Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

Képernv^ előtt Megyei filmbemutatók logi kérdésekre válaszolunk Dokumentumok a magyar tanyavilágról Az elmúlt műsorhét talán legértékesebb eseménye az a riportfilmsorozat volt, mely a tanyavilág életére nyitott be­pillantást. Dr. Romány Pál vállalkozása érdekes és izgal­mas feltáró munka a tanya­világ múltjáról és nem ke­vésbé érdekes és izgalmas szembesülés jelenével. Ro­mantika és szigorú realitás elegyül ebben a szociológiai értékű vizsgálódásban, s a szerdán és csütörtökön látott két rész után felfokozott ér­deklődéssel várjuk a sorozat befejező, harmadik részét, amely a tanyavilág jövendő sorsára vonatkozóan igyek­szik megfelelni. A kitűnő műsorvezető-riporter oldalán remek munkát végzett opera­tőri-rendezői minőségben Forray Tibor és Magyar Jó­zsef is. Kedden az Orosz klasziku- sok sorozatban, művei alap­ján Gorkijról láthattunk ér­dekes szovjet filmet. Embe­rek között címmel. Folytató­dott az Erzsébet királynőről szóló angol tévéfilmsorozat; csütörtökön az Árnyék a napfényben című harmadik epizód erősítette meg azt a meggyőződésünket, hogy az angolok remek mesterei a nagy történelmi témák film- revetítelének. Szívesen néztük pénteken este Baráth István Átmenő forgalom címmel összegezett, igen tanulságos kis történe­teit. Az érdekes Epizódok­ban Tomanek Nándor, Buj- tor István, Vass Éva, Tordy Géza, Bálint András, Ven- czel Vera, Páger Antal és Végvári Tamás nyújtott átla­gon felülit. Igényes összeállításnak bi­zonyult a szombat esti mű­sor is, amelyben Tóth Ár­pád-vers, Móricz Zsigmond- jelenet hangzott el, elevenült meg, az Ecseri lakoldalmas színpompás-mozgalmas tánc- kompozíciójában gyönkörköd- hettük, majd a Megtörtént bűnügyek című induló soro­zat első epizódjaként a Szá­raz Martini című tévéfilmen izgulhattunk. A krimit Fóti Andor és Maár Gyula írta, s a műsorblokkban igényes szinten Drahota Andrea, Horváth Teri, Bessenyei Fe­renc, Nagy István, Jani Ildi­kó, az Állami Népi Együt­tes, Avar István, Schütz Ila, Kertész Péter, Mensáros László, Csákányi László, Al- mási Éva, Sunyovszky Szil­via, Káló Flórián és Koltai János működött közre. A vasárnap műsorának há­rom érdeklődéssel várt esti programja is volt, melyekből azonban csak kettő váltotta be a hozzá fűzött reménye­ket. Jól szórakoztunk Tabi László—Deák Tamás—Erdő- dy János: Ejnye, Cecília című szellemes, fordulatos, jó iramú zenés vígjátékán, Kút­völgyi Erzsébettel, Tomanek Nándorral, Almási Évával, Lőte Attilával, Komlós Ju­cival, Gobbi Hildával, Schu­bert Évával, Ráday Imrével a főbb szerepekben, és ezút­tal is tartalmas, érdekes Öt­szemközt részesei lehettünk, ezúttal Örkény István embe­ri-írói vallomásai révén. Vi­szont nagyon mesterkélt tör­ténetnek bizonyult a Szere­lem, ó! című amerikai film. (barna.) Gereblyés László emléktábláját avatták Csákberényben Mai tévéajánlatunk 18.00: Cigánygyerekek az iskolában. 1973. szeptember 2- án, Komlón, az ottani cigány­iskolában vették fel a televí­zió munkatársai a film jelen­tős részét. Közkeletű felfogás, hogy az iskolás korba lépő cigánygyerekek el vannak maradva, nem cigány pajtása­iktól. Ez a tény sok tekintet­ben igaz, ám a jelenség leg­döntőbb oka a cigánycsaládok életmódjában, körülményei­ben keresendő, s ennek csak egy része a magyar nyelvi is­meretek hiánya. A cigánygye­rekek jórésze otthon sose hall mesét, nem jár óvodába, s nem játszik úgy, .mint kortár­sai. A komlói iskola célja, hogy a cigánygyerekeket alap­fokon megtanítsa írni, olvas­ni és számolni, hogy aztán képesek legyenek tovább foly­tatni tanulmányaikat az álta­lános iskola második, vagy harmadik osztályában. A film meggyőző módon bizonyítja: egy év ilyen jellegű oktatás után nem fedezhető fel szá­mottevő különbség a cigány- gyerekek és a többi hasonló korú gyerekek között. MINT AZ ELMESÉLT EBÉD Az osztrák költőt. Franz Grillparzert bécsi levéltári igazgató korában az egyik ol­vasó megkérdezte, mi a véle­ménye Chrysander Händel- bibliográfiájáról. Crillparzer így válaszolt. „Egészen tehet­séges alkotás, csak tudja, ké­rem. rám a szavakba öntött muzsika mindig úgy hat. mint egy elmesélt ebéd”. A Fejér megyei Tanács, a Magyar Írók Szövetsége és a csákberényi művelődési ház közös meghívójából Balassa­gyarmatra is kézbesített a posta. Valló Emil keresztrejtvény­szerkesztő. a Füles ás a Ma­gyar Nemzet külső munkatár­sa meghatotta« olvasta, hogy keresztrejtvényeinek gyakori „szereplője”, kedves költője: Gereblyés László, emléktáblát kap szülőfalujában. Valló Emil részt vett az avatáson, amelyről a következőket mon­dotta: — Balassagyarmaton két évvel ezelőtt járt a költő öz­vegye, Goda Gábor Kossuth- díjas költő társaságában. Ak­kor interjú is készült Goda Gáborral. „Gereblvés Lászlóról mél­tatlanul keveset tudunk” — mondotta róla íróbarátja — pedig a magyar politikai és irodalmi élet egyik jeles alakja volt ő. A két világhá­ború között, illetve a máso­dik világháború vérzivatará­ban Franciaországba kénysze­rült, és ott részt vett a fran­cia ellenállásban. Sokat szen­vedett írói és emberi elvei­ért, melyekhez töretlenül hű maradt. 1945 után hazajött, és itthon tevékenykedett a megújuló magyar irodalmi életben. Finom illektus.. for­radalmi hevület és szokatlan szerénység jellemezte a köl­tőt Hetvenedik születésnapja al­kalmából is sok szép mélta­tást hallhattak a meghívott vendégek és a falubeliek, akikben ugyancsak elevenen él az emlékezetében Gereb­lyés László alakja. Élethűnek találták a most leleplezett bronz reliefet is, amely Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. A dombormű nemes egyszerűség­gel ábrázolja a költőt, az ér­zelmek mélységét a szobrászat eszközeivel. Tisztelet, szeretet áradt Il­lés Lászlónak, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum főigazgatójá­nak szavaiból is, amikor Ge­reblyés Lászlóra emlékezett. Halhatatlan életművel van dolgunk — mondotta a neves irodalomtörténész, és megele­venedtek szavai nyomán Ge­reblyés költeményei, riportjai, részletek munkás szociográfi­áiból a csákberényi művelő­dési ház irodalmi színDadá- nak meleg hangú tolmácsolá­sában. A vendégek között ott volt a költő özvegye kíséretében Dési Hubertné, Oravecz Pau­la, Széntpál Mónika, Rákos Sándor, Vihar Béla és az író­művészvilág, valamint a Ge- reblyés-versbarátok számos képviselője. A reliefről és az emlékek képeiből előlépő Ge­reblyés László előtt tisztelet­tel helyezték el az emlékezés virágait. —Elekes— Történelem és lélektani krimi özvegy Coudrecné. Francfa—olasz film. §apovalov ezredes szemé­lyében több legendás hírű szovjet parancsnoknak akart emléket állítani Jevgenyij Ka- relov, amikor elkészítette a ..Lóháton ágyútűzben” című filmjét. A színes szélesvásznú szovjet film képei a polgár- háború és a II. világhábo­rú előtti távol-keleti har­cok eseményeit idézik. A fő­hős a György kereszttel ki­tüntetett, de proletár szárma­zású fiatal katonatiszt életén át mutatja be azt a történel­mi folyamatot, amelynek eredményeként létrejött a Vö­rös Hadsereg. Számunkra kü­lön érdekesség, hogy a fiatal Sapovalov egy magyar önkén­tes század élén viszi végbe el­ső hőstetteit. A film címsze­replője, Jevgenyij Matvejev több, nálunk is bemutatott filmben játszott, s a „Cigány” című filmben mint rendező is pemutatkozott. Mint a múlt évben hazánkban látogató művészdelegáció tagja, 1973- bam Magyarországon is járt. Ugyancsak történelmi témá­jú „A törökfejes kópia” című színes, magyar 'film. mely Kolozsvári Grandpierre Emil nagy sikerű ifjúsági regénye nyomán készült. A XVI. szá­zad második felébe, a török időkbe visz el a film. s arról szól, sikerül-e megbosszulnia Kopjás Daninak az árván ma­radt falusi sihedernek szülei elvesztését. A fordulatos tör­ténetben helyet kapnak a ha­dicselek, s a szövevényes cse­lekmény során sok mosolyog- tató, nevettető eseményre ke­rül sor. A filmet Zsurzs Éva rendezte, aki A fekete város tv-filmsorozatával annakidején nagy sikert ért el. A szerep­lők közt viszontláthatjuk Szerencsi Évát, Koncz Gábort. Zenthe Ferencet Basilides Zoltánt. Fónay Mártát és még sok neves színészt Georges Simenont Maigret felügyelő alakjának megte­remtőjét nem kell bemutatni a hazai nézőknek. Az ő regé­nyéből készült az „özvegy Coudrecné” című színes fran­cia—olasz film. mely egy öre­gedő asszony és egy szökött fegyenc szerelmén keresztül tulajdonképpen az 1930-as évek Franciaországáről ad tár­sadalmi helyzetképet. A L’Hu- matiné Dimanche írja a film­ről: „Talán romantikus mű, de erőteljessége meglep, el- csodálkoztat. elbűvöL Egy film. amit tipikusan franciának ne­vezhetünk. mert semmit sem köszönhet angolszász hatások­nak, mert csak Franciaország­ban játszódhat, egy pontosan meghatározott történelmi kor­ban”. A főszerepeket a ná­lunk is közismert és népsze­rű Simone Signorét és Alain Delon játsszák. Meglepetésként igazi cse­mege várja az Art Kino lá­togatóit. Andrzej Wajda film­je, a „Memnyegző” kerül be­mutatásra. A kiváló lengyel rendező Stanislaw Wyspians- ki drámáját vitte vászonra. A század első évei táján játszó­dó darab egy ifjú krakkói di­ák és egy parasztlány meny- nyegzőjét mutatja be. s a sze­replők visszaemlékezésein ke­resztül Lengyelország történe­tének válságos pillanatai is elővillannak. Az alkotás szer­ves folytatása Wajda előző filmjeinek, hűen képviseli a rendező szemléletét, világát. A film főszerepét Daniel Ol- brychsky játssza, s egyik mel­lékszerepben feltűnik Andr­zej Lapicki is, aki a „Min­den eladó” című filmben Waj­da szerepét alakította. Öi okiés szóbeli végrendelet alapján »NAGYON RÉGI ELŐFIZETŐ« jeligéjű levélből, sajnos, nem tű­nik ki, hogy az elhalt után a túl­élő házastárs mellett, leszárma­zó törvényes örökös, vagyis gyer­mekek vagy unokák, maradtak-c, így válaszomat oly értelemben közlöm, mintha az elhalt egyedüli törvényes örököse a túlélő házas- társ volna. Polgári törvénykönyvünk 607. f. Í4) bekezdése értelmében a tör­vényes öröklés rendje szerint ugyanis, ha az örökhagyó után leszármazott nem maradt, örökö­se egyedül a házastárs. A túlélő házastárs öröklési jogát egymagá­ban még különélésük is csak ak­kor teszi vitássá, ha az eset ősz- szes körülményeiből nyilvánvaló* hogy az életközösség visszaállítá­sára nem volt kilátás. Ez a sza­bály akkor érvényesül, ha az örökhagyó végintézkedés nélkül halt el. Olvasónk leveléből kitűnően az elhalt nyilatkozatát lehet szóbeli végrendeletnek, de lehet halál esetére szóló ajándékozásnak is minősíteni, ha az előírt feltételek fennállanak. A szóbeli végrendelet polgári törvénykönyvünk szerint is kivé­teles, egyben időleges végrende­let, ami azt jelenti, hogy a szó­beli végrendelkezésnek csak a törvény által külön meghatározott esetekben van helye, és a szó­beli végrendelet feltételéül meg­határozott esettől számított há­rom hónapig márad hatályban. Ez azt jelenti, hogy szóbeli végren­deletet az tehet, aki életét fenye­gető, rendkívüli helyzetben van* és érvényes írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak jelen­tékeny nehézséggel tehetne. Az életveszélynek és az érvényes írás­beli végrendelet lehetősége kizárt­ságának együttesen kell fennáll­nia, ha ezek valamelyike hiány­zik, a szóbeli végrendelet mag nem lehet érvényes. A szóbeli végrendelet alakiság szempontjából is szigorú feltéte­lekhez kötött. Ez azt jelenti, hogy a végrendelkezőnek végakaratát egész terjedelmében szóban kell előadnia, ennek mindvégig jelen­levő két tanú együttes jelenlété­ben kell történnie, a végakarat kijelentésének a tanúk által ér­tett nyelven kell történnie, végül a végrendelkezőnek nemcsak a végakarat tartalmát, hanem azt is ki kell jelenteni, hogy a szó­beli nyilatkozat az ő végrende­lete. Ha ezek bármelyike is hi­ányzik, az a szóbeli végrendelet érvénytelenségét eredményezi. A szóbeli végrendelkezésnél nem le­het tanú olyan személy, aki a végrendelkező személyazonosságá­nak tanúsítására nem képes, to­vábbá az sem, aki kiskorú vagy cselekvőképességet érintő gond­nokság alatt áll, illetőleg az sem* akinek a javára szól a végren­delkezés, vagy annak hozzátarto­zója. A szóbeli végrendelet nemcsak kivételes, hanem időleges végren­delet is. Ez azt jelenti, hogy aa előzőekben vázolt feltételek mel­lett tett szóbeli végrendelet akkor is hatályát veszti, vagyis érvény­telenné válik, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnésétől számított legalább három hóna­pon belül ^zóbeli végrendeletét nem ismétli meg írásbeli végren­delettel. A másik lehetőség a halál ese­tére szóló ajándékozás, amely azonban kétoldalú jogügyletnek számít, így eleve írásbeliséghez kötött, amely szerződést az aján­dékozónak és az ajándékozottnak Is alá kell írnia, a jelenlevő két tanú előtt. Az egyszerű ajándé­kozástól annyiban különbözik, hogy az ajándékozott túléléshez kötött, vagyis csak akkor érvényesül, ha az ajándékozót túléli és a halai pillanatában lép érvénybe. Dr. J. 8, László Lajoss Uránbányászok Részletek a Gondolat Kiadónál az idei könyvhétre megjelenő ripor l könyvből 1. AZ ELMARAD! \ V ATÖÜNN ÉPSÉG Ax üzemveaetö, a főmérnoK: és az agyúik aknász megitták a feketét, és elindultak a szál­lítóaknához. A táv-vezérlésű sízáliMtóköapantban két üveg­falú celláiban ültek a diszpé­cserek. A cella melletti falon skála mutatta a kasok moz­gását; ahol a kas elhaladt, ki­gyulladt egy piros fénycsík. — Másodpercenként tizen­négy méter — számolt a disz­pécser. Az üzemvezető háta v-égigboreózott. Ilyen gyors bárnyaldfiten még nem volt. Mindegy. A termelés kezdő­dik; illő, hogy a vezető ott legyen az első szikla fúrásá­nál Néhány lépés a gépteremtől a felső szintig, de míg idáig átballagtak, az üzemvezető agyában kergetőztek a gondo­latok: „Beváltja-e a reménye­ket ez a hatalmas üzem, amelyre milliárdokat költöt­tek? A talp: ezerszáz méter, a legmélyebb művelési saint: 820 méter. Bírják-e majd a 4 NÖORÁD — 1974. április 17., szerda meleget az emberek? És kiint: rendetlenség. A fürdőiben hol van víz, hol nincs. Félig kész az orvosi rendelő. Az étterem még sehol...” Csörömpölés. Hintázva meg­állapodik a kas. Beszállnak, a biztositólámcot visszacsatolják. Berregés. A kas elindul. Kez­detben csak a megszokott se­bességet észlelteik, aztán el­kezditek zuhanni. A dobhár­tyája pattogott, a térde bero­gyott. Sötétség-világosság, ahogy a szintek mellett elsu­han a kas. Az óriási betonak­na falain csillognak a víz-' cseppek... Húsz éve dolgozik bányáiban. Mégis odabújt a főmérnökhöz, az aknászhoz. Jó, ha emberek vannak mellette. A természet erői annyira körülölelték, hogy szinte fojtogatta kicsisé­gének, kiszolgáltatottságának tudata. Zökken a kas. Hát ennyi volt az egész. Jól össze kell szednie magát, hogy ne lássák a megilletődöttségét, a gyön- geségét. Hat-hét bányász vár­ja. Az egyik előrelép és jelent. — A termeléshez felkészül­tünk. Kérjük, adjon engedélyt a munka megkezdésére. Nem szól, csak bólint. Az­tán követi a kis csoportot. Át- íialadnak a táró egyik szár­nyán. Hatalmas föld alatti fo­lyosó, acéltámokikai bordázva, cementlapokkal kirakva. A huzat erős, a levegő szinte vágja az arcát. Aztán söté- tebb folyosóra kanyarodnak, itt csak a báinyésalámpa ad támpontot a továbbhaladás­hoz. Nehezebb a levegő. Me­leg van. A lámpája emberekre vilá­gít. Három bányászra. Ennyi a brigád!étsziám. A szokásosnál erősebb hangsúllyal köszön. Aztán a folyosó falához húzó­dik. Lámpája sugara a bányá­szokat világítja. A szikla víztől csillog. Az ember verejtéktől. A fúró ■ aoélvége a sziklának feszül. Sziszeg a sűrített levegő, dü­börög a motor, a szikla jajgat. A vídia könyörtelenül roncsol. Az üzemvezető áll a kődben és megtöri! a homlokát. A fő­mérnök a fúró útját figyeli, az aknász a most érkezett operátorral a sűrített levegő tömlőjét piszkálja. Az üzemvezető gyengének érzi magát. Bólint a bányá­szok felé, bár tudja, ők most másra figyelnek. Megindul visszafelé. A kitérőiben inget cserél. A csuromvizes fehérne­műt kabátja zsebébe gyömö­szöli. Jó, ha eléri az aknát, a szállítókast. Ahogy közeledik a kijárathoz, süvítést hali, az­tán dübörgést. Most némileg megnyugszik: „a ventillátor”. A tiszta levegő életet jelent azoknak, akik Magyarország legmélyebb pontján, izzadnak, hogy felszínre küldjék a jövő energiájának alapanyagát. Ahogy felért a felső szállító­közipontba, kinézett az abla­kon. Zászló, felirat, ünnepi ruházat? — Sehol. — Minek is... minek is — mondogatta vagy inkább mor­molta, és felindult a fürdő fe­lé. Másnap néhány újság rövid híradásban közölte, hogy Ma­gyarország legújabb és legna­gyobb ércbányájában, „ünne­pélyesen” megkezdték a ter­melést. A BÁNYA ÉS KINCSE Az ötvenöt méter magas ak­natorony valóságos kilátó. És itt van is mit látni... Tölgye­sek, cser- és bükkerdők borít­ják a tájat. Vadászház. Régi major. A fiák lombjai között szürke szalagok kanyarodnak. A bánya útjai, amelyeken vé­gigdübörögnek az ércet szállí­tó mamim ut tehergépkocsik. Minden évszak szép a Me­csekben. Tavasszal friss hajtá­sokkal zsendülmék a fák, nyá­ron mélyzöld leveleik alatt rejtik el a kirándulókat, a kis hegyi házakat, ősszel sárgáiból bámáspiirosba hajló szőnyeget terítenek a lejtőkre és ormok­ra, télien hólkristályoktóL ro­gyadoznak az ágak, a fák tö­vében nyúlok fészkelnek, őzek, szarvasok, vaddisznók csapá­sai keresztezik egymást. Eboe a vadregényes tájba ékelődik a bánya. Az egyik. A legnagyobb és legszebb, a leggazdagabb. És a legnehe­zebb művelésű, bár a legkor­szerűbb. B. K. geológus szerint vagy kétszázmillió éve hatalmas fo­lyórendszer hömpölygött a dombok között. Áradás és apadás váltakozott. Áradáskor a folyók szinte tengerré duz­zadtak, apadáskor pedig le­rakták a törmelékanyagot. A törmelék a mocsarakban, a medrekben bomlásnak indult, és az ott maradt pangó vízzel vegyi folyamatra lépett. A víz urántartalma kicsapódott, le­rakódott. A homokkövekben tulajdoniképpen így indult meg az érckáoződés, amely még sok vegyi átalakuláson ment keresztül, miközben to­vább érlelődött, dúsul t. A íFolytatjuk) A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom