Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

Megduplázzák a termelést A Híradástechnikai Anyagok romhányi gyáregységében nagy tervek végrehajtásán fáradoznak a lányok, asszonyok. Tavalyi 33 millió forintos termelési értéküket az idén jó­val túlszárnyalják maid. A terv: 80 milliós termelési terv teljesítése. Ez évben világítástechnikai műszereket is gyár­tanak. Ez tette lehetővé a termelés fokozását. A munkásnők jó körülmények között dolgoznak. A több mint tízmillió fo­rintos beruházási költséggel épült csarnok, üzemorvosi ren­delő. öltözők kialakítása és felszerelése egyaránt munkájuk megkönnyítését szolgálja. Nagy Károlyné öt éve, mióta a gyáregység letelepült, itt dolgozik. Képünkön a transzformátorok ellenőrzését végzi. Antalics Péterné és társai naponta 2600 transzformátort ál­lítanak össze a szerelőszalagon. Tóth Miklósné a „Petőfi” szocialista brigád vezetője már az új terméken, a higanygőzfojtó transzformátoron mun­kálkodik. Fodor Tamás képriportja Kiváló gyár címet nyertek Tegnap Salgótarjánban tar­totta ülését az Üvegipari Művek szakszervezeti tanácsa. A munkások képviselőinek testületé előtt Szokup Lajos, az Üvegipari Művek vezér- igazgatója ismertette a kollek­tív szerződés módosítására vonatkozó javaslatokat. Ezek megvitatása után került sor a módosított kollektív szerző­dés jóváhagyására. Ugyan­csak a vezérigazgató előter­jesztése alapján döntöttek ar­ról, hogy a tizenkét gyár kö­zül, a szocialista munkaver­senyben elért eredményeivel, melyik érdemelte ki a kiváló gyár címet? A szakszervezeti tanács döntése szerint ebben a kitün­tetésben részesítették az öb­lösüveggyárat, a saj őszentpé- teri üveggyárat, a síküveggyá­rat, a karcagi üveggyárat, a parádi üveggyárat, az ajkai üveggyárat, valamint a Pász­tói Szerszám- és Készülékek Gyárát. Döntöttek arról, hogy me­lyik kollektíva érdemli meg, végzett munkája alapján a Vállalat Kiváló Brigádja cí­met. A hét brigád közül há­rom az öblösüveggyárban dol­gozik. Ezek a következők: a Szabadság finomcsiszoló bri­gád, a Komarov automata gé­pészbrigád és a Zalka Máté lakatosbrigád. A síküveg­gyárból Rózsa Ferenc csősze­relő brigádja kapta meg ezt a címet. Szocialista brigád címért A Híradástechnikai Anya­gok romhányi gyáregységében évről évre több brigád küzd a szocialista cím valamelyik fokozatáért. A tavalyi mun- kaverseny-mozgalom értékelé­se során hat brigád ért el helyezést. A brigádok tagjai között húszezer fórint jutal­mat osztottak szét. A kollek­tívák főleg a sejelt csökken­tésében jeleskedtek. Emellett rendszeresen végeznek társa­dalmi munkát. A II. Rákóczi Ferenc és a Béke brigádok tagjai kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak. Az eZMT akcióbízottsága megtárgyalta A nagyüzemi dolgozók munka és egészségvédelmi helyzetét magas a nyugdíjasok aránya. A megmaradt munkaképes­ség gyakran nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a dolgozó rehabilitált munka­körben teljes értékűként te­vékenykedjék. Ez egyaránt hasznos mind a népgazda­ságnak, mind pedig a dolgo­zó családjának. ÖRVENDETES jelenség — s ez nagyrészt az üzemek vezetősége, és a szakszerveze­ti szervek munkavédelmi helyzet javítására tett erőfe­szítéseinek köszönhető —, hogy a vizsgált üzemekben a táppénzes helyzet az utób­bi években észrevehetően ja­vult. 1970-től 1973-ig a táp­pénzes százalék Szorospata­kon 14,3 százalékról 10,1, Kányáson 16,8-ról 12,6, a Lampart ZIM-ben 11,2-ről, 8,2-re, a salgótarjáni öblös- üveggyárban 10,5-ről 7,9 szá­zalékra csökkent. Ez azt je­lenti, hogy 1973-han az emlí­tett üzemekben együttesen minden munkanapon körül­belül 200—300 fővel keveseb­ben „estek ki” betegség mi­att munkából, mint 1970-ben. Ugyanakkor ezzel kapcsola­tosan egyes helyeken bérgaz­dálkodási nehézségek támad­tak. Fennáll annak a veszé­lye, hogy bizonyos határon túl az üzemek nem érdekel­tek a táppénzes százalék csökkentésében. A népgazda­ságnak mindenképpen érde­ke, hogy minél nagyobb le­gyen a termelésben résztve­vő egészséges dolgozók ará­nya, s helytelen lenne rosz- szul értelmezett bérgazdál­kodási szempontok miatt er­re kellő intenzitással nem tö­rekedni. Megyénk munkásainak, üzemi dolgozóinak orvosi el­látásában nagy feladatok há­rulnak az egészségügyi szer­vekre is. Csupán a kohászati üzemek üzemorvosi ellátott­sága tekinthető megoldott­nak, a többi üzemben az egyébként is elégtelen orvosi állások jelentős része betöl­tetlen. A munkával és mel­lékfoglalkozással -túlterhelt orvosok nem tudnak mara­déktalanul eleget tenni üzem­orvosi kötelezettségeiknek. Előfordul, hogy még a szűk­re szabott rendelési időt sem töltik le teljesen. Az üzem­orvosi tevékenység nem von­zó az orvosok számára; nagyrészt ezzel magyarázha­tó az üres állások magas aránya. Az üzemorvosok bé­rezése általában alacsonyabb az egyéb szakterületeken mű­ködő orvosokénál. Hasonló problémákkal küszködő ipar­városokban — Özdon — a nyereségrészesedésből old­ják meg az üzemorvosok anyagi ösztönzését. Erre tör­vényes lehetőség van! Ezen túlmenően azonban az egész­ségügyi szerveknek is tö­rekedniük kell — esetleg szervezési megoldásokkal — az üzemorvosi ellátás meg­javítására. Ilyen szervezeti forma az üzemi körzet, amelyben a körzeti orvosi tevékenység üzemorvosi munkával párosul. Üzemláto­gatások szervezésével és az üzemorvostani ismeretek bő­vítésével bevonhatók a kör­zeti orvosok is a munkások egészségügyi ellátásának ja­vításába. AZ ÜZEMEK vezetősége, a szakszervezeti szervek és az üzemorvosok közötti együttműködés jónak mond­ható. A munkásosztály hely­zetének javítására irányuló törekvés, melynek az egész­ségügyi ellátás fontos részét képezi, megköveteli, a jól összehangolt tevékenységet. Ezen a téren az eddig elért, nem lebecsülendő eredmé­nyek jó alapot adnak a to­vábbi sikeres előrehaladás­hoz. Dr. Varga János főorvos Prognózis-térképek — folyókról AZ SZMT akcióbizottsága — az egyes nagyüzemek kép­viselőinek bevonásával — időszerűségéből sosem vesztő témát, az ipari dolgozók munka- és egészségvédelmi helyzetét tárgyalta. A tárgya­lás anyagát a szorosn"'"’'*. és kányási aknaüzem, p -f- -a part ZIM és a salgc «Uatf öblösüveggyár dolgoz. .naK munka- és egészségvédelmi helyzetéről szóló beszámolók adták. A felsorolt üzemekben több mint nyolcezer dolgozó tevékenykedik. A beszámoló- jelentések egyöntetűen meg­állapították, hogy a munka- és egészségvédelemben az utóbbi években jelentős elő­rehaladás történt. Ennek el­lenére vannak még megol­dásra váró problémák. Az utóbbiak egy része az üze­mekre, más részük az álla­mi egészségügyi szolgálat szerveire hárul. Kifogásolták, hogy Kányá­son a bányászok tisztálkodá­si lehetőségei nem kielégítő- ek, az öltözőszekrények ki­csik, nem szellőznek jól, a levetett munkaruhák nem száradnak meg munkaváltá­sig. Ezzel is magyarázhatók a rendkívül elterjedt bőrbe­tegségek. Ezek visszaszorítása csak korszerű szociális léte­sítményekkel valósítható meg. Az üzem vezetősége, amely eddig is sokat fára­dozott a dolgozók munkakö­rülményeinek javításán, minden bizonnyal megoldja ezt a problémát is. Valamennyi üzemben ne­hézségek tapasztalhatók a rehabilitációnál. Ennek ren­dezését célozza az az elkép­zelés, hogy külön üzemet kellene létesíteni a csökkent munkaképességűek számára. Hasonló üzemek kedvező ta­pasztalatokkal rendelkeznek az országban. Ez a megoldás azonban a jelenlegi időszak­ban megyénkben nem látszik megvalósíthatónak. Éppen ezért az üzemekre hárul a jövőben is, hogy — a fenn­álló rendelkezések keretei között — megoldják a reha­bilitáció könnyűnek nem nevezhető feladatát. Negatív jelenségnek ítélte az akcióbizottság a csökkent munkaképességű dolgozók egy részének azon törekvé­sét, hogy nyugdíjba menje­nek. Nógrád megyében or- i szágos viszonylatban igen A kijevi Általános Kommu­nális Higiéniai Kutatóintézet­ben hamarosan befejezik an­nak a térképnek az elkészíté­sét, amely egészen a 2000. A térkép megjelentetését a* indokolja, hogy a Szovjetu­nióban, így többek között Uk­rajnában is, hatalmas vízren- folyószabályozási folytatnak. évig bemutatja az ukrajnai vízmedencék és folydk tiszta­ságának helyzetét. dezési, s munkálatokat KI A FELELŐS ? Gondok a litkel sertéstelepen A Ultiké határában épült sertéstelep messziről jó kópét mutait. A fehér épületek ka­tonás rendben sorakoznak. A kívülálló azt gondolná: itt az­tán öröm dolgozni. Miklós Zoltán telepvezető arcáról nem éppen ez olvasható le. Mór az építkezés kezdete óta itt ténykedik, ha valaki, ak­kor ő aztán ismeri a sertéste­lep mindén zugát. Négy termelőszövetkezet: a láitkei, a mihálygengiei, az egy- házasigergei és az ipolytarnó- ci gazdaságok nagy ambíció­val társultak a sertéstelep építésére. A 16 millió forintos beruházási költséggel terve­zett létesítményhez az állam 70 százalékos támogatást adott. A négy szövetkezet 5 millió forinttal „szállt” be. így tervezték. Később kide­rült, hogy a telep 21 millió forintba kerül, s emellett 5 millió forintos forgóalapra van szükség. A különbözet hidegzuhany­ként érintette a gazdaságo­kat. (Az ipolytarnóciak ré­szét így is a másik három tsz adta össze, azok pénzügyi ne­hézsége miatt.) — Ilyen előzmények után kezdtünk dolgozni. Az első elles 1970. végén történt. Ügy terveztük: lépcsősen, ahogy haladnak a kivitelezéssel, fel­töltjük az épületeket — ma­gyarázza Miklós Zoltán. Az „igazi” termelés 1971- ben indult. A 850 sertés he­lyett csak 700-at adtak le. A tenyészamyag utánpótlása volt az egyik fontos felada­tuk. A 30 kocát 300-ra kel­lett szaporítani. Egy év múlva az 1700 le­adott hízósertés 90 százalé­kát már Olaszországba szál­lították. Az eredmény: 180 ezer forint nyereség Jogos volt a brzJLpdáAik. Énre tawaffy minden össze­játszott ellenük. Az évet 330 ezer forint veszteséggel zár­ták. Miklós Zoltán világosan látja az okokat: — A legdöntőbb a rossz minőségű takarmónyellátás volt. A hizlaldában 1 kilo­gramm súlygyarapodásra fel­használt takarmány 5,5 kilo­gramm volt, az optimálás 4 helyett. A Vízhiány csak te­tézte gondjainkat. A telepen 2080 hízó és 240 koca fér el. Jelenleg az állo­mány 1400 hízó, 500 malac és 300 koca. Az idei terv: 2650 hízó értékesítése. A teljes feltolté® után ez 3200-ig fo­kozható. — Milyen akadályai van­nak ennek? — Kezdjük az építészeti problémáknál. A fiaztató melegítője alkalmatlan volt erre a célra. Kidobtuk, he­lyette infnalámpákat szerel­tünk be 30 ezer forintért. A kocaszállás. az új ftaztató szennyvíz-elvezetéséről a ter­vezők megfeledkeztek. A trógyaszánokat egy helyen sem tudjuk üzemeltetni. Visz- sza kellett térnünk a régi módszerhez, kézzel tolják az asszonyok. Félmillió forintba került, semmi hasznát nem vesszük — sorolja a telepve­zető. A kocaszállás méretei sem felelnek meg a tenyészutón- pótlás nevelésének. A hizlail- da nem alkalmas az ötven- napos választott malacok fo­gadására. Az ünatetők maga­sak, az öni tatókat nagyobb állatokra méretezték, a hiz­laldában az állatok átbújnak az elválasztó kerítés alatt. (Emiatt számtalan jegyző­könyv készült, s az egyik ki­vitelező, a mihálygergei tsz építőibrigádja a mai napig sem hozta helyre a hibát, pe­dig a tsz tulajdonosa a telep­nek.) A magtár szigetelés nélkül készült, a tervező nem gon­dolt rá. Következmény: tönk­rement az ott tárolt gabona nagy része, s a gazdaság a saját költségén szigetelte az épületet. Sétáira indulunk. Velünk tart Pásztor László, a láitkei termelőszövetkezet elnöke is: — Látja! így kellett kidob­nunk csaknem félmillió fo­rintot — mutat a daráló mel­lett egy rozsdásodó berende­zésre, a takarmányszippantó- ra. Aztán más példát hoz fel, — Tavaly télen 200 malac tüdőgyulladást kapott, mert a 37 fokos anyatej után a 3 fokos hideg vizet kellett in­niuk. Kinek kell erre gondol­nia? A tervezők most meg­ígérték, hogy a vízmelegítésre megoldást keresnek. Ezt már néhány évvel ezelőtt megte­hették volna — kesereg az elnök. A telep kerítése medliett az erőgépek elsüllyednek, pedig az utóbbi heteikben igazán nem volt özönvíz. A tűzcsap környékén „tör” fel1 a víz. — Rejtett hiba ... — le­gyint az elnök, mert már szólt a kivitelezőknek. Kik voltak az építők? El­sősorban a mihálygergei tsz építőbirigádija, a tudón,yhalászi TÖVÄLL végezte a szerelési munkák javát. Dolgozott az építkezésen a tószegi, a bán­halmi állami gazdaság is. Az elnök és a telepvezető jogosan bosszankodik. Az építési, technológiai fogya­tékosságok nagymértékben befolyásolják a termelést. Ki a fe'lelős mindezekért? Érdemes lenne utánanézni, hogy a litkei sertéstelepen végre nyugodtan dolgozhas­sanak. Van más gondjuk is. — A környező termelőszö­vetkezetek nem érzik magu­kénak a telepet. Igaz, eddig egy fillért siem kaptak. Eh­hez azonban jobb hozzáállás­ra van szükség. Kemencéről kell takarmányt vásárolni, holott a szomszédos gazdasá­gok is adhatnának — mondja Pásztor László. Jelenleg a látkei sertéstelep hizlaldájának fci'hasznád'tsóga 70 százalékos. Bíznak benne, hogy jövőre elérik a 95 szá­zalékot. A litked sertéstelepre nagy feladatok hárulnak. Már épül az új húsfeldolgozó üzem Salgótarján mellett, melynek ellátásában várhatóan jelen­tős részt kell vállalnia. Ah­hoz azonban, hogy végre jö­vedelmező "legyen a társulás, elengedhetetlen a ma megle­vő problémáik megoldása. Hiába a jegyzőkönyvek, le­vélváltások, ha minden ma­rad a régiben. Szabó Gyula | NÓGRÁD — 1974. április 24,, szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom