Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

A PROPAGANDI TA A délelőtt és este között nincs különbség Most huszadik éve, hogy pedagógus a rnátraszőLLősá Burányi József. Fiatal em- bar még, aliig 38 éves. Igazi tőzsigyökerss Nógii-ád megyei. Eajegiein isaütetett, s ott is kezdte a pedagógusi pályafu­tását. Aztán járt Héhalom- ban, s 1959-től megszakítás nénikul tanítja a szőHDősá ne­bulókat, felnőtteket egyaránt. Annyi külJöinibségigelj, hogy délelőtt az iskoláiban a betű­vetés, a Száimomszág, a tudo­mány birodalmába vezeti be a gyerekeket, esténként — ugyancsak az iskola padijai között — a felnőtteknek ta­nítja a marxizmus—ienimiz- mus igazságát Propagandis­ta 1957-ftől, azőta, amióta tagja lett a pártnak. — Ecsegen kezdtem el pro­pagandista tevékenységem. Ott a fiatalokat tanítottam esténként a marxizmus—ló­ri inizmusra, hirdettem, ma- gyarázitam a párt politikáját — emlékezik vissza. Amikor pedig ide kerültem Szőllősre. itt is a KISZ-esekkel folytat­tam. Most három éve annak, hogy a pártoktatás különböző fórumán vezetek tanfolyamo­kat, s lettem a párt propa­gandistája. Korábban a gaz­dasági kérdések tanfolyamát vezettem, az idén a világné­zeti és etikai kérdések tan­folyamának voltam az elő­adója és vezetője. — Világnézeti és etikai té­mákat köznapi nyelvre úgy áttenni, hogy valamennyi hallgató megértése, nemköny­A nézsai Máius t. Tsz-ben tegnapelőtt ifjúsági parlamen­tet tartottak, amelynek kereté­ben Holma Miklós tsz-elnök ismertette a tsz előtt álló fel­nyű feladat. Igaz, ebben so­kat segített az Útmutató, amiben minden érthetően van leírva. Ahhoz, hogy a propagandis­ta jól végezze munkáját, magának is képzettnek kell Lemmie. Surámyi József na­gyon is .jói tudja ezt. Ezért végezte ed két évvel ezelőtt a marxizmus—dieninizmus esti egyetem általános tagoza'nt, részt vett a nyáron Salgótar­jániban a kéthetes továbbkép­zésem. — Szükséges, hogy az em­ber továb’oképezze önmagát, hogy felfrissítse korábban szerzett ismereteit, gyarapít­sa tudását A továbbképző tanfolyamok pedig arra is jók, hogy a propagandisták egymás között tisztázzanak dolgokat Ezt a gyakorlatból tudom. Még egy tapasztalat. A hallgatók nagy többsége gyakorlata érdeklődésű em­ber. Az elmélettel csak nem elégednek meg, gyakorlati példa is kell egy-agy tétel bizonyításánál. Ilyen esetben aktívabbak is a tanfolyamok. Nyitott kérdést sem lehet hagyni a hallgatókban. Nem szabad, hogy úgy távozzanak a szemináriumról: no. megint edtöltöttem egy estét. Nem. Azt az estét tartalommal kell megtölteni. Ez a propagan­dista feliadata! Érdeklődéssel hallgatom Surányl József fejtegetéseit. Igazat kell adnom neki. Lát­szik rajta, hogy sok tapaszta­lattal rendelkező propagan­adatokat. A fiatalok Matus Andrást, a tsz ifjúsági fó­rumának vezetőjét választot­ták meg küldöttnek a megyei parlamentre. dísifca. Délelőtt az iskolában, 'esténként a felnőttek között folytatja nevelőmumkáját. — A délelőtt és este kö­zött véleményem szerint nincs különbség. Talán annyi, hogy a pedagógus számára több idő- jut a gyermekek megismerésére, a propagan­distának ez nem biztosított, hiszen azonnal munkához keli látni. A közvetlen kap­csolat megteremtése ugyan­olyan fontos a délelőtti taní­táson a gyermekek között, mint este a szemináriumon a felnőtteknéL Éppen ezért sok­szor kerülöm a katedrát.' In­kább beülök én Is a pádba, ho>gy ott legyek a hallgatók között, s szinte kerekasztal- beszélgetést alakíthatok igy ki Ez a közvetlenség ered­ményhez is vezet. Sók hasznos tapasztalait ke­rült a Jegyzetfüzetembe. Az például, hogy jó dolog Méitra- szőllősön: szinte minden sze­mináriumon, vagy előadáson ott van az alapszervezet tit­kára, a termelőszövetkezet elnöke — hívatlanul, s nem is ellenőrző szándékkal —, akiik maguk is részt vesznek a vitákban, gyakorlati ta­pasztalataikkal ■ segítik a pro­pagandistát. Még egy kérdés maradt hé'tra. Az, hogy Surányl Jó­zsef továbbra is vállalja-e a propagandista szerepét? — Régen csinálom, de to­vábbra is vállalom. Annak ellenére, hogy van, illetve lesz utánpótlás Mátraszőllő- söm. Egy pedagógus például most jár az esti egyetem szakosítójára. Bevonjuk őt is a propagandista munkáiba. A felnőtt oktatás mellett időn­ként eljárok a KISZ-be, s ott is tartok előadásokat. Nem akarok hűtlen maradni hozzájuk. Legtöbbjük mór az iskolában is tanítványom volt. Számomra nem lehet mindegy, hogy politikai,lag hogyan fejlődnek. Ezt mint nevelő, iránt pedagógus, de mint propagandista sem en­gedhetem meg magamnak. Somogyvárl Lánlé TVTéhánT héttel, ezelőtt J-” azon a megbeszélésen, amelyet Opolcsik Imrének, a közös gazdaság elnökének irodájában tartottak, az elnök megmondta a mezőgazdasági mérnöknek, Válóczi Tibornak, hogy rövid időn belül teljesí­tik a kérését. A fiatal szak­ember azt kérte ugyanis, könnyítsenek rajta azzal, hogy mentesítik a sok elfog­laltsága alól. Ott volt a párt­titkár, a tsz többi vezetője is. A tsz elnöke ilyen vezetői tanácskozást rendszeresen tart, mert ezeken sok min­denről beszélgethet munka­társaival. Válóczi Tibor gond­jai is így jöttek felszínre. Az elnök egyet is értett a szak­emberrel. Ö jelenleg az úgy­nevezett központi agronómus. Gyakorlatilag ez azt jelenti, ahogyan Válóczi megfogal­mazta : ‘ — Az üzem mindenese... Ez igaz, mert a növényter­mesztést, növényvédelmet, gépcsoportot,' fogatosokat, kertészetet a gondjaira bíz­ták. De ezenkívül a statisz­tikai jelentések elkészítése, a baleset-elhárítás is a fel­adatkörébe tartozik. Válóczi életében még a községben végzett társadalmi kötelezett­ségek is szerepelnek. Opol­csik Imre, a tsz elnöke van annyira tapasztalt vezető, hogy tisztában legyen azzal: egy embert nem szabad túl­zottan megterhelni feladat­tal, mert a munka minősége látja kárát annak. Azóta sem a statisztikával, sem a bal­eset-elhárítással nincs tenni­valója Válóczinak. A napokban az elnök és a párttitkár is úgy nyilatko­zott, hogy Válóczi Tiborral minden rendben van. Kiss László, a titkár, még azzal is megtoldotta a dolgot: „Elégedettek vagyunk a fia­tal szakemberünkkel”. Szor­galmas, törekvő embernek jellemezte, ami a közös gaz­daság hasznára van. Bujákon nem érdemtelenül KONTRASZT — kulcsár felv. — Ifjúsági parlament A függőség KORÁBBAN IS, die különösen most, hogy az üzemi demokrácia sokrétű tennivalói mint a szocialista fejlődés elősegítője — többször szerepeit az országos és megyei fó­rumok napirendjén, az eredményeik elisme­rése melllett jobban reflektorfénybe kerülnek azok a gátuó tényezőik, amelyek a kibontako­zás útját, ha átmenetileg is, de fékezik. Az SZMT elnöksége egyiik előterjesztésé­ben arról olvashatunk, hogy a szakszervezeti képviselet eredményes mechanizmusát igen gyakran akadályozzák a köziép- és alsóbb szintű gazdasági vezetők partnerkérdéseinek vitái. Ez aat jelenti, hogy a nem függetlení­tett ailapszarvi titkárt vagy éppen a bizal­mit a művezető, az üzemvezető, mint be­osztottját kétkedve fogadja el tárgyalópart­nernek, amikor szakszervezeti tisztségvise­lőként tép feL A beosztott és főnök között kialakult függőség hatása aztán jelentkezik a külön­böző területeken. A műhelybizalmit sokszor gondolkodóba ejti az, hogy megbírálja-e a műhely vagy az üzem vezetését Ugyanis, ha kiáll az ügy mellett, fellép a vezetésből fa­kadó mulasztások élűén, kritizál vagy vitát indít, előfordul, bogy a pártalapszerveaet tit­kára is erősen gondolkodik: kinek adjon igazat, egyáltalán beavatkozzon-e a vitába? Ez a túlzott óvatosság az egzisztenciális függőségből tápláLkoztto, aminek előidézője esetleg a megtorlástól való félelem is lehet. Hogy mennyiben jogos, indokolt és bizonyít­ható az előbbi feltételezés, ezen nemcsak le­het, hanem szabad is vitatkozni. Minden­esetre az a tétovázás, ami a gazdasági ve­zetők munkájának megítélésékor jelentke­zik, erőteljesen figyelmeztet. Ez a felemás helyzet; bővül a szakszer­vezeti jog és hatáskör — a szakszervezeti aktíva függ a gazdasági vezetőktől — nagy­ban akadályozza a szakszervezeti tisztségvi­selőket abban, hogy a mindennapok gyakor­latában bizonyítsák be, mit is jelent tulajdo­nosnak lenni,, mit jelent ennek a jognak gya­korlása, milyen felelősséggel, hozzáértéssel kell a döntéseknél az egész kollektíva ér­dekeit szem előtt tartaná. Nehéz állást fog­lalni, határozni. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: van-e valamilyen módszer a függőségből adódó hátrányok kiküszöbölésére, a szakszervezeti jog és hatáskör eddiginél markánsabb, egy­értelműbb, határozottabb érvényesítésére. A nógrál szénbányáknál a szakszervezeti tisztségviselőik anyagi és ertcőOnsí elismerése kizárólag a szakszervezeti bizottság hatás­körébe tartozik. Ez nemcsak biztonságot nyújt, hanem eredményesebb munkára ösz­tönzi az aktívákat. Érthető, mert ebiben, az esetben a mérce, a kifogástalantól végzett munka, a jó magatartás mellett a köz ér­dekében végzett szolgálat eredményessége. Ennél az elbírálási módszernél nincs lehető­sége az esetleg magáról megfeledkezett gaz­dasági vezetőnek arra, hogy a korábbi kri­tikáért, a jogos észrevételért, munkája hiá- nyossiágiaiimak kiteregetéséért törlesszen. Ügy látszik ez a módszer jobb a gazdasági veatőknek is, mert nem érhetik olyan, vádak, hogy elfogultan javasol!, vagy dönt, mert ko­raibban megbírálták. Ily módon el lehet ke­rülni a személyi villongásokból adódó szub­jektív megítélést, aminek előnyös hatása a jó munkahelyi közérzetben nyilvánul, majd meg. Kizárólag és egyedüli célravezető mód­szernek kikiáltani nem tenne igazságos, cél­szerű, mert a kollektívák politikai kultúrál t- siága, szakmai és általános műveltsége, egy­máshoz való viszonya, bizalma, megértése, korrektsége, intelligenciája, emberi gyarló­sága számos tehetőséget kínál. Egy azonban biztosi; ahogy gyorsul a gazdasági vezetőknél a demokratikus vezetési stílus megvalósítá­sa, úgy alakul majd a függőségeket csökken­tő módszerek száma. Ahol természetesnek tartják, hogy a hiva­talos véleménnyel szemben van más elkép­zelés is, s ezt közreadják, sőt a fejlődés elő­revivőjének is tekintik, ott természétes a kritikus légkör az egymás munkájának fi­gyelemmel kísérése, a szókimondó, értel­mes, konstruktív, megalapozott ellenvéle­mény. Ezek a gazdasági vezetők igen helve- sen abból, indulnak ki, hogy a dolgozók hi­bája sokszor nagyon is összekapcsolódik jó, vagy rossz irányító és szervező mumkájuik- kal. Az edőbb említett légkörnek, munkastilus- nalk, felfogásnak és gyakorlatnak kialakítá­sa nem'megy máról holnapra. Ma már min­denki természetesnek tartja az országban, hogy a kormány vezetői az időnként meg­rendezett tv-fórumokan válaszolnak az or­szág bármelyik részéből érkező kényes kér­désekre. Ennél, esetemként jóval nehezebb dolog sőt nagy bátorság kell ahhoz, hogy egyiik-másik termelő-gazdálkodó egységben a dolgozóit kimondják: alacsony szintű az üzem- és. munkaszervezési, gyakori a szerve­zetlenség a fejetlenség az apróbb ügyek intézése évekig húzódik. Ilyenkor kialakul aztán olyan vélemény: ha a szakszervezeti tisztségviselők nem tudták megoddomi, ak­kor miért fárasszuk magunkat. A szakszervezeti tisztségviselők többsége azonban tudja, hogy semmi sem hűli az ember ölébe, minden kis és nagy eredmény elérése a dolgozok meggyőzésén túl férfias küzdelmet, bátor kiállást kíván azokkal szemben is, akikkel az alapvető kérdések • ben eddig sem volt vita, .ezután sem lesz, mert azonos célért dolgoznak. A megoldásira szánt időt azonban, nemcsak lehet, hanem csökkenteni is kell a feladatok hatékonysága érdekéiben. Ennék során félre kell tenni ax értelmetlen, fetesleges pressz- tízsvi tékát EZÉRT A GAZDASÁGI vezetőknek íe&fo- ©ásukat és munkastílusukat igazítaniuk kel) a szakszervezeti tisztségviselők jog- és ha­tásköréhez és fordítva: a szakszervezet: tisztségviselők s« kérjenek, támogassanak olyat, ami törvénytelen, jogtalan, vagy csak egyes, embereknek előnyös. A kölcsönös tisz­teleten alapuló mumikasftauB során fel sem vetődik a függőség kérdése. Hogy ez az álla­pot mikor következik be, nehéz rá válaszol­ni. Mindenesetre azon fáradozunk, hogy mi­nél előbb. V. K. Fiafal szakemberek A hétköznapok terhei dicsérik a központi agronó- must. Oda a közöshöz tarto­zik ő minden porcikájávaL Szomszéd falubeli, a kisbá­gyoni Válóczi família leszár­mazottja. Az apja mesterem­ber, pártmunkás is volt. Most a palotás! tsz gépműhelyében dolgozik. A fiatalabb Válóczi középiskola után került az agrártudományi egyetemre. A bujáki tsz ösztöndíjasaként végzett. Természetes, hogy oda is tért vissza az iskola elvégzése után. Már a gya­korlati évek alatt mint ag­ronómus ott dolgozott a ter­melőszövetkezetben, méghoz­zá önállóan, mert a főagro- nómusa beteges ember volt. Az elnöki irodában keres­tünk menedéket a faluban portűző szél elől. Válóczi nem akarta felidézni a ko­rábbi éveket. Magas homlo­kát ráncolta. A szemüveg alatt nyugtalan volt a tekin­tete. — Szabad kezet kaptam és dolgoztam/.. Balga Paliék, a traktoro­sok tudják, mi volt ez a munka. A lejtős szántóföldek megművelésének okos irányí­tása, szoros kapcsolatban az emberekkel. Veszekedés a traktorosok érdekeiért, ami­kor a munkabérükről volt szó. Aztán a szárnyaló alko­tás, amelyből ma sem fo­gyott ki ez a fiatal ember. Nem azért, hogy neki dicső­séget jelentsen, de ide tarto­zik az is, hogy a sok mun­kája mellett megszerezte még a növényvédő mérnöki diplomát. Nevéhez fűződik az idei első repülőgépes per­metezés a bujáki üzemben. Köze van a dohánytermesztés fóliás megoldásához, a szőlő vegyszerezéséhez és az eh­hez szükséges gépek korsze­rűsítéséhez. Jóllehet mind­ezekben az- elnök biztatta, támogatta szakemberét, amely a siker alapját jelentette, mégis amit elvégzett az azt igazolja: a fiatal agrármér­nök televan ambícióval. Opolcsik Imre is, Kiss Lász­ló párttitkár is szinte egybe­hangzóan ezt mondták. — Ezért is becsüljük, amit anyagiakban is kifejeztünk. A fiatal szakember ezt el­ismeri. Mégis amikor arról esett szó, hogy milyen a munkahelyi közérzete, akkor azt mondta: — Ha valahol másutt ked­vezőbb feltételeket kapnék, elmennék oda dolgozni... Ez derült égből villámcsa­pás. Csakhogy odakint nem éppen villámlásra alkalmas az idő, inkább hideg volt, fekete felhő vetett árnyékot Bujákra, mintha a ' fakadó zöld is megfeketedett volna. Kezdtük megfejteni, miből ez a borús hangulat. Nagy a munkaterhelés, nem bírja sokáig. Például naponta hat- van-hetven kilométert moto­rozik. Aztán egy meglepőbb kijelentés. Brachtli János, a főagronómus megnyirbálja önállóságát. Ezt mondta Vá- lőczi Tibor, nincs jogúm el­hallgatni. Később találkoztam Opol­csik Imrével, az elnökkel is. Én ugyan Válóczinak szövet­ségese vagyok, mert ismerem a családját, a fiút is, mások is arról biztosítottak, hogy egyenes ember. Ezt mondta a párttitkár is, a tsz elnöke is, de ők a közös gazdaság gondjait sem hallgatták el. Ezeket a gondokat megismer­ve igazat kell adni Opolcsik Imrének. A központi agronó­rmisi feladat mellett Válóczi- ra háruló elfoglaltságot má­ról holnapra nem lehet meg­szüntetni. Jóllehet a vezető­ségnek az a törekvése. Most hoznak új szakembereket, akikkel könnyítik a fiatal szakember terheit. Várnak egy növényvédős mérnököt is, aki Válóczi Tibor irányításá­val fog dolgozni. Ezek olyan tervek, amelyeket máról hol­napra megvalósítani nem le­het. Türelemre van tehát szükség, hiszen nein egyszerű dologról van szó. Kényesebb kérdés már a főagronómussal való viszony­ról szólni. Brachtli / János nagy tapasztalattal; szaktu­dással rendelkező ember, aki éppen úgy. mint más nem mentes néhány emberi fogya­tékosságtól. De ő a főagronó­mus. .. Igaz, egyes kérdések­ben türelmetlen. Válóczi t megkerülve is intézkedik. Ezt senki sem szereti. De ezen változtatni lehet, csak éppen szemtől szembe kell azt beszélni. Ez elöl pedig a főagronómus is, a központi agronómus is kitér. Márpedig ezt éppen a közös gazdaság kiegyensúlyozott vezetése, és a további sikerek érdekében meg kell egymás között be­szélni. A z az eljárás méltó mindkét emberhez, hi­szen érdekeik azonosak. Ez a nézeteltérés tisztázható. A pártalaoszervezetnek. a tsz vezetőjének van ebben jelen­tős szerepe. Egy kicsit job­ban, megértőbben figyeljenek az emberre, legyen az főagro­nómus, vagy központi agro­nómus. A fiatalok szárnyalni szeretnének és ha ez a közös javát szolgálja, hozzá kell őket segíteni. De akkor nem szabad, hogy nézeteltérés rombolja alkotó munkájukat. Bobál Gyula NOGKAD — .1974. április 28., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom