Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
■ Barokk hangverseny Salgótarjánban Kovács József Nagy érdeklődés előzte meg az Országos Filharmónia második bérleti hangversenyét Salgótarjánban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a jegyek hetekkel az előadás előtt elkeltek. Szombaton — február kilencedikén — szinte zsúfolásig megtelt a Számviteli Főiskolának jelenleg otthont adó új zeneiskola hangversenyterme. A műsor első részében Vivaldi-versenyművek hangzottak el, a salgótarjáni szimfonikus zenekar, és vendég szólisták előadásában. Legelsőnek a híres F-dúr fuvolaverPerényi Enter ' - i Preciosa és a szól Lorca-est sok résztvevővel ügymerü. Inai klub a kórháziaké. Az is az alagsorban van. Az ide vezető Lépcsőket '.vesen éti gyakran koptatják az egészségügyiek A programok miatt — így mondták -lekem. Hogy mennyire igaz. arról magam is meggyőződjem, Egyik esős hétköznapon, munkaidő után Lorca-estet rendeztek a klubban. Vlerczel Erzsébet népművelő és Fogarasi Béla zenetanár, amolyan zsebszínházat játszottak. minden színházi dísz- le1- nélkül. Ápoló nővérkék, fiatal orvosa.t. konyhai dolgozók, asszisztensek,-műtősök. Irodisták között ott voltak a Penész beatzenekar tagjai is. Áhítatos Imre Lá**ló: Két év nyolc hónap Kisregény SÍ. Képernyő előtt Üjabb egyhangú hét alán neíi és filmtörténeti dokuiSirnat utánuk, aki sírni tud még, hamar fölteszik az i-rea fontot, viszi őket a vonat, legközelebb pedig már meg se nagyon látják. Ez a Feri is Ilyen? Többet kellene tudni róla. De érdemes? Mind- ■ ty, nincs randevú. Nem kell mindjárt előszörre odáig jutni. Felöltözve és útrakészen uz ablakból, mielőtt becsukta volna, arrafelé nézett, ahol a fiúk azóta már bizonyára nagyot haladtak a munkával. \z első. amit meglátott, Kicsi seny hangzott el, mely a „La tempesta maré” (A tengeri vihar) címet viseli. A darab fuvolaszólójét Kovács Imre fuvolaművész, az Állami Hangversenyzenekar szólistája játszotta. A fuvolaverseny után a velencei komponista négy hegedűversenyből álló ciklusát, a Négy évszak összefoglaló címmel közismert sorozatot adta elő a szimfonikus zenekar. A szólót nagyszerű, fiatal hegedűművészünk Perényi Eszter játszotta. Előadásuk elnyerte a közönség tetszését, a taps a művek között is felcsattant, a négy verseny befejeztével oedig a lelkes hangverseny- látogatók „kitapsolták” a ráadást is. A versenyműveket Róna Frigyes karnagy vezényelte energikusan, fiatalos hévvel. A műsor második részét teljes egészében kitöltötte Händel: Béke óda című ora- tórikus műve, melyet az Angliában élt nagy német muzsikus az utrechti békekötés Ideién alkotott. A nem túl nagy alapterületű pódiumon alig fért el a szólisták és a zenekar mögött a pedagógusko- rus, mely a mű igényes és necsend ben figyelték M erezel Erzsit, aki Frederico Garda Lorcáról beszélt, arról a spanyol költőről, akit a Vérnász. a Bernada háza tett világhírűvé és akit 1936-ban kegyetlenül meggyilkoltak Spanyol- országban. Ugyanaz a rendszer, amelyben nemrégen meggyilkolták Garrero Blan- cot. Az erőszak politika ellen lázadt fel Merczel Erzsi humanista lelkiismerete. ezért kereste elő könyvei közül a Lorca-verseket. Kedvenc költőjétől a Torreádor sirató mellé megtanulta a cigány- románcok néhány gyöngyszemét: „Az alvajáró"-t, a Holdas hold” és a „Preciosa és a szói” címűeket. Ezekkel Idézte meg Lorca szellemét és futása volt, az a kétségbeesett szalad ás. A kislány kilépett az ajtón. Amint a fiú meglátta, üvöltve kiáltozott felé: — Tessék jönni! Tessék szaladni! Vérzik! Kapelláró vérzik! Nem tud a lábára állni! Segítség!!! Megölik Ka- pellárót! Marika önkéntelenül szaladni kezdett Kicsivel együtt, a verekedők felé. — Valami kötszert. Legalább egy fehér rongydarabot hozzon. Baj van kisasszony. Nagy baj történt. Mi lesz velünk. jaj nekünk mostmőr hez kórus részleteit énekelte. A szólisták között helybeli előadó is volt, a szoprán szólamot Guthy Eva. a Salgótarjáni Állami Zeneiskola tanára énekelte. Két szólista társa Zsig- mond Gabriella (alt) és Németh Gábor (basszus) a Magyar Állami Operahaz tagjai, A mű várakozáson felüli sikert aratott, annak ellenére, hogy a zenekar, — különösen ami a fúvósokat illeti—.kissé bizonytalan volt. A közönség ez alkalommal is ráadásig tapsolt. Az oratórium karmestere Virág László volt. Ezen a hangversenyen a megyeszékhely két reprezentatív együttese bizonyította be, hogy képes az elhangzottakhoz hasonló nugyobb művek előadására Is. Mindkét együttes először vállalkozott ilyen jellegű produkcióra, és megállta a helyét a város közönsége előtt. Teljesítményük annyival is értékesebb, hogy az előadók nem hivatásos muzsikusok, szabad idejükből áldoztak sok órát, hogy ilyen előadással léphessenek a közönség elé. Fotó: Fodor az ő különös világát költői nyelvezetét, ars poétlcáját. Merczel Erzsi nemcsak előadta ezeket, hanem maga válogatta. szerkesztette is meg a közel egyórás irodalmizenés műsort. Fogarasi Béla pedig gitárjával kísérte a verseket, eredeti spanyol , zenével. Jacqes Rodrigtz mai zeneszerző és ■fi saját szerzeményeivel méltó módon gazdagítva, finomítva a Lorca-est műsorát. Olyat nyújtottak, hogy nem elégedhetek meg sikerük lelkes közlésével. Tanulni kellene tőlük másoknak is. ötletet és bátorságot az irodalmi, zenei ismeretterjesztés új kísérleteihez, próbálkozásaihoz. Elekes Éva A küzdelem, mire odaérték, már végétért. Kés akkor támogatta lábra Kapellárót. Bika az arcát törölgette. Morgóit. Földagadt szájaszélén eltorzult a mosolygás, hogy Marikát meglátta, aki rá se nézett Kicsi segített Késnek. Nagynehezen a kút felé vonszolták Kapellárót. nem is volt teljesen magánál a fiú. A kútnál vigyázva leültették, hátával a vlzeshordónak támasztva. Csúnyán elbántak vele. Nem bírta volna a kezét fölemelni. Kés vizet húzott Kicsin most látszott, .menynyire az anyja mellett lenne a helye. Sírt. Marika megmártotta a vízben a törülközőt, óvatosan csavart rajta egyet. Anyás mozdulattal kezdte letörülni Kapelláró piszkos-poros sebeit. Jó simogatással hajolt fölé. torkában a rémület szorításával, mégis valami vegtelen türelmű nyugalommal, mire azután Kapelláró lassan fölnyitotta a szemét. Amint Marikát meglátta, fájdalma mélységeiből áhitat sugárzott rá a szőkeségre, a kék szemekre, tekintetében hálával Az elmúlt hét műsorára visszagondolva bizony alig* alig akad valami, amire azt mondhatjuk, hogy maradandó hatással raktározódott el wn- lélcképeink között. Az egyenletes szürkeségbői, mely a tévéhét műsorprogramját jelle* mezte, tálán egy-két dolgot említhetünk mag, azt is na- gyobbara udvariasságból, vagy kurlózitása lévén, mint például a Kalandozás kétezer év színpadán cimű sorozatban látott iskoladrámát. Szegedi Lő- rintz: Theophania című, 1575- ben született, bájos naivitá- sú művét, mely egészséges népi szemléletével szórakoztatott el kedden este. A Fiú a delfinen című, szerdán látott amerikai film meglehetősen valószerűtlen és szirupos história, melynek egyetlen érdekességét Sophia Loren játéka adta. A műsomzerkesztók hangsúlyos vállalkozásnak szánták a Fórum legújabb jelentkezését csütörtökön. A műsor keretében ezúttal a Német Demote* A tanulás nem könnyű „mesterség”; különösen nem harminc, vagy negyvenegy néhány éves fejjel, amikor az embert a mindennapok munkája milieu; a cHuad hKnden- napi gondja! is köttir. És mégis évről, ovfe mindig akadnak emberek, akik beülnek az iskolapadokba bepótolni mind art, amit elmulasztottak korábbam, tanköteles koruk idején- Jó ez így. De jobb volna, ha az eddiginél többem tennék, mart valljuk be — ez társé da lmunkkal szembeni őszinte kötelesség — a dolgozók közül még sokam sajnos, nem rendelkeznek a nyolc általános iskolai végzettséggé!. ★ — Ma, tizenegyen tették 1« ez általános iskola befejezését jelentő vkasgát — mondja Deák Ferenc, * balassagyarmati Bajcsy úti Általános Iskola igazgatója, a balassagyarmati városi felnőttoktatás vezetője, — Emlékszem a szervezésre, nagyon nehezem ment, »még a beindulás után. is voltak nehézségeink — egy kis húzód ozás, lemorzsolódás —, át* eztán akik megmaradtak, azok helytálltak becsülettel, Magykr nyelv- és irodalomból, történelemből, földrajzból, számtanból, fizikából és kémiából vizsgáztak a jobbára közénkorú diákok a Húsipari Vállalat tanteremmé átrendezett ebédlőjében. Nyolcán e vállalatnál dolgoznak, míg hárman a Fémipari Vállalattól jötték Mindenki siés röstellkedéssel. olyan felismerésekkel, amelyeknek szenvedés az áruk. Nem tudták még, ahhoz túl fiatalok voltak, hogy az élet már ilyen. Nagy ütéseket kell kibírni ahhoz, hogy a simoga- tás értékét fölfogja az ember, és Illően megköszönje, nem a szavaival, hanem az életével annak, aki ezt a simogatást úgy adja. mint lénye értelmét. szavak nélkül is mindegyre érthetőbben, azzal az érett jósággal, amit csak a szerelmesek oszthatnak meg egymással. — Élj ősz velem, amerre én járok? — kérdezte Kapelláró. — Eljövök — hagyta rá Marika a szánakozás forróságával. — Érted kellett verekedni. — Tudom. — De ha akaród, én minden nat> verekszek érted. — Tudom. — Kiszabadulok ám nemsokára. Nem akartam én rosz- szat senkinek. Nem is akarok — Tudom. — Igazán tudod? — Igazán. (Vége.j ratikus Köztársaságból érkezett vendégektől kérdezhettek a nézők, sajnos, e kérdések Igen jelentős hanyada érdektelennek bizonyult, s olyannak, melyekre a választ az Illusztris vendégek helyett bármely közepesen tájékozott magyar néző is megadhatta volna. Ez a magyarázata annak, hogy a jó másfél órás program végül is szelíd unalomba fulladt, melyből csak az Örökzöld dallamok lendített ki bennünket. A bátor helytállás tragikusan szép történetét tárta elénk pénteken, este az Egy nap a töltés mellett című szovjet té- véfilm. talán ez nyújtotta az egész műsorhét legtartalmasabb és leginkább nyomot hagyó eseményét. Ez est műsorában szívesen néztük a Hármas ikrek Című dokumentum- filmsorozat negyedik részét is. Az Induló Fábri-ciklus keretében szombaton este viszontláthattuk az 1954-ben készült, Életjel című magyar filmet. Ma már inkább csak kortőrtekereseiL vette az akadályokat, pedig igazán nem volt lcöny- nyű, az iskolai felelettől és számon, kéréstől elszokott tanulóik szamara. Az átlagteljesítmény mi/idemiek ellenére, dicsérendő. jó közepesnek mondható; a legjobban — szinte termétraettaerűleg — a humán tárgyak vizsgája sikerült. Kabala Lászlómé, a Húsipari Vállalat bélműhelyének betanított munkása épp a vizsga napján ünnepelte «Üte fésűnek 50. évfordulóját. — Senki sem akarta elhinni, hogy mór ennyi Időé vagyok — emlékezik az elmúlt év eleji txnraükozáara. — Ad- dig-addlg győzködtek, míg beiratkoztam. — Megbánta? — Szó sincs róla. Sőt minden koroeztá lyombeli nak azt tanácsolom: tanuljon. Mégsem mindegy, hány osztálya van valakinek. Igaz, senk! sem kérdezte tőlem még — csak a munkahelyi felvételkor —, hogy hány osztályom van, mégis, most már tudom, fontos ez, mert Jobbam, biztonságosabban érzem magam. A többieket kérdezve is hasonlókat hallok Csak nem ..súgta” meg nekik valaki, hogy mit mondjanak? Nem, ez kiszúrd feltételezés. A tanulásra egyébként sem lehet egyetlen felnőttet sem kény- tervi. Mi hát a magyarázat? Csak egy: hogy valóban érzik is azt, amit mondanak; meggyőződésből beszélnek. S ; ;a tanulás fon- zükéégessege metlmeg Csonka Já- mipari Vál’aJat esztendő;, két- ítosél. a Lenin BHf tagját: — Először nem akartam iskolába járni. Negyvenegy éves voltam, szakmunkás. Aztán szólt a brigádvezetőm, hogy jó lenne, nemcsak nekem, hanem a brigádnak is. Bevennénk a vállalásba, segítené nők. Gondolkodtam rajta, elmondtam a feleségemnek is, aki érettségizett. Féltem: te, anva — mondtam aieki —. mi lesz ha mégsem tudok tanulni? Akkor majd. segítek neked, mondta. A „Szóljatok játszók, regö- lők!” országos pályázat Nóg- rád megyei versenyét március 3-án rendezik mes Pásztón, a Lovász József Művelődési Központban. A pályázaton a banki alkotócsoport, a balassagyarmati Molnár Lászlóné. Merczel Erzsébet és a salgótarjáni Tóth Ilus, a Népművészet Mestere dicsérő oklevelet kapott. A megyei versenyen az alábbi együttesek vesznek részt: a balassagyarmati Mamentum-értéke van a produkciónak, művészi hitelét soksok ábrázolás oe u, rendezési naivitás terheli. Néhány hét különbséggel vasárnap újból találkoztunk Dosztojevszkij: A félkegyelmű című regényének filmváltozatával. Ezúttal a francia feldolgozás került képernyőre. Gérard Philip címszereplésé- vei. S bár a franciák a mű teljes keresztmetszetét adják, mégis jóval fogyatékosabban és elnagyoltabban a szovjet vállalkozásnál. A főszereplő dolgában is bizony erősen a szovjet művész javára billen, a mérleg. A műsorhét eseményeit az Arany páva vetélkedősorozat ötödik középdöntője zárta le, ez alkalommal Bulgária legkitűnőbb népművészei és együttesei mutatták be tudásukat a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a televízió nyilvánossága előtt. (barna) Vizsgája közepes«.* sikerült Legkedvesebb tárgyából, a fizikából közepesre, az utána következő, irodaiamból négyesre ment. Hiábavaló volt hát — bár megértem — a kezdeti szórónkén, felelem. Moc4 már tudja Csonka János is: —■ Határozottan állítom, hogy érdemes tanulni: az ember mind társadalmi, műveltségi, mind saakmai téren csuk így élhet a mai társadalom - ban. Ha huszonöt—harminc éves lehetnék, gondolkodás nélkül tovább tanulnék. De most már itt vannak a gyénél kék, a család, meg a korom. Először, mint mondtam, vonakodtam Is tanulni, de most már azt mondom, hogy aki teheti, az tanuljon, mert van értelme. Mert ha valaki ennek a társadalomnak nean él, az pusztuljon eL Én csak ezt mondom, mert ez az igazság. A vágóhídi tanulócsoport osztálybizalmija Oláh Alíréd- né volt, a Húsipari Vállalat betanított munkása, a szakszervezet nőfelelőse. Fiata la szezon y Gyerekkori betegségi} miatt nem végezhette el az iskolát aztán korán férjhez ment és évekig hadakozott a férje tanulást tiltó szavai ellen. Végül sikerült. — Munkám a bélműhelyben nem követeli meg a nyolc általánost; kézi erővel dolgozunk — szól némi seoro-gássál. hogy őt is k'érdezik. — Ds jövömet csak tanulással tudom elképzelni Itt a vállalaton belül Gimnáziumba szeretnék menni, aztán elvégez«* ni a gyors- es gv píroisikoiát. % S Hárman szólaltak meg a vizsgázók közül, nem huszonéves emberek. Korosabbak, akikben az iskola szóra, egyegy kellemetlen, talán megalázó gyerekkort emlék ébred, amelynek nyomán görcsbe rándul a. torkuk és szívük; mégis vállalták a tanulást^ mert érzik és tudják, hogy —, ha anyagilag tán nem is —de erkölcsileg mindenképpen Jobban jártak, hozzájutottak ’iegy felszabad ultabb, kellemesebb lelki-szellemi közérzeth«?' emberibb emberek lettek. Sulyok László dách Imre irodalmi színpad, a vanyarci irodalmi színpad és a nógrádmarcali színját- szócsoport, a mátraverebélyi cigányegyüttes, a banki, a ce~ redi. az érsekvadkerti, a he- rencsényi, a kisterenyei, a né- zsai és a varsányi Röpülj páva kör. valamint a József Attila Megyei Művelődési Központ Főnix bábcsoportja a kazár) hagyományőrző együttessel közösen. NÖGRAD - 1974. február 12., kedd lel nőitek visszája tíalatssauyar maion Megérte a fáradságot Szólj tok ját«zók. re^ölők!
