Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

Napjaink ifjú forradalmárai Mai arcok — mai emberek „Szeretnék jő tanácstag Az alapkérdést tekinthetjük ídőtienaaeik. A régi rómaiak aat mondták: „Juventus ventus” — az ifjúság szél, magyarra költve, az ifjúság bolondság. De azért megpróbálták a fiatal nemzedék törekvéseit a felnőtt társadalomé­val egyeztetni. Több kevesebb sikerrel. Min­den korban, minden társadalmi rendszerben a folytatás magán viselte az apák és fiúk osz- tályhelyzetének jegyeit Egyszerűsítve a kér­dést: az uralkodó réteg az uralkodásra, az elnyomott az elnyomás megszüntetésére biz­tatta a következő nemzedéket Utóbbiból ne­velődtek a forradalmárok. A mai tizen-, huszonévesek jdmarithetet- Len érveléssel vitáznak napjainkban arról, hogy a megvívott harc után, a békés, nyugodt, építő esztendőkben mi legyen a forradalmi eszmékkel, miben nyilvánulhatnak meg. kik­ben tisztelhetjük napjaink hazai forradalmá­rai*. Elegendő-e a köznapi tisztességes mun­ka? Elegendő-e, ha a forradalmár elődök cél­ját segítjük megvalósítani? Leköti ez az ifjon­ti energiát? A téma úgy véljük, közismert Mondhatni unos-úntaian tárgyalt, megbeszélt, végi,gvita­tott Elegendő a sajtó, a tv, a rádió ifjúsági témájú anyagait nyomon követnünk, valami­lyen formában ez a kérdés mindig felbukkan. Mert fontos, mert sokakat érdeklő, mert min­den eddigi disputa „nyitva” hagyta. Ezúttal sem végsó következtetések kimondása, a vita lezárása lehet dolgunk. Csupán egyetlen té­nyezőt hangsúlyozánk, azt sem először. A KISZ idei munkatervét, programjait fi­gyelve két dolog szembetűnő. Az elsőt a ré­tegpolitikai tevékenység fejlesztése címszóval jelöljük, lényege az, hogy: az ifjúsági szövet­ség tevékenységét korhoz, képzettséghez, ér­deklődési körhöz jobban igazítva, dif­ferenciáltam lehet hatásosan végezni. A másik — részben ennek szolgálatában áll az előbbi is — a termelésiben, az ország feladatainak megoldásában való mind aktívabb részvétel, a sajátosan ifjúsági módszerek fokozottabb kihasználásával. Egyik programpont sem va­donatúj. A termelést segítő mozgalmak elne­vezést két-három évvel ezelőtt váltotta fel. „Az ifjúság részese a termelésnek” meghatá­rozás. A terminusváltozás nem volt véletlen. A KISZ-szervezte termelési akciók eleinte ugyanis valóban csak segítettek, helyenként mentették, ami menitlrető, de nem illeszked­tek szervesen a termelés folyamatába. „Ott segít a KISZ, ahol a legnagyobb szükség van rá” — volt a jelszó. Ilyen feladatokat láttak el kezdetben a védnökségek is. Sőt, ifjúsági ve- r.- lk nem egyszer panaszolták, a fiatalokat i.tűzoltó” munkára használják a gazdasági vezetők, akkor kérik ■&. zöld utat a védnök­ségnek”" pecsétet, amikor már valamit elhi­báztak, valamit elmulasztottak. Nincs szándékunk ezeknek az éveknek a jelentőségét kisebbíteni. Végül is népgazdasági jelentőségű beruházások fejeződtek be határ­időre vagy előbb, milliós értékű társadalmi munkát adtak hozzá a KISZ-esek, elismerték teljesítményüket állami és pártvezeíők. Any- nyit azonban látnunk kell, hogy ebből a tevé­kenységből viszonylag szűk réteg vehette ki részét. Pedig nem kevéssé fontos munkát vé­geztek munkapadoknál és földeken, a KISZ termelési mozgalmaiból önhibájukon kívül távolmaradt fiatalok, nem érezhették a ma­guk törekvéseinek a fontosságát az egyetemis­ták és mások. A mostani programban az új éppen az, hogy az ifjúság minden rétege szá­mára a cselekvésben való részvétel lehetősé­gét keresi. Hiszen példák tucatja bizonyítja, a cselekvésre minden rétegnek módja nyílik. Az egyetemistákat például sokáig megszól­ták, hogy befelé fordulnak, magukkal törőd­nek. Aztán kiderült, hogy az egyetemisták szellemi energiája mindenre felhasználható. A fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek egyetemi felkészítésére, a tanyasi kollégiumok támogatására, a szakmunkásképzés színvona­lának emelését célzó munkálkodásra, a kato­nai szolgálatukat töltő egyetemre „előfelvet­tek” rendszeres tájékoztatására, egy-egy város kulturális arculatának formálására. Szak- dolgozataik révén pedig valós gazdasági prob­lémák megoldására. Kellett hozzá a hallgatók ötletessége, és környezetük, a felnőtt társada­lom igényessége. Más rétegek példáját is említhetnénk. A hétköznapi feladatokból felnőtt módon való részesedés persze még nem minden. A minap ifjúsági vezetőkkel, KlSZ-tisztségviselőkkel beszélgetve hangzott el az a megállapítás, hogy az ..aprómunka” nem pótolhatja a nagy célokat, ha úgy tetszik az álmokat, azaz ideálokat. Egyetlen, forradalmi tettre vágyó fiatalt sem elégít ki a jó bizonyítvány, a fő­nök elismerése, a tisztességes munka, vagy tanulás. Valóban éreznie kell, hogy cselekvé­se minek az érdekében, van, hogy folytonos tevékenysége milyen, célokhoz viszi közelebb. Ennek tudatosítása nem könnyű. „A szocializ­mus teljes felépítéséért dolgozom” nyilván többet jelent, mint egy-egy munkadarabnak a hibátlan elkészítése. De csak akkor, ha nem üres szólamként ismételjük, hanem pontosan tudjuk a mondat értelmét. Ha tudjuk, mit kí­ván e feladat megoldása munkáiban, tanulás­ban vagy éppen emberségben. M. D A második világháború (örlénele: 1939—1915 Lépcsőházban —ki— tts'/ssss/ss/s/jsíss.umiuamiK»aamm Az Ermitázs új kiállítása A XX. század első felének nemet grafikáját mutatja be a világhírű leningrádi képző- művészeti gyűjtemény. Az Ermitázs új időszakos tárlatát berlini művészettörténészek rendezték. Käthe Kollwitz, Fmst Barlach, Max Beck­man, Georg Gross. Otto Diecks, Oscar Kokoschka és még számos haladó német művész grafikái közül mint­egy kétszázat tekinthet meg a képtár közönsége. Ez a címe annak a tizenkét kötetes kiadványnak, melynek első könyvét — „A háború ki­robbanása. A haladó erők küzdelme a béke megőrzésé­ért” címen — a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Katonai Kiadója jelentette meg. A kiadó bizottság elnöke Grecsko marsall. A több kötetes mü kiadásá­nak előkészítő munkáiban N incs bányász Nógrádban. aki ne tudna mondani valamit a szúpatak: siklóról. Jót még nem hallottam róla, de átkot annál többet, műsza­kiaktól, bányászoktól egy­aránt. Oda indultunk hármas­ban Gajdár Pállal, a kányási személyzeti vezetővel. Kovács Gáborral, az apciak frontbri­gádjának szakvezetőjével, aki egyben alapszervezeti párttit­kár. — Miért ez a rossz hír? — Nem véletlenül, de néz­zük meg először a frontfej­tést — kezdi Kovács Gábor, majd így folytatja: — Tavaly szeptember elején kerültünk a szupataki frontfejtésre. Ad­dig már az éves esedékes ter­ven felül 13 és fél ezer ton­na szenet termelt ez a brigád. Ezt itt azután el is „adtuk” év végéig. A korábbi fronton 9—10 tonnás müszakteljesít- ményeket értünk el. Itt az el­ső hónapban még megvolt a 4 tonnás teljesítmény. De utá­na? Állandóan folyt, csöpögött a víz a főtéböl. Eláztatta a talpat. Később gumiruhát kaptunk, de a munkakörül­mény borzasztóan nehéz volt. Novembertől a munka nehéz­ségi szintjét figyelembe vet­ték, és 10 százalék szupatski pótlékot fizettek. Ha teljesít­mény nincs, bárhogy elismerik is a munkát, mégis megérző­dik a kereseten — mondta a szakvezető, azután csendben folytattuk az utat Egy órába telt mire a 3000 méteren fújtatva felértünk. Igaz, ahogy később megtud­részt vett a Honvédelmi Mi­nisztérium Hadtörténeti Inté­zete, a SZKP KB mellett mű­ködő Marxista—Leninista In­tézet, valamint a Szovjet Tu­dományos Akadémia egyete­mes történeti, illetve szovjet történelmi intézete. A kiad­ványhoz a Szovjetunió és más országok archívumainak szá­mos dokumentumát használ­ják fel. tam, közben 200 méteres szintkülönbséget is le kellett győzni. Alattunk duruzsolt a víz, ahogy jött lefelé. A frontfejtésen végigmen­tünk, biztosítottak acélsüve­gekkel, tárnokkal. Fúrtak, robbantáshoz készülődtek. Volt szénkészlet, de a kaparó állt. Valami baj volt a gumi­szalaggal. Nem volt mire töl­teni a kaparónak. Szép ez a szén — jegyzem meg a csillogó szénfal láttán. — Príma szén, van vagy 3700 kalóriás, és tiszta. Jött volna csak egy' hónappal ez­előtt — jegyzi meg az egyik bányász és nevet. — A kaparó oldallemeze 30 centis. A vizes iszap néha ed­dig ért. és vigyázni kellett, hová lép az ember, nehogy a gumicsizma szárát elnyelje — magyarázzák. Az „eső esik” a főiéből ma is. A munkahelyi szivattyú item jár üresen. állandóan dolgozik, de a szénfa] száraz. Mikor ezt megjegyzem csak ennyit válaszolnak. — Alakul már. de hol több. hol kevesebb a víz. Függ ez a frontsebességtől is. Január közepén még kérdé­ses volt ennek a frontnak' a sorsa. Ügy volt. hogv itt hagy­juk. Erről talán iobb. ha a vezetőktől érdeklődnek — mondták. — VaTnVip.n P®V yol oT< orl­tünk, hogy ily en áldozatuk Boldvai Lászlómé érettségi után azon nyomban a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemekben kezdett dolgozni. Nem is ke­resett más helyet, rögtön ide kérte felvételét. A fiatalasszony mosolyog: — Az én számomra termé­szetes volt, hogy a gyárba ke­rülök. Édesapám is itt dol­gozott, szívesen vette, hogy a lánya is az acélgyárba kíván­kozik. Amolyan gyári család­dá váltunk. Apám immár öt­ven éve munkása a kohásza­ti üzemeknek. Igaz, évek óta nyugdíjas. De még mindig bejár, mert munka nélkül nem tud meglenni. Boldvai Lásziónét Fehér Marikának, de leginkább Csé­pinek ismerik az egész gyár­ban. A férje is itt dolgozik a munkaerő-gazdálkodáson. A közös munka hozta őket össze. Boldvainé a műszaki fej­lesztési főosztály előadója. A nagyiroda negyedik emeletén van a munkahelye. Előtte, tizenhárom évig a szerkesztésen volt. — Érdekes volt az is, na­gyon szerettem. Négy éve ke­rültem ide, a mostani he­lyemre. — Ez több vagy kevesebb? — Őszinte legyek? Az ott végzett munka valahogy mér­hetőbb volt, és papíron na­ponta jelentkezett. Itt nem lehet centiméterekben le­mérni, mit végzünk. Viszont sokrétűbb, érdekesebb. Ha pontos akarnék lenni, úgy fogalmaznék, hogy minden­ből egy kicsi esik ránk. Vi­szont nem unatkozunk. Ki­csit már diszpécseri munka az enyém. Ennek örülök. Hozzánőttem a gyárhoz, min­denütt máshol idegen lennék. Boldvai Lászlóné egyúttal tanácstag is. Méghozzá tizen­egy esztendeje. A Malinovsz- kij út páratlan oldala az övé, a régi gyári kórháztól egé­szen az üzemig. A Boldvai család is ott lakik egy két­szobás lakásban. Két gyer­mekkel, a tizenhárom éves Lacikával és a hároméves Beával Az édesanyának éppen elég gondja van, mert a fiú isko­lába, a kislány óvodába jár. Külön nehezíti a dolgot, hogy Bea nehezen szokja meg az óvodát, gyakran beteg. De hát ez majdnem minden csa­ládban így van. — Tizenegy év hosszú idő. — Bizony az, de szívesen csinálom. Amikor először ta­nácstagnak választottak, lel­kes KISZ-tag voltam- Bár árán, a 19—20 mázsas mű­szakteljesítményekkel nem ér­demes kínlódni ezen a front­fejtésen — mondta később Laczkó István aknavezető, majd így folytatta: — Mielőtt döntöttünk vol­na, behívtuk Géczi Lőrinc bri­gádvezetőt, Nagy József és Kovács Gábor szakvezetőket. Mégis, mi az emberek véle­ménye, mit tegyünk? Van-e egyáltalán más megoldás? Mi akkor már Tóth József fő­mérnökkel arról is beszélget­tünk. hogy egy másik terüle­ten pásztafejtésekkel foglal­koztatjuk majd a brigádot. Megkérdeztük, mi a kívánsá­guk. hogy a tarthatatlan hely­zeten változtassunk? Meg­mondták, és azt igyekeztünk teljesíteni. — Mi volt ez a kívánság? Erre már Kovács Gábortól kértem választ. — Az egyik kérésünk . az volt, hogy a maróhengert egveiőre hozzuk ki a frontról. Sokat dolgoztunk mi géppel, és szeretjük is. de Itt úgy lát­tuk. hogy nem boldogulunk vele. Kézzel talán többre me- eyünk. A másik kérés az volt. hogy a berendezéseket javít­sák ki. Itt ez a homokos iszap úgy dolgozik, mint a köszörű, elkoptatia az acélt. Hosszú a szállítóútvonal. n '.•p-p'oo crárVhiViQ' líÍT’IPPTinlcs?­das háu altatott bennünket. tenni...” \ azóta néhány év eltelt, a ta­nácsi munka szeretete meg­maradt. Amikor először vál­laltam. arra gondoltam, meg­próbálom négy évre. Aztán jöttek egymás után a válasz­tások, és én külön-külön örültem, hogy rám szavaztak. — Ez mit jelent a gyakor­latban? — Nehéz megfogalmazni. A tizenegy év alatt természete­sein voltak olyan dolgok, amit nem tudtam elintézni. Ez minden tanácstaggal megesik Az igények gyorsan nőnek, a pénzből pedig mindig kevés van. Van egy érdekes megfi­gyelésem. — Mégpedig? — A fejlődés azon is le­mérhető, hogy mennyire meg­változtak a felmerülő gondok. A közelmúltban ünnepelte fennállásának 50. évforduló­ját az üzbég főváros első női pedagógusképző intézménye, melyet nem sokkal az 1917-es szocialista forradalom után alapítottan Az intézet fontos szerepet játszott Közép-Ázsia asszonyainak felszabadításá­ban. és elősegítette, hogy be­kapcsolódjanak a társadalmi­lag hasznos munkába. Az in­tézet végzett hallgatói közül sok közéleti személyiség, tu­dós és író került ki. Nagyon rossz volt a hangulat. Több a meghűléses beteg. Igaz, már az első két hónap­ban többen el akartak men­ni. Hazafelé ez a sikertelen­ség volt az örökös téma és befelé is. De ha volt is elke­seredés. azért nem ment el senki. — A vezetők biztosították, amit a brigád kért? —. Teljes egészében. Január ltí-án kihoztuk a maróhen­gert. A gépi berendezések ja­vítása azóta is folyamatos. — Mit kért a vezetőség cserebe? — Célfeladatot szabtunk meg, ez a 40 mázsás fejtelje- sítmény elérése volt. Ezért tejenként 500 forint prémiu­mot ígértünk — mondta Lacz­kó István. — Ez csaknem kétszerese annak, amit január elején el­értünk, de vállaltuk. — Meglett? — Meg —. január második felében. Nyitottabb lett a frontunk, könnyebb a főte ke­zelése és nagyobb az előre­haladási sebesség. Remélem, most már mindig jobb lesz — mondta a szakvezető. — A 42 ezer forint célpré­miumot már számfejtik a bri­gádnak. Rászolgáltak — véle­kedett az aknavezető. — Január első felében ez Ma már egészen más dolgok­kal fordulnak a tanácstaghoz, mint ezelőtt nyolc—tíz évvel. Ha visszagondolok, hogy ak> koriban, amikor megválasz­tottak, milyen sokan kerestek meg azzal, hogy munkát sze­retnének vállalni, segítsek el­helyezkedni! Ma már ilyen nincs. Viszont jönnek olyan panaszokkal, hogy járjak el kutyák ügyében, ne engedjük oda az állatokat, ahol a gye­rekek vannak. Vagy miért engedi meg a tanács, hogy a szemeteskukákban turkálja­nak. Ilyenkor mindig art szoktam mondani, hogy egye­dül ezt megoldani nem tu­dom. Aki ilyen emberekkel találkozik, az ott, rögtön szóljon. Persze, jelentkeznek más ügyek-gondok is. — Például? — Bár én szerencsés ta­nácstag vagyok, mert a kör­zetemhez tartozó lakóépületek aránylag korszerűek, gázzal fűtöttek, és fenntartásuk a gyárhoz tartozik. De amikor tatarozták a házakat, elég so­kat futkostam. Szeretnék jó tanácstag lenni, és a kezdeti lelkesedésemet, akarásomat végig megőrizni. tgv aztán, ha néha meg is torpanok, ez nem tart sokáig. Azt hiszem, már hiányozna a tanácstagi munka. Bár volt olyan össze­jövetel, amikor a kislányo­mat is magammal vittem, mert nem tudtam kire hagy­ni. .. — Elismerés? — Tavaly Kiváló Dolgozó jelvényt kaptam. Azt hiszem, ebben a gyárban végzett munkámon kívül benne van a társadalmi tevékenység, te­hát a tanácstagság elismerése Is. . . A forradalom előtt minden száz helybeli lakos közül mindössze három tudott íml- olvasni. Egy korabeli orosz lap kiszámította, hogy az ak­kori oktatási rendszer mellett a helyi lakosság körében ai analfabétizmus felszámolásá­ra 4000 esztendőre van szük­ség. A lap „tévedett”: Üzbe­gisztánban az írástudatlansá­a front az akna termelésének csak lö százalékát adta, ma üti százalékát adja. Az embe­rek hangulata is megválto­zott. és ha fáradtan is. de ma már sokkal jobb kedvűén jön­nek kifelé a bányából —- kap­csolódik a beszélgetésbe Tóth József főmérnök. — Januárban még 2700 ton­na adósággal zártuk a hóna­pot, és február 11-én ezt mar bepótolhattuk, sőt év elejé­től összesítve, ma 102 százalé­kon áll Kánvás. Mindezt úgy értük el. hogy a terveinknek megfelelően halad az előváiás. feltárás is. Ez azért érdekes, mert Kányáson évek óta nem volt tervteljesítés. — A brigáddal szemben azért még van adósságunk a berendezések javításában, és ezt igyekszünk pótolni. A munka nehézségi fokát figye­lembe véve a továbbiakban is , megkülönböztetett módon biztosítjuk a munkahelyi pót­lékot. Erre egyébként módunk van, és a vállalat vezetősége is arra ösztönöz bennünket, hogy jobban éljünk az ösz­tönzési lehetőségekkel. Ez a brigád igazán minden elisme­rést megérdemel, mert nagyon nehéz körülmények között is bizonyította, hogy valóban szocialista brigád — mondta befejezésül az aknavezető. fiodó János NÖGRÁD - 1974. lebiuói 19., kedd 3 got már 1940-ben felszámol­Kik. Az „elátkozott" írontíejtésen Csata! Erzsébet Ahol e^rv év felér két évszázaddal...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom