Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-26 / 121. szám

Ulájus 27-én zongorakoncert Daoybálonyban A bevételből: óvoda-felújitás A „Nagybátony fejlesztésé­ért” társadalmi mozgalom keretén belül május 27-én a helybeli állami zeneiskola nagytermében zongorahang­versenyt rendeznek, az intéz­mény volt növendékének Szüts Katalinnak fellépésé­vel. A budapesti Bartók Bé­la Zeneművészeti Szakközépis­kola jelenlegi tanulójának mű­során Bach-, Händel*. Haydn-, Schumann-. Ravel- és Bar­tók-művek szerepelnek. A rendezők a koncert teljes bevételét a községi óvoda felújítására ajánlották feL Mai tévéajánlatunk 21.35: Portréfilm Kondor Béláról. Kondor Béla fiata­lon, 41 éves korában, 1972. december 12-én halt meg, életművét torzóként hagyva ránk. S ez a torzó mégis a befejezettség érzetét kelti, teljességet sugall. 1954-től kezdődően jelent meg műve­ivel önálló tárlatokon. Bar- csay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt, akinek művészete nem emlékeztet senkiére, mert egyedülvaló, eredeti és előz­mények nélküli. Már életé­ben a modern magyar képző­művészet egyik kiemelkedő, egyéni hangú művészét tisz­teltük benne, s ezt jelzi a 34 éves korában kiérdemelt Munkácsy-díj is. Kondor Bé­la festményeivel, grafikáival, új stílust, új irányzatot te­remtett képzőművészetünk­ben, új távlatokat mutatott. A portréfilmben sok festmé­nyét és grafikáját láthatjuk, és a műsorban versei is el­hangzanak — mert versben is igyekezett kifejezni önma­gát. Traktor odrom A „traktorodrom” — új szó az üzbég iskolások szótárában. Speciálisan felszerelt poli­technikai bázisnak a neve. A gyerekek a traktorodromon ta­nulják meg a mezőgazdasági gépek kezelésének fortélyait. Jelenleg a köztársaság 360 is­kolájának van traktora és ok­tatási célokat szolgáló gya­potszedő gépe. Az új tantárgy népszerű a gyerekek körében. Ha valaki közülük szakképzett gépkeze­lőként akar dolgozni, az isko­la befejezése után csak egy kéthónapos tanfolyamot kell elvégeznie. Óvodai gyermekrajz-kiállítás Az óvodai oktatás és nevelés az iskolára való előkészítés jegyében nagy súlyt helyez a gyermekek ábrázolókészségének fejlesztésére. Az óvodai ábrázolás, a színes írónnal, fes­tékkel, agyaggal és más eszközökkel való te­vékenység fejleszti a gyermekek esztétikai érzékét, gyönyörködést, csodálkozást kelt, fo­kozza a diszitőkedvet, az alkotás örömét. A gyerekek év közben készült munkáiból né­hány óvodában kiállítást rendeztek, így — többek között — a szécsényi és a balassa­gyarmati 11. sz. óvodában is. Képünkön ol­vasóink a nagycsoportos Fábián Orsolya A két medvebocs című munkáját láthatják. László Lajost Uránbányászok részletek a gondolat kiadónál AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORT KON Y VBOL 34. — No, én nem szeretem a túlzásokat, azért mondtam csak ennyit — folytatja a há­tam mögött ülő. — Vannak ezek a nem tudom hányszoros szocialista brigádok. Ezek már hivatalból megkapják a kere­setet. Ha maga tanult marxiz­must, akkor tudja, miről van szó.... Munkásarisztokrácia... Mi meg néha olyan telepet kapunk, hogy a belünk is ug­rál már az erőlködéstől, aztán mégse keresünk többet száz­ötvennél. ... — Nem egészen így van — dörmögi a fülembe a rágógu­mival csámcsogó bányász. — Most már nem. Mióta az új mechanizmus van. Ez a vál­lalat is a gazdaságosságra tö­rekszik. Kirakatpolitikából, futtatott sztárokból pedig nem lehet jó, az egész vállalatra kedvező eredményt produkál­ni... A hátam mögött ülőnek jó a füle. Túlkiabálja a csöröm­pölést. — Beszélj csak! A körlet 4 NÓGRÁD - 1974 úgy osztja el a pénzt, ahogy akarja. Te is azok közé tarto­zol, akik jól kapnak. Azért dumálsz. „ A vita itt megszakad. Meg­érkezünk az aknához. A kas csörömpölve ereszkedik ér­tünk. De utána a vita még folytatódik. És nemcsak a bá­nyában. Az egész országban. Az aknász fülkéjében — Hamar átejtik a járatlan embert. Sok fortélya van a bányamunkának és a teljesít­mény értékelésének. Termé­szetesen mindenki arra törek­szik, hogy minél jobb ered­ményeket számolhasson el. Ez a jó svádájú vájár, aki szidta a szocialista brigádo­kat, nem éppen szorgalmas. Megcsinálta például azt, hogy a meddővel telt csillékre egy- egy ércrögöt helyezett. Mikor a bányamérő a műszerrel kö­zelített, persze hogy kilengett a mutató, és mindenki csodál­kozott, hogy milyen nagysze­rű telepre bukkant az illető. Két hét után jöttünk rá a . május 26., vasárnap turpisságra. Vissza kellett számolni a csilléket, a brigád teljesítményéből levonták a meddővel telt csilléket. Mert a meddőért is fizetünk, csak kevesebbet. Ezért zabos, ha a fizetésről van szó. — Az persze igaz, hogy mindenkinek nem tudunk olyan munkahelyet adni, hogy úgy keressen, mint ha a leg­java területen dolgozna. De, aki jó bányászként dolgozik, jól jár. Egyéni véleményem az, hogy általában rendezni kellene a béreket, mert ahogy mélyülnek a bányák, nehe­zednek a körülmények, me­legebb van, nehezebb dolgoz­ni, mert az érc is vékonyabb rétegben található, többet kell érte fáradozni, mint régeb­ben. Az is igaz, hogy a réte­gek gyakoribbak, mint fen­tebb. — Beszéltem olyan vájár­ral, aki hétezer forintot kere­sett egy hónapban, és olyan­nal is, aki csak hármat. Ilyen nagy különbségeket jelenthet a munkahely? — Jelenthet, de mi ügyelünk arra, hogy cserélgessük a jó és rossz fejtésben dolgozókat. Ez szerintem igazságos. Per­sze kisebb-nagyobb igazságta­lanságok elkerülhetetlenek. Mint máshol is. De, amint mondtam, nemcsak a munka­hely, hanem az egyéni szor­galom, a szakértelem is mó­dosítja a kereseteket. Az vi­szont, hogy ki milyen szorgal­mas. ki mennyit tanul, már mindenkinek egyéni dolga, kötelessége. A bánya azt sze­retné, ha mindenki jól dol­gozna, hiszen elsőrendű érde­ke a termelés. Ilyen szem­pontból nincs eltérés az em­ber és a vállalat érdekei kö­zött. — Az viszont érthető, hogy nagyon nehéz ilyen vegyes társasággal dolgozni. Itt nin­Diplomás versmondóink OSá Általában halkan beszél. Sokszor inkább a szemével. Szereti a komoly verseket. A próza is közel áll hozzá, szí­vesen mond novellákat, rész­leteket, nagyobb lélegzetű művekből. A versenyen többek között Puskin Anyeginjéből adott elő néhány részletet. Kazáron lakik, a munkahelye a Váci Kötöttárugyár tardosi telepe. Varrógépen dolgozott itt. Egy éve otthon van, gyer­mekgondozási segélyen. A verseny óta rendszeresen be­jár Salgótarjánba az öblös­üveg,gyári művelődési ház iro­dalmi színpadának próbáira. Mikor a nevét felírtam így szólt: — Sokan még a leánykori ne­vemen ismernek, Balázs Ani- nak emlegetnek. Kazáron szü­lettem, nőttem fel. A versek, az irodalom iránt ötödik­hatodik osztályos korom óta érdeklődöm. Örökké hálás le­szek Túrái Jenőnének. Ö volt az irodalomtanárom akkor. Ö vezetett be ebbe a csodála­tos világba. Tulajdonképpen mindent neki köszönhetek. Akkoriban még csak magam­nak otthon mondtam verseket. Középiskolába Balassagyar­maton jártam. Mezőgazdasági szakiskolára. A mezőgazdasági és élelmiszeripari tanulók vers- és prózamondó verse­nyéről Debrecenből 1967-ben arany diplomát hoztam haza. h Jánc Gyakrabban, komolyabban kezdtem foglalkozni a ver­sekkel. A munkahelyi KISZ- szervezetben kul túrós voltam. Próbáltam szervezni, csinál­SRŐ tunk egy műsort is ___ Saj­n os. az a tapasztalatom, hogy nem mindig veszi komolyan a környezet az ilyesféle meg­mozdulásokat. .. Nagyon sze­retek közönségnek verset, prózát mondani. Számomra az a legnagyobb öröm, hogyha sikerül valamit megértetnem a nézőkkel az író, a költő gondolatai közül. Nagyon so­káig szeretném csinálni... Amíg lesznek versek és lesz aki meghallgassa őket.. i Szá­momra nagyon fontos, hogy sokat gyakoroljak. Mikor volt 1,5 év „kihagyásom”, nagyon visszaestem. Egy verset álta­lában másfél hónap alatt ta­nulok meg, de a versenyre például három hónapig ké­szültem, pedig az Anyeginnel már előbb is foglalkoztam... Itt az irodalmi színpadban jól érzem magam, úgy látom van lehetőség a további fej­lődésre is. Nagyon szívesen járok ide. Oláh Jánosné nemcsak ver­set mondani tanul. Tovább szeretné képezni magát „civil” szakmájában is. El szeretné végezni a ruhaipari techniku­mot. Nem akar színésznő len­ni, ahogy a többi irodalmi színpadi társa sem készül előadói pályára. Mint mond­ta. szeretne még nagyon so­káig verset mondani, s minél jobban elvégezni a munkáját a tardosi telepen. — g — Az I. pásztói művészeti napok' után Vajon mi a legfontosabb szempont egy kultürális ren­dezvénysorozat értékelésében? A látogatók száma? A műsor színvonala? A programok sok­rétűsége? Hogy jó volt-e a propaganda? Azt hiszem, hogy az I. pász­tói művészeti napok értékelé­sénél a kitűzött célokból kell kiindulni, így lehet választ adni a fenti kérdésekre is. „A járási öntevékeny mű­vészeti csoportok bemutatója­ként indult, de köre napról napra bővült, felölelve a hi­esenefc bányászdinasztiák, amelyekben hagyomány, és hozzátehetem, becsület dol­ga volt a munka. Tizenhat év kevés ehhez. Tehát olyan em­berekkel van dolgunk, akik mindennel foglalkoztak az­előtt, csak bányászattal nem. Mire megtanulják, esetleg megszeretik a szakmát, még sok időnek kell eltelnie. De talán azt is észrevette, hogy ez a folyamat nálunk nehe­zen lesz általános, mert nagy a munkaerő-vándorlás. Nem tudnám százalékra megmon­dani, mennyien maradnak meg állandónak a bányában, de szerintem ez itt sokkal alacsonyabb szám, mint a szénbányában. Így tehát ket­tős folyamattal állunk szem­ben: az ide jövők egy része állandósul, a másik része vándorol. Tulajdonképpen még mindig hősi kort élünk, úgy értem ezt, hogy nagyon jellemző ránk most is az a helyzet, ami annak idején Komlót, Dunaújvárost, Ka­zincbarcikát jellemezte. És azt hiszem, mi már nem is érjük meg azt a kort, amikor ez a bánya olyan stabil lesz, min+ akármelyik szenes üzem. Nehéz ügy ez, uram... — Lehet vagy fél esztende­je, ír az egyik rokonom So- mogyból, egyébként én is odavalósi vagyok, hogy eljön­ne dolgozni. Hallotta, jól ke­resnek az uránbányászok, ne­ki is kell a pénz. őszintén megmondom, fáztam ettől az embertől. Valamikor együtt voltunk az állami gazdaság­ban, ő volt a főnököm, tudom, hogy milyen a véleménye a munkáról, az emberekről. Ott úgy viselkedett, mint egy is­pán, aztán egyszer megvert egy takarmányost, és mennie kellett. (Folytatjuk!) vatásos művészeti produktu­mokat is. Célja: kettős. Egy­részt a különböző szintű és rangú — elsősorban a járás területén működő — csopor­tok találkozója, de szerepet kapnak a művészeti napok programjában országos hírű előadóművészek és zenekarok. Másrészt ez a rendezvénysoro­zatunk már szerves része ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indí­tott programjainknak.” — Igen, ahogy a program- füzetben is írtuk: az öntevé­keny és a hivatásos művészet elegyítésével szerettük volna egyre szélesebb rétegek fi­gyelmét a kulturális rendez­vényekre irányítani. Mivel nyújt több lehetőséget erre egy több napos sorozat, mint a szokásos rendezvények? Ta­lán a legfőbb jelentőségét az adja a művészeti napoknak, hogy egy-egy terület reflek­torfénybe kerül, és a progra­mok közül mindenki kivá­laszthatja a számára legvon­zóbbat. Ha számvetést csiná­lunk erről az öt napról, körül­belül 70 százalékosnak, a várt­nál kisebbnek mondható az eredmény. Becsó Károly, a pásztói Lo­vász József Művelődési Köz­pont igazgatója újra átforgat­ja a kis füzet oldalait. — Jancsó Adrienne előadói estje komoly élményt nyújtott. Annak ellenére, hogy egy nemzetközi labdarúgó-mérkő­zés időpontjával keresztező­dött a műsor, hetvennél töb­ben eljöttek. A budapesti Ga­laxis együttes beatestiéről már nem mondható el ugyan­ez, pedig igényesen, jól ját­szottak. Színvonalas, érdekes volt Kemény Henrik népmű­vész bábszínháza és az elő­adást követő élő bemutató a bábjátszás történetéből — hasznos lett volna, ha a nagy­község mindegyik óvodását el­hozzák erre ... — A hónap végéig láthat«.’ az a két kiállítás, melyet szin­tén ezen a héten nyitottunk Miniatűr állomást terveztek a szovjet szakemberek a nagy­városok levegőjének automa­tikus ellenőrzésére. A hordoz­ható elektronikus készülékek kimutatják az egészségre ár­meg. A művelődési központ if­júsági rajzszakkörének és a járási amatőr képzőművész­kor két pedagógus alkotójá­nak, Kádár Józsefnének és Pe- rényi Annának a tárlatát ed­dig már több száz érdeklődő tekintette meg. Az utóbbi ki­állítás megnyitója után a kör tagjaival megbeszéltük anyá­in mátrakeresztesi művészte­lep szervezésének feladatait. — Legjobban talán — a kö­zönségsikert is figyelembe vé­ve — a vasárnap délutáni programunk sikerült. Az idő­járás is nekünk kedvezett — a Kohász Művelődési Központ fúvószenekarának hangulatos szabadtéri koncertjét a kór­házba igyekvők, a sétálgató pásztóiak örömmel hallgatták. Ezt követően a nagyteremben, a járási öntevékeny művészeti csoportok bemutatóján is telt ház volt. Előzetesen a körzeti bemutatókon a legjobbakat választottuk ki erre a sereg­szemlére, a változatosságra is ügyelve. Felléptek táncosok, pávakörök, irodalmi színpa­dok, citerások. — Sokunkat elkeserített a hétfői hangversenyen tapasz­talt érdektelenség. A nagybá- tonyi Állami Zeneiskola pász­tói fiókintézetének növendé­kei és művésztanárai vala­mint pásztói és tari iskolai kórusok léptek fel. Rengeteg munka előzte meg szereplésü­ket — megérdemelték volna, hogy többen üljenek a nézőté­ren. — Lesz-e folytatása ennek a rendezvénysorozatnak ? — Sok tapasztalatot gyűj­töttünk, szeretnénk kamatoz­tatni. Jövőre is megrendezzük a művészeti napokat. Ha idén nem is sikerült szélesebb réte­gekhez eljuttatni, a híre azért eljutott többekhez. A követke­ző évben a Mikszáth próza­mondó verseny lesz a gerince a sorozatnak. Főleg a látoga­tottságon szeretnénk javítani! G. K. M. talmas anyagok elenyészően kicsi százalékarányát is. A készülékeket gyárak mellett és nagy forgalmú útkereszte­ződéseknél fogják felszerelni. A levegő liszt óságának ellenőrei

Next

/
Oldalképek
Tartalom