Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

Fiatal { iskolapadban Kihasználják az ismeretszerzés lehetőségeit MA MAR egyre kevesebb önhibáján kívüli mulasztást pótló felnőtt jelentkezik ta­nulásra. Az esti és levelező középiskolák padjait * elözön­lik a tíz-húszegynéhánv éves fiatalok. Azok, akik az álta­lános iskola elvégzése utáni szakmaválasztás, és munka- vállalás vargabetűjével ke­rülnek vissza ugyanabba a padba, amelyben évekkel ez­előtt lett volna a helyük. Etőfordul. hogy néhányon az első sikertelen felelet után kimaradnak. Mások két-há- rom hiányzás után úgy ér­zik, nem tudják pótolni a mulasztást, s lemorzsolód­nak. A nehézségek ellenére a többség megállja a helyét. A Budaoesti Kézműipari Vállalat p»sztói telephelyén dolgozó fiatalok közül szá* mosan továbbtanulnak. Mi­ért vállalják a többletet a fárasztó munka, a váltott műszak mellett? Erre ke­restük a választ. Partnereink közül Alapi Mária még csak foglalkozik a« továbbtanulás gondolatá­val. Igaz, egyszer már neki­rugaszkodott. 'Nem egészen 1 egy évet járt a Mikszáth Kálmán Gimnáziumba. — Sajnos, abbahagytam a tanulást. Akkor nehéznek tűnt. Az üzemi és otthoni munka mellett, úgy éreztem, nem tudok megbirkózni a tananyaggal. Ma másként vélekedék. Ősszel újrakez­dem. A fiatalokban kezdetben megvan az igyekezet, a tanu­lási kedv. Később azonban kiderül, hogy évek lúhagyá- sa után nagyon nehéz ismét tanulni. Vagy a tudásalap kevés, vagy a régebben elsa­játított ismeretek megkop­tak. elhalványodtak. Meg­csappan az önbizalom. A kezdeti vívódáson szerencsé­re a tanulók többsége túlte­sz! magát. — Nehéz volt elkezdeni — fűzi tovább a gondolatot Ke­lemen Jánosné, aki az első évet végzi a helybeli gimná­ziumban. — Kereskedő a szakmám. Előbb kellett vol­na rászánnom magam. SRAMKÓ KATALIN már harmadikos gimnazista. Le­velező tagozaton lassan ta­nulmányai végére ér. — Ha minden sikerül, to­vább szeretnék tanulni. Cser- hátszentivánról járok be mindennap. Korán kelek. Munka, mellette a tanulás fárasztó, de megéri. Hasonló cipőben jár Illés Szilveszter, aki Szurdokpüs­pökiben lakik. Jelenleg elsős, ugyancsak a pásztói gimná­ziumban. — A napi munka után ne­hezebben megy a tanulás — mondja. — De ha valaki jól gazdálkodik az idejével, energiájával, akkor megfelel a követelményeknek. Mindannyian bizonygat­ják, hogy a rendkívül sűrí­tett tananyag elsajátítása megterhelő. Nehézséget okoz számukra, hogy gyakorlásra kevés lehetőség van. A taná­ri magyarázat nem terjedhet ki mindé* részletre. Ma­gukra vannak utalva, s kere­sik az egyéni tanulásmód legjobb módszerét. Tanulásuk célját, világosan látják, s ez átsegíti őket sok nehézségen. Erről így fogal­maznak: — A növekvő követelmé­nyekhez alkalmazkodva ta­nulnia kell az embernek! Csak így rakhatók le az általános műveltség alapjai. Ez Kelemen Jánosné véle­ménye, de hasonlóan gondol­kodik Sramkó Katalin is. — Az állandóan fejlődő élettel csak szakadatlan to­vábbképzéssel lehet lépési tartani. Meg kell ragadni az ismeretszerzés lehetőségeit. A tanulással nemcsak művelt­ségünk gyarapodik, a mun­kában is hasznát vesszük. Illés Szilveszter bólogat, s hozzáfűzi; — A megszerzett tudás hasznunkra lesz mindig. A bőrdíszműves szakmát szeret­ném elsajátítani. Idővel végzettségemnek megfelelő munkát kaphatok. Kovács Sándomé telepve­zető, a marxista—leninista egyetem hallgatója. A tanu­lással kapcsolatos álláspont­ja: — Ma már nem lehet megelégedni, a közvetlen pil­lanatnyi problémák ismere­tével. A gyorsuló élet, a fej­lődő technika megköveteli az embertől műveltsége fokozá­sát. A tanulás elősegiti az alkotótevékenység, és kezde­ményezőkészség kibontako­zását. Gyakorlatiasabb, gyor­sabb gondolkodású, és tá- gabb látókörű lesz, aki ta­nul. Jobban megismerhető­vé válik számukra az egyes tudományágak gyakorlattal ^aló összefüggése. Számomra a megfelelő politikai kép­zettség megszerzése elenged­hetetlen. Csak így teljesíthe­tem a dolgozók, a párt, és a KISZ. által rámbízott fel­adatokat, s munkálkodhatok a marxista világnézet erősí­tése érdekében. A BUDAPESTI Kézmű­ipari Vállalat pásztói telep­helyén a tanuláshoz minden lehetőség adott. Az a hasz­nos, ha minél többen élnek vele! Munka után tanulni nagyon nehéz. De az emberi életet nem a nehéz munká­val megküzdött eredmények szépítik meg? Adorján László ÚJ KÖNYVEK Az ünnepi könyvhétre a Kassuth Könyvkiadó kilenc értékes könyvet jelentetett meg. Diszkiadásban látott napvilágot a Marx és En­gels : Magyarországról cí­mű kötet. A marxizmus—le- uinizmus klasszikusainak kis könyvtárában jelent meg Lenin: Magyarországról, amelynek szintén van dísz­kiadású változata is. Megje­lent Kádár János válogatott beszédeinek és cikkeinek kö­tete, amely az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak az 1957—1973 közötti belpolitikai tárgyú megnyilat­kozásaiból tartalmazza a legfontosabbakat. Nemes De- ,:só: A magyar munkásmoz­galom történetéhez című ta­nulmánya az 1900-tól 1917-ig terjedő munkásmozgalmat ismerteti, megvilágítva 7 en­nek az időszaknak vitáit, ta­nulságait is. A Párttörténeti Intézet gondozza azt a do­kumentumsorozatot, amely­nek első kötete szintén a könyvhétre jelent meg Ta­núságtevők címmel. Ez a ma­gyarországi munkásmozgalom úttörőit, korukat, mozgalmu­kat, szakmai szervezkedésü­ket mutatja be. A magyar munkásszociográfiák (1888— 1945) cikk- és tanulmány- gyűjtemény, a magyar mun­kásság felszabadulás előtti életét mutatja be. Az Ameri­kai Egyesült Államok 1976- ban lesz 200 éves; Amerika sajátos arculatát, s az azt be­folyásoló erők mozgását szemlélteti Simái Mihály: Az Egyesült Államok a 200. év­forduló előtt című tanulmány- kötete. A Szépirodalmi Kiadó a Magyar Remekírók-sorozat Űj köteteként megjelentette Kaffka Margit válogatott mű­veit és — két kötetben — Ta­mási Áron válogatott műveit. Ugyancsak könyvheti újdon­ság Sarkadi Imre drámáinak minden eddiginél teljesebb gyűjteményes kötete, amely a korábban megjelenteken kí­vül magában foglalja a ha­gyatékából előkerült dráma­töredékeket, vázlatokat, hang­játékokat Is. Második kiadás­ban látott napvilágot Németh László drámáinak két kötete; ez — Szeretem az igazságot címmel — az 1955-ig írt drá­mákat tartalmazza. Két év­tizednyi idő szellemi, erköl­csi körképe Sőtér István nagy _ lélegzetű regénye. Az elve­szett bárány, t Negyven írói pályaképet tartalmaz Illés Lajos Kezdet és kibontako­zás című tanulmánykötete. A Magyarország felfedezése so­rozat újabb kötete Lázár Ist­ván: Kiált Patak vára című szociográfiája, amely a Bod­rogköz, a Hegyköz és a to­kaji hegység területileg és te­matikailag egyaránt rendkí­vül gazdag vidékét, életét hozza közel az olvasóhoz. A magyar rokokó és felvilágo­sodás nagy költőjéről rajzol élethű arcképet Vargha Ba­lázs, Csokonai Vitéz Mihály alkotásai és vallomásai tük­rében címmel. Ismét kiad­ták Szabó Lőrinc összegyűj­tött verseinek két kötetét. Megjelent Pilinszky János Végkifejlet és Károlyi Amy Pakli kártya című verseskö­tete; Féja Géza Görgeyröl írt regénye, a Visegrádi esték; Czakó Gábor Megváltó című, mai témájú regénye, ízléses kötetben Tóth Árpád összes versei, versfordításai és no­vellái; Illyés Gyulának 15 ívnyi új anyaggal bővült Szí­ves kalauza, valamint a Szép- irodalmi Zsebkönyvtár új kö­tetének a Puszták népe, és az Ebéd a kastélyban. Könyvhe­ti újdonság Kahána Mózes elbeszéléseinek, novelláinak válogatott kötete, a Két nő egy képen; a Kosztolányi De­zső 1933—36 közötti hírlapi írásait tartalmazó Sötét bú­jócska; Nemes György no­velláinak kötete, a Behajtani tilos, Vas István Az ismeret­len isten című vaskos tanul­mánykötete; B. Nagy László filmkritikái írásainak gyűjte­ménye, A látvány logikája, a Bernáth Aurél feljegyzéseit, reflexióit tartalmazó Kisebb világok című kötet; Komlós János legújabb írásait tar­talmazza a Hányadszor mond­jam? című kötet. I ' Jj „Ki a tojást szereti, rossz Emberné nem lehet!" — olvastuk a szellemes bejegyzést Balassagyarmaton, a Magyar Kábelművek gyáregységének könyvtárában, a vendég­könyvben. Dr. Ember Lajosné tojásfestő kiállítását tekinthették meg ugyanis az ér­deklődők itt, s köszöntötték a friss fantáziájú alkotót a vendégkönyv lapjain. Ké­pünkön: a kiállítás egy részlete és tehetséges festőjük — kj — A balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola 1974-ben érettségiző diákjai IV. A. Osztályfőnök: Nemecsek Péter Bagyinszia Géza — Vámosmiko- la, Balazs Sándor — Balassagyar­mat, Bárány Tibor — Varsány, Busái Ferenc — Párták. Cserenyi Sándor — Bokor, Déska Zoltán, — Balassagyarmat, Dósa Ferenc — Brsekvadkert, Galanics Zoltán — Cserhátsurány, Grenáes István — Nógrádssp. Henozkó Józseí — Tésa, Horváth Ferenc — Vámos- mlkola, Jele László — Bércéi, Kocza József — Szirák, Kolbányi Tibor — Balassagyarmat, Koplá- nyi Csaba — Szanda, Kovács Bé­la — Balassagyarmat, Laczkó Ist­ván — Krsekvadkert, Majoros Ot­tó — Szanda, Máté János — Pusz­taberki, Mikudina László — Bu­ják, Orosziki József — Bércéi, Osztrozics ,Pál — Szügy, Pincze László — Horpács, Romhányi Ká­roly — Balassagyarmat, Szabó Já­nos — Ersekvadkert, SzBvai Fe­renc — Salgótarján, Tóth Mihály — Szanda,' Tóth Sándor — Nóg- rádmegyer, Varga János — Diós- jenő. IV. B. Osztályfőnök: Balázs Pál Benedek Magdolna — Kálló, Bergmann Mária — Balassagyar­mat, Bódi Zsófia — Szécsényíel- falu, Borda Margit — Hugyag, Csampa Erzsébet — Varsány, Csortán Ilona — Dejtár, Csókás Mária — Drégelypalánk, Ferenez Éva — Hugyag, Gál Mária — Hont, Hencz Mária — Szécsénke, Hu­tyán Klára — Nógrádkövesd, Ivanyik Teréz — Szanda, Kopcsá- nyi Magdolna — Balassagyarmat, Kovács Ildikó — Szécsényfelfalu, Kurczweil Katalin — Magyamán- dor, Major Ilona — Dejtár, Mar­kó Éva — Ipolyveee, Márton Er­zsébet — Nógrádszakál, Molnár Katalin — Ipolyveee, Pálinkás Pi­roska — Szanda, Petényi Ildikó — Hugyag, Péter Piroska — Dejtár, Raskó Zsuzsa — Balassagyarmat, Reményi Katalin — Kálló, Rezák Márta — Tereske, Skóza Marianna — Balassagyarmat, Süsük Agnes — Alsópetény, Széles Mária — Csesztve, Szilfai Anna, Szűcs An­na — BerceL IV. c. Osztályfőnök: Papp Lászlóné Baranyai Anna — Cserhátsu- rány, Behányi Vera — Nézsa, Bo- zány Mária — Csatár, Budai Zsu­zsanna — Vanyarc, Bujnyik Éva — Terény, Bunder Irén — Szé- csény, Csatai Katalin — Puszta­berki, Csábi Klóra — Csitór, De­ák Rozália — Balassagyarmat, Fa­zekas Mária — Alsópetény, Fábián Gabriella — Visegrád, Fábián Gi­zella — Romilány, Galonics Márta — Balassagyarmat, Holló Edit — Romhány, Hurtyánirszki Erzsébet — CsenháthaLáp, Lovászi Ilona — Balassagyarmat, Maretta Erzsé­bet — Romhány, Molnár Zsuzsan­na — Balassagyarmat, Percze Te­réz — Rimóc, Pólyák Györgyi — — Romhány, Szabó Ágnes — Ipolytarnóc, Szabó Edit — Rimóc, Teknős Erzsébet — Kétbodony, Varga Erzsébet, Zsigmond Éva — Balassagyarmat. Tv-ajánlatunk 18.25: Képes Krónika. A magazin elsőként a na­pokban elhunyt Dornahovszky Endre jelentőségét méltatja, s ennek során több gobelinjét és táblaképét mutatják be a nézőknek. Erdélyi János könyvtervező művész a tipog­ráfia és az építészet kapcso­latáról beszél, művei közül pe­dig néhány miniatürizált könyvet is láthatunk. Ripor­tot adnak a születésnapja al­kalmából most kitüntetett Molnár C. Pál festőművész Ernst-múzeumbeli tárlatáról; az új mohácsi Lenin szobor­ról — Varga Imre szobrász- művész alkotásáról. Interjút hallhatunk a Szegedhez köze­li ópusztaszeri nemzeti park létesítéséről, arról a pályázat­ról, amelyet ezzel kapcsolato­san hirdettek, s aminek célja olyan skanzen kialakítása, ahová a Szeged és Makó kör­nyéki tanyák házai, népművé­szeti emlékei kerülnének. Ter­vezik rekonstruálni a Feszty- körképet. A június végén sor­ra kerülő torontói világkiállí­táson 38 ország művészei vesz­nek részt, hazánkból — töb­bek között — Kovács Margit, Gorka Lívia és Schramm Im­re utazik. Kiküldött műveik is szerepelnek a magazin műso­rában. NÓGRÁD — 1974. június 8., szombat László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNAL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBOL — Folytattuk. Részletes je­lentést készítettünk az addig végzett munkánkról. A tárgya­lásra engem is meghívtak. És igazat adtak. Az öreg elvonult az idegklinikára. Fél év múl­va nyugdíjba ment. Persze, nem ezért. — Szerették a munkások? — Engem? Talán. Volt né­hány népszerűtlen intézkedé­sem. Amikor átvettem az üzem vezetését, nagy össze­visszaságot találtam. Jó né- hányan akkor jöttek dolgozni, amikor kedvük volt, mások fiktív túlórákat számoltak el, megint mások különböző cí­meken csúsztattak. Mindez már olyan méreteket öltött, hogy az üzem munkáját ve­szélyeztette. Mondtam: „Vé­ge.” Bevezettem a portán a márkázást. A csúsztatóknak meg azt mondtam, hogy rend­ben van, vegyék ki a szabad­napokat, de aztán mindenkor­ra vége. Itt nem lesz túlórá­zás, nem lesz műszakiak be­rendelése, hanem fegyelme­zetten dolgozunk. Húszán fel­mondtak. A többiek megszok­ták. Amikor ebbe a rendbe belerázódtunk, megszüntettem a márkázást. Sok időt vett el az emberektől. — Észre vettem azt is, hogy fogy a szerszám. Bevezettem a motozást. Meg kellett csinál­ni, még ha megalázó volt is. Pár embert elkaptunk, aztán egyre kevesebben kockáztat­tak. Akkor ezt is megszüntet­tem. Mielőtt elment volna a főmechanikusunk, akinek a helyére én kértem magam, a motozást szúrópróbaszerű vizs­gálatra változtattam át. A portán láthatta, hogy a távo­zó munkások az épület olda­lán megnyomnak, egy csengőt. Ha piros lámpa gyullad ki, be kell menniök, és megnézik a táskájukat, ha zöld, irány haza. Ez az. — Miért kérte magát ala­csonyabb beosztásba? — Két okból. Az egyik, mert elfáradtam. Másrészt szakmai­lag jobban érdekel engem a gép, mint az adminisztráció. Az üzemvezető viszont nem menekülhet el a papírmunka elől. — Azt mondják, elpolgáro­sodnak itt az emberek. Házat építenek, szőlőt vesznek, az autójukkal bütykölnek. — Még mindig jobb, mint­ha valami hülyeséggel foglal­koznának. Mikor üzemvezető voltam, azért is újítottam mindig, hogy ez kösse le az emberek gondolkodását. Mert hajlamosak a hebrencskedés- re, a hőzöngésre. Figyelje meg a bányászokat, most is lotyog- nak, mert normarendezés volt. — Én nem szégyellem, ha azt mondják, hogy elpolgáro­sodtam. Romos házat vettem, újjáépítettem. Berendeztem magamnak egy műhelyt á szu- terénban, ott barkácsolok. Van egy öreg Skodám, minden ja­vítást elvégzek rajta. Tavasz­tól őszig szombatonként felpa­kolom a családot, sátrat vi­szünk magunkkal, és letelep­szünk valami szép helyen. Két nagy gyerekem van és egy ki­csi. A kicsi hétéves. — Kései gyerek. — Állami gyerek. Az egyik patronáló szocialista brigáddal kijártam a csertői állami gyer­mekotthonba. Már az első al­kalommal feltűnt nekem eg', fekete lányka. Vacsoráztunk az étkezdében. Odajött hoz­zám, evett a tányéromból, aj ölembe ült. Nem beszélt, csak szemezett velem, és simoga­tott. Amikor másodszor men­tünk, megint megkeresett. Aj egyik gondozó elmondta, hogy a gyerek félcigány, s szépen énekel. Addig biztattam a kis­lányt, hogy végül is elénekelte a „Maros vize folyik csende- sen”-t. Harmadszorra elkér­tem egy hétre. A feleségem is megszerette, a nagyfiam, aki most katona, megtakarí­tott pénzéből szandált vett ne­ki. Sírt a kislány, mikor visz- szavittük. Aztán megint elhoz­tam. Egy hónapig volt nálunk. Utána már hiányzott. Legkö­zelebb bementem a megyei főnökségre, és megmondtam, örökbe vállalom a gyereket. Egy éve van nálunk. A mi gyerekünk már. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom