Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

Jánossy Ferenc műtermében Ijedt karnevál A REFRÉN: Ha felépül a% új nyomda ••• Jánossy Ferenc festőművész ban 1926^311 született Budapes­ten. A Képzőművészeti Főis­kolát 1950-ben végezte el Szőnyi István és Kmetty Já­nos tanítványaként. 1956 és 1962 között Svájcban élt. aztán megnyertem egy lágban, amelynek még a szo­iskolai pályázatot, s Garai kásái is mások. Ugyanakkor Tibor szabadiskolájába írat- egy asszony hatására össze- tak be. Onnan kerültem a hoztam egy kiállítást Fre- háború végén a főiskolára, idoríban, Bázel mellett 1957 ott rajzaim után Szőnyi kivá- ben. Már akkor Olaszország- Iasztott az ő osztályába. Itt ban dolgoztam, s bejártam a Többször állított ki Freidorf- két tanáromra emlékezem svájci grafikai osztályra. Vá- ban, Luzernben, Zürichben és szívesen, őrá és Kmetty Já- sároltak is rézkarcaimból, Bázelban. Az 1960-as évek nosra. A két egyéniség egé- elejétől Balassagyarmaton él, szén más volt. Szőnyi sokkal itt és Salgótarjánban több ki- távolibb, megközelíthetetle- állítása volt. Legutóbb a ba- nebb volt, mint Kmetty. Har- lassagyarmati Horváth End- madéves koromba szürrealista egy francia színházzal bejár' re Galériában rendezett tárla- festői vonalra kerültem, ezt tam francia Svájc összes fal­tot. Részleteket adok közre csináltam a grafika; osztá- vait. egy hosszabb beszélgetésből, lyon. Olajjal is festettem, amely balassagyarmati laká- Szőnyi megkérdezte, mit csi- »án zajlott. náltam a nyáron. Amik» ^ meglátta ezeket a dolgaimat, n<^ntnr<5 n?nHIilat^ prnr^ en míndÍg arról álmodoztam, — Az első kérdésem éppen "in“ hogy megállók a Hősök te­sz: melyek azok a meghatá- 8°^- f? f ntvPn ’ rén- vagy valahol Budapesten, Jánossy keressek valami olyan alkal- áUdogálok a többi ember kö_ megismertem egy csomó sváj ci festőt. Beékelődik ide egy nagy csavargás, svájci tartóz­kodásom második felében, — Miért jött haza? — Sok oka volt, a honvágy volt a legnagyobb. Egyszerű­rozók, Ferenc zik? amelyekből művészete — Az egyik az Emlékek Gyenesdiásról, em­lékek Bázelből. Ezek átfor­málódnak, képpé lesznek. Másrészt viszont meghatáro­zó az indíttatás, amit Van Gogh, Gauguin, Cézanne, Magyarországon Bernáth Au­rél, Berény Róbert és más magyar festők jelentettek számomra. Érdekes, nem Sző­nyi István, mesterem, akit táplálko- mázott osztályt, ahol ezt esi- ö.. nálhatom, vagy pedig találjak vissza a látott világ ábrázó- _, ... __ e mlékek, Ubfiho* mert «: úgyis kerülő jfatSyköszönök dr. Samu Ist_ ut lesz szamomra. vánnak. A kórházban az első s nézek. Balassagyar­matra 1965-ben kerültem, nagyon so­— Látott világ. Absztrakt időben bolondoknak nevezett művészet. Mi a, véleménye betegeket rajzoltam, halottá- ezekről a dolgokról’ kát, kisvárosi utcákat, közben kitört belőlem szürrealista — Mindkét vonalon a indításom is. maximálisan kimerítették a a lehetőségeket. A látott vi- “ Jánossy Ferenc karne- lág ábrázolásában még Goyát váljai ismertek. A legutóbbi és Manet is említem. És itt kiállításán látott bázeli kar- a forduló éppen Cézanne-nál névéiről azt mondotta, hogy nagyon becsülök, tette kezdddjk ahol az absztrakció romantikus barokk és egy rdj-nr* o Icxctmo 1 vrohh harncT no— _ _ _ 7 l—________i:______ xn_x 1____ rám a legmélyebb hatást, ha- £elé vesz irányt nem Bernath Aurél 1944-ben, mert - volt az eppen mielőtt a nemetek be­gyalogoltak Magyarországra, volt egy nagy kiállítása az Ernst Múzeumban, erre élén­ken emlékszem. Annyira mo­dern festészetként hatott rám, s színeiben annyira bátornak, hogy órákig álltam egy-egy képe előtt. a festészet, első, aki a perspektívát hamisan alkal­mazta. Többet törődött a kép ritmikai összefüggésével, mint a rajzi helyességgel. Ugyan­akkor már leszaladt három generáció, akik az absztrakt világ összes for­mai lehetőségét. Én nem aka­rok kóklerkedni, nem aka­rom mindenáron eladni ma­kis szürrealizmus, értsük? Ezt hogy — Már volt szó Gyenesdí ásról. Beszéljünk még egy ki- ßamat valahogy, csit a gyermekkorról, család-; ról. — Budapesten születtem, de nem lényeges Budapest, mert a nyarak voltak szá­momra a fontosak. Tulajdon­képpen azok is élnek emléke­imben, akkor éltem. Keszt­hely mellett, Gyenesdiáson a — A látott világ festőjének tartja magát? — Erre a legnehezebb vá­laszolni, mert egyiknek se. Alkalmazom a látott világot, mégis akkor tudok valami igazán jót festeni, ha már nem a látott világból festek, mi családunk volt az ötödik, Tehát emlékből. Felmerül amelyik ott nyaralt. Apám egy kép bennem, megfestem, egy diófa alatt cetlizett, je- Egyik felemmel kapaszkodom gyezte ki az Időrendi táblák a valóságba, nem merem el- ^“^kba. Vagyis" meg- cmu munkájához a történél- hagyni. Máskor meg kitor va- festem azokat figuráit, mi adatokat, mi gyerekek pe- lami belőlem, s egeszen mast dig megtanultunk a falusiak- festek, mint amit közvetlenül látok. — Talpára szeretném állí­tani a festészetet. A festészet az absztrakcióban a szó szo­ros értelmében eljutott a vic­idmerítették cig’ a trükkiS és nevetséges Kimerítettek sé tette önmagát... Persze, nem festhetek barokk képe­ket, mert nem a barokk kor­ban, hanem a huszadik szá zadban élek. A barokk csak ideálom... A karneválokról még annyit, hogy egy bázeli népszokásról van szó. Már a középkorban is megrendezték. Nálam viszont ez emlék­anyag. Bár magam is részt vettem bennük, fejből festem meg őket, nem vagyok tekin­tettel a ruháik, díszletek hű­ségére. Ellenben belekeverek a saját szorongásaimból egy csomót, a modern világban kitermelt ijedtségemet és szo­rongásaimat belefestem a kai szántani, takaróin!. Pista bátyám inkább magában, vagy egy idős emberrel filo­zofálgatott, őt akkor, mar idősebb fiú lévén, jobban ér­dekelte az elmélet, Gyuri bá- ,, . , . , AÄÄ mo7danfreb“t eleiembe. Nem tudtam — Svájc mit jelentett Já­nossy Ferencnek, az ember­nek és a művésznek? san élő ember volt. Én vele kezdtem el akvarellezni. ö festett először. Tizennégy éves korom­akiknek egy részét a mai vi­lág leradírozott a porondról. Lehet beszélni itt királyok­ról, rabbikról, másrészt min­denféle kurtizánokról, szeren­csétlenekről, elmebetegekről, akikkel valamilyen módon azt érintkezésbe kerültem az éle- az tem során. Tehát a karnevál be- számomra lehetőség, hogy be­szélni, elhagyott a feleségem, széljek az élet dolgairól, tehát tökéletesen egyedül ma­radtam, egy idegen vi- Tóth Elemér Azt iskola van a közelben: ha három óra körül erre járunk, kis csoportokban szállingózó fiatal lányokkal találkozha­tunk. De ezek a tizenévesek már nem diákok, hanem a Közlekedési Nyomda pásztói telepének dolgozói. Ilyen táj­ban van a műszakváltás. Mint másutt, itt is gond a bejárás. Amennyit lehet, meg­próbál segíteni az üzem: azoknak, akiknek este nyolc után már nincs buszjárat, biztosítja az állandó délelőt­tös műszakot, mások koráb­ban kezdhetnek délután, hogy a vonatot elérjék. hinné az ember, hogy lógni. Bár úgy tudom most is szerveznek egy kirándulást Sopronba. „Kényes” kérdés ez a má­jusi kirándulás. Fösvény Jó- zsefné, Tart Judit és Gortva Éva elmondják, hogy egyikük se megy, pedig jó lett volna Sopronba eljutni. De a tizen­nyolc év körüli fiatal lányok, asszonyok legtöbbje a vőle­gényével, férjével együtt sze­retne elmenni. Ez érthető kí­vánság. Fösvényné férje a jobbágyi ktsz-ben ács, Éva vőlegénye kőműves, jelenleg a vasútnál dolgozik, akit Jutka hívna, az sem itt dol­gozik, nem itt KISZ-tag. A Jancsó Ilona Jobbágyiból szombat-vasárpap program­jár be. Ha délutános, ő is egy órakor kezd. Milyen le­hetőségei vannak egy vidéki­nek szórakozásra, sportolás­ra? Itt, Pásztón, vagy otthon könnyebb hasznosan eltölteni a szabad időt? — Nem túlzók, ha azt mondom: Jobbágyiban sem­mi lehetőség nincs. Amíg kultúrház nem lesz, a fiata­lok csak más faluban vagy otthon, a' tévé előtt tölthetik az estét. Nincs mozi, a presszóba nem érdemes beül­ni. A nyomdában vagyok KISZ-tag, itt sportolok is, a kézilabdacsapatban. Pályánk' és edzőnk nincs, de ennek ellenére a munkahelyi spar takiádokon elég jó eredmé­nyeket értünk el. — Volt egy harmadik he­lyezésünk, tavaly pedig má' sodikok lettünk — kapcsoló­dik be a beszélgetésbe Var­ga Ilona is. Ű szintén tagja a csapatnak. Elmondják, hogy nagyon sokat várnak az új nyomdától: társadalmi munkában már készül met lette egy sportpálya is. — A közeljövőben edzőtök is lesz, már lépéseket tett szakszervezet, hogy megoldja — fűzi hozzá a kötészeti részleg vezetője, Laczkófi 1st ván. Varga Ili pásztói, ő jobban eljut a színházi előadásokra, moziba, táncolni. De a hétvé­geken névrokona sem marad Jobbágyiban: Tarról érte jön egy fiú motorral, együtt men­nek el szórakozni. Előnyös munkahely a nyomda abból a szempontból is, hogy szin­te első kézből szerzik az in­formációkat az érdekesebb rendezvényekről, hiszen itt készülnek a plakátok, a mű sorfüzetek. Persze, nem csak ezért szeretik a munkájukat változatosnak, érdekesnek tartják. Ha felépül az új nyomda, a munkakörülmé nyék is sokat javulnak. Ott együtt lesz a gépterem és a kötészet, lesz egy helyiség a párt- és a KISZ-szervezet számára, egy könyvtárszoba, ahol tévé, rádió, magnó is rendelkezésükre áll majd. — Ott a KISZ-szervezetet is jobban össze lehet majd ja? Eváék eljutnak azért ki­rándulásra motorral. Igaz, az utóbbi időben a házépítés gondja sok idejüket leköti. Vőlegénye szeret barkácsolni, a konyhából se húzza ki a lábát, ha este ott találja Évát, szívesen segít. — Én egyedüli gyerek vol­tam, sokat kellett a négy fal között lennem. Azt szeret­nénk, ha nekünk több gye­rekünk is lenne, jobb ha hárman játszanak egymással! Fösvényné csak két gyere­ket szeretne — igaz, náluk már közelebb van az első.. 1 Októberben, amikor összehá­zasodtak, már a saját laká­sukba költöztek be. Azóta berendezkedtek, a férje bar­kácsoló kedvét mutatja a lakás sok darabja. Jutkánál: csaknem mindegyik vasár­napra van egy biztos prog­ramja: jegyet árul a foci­meccseken. Nem sokat, negy­ven forintot kap érte, akár­mennyi a bevétel, de nem s ezért vállalta, szereti a focu. A meccs mellett táncolni jár szívesen, otthon pedig a ké­zimunkát veszi elő, rádiót hallgat, kertészkedik. No es nagyon szívesen tölti sza­bad idejét a keresztfiával, ismerős gyerekekkel is. Beszélgetés közben fürgén jár a kezük, éttermi blokkfü­zetet „sapkáznak” éppen. A délelőttösök „összehordást” csináltak, egy nyomtatvány­füzet lapjait szedték egybe. A munkáról ismét visszaka­nyarodik a beszélgetés az épülő új üzemre. — Zajosabb lesz, távolabb a központtól, de szép, vilá­gos csarnokokban, jobb kö­rülmények között dolgozha­tunk ott. Nagyon várjuk! G. Kiás Magdolna László Lajoss Uránbányászok RÉSZT.ETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKONYVBOL száz forintot. Elment. Megint tett össze ^ feleségemmel is, egy piros. És ital. Aztán föl- aki most a dúsítónál dolgo- álltak. Ketten megfogták a zik. Laboráns. Jobb is, hogy kabátom: „Te úgyis józan nincs itthon, mert akárhol ember vagy. Családod meg említik a barátunkat, el- nincs. Ki a fene kérdi tő- fogja a zokogás, led, mit hoztál? De a sze- — Ügy történt a halála, gény, családos ember mit hogy egy befejezett fejtésből küldjön haza? Nem. ne félj, akarták visszaszedni a tá­masztékot, a biztosítást. Mondják úgy is nálunk, hogy „visszarabolják” a TH-gyűrű' két vagy a gerendákat, at­tól függően, mikor és hol milyen biztosítást alkalmaz­ol. rátommal a motorján haza­megyünk. De a barátom Akkor edz id tem, gyűlölet már némileg meg- meg fűtött a is. Fizetés nap­ja közeledett. Észrevettem, hogy kevesbednék a meg­jegyzések. A munka elosz­tásánál is jobban kedveztek, a kaparó mellé állítottak. Nem Magyarázták, hogyan lehet szén könnyen rábillenteni az ak- szállóhoz nára. Mindez azért volt, hogy már javában nem vesszük el a pénzed. Csak kölcsönkérjük...” — Azzal levetették a ka­bátomat, kiszedték a fizetése­met. Illetve százat meghagy­tak. Egész délelőtt bolyong­tam a városban. Anyám már tak. Arra nincs ukáz, hogy a rendőrséggel kerestetett, életveszélyes omlásnál is Mikor hazamentem, megpofo- vissza kell szedni a gyűrű­zött. Nem mertem megmon- két. Ennek eldöntését az ak­dani, mi történt, és azt hit- nászra meg a vájárra bízzák, nap nem volt műszakon. Ak- te, elvertem a pénzt. Elzavart Meg a lelkiismeretre. A fő­kor elindultam gyalog, két aludni, ő meg személyesen nökök mondták, hogy ne hoz­óra alatt hazaérek, gondol- ment az üzemvezetőhöz, te- za ki az omlásból a geren­tam. Ám a vájár meghiúsí- gyének más helyre. A pén- dát. Látszólag bele is ment: tóttá a tervemet. Szerzett egy zemet, sohasem kaptam visz- mégis, amikor, a többiek át­kerékpárt. Utánam jött, és sza, de ekkor kerültem az mentek egy feltörésbe, meg fölültetett. Bejött velem az operátorokhoz. Volt némi kísérelte. És ráesett egy irodába, fölvettem a pénzt, érzékem a műszerekhez, ha- szikla. Nagy kétmázsás, sem­ment el mellőlem égé- mar megtanultam a kezelésű- mit érő kődarab, addig, amíg a munkás- két. Tetszett nekem ez a — En is szolgálatban vol­be nem kísért. Ott munka. _ tam akkor. Engem küldtek ment a parti. — A barátom, aki jónevű je a bányaműszaki felügyelő­Az én „fő- vájár volt, kieszközölte, hogy ség helyettes vezetőjével, megfogjanak kártyakibicnek. Huszonegyeztek És ez a bányászok körében nököm” kezdetben nyert. Há- ennél is jobb ^ beosztást kap- hogy mérjem be a baleset pon- nem csak azt jelenti, hogy romezer forintot. Na, erre jak, bányamérő lettem. A bá- tos helyét, amiről majd a váz- állok, és nézem a játékot, iszunk. Mindenkinek fizetett, nyamérők határozzák meg a iatot elkészítik. Mikor meg- de azt is, hogy ha a partne- Újból a kártya. Hajnali né- művelés irányát. Nagyon tudtam, ki fekszik a szikla rém pénze elfogy, kisegítem, gyig. De akkor már ezer fo- szép és felelősségteljes mun- aiatt, nem akartam vállalni. _ Tudtam én ezt, és meg- rinttal tartozott. Hátrafor- ka. És még ma is ott lennék. De a bánya törvénye ke­l éptem tőlük. Megyek mű- dúlt: „No gyerek, kenj meg ha a barátom élne. _ mény. Nem volt más válasz­szák után az ebédlőbe, gyor- egy kis pirossal!” ■— Mindenki szerette. Erős, tásom, mennem kellett. El­eszem, és az egyik ba- — Mit tehettem, adtam vállalás gyerek volt, csak az mondani most se tudom, mit egyik karja, paralízis miatt, éreztem, amíg ott dolgoztunk. I csökevényesen nőtt. Vele jár­tunk szórakozni, ő ismerte- (Folytatjuk!) san Másodszorra is a pedagógus­kórusé lett a vándorserleg Tiamhat éve énekelnek egjnüftt a safligótarjánd peda- kóguskórus tagjai. Hiá az eüi- műilt esztendőiket visszapör­getjük, rábulkfoanha/tunik olyan időszakira, amikor 50— 60 dalossal léphettek pó­diumra, die előfarduilit az is, hogy már-már kiamanakárus- hoz kezditek hasonlítani, húsz alá került az éneklők száma. Nem volt tehát fokozatos, egyenletes, fejlődésvonala az együttes munkájáma'k. Az utolsó három-mégy évben azonban kiegyensúlyozottá, stabdilá vált a kórus. Hogyan amelyek kis hangzással ia ben szólnak, mint nagyobb fiéríiigárdával. Ez a most ki­választott oratórium is ilyen. Persze, ezzel, nem akarom azt mondani, hogy nem hiányoz­nak a férfiak, ugratjuk is a hölgyeket, máért nem nyer­nek meg több férfi kollégát aa ügy szalmára... — Milyen sűrűn vállalnak fellépésieket? A versenyeken és kónusta'lállkoziókon kívül hol mutatják be műsorukat? — Régebben többször elju­tottunk a megye különböző helyére, felléptünk az ünne­történt ez, minek köszönhető? pédyekeni, hangiversenyeken. A kórus vezetője, Virág László így látja: — Jó értelemben véve fel- töHtődbtt a kórus: a rutinost több éve éneklő dalosok mel­lett szép számmaJi jelentkez­tek a fiatalok is. Jelenleg 30 —35 között mozog a létszám. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy perspektivikusan ter­vezzünk, a műsorpolitikánk- han a távlatokat is figyelem­be vehessük. A kórusirodalom régi, klasszikus alkotásai, a madrigálok, motetták mellett egyre gyakrabban és bátrab­ban merünk merészebb, mo­dernebb kórusművekhez is nyúlni. így vettük be a mű­sorunkba Debussy, Bárdos újszerű alkotásait, Szokolay Sándor, Udvardy László mű­veit. A perspektivikus gon­dolkodást jelzi az is, hogy oratóriikus művek' előadására is vállalkozunk. Mert ezt csak egy biztos kórussal le­het megtenni, hogy minden évben egy nagyobb feladatot jelenítő oratóriumot is megta­nuljunk. Idén Händtel: Béke­ódáját énekeltük és fogjuk még énekelni a következő hangversenyeken is. A Filharmónia most rögzí­tette a következő évad programját. — A létszámon belül fontos az egyes szólamok erőssége is, Üigy tudom, kevés a férfi. — Igen, évek óta gond a férfiak csekély létszáma. A női szólamok nagyon, ki­egyensúlyozottak, erőteljes hangzásúak, de például mind­össze öt tenorra építhetünk, szépen, vagy talán még szeb- Ez annyiban befolyásolja a kórus munkáját, hogy nem énekeibe tűnik bármit — így olyan műveiket veszünk elő, Most nehezebb lett a dolgunk, mert sok a vidéki közlünk. — Ki a gazdája ennek a kórusnak? — A megyei pedagógus szakszervezettől anyagilag es enjkötasilLeg is kapunk támo­gatást — persze, a lehetősé­geikhez mérten tudbak csak segíteni. — Milyen, sikerekre emlék­szik vissza szívesen a közel- múltból? — Tavaly részt vettünk egy remekül sikerült fesztiválom, melyet az ország pedagógus- kórusainak rendeztek. A rá­dió is készített felvételeket, a mi műsorunkat teljes terje­delemben. sugározták. Elnyer­tük a pedagógus-szakszerve­zet álltai kiirt Kodá 1 ywpliake t - tét is. Néhány hete a X. me­gyei kórustalálkozón másod­szor kaptuk meg a KISZ me­gyei bizottságának vándor- serlegét. — A szezon hátralevő hó­napjai.ban milyen feladata« várnak az együttesre? — Május 10—12-én a Bá­nyász-kórus fennállásának 50. évfordulójának tiszteletére itt, Salgótarjánban rendeznek Bsy országos kórusifiesztivált. Nem ülhetünk a habérjaiin- k'om, június első két napján Heves megyében lesz a Rádió kóruspódium című hangver­senye, amely egyben nyilvá­nos rádiófelvétel is. Nem akarunk szégyent vallani! Ezért is jó lenne, ha idén is sikerülne „edzőtáborba” vo­nulni : tavaly Balatonalmádi­ban, töltöttünk pár napot, ott tanultuk meg a Handel-mű- vet. Ha sikerül együtt tábo­rozni, most is a pihenés mel­lett munka te várna.. G. K. M. Mai tévéajánlatunk 7.15: „Visszatérő májusok.” A munkásosztály seregszemléje az egész világon hosszú évtizedek óta nemzetközi rangú esemény, hiszen az egész világ munkássá­ga ünnepli meg; s korunkban az egész haladó emberiség. A műsor május elsejék történetét idézi fel: például az 1889-es párizsi nemzetközi kongresszust, amely a munkásjóléti kérdésekről hozott fontos határozatokat. s a nem­zetközi munkásszolidaritás más jelentős eseményeit is feleleveníti korabeli fotók és újsághírek se­gítségével. A műsor természete­sen elsősorban a magyar mun­kásmozgalom történetének doku­mentumaival példázza a mun­kásmozgalom, az osztályharc kor­szakos tetteit: a Népszava cikkei­vel, korabeli fotókkal, a művé­szek hitvallásával. Helyet kap a műsorban a többi között — Fodor József „Májusi üdvözlet” c. ver­se, Garai Gábor, Illyés Gyula, József Attila, Ady Endre írása, s annak az egykorú munkásköl­tőnek a verse, aki 18ÍN). április 27-én keltezte a május, s a mun­kásosztály harcait dicsőítő ver­sét, s aki ma is csak nevének kezdőbetűivel — II. J. —- ismert előttünk«

Next

/
Oldalképek
Tartalom