Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

Bírálni jog és kötelesség A 21-es út mellett Pásztó után harminc melegágyat gyomlálnak a szurdokpüspöki Béke Termelőszöveitkezet asszonyai. Paprikapolánták nevelkednek a hollandi melegágyakban, r.'elyeket még április végéig kiültetnek. Szappan Józsefné, Patvarcs János né és Tamás Ferencné a gyomirtás* végzi — fodor — Ifjúsági parlament az építőknél Több mint száz küldött és 21 felszólaló a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­lat ifjúsági parlamentjén. A rendelkezésünkre álló idő és hely kevés ahhoz, hogy hű beszámolót adjunk: milyen szólt az ifjúsági törvény vég­rehajtására készült vállalati intézkedési tervről. Ez hosz- szabb távra készült, megvaló­sítása jó ütemben halad. De a beszámoló utalt arra is, hogy az élet és a haladás új prob­felelősséggel készültek az lémákat és újabb feladatokat építőipari fiatalok, többségük teremt, ezért az intézkedési alkalmas a közéletre: tervet felül kell vizsgálni, a Kispál József igazgató be- kiegészítések után az eddigi­számolójában ismertette az nél is nagyobb összefogásra ifjúsági törvény és az ifjúsági van szükség. parlament jelentőségét. Hang­súlyozta, hogy a fiatalok po­litikai. szakmai képzése és munkára nevelése nemcsak a ICISZ, hanem a család, az is­kola, a munkahelyi vezetés és egész társadalmunk közös fel­adata és érdeke. Részletesen csony Éva technikus, Terdik István festő, Pallós József, Kotroczó Gábor, Juhász Lász­ló, Dancsó János, Pila Lázár, Bagyinszki Ferenc, Réti Jó­zsef, Ludányi István, Ruzics- ka József, Tóth Rudolf (a KISZ megyei bizottság ifjú­munkás-tanácsának titkára). Dudás Pál, Csengődi József, Szabó László, Csonka Pál, Paróczai József és Varga László. Breho Gyula, a vállalati A felszólalók kiegészítették, példákkal igazolták a beszá­molóban elhangzottakat, de pártbizottság titkára részlete- kritikai észrevételeket és fő­leg sok javaslatot tettek, A vitában részt vettek: Ju­hász Nándor művezető, Gyur- csó András kőműves, Kará­Potítikai oktatás Idejében terveznek Pásztón A párttagok eszemei-politi- értése a lényeg, és abból kell kai képzettségének emelése, a kiindulni, hogy a pártnak mi politikai munka javítása az érdeke, hol van szüksége a szempontjából alapvető fon- különböző végzettségű pártta- tosságú a rendszeres, folya- gokra. matos oktatás. Ennek jelentő- A képzés lényeges eleme, ségét hangsúlyozta a X. párt- hogy az alapszervezetek jól kongresszus és a Központi Bi- felkészült propagandistákkal zottság 1972. novemberi hatá- rendelkezzenek. A járás 73 rozata is, amikor leszöeezte, propagandistájának zöme kép- hogy elsősorban nem szám- zett, néhányuknál viszont túl szerűségében, hanem politi- terheltség jelentkezik. A tiszt- kailag kell a párttagságot erő- ségviselők politikai képzésé- siteni. nek helyzetét elemezve meg­A párttagok eszmei-politi- állapították, hogy 64 százalé­kai képzésének helyzetét, a kuk politikai iskolát végzett, jövő évi politikai oktatás tér- Az új oktatási terv elké- vét ezúttal a korábbi évektől szítésénél több lényeges szem- korábban tárgyalta Pásztón a pontot figyelembe vesznek, párt járási végrehajtó bízott- Fontos, hogy a párttagság ság'a. Főleg a szervezeti ta- egésze tudatosabban és cse- nulságokat elemezték, hiszen lekvőbben vegyen részt a po- májusban még visszatérnek a litika megvalósításában, a politikai oktatás tartalmi ta- szocializmus teljes felépítésé- pasztalatainak taglalására, ben. Eszméink hatékonyabb Körültekintő felmérést készt- propagálása a pártoktatásban tettek: hű tükörképet kaptak a differenciált képzés biztosí- arról, hogy a járás párttagjai tásával valósítható meg. A milyen káderképzési, vagy tő- dinamikus fejlődés nyomán megpropaganda-oktatási for­mában vettek részt, hol ta­nulnak jelenleg, és távlatilag hol kívánják politikai képzett­ségüket fejleszteni a megnö­vekedett feladatok sikeres va­lóra váltása érdekében. A tömegpropaganda közép­távú terve jelenti a párttagok felvetődő új kérdésekre friss ismereteket kapnak a pártta­gok a tömegpropaganda-tan- folyamokon. Üj megoldásként Pásztón és a járásban nyolc ilyen jellegű — körzeti — tanfolyamot szerveznek. Meg­különböztetett figyelmet for­dítanak a tisztségviselők kép­politikai képzésének alapját a zettségi szintjének emelésére. pásztói járásban. Megállapí­tották, hogy az alapszerveze­tek korábbi beiskolázása nem volt elég hatékony; Ennek kö­vetkezménye, hogy a pártta­gok egy része még nem ren­delkezik politikai iskolai vég­cél, hogy 75—80 százalékuk vegyen részt politikai képzés­ben! Lényeges, hogy az összes párttag 50—55 százaléka ká­derképzési, vagy tömegpropa- ganda-tanfolyamon tanuljon. A tervezett beiskolázási zettséggel. Néhány alapszer- arányok lényege, hogy széle­vezetnél csak egy tanfolyamot sítik a bentlakásos pártiskoiai szerveztek, így a párttagok képzést, az esti egyetemre differenciált képzését nem főleg tisztségviselőket külde- tudták megvalósítani. nek, és csökkentik az esti kö­A mostani oktatási évben a zépfokú iskola hallgatóinak káderképzésen kívül a tö- számát. Arra törekszenek, megpropaganda alapi- és to­vábbképző tanfolyamokon a párttagok 35 százaléka vesz részt. Általában az idős, női és ingázó párttagok nem jár­nak ilyen jellegű tanfolya­mokra. A tömegpropaganda­hogy egy-egy alapszervezet vezetőségi tagjai különböző tömegpropaganda tanfolyamo­kon képezzék magukat. Jelentőségének megfelelő hangsúlyt kapott Pásztón a politikai oktatás tanulságai­sen elemezte, hogy a párt-, a tömegszervezetek és a gazda­sági vezetés eddig mit tett, és ezután milyen intézkedések szükségesek az ifjúság érde­kében és egész társadalmunk •javára. Kispál József igazgató válaszolt a felszólalásokra, köszönetét mondott a hasznos javaslatokért, érvelt és vitat­kozott is, sőt nemet is mon­dott. Összességében az építők ifjúsági parlamentje tanulsá­gos és hasznos volt. Nagy Sándor ácsot az ÉVM ifjúsági parlamentjére küldöttként választották. Pál József, Puskás István, Kotrócz Gábor, Fenyő Lász­ló, Orosz Imre, Juhász Nán­dor, Dudás Pál, Pallós Jó­zsef, Kaszás Lajos, Szabó László, Karácsony Éva > és Gyurcsó András eredményes ifjúsági munkáért kitüntetést, oklevelet, illetve jutalmat kaptak. MA MÁR NEM ritka az olyan vállalat, intézmény, ahol kiegyensúlyozott, demokrati­kus a munkahelyi légkör. Egyes helyeken a vezetés céltudatosan teremtette meg és tartja tent a szabad véleménynyilvánítás feltétele­it, igényli és hasznosítja a dolgozók észrevé­teleit, bírálatát. Ez így van rendjén. Az ilyen munkahelyi légkör híven tükrözi, hogy ezeken a helyeken nemcsak szólam a tulaj­donosi jogból fakadó felelősség, hanem a mindennapok eleven valósága. A szabad véleménynyilvánítás és bírálat légköre szocialista társadalmi viszonyainkból takad, szocialista demokráciánk kifejeződé­se. Mégsem számíthatunk arra, hogy ez a légkör bárhol is önmagától, automatikusan alakul ki. A példák sorát lehetne felsorakoz­tatni annak bizonyítására, hogy a munkahe­lyi pártszervezetek milyen erőfeszítéseket tesznek a szükséges feltételek biztosítására. E fáradozások eredményeként teremtődik meg a vezetők és dolgozók között a kölcsö­nös bizalom, s alakul ki az a légkör, amely­ben szabad teret kap az emberi alkotókész­ség. Sajnos, még nem minden munkahelyen ez a helyzet. Sok helyen gyakorta keserítik meg kisebb-nagyobb bosszúságok az embe­rek életét, nagyrészt olyanok, amelyek helyi okokból származnak, egyes vezetők magatar­tásának következményei. Személyes keserű­ségek ezek, de összegződve kihatásuk már társadalmi kárt okoz. Különösen ott gyako­riak a konfliktusok, ahol a vezetők kiválasz­tása, nevelése során nem fordítottak elég gondot a hármas követelmény egységben történő érvényesítésére. Ahol a szakmai fel- készültség és hozzáértés szerepét egyoldalúan eltúlozták, a politikai rátermettséget és a ve­zetőkészséget viszont lebecsülték. Esetleg a szakmai tudást és a vezetőkészséget tekin­tették „mellékes körülménynek”. A vezető­készség tekintetében megelégedtek azzal, hogy az illető korábban már töltött be vala­milyen tisztséget, diplomája van, a szakem­bereknek jó véleményük van róla, „fentről” javasolják. De, hogy tud-e bánni az embe­rekkel, milyen a viszonya az általa vezetett, emberekhez, mi a közvetlen környezetének, a beosztottainak a véleménye a munkájáról és magatartásáról — azt már kevésbé vizsgál­ták. Ilyen helyen könnyebben történik meg, hogy az emberek magukba fojtják bíráló észrevételeiket, vagy ha el is mondják, nem az arra hivatott fórumokon, hanem a folyo­són, vagy a fehér asztal mellett, olykor, névtelen levélben. Hiszen azt tapasztalják, hogy a vezetőt nem érdekli munkatársai vé­leménye, vagy ha kíváncsi rá, nem azért, hogy hasznosítsa, hanem mert úgy illik, és alkalomadtán „törleszt” is érte. Elgondolkodtató tapasztalat, amit több pártbizottságon is hallani lehet az utóbbi időben: egyes emberek csak azután mond­ják el őszintén a véleményüket munkahelyi problémákról, miután ígéretet kaptak, hogy feletteseik nem tudják meg, hogy név sze­rint ki mondott róluk bírálatot. És sajnos, az sem egyedi, amit egy üzemi pártalap- szervezet titkára fogalmazott meg: úgy lát­ja. hogy az ő vállalatuknál hátrányos kö­vetkezmény nélkül csak „lefelé” lehet bírál­ni. Mintha csak a vezetőknek lenne joguk a kritikához! Az ilyesmi hallatán az ember­ben óhatatlanul az az érzés keletkezik, hogy egyes helyeken elszoktak a bírálattól. Vagy talán meg sem szokták, illetve nem tanul­ták meg kellően? Azt hiszem, mindegyik feltételezésben lehet valami túlzás, de sajnos, igazság is. Mi lehet e jelenségek magyarázata? Az alapvető tényezők egyike alighanem odia ve­zethető vissza, hogy az elmúlt években az élet minden területén kétségtelen, és jelen­tős sikerek születtek. Munkánk eredményei­re méltán lehetünk büszkék, ez jogos és he­lyénvaló. Az viszont már a legkevésbé sem helyeselhető, hogy egyes vezetőkben — az élettől kevésbé edzettebbekben ezek a sike­rek önelégültséget, sőt önteltséget keltettek. Szavakban olykor ők is szerény, áldozatkész egyéniségnek tüntetik fel magukat, de való­jában beképzeltek, hajlamosak az elért sike­reket kizárólag saját kiválóságuknak tulaj­donítani, a felszínre kerülő fogyatékosságo­kat, hibákat viszont gondosan munkatársaik „asztalára” helyezik. Egyoldalúság lenne azonban csupán a ve­zetők magatartásában keresni a hibát. Azok a beosztottak is hozzájárulnak a kritikai légkör megfogyatkozásához, akik kényelmes­ségből, meghunyászkodásból, pozícióféltésből húzódoznak bármiféle ellenvélemény, vagy bíráló szó kimondásától. Ki ne hallotta vol­na még az efféle okoskodásokat: „kis pont vagyok én ahhoz, hogy tehessek valamit a helyzet megváltoztatásáért”; „minek szóljak, úgysem lesz változás, csak annyi, hogy leg­közelebb kimaradok a jutalmazásból”. Nos, az ilyenfajta „kis pontokat” akkor sem menthetjük fel a felelősség alól, ha a bírá­lat néhol valóban bizonyos kockázattal jár. ha ténylegesen ki lehet maradni emiatt egyes helyeken a fizetésemelésből vagy a prémiumból. De kimondta valaha is, hogy a szocializmus építése minden küzdelemtől, kockázattól, áldozatvállalástól mentes ké­nyelmes sétaút? Ne marasztaljunk el azonban mindenkit, aki tartózkodik a nyilvános bírálattól. Akad­nak ugyanis nem kevesen, akiket valamifé­le kisebbségi érzés tart vissza ettől, attól tartván, hogy nem tudnák kellőképpen meg­fogalmazni, előadni mondanivalójukat. Öle ezért nem szólnak a fórumokon, legfeljebb szűkebb körben. PÁRTSZERVEZETEINK nem lehetnek csupán szemlélői a munkahelyi légkör ala­kulásának, hanem legyenek formálói is. Ha azt látják, hogy a kritika számára a feltéte­lek kedvezőtlenné válnak, úgy cselekedniük kell. Ha pedig úgy érzik, hagy ehhez saját erejük kevés, ne várják, hanem kérjék, igényeljék a felsőbb pártszerv segítségét. Az irányító pártszervek pedig saját cselekede­teikkel és egész munkastílusukkal ösztönöz­zék arra az irányításuk alá tartozó párt- szervezeteket, kommunistákat, hogy bátran éljenek a kritika fegyverével. Ahol ugyanis a párttagok, a dolgozók azt látják, hogy az irányító pártszerv a hatáskörébe tartozó ve­zetőknél nem tűri el az önteltséget, a kri­tika elfojtását, s időben fellép ellene, ott maguk is hasonló szellemben foglalnak ál­lást és cselekszenek. Ott minden kommunis- ta saját személyes példájával is hozzájárul a demokratikus közszellem, konstruktív bí­rálat számára kedvező légkör erősítéséhez. I>r. Szabó Imrre, az MSZMP KB alosztályvezetője Ha késve, de megjönnek 36 előkészítés a siker alapja tanfolyamok iránt előfordult nak elemzése, és a tennivalók, idegenkedés is olyanok részé­ről, akik öt—tíz évvel ezelőtt esti egyetemre, vagy marxista középiskolába jártak. Helyte­len szemlelet, mert lebecsülést jelent. A politika folyamatos új formák kidolgozása. A cé­lok megvalósítása nyomán bizonyos, hogy tovább emel­kedik a párttagok, eszmei-po­litikai biztonsága. (r. L) A salgótarjáni bányagép­gyár udivarán festik az ex­portra menő úszókofcró szer­kezeteket. Eziefk a nagy bérén- deziések egyedi tervek, rajzok atopján készülnék. A gyárt­mányaik nagy többsége ilyen. Nagy hozzáértést, szakértel­met kíván ez a munka. Sok ember összahangolit tevékeny­ségére van szükség, hogy a megrendelésiből kész termék legyen. A lakatosok, szerelők álta­lában akkor panaszkodnak, ha egy-egy alkatrész késik, és emiatt a munka átszerve­zésére kényszerülnek. Későibb, ha megérkezik az anyag, ak­kor meg rohammunkával kell pótolni az elmaradást, mert a szállítási határidő kötött. A munkapadoknál azt tartják ideálisnak, ha mindem ren­delkezésre áll akkor, amikor szükséges. Ez viszont az elő­készítésen múlik. Mi is erről érdeklődtünk a bányagép­gyárban. — Valóban, az eglásiz terme­lés kulcskérdése az előkészí­tés. Gyakorlatilag ez a mun­ka a szerződéskötéssel kezdő­dik. Az idei egész évre szóló tervünk ismert már, sőt ala­kul a jövő évi is. Vannak megrendeléseink 1975-re is. Szükséges ez a nagyfokú elő­re tartás, mert egyes anyagok beszerzésénél hosszú az átfu­tási idő — mondja Németh Endre termelési főmérnök, majd így folytatja. — Bonyolult munka az elő­készítés. Ettől függ, hogy az anyagvomad időiben bekapcso­lódjon, a miűvelettervezéssel együtt a szerszámtervek is elkészüljenek. A szensziámímű- helymek is előre kell járnia. Kooperációs lapok készülnek arról, hogy külső vállalatok­tól mikorra, máit várunk. A belső kooperációt hasonlóan kell tervezni. A munka prog­ramozásánál a daraboló üzemrész a rajzok szerint vé­telezi a*z anyagot a raktár­ból. Az előkészítésben igen fontos szerepük van, és jóval a gyártóibrigádok előtt jár­nák. A durva programokból az előfeltételeknek megfele­lően alakul ki a negyedéves gyártási terv. Itt viszont már a gép- és munkaerő-kapacitás­nak megfelelő programról van szó. — A műveleti sorrend, a munka indítási sorrendje, a rajztár munkája, a gyártási bizonylatok, utalványok, munkajegyek kiadása mind- mind. hozzátartozik az előké­szítésihez. A rajz végigkíséri az anyagot. Havonta úgyne­vezet anyaghiány-értekezle­tet tartunk. Ilyenkor a még be nem érkezett és sürgős anyagokról, a szükséges in­tézkedésekről tárgyalunk. Sajnos esetenként háromol- dalas jegyzőkönyv is készül a hiányzó anyagokról. Lapos acélból és a görgőgyártáshoz szükséges acélcsövekből még az idén is akadozik az ellá­tás, és ez okoz sok gondot. Jó lenne egyszer elérni, hogy ne Legyen szükség anyaghiány­értekaaletre — mondta a fő­mérnök. — Már általában a júniusi, júliusi anyagok leszabásán dolgozunk — újságolta Ja­kab Ferenc, a darabolok mű­vezetője. Jelentős szerepük van a darabolóknak az elő­készítésben, és ahogy Má té Sándor, a termelési csoport­vezető mondta, Jakab Ferenc is akkor nyugodt, ha egy-egy termékhez folyamatosan va­lamennyi anyagot leszabhat Sikerül-e ez minden esetben? — Sajnos nem, de most már a negyedéves előretartás azért lehetőséget ad arra, hogy a későibb beérkező anyagokat soron kívül, a sür­gősségnek megfelelően elő­re soroljuk. Volt idő, amikor nem negyedév, csak egy-, vagy kéthetes előretartással tudtunk dolgozni. Természe­tes, hogy ez kapkodáshoz ve­zetett. Én úgy lá tom, hogy azért általában, ha egyes anyagok késve érkeznek iá de mindig megjönnek, mire kell — mondta Jakab Ferenc. A darabolóból a belső anyagmozgató brigád' szállít­ja el a leszabott anyagot munkalapok szerint a terme­lő-, illetve a gyártórészlegek­hez. A termelés előkészítésében igen nagy szerepe van a jól kiépített diszpócserhálózat- nak. A gyártási tervek, szük­séges anyagok biztosítása a diszpécserek feladata. Jófor­mán a művezetők megrende­lői a diszpécserek, vagyis az előkészítés végső fázisa az övéké. Nagy gondot vesznek le a művezetők válláról. A művezetők feliadata viszont a termelés, a gyártás ( megszer­vezése, tehát közvetlenül a brigádok, csoportok munká­jának jó megszervezése. Jól bevált szervezési módszer ez a bányagépgyárban, és ha né­ha talán még akadozik is, ez a mechanizmus, egyre töké­letesebb lesz. Mind kevesebb ok lesz a brigádoknál a pa­naszra. Az említett néhány példa is bizonyát ja, hogy milyen sok­oldalú, összehangolt tevé­kenységet kíván a gyartásélő- kászítés. Sokkal időigénye­sebb, minit talán miaga a gyártás. Nem véletlen, hogy iigen nagy gondot fordítanak erre a sálgóitar járni bányagép - gyárban és éviről évre igye­keznek tökéletesíteni, fino­mítani a módszert. Igaz, a termelési terv vég­ső soron a gyártó brigádokon múlik. De abban, hogy az el­múlt negyedévi tervet csak­nem'10 százalékkal sikerült túlteljesíteniiüik, a jó alóíbé- saítésnek is szerepe van. A termelésen belül az export H százalékkal volt nagyobb a tervezettnél, és csaknem más­félszeresét gyártották tarta- lékalkaitrészből annaik, mint amennyit számukra előírtaik. B. J. NÓGRÁD — 1974. április 20., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom