Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-12 / 84. szám

Rlunkásnök marxista középiskolán Tanulni mindenütt, ahol lehet — A tanulás? Ügy gon- {’.oltani, hogy mivel szalag" vezető vagyok, és sok asz" szunyt irányítok, szakmailag, ne maradjak le politikai képzettségben sem. Sokat számít, ha valakinek, — aki szakmai irányító — elfogad­ják a véleményét, és polití" kai kérdésekben is tájéko­zott. Meghallgatják — mint­ha a munkáról lenne szó, — sőt, befolyásolhatja az asszo­nyok véleményét, a gondolko­dásmódját is. Ezért jelentkez­tem a marxista—leninista esti középiskolára. Kékesi Vincéné, a szalag mellett kezdte nyolc évvel ezelőtt, ugyanúgy, mint azok, akiket most irányít. Betanított munkásból lett szakmunkás, majd irányító. Ha a politikai tanfolyamot elvégzi, őszitől szeretne a ru­haipari szakközépiskolába jár­ni. Ha a felvétel sikerül... "Ar Hukics Mária, az egyik fiatal szakmunkás mondja: — Most harmadéves va­gyok a ruhaipari szakközép- iskolában. Azonnal a harma­dikba mehettem, mert emelt­szintű szakmunkásiskolába jártam, így volt két év „nye­reségeim”. cin. is itt lettem szakmunkás, most végmeós vagyok. Az iskola elvégzése után? Valószínűleg változik a fizetésem, talán a munka­köröm is. Függ az eredmé­nyes vizsgáktól, és a tovább­tanulási szándéktól. Most 1400—1600 forint: között van a fizetésem, ennyivel is ke­rültem ide. A vizsgaeredmé­nyektől függ, hogy később emelik-e az órabért... * — Havonta kétezer forint — lehetne több is! Nevelem a két gyereket, a kisebbik jövőre nyolcadikos lesz. Azt hiszem, akkorra sűrűsödnek a gondok: továbbtanulás, pályaválasztás, így ezalatt nem tanulók. Egyelőre azt szeretném, ha sikeresen be­fejezhetném a marxista kö­zépiskoláit. Hogy miért kell a munkámhoz? Pénztáros és számlaellenőr vagyok. nem kifejezetten a munkakör mi­att tanulok, bár vezettem én már szemináriumokat is. Egyszerűen szükségét érez­tem a tájékozottságnak, és érdekel az, ami körülöttem történik. Mátrai Györgyné pénztáros, elfoglalt ember, hiszen ott­hon a két gyereket egyedül neveli... ★ — A gyerek és a család? Azért csak akad szabad idő. Pintérpusztán lakunk. és mindennap utazni kell. de remélem, a 11 éves kislá­nyom neveléséit nem hanya­goltam el. A férjem 'az in­gatlankezelőnél dolgozik, és amikor közösen időt tudunk szakítani, színházba. vagy moziba megyünk. Hét végén a családi kirándulás a leg­jelesebb program. Kell a kikapcsolódás a munka és tanulás után. Kékesiné. a szalagvezető, brigádtag is. és szívesen vesz részt a brigád külön összejövetelein, de ez a né­hány óra nem vesz el időt a többi teendőtől. ★ — A Nógrád megyei Textil­ipari Vállalatnál nagyon so­kan tanulnak. Van aki általá­nos, közép- vagy éppen fő­iskolára jár. A különböző szakmai tanfolyamokon ugyancsak sok asszony ta­nul. éppen a múlt héten 52- en szereztek szakmunkás-bizo­nyítványt a három telepen. Nemcsak a munkásnők, de a gazdasági vezetők is elmen­nek tanfolyamra. A válla­lat egyetemi előkészítőt szer­vezett, erre jelenleg 24-en járnak. Ha közülük néhányat felvesznek — már nagy ered mény, a vállalat eredménye, de ez késeibb nekünk „kanna- tozik”. Hámor Bálintné oktatási előadó végighallgatta a be­szélgetéseket, azután elteszi a kimutatásokat, melyeken a tanulók száma, s az iskolák fajtái vannak feljegyezve. A tanulási k-ediv sok miunkát ad Hámoménak, de a sok munka, a tanulásra ösztön­zés eredményeit igazolja. Orosz Júlia «Összeül a családi tanács.«* Czikoráéknál, a uasuteshizban Harmadszorra is sikerült Nincs szakmai féltékenység... — Harmadszorra is sikerült elnyerni a szocialista gyáregy­ség megtisztelő címet — újsá­golta Iiornyák Endre, a Grá­nit Csiszolókorong- és Kő- edénygyár tolmácsi telepének műszaki vezetője. Valójában mit takar ez a magas erkölcsi elismerés? — Azt, hogy előírt termelé­si tervünket túlszárnyaltuk, mind a 7 szocialista brigádunk euiyerte a címet. Egy kollektí­va arany, egy ezüst, egy bronz fokozatot kapott, a többi pe- uig a zászlót vette át. A több­lettermelést a tervezettnél ke­vesebb létszámmal oldottuk meg. Az előző évnek megfe­lelő nyereséget fizettünk ki. Termékeinkre megrendelői ki­fogás csak elvétve érkezett. Telepünkön nincs fluktuáció. Evenként egy, esetleg két dol­gozó keresi másutt boldogulá­sát. Ezek is elsősorban családi okok miatt válnak meg a jó szellemű kollektívától. Nem­rég az egyik fiatal szakmun­kás azért hagyta itt kedvenc munkahelyét, mert Kaposvár­ra nősült. — Miért szeretik üzemüket az itt dolgozók? A válaszadásra Tálas Ist­ván, a szakszervezeti bizottság­titkára vállalkozik. Nehéz helyzetben van, amikor az okokat kell felsorakoztatni, de megpróbálja. — Talán azzal kezdeném, hogy a telephely munkásgár- ciája fiatalokból verbuváló­dott, egyforma idősek, és ezért is jól megértik egymást. A munkások átlagéletkora 28 év. Büszkén és jóleső érzéssel mondom: szeretnek és tudnak is dolgozni. Nincs szakmai fél­tékenység köztük. Egy min­denkiért, mindenki egyért elv alapján dolgoznak. — Erre szorítja őket egy­részt a munka jellege, más­részt a csoportbérezés is — egészíti ki az előbbit a mű­szaki vezető. — Más ösztönző nincs? — De igen — veszi vissza a szót a szakszervezeti bizottság titkára, majd így folytatja: — a családias, elvtársi, őszinte, nyílt légkör. Aztán a demok­ratikus vezetés. A vezetők megértik a dolgozók gondjait. Ha egy mód van rá, segítenek annak megoldásában. A dol­gozók sem restek viszonozni a figyelmességet, segítőkészsé­get, tenniakarást. A szakszer­vezeti bizottság is jól együtt dolgozik a gazdasági vezetők­kel — hangsúlyozza Tálas Ist­ván, majd hozzáfűzi: — Azt hiszem, ugyanígy vélekednek rólunk a gazdasági vezetők is. Hornyák Endre fejével igent bólint. — Az előbbieken kívül van-e még valami? — A párttagok példamuta­tása. A dolgozók 20 százaléka ebbe a családba tartozik, jó példájuk, szorgalmuk, ember­ségük igen komoly mértékben segíti az alkotókedvet, táplál­ja az igyekezetét. Ugyanakkor az itt dolgozó munkások csak­nem mindannyian szakszerve­zeti tagok. Bátran kijelenthe­tem, hogy jó, összekovácsoló- dott kollektíva a miénk. — Milyenek a kereseti le­hetőségek? — Meghaladja a megyei át­lagot, eléri a 2500 forintot. A legkisebb órabér 7,80 forint, a legmagasabb 15 forint. A dol­gozók 70 százaléka szakmun­kás; gép- és szerkezeti laka­tos. Azért jönnek ide dolgoz­ni, mert itt is megkeresik azt a pénzt, amit másutt, mond­juk, Vácott vagy Budapesten, ugyanakkor naponta együtt le­hetnek családjukkal. A munkásgárda 50 százalé­ka helybeli, a többiek Teres- kéről, Diósjenőről, Nagyoroszi­ból járnak be. Örömmel újsá­golják, hogy az utóbbi időben megjavult a közlekedés; az autóbuszok és a vonat jobban igazodik a munkakezdéshez. A csaknem 30 millió forint termelési értéket előállító te­lephely dolgozóinak még van egy nagyon szép, tiszteletre méltó tulajdonságuk. Neveze­tesen az, hogy sem a szakmá­jukban, sem a politikai élet­ben nem akarnak megrekedni, ezért nem sajnálják az időt és fáradságot — tanulnak. A politikai oktatásban 35-en vesznek részt. A munkások kérésére szervezett hegesztő - tanfolyamon 15-en szereztek oklevelet. Sokuknak ez az ok­levél már a második szakmát jelenti. Gimnáziumba négy fi­zikai munkás jár, de vannak, akik az esti egyetem hallgató­jaként szereznek magasabb képesítést a társadalomtudo­mányokban. Az idén sem tűztek kisebb célt maguk elé, mint a szocia­lista gyáregység megtisztelő cím újbóli elnyerését. Immár negyedszer. Az első negyedév­ben elért eredmények feljo­gosítanak a további bizako­dásra. V. K. — Almikor iskoláiba jártak, nem volt könnyű. Mindegyik­nek keltett valami. Volt olyan év, hogy a legnagyobb nyolca­dikba, a legkisebb elsőibe ment. A másik Czáikora fiú, Ottó, az édesapja példáját követte, végiül is a vasodat választotta. Raktáros a Somoskőújfalui ál­lomáson. Jó helye van, meg­találta a számítását, úgy lát­szik, sikerült beleilleszkednie a közösségbe. — Zsuzsa lányom síkikösizö- rűs a tűzhelygyárban. Férjhez ment, Tairjónban laknak. Most éppen szülési szabadságon van, karácsonykor született náluk a második gyerek. A férje moz­donyvezető, gyűjtögetik a pénzt, hogy az egyszobás la­kást nagyobbra cserélhessék. Lapozgatunk az albumban. Mindegyik képnek van valami története. Iskolai tabló, kdrán­Ö is Szegeden végzett, az érettségivel együtt kapott ok­levelet. Mimidig a gyerekekkel szeretett foglalkozni, azt hi­szem, jó szakmát választott Már ő is férjhezmemt. Kati itthon lakik az édes­anyjával. A tűzhelygyárban adminisztrátor. Éppen nagyta­karítást rendez. — Nagy esemény előtt ál­lunk, Katinak májusiban lesz az esküvője. Csak az a bána­tom, hogy nagyon messzire, Békéscsabára készül lakná. A vőlegénye oda való, villamos- teohmitous. Remélem gyakran hazalátogatnak majd. Egyébként Kati a „minde­nes” a családiban. Ő kezeli a pénzt, adja ki a fiúknak a já­randóságot. Fizetés idején ösz- szeül a családi tanács^ kinek, mire van szüksége, mi a leg­„Hét gyereket felnevelni nem kis gond.. A tűzhelyen lobogva ionra fazék víz. Mellette a háziasz- szony, Czikora Ottóné. Somoskőújfalun, a Czikora családban hét gyereket nevel­tek. A legidősebb huszonnyolc, a legfiatalabb tizenhét éves. A családot az édesanya fog­ja össze. Az acélgyárban, dol­gozik. betanított munkás. Egész nap a glép mellett ül, csavarokat sajtol. — Tizennégy évvel ezelőtt mentem dolgozná. Kellett a pénz. A férjem mindig kisfi­zetésű vasutas volt Azóta meg­szoktam, megszerettem a gyá­rat, azt hiszem, másutt már nem is erezném jói magam. Hét gyereket fölnevelni na­gyon nagy dolog. Nem is lehet megszámolni, hány álmatlan éjszakát, mennyi gondot, törő­dést jelent. Emellett persze sok örömet, boldogságot is. A gyerekek közül néhányan már kiroptiiltek a szülőd ház­ból. Az édesanya fényképalbu­mot vesz elő, így mindjárt könnyebb az emlékezés. Fel­idézi az elmúlt éveket, amikor a ma felinőtt gyerekek még aprók voltak ... — A legidősebb? — András. Pesten laknak a feleségével együtt. Pénzügyőr­iskolán oktató. Szegedén érettségizett, az ottani vasutas- kollégiumban lakott. Jó tanu­ló volt mindig, és ilyen módon tudtuk taníttatni. Nagy segít­séget jelentett, a gyérek meg szívesen ment. Bevonult kato­nának, és utána választotta a pénzügyőrséget. A felesége is ugyanott dolgozik. Két aranyos unokám van Pesten. Egyébként még emlegeti a fiiam, hogy szeretne jogot tanulni. Mindig az volt a vágya. Azt mondtam neki, ha van hozzá kedved és erőd, csináljad ... A Czikora családból egyéb­ként négy gyerek érettségizett Szegeden. Kati a kelengyéjét készül Tavaszi nagytakarítás Kulcsár József felvételei Az ágazati elszámolási rendszerre tértek át az év elején a Ceredvölgye Terme­lőszövetkezetben. Ezzel párhu­zamosan — még tavaly — szervezeti változásokat haj­tottak végre a pártéletben. Csúcsvezetőséget alakítottak ki, mely az ágazati alaoszer- vezeteket irányítja. Az öt alapszervezet 109 párttagja egytől-egyig a közös gazda­ság dolgozója. A csúcsvezető­ség titkári tennivalóit Pál Vilmos látja el. aki két év­tizede pártmunkás. Rendsze­res olvasója a Pártélet című folyóiratnak. Miben segítette a munkáját — tettük fel ne­ki a kérdést? — A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségével ma már a csúcsvezetőség tartja a kapcsolatot, és nem az alao- szervezetek. A Pártéletet rendszeresen kapjuk. nyolc példányban. A téli könyvvá­sár ideién négyezer forintért vásároltunk, a napokban 600 forint értékű politikai irodal­mat kaptunk. A legújabb termésből 2500 forint értékű könyvet kiválasztottunk. Cereden és környékén a párttagok elsősorban a politi­kai szépirodalmat kedvelik. Miben segített a Pártáiét? diulási kép, a gyerekek közö- fontosabb vemnivaló. A Csíko­sén vagy egyedül... ra családban ugyanis az a — Ez itt Éva. A somosii böl- „divat”, hogy minden gyerek csődében dolgozik, gondozónő, hazaadja a fizetését. — Még Melinda, a legkisebb is. Ö Egerben jár iskolába, gyümölcskerfcésznek készül. A nyáron volt gyakorlaton, ka­pott egy kis pénzt. Ideadta az egészet nekem, abból vettünk tűzifát. Egyébként ő a csialád kedvence, mindig nagyon vár­juk haza, amikor iskolai szü­net vian. Könnyebb hangvételű kiad­ványok után befolyásolják őket egyéb könyvek elolvasá­sára. Ez a módszer bevált a gyakorlatban. — A Pártélet minden év­folyamának összes példánya megtalálható nálunk — ma­gyarázza Pál Vilmos. — Há­rom év óta otthonra is jára­tom. Bízvást mondhatom, hogv a gyakorló pártmunkásnak az elméleti folyóiratra nagy szüksége van. Sok tippet, öt­letet menthetünk belőle, me­lyet a gyakorlatban haszno­sítunk. Természetesen figye­lembe vesszük a helyi sajá­tosságokat. Az utóbbi években nagy figyelemmel kísértém az ifjúságpolitikai és nőpolitikái határozat nyomán megjelent írásokat. A pártcsoportok he­lyéről és szerepéről, a gazda­sági élet pártiránvításáról. a szocialista munkaversenv- mozgaiomról. és a szövetke­zeti demokrácia kérdéseiről ugyancsak . sok hasznosat ol­vastam. A gyakorlati pártmunká­ban több esetben módosítást hajtottak végre, éppen a Pártéletben, olvasottak nyo­mán. Néhány alkalommal taggyűlésen is megvitatták a folyóirat egy-egv magvas ta­nulmányát. Például a szoci­alista munkaverseny helyze­téről, és feladatairól szólót. Ennek nyomán vetődött fel a gondolat, hogy a szövetkezet­ben is szükséges megszervez­ni a brigádmozgalmat. Míg tavalyelőtt 96-am, idén már tíz brigádban 196-an tettek vállalásokat, küzdenek a szo­cialista címért. A vállalások kidolgozásánál hasznosították a Pártéletben olvasottakat — figyelembe véve a szövetke­zeti megkülönböztető jegye­ket. Vezetőségi tagoknak, párt- csoportbizalmiaknak egyaránt hasznos, ha forgatják a Párt­életet. De az „egyszerű” párt­tag is sokat tanulhat belőle. Ezért kívánatos lenne, hogy többen olvassák a csúcsveze­tőség alapszervezeteiben. A Központi Bizottság a közel­múltban. hozott határozatot a közművelődés helyzetéről. A Pártéletben részletesen publi­kálják. Cereden is érdeklő­déssel várják és taggyűlése­ken is megvitatják. — Szervezeti kérdésekben számos értékes tanácsot kap­tam a Pártélettől. Például a reszortfelelősi feladatokról. A népgazdaság, a párt belső éle­téről, országos kérdésekről ér­dekes írásokat olvastam, me­lyek tágították látókörömet. Bízom abban, hogy a párt XI. kongresszusa előkészítésé­hez is jó néhány hasznos ta­nácsot kapunk a folyóirattól. Másrészt segít a fogyatékos­ságok kiküszöbölésében — eb­ben is rejlik a folyóirat fon­tossága — mondotta végeze­tül Pál Vilmos, csúcsvezető­ségi titkár, a Pártélet hűséges olvasója. r. i. Melinda elég jó tanuló, majdnem négyszáz forint ösz­töndíjat kap. Ez elég az ap­róbb kiadásaira. Kollégiumban lakik. A vasútra szabadjegye van, ha teheti, jön haza. — Nem beszéltünk még Ró­bertról — mondja a:z édesany­ja. — Ügy alakult, hogy ő is a tűzhelygyárban dolgozik, rak­táros. Várja a katonai behívót. Addig meg szórakozik. Ennyit a Czikora családról. Egy kis közösség a sok között. Rendesen dolgoznak, keresik boldogulásukat. Előfordulnak gondok, bajok, de ezeket sem lehet kikerülni... Czikoráné búcsúzóul Melin­da levelét mutatja, amiben külön pirossal irta az anyu­kám és testvéreim szót. Ezt különösen jól esett nézni... Csata! Erzsébet NÓGRÁD - 1974. április 11., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom