Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

,Egyiptomi módszer" Tizenötször is kezet mos A negyedszázaddal ezelőtt történtek ma is élénken él­nek Balázs László emlékeze­tében. Sihederként került a zagyvapálfalvi síküveggyár­ba, segédmunkásnak. Nem sokáig bírta a kőművesek mellett. Öt! év telt el, hogy elhallgattak' a fegyverek. A iiatalember, inkább még gyerek, szinte fel sem tudta fogni milyen nagy munka vár rájuk. — Ez így nem mehet to­vább ! Valami szakma kell... — mondta magában törme­lékhordás közben. Fiatal ■'■'olt, erős, tele energiával. A helyét kereste, ahol mégin- kább javára szolgálhat áz új társadalom építésének. Ipari tanuló lett, a géplakatos szakmát választotta. Ahogy tanulóként mondták: „felsza­badulásukat” együtt ünnepel­ték tanítómestereikkel, Nya­kó Józseffel, Palatinczki Im­rével, Fodor Józseffel. A szakma síküveggyári nagy öregjei ma már jól megérde­melt nyugdíjukat élvezik. Helyükre "a fiatalok léptek, köztük Balázs Lászlóval. Azóta sok minden megvál­tozott a gyárban. Balázs László az egykori géplakatos ma már a tmk- műhely főművezetője. — Nem sajnáljuk tőled, hogy íróasztal mellé kerültél. Megdolgoztál érte — mond­ták közvetlen munkatársai. Ö nem azért dolgozott. Amikor első nap bement az irodába sehogy sem találta helyét. Az asztalt is megfor­dította, hogy az ajtó masza- íos üvegén keresztül, ha fel­tekint, maga előtt láthassa a gépeket, az olajos kezű, iz­zadó munkatársakat. Ennek idestova hét éve. Göröngyös út vezetett idá­ig, megpróbáltatások soroza­ta. Volt, amikor létszám-át­csoportosítás miatt szinte már úgy tűnt: Balázs László hiába tanult, nincs lehetőség, hogy szakmájában dolgoz­hasson. Férfi létére majd sírva fa­kadt. — Megértem, hogy a fejlő­dés mit kíván, de ti is értsé­tek meg: nekem ez a szakma a mindenem — mondta az elvtársainak. Végül mégis­csak géplakatosként dolgozott tovább. Ahogy teltek az évek, úgy ismerte meg a gyárnak szin­te minden csavarját. Az üzemlakatosokra kulcsszerep hárult mindig. Csupa nagy feladattal kellett megbirkóz­niuk. A Zagyva II építése monumentalitásával lenyű­gözte a tmk dolgozóit, örül­tek, hogy munkájukkal ők is hozzájárulhattak a beruházás sikeres megvalósításához. Nemegyszer a munkások ötletességére, leleményességé­re volt szükség, hogy a ka­pott feladatokat határidőre elvégezzék. A Zagyva I üzem átépítése során a generátor­gázról a földgáztüzelésre tér­tek át. Ezzel a kemence kül­ső formája is megváltozott. A nehézvasszerkezetek helyé­re kilenc méter magas egy- tonnás vasoszlopokat kellett beállítaniuk, de a gépek szá­mára nem volt hely. — Kimértem az oszlopok középvonalát és „egyiptomi módszerrel” állítottuk helyé­re. A billenés előtt csupán egy darab tégla egyensúlyoz­ta — magyarázza mosolyogva Balázs László. Közben rádöbbent arra: amit ma tud, az holnap már kevés lesz. Beiratkozott a gépipari technikum esti tago­zatára. A munka melletti ta­nulás sok lemondással, áldo­zattal járt. Szerencséjére fe­lesége megértése, segítőkész­sége enyhített ezeken. — Te Lackó! Nem mennek a csövek a helyükre. Mit csi­náljunk? — lép be kérdésé­vel Szegedi László a szűk irodába. A főművezető pillanatnyi gondolkodás után gyors mű­szaki megoldást javasol. Az­tán felém fordul: — Szegedivel is régóta együtt dolgozom. Így egyrészt könnyű a helyzetem. Isme­rem őket, tudom, mire képe­sek. Másik oldalról pedig hajlamos vagyok kisebb la­zaságok felett elsiklani. Ezt nehezen értik meg, csak az tudja, aki nap mint nap együtt van velük — mondja. A munkásból lett főműve­zető nem szakadt el a gépek­től sem. Nehezen állja meg, hogy ne segítsen beosztottai­nak. Emiatt naponta tizenöt­ször is kezet kell mosnia. Az emberek, a tmk-műhely munkásai szeretik és megbe­csülik. Nemcsak azért, mert elismert szakember, párt­munkás. Az emberi tulajdon­ságai is hozzájárultak ehhez. Gyakran járja körül a gyá­rat, amelyhez élete kötődik. Figyeli a Zagyva III üzem építését. Üjra ugyanaz, az öröm, az alkotás öröme járja át, mint amikor annakidején az „egyiptomi módszerhez” kellett folyamodniuk. — Nem akarok mást, mint az emberekkel minél jobban megérteni magam úgy, hogy a termelés egyre növekedjen. Nagy célok vannak előt­tünk. ., Sz. Gy. Növekvő gépimport a lí (« NT-orsixá <rwk IhíI A lehetőségek jobb kihasz­nálásával szervezettebb piac­kutatással az idén is bővül gépimportunk a szocialista országokból. Különösen a központi fejlesztési progra­mokban. rekonstrukciókban nagy a szerepük ezeknek a modern technológiájú, félig, vagy teljesen automatizált berendezéseknek. A közúti járműprogramhoz 1974-ben összesen 47 nagytel­jesítményű gépegység érke­zik a hazai járműipari válla­latokhoz az NDK-ból, Cseh­szlovákiából, a Szovjetunió­ból, Bulgáriából és Romániá­ból. Romániától egyébként eb­ben az évben minden eddigi­nél nagyobb értékben vesznek szerszámgépeket, s a további importlehetőségek felkutatá­sára rövidesen magyar ipari és piackutató delegáció utazik Bukarestbe. Összesen több mint 1,2 millió rubelért szov­jet elektromos próbapadokat, esztergákat, présgépeket: NDK-gyártmányú galvanizáló berendezést, foszfátozó gépet és mechanikus prést; vala­mint csehszlovák tárcsaélező- ket, köszörűket és bolgár tar­goncákat szereznek be a ma­gyar külkereskedelmi vállala­tok, főleg a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár és az Ika­rus gépparkjának felújításá­Etőretálás... A beteg így magyaráz a házhoz érkező orvosnak: — Milyen szerencse, hogy ugyanaz a betegségem, mint a múltkor: félretettem az ösz- szes orvosságot, amelvet a doktor úr akkor rendelt! Körséta hüsUgybien |l.l A vevő szidia a kereske­delmet. a kereskedelem a húsipari vállalatot, az meg a kereskedelmet. A húsellátás az utóbbi évek egyik problémája. Mit ígér az idei esztendő? Az első negyedév tapasztalatai biztatóak. Némileg javult a húsellátás. Vajon Így lesz-e a következő hónapokban? A húsipar ki tudja-e elégíteni az igényeket? A kereskede­lem reálisan adja-e a meg­rendeléseket? Ilyen és eh­hez hasonló kérdések joggal vetődnek fel az olvasóban, hisz a hús valamilyen for­mában naponta ott van az asztalon. Arra a kérdésre, hogy ki­elégítő-e a kínálat, a válasz­ték? — a legilletékesebbek, a vásárlók válaszolnak: — Az utóbbi hónapokban szemmel látható a javulás — mondja Békési Jánosné, aki rendszeresen vásárol a Pécskő Üzletház melletti „nagy” Csemegében. — Mos. is akadnak azonban hiány­cikkek. Például a száraz árukhoz, téliszalámihoz, csabaihoz nehezen tudunk hozzájutni. A főtt-, füstölt­aruk választéka és mennyi­sége nem kielégítő. Az üzletvezető, Türei Mi­hály is ezt a véleményt tá­masztja alá. — Nézze meg a rendelé­seinket! Főttárut 12 mázsát igényeltünk. Minimális menyiséget szállított a hús­ipar. A vásárlók érdekében igyekszünk minél szélesebb választékot biztosítani. Töl­telékáruból átlagosan 17 fé1- le áll rendelkezésükre. Egy­kettőre elfogy — magyaráz­za. A vasúti sorompó melletti husboltban egymás hegyén- hátán tolonganak az embe­rek. Van aki csak benéz az ajtón és elmegy a kedve a vásárlástól. Lengyel István üzletvezető kesereg: — Kicsi az üzlethelyiség. Nem ekkora forgalomra mé­retezték. A választékra nem panaszkodhatnak a vevők. Mi az amit kapnak? Belső­ség, de erre a konzervgyár hamar ráteszi a kezét. A mi legnagyobb problémánk a szállítás. Általában záróra után érkezik hozzánk a hús­ipar kocsija. Emiatt négy— üt orat is várakoznunk kell. Vásárlók és üzletvezetők A megrendeléseket nyolc— kilenc nappal előre kérik tő­lünk. Ki tudja ezt pontosan meghatározni? A tőkehús mellé nagy mennyiségű baromfit is be­szereznek rendszeresen, hogy ezzel is bővítsék a választé­kot A Pest-Nógrád megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat balassagyarmati üzemé­nek tavaly ősszel nyílt min­taboltja kedvezőbb helyzet­ben van. — Egyenesen Balassagyar­matról kapjuk az árut — mondja Nagy István üzletve­zető. Időnként a „sláger” a pacal, levescsontok. Nem tu­dom, mi az ő véleményük? — Friss az áru, ebben kü­lönbözik a többi üzlettől. A választék? Amit máshol ka­punk, itt is csak az van. Pe­dig mintabolt — vélekedik Sirkó Béláné. Következő állomás a Sal­gótarján és Vidéke ÁFÉSZ új élelmiszeráruháza. — Nem kapunk elég húst. Nincs más hátra, mint, hogy „ügyeskedjünk”. Gyöngyös­ről, Gyuláról, Nyíregyházáról igyekszünk a választékot és a mennyiséget bővíteni. A főttáruk a mi pultunkon is ritkán találhatók — mondja Molnár Ferenc üzletvezető. A hűtőkapacitásuk is ki­csi. Mi a vásárlók vélemé­nye? — Rendszeresen ebbe az üzletbe járok vásárolni. Azt hiányolom, hogy az olcsó húskészítményekből kicsi a választék, pedig nekünk er­re van nagyobb szükségünk — jegyzi meg Trankó Jó­zsef. Tóth József né hason­lóan vélekedik. Az általános tapasztalat: húshoz természetesen min­denki hozzájut. A probléma, hogy nem mindegy, milyen az. A vásárló jogos igénye, hogy a kereskedelem bizto­sítsa a megfelelő választékot. A megyére azt mondják: „kolbászos”, mert az olcsó lecsókolbász és füstölt kol­bász fogy el a legnagyobb mennyiségben. Ez a legegy­szerűbb magyarázat. A vá­sárlók kérik: szélesítsék a húskészítmények választé­kát. Az üzletvezetők ezt ren­deléseikben fogalmazzák meg. Ez a tőkehúsra is vo­natkozik. Nemcsak a megye- székhelyen. A szécsényi nagyközségi tanács elnöke, Földi László is panaszkodott a húsellátásra. Vajon az igények kielégí­tése végett mit tesz a hús­ipar? Hogyan egyeztetik cél­kitűzéseiket a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalattal? Szabó Gyula Következik: Ami a keres­kedelmen múlik hoz, bővítéséhez. Szó van ar­ról is, hogy a Csepel Autó­gyár mintegy 100 gépét újabb típusokkal váltják fel, ezeket is a szocialista országoktól vennék, több mint egymillió rubelért. Ugyancsak e prog­ramon belül a hajtóművek és festőberendezések gyárában rövidesen megkezdik a sebes­ségváltó gyártását. Az ehhez szükséges importberendezések beszerzéséről már tárgyalnak a hazai szakemberek, több KGST-országbeli partnerrel. A könnyűipar, elsősorban a ruházati ipar fejlesztési prog­ramjához a Technoimpex már 1971 óta importál korszerű gépeket több szocialista or­szágból. Az idén egyedül a textilipar rekonstrukciójához mintegy tízmillió rubelért vesznek többek között 166 szovjet gyártmányú szövőgé­pet. ezen kívül csehszlovák gyártmányú légsugaras és hidraulikus berendezéseket importálnak. A bútor-, a bőr­és a cipőipar korszerűsítésé­ihez ebben az évben további importgépsorok és -berendezések érkeznek cseh­szlovák, lengyel, román és szovjet vállalatoktól. A petrolkémiai program­hoz, elsősorban, a leninvárosi olefinműbe, több millió rubel­ért vegyipari berendezéseket importálunk az idén is a Szovjetunióból. Ebben az év­ben várhatóan be is fejeződik a szállítások és szerelések el­ső szakasza. Ugyancsak Le- ninvárosban az idén megkez­dődik az olajfinomító építése, az ehhez szükséges berende­zéseket is a szovjet partnerek szállítják. Az első nagytelje­sítményű gépegységek hama­rosan a helyszínre érkeznek. A gépbehozatal 1977-ig folya­matos lesz, akkor tervezik ugyanis az olajfinomító üzem­be helyezését. Az idei eszten­dőben folytatódik a százha­lombattai olajfinomító bővíté­se is, és a felszerelését a szovjet ipartól szerzik be. Fo­kozódik a vegyipari berende­zések importja az NDK-ból és Csehszlovákiából, ahonnan szivattyúkat, kompresszorokat vesznek, körülbelül egy-egv millió rubelért. A további kő­olajkutatásokhoz újtípusú ro­mán berendezéseket és alkat­részeket vásárolnak. A könnyűszerkezetes épít­kezésekhez az idén is, akár­csak az utóbbi két évben, 1— 1,5 millió rubelért vásárol gépeket NDK-beli partnerétől a Komplex. Cj tv-adó a Széchenyi-he^ven. A Széchenyi-hegvi tv-adő rek instrukciója során új adótor­nyot építenek a Közúti Gépel látó Vállalat szakemberei. Az aeélctaszerkezeiű torony 135 méter magas lesz, erre kerül maid az antennarendszer ety része, így a torony teljes magassága eléri a 159—169 m étert. Rendeltetése az, hogy nyitása a tv-adásokat. Képün­kön: munkában az adótorony építői. Jobbról: a régi antennarendszer. Az ügyfél, akire emlékeznek... BÁRMILYEN fúrásán hangzik is, az iitt következő tör­ténetke azt példázza, milyen nyomtalanul eltűnhet egy törvénytisztelő állampolgár becsülete a hivatali: folyosók útvesztőjében A szenvedő felet nevezzük Nagy Jánosnak. Az utóbbi Időben szorongásai vannak, és nem rajong a túlizott nép­szerűségért. Egyszóval Nagy János néhány esztendeje tel­ket vásárolt Salgótarján egyik szép körzetében. Nem. sok­kal ezután felszólították a házadé megfizetésére, és csak hosszas utánjárással sikerült bebizonyítania a felszólítás Időszerűtlenségét, tudniillik azt, hogy a háza még nem épült fel. A hivatal „jogosnak találta felvetését”: házadé helyett mezőgazdasági adót állapított mag. Az előírások szierint ugyanis a 205 négyszögöles telket a ház felépülé­séig művelni kell, Erre már Nagy János is tanulmányoz­ni kezdte a jogszabályokat, és azt találta, ha a telek 200 négyszögölnél kisebb, akkor mezőgazdasági adót som keli fizetnie. Mert a ház lábazata már készen állít, és megle­hetősen nagy helyet foglalt el a kert területéből, megkér­te a hivatalt, küldienének ki egy felmérőt, aki a saját sze­mével és mérőszalagjával győződhet meg a telek kicsiny­ségéről. A hivatal hajlott a szóra, és amikor kiderült, hogy az állampolgárnak ismét igaza van, elküldött egy csekket, amelyen á felmérésért járó néhány száz forintot kellett befizetnie. Nagy János befizette az összeget, a nyugtát gondosan megőrizte, és rövidesen elfeledkezett a dologról. Nem úgy a hivatal. Telt-múlt az idő. és a postás egyszercsak szigo­rú hangú felszólítást hozott, amelyben az ügyfelet emlé­keztették tartozására. Nagy János nyomban tollat raga­dott, és megkísérelte a hivatal tudomására hozni, misze­rint ő már régesrágen megfizette adósságát, az ilyen és ilyen számú csekken. Azután várta a választ, amely ha­marosan mégis érkezett. Figyelmeztették: legrövidebb időn. belül tegyen eleget kötelezettségének, mert ha nem, akkor magára vessen... Nagy János kezdte belátni, hagy ennek a fele sem tré­fa. s kezében a nyugtával beállított a hivatalba. Az ott ülő hivatalnok tüzetesen megvizsgálta a bizonyítékot, majd így szólt: — Ez nem a mi csekkünk. — Önök adták — mondta meglepetten az ügyfél. — Akkor sem a miénk — válaszolta a hivatalnok ha­tározott fejirázás kíséretében. — Tévedés volt a dolog­ban. véletlenül a városi tanács adócsoportjának csekkjét küldtük el önnek. Od’a futott be a pénz, és ezért nem tudunk róla semmit. NAGY JÁNOS béketűrő ember. Attnallagott az adócso­porthoz, amely hónapok óta őrizte a pénzét. Tulajdon­képpen érthető, hogy azóta sem kérdezték meg miért fi­zettem be ezt az összeget — morfondírozott magában. — Ha az állampolgár fizet, bizonyára jó oka van rá, gondol­hatták. Az idő majdcsak lerántja a léptet a titokról. Egy szó, mint száz, Nagy János tartozásának semmi keresni­valója nem volt az adócsoport kasszájában, ezért meg­kérte őket, utalják át az összeget a jogos tulajdonosnak. Mlég visszatért a hivatalba, elmondta, mit intézett, azután nyugodtan hazament. Egy év telt el azóta, és semmiféle felszólítás nem érke­zett Nagy János címére. Történt aztán hogy más termé­szetű elintéznivalók miatt megint csak fel kéllett keres­nie a hivatalt. A hivatalnok udvariasan kedvesen fogad­ta, megkérdezte, mi járatban van, majd a nevét tudakol­ta. Nagy János megmondta, majd kissé megdöbbenve hátrább lépett. Mert a hivatalnokról szinte másodpercek alatt lekopott a szívélyesség, és szemében a felismerés vad lángja lobbant — CSAK NEM MAGA az a Nagy János, akiivel nekünk annyi bajunk volt? Akinek végül a fizetéséből kellett le­tiltanunk nevetséges összegű tartozását? Mit mondjunk még? Nagy János azóta néha felriad álmából, és nyugtalanul forgolódik. Azelőtt nem isimert homályos bűntudattal küszködik. Néha oedlg ebneren? kü’önös karrierjén, amelv személytelen aktáiból emberre léptette elő, emberré, akire emlékeznek... —szöghy— NÓGRÁD «• 1974. április 17., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom