Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

Kisterenyei tanulságok 99A demokratizmus eszköze is és célja is a nevelő munkának... 99 RÖVIDEN így foglalnám össze a kisterenyei gimnázi­um nevelési értekezletének legfontosabb tanulságait: ön­kritikus hang! Az elért ered­mények továbbfejlesztése! Felelősségérzet! A napokban lezajlott érte­kezleten a tanárok, diákok, szülők számos hozzászólását ez jellemezte. Igen jó hang­vételű, a továbbfejlődés le­hetőségeit kritikus hangon elemző, eredményes nevelési értekezlet volt ez. Bizonyítja az öt témabizottság tartalmas munkáját, valamint azt, hogy az új rendtartás bevezetését követően az iskolai élet de­mokratizmusának továbbfej­lesztése jegyében, a közösség és az egyén viszonya alaku­lásáért milyen nagy erőfeszí­téseket tett ez az iskola is. Az egyik témabizottság munkája éppen az volt, hogy elemezze, megfelelő lehetősé­get biztosít-e az új rendtar­tás az iskólai demokratizmus kibontakozásához? A szocia­lista demokrácia hogyan ér­vényesül helyi viszonylatban, az iskolai gyakorlati tevé­kenységben ? A további vizsgálandó té­mák között szerepelt: az új rendtartás hogyan segíti a közösségi nevelést, ajánl-e olyan munkaformákat, ame­lyek segítik a helyes célkitű­zéseket, hogyan ösztönzi a tanulókat a közösségért való tevékenységre, mennyiben se­gíti a világnézeti, a hazafias és a honvédelmi nevelést. A tanárok, diákok, szülők okos és esetenként nemes szenvedélytől sem mentes hozzászólásai, a vita után egyértelmű a válasz: az el­telt rövid időszak is bizo­nyítja, új lendületet vett a demokratizmus gyakorlatá­nak továbbfejlődése az intéz­ményben. A részletes elem­zésre, természetesen, nincs módunk kitérni. Megemlítjük például, hogy — összefüggés­ben az ifjúságpolitikai hatá­rozattal is — a kisterenyei gimnáziumban 1970-ben már mozgalmi kísérlet kezdődött, amelynek igen kedvező tanul­ságai vannak, az új struktú­rában a tanulóifjúság képes volt szép tartalommal meg­tölteni az új formákat. Így, a rendtartás egyik új mo­mentuma, amely szabályozza a KISZ döntési, véleményezé­si, egyetértési jogait, itt nem volt egészen új. A KISZ képviseleti jogköre — a de­mokrácia egyik legalapvetőbb eleme — a gyakorlatban he­lyesen valósult, illetve való­sul meg. A képviseleti de­mokrácia másik oldala, hogy a döntések végrehajtása is jó legyen. A vita során kide­rült: alapvetően ebben sincs gond a kisterenyei gimnázi­umban. De azt is többen hangoztatták: van még tenni­való e témában. Többi között, a KISZ egyetértési jogai közé tarto­zik az ifjúsági klub működési rendjének jóváhagyása, veze­tőségének megszavazása is. A gimnázium „Druzsba” klubja Aranykoszorút nyert, a klub kiemelkedően jól szolgálja az ifjúság politikai arculatá­nak alakítását. A diákhozzá­szólók néhány okos javaslata a klub tevékenységének, s az érdeklődési köröknek még eredményesebbé, hatéko­nyabbá tételét célozták. IGEN EREDMÉNYES és hasznos eszmecsere folyt ar­ról is, hogy az iskolai Házi­rend mennyiben felel meg a rendtartás követelményei­nek, hogyan érvényesül ab­ban a jogok és a kötelessé­gek harmóniája. Itt többi kö­zött elhangzott az a vélemény is, hogy az iskola Házirend­jét — a demokratizmus je­gyében — egy fejlettebb is­kolaközösségnek állították össze. Végül is, összegződött a tanulság. Eszerint a Házirend alkalmas arra, hogy a továb­biakban is húzóerőt gyako­roljon az iskolaközösség szá­mára, amelynek életét helye­sen szabályozza. Többen idézték e vitában Kádár Já­nos és Aczél György szavait a jogok és a kötelességek egységéről, s arról, hogy a demokrácia mind hatéko­nyabb érvényesülése nélkül a szocializmus teljes felépítése elképzelhetetlen. S hangsú­lyozták a demokrácia gya­korlatából adódó kötelessége­ket is az iskola életében. Mint mondották, a demokra­tizmus eszköze is és célja is a nevelő munkának. Megvaló­sításában, illetve a Házirend betartásában az egészséges türelmetlenségen túl, bizonyos türelemre is szükség van. Mindazok a gondok, ame­lyek e téma vitája során je­lentkeztek, szinte egész isko­larendszerünkön belül fel­merülnek, jó volt érzékelni a vitában a felelősségteljes hangot. A tantestületre jel­lemző, hogy becsületes kom­munista nevelők és KISZ-fi- atalok lévén folyamatában képesek érzékelni a feladato­kat, s ennek jegyében tevé­kenykednek. A következőkben arról is szó esett, hogy az új rendtar­tás hogyan biztosítja a jogok és kötelességek összhangját, az iskolának milyen lehető­ségei vannak a tanulói jogok gyakorlásához. Szó volt itt — egyében kívül — a maga­tartási és szorgalmi jegyek elbírálásáról, a tanulók ja­vaslattételi, döntési jogairól, a szakszervezet jogköréről. Ezúttal is hangoztatták „a demokrácia házi gyakorlatá­ban” a jogok és kötelességek harmóniáját, mint legalap­vetőbb tényezőt, amelynek helyileg is vannak szép ered­ményei. A szakszervezettel kapcsolatban kifejezésre ju­tott, hogy a rendtartás túl­zottan általánosan fogalmaz, igényelnék a szakszervezet jogainak konkrétabb körül­írását. Végül arról is eredményes eszmecsere folyt, hogy a rendtartás megfelelő keretet ad-e az iskolán kívüli neve­lési tényezők, nevelési, kap­csolatrendszer kiépítésének, az iskolában hogyan érvénye­sülnek a társadalmi kapcsola­tok, hogyan valósul meg az együttműködés az üzemekkel, vállalatokkal, szocialista bri­gádokkal, a szülői házzal. Az iskola Kisterenyén bizonyos értelemben a kulturális cent­rum szerepét tölti be, az üze­mi, vállalati, egyéb társadal­mi kapcsolatok érvényesülése igen kedvező. A szülői mun­kaközösség vezetője a szülők nevelésének további szüksé­gességét is erősen hangsú­lyozta. A kisterenyei gimnázium nevelési értekezlete elérte célját. A rendtartás szelle­mét, követelményrendszerét illetően egységes állásfogla­lásnak lehettünk tanúi. E követelményrendszer megfe­lel a szocialista iskola céljá­nak. A rendtartás keretjelle­ge, tapasztalat szerint, elő­nyös. Kritikus és jó hangvé­telű értekezlet volt, s ez ör­vendetes. Néhány hónappal a rendtartás bevezetése után már bizonyos értékelésre is sor került. Igaz, esetenként a tanulók jogaikat még in­kább gyakorolják, mint köte­lességeiket, de ez az iskolá­ban szórványos jelenség. Jó, hogy a pedagógusok felelősen erre is odafigyeltek, s szól­tak róla. A demokratizmus gyakorlásában még sok neve­lői, de mozgalmi, illetve KISZ-feladat is adódik a jö­vőben is. A témabizottságok tényeket állapítottak meg, utakat kerestek Némi egész­séges türelmetlenség is meg­nyilvánult egy-két kérdés­ben. TUDATOS, tervszerű neve­lői ráhatásokkal, még ered­ményesebb mozgalmi tevé­kenységgel azonban még to­vábbi szép eredmények el­érésére képesek Kisterenyén.» A rendtartást megfelelően analizálták, némi adósság még a szintézis. A rendtartás eszköz, az iskolai oktató­nevelő munka eszköze. A té­mabizottságok ezután még majd összeülnek, s a továb­biakban is foglalkoznak a felmerült témákkal. T. E. Erzsébet királynő. VI. (befe­jező) rész: Anglia büszkesége. (Május 2. csütörtök, 20.00 h.) If j úmurtk ás-filmnapok Nógrád megyében 1974. április 4-én és 1975. április 4. között, hazánk fel­szabadulásának 30. évfordu­lója tiszteletére rendezendő Nógrád megyei ifjúmunkás év rendezvénysorozata részeként áprillis, május, június hóna­pokban kerül sor az ifjúmun­kás filmnapokra. A filmsoro­zat célja, hogy szervezett ke­retek között biztosítson lehe­tőséget a kiemelkedő színvoJ naltú filmek megtekIntésére. A két város és a nagyközsé­gek mellett a megye töfcj községének filmszínháza is szerepel á rendezők közölt, ízelítőül néhány cím a ne­gyedszáz bemutatásra kerí­tő alkotásból: Eper és vér. Nagykorúság, A homok asz- saonya, Valahol Európában, A világ szégyene. Készülődés az országos fesztiválra A 209. számú Ipart Szak­munkásképző Intézet „Ifjú Vasas énekkara április ele­jén, Miskolcon, a szakmun­kásképző intézetek énekkará­nak területi versenyén vett részt, s ott sikerrel szerepelt. A művészi teljesítmény ered­ményeként a napokban meg­hívták az énekkart a Karca­gon június 8—9—10-én megrendezendő szakmunkás- képző intézetek ének­karainak országos feszti­váljára. Az énekkar közös e> szabadon választott műsorsz- - mokkái lép fel. A szabad» i választott számok között nóg­rádi népdalok és bányászda­lok is szerepelnek. Ab ének­kart zongorán kíséri Szüts István, zeneiskolai tanuló. Az énekkar készül a fesztiválra. László Lajos: Uránban^ ászok RÉSEI.ETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORT KÖNYVBŐL 13. Alacsony, göndör hajú, markáns arcú férfi. Kemény öeszédű. Forgatja az albumot. Nem találja a képet. Mérges. Rátenyerel a zongorára. Köz­ben benyit egy idős asszony. — Frici... a gyerek megta­nulta a leckét... De a bányász nem válaszol. Pergeti a lapokat, szitkozó­dik, kiabál. Az asszony még egyszer szól. Még hangosab­ban. — Akkor hát... mi le­gyen?! — Mi legyen? Kérdezze ki... Az idős asszony hozzám sündörög, s míg a fia hátat fordít, a fülembe súgja. — Ne törődjön vele. Már alig hall valamit... És már megy is. Kint gye­rekhang kezdi recitálni: — Negyedik Béla, amikor visszatért az országba, min­denütt romot és pusztulást látott... A bányász elém teszi a ké­pet. — Ez az...! Emeletes villa, redőnyös ablakok, körülötte fiatal sző­lő, virágok, rózsafák. — A tulajdon kezemmel építettem. Kőműves is vol­tam. A burkolatot az uránvá­rosi építkezések hulladékaiból válogattam. Négyszobás, nem adnám félmillióért. Semmiért. A nyugalmam az a birtok. — Valaha nyugtalan ember volt. NÓGRÁD — 1974. mójus 1., szerda — Áz újságok szerint. Sze­retnek színezni az újságírók. — Nyolc kormánykitünte­tést, kétszer ennyi miniszteri elismerést nem adnak olyan embernek, aki nagyon szereti a nyugalmat. — ötvenhat után én egy kitüntetést se kaptam. És akár hiszi, akár nem, csak egyet becsülök. Ezt! Piroskeretes, díszes levelet tesz elém. Arról értesítik, hogy mint sztahanovista bá­nyászt, feljegyezték a DISZ dicsőségkönyvébe. Dátum: 1953. VI. 17. — Ez volt a tetőpont. Akkor már kétszáz métert hajtottam ki a csapatommal havonként. Az én csapatom végezte el 10 hónap alatt a zobáki al- táró kihajtását, és én kezd­tem meg a legnagyobb urán­ércbánya aknájának készítését is. Megmutattuk, hogy nem­csak a szénben, hanem a kő­ben is lehet dolgozni, ha akar az ember. És ha keresi a jó megoldásokat. Ne vegye ezt dicsekvésnek, de kérdezte a kitüntetéseim okát. Az oklevelek hátlapján ce­ruzarajzok. Ákom-bákom be­tűk és alaprajzok. — Ne botránkozzon meg ezen — néz rám szürke sze­mével —, én becsülöm a pa­pírt. Munkáért kaptam. De néha előveszi a gyerek. Sze­ret rajzolni, verjem meg, ha éppen- akkor van kedve „mű- vészkedni”, amikor az okle­EREDMÉNYES ÖT ÉVTIZED SZÁRNYÁN bak a gyilkos tüzet árasztó fegyverek, amikor Salgótar­jániban újra megkezdődött a férfikar szervezése. Gondot okozott azonban, ki legyen a karnagy. Volt aki nem merte vállalni, mondván „ki tudja, mi lesz még!”, így végül is egy tarjám fiaibalemiberre, Ma­rót! Gyulára esett a választás. A lelkesedéstől, tettvágytól, fűitőtt karnagy, a sző szoros értelemben talpa alá vette a várost, járta a kolóniákat. Felkereste régi ismerőseit és kérte óikét, jöjjenek énekeim. Kijárt még az állomásra is, ahol várta a hadifogságból hazaérkezőket. Ebben a szer­vező munkában egyre többen segítettek. Nem múlt el sok idő, amikor a Vigadóiban újra telosendifHit az ének a salgó­tarjáni Bánya- és Kohómuiri- kások Egyesített Dalköre tag­jai ajkán. Ah együttes aztán 1973. végéig Maróti Gyula karnagy in-árnyalásával aratta sikereit. A kórus nem ismert tehe­tetlent! Élen jártak a munká­ban, agitáltaik a Magyar Kom­munista Párt politikája mel­lett, ott voltak a választási harcokban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, miközben terjesztették a munkás dalkuitúrát. Első íz­ben 1946-ban énekeltek a rádió stúdiójában, Ugyanebben az évben Békéscsabán töltöttek kellemes két hetet Egyik legkiemelkedőbb szereplésük 1948. márciusában, volt, ami­kor a Zeneművészeti Főisko­lán a dalit értő közönség élőt t a Bányász Himnuszt énekel­ték, amelyet az egyenes adós ellenére is meg kellett ismé­telniük. Ugyancsak ez évben Siófokról nagydíjaskónt tör­teik haza. Közben szinte be­járták az országot, szerepel­tek Csehszlovákiában és a Magyar Televízió képernyő­jén. Kimagasló művészi tel­jesítményükkel 1972-ben. Vár­palotán az V. országos mimő- siítő versenyen aranykoszorú diplomával elismerésben ré-, szesültek. Két ízben 1970- ben és 1972-bon a „Kiváló Együttes” címre is rászolgál­tak. A bányai Művelődési Ház férfikaraként 1950-től működ­nek. Azóta halmozzák sikerei­ket. Az év elejétől új kar­nagy, Virág László irányítja a muinkásikárus szakmai felké­szítését. Most az ő irányítása alatt készül az együttes az újabb nagy erőpróbára. Vajon sikerül-e megtartani a ko­rábban elért címet a VI. or­szágos dalos minősítő verse­nyen, amelyet május eliső fe­lében éppen Salgótarjániban rendeznek meg a kórus fenn­állásának 50. évfordulója al­kalmából? Az együttes szeret­ne bizonyítani, hiszen erre kötelezi gazdag múltja, az a sok kitűnő cím, amelyet eddig szereztek az ország pódiuma­in. Deméfny László Jelentős állomásálhoz, fenn­állásának félóvszázados jubi- lleuimához érkezett a Salgótar­jáni Bányász Művelődési Ház férfikara. öbven kemény, har­cos esztendő. Különösem a felszabadulás ellőtt ugyan­csak meg keltett küzdeniük a dal szerelmesednek a kórus fenntartásáért. Nem egyszer a kaikastolllas csendőrökkel kerültek összetűzésbe, máskor a múlt uraival harcoltak a dal szárnyain. A kórus megalakulása óta poliiüikai missziót töQlt be. A kérges tenyerű bányászok az őszinte, nyíltszívű bátor ki­állású ipari munkások leg­jobbjai léptek be az 1924. áp­rilisában—májusában szerve­zett Bányász- és Kohómum- kások dalkörébe, amely a Vi­gadóban alakult meg. A dal- művészetet kedvelő dolgozók azóta sikert síitaeme halmoz­tak. Erről megsárgult doku­mentumok, díszes oklevelek, elismerő újságcikkek, üveg, kerámia- és fémvázák, serle­gek egész sora tanúskodik. A megalakult munkáskó­rust Vülezsál Antal dirigálta. Áz első emlékezetes színrelé­pésre 1924. augusztus 20-án, került sor Salgótarjániban, Ja- fculbin. Az első fellépéssel kapcsolatban halljuk Tóth Jó­zsef véleményét, aki a kórus alapító tagja voilit. Sajnos, ő már nem érte meg a flélév­veleimet lapozza? Én meg mindig terveket forgatok a fejemben, elragad a képzelet, ilyenkor skiccejek, akármi akad a kezembe. Meg — őszintén — ki beszél ma már ilyen dolgokról? Elfelejtették azt az időt, amikor egy kez­deményezés az életet, a to­vábblépést jelentette. Akkor se mindenki örült az én dol­gaimnak. A műszaki vezetők hitetlenkedtek, megdorgál­tak. ötvenháromban az akko­ri komlói bányaigazgatóval is volt vitám. Írtam Rákosi Mátyásnak, mert fájt, hogy félremagyarázzák a törekvé­sünket. Fogadott, és megígér­te, szabad kezet kapok a vá­gathajtásokhoz. Mire hazaér­tem, már telefonált az igaz­gatónak, aki jó ismerőse volt Rákosinak, és rámtámadt: „Miért futkosok az ő háta mögött panaszra?” Nagyon összevesztem vele. De attól kezdve nem akadályoztak. Mielőtt az uránhoz kerültem, megválasztottak országgyűlé­si képviselőnek. Három cik­lusban voltam a parlament tagja. — Eljárt, vagy szólt is a bányászok érdekében? — Amikor tehettem, csak őértük szóltam. Nem rajtam múlt, hogy visszaesett a meg­becsülésük. Most, én úgy lá­tom, nem nagyon foroghatnak olyan körökben, ahol meg­hallgatják őket. (Folytatjuk!) százados ünnepséget, mert éppen, a közelmúlt napjai­ban, 67 éves koraiban elhunyt. Sikerült azonban visszaem­lékezéseit korábban magnó­szalagra rögzíteni. A fáradha­tatlan dalos így fogalmazott: — Első fellépésiünk: alkal­mával három bányászdalt mutattunk be a Jatouibiin. Vendégeink is voltak ezen a jelentős eseményen. Buda­pestről a külteleká „Remény” dalkör egy csoportja jött el közénk. A velük kötött ba­rátság, és sikere® első fellé­pésünk lendületet adott to­vábbi mumikénkihoE. Ezt kö­vetően hetente két-három próbát is tartottunk este 8— 10 óráig. Bizony nem volt könnyű! Nem, mert az akkori urak, a csendőrség, a rendőrség szüntelenül figyelték a mun­káskor us ténykedését Ennek ellenére a munkáskórusoknak számos titkos színrelépése is volt. A különböző összejöve­teleiken énekelték a „Föl szo­cialistáik” című forradalmi diait, vagy a „Zengj bércein és hegy-völgyön át” című szá­mot. Ennek a forradalmi száminak „Kovácsok, dala” fe­dőnevet adtak. A munikásdal- kör ebben az időben flárad- habatlíamiuil hirdette a forra­dalmi dalok segítségével, hogy lesz még szebb, jobb, boldogabb jövő, Somoskőúj­faluiban, Karancslapujtőn, Nagybátonyban, Kazáron, Zagywapálfalván, Saligóibánya- telapen és sok más helyen da­laikkal bátorították az ipari medence munkásságát Nem volna teljes az öt év­tized krónikája, ha megfe­ledkeznénk néhány olyan mo- mentumróí, amelyek fényesen bizonyítják, hogy a diait sze­rető emberek együttesen nagy dolgokra képesek. Az egyik alkalommal Zagyvápál- fiaivára igyekeztek a kórus ta­gok. Mindannyiuk ruháján ott piroslott a szegfű. A esendő nség — amely ezúttal is vigyázó szemmel figyelte a dalosokat felfedezte ezt az egy­öntetűséget, »amely természe­tesen valami mást is jelképe­zett az emberek szívében, gondolatában. A szegfűt le­szedették a dalosokkal, a munkások tudatából azonban nem tudták elűzni a forrada­lom és a szabadság szenetetét. Volt olyan esiet is 1928-ban, amikor bíróság elé állították az egész dalkört. A kórus minden tagjára egyhónapi börtönt és ezer korona pénz- büntetést szabtak ki A bíró­ság azzal indokolta ítéletét, hogy alapszabály nélkül mű­ködnek. Az ön,tevékeny csoport 1930­ban Győrött, 1934-ben Mis,- kolcon országos dailositalállko- zón mutatta be nagy siker­rel műsorát. A háború alatt érthetően stagnált a munka. Még dörögtek az ágyuk, kerepeltek a géppuskáik, szól-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom