Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

Közművelődésünk távlatai A jövő közelebb van, mint, gondolnánk. Akik manapság az egyetemek és főiskolák népművelési tananyagával birkóznak, másfél évtized múlva közművelődésünk ..derékhadát” alkotják. Ja­varészt rajtuk áll vagy bu­kik: a nyolcvanas, kilenc­venes években a korszerű­ség jellemzi-e közművelő­dési rendszerünket, vagy sem. Ez, persze, nem utol­sósorban azon múlik, hogy ma helyesen készítjük-e föl őket a jövőre. Csakhogy a kellő fölkészítés előfeltéte­le : legalább többé-kevésbé reális elképzelés kialakítása a holnapról. Az életmód, a műveltség, a gondolkodás- mód várható magyarorszá­gi változásairól. Aligha kell bizonygatni, hogy erre korántsem csak a leendő népművelők oktatá­sa miatt van szükség. Sok­kal inkább azért, mert a művelődés állandó folya­mat. A társadalom szünte­len önmegújításának, szel­lemi kiteljesedésének folya­mata. Legutóbb az MSZMP Központi Bizottságának ülésén is szó esett a köz- művelődés jövőjéről. Sőt, az ülésen elfogadott határozat előírja: ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének 15 éves távlati tervét. Még­pedig nemcsak országos, s nem is csupán állami szin­ten. Hiszen a művelődés nem egyedül az állam gondja. Valamennyi társa­dalmi és tömegszervezet is felelős érte. Kézenfekvő, hogy nekik szintén ki kell alakítaniuk a maguk távla­ti elképzeléseit. Éppúgy, mint az irányításuk alatt álló helyi szervezeteknek. * Nem könnyű meghatároz­ni. miből induljunk ki? A józanság azt diktálja: reális lehetőségeinkből. Azaz, az előreláthatólag rendelkezésünkre álló anyagiakból. De ki tudná megmondani, hogy a követ­kező 15 év során miként nő nemzeti jövedelmünk, s eb­ből mennyi jut majd köz- művelődésre? Ez egyrészt óvatosságra int, másrészt pedig arra, hogy ne csak a nemzeti jö­vedelem alakulására ala­pozzuk elképzeléseinket. Az illetékes állami szer­vek — a többi között az Országos Tervhivatal és a Művelődésügyi Minisztérium vezetésével — már elkészí­tették az első tervtanul­mányt. Ez egyelőre nem­igen több gondolatébresztő vitaalapnál. Azt szeretnék, ha év végére nagyjából végleges formába önthet­nék. Addig a szakemberek még vitatkozhatnak rajta: vajon a következő másfél évtized során az a legész- szerűbb-e. ha a már meg­levő létesítményhálózat korszerűsítésére körülbelül ugyanannyit költenek, mint új létesítmények építésére; milyen arányban célszerű fölosztani az anyagiakat a különböző kulturális terüle­tek között A gazdaságirányítás re­formja _ a kultúra anyagi erőforrásainak hajszálereit is átrendezte. Most már nem az állam rendelkezik valamennyi, művelődésre szánt pénzzel. Tekintélyes összegek gyűlnek Össze a gazdaságosan dolgozó gyá­rakban, vállalatoknál, ter­melőszövetkezeteknél. Oly­annyira, hogy közülük egyik-másik — a szó anya­gi értelmében — kulturális „nagyhatalommá” vált. Szin­te közhely: egy nagyválla­lat, egy gazdag téesz szava szűkebb hazájában immár kulturális szempontból is perdöntő. S még inkább az lesz a jövőben. A közművelődésre jutó többletpénz túlnyomó része jelenleg nem az állami költségvetésből, hanem a részesedési alapokból szár­mazik; azaz amilyen mér­tékben erősödnek meg a termelőszövetkezetek, s gya­rapodnak a vállalatok, úgy nő az az összeg is, amelyet saját belátásuk szerint használhatnak föl. Éppen ezzel kapcsolatban lehet rendkívül hasznos szerepe az előrelátó ter­vezésnek. A népi ellenőrzés nem egy vizsgálata ugyan­is megállapította: a szóban • forgó anyagiak tekintélyes részét nem a legésszerűb­ben hasznosítják. Kulturá­lis címszó alatt olykor olyasmire is költenek, ami­nek nincs sok köze a mű­velődéshez. Nemcsak a hoz­zá nem értés miatt. (Bár az is elgondolkoztató: a vál­lalati. termelőszövetkezeti, kulturális alapok sorsáról gazdasági, nem pedig mű­velődési szakemberek hatá­roznak). A távlati terv elkészítése remélhetőleg változtat a helyzeten. Hiszen tervezni csakis együttesen lehet. Egy-egy helység közműve­lődési jövőjének fölvázolása elképzelhetetlen anélkül, hogy számba ne vennék az állami erőforrások mellett a helyieket is. „Közös kasz- szát” kell tehát csinálni, s előbb gazdálkodni. Ilv mó­don megszüntethető az anyagi erők szétforgácsolá- sa, jobban érvényesülhet a szakértelem. S szinte fölbecsülhetetlen: a kisüzemek, kisvállalatok is a jövő kialakításának ré­szeseivé válnak; nem azt ér­zik, hogy csekélyke pénzük­kel „úgysem lehet számot­tevő dologhoz kezdeni”. ★ Ügy tetszik, mindez még­iscsak amellett szól, hogy a magyar közművelődés hol­napja elsősorban az anyagi­akon múlik. Ez azonban csak féligazság. Különben mi magyarázná, hogy példá­ul a nagyjából azonos nem­zeti jövedelemmel rendelke­ző országok közművelődési rendszere többnyire egyál­talán nem hasonlóképpen fejlett. A nemzeti gazdagodás nem vonja maga után az egyes ember szellemi gazda­godását. Bár az tagadhatat­lan, hogy kedvezőbb körül­ményeket teremt hozzá. Ezekkel élni csöppet sem magától értetődő, s nem is egyszerű. Még szocialista társadalomban sem. A következő másfél évti­zed alatt ugyanis nálunk az anyagi jólét elérése szinte mindenki számára többé- kevésbé kézzelfoghatóvá vá­lik. A mi rendünk azonban nem békélhet meg azzal, hogy a gazdagodás során az emberek szemében a kultu­rális értékek másodlagossá váljanak az autó, a víkend- ház és társai mögött. Nyilvánvaló, hogy közmű­velődésünk távlati tervezé­sénél az életmód, az élet- szemlélet, az életkörülmé­nyek mind gyorsabb alak­váltásait is tekintetbe kell venni. A többi között a me­zőgazdaság technikai tökéle­tesítésének éppúgy megvan­nak a közművelődési követ­kezményei, mint például az ipar vidékre telepítésének. Hiszen az új ipari-gazdasági központok egyúttal sajátos arculatú kulturális közpon­tokká is válhatnak. S lakóik anyagi gyarapodása szellemi gazdagodással is párosulhat. Kell-e bizonygatni: ebben óriási szerepe lehet az okos, előrelátó közművelődési ter­vezésnek is. Veszprémi Miklós Palóc asszony Múzeum és honismeret A honismereti mozgalom eddigi eredményei és problé­mái országosan is arra hív­ták fel az illetékesek figyel­mét, hogy napjainkban is fontos teendők állnak mind a mozgalom, mind az azt irányítók előtt. A kezdeti ne­kilendülés után ugyanis visz- szaesés, legjobb esetben stag­nálás tapasztalható a mozga­lomban. Az eddigi munka legfőbb eredményének talán azt tekinthetjük, hogy olyan bázisok alakultak ki, ame­lyekre alapozva további ne­velési feladatokat lehet ered­ményesen megoldani. A honismereti mozgalom fel­lendítése érdekében hívta ösz- sze Szombathelyre a Művelő­désügyi Minisztérium múzeumi főosztálya és a Hazafias Nép­front Országos Elnökségének honismereti bizottsága azt az értekezletet, amely a Múzeum és honismeret címmel tár­gyalta a múzeumok és a moz­galom kapcsolatát, a múze­umok szerepét és jelentőségét, a múzeumi honismereti mun­ka társadalmi irányultságát. A kétnapos tanácskozás célja az volt, hogy a kialakított ál­lásfoglalás figyelembevételé­vel lehetőség nyíljon a mú­zeumok feladatainak kidolgo­zására. A vitaindító előadást Verő Gábor, a Művelődésügyi Mi­nisztérium múzeumi főosztá­lyának helyettes vezetője J ő érzés végignézni a csinos, diva­tos, üde színű kismamaruhákat az áruházakban. A sok szürke egyhan­gúság után végre a konfekcióipar sem feledkezik el a babát váró asszonyokról. Jó érzés volt látni azt a női pulóve­reket, blúzokat kínáló kirakatot is, amelybe fődíszül mózeskosárban alvó játékbabát helyezett el a kirakatren­dező. ■ És jó érzés volt olvasni azt az újság­cikket is, amelynek szerzője kifejtette, miért nem ért egyet az oly elterjedt és sokszor helyettesíthetetlen „terhes” ki­fejezéssel. Mert nem teher, sokkal in­kább örömvárás a kisbaba születésére készülni. Ezek persze csak jelek. Kísérőjelen­ségei annak, hogy a népesedéspolitikai határozat első gyümölcsei kezdenek be­érni. De nemcsak felszíni kísérőjelensé­gek jelzik a határozat első eredményei­nek érlelődését. Soha a megyében még annyi kismama nem jelentkezett a ter­hestanácsadókban, mint az idei eszten­dő első felében! Dr. Szabó Sándor területi szülészfő­orvos asztalán kész van már a statisz­tika. Ezek szerint az idei év első négy hónapjában a megye területén 1740 ter­hes asszony jelentkezett a tanácsadó­ban, szemben a tavalyi év hasonló idő­szakának 1284-es létszámával. Az emel­kedés meghaladja a 35 százalékot, s ez már igencsak tekintélyes növekedés. Különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük, hogy megyénkben a szülések szá­ma évek óta stagnál, itt-ott még csök­kent is. Az élen a salgótarjáni járás áll, a ter­hes jelentkezések itt több, mint 70 szá­zalékos emelkedést mutatnak. A megye- székhelyen ugyanez megközelíti a 46 százalékot; szintén a megyei átlag fe­letti az adat. Ismerve persze a lakás- építkezés gyors ütemét, a két gyermek vállalásának szinte általános gyakorla­vasArnapi jegyzet ÖRÖM ÉS GOND tát, s a „vállalkozások” javarészt most esedékes beérését — adott a magyará­zat is. Ellenpontként említhető viszont Ba­lassagyarmat város, ahol a terhességek száma csupán 12 százalékkal növekedett az év első négy hónapjában, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva. Az átlag alatti a pásztói járás is, az emelkedés csak a 17 százalékot közelíti meg. Számtalan újságcikk, előadás, kiad­vány foglalkozik a művi terhességmeg­szakítások hátrányaival, veszélyével. Érvénybe lépett az eddiginél szigorúbb és határozottabb abortusztörvény. Ha­tálybalépése óta nem sok idő telt el, az eredmény azonban alighanem megha­ladja a legvérmesebb várakozásokat is. Az idei év első négy hónapjában me­gyénkben 826 alkalommal végeztek mű­vi terhességmegszakítást, szemben a ta­valyi 1444-gyel! Az abortuszok számá­nak csökkenése megközelíti a 43 száza­lékot ! Különösen érdekes a tény, ha a ter­hességekkel összefüggésben vizsgáljuk. A tavalyi esztendő első négy hónapjá­ban 1284 terhességre 1444 abortusz ju­tott, idén fordult á kocka, 1740 terhes­ségre jut a 826 művi terhességmegsza­kítás. Az abortusz bizottságok szerint a szá­mok ilyetén alakulása nem az ő szigo­ruknak tudható be. A bizottságok nem utasítottak vissza annyi kérelmet, hogy az magyarázatul szolgálhatna. Inkább az az igazság, hogy az érintettek tudo­másul vették az új rendeletet, s aki visszautasításra számított, eleve fel sem kereste a bizottságokat. S kezd már beérni a nem kívánt ter­hességmegelőzési módszereinek propa­gandája is. A nők egyre kevésbé folya­modnak már a durva és veszélyes be­avatkozáshoz, a megelőzés veszélytelen módszerei egyre nagyobb tért hódíta­nak. Évről évre növekszik a fogamzás- gátló tabletták keletje. Bizonyítékul áll­jon itt a gyógyszertárak statisztikája. 1969-ben, a tabletta forgalombahoza- talának évében a megyében 17 490 do­boz tablettát adtak el a gyógyszertárak­ban. 1970-ben 29 140 dobozzal, ’71-ben 40 090 dobozzal, ’72-ben 51 052 dobozzal, 1973-ban pedig már 79 130 dobozzal. Az Infecundin, illetve a Bisecurin forgal­ma különösen a tavalyi év utolsó ne­gyedévében ugrott meg, amikor a köz­vélemény már ismerte a népesedéspo­litikai határozatot. A salgótarjáni nővédelmi''- tanácsadó forgalma minden esztendőben emelke­dik. A lassan kialakulóban levő gyer­mekkultusz hatásá kezd itt is érezhető­vé válni. Eleinte elsősorban fogamzás- gátlással kapcsolatos tanácsokért kopog­tattak ajtaján. Most egyre több házas­pár lép be a tanácsadóba ezzel a kérés­sel: — Nincs gyermekünk. Segítsen, dok­tor úr! [%/B indez szép és örvendetes. Az örömhöz azonban gond is társul. Mert ha a szülési kedv növekedése to­vábbra is ilyen ütemű lesz, erre a kór­házak szülészeti osztályainak is fel kell készülniük — az eddiginél nagyobb ágyszámmal. Elsősorban a salgótarjáni megyei kórháznak, ahol már most is szűkös az ágylétszám. De ez már a kellemesebb gondok kö­zé tartozik. Szendi Márta tartotta. Előadásában méltat­ta a mozgalom eredményeit, és — ahogy ez lenni szokott — hosszasabban időzött a problémáknál, az aktuális tennivalók felsorolásánál. Szólt arról, hogy a jelenlegi stagnálás nem jelenti azt, hogy a mozgalom az eddigi­ekben nem ért el kimagasló eredményeket, de ha megta­láljuk a helyes módszereket, erről az alapról indíthatjuk újra a mozgalmat, Eddig is támogatták a múzeumok az igen jelentős mozgalmat, és a mozgalom is sok segítséget adott a múzeumoknak. A jövőben még szorosabb együttműködés szükséges, mert a múzeumok tömegbá­zisa csak így szélesedhet. Ezután elemezte az egyes tudományágak részvételét a mozgalomban. Legrégebbi múltra a néprajz tekinthet vissza: ebben az évben hir­dettük meg 22. alkalommal a néprajzi pályázatot. A pályá­zók és a gyűjtők köre itt a legszélesebb, és a tudomány itt köszönhet legtöbbet az amatőröknek. Nem sokkal marad el mögötte a régészet, régi múltunk emlékeivel. Ugyanakkor itt találkozha­tunk a legtöbb veszéllyel is, mert kiemelve a tárgyakat eredeti környezetükből, na­gyon kevés a lehetősége az azonosításnak, amely elenged­hetetlen követelménye a tu­dományosságnak. Végezetül szólott az előadó arról, hogy a mozgalom és a múzeumok kapcsolatának szorosabbá té­tele érdekében szükséges a múzeumok tárgyi és személyi fejlesztése. A hozzászólások többsége aggódva szólt a jelenlegi helyzetről. Felhívták a figyel­met arra, hogy a múzeumok­nál igen nagy gondot jelent a továbbképzés, mert nem rendelkeznek olyan technikai kapacitással, amely lehetővé tenné a tárgyak megőrzését, restaurálását. A mozgalom további fejlődése nehéz hely­zet elé állítja a múzeumokat. Azt igényelték, hogy a „hon­ismereti szemlélet” legyen uralkodó mindazoknál, akik valamilyen szinten foglalkoz­nak a mozgalommal. Az ér­tekezlet egyetértett, állást foglalt abban a vonatkozás­ban, hogy napjaink valósá­gának nagyobb teret kell kapnia a mozgalomban, és szélesíteni kell a benne részt vevő tudományágakat is. A helytörténetírásnak nem csak az események szűkszavú le­írásával kell a nevelés egyes ágait szolgálni, hanem be kell kapcsolnia a környező valóság minden egyes össze­tevőjét. A sokirányú és bőséges feladatok közül csak a né­hány legfontosabbat emelem ki. Mindenekelőtt az új- és legújabb kor irányába kell tá­gítani a mozgalmat. (Politika- történet, munkáséletmód stb) A természettudományos pro­filnak, kutatásnak is helyet kell kapnia a honismeretben, végül, de nem utolsósorba™ a múzeumi ismeretterjesztés, közművelődés szélesítését kell szorgalmaznunk. Az aprólékos feladatokat itt nem említem, de a konferencia egyetértett abban, hogy ezeket a hétköz­napok tennivalói között kell megoldani. Az országos konferencia számos aktuális és távlati feladatot határozott meg a megyei múzeumokra vonatko­zóan is. Gondolok itt elsősor­ban a társadalmi bázis nö­velésére, a jelenleg is tevé­kenykedő aktivisták intenzí­vebb segítségére. Nógrádban is eredményesen tevékenyke­dett a mozgalom, nélküle talán nem jöhetett volna lét­re az a tudományos tevékeny­ség, amelyet a megyei mo­nográfia reprezentál. De számos más eredményét is felsorolhatnánk (ré­gészeti leletmentések, pályá­zatok, falukrónikák stb), ehelyett azonban hasznosabb, ha megyénkben is áttekint­jük a legfontosabb tennivaló­kat. A legújabb kor kutatásában megyénk már eddig is elis­merésre méltó eredmények "t ért el. Az amatőr kutatók a középiskolák és szakmun):' képző intézetek ifjúságé bevonásával ez az eredmé • még fokozható lenne. Ja tanunk kell a honismer mozgalom irányításával fe lalkozó társadalmi és törne? - szervezettek, valamint a n velődési intézmények közö' i koordinációt. Helyes lenne, 1 > közösen tudnánk biztosítani ■> társadalmi aktívák képzésé', továbbképzését, mind meg' i szinten, mind az országos, \c • más megyékben levő szerve­zett formákon keresztül. Ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulójához közeledve igen fontos, hogy az előke­rült tárgyak, emlékek és do­kumentumok a jövő számára is megőrződjenek, amelyek­hez a múzeumi szervezet sok segítséget tud nyújtani. A jövő évi pályázatok (elsősor­ban a helytörténetiekre gon­dolok) előzetes segítését rr ■ • most meg kellene kezdeni, s helyes lenne, ha az országos­hoz hasonlóan megyénkben is differenciálnánk, rendez­nénk a pályázatok ügyét. Meg kell vizsgálnunk a hon­ismereti szakkörök helvze' '* és a további fejlesztés' megfelelő szakmai-m szertani segítséget kell r - nunk. mivel megyénk' í ezek lettek a mozgalom alap­egységei. Mindezekről a feladatokr >1 a Hazafias Népfront meavei bizottsága mellett működő honismereti bizottság alak’ ’ í ülésén is igen sok szó eseit. Azt kívánjuk elérni, az a célja a megyei honismer i bizottságnak, hogy a mozga­lom ismét életre keljen, hoív társadalmunk széles rátenni kapcsolódjanak szűkebb ha­zánk megismerésének. mc<?;c. mertetésének szervezeti fir­máihoz. Domonkos Alajos m. múz. ig. h. NOGRAD — 1974. június 16., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom