Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-13 / 85. szám
FÖLDÜNK ŰRHAJÓSAI Az ember egész történelme alatt a csillagok felé néz, mert repülni akar. Az első léghajó mégis csak a múlt szazadban emelkedett fel a talajról. Nincs 70 éve, hogy a repülőgép elrugaszkodott a földtől, s nekünk már van egy ilyen ünnepünk is: Űrhajózás napja. Tizenhárom éve repülte körül először ember űrhajón a földet, de az alig egyórás űrutazás után a föl- din járók sem úgy lépkedtek mint azelőtt. A szűk űrkabinban szorongó Gagarin nem v !t egyedül. Vele repültünk mindannyian, hiszen nemcsak a rakéta tüzelőanyaga, de álmunk is hajtották előre az első űrhajókat. Amikor 1957. október 4-én e'hangzott a bejelentés, hogy egy szovjet szputnyik járt az ű ben, még sokan nem is hitték a hírt. A szputnyik szót is legtöbben akkor hallották először. Sokan kételkedtek. Felrepül, rendben van. de miért nem esik le? És a Hold miért követi a Földet? Az más. Ma, 1974. április 12-én. az űrhajózás napján még vannak olyan törzsek Ausztráliában, amelyeknek tagjai kőbaltákkal vadásznak. Egy magazin fényképei között megfér a kőbaltás ember és az űrhajósok fényképalbuma. Gagarin, Tyitov, Tyereskova, a Holdtaposó Walter Schira nevét még megjegyeztük, de ma már annyi az űrhajós, hogy csak bólogatunk, ha egy újabb rakéta fellövéséről hallunk. Gagarin repülése alatt egy gyárban voltam, ahol szóltak A világ első űrhajósa, Gagarin a hangszórók, és az emberek úgy lesték a híreket, mintha saját fiúk hagyta volna el a Föld légterét. A mai űrhajós már abban sem lehet biztos, hogy fogadására vörös szőnyeget húznak elé a repülőtér betonján — lassan hétköznapi foglalkozássá válik az asztronauták dolga. Korunkban azonban a hétköznapok is teli vannak csodával. Amikor az ember televízión keresztül látja a magasba röppenő űrhajót, nem tudni mit furcsái jobban: azon amit lát, vagy azon, hogy látja. Lehet, hogy azok az apróságok, akik már úgy nőnek fel, hogy a cuclisüvegen keresztül is a képernyőt figyelik, már nem fognak ezen csodálkozni. Ha így lenne, sajnálnám őket. Nem szabadna megszokni az emberalkotta csodákat. A nylonharisnya éppen olyan kihívás a természet önkénye ellen, mint az űrhajó. A szputnyikok a Hold egyeduralmát szüntetik meg, a műanyag a mikrovilágba férkőző emberről árulkodik. aki úgy játszik a molekulákkal, amint gyerekek az építőkockával. Az űrhajózás kora arra figyelmezteti az embert, hogy nagyra nőtt, de arra .is. hogy milyen kicsi. Az egyik asztronauta űrutazása után elmondta, hogy űrhajója ablakából olyannak látta a Földet, mint a többi csillagot. Kicsi volt, lebegett az űrben és akkor arra gondolt, hogy a földön élő emberek egymáshoz tartozását, egymásra utaltságát csak a magasból lehet igazán észlelni! Néha messzire kell menni, hogy jól lássunk valamit. Az űrhajósok a földről indulnak el, de amint az űrben vannak, visszavágyódnak bolygónkra. Az űrhajózás korszakának az a fő tanulsága — és ezért adózunk most tisztelettel korunk hőseinek —, hogy megtanuljuk igazán becsülni az űrből oly kicsinek látszó, de nekünk otthont adó Földet. Mitől asocialista? Brigád az ívfényes kemencénél Vakító fénnyel világít a kohó. Nem nagy, talán ez a legkisebb itt, az Ötvözetgyárban, de nagy értékű terméket, bór- karbidot gyárt. Az aranyat kezelhetik így. A kohó termékét, ezt a különös szilárdságú anyagot kikészítik. Savban, lúgban és semlegesítő folyadékban mossák, majd rezgő szitán eresztik át, hogy a kívánt szemcsenagyság szerint csomagolhassák. Olyan szitát is mutattak itt, amelyen a víz sem megy át, viszont a rezgés hatására a mikron nagyságú csiszolópor átjut. Szemcsenagyság szerint változik az ár is. A legdurvábbért kilónként 900 forintot fizetnek, a legfinomabbért viszont 1800 forintot. Az utóbbi időben ez a keresettebb. •ér Szabó János, a fiatal kohásztechnikus a brigádvezető. Ottjártunkkor nem találkozhattunk vele, mert külföldön volt. Mások mondták róla, hogy igen jó szervező, és lelkes ember. A nyolctagú brigád többségében idősebb emberekből áll, de tisztelik fiatal vezetőjüket. Harmadszor nyerték el a szocialista brigád címet, és az ezüst fokozat a következő cél. Mitől szocialista ez a brigád? Erre a kérdésre kerestük a választ. Az üzem párttitkára, szakszervezeti titkára, a műszaki osztályvezető valameny- nyien az elismerés hangján nyilatkoztak a bórkarbidgyár- tó brigádról. Káposztás Fe- renctől csakhamar megkaptuk a példásan vezetett krónikát, a brigádnaplót. A felajánlások, a közös munka, az elért eredmények és egy-egy kivágott újságcikk, megjelent kép a brigád életéből, mind ott találhatók a naplóban. Ott van az is, hogy termelési tanácskozáson a brigádtagok közül ki szólalt fel, mit kért és mit kifogásolt. Az is, hogy milyen intézkedés történt. Az üzemi rendcsinálásban való részvétel. A sportköri helyiség átalakításánál végzett társadalmi munka, közös rendezvények. A tagok adatai között az iskola végzettség, minderről tájékozódhatunk. Többen vannak, akiktől már aligha várható koruknál fogva a továbbképzés. Fájd György viszont fiatal, és most vállalta, hogy befejezi az általános iskolát. Ketten a szakszervezet aktivistái. Van közöttük üzemi tűzoltó. Ez a termelőmunka mellett még külön feladatot jelent. Mitől szocialista a brigád? A kérdésre sokan valamiféle rendkívüli, nagy dolgokról szóló választ várnak. Ilyenről szó sincs. A mindennapos helytállás, az egyenletes, jó teljesítmény és az a biztonság, amivel erre a brigádra számíthatnak az Ötvözetgyárban, adja az értékelés alapját. — Ügy vagyunk mi itt, mint egy nagyobb család. Mindenki felel a saját munkájáért és egy kicsit a másikért is. Három műszakban egymást váltjuk. Az egyik a kohónál, a másik a kikészítésnél foglalatoskodik. Fegyelmi vétség, hiányzás nálunk nem fordult elő — mondja Káposztás Ferenc, aki már húsz éve dolgozik az üzemben. — Csak ez a kemence kicsi már. Megnövekedett az igény, és jó termék a bórkarbid. Az értékesebb, apróbb szemcsésből kérnek többet. A kikészítésnél mi is elbírnánk többet, de a kohó már nem. Ügy hallottam, egy nagyobb váltja majd fel. — Van egy női brigádtagunk is, Smirel Jánosné. Ö az anyag-előkészítést és a kikészítést végzi. Mindig délelőttös, mi meg váltjuk egymást. Tavaly a munkavédelmi versenyben is helyezést értünk el, amiért 1000 forint jutalmat kapott a brigád. — Társadalmi munka is van. Legutóbb a tanács felkérésére Zagyvarónán egy felmérést készítettünk az idős, egyedül élő emberekről. Talán húsz ilyen idős embert látogattunk meg. Már beszélgettünk arról, hogy közülük mi is vállalunk patronálásra, segítésre egy-egy ilyen idős embert. A zagyvarónai iskola és a gyár között van egy szocialista szerződés. A „Húszezer munkaórát Salgótarjánért” mozgalom keretében most mi > az iskola kerítésének elkészítésére vállaltunk 50 órát — mondja Káposztás Ferenc, mint a legtermészetesebb dolgot. A brigádnaplóban Kecskés Károly nyugdíjba ment brigádtag búcsúzó sorait is megtalálni. Ö most éppen itt van — újságolták. Mi hozta visz- sza? — Én itt jól éreztem magam. Őszintén mondom, hogy hiányzik, ha nem vagyok bent. Azt az évi 840 órát mint nyugdíjas a jövőben is itt, a brigádnál szeretném eltölteni. Bodó János — Ezek az emberek meg* lehetős elszigetelésben élnek. Távol a város, messze a munkahely. Négy évvel ezelőtt Bedepusztán 67-en laktak, manapság 39-en. Bo- rókáspuszitán 32-ről 25-re csökkent a lakosok száma. Almáspusztán 8-an laktak, ma 4-en vannak — sorolja az adatokat Nagybárkányfoan Csekme Ibolya, a községi közös tanács vb-fcitkára. Kisbárkányól északnyugatra, Cserhát szívében található a három apró település. Pusztának és nem tanyának nevezik őket. Még az országos kéktúra turista útvonal is elkerüli. Kik élnek itt. és hogyan? •ér A nyugati- Mátra festői képe Bedepusztáról látványosan bontakozik ki. Az út kitűnő, néhány éve építették. Magulya Istvánná konyhát meszel, leánya ajtót fest — húsvétira készülnek. Tíz éve költöztek Bedepusztára a még távolabbi Almásról. Ma- gulyáné mond j a: — Nem unatkozunk, megszoktuk a pusztát. Utunk, villanyunk, iskolánk van. Ha estére elvégezzük a dolgunkat. jólesik a pihenés. A televízió hiányzik, de nemsokára, veszünk. Mikor járt vendég nálunk? Néhány hete Márkházáról, a húgom. A házigazda üzemegységvezető a szövetkezetben. Az n inunkasoszfaly — ma Élveik óta a politikai és tudományos élet egyik központi vitatémája a miunkásosiatály problematikája. Mind tőkés, mind szocialista viszonylatban ugyanis olyan változások történnek a társadalom szerkezetéiben, amelyek átformálják a munkásosztályról alkotott hagyományos képünket, fogalmainkat. A termelőerők rohamos fejlődése, a tudományos- technikai haladás és ennek a társadalmi struktúráira gyakorolt hatása, a magántulajdon megszüntetése és az új tulaj- domvisziomyok kifejlődése a szocialista országokban — e folyamatok magasabb szintre emelik a munkásosztályt, bővítik határait, módosítják kapcsolatát, viszonyát a többi dolgozó osztályhoz, réteghez. változö és Állandó ELEMEK Hazánk immár küszöbén áll a tudományos-technikai forradalom néven ismert folyamatnak. Napjainkban részesei és tanúi vagyunk fejlődésünk exteinzáv szakasza lezárulásának és az új intenzív fejlődés kibontakozásának. Már érezhető, hogy a meginduló technikai átalakulás, az ipar, a közlekedés korszerűsítése. Új, modem iparágak megteremtése, a fejlett technológiák alkalmazása és az ipairszerű munkavégzés meghonosodása a földeken, átformálják a dolgozók tevékenységét. Mind magasabb szakmai követelményeket támasztanak, s bővítik tevékenységükben a közös elemet, a szellemi igénybevételt. Valósággal kitágítják a munkásosztály határait, és új rétegeket vonnak be az osztály körébe a mezőgazdaságból, a hagyományos értelmiségi munkakörökből és az úgynevezett harmadik szektorból. Ez utóbbihoz tartozó ágazatok (kereskedelem, közlekedés, szolgáltatások) részarányának növekedésével egyre nő azoknak a száma a munkásosztályon beiül, akiknek tevékenysége közvetlenül nem kapcsolódik az anyagi termeléshez. Az állami tulajdon mellett a szövetkezeti csoporttulajdon uralkodóvá válása és a két alapvető tulajdonforma szüntelen fejlődése pediig elindította a munkásosztály és a parasztság közeledésének, az osztályhatárok lebomlásának hosszú történelmi folyamatát. A társadalmi fejlődésnek ezek az új tényezői itthon és határainkon túl is heves vitákat váltattak fei. E vitákból jó néhányan, sokszor megfeledkezve a társadalmi rendszer fundamentumát jelentő állandó elemekről, inkább a társadalmi-gazdasági fejlődés változásait hangsúlyozták. Ezen az úton nem egy vitázó végül eljutott a munkásosztály létének tagadáséhoz is. Feltétlenül szüfcségies a fejlődés új jelenségeit, a társadalmi struktúra változásait a lehető legteljesebben és legpontosabban felmérni, és számolná hatásaival. Ez elengedhetetlen az objektív folyamatok és tendenciák reális megítéléséhez, a helyes politikai döntések kialakításéhoz, — vagyis a valőságismereten alapuló cselekvéshez. A változásokra figyelve azonban nem szabad megfeledkezni a munkásosztály állandó vonósairól, amelyek minden változás mellett folyamatosan jellemzik a társadalom e nagy csoportját. Éppen a munkásosztály lényegét kifejező fő törvényszerűségek elhanyagolása vezetett és vezető sok esetben az osztály egész létének megkérdőjelezéséhez. Erre irányította a figyelmet legutóbb a szocialista országok pártjainak varsói elméleti konferenciája is, ahol elvetettek minden olyan nézetet, amely kétségbe vonja a munkásosztály létét és egyre növekvő szerepét a társadalmi irányításban, a társadalmi feladatok megoldásában. A NAGYÜZEMI MUNKÁSSÁG SZEREPE Mai viszonyaink között melyek a munkásosztály karakterét meghatározó főbb vonások? Az osztály legfontosabb jellemzője, hogy tevékenysége — miután a termelés legfejlettebb területén, az ipari nagyüzemben dolgozik —alapvető jelentőségű a társadalom egész fejlődésében. Ez az objektív alapja társadalmi helyzetének, alapvető érdekeinek, szervezettségének, fegyelmének, koncentráltságának. s mindannak, ami a munkásosztályt a legfőbb politikai erővé emeli a prolatárhatalom védelmében, a szocialista rendszer továbbfejlesztésében. A munkásosztály léte és tevékenysége az össznépi tulajdonhoz kapcsolódik. Ezért a leginkább érdekelt a szocializmus eszméinek, erkölcsi normáinak érvényesítésében,'a munka szerinti elosztás megvalósításában, a kispolgári eszmék, és felfogás elleni harcban, a kollektivizmusnak, a gazdasági integráció gondolatának képviseletében. Ebből fakad a munkásosztály foma- dalimisága, amely a társadalom gyökeres átalakításában, a szocialista építés mindennapi gyakorlatéiban jut kifejezésire. A szocialista építés fontos tapasztalata — ezt pártunk 1972. novemberi határozata is kiemelte, hogy bér a társadalom egésze, az egyes osztályok és rétegek egyaránt érdekeltek a haladásban, a szocializmus építésében, az érdekeltség foka és közvetlensége mégsem azonos. Még a munkásosztályon belül sem! A munkásosztályon belül, leginkább a nagyüzemi munkásság számára magától értetődő a szocialista átalakulás folyamata, mert e réteg létfeltételeivel állnak a legszorosabb kapcsolatban a szocialista építés konkrét követelményed. Ugyancsak e réteg öntudata, politikai aktivitása fejezi ki leginkább á mumikásosz- tály egészének valóságos érdekeit. Következésképpen a pártnak az osztály vezető szerepe érvényesítésekor, célkitűzéseinek megfogalmazásakor elsősorban a legöntudatosabb és legaktívabb rétegre, a nagyüzemi munkásságra kell támaszkodni! Ma alapvető kérdés számunkra, hogy a szocialista nagyiparban dolgozó nagyüzemi munkásság megfelelő súllyal vegyen részt államunk irányításában, döntő mértékben hallassa szavát az orszá g, a munkahely ü gyei ben, és anyagi értelemben is mindjobban legyen élvezője az ország gyarapodásának. AZONOS ÉS ELTÉRŐ ÉRDEKEK Olykor jóindulatú emberek Is — akik meg vannak győződve arról, hogy osztályala- pon állnak — beleesnek az osztályáilláspontot tagadó hibákba. Ez manapság többnyire úgy jelentkezik, hogy szélsőségekben gondolkodnak, nem mérik fel reálisan a társadalom különböző osztályainak, rétegeinek a szocializmus . viszonyai között kibontakozó egységesülési folyamatát. A társadalmi integrálódós létező folyamat, amelynek lényege az egyes osztályok és rétegek viszonyaiban mutatkozó nagyobb eltérések, illetve különbségek fokozatos kiegyenlítődése és ennek talaján az alapvető érdekek közelítése. A tulajdonviszonyokban lezajló változások és a mezőgazdaság nagyfokú gépesítése, a falusi életmód rohamos „városiasodása” alapján ma már a társadalom főbb osztályai és rétegei az alapvető érdekek síkján találkoznak! Ugyanakkor látni kell, hogy még mindig lényegs különbségek vannak az egyes osztályok, rétegek létfeltételeiben. Ezt fejezik ki a sajátos érdiekek, az érdekeltérések, sőt összeütköz- sek. Ha túlbecsüljük a társadalmi különbségeik kiegyenlítődését, s nem veszünk tudomást a meglevő osztály- és szociális különbségekről, akkor akarva-akaratlanul háttérbe szorítjuk a munkásosztály vezető szerepének objektív alapját, azaz formálissá tesszük vezető szerepének té-. nyét. _ Eopen a szövetségesekhez fűződő kapcsolat szilárdsága és állandó erősítése követeli azt, hogy a munkásosztály a tényleges gazdasági helyzetéből adódó politikai vezető szerepet foglaljon el, és ez társadalmi elismerést is nyerjen.. Pártunknak fontos tapasztalata. hogy csak akkor életképes szövetségi politikája, ha az szorosan összekapcsolódik a munkás-osztály vezető szerepével. Bírta István Pusztai emberek István gyerek már huszonhárom éves. Ipari tanuló volt, de otthagyta. Előbb kocsis lett a közösben, most rakodómunkás. Éva még csak tizenkét éves, az összevont iskolába jár. A pusztán van egy vegyesbolt. Ott vásárolnak. Ha nem kapnak valamit, begyalogolnak Kisbárkányba. A ház körül is megterem a zöldségféle. háróm tehén ad tejet. A lécből készült kapura támaszkodik Magulyáné és lezárja a szavak folytatását: — Szépen virágzik a vadalmafa az udvaron. Agai között rozsdás kasza lóg. Nem kell már senkinek. Az udvaron búbos kemence. Rágja az enyészet. A kenyeret boltban vásárolják. * Vetések között poros földút. A gerincen túl búvik meg Borókáspuszta. Telek Gyula éppen a Pannóniával bíbelődik. A pusztán szép nagy házat épített. — Ide nősültem Bedepusztáról. A ház 1957-ben készült el. A ZIM-ben dolgozom Salgótarjánban Kisbár- kányig motorral járok. ha nincs sár. Máskor gyalog. Csak öt kilométer. Gépformázó, betanított munkás, immár tizennyolc éve. Oda tettem le a munka- könyvemet, ezért maradok — magyarázza. — mikor még Kisbárkányból nem járt busz Salgótarjánba, a megyeszékhelyet Nógrádmegyeren keresztül közelítette meg. Éjjel 8 kilométert gyalogolt az erdőn keresztül. Nem félrfc senkitől. Megszokta a pusztai életmódot, bár belekóstolt a városiba is. — Csendes, nyugodt. errefelé az élet. Van villany, televízió, motorkerékpár. Nem vágyok el innen. Az egyik gyerek Szécsénybe jár iskolába, a másik Salgótarjánba készül. A mocsaras völgyben kissé lejjebb tesz-vesz leánya udvarán a 81 éves Kovács Imréné. Alig 17 éves volt, amikor Nagybárkányból idekerült férjhez. Most leányával. Skarbák Józsefnével dolgozgat. A tavaszi napsütésben a Bogár kutya sütkérezik a fal mellett. Az idős anyóka emlékezik: — A fele nép már elment innen. Nem jó itt élni. De hát mit tegyünk? Vásárolni is a hegyen át. Bedepusztá- ra kell járni. A múltkor is a róka elvitt tizenöt csirkét, A szomszédok utána szaladtak. karóval agyonverték. Átballagunk a szomszédban levő Kovács-portára. Kaput nem kell nyitni, nincs kerítés. Sok a gyümölcsfa, már virágoznak. — Nézze azt az öreg al* mafát Amikor erre járt a háború, egy orosz katonát a tövében temettek el. Nem jelzi a sírját semmi, de én emlékezem. ■ér ) Egyetlen ház árválkodik Almáspusztán, szemben a Zsunyi patak völgye. Pompás a kilátás. A távolban megbontották a hegyet. Abban a kőbányában dolgozik Szőke Barnabás. A felesége krumplit ültet, a 14 éves Zsuzsa leányával. A szomszédos gyepiszőnyegen játszadozik a tizenkét éves Zsolt, és a nyolcéves Marianna. Tavaszi vakációjukat töltik, Zsuzsi óvónőnek készül. Zsolt autószerelő akar lenni. Marianna még ráér gondolkozni, hogy milyen pályát választ. — Bedepusztára járnak iskolába, át a hegyen. Szép a vidék, de télen nagy a hó. Anya és leánya szorgosan ássa tovább a fészkeket. Mert munka nélkül a pusztán sem lehet élni. r. !. NÓGRAD — 1974. április 12., péntek 3 /
