Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

21 Varsói Szerződés tagállamai poiiiikai tanácskozó testületének varsói ülésén elfogadott nyilatkozatok Mbit a asflt'lrtSkSn nyilvánosságra hoot fitt közlemény már hírül a Varsói Szerződés tagállamai politikai ta­nácskozó testületé ülésének részvevői három nyilatkozatot fogadtok el. A nyilatkozatok szó szerinti szövege a követ- kezöképpein hangzik: A közel-keleti tartós és igazságos békéért India újra válaszúton A Varsái Szerződés tagál­lamai politikai tanácskozó testületéinek varsói ülésén a Bolgár Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság a Román Szocialista Köz­társaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviselői meg­állapítják, hogy a Közel-Ke­let továbbra i6 a nemzetközi feszültség veszélyes tűzfész­ke. A külső imperialista erők támogatásét élvező Izrael folytatja agresszív politiká­ját, makacsiul elutasítja az iáNSZ-határozatok végrehaj­tását, az elfoglalt arab terü­letek visszaadását, durván aemmibe veszi az arab népek törvényes nemzeti jogait. A háborús cselekmények feüobbanása 1973 októberében ismét megmutatta e térség helyzetének teljes robbanás- veszélyességét, amely állandó fenyegetést jelent az egész világ békéjére. Ezeknek az eseményeknek a során bebi­zonyosodott az arab államok és a szocialista közösség or­szágai közötti barátság és együttműködés elvi fontossá­ga. Az ülés résztvevői rámu­tatnak a genfi közel-keleti békekonferencia jelentőségé­re, minden közvetlenül érde­kelt állam, valamint a Palesz­tinái arab nép képviselői részvételének szükségességé­re és úgy vélik, hogy munká­jának további .folytatása min­denekelőtt a közel-keleti ren­dezés kulcskérdéseinek meg­oldásához, az összes meg­szállt arab területekről az iz­raeli csapatok kivonásához, a Palesztina! arab nép törvé­nyes jogainak nemzeti törek­vései vei összhangban történő biztosításához, e térség vala­mennyi állama biztonságá­nak. területi épségének és szuverenitásának garantálá­sához kell, hogy vezessen. A tanácskozáson részt vett tagállamok készek erősíteni tevékenységüket, hogy elő­mozdítsák a konfliktus poli­tikai rendezését és felhívnák mindet! államot, járuljanak A Varsót Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó tes­tületének varsói ülésén a Bol­gár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság. a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviselői mege­rősítik elvi értékelésüket, hogy a párizsi egyezmény a hős vietnami nép történelmi vívmánya, a szocialista or­szágok, a nemzeti felszabadító erők, az egész haladó embe­riség közös győzelme. Megállapítják, hogy az egyezmény érvénybe lépése óta eltelt időben bizonyos előrehaladás történt a vietna­mi helyzet normalizálásában. Az imperialista agresszió megszüntetése, a külföldi csa­tok kivonása Dél-Vietnam- 1. a felek által a párizsi egyezmény egy sor cikkelyé­nek megvalósítására tett gya­korlati intézkedések megte­hozzá az igazságos és tartÓ6 béke megterem léséhez a Kö­zel-Keleten. Megvizsgálva a csapatszét választásiról létre­jött megállapodást, mint az első, előzetes lépést a közel- keleti probléma általános rendezésének útján, az ülés résztvevői úgy vélik, hogy ezt. feltétlenül további lépéseknek kell követniük, amelyek a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22—i és 1973. október 22-i határozatai valamennyi rendelkezésének végrehajtá­sára irányúinak. Az ENSZ rendkívüli erőinek jelenléte pozitívan járul hozzá a béke fenntartásához ebben a tér­ségben. A tanácskozáson részt vett szocialista államok szilárdan es változatlanul támogatják az arab népek harcát az ag­resszió imperialista politikája ellen, az igazságos és tartós békéért, szabad fejlődésük biztosításáért, a társadalmi és gazdasági haladásért. A tár­sadalmi fejlődés e fontos cél­jainak elérése elválaszthatat­lanul összekapcsolódik azon erők elleni harccal, amelyek igyekeznek az arab népeket a haladás útjáról letéríteni, ismét az imperialista erőktől való politikai és gazdasági függőség helyzetébe hozni. A szocialista országok az arab népek hú barátai, akik mellettük álltak és állnak mind a békés építés idején, mind szabadságuk és függet­lenségük veszélyes pillanatai­ban. A szocialista államok politikája az arab világ or­szágai irányában következe­tes és elvi, nemzeti törekvé­seik és társadalmi-gazdasági fejlődésük problémáinak mély ^megértésén alapszik, nincs kitéve konjunkturális ingadozásoknak. A tanácskozáson részt vett államok továbbra is fejlesz­teni kívánják barátságukat és együttműködésüket az arab országokkal a közös célok alapján, az imperializmus és a neokolonializmus ellen, a békéért, a népek szabadsá­gáért és a társadalmi hala­dásért folyó harcban. Varsó, 1974. április 18. remtik az előfeltételeket a háborúról a békéhez megkez­dett fordulat megszilárdításá­hoz. a szocialista építés, fela­datainak megoldására való át­téréshez Észak-Vietnamban és Dél-Vietnam fejlődéséhez a béke, a függetlenség, a demok­rácia és a semlegesség útján, előmozdítja a politikai légkör általános javulását az indokí­nai félszigeten és egész Délke- let-Ázsiában. A tanácskozás résztvevői egyidejűleg megállapítják, hogy a külső imperialista erők támogatását élvező sai- goni adminisztráció minden eszközzel a párizsi egyezmény megvalósításának megakadá­lyozására, a politikai rendezés meghiúsítására törekszik. Az ülés résztvevői határozottan elítélik a saigoni adminisztrá­ció bomlasztó tevékenységét, rendszeres fegyveres provoká­cióit a Dél-vietnami Köztársa­ság Ideiglenes Forradalmi Kormányának ellenőrzése alatt álló területek ellen. A tanácskozáson részt vett országok teljes mértékben tá­mogatják a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság Kormánya és a Dél-vietnami Köztársa­ság Ideiglenes Forradalmi Kormánya irányvonalát, amely a párizsi egyezmény­nek valamennyi aláíró fél ál­tal történő szigorú és feltét­len teljesítésén alapul, vala­mint a Dél-vietnami Köztár­saság Ideiglenes Forradalmi Kormányának 1974. március 22-i új konstruktív kezdemé­nyezését. A teljes tűzszünet, a demokratikus szabadságjo­gok biztosítása a lakosság számára, a két dél-vietnami fél tárgyalásainak mielőbbi megtartása a nemzeti megbé­kélés és egyetértés tanácsának létrehozásáról azzal a céllal, hogy kedvező feltételeket te­remtsenek az általános vá­lasztások lebonyolításához — ez a béke megszilárdításának, a helyzet normalizálásának reális útja Dél-Vietnamban, A Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó tes­tületének varsói ülésén a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Lengyel Népköztár­saság, a Romén. Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság képvise­lői mély nyugtalanságukat fejezik ki a Népi Egység al­kotmányos kormányának 1973 szeptemberében történt meg­döntésével Chilében kialakult helyzet miatt és határozottan elítélik a chilei katonai junta önkényét, a demokraták üldö­zését, a junta garázdálkodá­sát és törvénytelenségeit, amelyek durván megsértik az ENSZ alapokmányát, az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkoza­tát, Stz emberi jogokról szóló nemzetközi egyezményeket Több mint fél év telt el a Chilében végrehajtott fasiszta katonai államcsíny óta, mely­nek első áldozata Salvador Allemde. a törvényesen meg­választott elnök, a nemzet felszabadító mozgalom egyik kiemelkedő személyisége lett, aki egész életét a chilei nép szabadsága ügyének szentel­te. Az országban fenntartják a rendkívüli állapotot, kegyet­len terror szabadult el, el­nyomják a chilei társadalom valamennyi haladó erejét, be­tiltották az összes politikai pártot, szakszerv ecetet és társadalmi szervezetet. Daw­son, Quinquina, Chacabuco, Pisagua és sok más helység koncentrációs táboraiban chilei hazafiak ezrei síny­lődnek, akiknek egyetlen bű­ne, hogy szeretik hazájukat és hűek a haladás és a de­mokrácia eszményeihez. A katonai junta kínzókam- ráiban embertelen körülmé­nyek között tartják fogva a chilei nép kiemelkedő képvi­selőit, Luis Corvalánt, a Chi­Elnöki amnesztíarendeletet tettek közzé csütörtökön Ka­iróban. A dekrétum szerint az alábbi személyek része­sültek kegyelemben: Mohamed Favzi tábornok, volt hadügyminiszter és az egyiptomi fegyveres erők ve­zérkari főnöke 1971. májusá­ig. Favzit, aki részt vett az Ali Szabin vezette összeeskü­vésben, 15 évi börtönbünte­téssel sújtották. Szidki Mahmud tábornok, az egyiptomi légierők volt A tanácskozás résztvevői megerősítik szolidaritásukat a vietnami néppel, és kifeje­zik szilárd meggyőződésüket, hogy a testvéri szocialista or­szágok, minden haladó erő támogatására támaszkodva a vietnami nép sikereket ér el a szocializmus építésében az ország északi részében, a bel­politikai problémák megoldá­sában délen, a békés, egysé­ges, független, demokratikus Vietnam megteremtésében. A proletár internacionaliz­mus elvei szellemében tevé­kenykedve a jelen ülésen részt vevő államok továbbra is sokoldalú támogatást és se­gítséget nyújtanak a vietnami népnek a béke, a szabadság és a függetlenség biztosításá­ban, igazságos törekvései megvalósításában előtte álló legfontosabb feladatok meg­oldásához. Varsó, 1974. április 18. lej Kommiunistia Párt főtitká­rát, a szocialista Clodomiro Almeydát, volt külügyminisz­tert, Anseiimo Sülét, a radiká­lis párt elnökét, a Népi Egy­ség pártjainak és kormányá­nak más képviselőit. Az or­szágban felszámolták a dol­gozók szociális vívmányait, tömegesen bocsátják el azo­kat, akik haladó nézeteket vallanak. A világ közvéleménye, s ezen belül Laftin-Amerika haladó, szabadságsaerető erői elítélték a chilei katonai jun­ta bűntetteit. Eljön az idő, amikor a chilei nép megve­téssel félredobja azokat, akik ma megpróbálják feltámasz­tani az inkvizíció és a min­den haladást ellenző népbu­títás középkori kísérletét A chilei nép harcában a jövőben, is számíthat a szo­cialista országok népeinek következetes támogatására. A tanácskozás résztvevői hatá­rozottan követelik Luis Cor- valán, Clodomiro Aimeyda, Anselmo Sule, valamennyi bebörtönzött chilei demokrar- ta és hazafi haladéktalan sza­badon bocsátását. A jelen tanácskozásion részt­vevő országok felhívják mindazon államokat ame­lyeknek drága földünkön a haladás ügye, hogy lépjenek fel az alapvető emberi jogok, az emberi méltóság, és sze­mélyiség értékeinek védelmé­ben Chilében. Felhívással for­dulnak a világ közvélemé­nyéhez, hogy még szélesebben bontakoztassa ki a nemzet­közi szolidaritás mozgalmát a chilei nép iránt amely harcot folytat hazájában a véres terror ellen, a demokratikus és szabadságjogok helyreállí­tásáért. Az ülés résztvevői kifejezik mély meggyőződésüket hogy a chilei nép a demokrácia visszaállításáért és Chile iga­zi függetlenségéért vívott har­cában győzelmet arat Varsó, 1974. április 18. parancsnoka. Az 1987-es há­ború után mozdították el, s ítélték 15 évi börtönbünte­tésre. Abbasz Raduan, volt bel­ügyminiszter Az 1967-es há­ború után börtönözték be. í Iszmail Habib hadosztály­tábornok, a légvédelem egy­kori parancsnoka. 1967-ben mozdították el hivatalából és sújtották börtönbüntetés­sel Tahszin Zaki tábornok. 1967-ben börtönözték be. Az Indiai Kommunista Párt nemzeti tanácsa rövid­del ezelőtt tartott ülésén szinte drámai hangú felhí­vást intézett Indira Gandhi miniszterei nők-asszonyhoz,, bogy tisztítsa meg kormá­nyát a monopóliumok ügy­nökeitől és az imperialista­barát elemektől A felhívás olyan időpont­ban hangzott el, amikor In­dia történetének egyik nehéz és bonyodalmakkal terhes időszakát éli. Indira Gandhi miniszterelnök-asszony, aki személyében is világpoiitikai- lag hasznos függetlenségi és semlegességi politika, vala­mint a gazdasági reformokra Irányuló törekvés jelképévé lett — nincs könnyű hely­zetben. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a legutób­bi országos választásokon Indira Gandhi alapvetően bátor és pozitív programjá­nak köszönhette ■ egészen rendkívüli arányú győzel­mét. Képes volt szembeszállni a rendkívül bonyolult össze­tételű Kongresszus Párt jobbszámyával, az úgyneve­zett Szindikátussal Akkor a döntő kérdés az volt, hogy Indira Gandhi, valamint a Kongresszus Párt körülötte tömörülő centruma és a párt radikális balszár­nya győzedelmeskedik-e, vagy a Szindikátus, tehát a helyi pártvezérek, a mono­poltőkések és a bürokrácia felső rétegeinek szövetsége. Ez nemcsak személyi harcot jelentett, hanem alapvető elvi kérdések eldöntését is. Külpolitikában azt, hogy India hű marad-e a pozitív semlegességnek ahhoz az irányvonalához, amely oly nagy tekintélyt szerzett szá­mára a harmadik világban, vagy az imperializmus von­zókörébe csúszik. Belpoliti­kában a kérdés úgy hang­zott: megkezdődik-e a rég­óta esedékes társadalmi re­formok végrehajtása. Ezen belül sorsdöntő kérdés volt az állami ipar viszonylagos megerősítése. Akkor Indira Gandhi egy­értelműen pozitív döntést hozott. A Kongresszus Párt jobboldala, a Szindikátus emberei válaszul kettészakí­tották a pártot. Külön pártot alakítottak, — amely azután a választásokon katasztrofá­lis vereséget szenvedett. Indira Gandhi tekintélye a tömegek, mindenekelőtt a la­kosság 80 százalékát kitevő parasztság körében ma is töretlen. Ma is ő az a politi­kus, akitől sorsuk jobbrafof- dulását várják — s a jelen­legi helyzetben valószínűleg ő az egyetlen, aki a világ­résznyi és óriási problémák­Az Al-Ahram pénteki szá­mában értesülést közöl arról, hogy egy hét múlva, április 26-ári Anvar Szadat elnökkel az élen, új kormány alakul Egyiptomban. Az átalakított kormányban új posztot létesítenek: a mi­nisztertanács első helyettesé­nek tisztét. Az Al-Ahram a hírrel kapcsolatban emlékez­tet arra, hogy Szadat elnök pár hónappal ezelőtt jelentet­te be, hogy kormánya átala­kítását tervezi. (MTI) kai küzdő India általánosan elismert nemzeti vezetője Lehet. A nagy választási győzelem óta azonban az indiai gazda­ságot csapás csapás után ér­te, és a reformok végrehaj­tása elhúzódott, vagy meg­feneklett. 1972-ben kataszt­rofális volt a termés, ami a tömegek számára súlyos megpróbáltatásokat, sőt ese­tenként éhínséget jelentett. Az olajárak gyors emelkedé­se 1973 végén India gyér és nehezen megszerzett deviza- készletét hallatlanul megter­helte. Mindez párosult a ga­bonaspekulációval, valamint a monopóliumok és az in­diai jobboldali pártok provo­kációs akcióival. ­A feszültség az év eleje óta sokszor erőszakos és tragi­kus formákban robbant ki. Előbb Gudzsarat államban lángoltak fel tüntetések az infláció és a bürokrata kaszt korrupciója miatt, ezt köve­tően pedig India talán leg­szegényebb és legelmaradot­tabb részén, Bihar államon söpört végig a tüntetések, gyújtogatások, és a válasz­ként eldördülő rendőrsortü- zek hulláma. Mindkét eset­ben volt jogos alapja az elé­gedetlenségnek — de az in­dokolt feszültséget mindkét államban a jobboldal provo­kációi lobbantották lángra. A jelek szerint az ország lakosságának többsége meg­értette ezt. Bizonyítéka volt ennek, hogy a legvéresebb összecsapásokat követően a közel százmillió lakosságú Uttar Pradesh, és a csak­nem 30 milliós Orissza ál­lamban tartott helyi válasz­tásokon Indira Gandhi párt­ja (Uttar Pradeshben éppen a kommunista párt támogatá­sával) ismét győzelmet ara­tott a Szindikátus és a kü­lönböző árnyalatú reakciós jobboldali pártok szövetsége felett. \ Az Indiai Kommunista Párt mostani felhívása azon­ban éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a jobboldal erősödő nyomásával szemben, a jelenlegi gazdasági nehéz­ségek körülményei között, határozottabb politikára van szükség. Indira Gandhi kor­mánya ma újra válaszút előtt áll: a Szindikátus, a monopóliumok és a bürok­rácia felső köreinek szövet­sége arra akarja szorítani a Kongresszus Pártot, hogy új­ra egyesüljön a belőle kisza­kadt és egy ízben már politikai vereséget szenvedett jobbol­dali erőkkel. A Kongresszus Párt egészséges, radikális erői és a kommunisták ép­pen ellenkezőleg: azt kíván­ják, hogy a kormány az ed­diginél határozottabban, erő­teljesebben folytassa meg­kezdett politikáját, tettekkel valósítsa meg azt a progra­mot, amelynek jegyében győ­zelmet aratott. A választás nem könnyű, Indira Gandhi azonban már. eddig is a válságos helyzetek egész sorában bizonyított.-! be éleslátását, és politikai bátorságát. Nemcsak a világ - résznyi India sokszázmilliós tömegeinek létérdeke — de az egész ázsiai földrész nyu­galma és biztonsága Is azt kívánja, hogy a kormány szilárdan ellenálljon a jobb­oldali nyomásnak és minde­nekelőtt a gazdasági reform- intézkedések végrehajtásával a legnagyobb határozottság­gal törje le a jobboldal rom­boló erőit. — i. — e. k 2 NÖGRÁD — 1974. április 20., szombat A tartós békéért Vietnamban, a vietnami nép fgrazsái*os nemzeti érdekeinek biztosításáért Vessenek véget az önkény nek és a demokraták üldözésének Chilében (MTI) Amnesztia Egyiptomban Szadat új kormányt alakit

Next

/
Oldalképek
Tartalom