Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-22 / 68. szám

„fiz ember könyvet írt, hogy legyen még világosabb Politikai könyvnap Romhányban Az információk áradatában , , ...................«■.... © gyre nehezebb okosan szelek­tálni, megtalálni az utat a tá­jékozottság, a polii tálkái mű­vei tség megszerzéséhez. Igaz. hogy a tömegkommunikáció széles rétegeket fog át: öt és fél millió napilap jelenik meg hazánkban, a lakosság fele tv-néző. Mégsem mondhatjuk azt, hogy ez elegendő és meg­felelő. hiszen. sok emberben él az igény elmélyültebb vizs­gálódásra, amelyhez a politi­kai témájú cikkek és műsorok . csak kiindulást, alapot adnak. A teljesen meg nem értett dolgokra, visszatérni, a fel­bukkanó kérdéseikre magya­rázatot kapni — ebben segít a színvonalas politikai könyv. A Kossuth Könyvkiadó a múlt évben több mint ötezer új ki­adványt bocsátott ki. Érdemes megismerkedni ezekkel, válo­gatni! közülük. A váci Híra­dástechnikai Anyagok Gyárá­nak pártbizottsága ebből a gondolatból kiindulva rendez­te meg romhányi telephelyén a politikai konyvwapöt, ezért nvitott vásárlással egybekötött több napos könyvkiállítást. ff Nehéz választani... A megnyitó ünnepséget már­cius 20-án délután fél négykor tartották a községi tanács dísztermében. A helyiség zsú­folásáig megtelt, még a folyo­sókon is ültek. Nemcsak a te­lephely dolgozói voltak kí­váncsiak a rendezvényre, a termelőszövetkezeti tagság, a község lakossága és vezetői is eljöttek. Slezák István, a rom­hányi csécsii tikár, a vendégek soraiban üdvözölhette Szailán- czai Györgyöt, a rétsági já­rási pártbizottság munkatár­sát, Komcz Károlyit, a váci anyavállalat igazgatóját, Ko­vács Perenoet, az üzem párt- titkárát, Tóth Zoltánt, a Kos­suth Könyvkiadó képviselőjét, és a romhányi tanács vb-elnö- két, Tuskó Mihályt. Slezák István rövid megnyi­tó beszédében elmondta, hogy az eszmei, politikai nevelő munkában, a szélesebb látókör kialakításában igen fontos sze­repe van a könyveknek, ame­lyeket ez a rendezvény is kö­zelebb szeretne hozni a széle­sebb olvasóközönséghez. Szavait Bitskey Tibor szín­művész fellépése követte: A szabadsághoz című Petőfi-ver- seí adta elő, megérdemelt, szép sikerrel. A műsorban ez­után Balassi Istvánt, az MSZMP Vác városi Bizottsá­gának osztályvezetőjét hall­hatták, aki a tömegkommuni­káció és a politikai könyvek jelentőségéről szólott. „Az ember könyvet írt, hogy le­gyen még világosabb” — idéz­te Babits Mihály szavait A politika ma a tudományok egyike, művelői egyre színvo­nalasabb írásokkal szolgálják a mai, gyorsan változó vilá­gunk iránt érdeklődőiket. Ma a politikai irodalom előbbre jár, mint a közvélemény. Dr. Ibos Ferenc, a Magyar Hírlap he­lyettes főszerkesztője ehhez a gondolathoz kapcsolódott elő­adásában. A laikusság, a tájé­kozatlanság néha társadalmi­lag veszélyes síkon jelenik meg. Az ideológiai értékté­vesztósek a politikai ismere­tek. az átfogó, marxista világ­kép hiányából következnek. Türelmetlennek nem kell len­nünk, hiszen ' eddig is sokat tettünk már a pölitikai isme­retterjesztésért, mely a köz­művelődéssel, a kulturálódás- sal is szorosan összefügg. Ezután kérdésekre válaszolt. Legtöbben a közel-keleti „ola­jos” témák iránt érdeklődtek, de más aktuális politikai ese mények is szóba kerültek. A fórum után. befejezésül Bits, key Tibor Váci Mihály: Kelet felől című versét mondta el. De nem oszlott szét a közön­ség a taps után sem: sokan kértek autogrammot, mások a könyvkiállítás gazdag válasz­tékát nézték végig. Nagy volt az érdeklődés a Népszerű tör­ténelem-sorozat darabjai iránt, sokan nézték meg a párttörté­neti. gazdaságpolitikai', vallás­történeti műveket, a tudomá- nyos-fantasatikusi regényeket. A kiállítás még néhány napig nvitva lesz, a könyvek megvá­sárolhatók! — m ■Ca Pasié! — ßalassagyarmaUtj Bolíviai vendégek fogadásá­ra megyek, mondta az egyik népművelő a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központban. Az ország nevének puszta említése is elég volt ahhoz, hogy kivont tollal és soklapú jegyzetfüzettel szeretkezzem fel én is az indiánok fogadá- j-ánal.. Rögtön az jutott az eszembe, hogy úgy tanultuk, sok indián él La Pazban, Bolíviában — kecsuák és aj- rnarák. súgta tinédzser lá­nyom is, aki ugyancsak jár­tas az indiánokról szóló iro­dalomban és filmekben. Szó­val kíváncsian vártuk többem is őket a menetrendszerű MÁVAUT-járattal. Jöttek kedvesen magyar szóval köszöntek ránk, főleg Victor Rico vitte a magyar szót és nem is akárhogyan... Amikor megdicsértem, szeré­nyen szabadkozott és magya­rázta öt éve tanulnak a pesti egyetemen: Ruben Eimriquez, Haméleth Quiroga F., Éviek Moscoso és Victor Rico az előadásokat is magyar nyelven hallgatják és a diplomát is magyarul védték meg Victor és Ruben. Műszaki emberek ők, egyedül Éviek Moscoso bölcsész. — Jól érzik itt magukat? — Nagyon, a magyarok kedvesek, vendégszeretők, az egyetemi környezetünk is kellemes, csak éppen már öt éve, hogy nem voltunk oda­haza. — Nehéz lehet. Sokan jöt­tek Európába tanulni? — Hetven bolíviait tartunk számon a különböző szocia­lista országokban — magya­rázta készségesen Hameleth Quiroga. Pénteken Romániába utazunk éppen hazánkfiaihoz. Jugoszláviában is jártunk, mivelhogy nemcsak tanulás­sal foglalkozunk — mondja nevetve Victor Rico. Zené­lünk is, megalakítottunk egy kis együttest LOS INDIOS néven. Éviek pszichológushoz illően szakszerűen meg is ma­gyarázta miért, A zene lelki­hatása csodálatos... A hon­vágy ellen küzdünk muzsi­kálással. Nagy hatással van a zene az idegekre, a kedély­re — mondta a kis komoly szemüveges fiatalember. Igaza volt az inkák késői leszármazottjának. Az indián folklór különösen alkalmas ilyesmire. Igaz. 4ieófolklár is szerepelt — spanyol hatásra — a re­pertoárjukban, de az indián dallamokkal. indián hang­szerekkel, közvetlenségükkel frenetikus sikert arattak, a markáns indián arcú fiúk. Valósággal mágia volt már az amit csináltak... Olyan fel­szabadult vidámságot ritkán láttak a presszó falai, mint amikor 150 ember együtt tap­solt a spanyol nyelvű énekes­sel, akik szebbnél szebb bo­líviai, paraguayi és spanyol dalt adtak elő, vérpezsdítő ritmusban énekeltek és ze­néltek, eredeti Indián gitár­ral, hat lyukú furulyával, tamtam dobbal, rumbatök- kel, szállt az énék, zengett a taps, pergett a dob a Qan- tanaméra és más ismertebb számokat végigtapsolták a jelenlevők. korra és rangra- való tekintet nélküL Búcsú- zásul magyar népdalt adtak elő, kedves gesztusként vas­taps volt a „jutalmuk”. Így jutottunk el a zene segítségé­vel egyenesen La Pazba, nem spanyol győzőként, inkább a zene, az indián folklór vará­zsától legyőzőitekként. Elekes Éva Állami Díjas „Tavasz A Szovjetunió 1973-as Álla­mi Díjas együttesei között ta- látható a „Bahor” üzbég népi- tánc-együttes. Az együttes ne­ve annyit jelent: Tavasz. Va­lamennyi fellépésüket a ta­vasz jöttét jelző, szimbolikus tánccal nyitják meg. Az együttes 60 női táncosát saját művészi arculat jellemzi. Többüknek külön szólóműso­ruk is van. A Bahor reper­toárjában közel 100 számot találhatunk: üzbég táncokat, ferganiai. buharai. arab és in­diai dalokat és szólószámokat. Az együttes vezetője a Szovjetunió népművésze, Mu- karram Turgumba.iev. volt üz­bég népi táncos. Alkotói mun­kásságának négy évtizede alatt több mint 200 tánc kore­ográfiáját készítette el. A Bahor együttes nézői megismerkedhetnek az üzbég népi táncok életvidám, költői darabjaival és 3 kontinens or­szágainak népművészi alkotá­saival. Fiatal értelmiségi falun A diósjenöi halt úrház- igazgató Diósjenő község kultúrhő- zának, amikor ieiepüit, cso­dájára járt a község. Modern, mutatós épület, szép környe­zetben. Igaz, azóta már kide­rült, hogy van néhány hibá­ja. Egy-két igen fontos dolog kimaradt belőle, de alapjá­ban nem ez volt a legnagyobb baj a község közművelődésé­nek életében. Majdnem egy évig kihasználatlanul állt a szép, modem épület. Vezeté­sét egy tiszteletdíjas igazgató — „civilben” pedagógus — látta el. akinek ideje, módja nem volt arra, hogy pezsgőbb kulturális életet szervezzen. Az elmúlt év szeptember kö­zepén oldódott meg a helyzet, egy friss diplomás fiatal szak­ember, Fésű József személyé­vel. — Bár pesti vagyok, vidék­re szándékoztam jönni. Fele­ségem — együtt végeztünk, azonos a képesítésünk — nem szereti a várost. Egész nyá­ron állást kerestünk, módsze­resen jártuk végig Heves, Komárom, Veszprém és Pest megyét, de két állást nem na­gyon tudtunk találni. így ve­tődtünk Nógrád megyébe. Több lehetőség kínálkozott, ezt találtuk legmegfelelőbb­nek. A feleségem így is egy ideig adminisztrátorként dol­gozott, most pedig a járási művelődési központ előadója, itt pedig tiszteletdíjas könyv­táros. — Müven volt a helyzet, amikor idejöttek? — A tiszteletdíjas igazgató jól végezte a dolgát. Jó lehe­tőségeket találtam itt. termé­szetesen ezeket kihasználni, teljessé tenni, időre van szük­ség. Első lépésként a gyere­keket próbáltam megnyerni, óvodás, iskolás korúakat. A Déryné Színház gyermekszín­házát hívtam meg, s nem is maradt el a siker. Utána az ifjúság következett. A helyi KlSZ-szfervezettel közösen if­júsági klubot hoztunk létre, most már 80 tagunk van. Las­san megindul a klubmunka, vezetőség dolgozik, kötött fog­lalkozásokat, is tartunk — Szakkörök, klubok van­nak-e ezenkívül9 — Igen, Csókás József pe­dagógus gyermekkórust és népzenei csoportot vezet, igen jó eredménnyel. Eddig az is­kolában működött ez a „kis együttes’, most már közösen működtetjük. A KlSZ-korosz- tályt elsősorban az irodalmi színpad érdekli. Alakuló még a közösség, egyelőre csak ün­nepi műsorokra készülünk fel, de az idén már szervezünk önálló programot is. A népi- tánc-csoportot a rétsági ÁFÉSZ egyik gyakorlott táncosa ve­zeti. Felnőttek számára is van szakkörünk, ezt Gyócsi Jó- zsefné pedagógus irányítja, ö összegyűjtötte a díósjenöi hímzés motívumait, és ebből az anyagból született meg a hímzőszakkör. Két „lépcső­ben” működik, külön az isko­lásoknak, külön a felnőttek­nek. Ez utóbbiba 30 év fölöt­ti asszonyok járnak, meg egy­két fiatal, s a hangulat sok­szor fonóbeli. Filmklubot nem tudtunk szervezni, nincs rá pénz. Filmbarátok köre mű­ködik. szükségmegoldásként a moziműsor alakítgatásával, a lehetőségek kihasználásával próbálunk többet nyújtani az érdeklődőknek. Szükségmegol­dás, de bevált. A fiatal igazgató munkájá­val a járásnál is elégedettek. Aktivitását értékelik. A közsé­gi tanács vb-titkára, Munkácsi Márton hasonlóan nyilatko­zott: — Mint kezdő, támogatásra szorul. de szívvel-lélekkel csinálja, és ennek eredménye is van. Igaz, a falu még több rendezvényt igényelne talán, színházi előadásokat. Megér­demelne több segítséget a községi gazdasági szervektől. Termelőszövetkezet és a VILLTESZ Ktsz üzeme mű­ködik a községben. Milyen ve­lük a kultúrház kapcsolata? — tettem fel a kérdést. — Határozottan jó. Anyagi­lag is támogatnak. A viszony persze kölcsönös. Az idén már rendeztünk a VILLTESZ dol­gozói számára egy munkás- akadémiát. Három hónap alatt hat előadást tartottunk, az el­sőket az üzemben, a többit a nagy érdeklődésre való tekin­tettel a tágasabb kultúrház- ban. A termelőszövetkezetben szintén tervezünk hasonlót, amennyiben mód és igény lesz rá. — Hogy érzi itt magát? — Jól. Eay község életébe beilleszkedni ennyi idő alatt nem lehet, de lassan, fokoza­tosan egyre inkább elfogad­nak minket az emberek. Van már egy kis baráti körünk, és vannak eredménveink is. Ta­vaszra lakást ígértek. A fele­ségemnek kicsit nehezebb a bejárás miatt, meg itt a könyvtár is. Ez szakmailag igen elhanyagolt állapotban volt. Közösen tesszük rendbe. Az új kultúrházban lelkes, fiatal szakember dolgozik. Elsősorban tárgyi, anyagi gondjai vannak. A ház felsze­reltsége kívánnivalót hagy maga ytán. Nincs egv rendes lemezjátszó.* A művelődési házba még nem kötötték be a telefont. Természetesen, ezek részletkérdések. Dolgozni nél­külük is lehet, és Fésű József dolgozik. Az előcsarnokban rendezett kiállítástól a folk- beat sorozatig, komplex szak­köri foglalkozástól a munkás­akadémiáig. sokféle rendez­vény fűződik már a nevéhez. —S— Szécsény márciusi kulturális programjából A művelődési központ már­ciusi programjából különösein két esemény emelkedik ki. Március 23-án rendezik meg a kórus találkozóit. Március 28-án könnyűzenei műsort láthatnak az érdeklő­dők. Az Express—Koós-show műsorban fellép az Express^ együttes. Koós János, Forgács Gábor, Cserháti Zsuzsa és Ma­tus Imre. Az ifjúmunkás klub vezető­sége ugyancsak márciusban rendezi meg a „Ki tudja?” ve- télkedősorozatát A négy rész­ből álló vetélkedő döntőjét 30-án este bonyolítják le. Vendége lesz a klubnak Bé­ré ezky Imre rendőr ezredes, aki Közrend és ifjúság címmel tart előadást a fiataloknak. Az ifjúsági ház vezetősége a köziég vezetőit hívja meg arra a fórumra, ahol a fiatalok és a község életéről lesz szó. Az ifjúsági ház programjában szerepel egy kiállítás. Orosz István tanár képeit láthatják majd az érdeklődők. A községi KlSZ-bizottság az alapszervezetek kulturális ve­télkedőjét szinten ebben a hó­napban rendezi meg. A könyv­tár Kincskeresők klubja zenés irodalmi összeállítással kö­szöntik a tavaszt. A - Könyvet kedvelők klubja Népek tava­sza címmel emlékezik meg az 1848/49-es forradalomról, sza­badságharcról és a Tanács­köztársaságról. „Miit jelént nekünk a zene?” címmel Kertész György, a könyvtár munkatársa tart előadást a középiskolás tanu­lóknak. Forradalmi ifjúsági napok címmel az előcsarnok­ban rendeznek kiállítást. A legkisebbek, a kisdobosok és az úttörők is színpadra lép­nek. Mindkét általános iskola ebben. a hónapban rendezi meg a kulturális seregszemle csapatbemuta tóját Sz. F. Eay réai bábjáték új élete A Volga parti Uljanovszk­ban az egyik régi házból 49 bábuból álló bábjáték került elő. Az ácsokat, takácsokat, kovácsokat, cipészeket, favá­gókat ábrázoló, fából faragott bábukat bonyolult szerkezet hozza mozgásba. S amikor a különböző mesterségek képvi­selői megmozdulnak, mintha az ősi orosz faluba vinnék vissza a nézőket... Kiderült, hogy a bábjátékot Alakszej Morozov, egy arany­kezű uráli parasztmester ké­szítette ég annak idején szin­te egész Oroszországot bejár­ta vele. A kedves figurák most új életre keltek; a helyi bábszín­ház előcsarnokában „játsza­nak” mindennap. Mai iévéajáníatunk 4 NÓGRÁD — 1974, március 22., péntek 20.00: Jogi esetek. A most sorra kerülő műsort a tisza­füredi járási művelődési ház­ban vették fel, és ebből az alkalomból ankétot rendeztek, amelyen üzemi dolgozók, hi­vatalnokok, tsz- és gyárveze­tők, orvosok, mérnökök vet­tek részt. Az adás újdonsága, hogy ezúttal a közönség so­raiból kerültek ki a hozzászó­lók. Több érdekes téma kerül megvitatásra: az alkoholisták kötelezhetők-e elvonókúrára? Milyen szerveknek van joga elvonókúrára küldeni a bete­get, mivel ma már általánosan elfogadott nézet az, hogy az alkoholizmus — betegség. Szó kerül arról is, hogy egy váló­perben a bíróság milyen el­vek alapján osztja meg a kö­zös vagyont, ha a válásra a férj alkoholizmusa miatt ke­rül sor. Szintén az itallal kapcsolatos a másik vitatott eset, aminek egy öntudatlan­ságig részeg úrvezető a „hő­se”. A kérdés az, hogy bün­tethető-e az általa okozott balesetért, hiszen valóban nem is emlékezett semmire, olyan mértékben volt részeg. Végül még egy téma: perel­hető-e — magyarán: érvénye­síthető, behajtható-e a kocs­mai hiteltartozás. A műsorban a már ismert szakértők, dr. Csiky Ottó, a Pécsi Megyei Bíróság elnöke, dr. Lukács Ti­bor, az Igazságügyi Miniszté­rium főosztályvezetője és dr. Balogh Imre, a Fővárosi Bíró­ság elnökhelyettese fejti ki ezekben a kérdésekben a jog­szabályok idevonatkozó ren­delkezéseit, a miértjük indo­kát. AIIT KINO előacislsok Kő a szájban A „rend”-foöl már nincs visszaút Giuseppe Ferrara sein.es olasz filmje a maffia utolsó évtizedeinek történetéről. Bemutatóik: Salgótarján. József Attila. III. 22. Balassagyarmat. Madách. III. 27. Salgó'bairján, Kohász, III. 28.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom