Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-05 / 129. szám

Tékox’ds és takarékos |2.) Tegnap értékeden — ma kincs Lassan két évszázada lesz, hogy 1789-ben felfedezték az uránt, ám hosszú időn át értéktelen, semmire nem jó ércnek tartották. Csupán né­hány évtizede vált kinccsé, a magenergia forrásává, s még becsesebb lesz a követ­kező évtizedekben, A kőolaj­ra rálelő ember évszázado­kon át nem tudott mit kez­deni a sűrű folyadékkal... Ahogy a technika fejlődik, úgy változik az anyagok ér­téke, felhasználhatósága. TÖRÖTT ABLAKOK Általában. A világpiacon. Nagy tételekben. De konkré­tan, az egyes emberek sze­mében, a mindennapokban? Járjuk végig egy új lakóte­lep épülő házait. Számoljuk a betört ablakokat.. . Ha­zánkban 12—13 millió négy­zetméter síküveget használ­nak fel esztendőnként. Becs­lések, valamint vizsgálatok tanúsítják; a teljes mennyi­ség 10—15 százaléka pazar- lódik el. szakszerűtlen szállí­tás, tárolás, felületes vágás stb. miatt. Mert rendben van, nyitva hagyta a gyerek azi ajtót, a szél bevágja, be­töri a lakásban az ablakot. De rendben van-e, hogy az átadás előtt sok helyen szin­te újraüvegezik a lakóháza­kat, ipari, mezőgazdasági épületeket? Apró példa a törött ablak. Ezer' ilyen apró példa van. Tavaly egy hektár mezőgaz­dasági területre — ható­anyagban számítva — 216 kg műtrágya jutott. (1950-ben hat kg.) S mennyi ömlött ki tárolás,' töltés közben, meny­nyi szóródott el az árokpar­tokon? Pedig mennyi munka, energia rejlik egy mázsa mű­trágyában? LASSÚ ÉBREDÉS Ismeretesek az iparban a nagy pontosságú — precíziós öntés, a sajtolás. a porkohá­szat különböző korszerű el­járásai. Mégis, tavaly a fel­használj; hengerelt acél 42 százaléka — az alakítás, a forgácsolás során keletkező Veszteségek miatt — hulla­dékba került! Holott egy ton­na nyersacél előállításához csupán kohókokszból 650 kg kell. Azaz nemcsak az acél pazarlódik, hanem vele sok­minden más úgyszintén. Las­sú az ébredés abból az álom­ból, hogy olcsó az anyag. S még, ha az is drágává — az indokoltnál mindenesetre drágábbá — válik a termék. Hiszen ami veszendőbe ment, azt is meg kell fizetnie va­lakinek. A valaki a felhasz­náló, a fogyasztó. Azaz a társadalom. Mert hol terme­lők, hol fogyasztók vagyunk. S ezért a közösségi tudat kifejezője is az, miként bá­nunk a ránkbízott javakkal. Napjainkban Magyaror­szágon a polietilén fölhasz­nálása ötvenszerese az 1960. évinek. Tizenkét hónap alatt 18—20 ezer tonna réztermék áramlik be a gazdaság vér­keringésébe. Fenyőfűrész­áruból nem kevesebb, mint 1,3 millió köbméter kell ugyanennyi időre. Csak utób­binál maradva: látjuk a földbe taposott, gépkocsik által sárba gyúrt deszkákat? Az idő kényére hagyott zsa­luzatokat? A méternyi „hul­ladékokat”? Látjuk. És nem fáj? A magunké vész el! Jól van, takarékoskodjunk. Hol, ki kezdje? Frázis lenne, hogy mindenki a maga he­lyén? Az anyagokkal való ésszerű gazdálkodás föltéte­lezi az értékelemzést, a ter­vezői, szerkesztői munka fejlesztését, a technológiai fegyelem szigorú betartását. Azután a kellő anyagellátást — a kényszerhelyzetek elke­rülését és elszámoltatást, a méretoptimalizálást.. , s per­sze olyan árakat, amelyek nem 1 teázik olcsóvá a vállalat számára azt, ami a népgaz­daságnak drága! MEGVETTÜK, ELDOBJUK Van olyan vevő, aki be­megy a boltba, megvásárol valamit, kilép az utcára, s eldobja a portékát? Oktalan­nak tartanánk. Tavaly 3,7 millió tonnára rúgott a vas­érc-behoztal. Főként a kor­szerűtlen feldolgozás miatt, hozzávetőleg húsz százalékát dobtuk el... 901 ezer tonna kenyér, 2,1 milliárd péksü­temény fogyott. Óvatos becs­lések szerint is ennek negye­de szemétbe került, állatok­kal etették meg. .. 1968. és 1973. között a mo­sott gyapjú világpiaci ára a kétszeresére növekedett. Két esztendő alatt a legfon­tosabb nyersanyagok tőkés világpiaci ára annyival emel­kedett. mint előtte negyven év alatt összesen! Van per­sze ebben spekulációs törek­vés is, ám nyomatékos fi­gyelmeztetés ugyancsak. A föld kincseit herdálni vétek. AZ ÉRDEKEK TALÁLKOZNAK A textiliparban alapvető fordulatot hozott a szinteti­kus szálak feldolgozása. A pamutfonásnál például a hul­ladékveszteség 5—30 százalék között mozog, a szintetikus szálaknál ennek tizede. Ugyanakkor lehetővé. vált olyan gépek alkalmazása, melyek munkasebessége többszöröse a hagyományo­saknak — a szintetikus szál szakítószilárdsága, egyenle­tessége jóval nagyobb —, a fonás, szövés, kötés, hurko- lás valamelyikének elha­gyása, az automatizálás gyor­sítása, a kikészítési művele­tek összevonása stb. Takarékosság tehát, ha a szintetikus szálak aránya 35 százalékra növekszik 1980-ra, hazánkban a textilipar ösz- szes szálasanyag-felhasználá- sában, s ugyanakkor a fo­gyasztói igényekkel, a divat korszerű irányzataival is ta­lálkozik e közvetett takaré­kosság. S ilyen lehetőségeket nagy számban kínál föl a nemzetközi munkamegosz­tás, a tudományos-technikai fejlődés. Most már csak az a kérdés, élünk-e azokkal? Mészáros Ottó (Következik: Elégetni vagy megenni?) Szorgos munka a haiarbau Az egyházasdengelegi ter­melőszövetkezetben nagy szorgalommal végzik az időszerű mezőgazdasági munkákat. A közös gaz­daság főagronómusa sze­rint a legfontosabb fel­adat 238 hektárnyi terü­letről betakarítani a lu­cernatermést. Ezt a mun­kát gépesítették, ehhez igazították a munkaszerve­zést. Ha az időjárás közbe nem szól, akkor a hónap végéig befejezik a lucer­na betakarítását. Ezzel egyidőben vegy­szeres gyomirtást végeztek az új vetésű, 125 hektár­nyi lucernásban. Cukor­répát 52 hektáron ter­mesztenek, melyből 24 hektáron vegyszeres gyom­irtást- és gépi művelést, betakarítást alkalmaznak, 28 hektáron pedig a ha­gyományos művelést foly­tatják; asszonyok művelik részesként. Jelenleg a cukorrépatáblák egyelését végzik. Kukoricából száz hek­tárt vetettek, a vegyszeres gyomirtást befejezték. Jó termés ígérkezik málnából. A terméskilá­tás a tervezettnek megfe­lelően alakul, eléri a 65 mázsát hektáronként. Sza­móca 9 hektáron díszlik, melynek termését a duna­keszi hűtőházba szállít­ják. Megnövelték a dohány területét. Aj tavalyihoz viszonyítva 2,5-szeresére. Az idén 23 hektárról ta­karítják be a termést. A palántázást géppel végez­ték. Nagy örömükre meg­érkezett a megrendelt kombájn is. Igaz, egy ki­csit késve, mert a palán­tázást már befejezték, de a többi munkálatokat már az új géppel végzik el. Tartalmasabb, színvonalasabb Kollektív szerződések és az üzemi demokrácia A Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöksége nemrég tárgyalta az immár harmad,- ízben lezajlott kollektív szer­ződések elmúlt évi végrehaj­tásáról szóló beszámolót, és az 1974. évi módosítások tapasz­talatait. Ez a beszámolási rendszer eredménnyel járt. Ennek so­rán azt vizsgálták, hogy a kollektív szerződések előírá-, sai és annak végrehajtási el­vei, mennyiben segítették a termelési, gazdasági célkitűzé­seket, ezzel összhangban mi­ként javult a dolgozók mun­ka- és életkörülménye. A be­számoló és a módosítás terve­zetének megvitatása a dolgo­zókkal újabb lehetőséget biz­tosított az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséhez. Az elnökség szerint az élői ző évhez viszonyítva jelentős fejlődés következett be. A vál­lalatok döntő többségénél a beszámolók a jogszabályokban meghatározott határidőn be­lül, március 31-ig elkészültek. Fejlődött ezek színvonala. Ál­talában átfogóan, a kollektív szerződés felépítését követve, egyes kérdéseket részletesen taglalva elemezték a végre­hajtást. A tárgyalt kérdések közül a legnagyobb érdeklődést a bér- fejlesztés, a részesedési alap felhasználása, a túlóra-gazdál­kodás, a béren kívüli juttatá­sok, a szocialista munkaver­seny, a törzsgárdatagok erköl­csi és anyagi elismerésének kérdései váltották ki. A vállalatok többsége saját forrásból, a kollektív szerző­désben előirányzott mértéket meghaladó, vagy az abban foglaltaknak megfelelő bérfej­lesztést hajtott végre. Az 1973-as, valamint az előző évek tapasztalatai azt mutat­ják, hogy sok helyen a fejlesz­téskor rdí terveznek, nem mé­rik fel a reális lehetőségeket, nincs meg az összhang a ter­melési, gazdasági célkitűzé­sekkel. Az utólagos vállalati eredménytől függő elismerés a helyes ösztönzőerőt csak rész­ben pótolja. Jó viszont, hogy a munkások saját forrásból származó béremelkedése dina­mikusabb volt, mint az összes foglalkoztatottaké. A részesedési alap felhasz­nálása a tervezett szerint ala­kult, annak ellenére, hogy a nyereség növekedése az elő­írtat meghaladta. A bázishoz viszonyítva csak kismértékben emelkedett az ösztöndíjakra, a munkaversenyben résztvevők anyagi elismerésére, a nagy- családosok segítésére felhasz­nált összeg, többet fordítottak viszont a munkások lakásépí­tésének támogatására. Jelen­tős intézkedések történtek a fiatalok helyzetének javításá­ra. A fejlődés ellenére még mindig gyakran megsértik a kollektív szerződés előírása­it, a túlóráknál, a tiltott mun­kakörben foglalkoztatásnál, a szabadnapok és pihenőnapok kiadásánál. A kétségtelen fejlődés elle­nére még akadt olyan válla­lat, üzem, ahol a beszámolói tevékenységgel összefüggő tar­talmi munka elmaradt a kö­vetelményektől. Nem adtak át­fogó képet, hanem csak egyes részkérdéseket emeltek ki és tárgyaltak. Volt olyan beszá­moló, amely nem felelt még a jogszabály által előírt köve­telményeknek; egy-két olda­lon próbálta gondatlanul, fe­lelőtlenül elemezni az elmúlt évi tevékenységet. Akadt né­hány olyan gyáregység, illetve telephelyi vezető, akiket a megyén kívüli nagyvállalati beszámoló megvitatására nem hívtak meg. A kedvező változásokban szerepük van a vállalati szak- szervezeti tanácsoknak, szak- szervezeti bizottságoknak. Ez irányú tevékenységüket jónak ítélte az elnökség. 1 Néhány gyáregység kivéte­lével véleményezték az igaz­gatói beszámolót és állást foglaltak. Több helyütt kiegé­szítették, felvetettek több olyan hiányosságot, amellyel a vállalati értékelés nem foglal­kozott. Határozataikban, ál­lásfoglalásaikban nőtt a kriti­kai észrevételek száma. Az üzemi demokratizmus erősödését szolgálta, hogy a beszámolókat eltérő módon és tartalommal vitatták meg a dolgozókkal. Legtöbb helyen brigádonként, bizalmicsopor­tonként, kisebb termelési egy­ségenként foglalkoztak a vég­rehajtással. Másütt összevon­tan termelési tanácskozások keretében, vagy küldöttérte­kezleten oldották meg a prob­lémát. Előfordult, hogy csak a módosításhoz kértek javasla­tot, a beszámolót nem terjesz­tették vitára. Általában ott volt aktív az eszmecsere, ahol a dolgozókat felkészítették erre, az írásos anyagot időben megkapták, megvitatták. Igen sok észrevé­tel, hasznos javaslat született, ezeknek 30—40 százalékát a módosításoknál felhasználták. Ez utóbbiakat a vállalatok többsége az előírt határidőn belüj készítette el. Minden területen újra sza­bályozták az egy évre szóló gazdasági eredményektől füg­gő kérdéseket. Többhelyütt. rendezték a közelmúltban megjelent központi rendelke­zésekből adódó változásokat, és a beszámoló megvitatása­kor felmerült kérdéseket. Igyekeztek a lehetőségek­nek megfelelő mértékben bő­víteni a juttatásokat. Több pénzt irányoztak elő a mun­kaverseny legjobbjainak, a törzsgárdatagoknak a jutal­mazására, a lakásépítés támo­gatására. Több új intézkedés szolgálja a fiatalok, nők hely­zetének további javítását, a munkások képzését, tovább­képzését. Az elnökség a további elő­relépés érdekében szükséges­nek tartja, hogy a megyén kí­vüli központok, gyáregységek és telephelyek között tisztá­zódjanak a ma még vitás kér­dések. Állásfoglalása szerint nagyobb jelentőséget kell kap­nia a tervszerű és reális bér- fejlesztésnek, a munka sze­rinti elosztást helyesen tükrö­ző bérpolitikának. Fontos az utóbbi évek párt- és kormány- határozatainak megvalósítása, az ezt elősegítő anyagi támo­gatások módjának, ^mértéké­nek helyes szabályozása. Az új kollektív szerződések a rö­videsen elkészülő vállalati, kö­zéptávú tervekre épülnek. En­nek érdekében az alapszerve­zeteknek hasznosítani ok kell az elmúlt évek tapasztalatait. A munka színvonalának ja­vítása céljából szükség' van a tennivalók differenciálására. Ezt az egyes szakmák megyei és központi elnökségei, az SZMT, a következő év és évek felkészülési időszakában el­végzi. Nagy Oszkár SZMT-titkár ■■-V^WV\OAi^/Wl<n/WWWWV'i/VVVVW" ' '■ ■ -w* Ha kiváló szocialista bri­gád után érdeklődik valaki Balassagyarmaton a Fém­ipari Vállalatnál, azonnal Lotharidesz Imre brigádja kerül szóba. Érthető is, hisz’ eddig 11-szer nyerték el a megtisztelő címet, s a mun­kaverseny terén általában az első helyezést kapták meg. Lenin nevét viselik, s a vál­lalat 16 szocialista kollektí­vájából ők tavaly is, az idén is a legkiválóbbak voltak. A brigádvezető már 20 esz­tendeje dolgozik a vállalat­nál, igaz sok átszervezést és névváltozást élt meg a vál­lalatnál. Ifjúsági brigádot alakított először, kezdetben; lassan persze elszállt az idő, de a fiatalok maradtak kö­rülötte. A 20 fős brigádból most is 11 KISZ-tagot szá­molnak, s közülük sokan ve­zetőségi tagok is. Persze van, aki a falujában végzi a kö­zösségi munkát. A brigádve­zetőnek azonban itt akad gondja. Benne van már a vérében: 1959-től 10 éven ke­resztül párttitkárként dolgo­zott, most meg a városi párt- bizottság tagja. Hát, szó­val: vezető típus. — A többiek? Valameny- nyien szakmunkások. „Itt szabadultak a kezem lati, értek is a nyelvükön!” — büsz­kélkedik Lotharidesz Imre. „így aztán amit lehet, kiho­zok belőlük. Talán ezért is lettünk kiválóak!” És ami a vállalatot illeti: A Magyar Alumíniumipari Tröszt számos vállalata kö­zött a balassagyarmatiak vé­geztek a szocialista munka­versenyben az első helyen! Ilyen brigádokkal persze könnyű megnyerni a verse- nveket! ötödik éve párttag és munkás­őr már Pleva Lajos. „Három és fél ezer forintot szoktam haza­vinni, hadd teljen minél jobban a családomnak. Mert van ám nekem egy 5 éves Mariann ne- Csak pontosan, szépen. .. vű lányom is!” galma-ta a br'g' 'vezető fo­Lotharidesz Imre és Molnár István a tervrajzokban r:k magukat ((isme* Egy kis megbeszélés Kulcjsár József képriportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom