi versenyvállalá­saik teljesítésében. ★ Ősz hajú, kedves, vidám ter­mészetű asszony benyomását kelti Surányi Sámdomé, a Hámán Kató brigád vezetője. Jókedélye mellett felelősség­gel és lelkesedéssel beszél munkatársairól. — Megértésben dolgoztunk eddig, remélem így marad to­vábbra is — kezdi a beszél­getést, majd így folytatja: — Ha szükséges, éjszakai mű­szakra is bejövünk. — Gyakran volt rá szük­ség? — Kétszer vagy háromszor. Ezt a brigádot az áldozat­készség, illetve a nagyfokú gyár- és munkahelyszeretet jellemzi. A legutóbbi értéke­lés szerint elsők lettek a ver­senyben. — Most hogy állnak? — Rengeteg a munkánk, tudunk folyamatosan dolgozni az egész műszak alatt. Igyek­szünk, hogy miattunk ne áll­janak a szereidében. — Sikerült elérni? — Igen. Később sem hallottam an­nak ellenkezőjét, amit a bri­gádvezető állított. Önzetlenségük sok más te­rületen is megmutatkozik. Rendszeres segítői az öregek napközi otthonának, ott van­nak az anyák napján, a nők napján, rózsákat ültetnek, s ki tudja még felsorolni mivel teszik kellemessé az idős em­berek hátralevő napjait. A Népszavában megjelent egyik cikk után ezer forintot küld­tek egy sokgyermekes család- tek a salgótarjáni últörő-vál- nak. Kétezer forintot befizet- tótábor építésére. Ugyanitt társadalmi munkában ablakot tisztítottak, függönyöket rak­tak fel és földmunkát végez­tek. — Ez utóbbi nagyon nehéz volt, de nem hátráltunk meg — mondja a brigádvezető. — Az elmúlt vasárnap felmostuk a gépműhely betonpadozatát. Csak az tudja igazán értékel­ni, aki ebben részt vett. A férfiak közül többen velünk együtt dolgoztak. Mérgesen szól Gyüre And- rásné, a tizenöt tagot szám­láló Korharov brigád vezetője. — Nem törődnek a brigád­élettel. Beszedik a naplót, nem írnak bele se jót, se rosszat. Végeznénk több társadalmi munkát, de nem tudjuk kihez forduljunk. A legutóbbi bri­gádértekezleten megígérték, hogy többet törődnek velünk. Nem sok változást tapasztalok — szól indulatosan a fiatal- asszony. Vegyük sorjába azokat az okokat, ami kiváltotta az előbbi szavakat a brigádveze­tőből, Szerinte az igazgató megtiltotta, hogy a salgói gyermekotthont segítsék. Sze­rették volna parkosítani a be­járat előtti épületrészt. de megakadályozták — mond­ván: csak akkor lehetséges, ha képzett kertésze lesz a gyárnak. Nemcsak ő, hanem a brigád is panaszkodott a mű­hely levegőtlenségére, és a gyakori anyaghiányra. Ez utóbbi kapcsán a következő­ket mondta: — Tavaly nem volt enpyi probléma az anyag- ellátással. Több alkatrész kés­ve érkezik. Mindezeket ter­melési tanácskozáson is szó­vá tettük. Változás nem tör­tént. Pedig lelkes a mi bri­gádunk. Nem sokkal később az igaz­gató elismeri, hogy szérián­ként változik az anyagellátás. Az elsőnél nem volt jó, a má­sodiknál javult, a harmadik­nál jobb mint az előzőkben. A rapszódikus anyagellátás za­varja a dolgozókat. Hajrában kell elvégezni a befejezéshez szükséges munkálatokat. Vál­tozás csak akkor lesz, ha megépül a festő- és a galvani­zálóüzem. Ekkor 60—70 szá­zalékban csökken a kooperá­ció, mód lesz operatív intéz­kedések megtételére. A gyer­mekintézmény támogatását nem tiltotta meg, csupán azt mondta: ha valamire szüksé­gük van, mondják meg, a szakember kimegy és megja­vítja, de, ide behozni a gyár­ba, semmiféle készüléket nem lehet! Ez nem bizalmatlan­ság, hanem rend kérdése. A Bolyai Gimnázium segítését pedig a párt- és szakszerveze­tei egyetértésben azért szor­galmazzuk, mert innen kapjuk az utánpótlást. A parkosítás azért nem oldódott meg, mert még nincs végleges álláspont, hogy a jövőben szüksége lesz-e a gyárnak erre a területre. Ha úgy döntünk, hogy igen, ak­kor lebetonozzuk. Séber Gyula brigádvezető­nek nem volt olyan problé­mája, amire az igazgatónak kellett volna válaszolni. Ö té­nyekkel bizonyította a példá­san és kulturáltan vezetett brigádnaplóból, hogy amit az Universal brigád vállalt, azt időarányosan teljesíti, sőt túl is szárnyallja. A szükséges szerszámokat idő előtt előkészítik, informá­ciós szolgálatot tartanak, se­gítenek a tekercselőknek, so­ron kívül elkészítették az an­tennaállványokat, kijavítják a Bolyai Gimnázium különbö­ző gépeit, szemléltető eszkö­zeit, felhívás nélkül ellenőrzik a szerszámokat a szereidében, szakmai továbbképzést szer­veztek. Eddig csak jó szerszá­mot adtak ki a kezükből, ök nyerték a verseny második helyezését. •k Ebben a fiatal gyárban a bri'gádmozgalom lényegében alig több mint egyéves múltra tekinthet vissza, sok ered­ménnyel és bizony, elég sok gonddal. Akárcsak korábban, most is a szereidében hang­zott el a legtöbb panasz az anyag- és alkatrészellátásra. Ezt a jelenséget másként íté­li meg a Komarov brigád és másként a gyár igazgatója. Ez viszont nem baj! A különvé­lemény feltétlenül ösztönzőleg hat a még alaposabb, a még célratörőbb vezetői , munkára, az anyagbeszerzés javítására. V. K. Rossz idő — kevés paprika9 Az elmúlt napok időjárása semmivel sem volt különb az előző hetieknél. A szeles, esős, hűvös idő továbbra is késleltette a nagyon várt Zöldségfélék — főleg a pap­rika és a paradicsom, vala­mint a nyári gyümölcsök éré­sét. Pedig a primőridény jól indult, egyes qjkkek a szoká­sosnál korábban kerültek pi­acra, bőven volt saláta, retek, hagyma, karalábé, borsó és ösz- szességében az első félévben mintegy 6—7 százalékkal több zöldség és gyümölcs került forgalomba a tavalyinál — tájékoztatták a SZÖVÉRT ve­zetői az MTI munkatársát. paradicsom bőséges termésnél is gyen­gébbre számítanak. Ami megterem, annak többsége is csak lecsónak való minőségű lesz. A megfelelő hazai ellá­tás érdekében valószínűleg leállítják az exportot, s tár­gyalnak külföldi paprika be­hozataláról is. Kevés a gyümölcs is. A málna ezen a héten már el­fogy. A tavalyihoz képest alig van nyári körte, szinte csak mutatóban árusítanak ringlószilvát, s nincs az ilyen­kor megszokott jó minőségű asztali alma sem. Sárgabarac­kot az export visszatartásával és a feldolgozásra kerülő mennyiség csökkentésével tudtak bizotsítani az üzlethá­lózatnak. Így a gyümölcsöt jóformán csak az őszibarack képviseli az üzletekben. A középérésű fajták szállítása most már megkezdődött, s mennyisége megfelelő ellátáshoz elegendő. Az őszibarack ára egyébként megegyezik a tavalyival. A jövő heti gyümölcs- piac várhatóan már színesebb lesz. Kisebb mennyiségben üz­letekbe kerül a sárgadinnye, s augusztus első napjaiban megjelenik a gyöngyös kör­nyéki hazai csemegeszőlő is. A szécsényi malom hatal­mas mérlege lassan süllyed a búzával tele tehergépkocsi alatt. Leszenyiczki Mária fel­jegyzi az újabb szállítmányt. A betakarítás kezdete nagy sürgést-forgást hozott a ma­lom dolgozóinak. A búza fo­— Milyen a minősége? — kérdem, s Pintér József már sorolja is a minőségjelző számokat: — Most vizsgáltuk! Sikér­tartalom 42 százalék, hekto­litersúly 81,9 százalék, a sikér Kovács István leszedő éberen ügyelnek mindenre. Az acélhengerek között' zu­hogó búzafüggöny a lánc vé- g£n fehér lisztként kerül 3 zsákokba. Kovács Istvánék csomagolnak. mérlegelnek címkéket ragasztanak a zsá­kokra, hogy aztán azok 3 csúszdán a raktárba - kerül­hessenek. A Ganz-Danubius gyártmá­nyú gépek nem a legújabbak'. Ennek ellenére remekül bír­ják az iramot. Nem véletle­nül. A malom dolgozói már májusban felkészültek az őr­lésre. Egész hónapban a gé­pek, hengerek karbantartásá­val foglalkoztak. Az utolsó csavarokig mindent átnéztek. — Naponta 390 mázsát őr­iünk. .. Három műszakban dolgoz­nak. Kevés idő jut a pihe­nésre. A malom gépezete egy­hangúan zakatol. A felső szintet tartó áesolat igazi mestermunka, mégis bele­remeg a padozat. Pintér József végigjárja a berendezéseket. Megteszi na­ponta háromszor-négyszer. A vörös vonalak által határolt úton bujkálnia kell a geren­dák alatt. Amikor tíz perc múlva előtűnik a keskeny falépcsőn már a malom dol­gozói tudják: minden rend­ben, a „főnök” nem talált hibát. A silók készen állnak a búza fogadására. gadására alaposan felkészül­tek. A csillogó alumínium si­lókban, és a szükségtárolók­ban 700 vagon termény táro­lását biztosítják. Pintér József, művezető be­lemarkol a búzába. Több mint 30 éve dolgozik a malomiparban. Neki elég a gabonát csak megtapintani, máris adhatja a nem hivata­los minősítést: terülékenysége 8 millimé­ter. , Ha mind ilyen lenne, nem panaszkodnánk! Benn a malom épületében lázas munka folyik. Az átlát­szó csövön a búza lassan folydogál a garatba. A szak­munkások, Slezák László hen­gerőr, Radványi Ferenc kop- tatós, Szigeti János szitaőr, A szécsényi malom kapujá­ban újabb tehergépkocsi tű­nik fel. A szárítóüzemből hozza a gabonát. Néhány nap múlva az új búza a malom egymásba ölel­kező hengerei közé kerül, s a lisztből később készülhet az illatos, friss kenyér. Szöveg: Szabó Gyula Kép: Kulcsár József — A szárítók jó munkát vé­geztek — mondja miközben a terményt visszadobja a plató­ra. Nagy gonddal végzik az át­vételt, s ez a mindig siető szállítóknak sokszor hosszú­nak tűnik. A sütőipar kiváló minőséget kér a kenyérnek- valóból. Pintér József pedig nem szeretné, ha szó érné a ház elejét. A hatos számú siló mintha feneketlen lenne. Csak nyeli a terményt! A többi is kész a gabona fogadására. Fertőtle­nítésük régen megtörtént. Arrébb egy fedett tároló. Kétméteres deszkapalánk ve­szi körül, fóliával vonták be. Olyan a tisztaság, mint egy kórházban. — Most kezdődik az igazi munka — magyarázza a mű­vezető. — Még zömmel óga­bonát őriünk, de megkezdtük a szécsényi búza feldolgozá­sát is. Slezák László a hengereket ellenőrzi. Az ellátási problémák júni­us közepén kezdődtek, s egy hónapja tart a nehéz helyzet, aminek oka ezúttal valóban az időjárás, a 12—14 fokos hőingadozások, s a néhány napos, reményt keltő meleget gyorsan felváltó hideg esős idő, a tartós napsütés hiánya. Az alapvető cikkekkel nincsen különösebb gond, burgonya most már van elegendő. . Változatlanul késik a le­csószezon két fontos alap­anyaga, a paradicsom és a paprika. A korábbi években a szabadföldi paradicsom már július elején nagyobb mennyi­ségben került forgalomba, most még mindig importra vagyunk utalva. A paradi­csom hosszú idő óta zöld, leg­feljebb szalmasárga, s hetek óta nem pirosodott. Kedvező viszont hogy a nagvóbb fel­hozatal előfutárai már a hé­ten mutatkoztak, s a jelzések szerint vasárnaptól megkezdő­dik a bőségesebb szállítás, jövő hétre megjavult az el­látás. Az árubecslés egyébként változatlanul jó paradicsom­termést jelez, ha zavartala­nul érik, ki tudják elégíteni az igényeket. Nem így a paprikából. A legutóbbi felmérés szerint az előzőleg becsült, korántsem A gy őrs vága tha jtó k brigádvezetője — Szeretem a szakmám, nem bántam meg, hogy bá­nyász lettem. A nagybáto- nyi vájáriskolában 15 éves koromban kezdtem. Most 31 éves vagyok. A katonaidőt leszámítva a bányánál dol­gozom. Az országos vájár­tanuló versenyt 1961-ben itt rendezték, a Rákóczi-bá- nyában. Megnyertem. Ez nagy szó volt akkor. Két hónappal a vizsga előtt meg­kaptam a szakmunkás-bi­zonyítványt és egyben a jp- got is, technikumi felvé­telre. — Nem élt ezzel a lehető­séggel? — Nem — válaszoja el­gondolkozva, majd így foly­tatja Bakos László: — Az apám akkor halt meg. Kevés volt a nyugdíj a családnak. Egyik bátyám akkor már technikumban volt. Ezért maradtam ki. Nézze, mit mondjak? Ügy érzem megbecsülnek a mun­kám után Ménkesen. Mikor leszereltem, már Nagybá- tonyban nem működött a bá­nyatechnikum levelező ta­gozata. Biztosan elvégeztem volna. Ha lenne újra ilyen lehetőség, élnék vele. Egyéb­ként az ősszel kezdeni a marxista esti egyetemet. Felvettek. — Úgy hallottam, nehéz munkát végeznek a bányá­ban, és egyben nagyon fon­tosat is. — A bányász munkája mindenütt nehéz, de meg lehet szeretni. A mi felada­tunk a front előkészítése. A kilenc tagú szocialista bri­gádunk ezüstjelvényes. Az aranyért versenyzünk. Jó az összhang a három szak között. Az egyiket én, a má­sikat Nagy Pál, a komám, a harmadikat meg Stork Jo­achim vezeti. Már kialakult szokás, hogy például az anya­gok előrendelését az éjjeles szak végzi. Reggel kiszáll és utána van erre legtöbb lehetőség. Nálunk a munka­helyen a méterekért folyik a verseny. A kongresszusi versenybe mi is benevez­tünk, a gyorsvágathajtási versenybe. Erre célfeladatot tűztek ki. Eddig teljesítet­tük — mondja a brigádveze­tő. Korábban Kaszás József aknavezető arról tájékozta­tott, hogy a brigád január­ban 65 méteres előrehala­dást ért el és fokozatosan javult a teljesítménye, áp­rilisban már a száz métert is sikerült túlhaladniuk. A félévre eredetileg tervezett 361 méter vágat helyett 473 métert hajtottak ki, vagyis 31 százalékos tervtúltelje­sítést értek él félév alatt. A brigád érdeme, hogy a gyorsvágathajtás révén a negyedik negyedévben kez­dő frontfejtés kifutási hosz- sza 120 méterrel növekszik. — Nagyon sokat jelentett, hogy a második negyedévre kaparót ; kaptunk, ami a fronti gumiszalagra tölt. Nem kell csillézni és ez nagy könnyebbség. Viszont az egyik legtávolabbi mun­kahelyen vagyunk. Az akna­bejárattól legalább 4 kilo­méterre. Igaz utazunk la­novkán is, de azért nálunk a munkahelyen eltölthető hasznos idő csak 6 óra kö­rül van. A többi a ki- és be­szállásra kell! A távolságot másként is megérzi a bri­gád. Az anyagnak nagyon hosszú utat kell megtenni, és emiatt lassan ér oda. Előre kell gondolkodnunk. Elő­fordul, hogy 140—160 méte­ren is kézi erővel kell be­szállítanunk1 az anyagot, biztosítóeszközt, kaparóal­katrészt, légcsövet, illetve mindent, amire szükségünk van. Nehéz fizikai munka ez. Nem panaszként mon­dom. Erről sokat beszélget­tünk egymás között. Itt azonban van még tartalék. Nem tudom érti-e, mire^ biztosítókkal együtt még jobban meg tudjuk szervez­ni, akkor gyorsabban hala­dunk. A fizikai erő" véges, de szerintem nincs olyan munkahelyi szervezettség, amit ne lehetne tökéletesí­teni. Ezzel szeretnénk erő­síteni a versenyt — mond­ta Bakos László, a fiatal brigádvezető. Hogy mennyire szereti a szakmáját —, hiszen ezzel kezdte a beszélgetést — az nemcsak az eredményekből derül ki, hanem abból a lelkesedésből is ahogyan és amilyen előrelátó hozzáértés­sel beszélt a munkájukról. Az önmagukkal szemben ta­núsított igényesség jellemzi őket. Az anyagi érdek fel sem merült, csak amikor megkérdeztem, akkor mond­ta a brigádvezető, hogy el­érik műszakonként a 200 fo­rintnyi bért. Tehát panaszra nincs okuk. A kongresszusi verseny során méginkább akarok kilyukadni? A szer- ■ bizonyítani akarnak. Ügy vezésre: Ha ezt közösen a érzem, jó útón haladnak, vezetőkkel, az anyagellátást Bodó János NÖGRAD — 1974. július 26., péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom