Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

Da a munkalielven is %/ ú^v akarják Eredmény, de egyben meg­oldandó feladatra is utaló tény: Magyarország népessége az iskolázottság színvonalá­ban hát-nyolc évvel ezelőtt érte el az európai középme­zőnyt, s ezen a helyezésen azóta sem sikerült számotte­vően javítani. 1971-ben öt­millió aktív kereső közül majdnem kétmilliónak hiány­zott az általános iskolai vég­zettsége. Az iparban dolgozó 2 millió 700 ezer fizikai mun­kás több mint felének nincs szakképzettsége s persze kö­zöttük találni azoknak a munkásoknak a többségét is, akiknek hiányzik a nyolc osztályos végzettsége. A tudás gyarapítása persze nemcsak társadalmi, állami feladat, hanem egyéni köte­lesség is, ám ennek ellenére — nem érdemes, nem szabad tagadni — az előbb vázolt állapot a munkásokat iz­gatja legkevésbé, ők, ha azt látják, hogy sekélyes, elavult szakképzettséggel vagy még anélkül is boldogulhatnak, alig­ha törik magukat a magasabb képzettség megszerzéséért. Egy olyan vállalatnál ahol nincs igény legalább az álta­lános alapműveltséggel ren­delkező munkások számának gyarapítására, vagy ahol tel­jesen mindegy, hogy ki, mi­kor szerezte meg a szakkép­zettségét és jelenlegi tudása megfelel-e a műszaki-techni­kai követelményeknek, egy ilyen vállalatnál naivitás len­ne azt várni, hogy majd a munkások fogják ostromolni az iskolákat, a továbbképző tanfolyamokat. Mindezek korántsem meg­alapozatlan feltételezések. A Hazafias Népfront, Budapest egyik legnagyobb munkáske­rületében munkástovábbkép­ző központot akart létrehoz­ni s erről 98 üzemet értesítet­tek, várva a jelentkezőket. A címzettek nyolcvan százaléka válaszra sem méltatta a fel­hívást, de voltak olyan üze­mek is, ahol kijelentették: „nem kívánnak élni a tovább­képzés lehetőségeivel...” Ez a közöny nemcsak a fő­városi üzemekre jellemző: a Vas megyei NEB egyik vizs­gálata kiderítette, hogy a to­vábbképzésről szóló 1014-es számú kormányhatározat után egy évvel, a megye vál­lalatainál gyakorlatilag sem­mit sem tettek a határozat végrehajtásáért. Egyetlen üzem, a Szombathelyi Cipő­gyár készítette csak el rész­letes, 1975-ig szóló tovább­képzési tervét. Az üzemek részéről mind­untalan elhangzó — és első pillanatban talán meggyőző­nek látszó érvelés —, hogy a vállalatok első számú gondja a létszám mennyisége és nem a minősége — ma már elfo­Nem Löíinyű muzsikusnak lenni Miniatűr impulzátorok valló mása Amíg a Bécsi Filmharmó­nia szimfonikus zenekarának 24 muzsikusa hangszerén ját­szott, a muzsikusok fejére, fülére és mellkasára erősített miniatűr impulzátorok a ku­lisszák mögött felállított mű­szereknek továbbították in­formációikat. E kísérlet eredményeként az osztrák munkaegészségügyi intézetnek sikerült megálla­pítania, hogy a zenész tevé­kenysége legalább annyira igénybe veszi a szívet, mint a rakodómunkás, a fűrész­munkás vagy a kőműves munkája így például Brahsm szimfóniájának tolmácsolása­kor a zenészek pulzusszáma elérte a percenként Í30-at, a normális 60—70 helyett. A legérdekesebb felfedezés az­onban az volt, hogy a muzsi­kusok munkájának bizonyos körülményei szinte egyáltalán nem különböznek a vegyipari és a kohászati üzemekben dolgozó munkások munkakö­rülményeitől: ha tele van a hangversenyterem, a zenekari helyiségben a széndioxid-tarta­lom tízszeresen meghaladja a normát (0,03-ról 0,3 százalék­ra emelkedik), a zenekarban pedig a hangerő időnként el­éri a 120 decibelt. gadhatatlan. A demográfusok nem alaptalanul figyelmeztet­nek: a hetvenes évek máso­dik felében minimálisra szű­kül a munkaerő forrás és nem lesz honnan pótolni a szakképzett munkásokat. A szakmunkásképző iskolák már ma sem tudják a mun­kahelyek igényeit kielégíteni. Sok szakmában mennyiségileg sem, és sajnos — mert nincs válogatási lehetőség, örülni kell minden jelentkezőnek — minőségileg sem. Sőt: egyes szakmákban — minden in­tézkedés, minden ösztönzés ellenére is — évek óta szüne­tel az oktatás. Az egyetlen lehetséges megoldás: a már munkában levő és még iskolázható, szakmunkássá képezhető tar­talék felderítése, ami után egyébként nem kell különö­sebb nyomozást végezni. Min­den üzemben, minden mun­kahelyen ott vannak a szakképzetlen segéd- és beta­nított munkások, akikből szakképzett munkások lehet­nének, ha a munkahelyen is úgy akarnák. Ennek felisme­réséhez még kormányhatáro­zat sem kellene, hiszen elemi érdekről van szó. A „többen termelünk többet” időszaka egyszer s mindenkorra lezá­rult, elmúlt. Jó tíz éve már, hogy mind nagyobb jelentősé­gű a termelékenység növelé­se, az emberek és a gépek jobb, hatékonyabb munkája. De ezt, éppen csak hogy írni, olvasni tudó emberekkel kép­telenség megvalósítani. Mind­ezt nyilván tudják, vagy leg­alábbis sejtik a vállalatok vezetői is, ennek ellenére a munkahelyi felnőttoktatás, s különösen a szakmai tovább­képzés válságos állapotban van. Nem a lehetőségek, nem a feltételek hiánya miatt, ha­nem a vállalatok közömbös­sége, csaik pillanatnyi érdekek­re koncentráló munkaerő-poli­tikája miatt. Pedig a sokat emlegetett rejtett tartalék itt is felfedezhető. S aligha hihe­tő, hogy ha a ma még isko­lázatlan és szakképzetlen fel­nőttek százezreinek érdemes — mert személyes érdekük — lesz a továbbtanulás, a szak­ma elsajátítása, s ehhez a feltételeket is biztosítják szá­mukra, akkor ne éljenek a kínálkozó lehetőséggel Vértes Csaba Iskola- és pályaválasztás előtt BEFEJEZÉSHEZ közeledik az 1973/74. tanév. A középis­kolákban — a rendes korú­aknái , és a dolgozóknál — megkezdődtek az érettségi vizsgák. A figyelem most ezekre összpontosul, mert az itteni eredmények mutatják az egész évi munka és fára­dozás értékét. De még el sem köszöntek a végzős diákok, máris kopog­tatnak az újak. helyet kérve a különböző típusú iskolák­ban. A nappali tagozatokon be­fejeződtek a felvételik. A ha­gyományoknak megfelelően nagy volt az érdeklődés, ösz- szességében túljelentkezést ta­pasztaltunk. Iskolatípuson­ként vizsgálva, azonban vál­tozó a kép. Legkeresettebbek a tagozatos gimnáziumok és az óvónői szakközépiskola. Az utóbbiban például 3—4-szeres túljelentkezés volt. Változat­lanul nagy az érdeklődés a közgazdasági, a gépipari és a mezőgazdasági szakközépis­kola iránt. Figyelemre méltó a megyén kívülre pályázók száma. A nemrég megnyílt budapesti vendéglátó-ipari szakközépiskolába 7 tanulón­kat vették fel, de diákjaink tanulni fognak többek között az egri erdészeti, a gyöngyö­si műszeripari szakközépisko­lában is. A beiskolázás a benyújtott fellebbezések elbírálásával záródott. Közel 150 fellebbe­zést, kérelmet értékelt, véle­ményezett az erre a célra ala­kult társadalmi bizottság. Akik eredeti szándékuknak megfelelő elhelyezést nem kaphattak, azoknak mást ja­vasolt a bizottság, s összes­ségében elmondhatjuk, hogy minden továbbtanulni szán­dékozónak lehetőséget bizto­sítottak a magasabb művelt­ség megszerzésére. A középiskolai beiskolá­zás végeztével néhány tapasz­talatra és tanulságra hívnánk fel a szülők figyelmét, azon túl. hogy a szakmái és szer­vezési tapasztalatokat a sa­ját munkánkban feltétlenül hasznosítjuk: — Nem lehet és nem sza­bad egy lapra feltenni a to­vábbtanulási szándékot. A felvételre második helyen megjelölt iskolát is felelős­séggel kell kiválasztani. — Bátrabban és alapos tá­jékozottság birtokában több lehetőségű pályaválasztásra kell felkészülni. — Idejében kell megkezde­A llítólag a semmitmondás igényli a legnagyobb szókészletet. Manapság is találunk példákat a szószaporítás művészetére, mint a lényeg megkerü­lésének, vagy a semmi takargatásá- nak legcélravezetőbb módjára. „Sok beszédnek sok az alja”, „Aki sokat beszél, keveset mond”, tartják a közmondások, s ebből sajnos a leg­többen azt a következtetést vonják le, hogy aki keveset beszél, feltétlenül többet mond a kelleténél. Pedig tanul­ságos esetekkel, könnyűszerrel be le­het bizonyítani, hogy mellébeszélni nem csak cirkalmazott körmondatok­kal lehet. Nem tudom hogy hányán olvasták már el a vendéglői számlákra nyom­tatott szöveget, én legutóbb véletlenül megtettem. A számla figyelmezetése szerint öt forinton felüli fogyasztás esetén a számlaadás kötelező. Meg­nyugvással állapítottam meg, hogy nem szegték meg a szabályt, mert íme: kaptam számlát! Aztán egyszerre rá­döbbentem: ha történetesen nem kap­tam volna, sohasem vettem volna észre a mulasztást, mert a figyelmez­tetést magára a számlára nyomták. Amiből kiválik, hogy az egyébként lé­nyeges, rövid mondandó nem zavar több vizet a szükségesnél, ha ügyelünk arra, hogy hol, mikor és kinek mond­juk. De vannak híressé vált példái is a lényegretörő semmitmondásoknak. Ál­lítólag egy híres német íróval fordult elő, hogy süvölvénykorában iskolai dolgozatot kellett írnia a lustaságról. Az író három oldalt használt fel a fü­zetből mondandójának közlésére. Az első oldalra felírta: „Ez”, a másodikra, hogy „a”, a harmadikra pedig ezt: „lustaság”. Vagyis: Ez a lustaság! Az­tán. mint aki jól végezte dolgát, bead­ta a három szóból álló dolgozatot. Elégtelen osztályzatot kapott, s úgy sejtik, a nevelő rosszalása valamiféle szerepet játszhatott későbbi terjedel­mes műveinek létrejöttében. A tanul­ság kézenfekvő: sok szóval is lehet sokat mondani! Éppen ezért ezt a módszert nem ajánlhatjuk nyugodt VASÁRNAP! JEGYZET Hogyan beszéljünk mellé? lelkiismerettel, sokkal célszerűbb az író gyermekkori felfogását követni. Különösen némely közös érdekelt­ségben dolgozó vállalatok közös jegy­zőkönyveinek alkotói l- szívlelhetnék meg a példa tanulságait. Azok akik összeülnek, hogy tisztázzanak valamit, s azután a jegyzőkönyvben mindenről szó esik, csak arról hallgatnak mé­lyen, amit a jegyzőkönyv tárgyául je­löltek meg. Egész anekdotatárat lehet­ne összeállítani az ilyen jegyzőköny­vekről, de hely hiányában csak az egyikről eshet szó. Nemrégiben talál­koztak a salgótarjáni Kővár étterem elkészültében érdekelt vállalatok kép­viselői, hogy tisztázzák a beruházó- és a kivitelező feladatait, s hogy jegyző­könyvben rögzítsék a — már több íz­ben eltolódott — átadási határidőt. Nehéz megszámolni a jegyzőkönyv ol­dalainak számát, tény viszont, hogy tele van határozatlan ígéretekkel. Ilye­nekkel, mint: ha x vállalat beszerzi a szükséges anyagokat, mi is segítünk a munkával. Ha y vállalat úgy, akkor majd z is úgy. Mit tetszenek gondolni, mi hiányzik a maratoni jegyzőkönyvből? A határ­idő! Még ezredévekben sem határoz­ták meg, nemhogy hónapokban, vagy hetekben. Mindez szemlátomást nem akadályozta a munkát: az étterem a jelek szerint hamarosan megnyílik. Pedig ember legyen a talpán, aki a jegyzőkönyv alapján megállapítja, ki­nek kellett megtenni az első lépést a gyorsabb befejezés érdekében. Amikor az ember elmélyed egy ilyen jegyzőkönyvben, a hatodik oldal­nál már némi nosztalgiával gondol az utca apró gyermekeire, az aszfalton, házfalakon olvasható „szamár aki el­olvassa” feliratokra. Az egyik legzse­niálisabb példája ez a semmitmondás- nak. A szem végigfut a szemtelen mondatkán, és kettőspontot, majd va­lami ostoba szöveget keres, de hiába. Ez a három szóból álló, nyelvtani ér­telmes mondat, ez maga a semmi. És ebben a három szóba még belefér a sommás ítélet is; mindenfajta szó- és időfecsérelésről, azokról, akik fölöslege­sen tesznek, mondanak, írnak valamit. Egy szemvillanás alatt megtudhatom, mit kell tartanom magamról. Ugyanez egy jegyzőkönyvet bogarászva egy-két óra múlva kezd derengeni bennem. Vi­szont még akkor is mániákusan tűnő­döm: miért írták, miért írták? „Végül is kooperálnunk kell”, mondta valaki az egyik érdekelt vál­lalattól. Nagyon bután nézhettem, mert a figyelmembe ajánlotta a magyar ér­telmező kéziszótárt, ha netán nem tudnám, mit jelent a szó. Mint ahogyan az értelmező szótárból valóban kiderült, semmi okunk gú­nyos mosolyra az ilyen válaszok halla­tán. A szótár szerint ugyanis koope­ráció „az a cselekvés, tény, hogy va- lalaki, valami együttműködik valaki­vel, valamivel”. Szorosan együttmű­ködni pedig: „Mással, másokkal közö­sen, összhangban tevékenykedni”. Va­gyis a szimpla együttműködésnek nem feltétlen velejárója az összhang. Csak a jegyzökönyvgyártás! Azt a leg­nagyobb egyetértésben együtt fogal­mazzák meg, és senki nem kérdi; em­berek, miért csináljuk ezt? P ersze, jó dolog tudni, hogy egyesek még az értelmező szótár definícióval is gondosan felvértezik magú kát ál­láspontjuk igazolására, végül is az ér­telmező szótárból sokat lehet tanulni. Mint a két idézett megállapítás tanú­sítja, sajnos még a semmitmondás legkevésbé gazdaságos módját is; azt, hogy miképpen kell a lehető legtöbb szóval a lehető legkevesebbet monda­ni. .. Szöghy Katalin ni az ismerkedést a különbö­ző iskolatípusokkal; azokkal is. amelyek kevésbé esnek egybe a továbbtanulási elkép­zelésekkel. — Végül szeretnénk nyo­matékkai hangsúlyozni a szakmunkásképzőkben. való továbbtanulás lehetőségét. A javuló tendencia ellenére sincs kellő mértékben kihasz­nálva a szakközépiskola és a szakmunkásképző iskola pá­lyaválasztási összehangolása. Például ha egy tanuló mező- gazdasági szakközépiskolá­ba pályázik első helyen, a szakmánál maradás szem- ponjából az lenne logikus, ha másodsorban a mezőgazda- sági szakmunkásképzőbe je" lentkezne. A logikai érvelés mellett gyakorlati szempon­tok is alátámasztják ezt az igényt. Tudnunk kel. hogy a szakmunkásképzők ma már nem zárt rendszerű iskolák. Érettségi bizonyítvány meg­szerzésére is jogsítanak. Olyan képzési rendje van. amely érettségit és felsőbb­fokú továbbtanulási lehetősé­get biztosít. A felvételi ered­mények alapján ősszel több mint ezer elsőéves tanuló kez­di meg középiskolai tanulmá" nvait. A szakmunkásképző isko­lák többségében befeieződtek a felvételek. Balassagyarma­ton 16, Salgótarjánban 27. Nagybátonyban 5 ipari szak­mában. a balassagyarmati me­zőgazdasági szakmunkáskép­zőben 2 mezőgazdasági szak­mában történt beiskolázás, illetve egyes szakokon még fogadják a jelentkezőket. Elmondhatjuk, hogy abszo" lút számokban nőtt az érdek­lődés a szakmunkásképzés iránt. A szakok megválasztá­sában azonban már gondok, problémák jelentkeznek. Van­nak divatos, népszerű szak­mák, amelyekre nagy a túl­jelentkezés. Nehéz, fáradsá­gos munkát igényel az intéze­tek részéről meggyőzni az ide törekvőt arról, hogy ami ma divatos szakma, az né­hány év múlva esetleg nem lesz az. A pályaválasztás egész életre szól, és nem sza­bad csak a jelenlegi helyze­tet alapul venni. A másik sok gondot okozó probléma, hogy gyengébb fel­készültségű tanulók elmélet- igényes. magas követelmé­nyeket támasztó szakmák­hoz ragaszkodnak. A későb­bi nehézségeknek. csalódá­soknak pedig most kell elejét vennünk. Ezért azt tanácsol­juk a pályázóknak — a szü­lőknek is —. hogy kériék az iskolák véleményét, fogadják meg a tanácsokat, javaslato­kat, hiszen azok több évtize­des iskolai tapasztalatokon alapulnak. Ezúton is felhívjuk a továbbtanulni szándékozók figyelmét, hogy egy-két me­zőgazdasági szakmában (Ba­lassagyarmat) és textilipari szakmában (Nagybátony) a felvételeket még nem zár­ták le. Az érdeklődők jelent­kezhetnek az iskolában. A DOLGOZÓK középisko­láiban, most folynak a felvé­telek. Jelentkezési határidő- június 30. A továbbtanulási lehetőség igen széles skálájú. A dolgozók gimnáziumaiba a» elmúlt évnek megfelelő fel­tételekkel és helyeken lehet jelentkezni. Szákközépiskolákban pro­filbővítéssel segítettünk a különböző szakterületek igé­nyeinek kielégítésében. Első helyen említjük a szakmunká­sok szakközépiskoláját. Ilyen a salgótarjáni, nagybátonyi és balassagyarmati szakmun­kásképző intézetekben indul. Az oktatási párthatározat vég­rehajtásának egyik jelentős része, hogy az ipari, vala­mint élelmiszer- és fagazda­sági szakmunkások korábbi tanulmányaikra alapozott 3 éves befejező képzésben érettségi vizsgát tehetnek. Az iskola célja a hallgatók poli­tikai, erkölcsi fejlődésének elősegítése, önművelésre ne­velés, a szakmai ismeretek önálló bővítésére való képes­ség kibontakoztatása, tovább­fejlesztése. A képzésben részt vehetnek azok. akik: — Az általános iskola nyolc osztályát sikeresen el­végezték. vagy azzal egyenlő értékű iskolai végzettségük van. — Szakmunkás-bizonyít­vánnyal rendelkeznek. — Munkaviszonyban állnak vagy szövetkezeti tagok. Könnyebbség, hogy felvéte­li vizsgát nem kell tenni. A dolgozók 2 éves szakközépis­kolája a szakmunkásképzők ,.B” tagozatára épülő befejező képzés. Az e tagozaton, vég­zett szakmunkások részére hirdettek felvételt a salgótar­jáni. a nagybátonyi és a ba­lassagyarmati szakmunkás- képző intézetekben. A gépipari szakközépiskola levelező tagozata a salgótar­jáni Stromfeld Aurél Gépipari és Gépgyártás-technológiai Szakközépiskolában hirdet fel­vételt. A képzés időtartama négy év. A „B” tagozaton végzett szakmunkásoknak harmadik évfolyamra lehet jelentkezni. Az építőipari szakközépisko­la (magasépítési szak) a sal- gótrajáni dolgozók gimnáziu­ma és közgazdasági szakkö­zépiskolájában veszi fel az első évfolyamra jelentkezőket Ugyanebben az iskolatípus­ban az érettségizettek részére hathónapos előkészítő tanfo­lyammal kétéves képzést in­dítanak. A mezőgazdasági szakközép­iskola levelező tagozattal Szé- csényben kezdi meg működé­sét. A ruhaipari szakközépisko­la kihelyezett tagozata Sal­gótarjánban indul. Jelentkezni az anyaiskolában lehet: Tex­tilipari és Ruhaipari Levele­ző Szakközépiskola. Budapest. Végül az elmúlt évhez ha­sonlóan Salgótarjánban a ke­reskedelmi és a közgazdasági szakközépiskolában folytat­hatják tanulmányaikat az ér­deklődők. AZ EMLÍTETT négyéves szakközépiskolák célkitűzé­seiben magas fokú szakmai műveltség megszerzése sze­repel. a megfelelő munkakö­rök betöltésére szóló jogosít­vánnyal. Mindezt a jelentke­zők szíves figvelmébe ajánl­juk! Túrái Ferenc IA Zala megyei KISZ-bizottság balatongyöröki nyári tábora* fea megérkeztek az idény első vendégei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom