Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

FUHthaía i””d*xer Véres leszámolásra Etiópiában méq nincs rend A nagy szócsata Televíziós vitában mérte össze erejét a francia elnökvá­lasztás második fordulóján két jelöltje, a baloldali Mit­terrand és a konzervatív Giscard d’Estaing Választás Ausztráliában így látta a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF: Schmidt tép Brandt helyébe Párharc Párizsban Népszavazás: válás olasz módra Tárgyalások portugál pártokkal Előrehaladás a Közel-Keleten? lio Stuardo, Santiagó egykori tartományfőnöke és a Népi Egység két másik politikusa is. Mint a legutóbbi közlésből kiderül jelenleg folytatják a vád előkészítését, hogy minél hamarabb haditörvényszék elé állíthassák azt a harminc embert, akik egyetlen bűne az — mondta egy santiagói védőügyvéd —, hogy tagjai voltak egy olyan kormánynak, amelyet a junta megdöntött. Géprablók Kolumbiában A kolumbiai kormány nem hajlandó tárgyalni az Avian- ca légiforgalmi társaság egyik belföldi járatának eltérítőivel, és a légiforgalmi társaságot is felkérte, hogy tagadja meg a légikalózok követelé­seinek teljesítését — közölte szombaton a kolumbiai köz- társasági elnöki hivatal főtit­kára. A gép 25 utasa — zömük­ben nők és gyermekek —, akiknek a légikalózok megen­gedték, hogy Bogotában ki­szálljanak, elmondották: a gép­rablók kolumbiai diákoknak látszanak, négyen vagy öten vannak, pisztolyokkal és ké­zigránátokkal vannak felsze­relve. Az eltérített gép 87 utassal és 6 főnyi személyzettel a fedél­zetén változatlanul a Bogotá­tól 500 kilométerrel nyugat­ra levő Caliban vesztegel. ENSZ-bizoftság vizsgálja A portugál csapatok mo­zambiki vérengzéseinek ki­vizsgálására létrehozott ENSZ-bizottság öttagú cso­portja pénteken éjjel New Yorkból Londonba utazott. A ténymegállapító bizottság hét­főn nyilvános ülést tart Lon­donban. A későbbiek során az ENSZ képviselői Madridba, Rómába, Dar es-Salaamba és Lusakába utaznak, hogy in­formációkat szerezzenek a portugál csapatok már koráb­ban leleplezett mozambiki vérengzéseiről, köztük Wiriya- mu falu 400 lakosának 1972. december 16-án történt lemé­szárlásáról. A Népi Egység harminchat vezető politikusát — akiket (helyi idő szerint) szerdán es­te hozták át Santiagóba a Dawson szigeti koncentrációs táborból — különleges kom­mandók legszigorúbb őrizete alatt tartják — jelentette ki Montero tábornok, a chilei katonai junta belügyminisz­ter-helyettese az El Mercurio című lapban megjelent nyilat­kozatában. A foglyokat csoportokra Az etiópiai Eritrea tarto­mányból az 1969-ben beveze­tett rendkívüli állapot meg­szüntetéséről érkeznek hírek. Mint a tartomány kormány­zója, Debebe Hailé Hariam kijelentette, Eritrea lakossága ,,együttműködik a hatóságok­kal a törvényesség és a rend fenntartásában”. Újból üzemel az ország fő­városát a vörös-tengeri Dji­bouti kikötőjével összekötő fontos vasútvonal. A több hó­napon keresztül sztrájkoló vasutasok visszatértek a mun­kába, de közben folytatják a Május 18-án általános vá­lasztások lesznek Ausztráliá­ban. Másfél esztendő alatt immár másodszor járul az ur­nákhoz az ötödik kontinens lakossága. Az Ausztrál Munkáspárt az 1972. december 2-án tartott választásokon ütötte ki a nye­regből a MacMahon minisz­terelnök vezette liberális-ag­rár koalíciót, megtörve ezzel a konzervatív politikai irány­zat 23 éve tartó hatalmi mo­nopóliumát. A győzelem okoz­ta örömbe azonban némi üröm is vegyült. Az alsóház­ban ugyan Í25 mandátumból 67-et tudhat magáénak a Munkáspárt, a szenátusban azonban 27 munkáspárti sze­nátor mellett 27 ellenzéki. 1 független és a Munkáspártból kivált jobbszárny 5 szenátora foglal helyet. A többségben levő ellenzék ezt a helyzetet felhasználva. megtorpedózta a kormány reformintézkedé­seinek útját egyengető tör­vényjavaslatokat, de megkér­dőjelezte a kormány függet­lenebb külpolitikáját is. Whitlam miniszterelnök és az általa vezetett Munkáspárt 1972-ben éppen azért jutha­tott hatalomra, mert új kül- és belpolitikát ígért választói­nak. S a több évtizedes tes- pedés után az ausztrá1 vá­lasztók már a puszta elhatá­rozást is hajlandók voltak ho­norálni. Mindenesetre az új miniszterelnök .alig két órá­val azután, hogv letette a hi­vatali esküt, rögtönzött sajtó- konferenciát tartott, amelyen meghirdette kormányának készülnek osztva helyezték el a santiá- gói tartomány különböző fegy- házaiban. Csak annyit lehet tudni, hogy hetet közülük a santiagói katonai akadémiá­ra, és egy másik csoportot Valparaiso környékén egy lo­vassági ezred barakjaiba zár­tak. Mint a El Mercurio közölte, „már egy ideje” Santiagóban van Clodomiko Almeyda kül­ügyminiszter, Edgaro Enriqu­ez nevelésügyi miniszter, Ju­tárgyalásokat a vasútvonal vezetőségének képviselőivel munkabéreik emeléséről és letartóztatott társaik szaba­don bocsátásáról. Ezzel egyidőben Etiópia vi­déki körzeteiben tovább éle­ződik a helyzet. A helyi saj­tó a parasztok újabb föld­foglalási akcióiról ad hírt. Különlegesen feszült a hely­zet Shewa és Arussi tartomá­nyokban, ahol az Addisz Ze- men című lap közlése szerint 20 parasztot letartóztattak az­zal a váddal, hogy megsem­misítették a födbirtokosök tulajdonát. külpolitikai programját. Whit- lam kijelentette: „Elképzelé­sem fő iránya, egy. a nemzet­közi kérdésekben függetle­nebb Ausztrália, amely ke­vésbé militarista irányzatú és nem rabja a faji előítélet­nek.” Ha Whitlam munkáspárti kormányának másfél éves mű­ködését vizsgáljuk, megálla­píthatjuk, hogy az ötödik kon­tinens kül- és belpolitikája valóban kimozdult a hideg- háborús években lefektetett és sokáig változatlan pályájá­ról. Az 1972. decemberi vá­lasztások után a nemzetközi sajtóban megjelent Ausztrá­liával foglalkozó írásokban gyakran esett szó .jnagykorú- sodásról". az ország „ébredé­séről”. Az azóta eltelt 16 hó­nap eseményeiből minden­esetre érdekes képet állíthat össze az érdeklődő. A munkáspárti kormány, hivatalba lépésétől számított három hét múlva bejelentette: diplomáciai kapcsolatokat lé­tesít az NDK-val és a Kínai Népköztársasággal, rendezte a többi szocialista országok­hoz fűződő viszonyát, kivon- t' az utolsó katonai tanács­adókat Dél-Vietnamból. nyíl­tan kifejezte a VDK bombá­zása miatti nemtetszését, s az Egyesült Államok és Ang­lia ellenére — megszavazta a fajüldöző Rhodésiával szem­beni szankciókat. Majdnem negyedszázados egysíkú, imperialista elköte­lezettség után alig másfél esz­tendő alatt elég alapvető vál­tozások ezek egy olyan or­szág életében, amely előbb Anglia, majd Amerika „után­futójának” számított. Az alig másfél éves kor­mányzás mérlegét javítják a külföldi tőke megrendszabá- lyozására tett kezdeti lépések is. A munkáspárti kormány felismerte, hogy elődje sikam­lós talajra lépett, amikor le­hetővé tette, hogy az angol, az amerikai, majd a japán tőke oly mértékben hatoljon be az ország gazdasági életé­be. amely már-már a politi­kai függetlenségét is veszé­lyeztette. A Sydmey-ben meg­jelenő Bulletin című konzer­vatív gazdasági szaklap sze­rint az ország nyersanyagá­nak jelentős része külföldre vándorol. Japán vásárolja fel a nyersalumfnium 60. a gyap­jú 40, a szén 85 és a vasérc 88 százalékát. Az amerikaiak mintegy 5 milliárd dolláros befektetésük révén ellenőrzik a bányaipar. az autógyártás, a gyógyszeripar, a mezőgaz­dasági gépgyártás jelentős ré­szét. A párizsi Le Monde sze­rint az utóbbi években a nemzeti érzésű gazdasági kö­rök is mind gyakrabban tet­ték fel a kérdést: ..Kié hát Ausztrália?” A Whitlam-kormánv „visz- sza akarta szerezni Ausztrá­liát az ausztráliaiaknak”, s közben enyhíteni kívánt a ko­rábbi liberális-agrár koalíció kormányzása idején felgyü­A HÉT igazi szenzációval kezdődött: bármennyire is köztudott volt, hogy Willy Brandtot és kormányát Bonn­ban vagy Bajorországban a nyugatnémet jobboldal egyre hevesebben támadja, bár­mennyire is várható volt, hogy a mind alantasabb eszközöket igénybe vevő reakció előbb- utóbb elkedvetleníti a kancel­lárt, és szétzilálja a koalíciót is — nos, mindezek ellenére meglepetésként érte az NSZK közvéleményét és a világköz­véleményt egyaránt, hogy Brandt leköszönt. A kancellár bukásának alap­vető oka az lehet, hogy nem találta meg a népi támoga­tás megszerzésének módját a jobboldal propaganda-hadjá­rata ellenében. Annak idején a „keleti politika” megfogal­mazása, alkalmazása és meg­védése közben mozgósítani tudta a közvélemény többsé­gét, most nem. Az 1972-ben tett választási ígéreteket nem valósította meg, s amikor az NSZK gazdasági életében ne­hézségek jelentkeztek, a dol­gozók nagy része, s még saját pártjának balszárnya is eltá­volodott Brandt kancellártól és politikájától. Emlékszem azokra a bonni beszélgetésekre, amelyek so­rán a kancellár híveinek szá­mító politikusok és újságírók a ratifikációs vita végén, te­hát Brandt győzelmének pil­lanataiban óva intettek: a kancellár számára most jön a neheze! Belpolitikájában nem fog tudni ugyanilyen eredmé­nyeket elérni, mert a refor­mokat ellenzi a monopóltőke. ellenzi a koalícióban részt ve­vő szabad demokrata párt is.„ A földtörvény és az adóre­form, az abortusz engedélye­zése, a közoktatás megújítása — mind-mind olyan kérdés, amelynek megoldásához már nem mert, mivel nem ’tudott hozzányúlni Brandt. S közben a gazdasági helyzet romlott. A Volkswagen-művek sok tíz­ezer dolgozója már hosszabb ideje rövidített munkaheteket teljesít, kevesebb fizetésért. lemlett szociális gondokon. Oktatási és egészségügyi re­formot készített elő. a bérből és fizetésből élők. az alacso­nyabb néprétegek helyzetét javító intézkedéseket terve­zett. Az ellenzék azonban sze­nátusbeli többségét felhasz­nálva, egymásután vétózta meg a kampány törvényja­vaslatait, obstrukciós politiká­jával lehetetlenné tette a kor­mányzást. Ilyen előzmények után ha­tározta el magát Whitlam és a Munkáspárt, hogy május 18-ra általános választást ír ki, remélve, hogy a szavazók többséghez juttatják nemcsak a parlamentben, de a szená­tusban is. Ha ez bekövetkez­ne. Whitlam szabad kezet kapna a Munkáspárt által meghirdetett, a világban vég­bemenő enyhülési folyamatot is figyelembe vevő külpoliti­kai irányzat folytatására, s a lakosság jelentős részének tá­mogatását élvező beloohlkai program megvalósítására. Kanyó András S most mi lesz? Brandt megmaradt a szociáldemokra­ta párt elnökének, maga he­lyett a pénzügyminiszteri, Helmut Schmidtet ajánlotta kancellárnak. A jövő hét kö­zepén dönt a Bundestag. (Előt­te még új államfőt is válasz­tanak: minden bizonnyal Wal­ter Scheel, az eddigi alkancel- lár és külügyminiszter lesz a szövetségi elnök.) Bonni kö­rökben azt mondják, Schmidt a következő választásig tölt­heti be a kancellári tisztet Egészségi állapota nem a leg­jobb. De a kormánykoalíció sem „egészséges”: Scheel ki­válása a kormányból azt ered­ményezi, hogy a szabad de­mokraták jobboldala erősödik meg és lesz követelőzőbb. Schmidt maga is jobbra he­lyezkedik el a szociáldemok­raták soraiban, de kérdés, hogy ez kielégíti-e a bonni és a bajor ellenzéket? A HÉT EGYÉBKÉNT úgy indult, hogy a világ Francia- országra figyelt. Az elnökvá­lasztás első menete nem ho­zott döntést. Mitterrand, a bal­oldal közös jelöltje futott be ugyan az első helyre a sza­vazatok jó 43 százalékával, de ez nem volt elég az elnöki megbízatáshoz. Mögötte Gis­card d’Estaing, a jelenlegi pénzügyminiszter, az „atlanti” és „közös piaci” jobboldali csoportok jelöltje ért célba. Igaz, hogy csak 33 százalék­kal, de ez is elegendő arra, hogy részt vegyen a második, a döntő menetben. Ott pedig már minden jobboldali, anti- kommunista szavazó voksára számíthat. A párizsi közvéle­mény-kutatások nyomban azt jelezték, hogy 51:49 arányban győzhet Giscard. Természete­sen ez nem szentírás, bár­mennyire is beváltak a köz­vélemény-kutató intézetek jós­latai az első fordulóban. A politikai megfigyelők meg­egyeztek abban, hogy a fran­cia történelem legszorosabb és legnyíltabb kimenetelű pár­harca lesz a május 19-i má­sodik forduló. A közvélemény-kutatások és a politikai elemzések egyfor­mán megmutatták, hogy Mit­terrand-« szavaztak a fiata­lok, a munkások, az értelmi­ségiek egy része. A magam pá­rizsi emlékei nyomán minden­esetre megjegyzem, hogy Franciaországban rengeteg a konzervatív módon gondolko­dó ember, kispolgár, ök Gis- card-ra szavaznak, ugyanúgy, mint az idősebbek és a pa­rasztok is. A francia uralkodó osztály tudta, mit csinál, ami­Ceansescn Szófiában Szombaton délelőtt rövid, kétnaposra tervezett baráti lá­togatásra, a Bolgár Népköz- társaságba érkezett Nicolae Ceausescu, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnö­ke. Várnai nemzetközi repülő­terén, a magas rangú vendé­get Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Ál­lamtanács elnöke fogadta. kor évek óta nem engedte ai alkotmánymódosítást: a vá­lasztói korhatár leszállítását 18 évre. Ha a 18—21 évesek is szavazhatnának, Mitterrand biztosan győzne ... A HÉT KÖZBEN sokasod­tak a jelei annak, hogy a tő­késvilágban a politikai-gaz­dasági válság újabb és újabb területekre terjed ki. Az em­bernek szinte az az érzése: a tőkésvilág egészére kiterjedő átrendeződés indult meg — éppen a rend megbomlása ré­vén. Mintha valaki egy ilyen, a fél világra kiterjedő játsz­mában árra venné rá a játé­kosokat, dobják be a lapjai­kat, várják meg, míg újrake­verik és újraosztják, hogy az új játszma kezdetét vehesse. Vagy egy másik érzés, amely­től szintén alig tud szabadul­ni az ember: a francia, a nyu­gatnémet, az olasz, a kanadai, a dán, a portugál s a többi belpolitikai zűrzavar láttán — viszonylag — Nixon elnök helyzete kevésbé tűnik szo- rongatottnak! Pedig éppen ezen a héten történt az első kezdőlépés a sokat emlegetett „impeachment”, a vád alá he­lyezés dolgában: a képviselő- házi bizottság munkához lá­tott. Utána maga a képviselő­ház dönt. S ha vádat emel as elnök ellen, a szenátus válto­zik át ítélkező bírósággá... Kedvező hírek érkeztek a héten Portugáliából, ahol a katonai vezetők a dolgozók hi­vatott érdekvédelmi képvise­letének ismerték el a szak- szervezeteket, s ahol a kor­mányalakítási tárgyalások so­rán a baloldali politikusok sú­lya, tekintélye növekedni lát­szik. AZ ESEMÉNYEK a háttér­be szorították a Közel-Kele­ten történteket, pedig a jelek szerint némi előrehaladás mu­tatkozik a szíriai—izraeli csa­patszétválasztás ügyében. Az Egyesült Államok pedig mint­ha most több hajlandóságot mutatna a genfi béketárgyalá­sok folytatásának előmozdítá­sára. Végül csak néhány szó a va­sárnap és a hétfő olaszországi eseményéről: több mint 30 millió olasz választó dönt a népszavazáson az 1970-ben meghozott válási törvény sor­sáról. A baloldal jogosan mu­tat rá: ez többé-kevésbé ál­probléma! Nem ez a gazdasá­gi nehézségekkel, politikai vál­sággal küzdő Itália legfőbb baja, legsürgősebb, legégetőbb gondja. BUDAPESTI HARISNYA­GYÁR NAGYBÄTONYI GYÁRA felvés* rr • non munka­erőket könnyű munkára, betaní­tással. Jelentkezés: Harisnyagyár. Nagybátony-Bányaváros (Bányászklubbal szemben) ________________________; 2 NÓGRAD - 1974. május 12., vasárnap Balassagyarmat város Tanácsának végrehaj,- tó bizottsága ismételten értesíti a város la­kosságát. hogy az Aradi utcában elterülő. családi (iker) házzal beépíthető ingatlan tanácsi értékesítését elrendelte Az érdeklődők a részletekkel kapcsolatban tájékozódhatnak a városi tanács vb műszak osztályán Ügyfélfogadási időben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom