Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
Da a munkalielven is %/ ú^v akarják Eredmény, de egyben megoldandó feladatra is utaló tény: Magyarország népessége az iskolázottság színvonalában hát-nyolc évvel ezelőtt érte el az európai középmezőnyt, s ezen a helyezésen azóta sem sikerült számottevően javítani. 1971-ben ötmillió aktív kereső közül majdnem kétmilliónak hiányzott az általános iskolai végzettsége. Az iparban dolgozó 2 millió 700 ezer fizikai munkás több mint felének nincs szakképzettsége s persze közöttük találni azoknak a munkásoknak a többségét is, akiknek hiányzik a nyolc osztályos végzettsége. A tudás gyarapítása persze nemcsak társadalmi, állami feladat, hanem egyéni kötelesség is, ám ennek ellenére — nem érdemes, nem szabad tagadni — az előbb vázolt állapot a munkásokat izgatja legkevésbé, ők, ha azt látják, hogy sekélyes, elavult szakképzettséggel vagy még anélkül is boldogulhatnak, aligha törik magukat a magasabb képzettség megszerzéséért. Egy olyan vállalatnál ahol nincs igény legalább az általános alapműveltséggel rendelkező munkások számának gyarapítására, vagy ahol teljesen mindegy, hogy ki, mikor szerezte meg a szakképzettségét és jelenlegi tudása megfelel-e a műszaki-technikai követelményeknek, egy ilyen vállalatnál naivitás lenne azt várni, hogy majd a munkások fogják ostromolni az iskolákat, a továbbképző tanfolyamokat. Mindezek korántsem megalapozatlan feltételezések. A Hazafias Népfront, Budapest egyik legnagyobb munkáskerületében munkástovábbképző központot akart létrehozni s erről 98 üzemet értesítettek, várva a jelentkezőket. A címzettek nyolcvan százaléka válaszra sem méltatta a felhívást, de voltak olyan üzemek is, ahol kijelentették: „nem kívánnak élni a továbbképzés lehetőségeivel...” Ez a közöny nemcsak a fővárosi üzemekre jellemző: a Vas megyei NEB egyik vizsgálata kiderítette, hogy a továbbképzésről szóló 1014-es számú kormányhatározat után egy évvel, a megye vállalatainál gyakorlatilag semmit sem tettek a határozat végrehajtásáért. Egyetlen üzem, a Szombathelyi Cipőgyár készítette csak el részletes, 1975-ig szóló továbbképzési tervét. Az üzemek részéről minduntalan elhangzó — és első pillanatban talán meggyőzőnek látszó érvelés —, hogy a vállalatok első számú gondja a létszám mennyisége és nem a minősége — ma már elfoNem Löíinyű muzsikusnak lenni Miniatűr impulzátorok valló mása Amíg a Bécsi Filmharmónia szimfonikus zenekarának 24 muzsikusa hangszerén játszott, a muzsikusok fejére, fülére és mellkasára erősített miniatűr impulzátorok a kulisszák mögött felállított műszereknek továbbították információikat. E kísérlet eredményeként az osztrák munkaegészségügyi intézetnek sikerült megállapítania, hogy a zenész tevékenysége legalább annyira igénybe veszi a szívet, mint a rakodómunkás, a fűrészmunkás vagy a kőműves munkája így például Brahsm szimfóniájának tolmácsolásakor a zenészek pulzusszáma elérte a percenként Í30-at, a normális 60—70 helyett. A legérdekesebb felfedezés azonban az volt, hogy a muzsikusok munkájának bizonyos körülményei szinte egyáltalán nem különböznek a vegyipari és a kohászati üzemekben dolgozó munkások munkakörülményeitől: ha tele van a hangversenyterem, a zenekari helyiségben a széndioxid-tartalom tízszeresen meghaladja a normát (0,03-ról 0,3 százalékra emelkedik), a zenekarban pedig a hangerő időnként eléri a 120 decibelt. gadhatatlan. A demográfusok nem alaptalanul figyelmeztetnek: a hetvenes évek második felében minimálisra szűkül a munkaerő forrás és nem lesz honnan pótolni a szakképzett munkásokat. A szakmunkásképző iskolák már ma sem tudják a munkahelyek igényeit kielégíteni. Sok szakmában mennyiségileg sem, és sajnos — mert nincs válogatási lehetőség, örülni kell minden jelentkezőnek — minőségileg sem. Sőt: egyes szakmákban — minden intézkedés, minden ösztönzés ellenére is — évek óta szünetel az oktatás. Az egyetlen lehetséges megoldás: a már munkában levő és még iskolázható, szakmunkássá képezhető tartalék felderítése, ami után egyébként nem kell különösebb nyomozást végezni. Minden üzemben, minden munkahelyen ott vannak a szakképzetlen segéd- és betanított munkások, akikből szakképzett munkások lehetnének, ha a munkahelyen is úgy akarnák. Ennek felismeréséhez még kormányhatározat sem kellene, hiszen elemi érdekről van szó. A „többen termelünk többet” időszaka egyszer s mindenkorra lezárult, elmúlt. Jó tíz éve már, hogy mind nagyobb jelentőségű a termelékenység növelése, az emberek és a gépek jobb, hatékonyabb munkája. De ezt, éppen csak hogy írni, olvasni tudó emberekkel képtelenség megvalósítani. Mindezt nyilván tudják, vagy legalábbis sejtik a vállalatok vezetői is, ennek ellenére a munkahelyi felnőttoktatás, s különösen a szakmai továbbképzés válságos állapotban van. Nem a lehetőségek, nem a feltételek hiánya miatt, hanem a vállalatok közömbössége, csaik pillanatnyi érdekekre koncentráló munkaerő-politikája miatt. Pedig a sokat emlegetett rejtett tartalék itt is felfedezhető. S aligha hihető, hogy ha a ma még iskolázatlan és szakképzetlen felnőttek százezreinek érdemes — mert személyes érdekük — lesz a továbbtanulás, a szakma elsajátítása, s ehhez a feltételeket is biztosítják számukra, akkor ne éljenek a kínálkozó lehetőséggel Vértes Csaba Iskola- és pályaválasztás előtt BEFEJEZÉSHEZ közeledik az 1973/74. tanév. A középiskolákban — a rendes korúaknái , és a dolgozóknál — megkezdődtek az érettségi vizsgák. A figyelem most ezekre összpontosul, mert az itteni eredmények mutatják az egész évi munka és fáradozás értékét. De még el sem köszöntek a végzős diákok, máris kopogtatnak az újak. helyet kérve a különböző típusú iskolákban. A nappali tagozatokon befejeződtek a felvételik. A hagyományoknak megfelelően nagy volt az érdeklődés, ösz- szességében túljelentkezést tapasztaltunk. Iskolatípusonként vizsgálva, azonban változó a kép. Legkeresettebbek a tagozatos gimnáziumok és az óvónői szakközépiskola. Az utóbbiban például 3—4-szeres túljelentkezés volt. Változatlanul nagy az érdeklődés a közgazdasági, a gépipari és a mezőgazdasági szakközépiskola iránt. Figyelemre méltó a megyén kívülre pályázók száma. A nemrég megnyílt budapesti vendéglátó-ipari szakközépiskolába 7 tanulónkat vették fel, de diákjaink tanulni fognak többek között az egri erdészeti, a gyöngyösi műszeripari szakközépiskolában is. A beiskolázás a benyújtott fellebbezések elbírálásával záródott. Közel 150 fellebbezést, kérelmet értékelt, véleményezett az erre a célra alakult társadalmi bizottság. Akik eredeti szándékuknak megfelelő elhelyezést nem kaphattak, azoknak mást javasolt a bizottság, s összességében elmondhatjuk, hogy minden továbbtanulni szándékozónak lehetőséget biztosítottak a magasabb műveltség megszerzésére. A középiskolai beiskolázás végeztével néhány tapasztalatra és tanulságra hívnánk fel a szülők figyelmét, azon túl. hogy a szakmái és szervezési tapasztalatokat a saját munkánkban feltétlenül hasznosítjuk: — Nem lehet és nem szabad egy lapra feltenni a továbbtanulási szándékot. A felvételre második helyen megjelölt iskolát is felelősséggel kell kiválasztani. — Bátrabban és alapos tájékozottság birtokában több lehetőségű pályaválasztásra kell felkészülni. — Idejében kell megkezdeA llítólag a semmitmondás igényli a legnagyobb szókészletet. Manapság is találunk példákat a szószaporítás művészetére, mint a lényeg megkerülésének, vagy a semmi takargatásá- nak legcélravezetőbb módjára. „Sok beszédnek sok az alja”, „Aki sokat beszél, keveset mond”, tartják a közmondások, s ebből sajnos a legtöbben azt a következtetést vonják le, hogy aki keveset beszél, feltétlenül többet mond a kelleténél. Pedig tanulságos esetekkel, könnyűszerrel be lehet bizonyítani, hogy mellébeszélni nem csak cirkalmazott körmondatokkal lehet. Nem tudom hogy hányán olvasták már el a vendéglői számlákra nyomtatott szöveget, én legutóbb véletlenül megtettem. A számla figyelmezetése szerint öt forinton felüli fogyasztás esetén a számlaadás kötelező. Megnyugvással állapítottam meg, hogy nem szegték meg a szabályt, mert íme: kaptam számlát! Aztán egyszerre rádöbbentem: ha történetesen nem kaptam volna, sohasem vettem volna észre a mulasztást, mert a figyelmeztetést magára a számlára nyomták. Amiből kiválik, hogy az egyébként lényeges, rövid mondandó nem zavar több vizet a szükségesnél, ha ügyelünk arra, hogy hol, mikor és kinek mondjuk. De vannak híressé vált példái is a lényegretörő semmitmondásoknak. Állítólag egy híres német íróval fordult elő, hogy süvölvénykorában iskolai dolgozatot kellett írnia a lustaságról. Az író három oldalt használt fel a füzetből mondandójának közlésére. Az első oldalra felírta: „Ez”, a másodikra, hogy „a”, a harmadikra pedig ezt: „lustaság”. Vagyis: Ez a lustaság! Aztán. mint aki jól végezte dolgát, beadta a három szóból álló dolgozatot. Elégtelen osztályzatot kapott, s úgy sejtik, a nevelő rosszalása valamiféle szerepet játszhatott későbbi terjedelmes műveinek létrejöttében. A tanulság kézenfekvő: sok szóval is lehet sokat mondani! Éppen ezért ezt a módszert nem ajánlhatjuk nyugodt VASÁRNAP! JEGYZET Hogyan beszéljünk mellé? lelkiismerettel, sokkal célszerűbb az író gyermekkori felfogását követni. Különösen némely közös érdekeltségben dolgozó vállalatok közös jegyzőkönyveinek alkotói l- szívlelhetnék meg a példa tanulságait. Azok akik összeülnek, hogy tisztázzanak valamit, s azután a jegyzőkönyvben mindenről szó esik, csak arról hallgatnak mélyen, amit a jegyzőkönyv tárgyául jelöltek meg. Egész anekdotatárat lehetne összeállítani az ilyen jegyzőkönyvekről, de hely hiányában csak az egyikről eshet szó. Nemrégiben találkoztak a salgótarjáni Kővár étterem elkészültében érdekelt vállalatok képviselői, hogy tisztázzák a beruházó- és a kivitelező feladatait, s hogy jegyzőkönyvben rögzítsék a — már több ízben eltolódott — átadási határidőt. Nehéz megszámolni a jegyzőkönyv oldalainak számát, tény viszont, hogy tele van határozatlan ígéretekkel. Ilyenekkel, mint: ha x vállalat beszerzi a szükséges anyagokat, mi is segítünk a munkával. Ha y vállalat úgy, akkor majd z is úgy. Mit tetszenek gondolni, mi hiányzik a maratoni jegyzőkönyvből? A határidő! Még ezredévekben sem határozták meg, nemhogy hónapokban, vagy hetekben. Mindez szemlátomást nem akadályozta a munkát: az étterem a jelek szerint hamarosan megnyílik. Pedig ember legyen a talpán, aki a jegyzőkönyv alapján megállapítja, kinek kellett megtenni az első lépést a gyorsabb befejezés érdekében. Amikor az ember elmélyed egy ilyen jegyzőkönyvben, a hatodik oldalnál már némi nosztalgiával gondol az utca apró gyermekeire, az aszfalton, házfalakon olvasható „szamár aki elolvassa” feliratokra. Az egyik legzseniálisabb példája ez a semmitmondás- nak. A szem végigfut a szemtelen mondatkán, és kettőspontot, majd valami ostoba szöveget keres, de hiába. Ez a három szóból álló, nyelvtani értelmes mondat, ez maga a semmi. És ebben a három szóba még belefér a sommás ítélet is; mindenfajta szó- és időfecsérelésről, azokról, akik fölöslegesen tesznek, mondanak, írnak valamit. Egy szemvillanás alatt megtudhatom, mit kell tartanom magamról. Ugyanez egy jegyzőkönyvet bogarászva egy-két óra múlva kezd derengeni bennem. Viszont még akkor is mániákusan tűnődöm: miért írták, miért írták? „Végül is kooperálnunk kell”, mondta valaki az egyik érdekelt vállalattól. Nagyon bután nézhettem, mert a figyelmembe ajánlotta a magyar értelmező kéziszótárt, ha netán nem tudnám, mit jelent a szó. Mint ahogyan az értelmező szótárból valóban kiderült, semmi okunk gúnyos mosolyra az ilyen válaszok hallatán. A szótár szerint ugyanis kooperáció „az a cselekvés, tény, hogy va- lalaki, valami együttműködik valakivel, valamivel”. Szorosan együttműködni pedig: „Mással, másokkal közösen, összhangban tevékenykedni”. Vagyis a szimpla együttműködésnek nem feltétlen velejárója az összhang. Csak a jegyzökönyvgyártás! Azt a legnagyobb egyetértésben együtt fogalmazzák meg, és senki nem kérdi; emberek, miért csináljuk ezt? P ersze, jó dolog tudni, hogy egyesek még az értelmező szótár definícióval is gondosan felvértezik magú kát álláspontjuk igazolására, végül is az értelmező szótárból sokat lehet tanulni. Mint a két idézett megállapítás tanúsítja, sajnos még a semmitmondás legkevésbé gazdaságos módját is; azt, hogy miképpen kell a lehető legtöbb szóval a lehető legkevesebbet mondani. .. Szöghy Katalin ni az ismerkedést a különböző iskolatípusokkal; azokkal is. amelyek kevésbé esnek egybe a továbbtanulási elképzelésekkel. — Végül szeretnénk nyomatékkai hangsúlyozni a szakmunkásképzőkben. való továbbtanulás lehetőségét. A javuló tendencia ellenére sincs kellő mértékben kihasználva a szakközépiskola és a szakmunkásképző iskola pályaválasztási összehangolása. Például ha egy tanuló mező- gazdasági szakközépiskolába pályázik első helyen, a szakmánál maradás szem- ponjából az lenne logikus, ha másodsorban a mezőgazda- sági szakmunkásképzőbe je" lentkezne. A logikai érvelés mellett gyakorlati szempontok is alátámasztják ezt az igényt. Tudnunk kel. hogy a szakmunkásképzők ma már nem zárt rendszerű iskolák. Érettségi bizonyítvány megszerzésére is jogsítanak. Olyan képzési rendje van. amely érettségit és felsőbbfokú továbbtanulási lehetőséget biztosít. A felvételi eredmények alapján ősszel több mint ezer elsőéves tanuló kezdi meg középiskolai tanulmá" nvait. A szakmunkásképző iskolák többségében befeieződtek a felvételek. Balassagyarmaton 16, Salgótarjánban 27. Nagybátonyban 5 ipari szakmában. a balassagyarmati mezőgazdasági szakmunkásképzőben 2 mezőgazdasági szakmában történt beiskolázás, illetve egyes szakokon még fogadják a jelentkezőket. Elmondhatjuk, hogy abszo" lút számokban nőtt az érdeklődés a szakmunkásképzés iránt. A szakok megválasztásában azonban már gondok, problémák jelentkeznek. Vannak divatos, népszerű szakmák, amelyekre nagy a túljelentkezés. Nehéz, fáradságos munkát igényel az intézetek részéről meggyőzni az ide törekvőt arról, hogy ami ma divatos szakma, az néhány év múlva esetleg nem lesz az. A pályaválasztás egész életre szól, és nem szabad csak a jelenlegi helyzetet alapul venni. A másik sok gondot okozó probléma, hogy gyengébb felkészültségű tanulók elmélet- igényes. magas követelményeket támasztó szakmákhoz ragaszkodnak. A későbbi nehézségeknek. csalódásoknak pedig most kell elejét vennünk. Ezért azt tanácsoljuk a pályázóknak — a szülőknek is —. hogy kériék az iskolák véleményét, fogadják meg a tanácsokat, javaslatokat, hiszen azok több évtizedes iskolai tapasztalatokon alapulnak. Ezúton is felhívjuk a továbbtanulni szándékozók figyelmét, hogy egy-két mezőgazdasági szakmában (Balassagyarmat) és textilipari szakmában (Nagybátony) a felvételeket még nem zárták le. Az érdeklődők jelentkezhetnek az iskolában. A DOLGOZÓK középiskoláiban, most folynak a felvételek. Jelentkezési határidő- június 30. A továbbtanulási lehetőség igen széles skálájú. A dolgozók gimnáziumaiba a» elmúlt évnek megfelelő feltételekkel és helyeken lehet jelentkezni. Szákközépiskolákban profilbővítéssel segítettünk a különböző szakterületek igényeinek kielégítésében. Első helyen említjük a szakmunkások szakközépiskoláját. Ilyen a salgótarjáni, nagybátonyi és balassagyarmati szakmunkásképző intézetekben indul. Az oktatási párthatározat végrehajtásának egyik jelentős része, hogy az ipari, valamint élelmiszer- és fagazdasági szakmunkások korábbi tanulmányaikra alapozott 3 éves befejező képzésben érettségi vizsgát tehetnek. Az iskola célja a hallgatók politikai, erkölcsi fejlődésének elősegítése, önművelésre nevelés, a szakmai ismeretek önálló bővítésére való képesség kibontakoztatása, továbbfejlesztése. A képzésben részt vehetnek azok. akik: — Az általános iskola nyolc osztályát sikeresen elvégezték. vagy azzal egyenlő értékű iskolai végzettségük van. — Szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek. — Munkaviszonyban állnak vagy szövetkezeti tagok. Könnyebbség, hogy felvételi vizsgát nem kell tenni. A dolgozók 2 éves szakközépiskolája a szakmunkásképzők ,.B” tagozatára épülő befejező képzés. Az e tagozaton, végzett szakmunkások részére hirdettek felvételt a salgótarjáni. a nagybátonyi és a balassagyarmati szakmunkás- képző intézetekben. A gépipari szakközépiskola levelező tagozata a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari és Gépgyártás-technológiai Szakközépiskolában hirdet felvételt. A képzés időtartama négy év. A „B” tagozaton végzett szakmunkásoknak harmadik évfolyamra lehet jelentkezni. Az építőipari szakközépiskola (magasépítési szak) a sal- gótrajáni dolgozók gimnáziuma és közgazdasági szakközépiskolájában veszi fel az első évfolyamra jelentkezőket Ugyanebben az iskolatípusban az érettségizettek részére hathónapos előkészítő tanfolyammal kétéves képzést indítanak. A mezőgazdasági szakközépiskola levelező tagozattal Szé- csényben kezdi meg működését. A ruhaipari szakközépiskola kihelyezett tagozata Salgótarjánban indul. Jelentkezni az anyaiskolában lehet: Textilipari és Ruhaipari Levelező Szakközépiskola. Budapest. Végül az elmúlt évhez hasonlóan Salgótarjánban a kereskedelmi és a közgazdasági szakközépiskolában folytathatják tanulmányaikat az érdeklődők. AZ EMLÍTETT négyéves szakközépiskolák célkitűzéseiben magas fokú szakmai műveltség megszerzése szerepel. a megfelelő munkakörök betöltésére szóló jogosítvánnyal. Mindezt a jelentkezők szíves figvelmébe ajánljuk! Túrái Ferenc IA Zala megyei KISZ-bizottság balatongyöröki nyári tábora* fea megérkeztek az idény első vendégei)