Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-06 / 130. szám
T^feoaefcas is «okorékossfig (3.) El!és:eüii vasrv inesrenni? Nemzetközi szállóige: a kőolajat már bűn elégetni, de megenni még nem lehet. A tréfában rejlik igazság. Sikeres kísérletek igazolják, hogy nagy tápértékű élelmi- szérek állíthatók elő nyersolajból. .. Az olaj valóban a legsokoldalúbb alapanyagok egyike. Feldolgozása, nemesítése során több származéka az induló ár húsz-, ötvenszeresét éri el. Egy esztendő alatt a világpiacon a mosószerek egyik nélkülözhetetlen összetevőjének a dodocil- benzolnak az ára — kőolaj - 'származék ez is — a háromszorosára ugrottl Tavaly hazánk 6,5 millió tonna kőolajat importált, túlnyomó- részét a Szovjetunióból. A világ olajfogyasztása — napjaink növekedési ütemét tekintve — tízévenként megkétszereződik. 1973-bán "670 millió liter normál és 220 millió liter szuperbenzint faltak föl Magyarországon a járművek. Az üzemanyagfelhasználás másfél évtized alatt a négyszeresére növekedett. Ma a mező-, erdő- és vízgazdálkodás tizenötször annyi villamos energiát igényel, mint 1960-ban. A szállítás és hírközlés háromszor annyit. Tavaly 88 ezer új fogyasztót kapcsoltak be a villamosenergia-hálózatba. TYŰK IS, TOJÁS IS A régi hasonlattal élve, az anyag, az energia, az eszköz tyúk is, tojás is egyszerre. Nem lehet eldönteni, melyik volt „előbb”, az anyag kitermeléséhez energia kell, az energia előállításához energiahordozó, ez utóbbi felszínre hozatalához megintcsak energia és eszköz. .. Ezért, hogy a bedöglött cement, a törött tégla, a hulladékba lökött fém anyag- meg energiapocséko- lás is egy füst alatt. S menynyi ilyen füst száll sűrűn, szó szerint. Évente hárommilliárd forintnál többre rúg az az érték, amelyet a közületi gépjárművek — a mezőgazdaságot nem számítva — hajtó- és kenőanyag formájában elfogyasztanak. Ugyanakkor vizsgálatok bizonyítják, hogy az egy kilométerre jutó üzemanyag-felhasználás öt év alatt 10 százalékkal növekedett, s ezt semmi sem magyarázza, csak a munka- és gazdálkodási fegyelem lazulása. TEHER, EGY VÁLLON Furcsa útra tévednek azok, akik úgy gondolkodnak: takarékoskodjon az állam, de ne a mi iparágunkon, vállalatunkon. Számítások szerint az egy főre jutó acélfelhasználás 1980-ban az országban már 390—400 kg lesz. Tehát teremtse elő az állam az ércet, a félkész terméket, a hazai megmunkáláshoz az energiát, s azután a feldolgozó iparágakban csináljanak az acéllal amit akarnak... Abszurdum? De hisz’ erről tanúskodik a gyakorlat! Az államnak valóban módjában áll növelni az importot. Ha — s ez a „ha” nagyon fontos — a vállalatok, szövetkezetek megtermelték annak ellenértékét! Az állam — ebben az esetben a kormány — vállalta azt a terhet, hogy a közelmúltban 1,5 milliárd forint támogatást nyújtott a kőolaj- és földgázkutatásokra, csak a legutóbbi időkben 1,3 millió dollárt biztosított műszervásárlásokra. Egy vállon azonban nem nyugodhat a takarékosság, az ésszerű gazdálkodás terhe. Két váll kell ahhoz. Felhasználóké, fogyasztóké éppúgy, mint termelőké. Mert úgy látszik, azt a legnehezebb megtanulni, hogy ebben az országban minden váll a miénk. Mégha sűrűn nem is akarjuk odatartani! Előrejelzések szerint az idén mintegy 30 milliárd forint értékű energiahordozót használunk fel. Ha sikerül egy százalékát megtakarítani, akkor ez 300 millió forint értékű eredménnyel ér fel! Például úgy, hogy elsősorban a Dunai és a Be- remendi Cementműben növekszik a termelés, mert ezek fele annyi energiával állítanak elő egy tonna cementet, mint a régebbi gyárak. Azután úgy, hogy a hazai földgáztermelés bővítésével — amire mód van — olajat helyettesítenek, az idén körülbelül százezer tonnát. Továbbá úgy, hogy a hőtermelésnél szigorítják a gazdálkodást. Itt egy százaléknyi megtakarítás — átszámítva — évi 240 ezer tonna olajjal egyenlő az országban! S erre reálisak a lehetőségek, mégcsak különösebb intézkedések sem kellenek hozzá. Elég, ha rendesen becsukják az ablakokat a lakásokban és az irodákban, a műhelyajtókat az üzemekben, ha egyenletesebbé szervezik a termelést, s nem kell a gőzt a levegőbe engedni. mert éppen nincs mit csinálniuk a szárítóberendezéseknek. .. Mészáros Ottó (Következik: Megyünk a víz. alá.) Hatékonyabb, tartalmasabb Tagtelvételi tapasztalatok Somoskőújfaluban A pártba történő felvétellel, a tagfelvételi munkával a párt Központi Bizottságának 1972. november 14—15-i. és a Politikai Bizottság 1972. november 21-i határozata foglalkozik. A két fontos dokumentumnak a lényege a párt munkásjellegének erősítése. Más szóval, hogy a pártba egyre több munkás, nő és f;a- tal kerüljön, a párt betöltse élcsapat jellegét. Helyes úton Kongresszusi verseny a támjavító műhelyben — Á mi kongresszusi versenyünk nagyon szorosán kapcsolódik a bányászokéhoz. Ha mindig jól ellátjuk őket acél- tárnokkal, acélsüvegekkel, biztosító anyagokkal, alkatrészekkel, ők is könnyebben teljesíthetik felajánlásaikat — mondja Tarjáni István, a nagyba- tonyi támjavító műhelyben, ahol a versenyről érdeklődtünk. A Vörös Október szocialista brigád a munkaversenyben általában mindig élenjárt. Nemcsak a javítómunkával, hanem újításokkal, ésszerűsítésekkel is elismerést szerzett. Most is túl látnak a műhely falain. Titszában vannak feladatukkal, ami nem kicsi az idén. A nógrádi szénbányáknál egyre több bányai acélbiztosító anyagra van szükség. Hidraulikus tárnokát rendeltek Csehszlovákiából, de az idén nem, csak jövőre kapnak. A meglevő eszközök karbantartásával, felújításával kell ezt a hiányt pótolni, hogy a bányákban, a frontfejtéseken ne legyen hiány. Ebben van a támjavftóknak nagy feladatuk. — A kongresszus és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére az igények felmérésével alakítottuk ki a felajánlásunkat. Nem egy brigád kiugró eredményéről van szó, hanem a közös célról. Egyik brigád munkája a másikéhoz kapcsolódik, mint a láncszemek. Azt szeretnénk, ha az a láncszem, amit mi jelentünk ebben a versenyben,. mindenkor erős lenne. Reméljük, sikerül — mondta Tarjáni István. — A szorospataki délkeleti fronthoz a tervnek megfelelően biztosítjuk az acéltámo- kat, süvegeket. Ugyanezt az új ménkesi frontra is — olvasható a felajánlásból. Bakos Gyula műhelyvezető viszont a következőket mondja: — Itt vannak a különböző méretű, kijavított tárnok, süvegek. Ma is kiszállítottak Kányásra, Ménkesre 60 darabot. Ahogy hozzák, úgy javítjuk, felújítjuk és amikor kell, visszaadjuk. Jelenleg 160 acél- tám vár csak javításra, a többi kész. Ez négy napi munka. — GSZK—8-as típusú hidraulikus támból Szorospatakról 135 darabot hoztak revízióra. Korábban visszadtunk már 80 darabot. Ez is folyamatos munka. A hidraulikus tárnoknál újítást alkalmazunk. A süveghez csatlakozó fej ezeknél a tárnoknál eredetileg két bütykösre készül. Ha az egyik letörik, már selejtezni kell, mert hegesztéssel nem felel meg a biztonsági követelményeknek. Tábori László brigádvezeő és Bata Imre brigádtag újítása, hogy a hagyományos valenttám 4 bütykös koronáját használatba vétel előtt felhegesztik, így megelőzik a törést. Négy ilyen tám van próbán és megérkezett már a Bányászati Kutató Intézet szakvéleménye is. Nagyon jónak értékelik at újítást — mondta Bakos Gyula. A felajánlások között újítások is szerepelnek. Ilyen a támelőfeszítők felújítására vonatkozó is. A fedélrész újra gyűrűzésével megoldották ezt a régi problémát. — Átalakításokat is végzünk. Az elhasználódott hosz- szabb acéltámokból kisebb méretűt készítünk, ezzel újat helyettesítünk. Korábbi gyakorlat szerint ezt a 470 darab elhasználódott acéltámot selejtezték volna — újságolják. A brigád nem fél az igényektől. Soron kívül gyárt 400 darab „Z” papucsot az elővá- jások biztosításához. Részt vállaltak a kötélpálya automatizálásából. A ménkesiek június közepére kérték a szükséges láncot. Már legyártották a láncszemeket, tehát nem lesz akadálya annak, hogy a fél év végére a ménkesi kötélpályái csille feladást automatizálják. A versenyben viszont nemcsak ezeknek az igényeknek a kielégítésével számolnak. A jobb munka- szervezéssel annyi szabad kapacitást is biztosítanak, ami elegendő lesz 600 ezer forint értékű idegen megrendelés teljesítésére, a gépüzem árbevételének növelésére. B. J. A Somoskőújfalui községi pártbizottság hét alaoszerve- zet munkáját irányítia. A pártbizottságnak 21. a végrehajtó bizottságnak hét tagja van. míg a párttagok száma jóvpl meghaladja a kétszázat. Nagy a terület, sok a bejáró dolgozó az alaeszervezetekben különböző foglalkozású nők és férfiak vannak. Van közöttük termelőszövetkezeti tag. erdész. vasutas, vámőr, pedagógus és alkalmazott. Talán ebből adódott, »hogy a felsőbb pártszervek határozatai után kissé nehezebben indult a pártbizottság területén a tag- felvételi munka. Nehezebben mindaddig, amíg megtalálták a helyes utat. Ennek pedig az az eredménye, hogy míg tavaly 11, addig az idén eddig újabb hét párttaggal erősödtek az alapszervezetek. Összesen közülük 14 fizikai munkás! Ma már elmondható, hogy hatékonyabb, tartalmasabb lett a tagfelvételi munka. Jó módszerek A határozat után a pártbizottság, illetve a végrehajtó bizottság mellett három főből álló pártépítési bizottságot hoztak létre Somoskőújfaluban. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy az alapszervezetekkel közösen mérje fel: kik azok a párton- kívüli dolgozók, akik egyetértenek a párt politikájával, támogatják annak megvalósítását, s kiállnak mellette, vagyis felkészültek arra. hogy párttagok lehessenek. Ilyen alapos munká után az alapszervezetekkel közösen javasolják a végrehajtó bizottságnak az új tag felvételét. s mindjárt indokolni is tudják: milyen munkát végzett eddig az új tag. miért javasolják felvételét. És amit még meg kell jegyezni: a bizottság tagjai minden esetben beszélgetnek azzal a dolgozóval, aki kéri felvételét a pártba. Az pedig külön is ió dolog, hogy Somoskőújfaluban a tagfelvételi munka a járási pártbizottság területfelelősének egyetértésével történik! Dogok és kötelességek Amikor a Somoskőújfalui községi pártbizottság, és a hozzá tartozó hét alaoszervezet megtárgyalta a tagfelvételi munka helyzetét, a párt munkásjellegének erősítését. azt is kimondták, hogy lényegesen növekedjék az alapszervezetek. a taggyűlések felelőssége. Az alapszervezetek így végzik munkájukat. Ma már nem lehet olyan úi párttaggal találkozni az alaoszer- vezetekben, akik ne ismernék jogaikat, kötelességeiket. ne lennének tisztában a szervezeti szabályzatban foglaltakkal. Hiszen az az első. hogv a felvételüket kérőket az alapszervezetek oártmunká- val bízzák meg. s jobban megismertetik a rájuk háruló feladatokkal, kötelezettségei-c- kel. Tudják, hogv mennvi tagdíjat kell fizetni, hogy szervezeti életet kell élni. segíteni a tömegszervezetek munkáját, részt venni a oárt- rendezvénveken. kötelessége partmegbízatást végezni. a végzett munkáról taggyűlés előtt számot adni. Ajánlók felelőssége Az alapszervezetek a határozat megjelenése után számba vették azokat a iól dolsoT zókat. akikkel erősíteni lehet a párttagság sorait, s akik a legtöbbet tettek, vagy tesznek. azok jönnek számításba. Ez azonban nem csökkenti az ajánlók felelősségét. Az alapszervezet vezetősége még a vezetőségi ülés. illetve a taggyűlés előtt beszélget a felvételt kérővel, és az aiánló- val egyaránt. Felhívják az ajánlók figyelmét arra. hoav a tagfelvétel után sem szűnt meg a felelőssége. Kötelessége a párttag munkáját, életét, magatartását, politikai helytállást szükséges figyelemmel kísérni. Természetesen a községi pártbizottság, illetve a végrehajtó bizottság egv tagja is beszélget a felvételt kérővel, az ajánlókkal, de kérik a munkahely, a társadalmi. vagy tömegszervezet véleményét is a felvételt kérő munkájáról, társadalmi tevékenységéről. Ahhoz pedig valamennyi alapszervezetbe.') ragaszkodnak, hogy a KISZ- korosztályúnál az egyik »’án- ló a KISZ-taggyűlés lesven! Új módszerként jelentkezik a pártbizottság tagfelvételi munkájában. hogy arra törekednek: az új ’ felvételeseket a megerősítéskor behívják a végrehajtó bizottság elé. s ott is beszélgetnek vele. Azonnal párlmunka Arról már volt szó. hosv a Somoskőújfalui községi párt- bizottsághoz tartozó alaoszer- vezeteknél a tagfelvétel előtt partmunkával bízzák mes a jelentkezőt. Az így végzett munka nagy súllyal ésik latba a felvételnél. A felvétel után a taggyűlés szinte azonnal megbízza az új tagot Pártmunkával. Persze nem mindjárt oártcsooortbizalminak választják, hanem elsősorban a mozgalmi életben — a KISZ-ben, tanácsban, tömes- szervezetŐen — kell bizonyítania. Ezt a pártmunkát pedig a taggyűlés adja az úi tag számára, az elvégzéséről is a taggyűlésnek kell beszámolni. 1 Somoskőújfaluban tradíciója van a munkásmozgalomnak. a pártéletnek. A munkásokra támaszkodva őrzik ezt a hagyományt, amelv kötelezi őket a oártéletben. Somogyvári László Géppel egyengetik a nyomástól eldeforinálódott acélsüveget. Bangó Zoltán, Lipták János egyengető gépnél és Tóth László az Fotó: Fodor 4z érem két oldala A mezőgazdasági termelés nagy ütemű fejlődése, a gazdálkodás színvonalának emelkedése fokozott követelményeket támaszt az ügyvitelben és számvitelben dolgozó szakemberekkel szemben is, Az utóbbi évek tapasztalata, hogy a könyvelések nem tudták követni megfelelően a vállalati gazdálkodás korszerűsítésével járó változásokat. A gazdasági számvitel nem mái, mint az anyagi javak módosulásainak szervezett megfigyelése, mely a mezőgazdaságban is a termelés fejlődésével párhuzamosan jött létre. A Cserhát és Karancs Hegyvidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a közelmúltban megvizsgálta: milyen szintű a salgótarjáni, pásztói és szécsényj járásban az ügyvitel, a számvitel helyzete. A felmérések több hiányosságra derítettek fényt. A 41 tagtermelőszövetkezetben 369-en dolgoznak az ügyvitelben, zömmel nők. Az iskolai végzettséggel kapcsolatos felmérés nem sok derűlátásra ad okot. A 41 főkönyvelőből egyetemi végzettséggel hárman, érettségivel 25-en rendelkeznek, s tizenhármán pedig érettségi nélkül vezetik a számviteli munkát. A beosztott dolgozóknál az arányok ennél is rosszabbak. Közöttük egyetlen főiskolát vagy egyetemet végzett könyvelő sem található. Sokan még a minimális számviteli tanfolyamok elvégzését igazoló oklevelet sem tudják felmutatni. A tárgyi feltételek sokat javultak, a számvitel gépesítésére azonban csupán tíz gazdaságban történtek kezdeti lépések. Éneikül nehéz elképzelni a számviteli dolgozók munkájának korszerűsítését, az üzemi igények széles és gyors információkkal való segítését. Alapvető probléma, hogy a szövetkezetek többségénél az ügyvitelszervezésre kevés gondot fordítanak. Az alapadatok rendszerezésében, feldolgozásában alig léptek előre. A döntésekhez szükséges valamennyi adatot nem bocsátják a vezetők rendelkezésére, holott erre szinte valamennyi helyen mód van rá. Az „érem” másik oldala: a tsz-ek egy részénél még ezeket az adatokat sem igénylik, s így az ügyvitelben dolgozók sokszor nem látják munkájuk célját. Az Igények és lehetőségek összehangolására sokkal nagyobb gondot keli fordítaniuk a szövetkezetek vezetőinek, hogy a szám- és ügyviteli munkát az ott dolgozók ne felesleges bürokratikus formaságnak, hanem a termelés egyik segítőjének tekintsék. Előfordul, hogy a főkönyvelő elaprózza munkáját, elvész a részletekben. Ennek okai között szerepel sok helyen a beosztottak alacsony iskolai végzettsége, az üzem méreteihez képest kicsi ügyviteli létszám, de van példa rá, hogy mindezt a beosztottakkal való bi zalmatlanság eredményezi. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben Nógrád megye termelőszövetkezeteinek főkönyvelői. Állandó fejtörés, hogy hogyan lehetne pár százezer forintot előteremteni. Ez időnként a munka rovására megy, aim. rad a vezetői ellenőrzés, a közgazdasági elemzés. Er pedig hibás döntésekhez vezethet. Az ügyvitel és számviteli munka hatékonyabbá való tétele érdekében nagy szükség van hozzáértő, a megfelelő végzettséggel rendelkező szakemberekre. Sajnos a tsz-ek nem bővelkednek közgazdasági szakemberekben. Talán nem ártana jobban odafigyelni a káder- utánpótlás tervszerű biztosítására. Felvetődik a számviteli dolgozók szakmai tovább képzésének fokozása, s nem ártana sűríteni a tapasztalatcseréket különösen azokon a helyeken, ahol jó módszerek honosodtak meg. A termelőszövetkezetek számviteli, ügyviteli munkája kétségtelen, sokat fejlődött az elmúlt néhány év alatt. Ahhoz, azonban, hogy lépést tudjanak tartani a termelés fejlődésével, jól szolgálják a döntések előkészítését, a mai állapot kevés. Sz. Gy.
