Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

Szádat elnök és közvetlen munkatársai Asszuánban tanácskoznak. Az elnök (középen), jobbján Gamazi vezérkari főnök, balján Fahmi külügyminiszter. A kép jobbszélén: Hafez Iszmail, az államfő nemzetbiztonsági tanácsadója Gyorshír: Tunézia és Líbia egyesül TUNISZ (MTI) A hírszolgálati irodák szom­baton. gyorshírben jelentették, Tunézia és Líbia egyesülését. A két észak-afrikai airab or­szág ezután Iszlám Arab Köz­társaság néven, egyetlen el­nök, közös kormány és alkot­mány irányítása alá fog tar­tozni. Az erről szóló nyilatko­zatot szombaton délután a tu­néziai Dzserbában írta alá Burgiba és Kadhafi elnök. A két orrszág egyesítését jóvá­hagyás végett népszavasra bo­csátják, január 18-án. Tunézia és Líbia egyesítését a két államfő teljes titoktar­tással készítette elő, Kadhafi ugyanis magánjellegűnek mi­nősített látogatásra érkezett pénteken este Dzserbába. Bur- giba szombaton délelőtt csat­lakozott hozzá, és délután már alá is írták a nyilatkozatot. A váratlan lépés azért is keltett általános meglepetést megfigyelők körében, mert türelmetlen politikájáról köz­ismert Kadhafi 1972 decembe rében már javaslatot tett szomszédos Tunézia elnöké nek az egyesülésre, méghoz zá a teljes nyilvánosság előtt. Burgiba akkor részletesen ki fejtette, hogy miért tartaná elhamarkodottnak az az on na egyesülést. Mint akkor han gozfcatta, az igaz egység eléré séhez „talán évszázadok kellenek.” Jugoslav állásfoglalás — arab oldalon Szombaton a jugoszláv la­pok közölték a külügyminisz­térium szóvivőjének állás- foglalását „egyes magas rangú amerikai tisztségviselők ré­széről elhangzott és az arab országokhoz intézett figyel­meztetéssel kapcsolatban”. A jugoszláv szóvivő nyi­latkozatában többek között hangsúlyozza: „Minden nép­nek és országnak elidegenít­hetetlen joga. hogy a sza­badságért folyó harcban minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vegyen és természeti kincsei fölött sza­badon rendelkezzék. Az erre vonatkozó jogokat és alapel­veket a világszervezet szá­mos határozata és az ENSZ- alapokmánya is rögzíti”. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi, egyébként is rob­banékony közel-keleti hely zetben az erőszakkal val közvetett fenyegetőzés is a válság elmélyítéséhez vezet Éppen ezért megalapozót több kormány aggodalma az efféle kijelentések miatt Így látja a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF: Dűl a harc q „fekete arany" körül Lassan már megszokja a világ, hogy az olajválság hi­rer kerülnek unos-untalan az újságok címoldalára, az el­múlt hét azonban még „ola- jozottabb” volt: sok minden forgott a „fekete arany” kö­rül. Még az igazi, a sárga arany árának az emelkedése is azzal a pénzügyi bizonyta- .aftsaggal függött össze, amit az olaj gondok okoztak. S, ha a dollár értéke — öt év óta Kivételnek számító módon — szintén felszökött, akkor ez .öbbek között megint csak az olajláznak volt köszönhető. (Akár áttételesen is: a nyu­gat-európai országok gazdasá­gát inkább rázkódtatta meg az olajválság, a nyugat-euró­pai valutákhoz — és a jen­hez — képest tudott megerő­södni a dollár...) Az elmúlt hét fontosabb ..olajhíre”, hogy Nixon ame­rikai elnök meghívót küldött nyolc ország külügyminiszte­rének: február ll-én jöjjenek Washingtonba á nyugati vi­lág közös olajpolitikájának meghatározására. Franciaor­szág még nem válaszolt, a többiek már beleegyeztek e „fogyasztói konferencia’’ meg­rendezésébe. Ennek ötletét egy hónapja vetette fel Kis­singer Londonban, most to­vábbi egy hónapot szántak az értekezlet előkészítésére. Két­ségtelen, hogy február 11-ig az Egyesült Államok igyek­szik meggyúrni a, japánokat, az angolokat, a nyugatnéme­teket, s a többieket, hogy az amerikai elképzeléseknek megfelelően hangolják össze energiapolitikájukat, olajvá­sárlásaikat Fenyeget as USA Az Egyesült Államok, a hét elején kemény hangot hasz­nált az olajtermelő és olajex­portáló országokkal szemben, különösen az arab államok címére hangzottak el ismételt fenyegetéseket. Schlesinger hadügyminiszter katonai bea­vatkozás lehetőségét emleget­te, Ford alelnök pedig az amerikai élelmiszer-szállít­mányok visszatartását helyez­te kilátásba arra az esetre, Az előzetes megállapodások szerint Genfoen egyhónapos szünet után január 14-én folytatódik az európai biz­tonsági és egvüttműködési konferencia. Ebben a sza­kaszban a részt vevő 35 ál­lam képviselői, szakértői bi­zottságokban. albizottságok­ban és munkacsoportokban a helsinki külügyminiszteri ta­nácskozás ajánlásai alapján megfogalmazzák azokat a dokumentumokat. amelyek együttesen — későbbi maga­sabb szintű jóváhagyás után — Európa chartáját, konti­nensünk békés jövendőiének nemzetközi érvényű törvé­nyéit alkotják. A genfi tanácskozás — amelynek első fordulóia szentem bér 18-tól december közepéig tartott — kétségte­lenül az egész európai biz­tonsági konferencia legnehe­zebb szakasza. A nehézségek abból adódnak, hogy olyan dokumentumtervezeteket kell előkészíteni és végleges szö­veggel papíron rögzíteni, amelyek mind a harmincöt ország számára elfogadható­ak és azok egyetlen pontját egyetlen ország sem ellenzi. Az általánosan már eddig is elfogadott elvek és gyakor­lati teendők mellett azonban vannak ' még olyan véle­ménykülönbségek. amelyek egyrészt a különböző társa­dalmi rendszerű országok ideológiájából. , másrészt a tőkéscrszágok egymás közti ellentéteiből fakadnak. To­vábbi nehézségeket okoz. hogy amíg a szocialista or­szágok n béke és biztonság, az együttműködés politikai alaoelveit tekintik elsődle­gesnek, addig bizonyos tőkés­államok ezeket szeretnék alárendelni egyetlen — a kon­ferencia napirendjén alpont­ként szereplő — témakörnek, az általuk „emberek és esz­Második forduló Genfben mék szabad áramlása” elne­vezésű kérdésnek. A nézetkülönbségek ellené­re az első genfi fordulón el­ért haladással elégedettek le­hetünk. A 35 ország képvi­selői jobban megismerték egymás álláspontját kölcsö­nösen előterjesztették kor­mányaik véleményét a fő té­mák részleteiről és megin­dulhatott a közös pontok ke­resése, az eltérő vélemények közelítése. A második forduló tehát egy előrehaladottabb állás­pontról startolhat. Minde­nekelőtt az vált világossá az összes résztvevők előtt, (vagy legalábbis világossá kellett váljék), hogy a szoci­alista országok egységesek az alapelvek megítélésében: elő­ször le kell fektetni a béke és együttműködés politikai téziseit. Közülük csak a leg­fontosabbakat említjük1 kon­tinensünk államhatárai vég­legességének elismerését, az országok területi sérthetetlen­ségét, a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, a vitás kérdések tárgyalásos megol­dását, az erőszak és az erő­szakkal való fenyegetőzés ki­vetését a nemzetközi politi­ka gyakorlatából. Ezek a béke legfőbb biztosítékai és ezekre épülhetnek az együtt­működés további tényezői: a gazdasági, kereskedelmi, tu­dományos-technikai kapcso­latok, a kultúra különböző területein folytatandó közös munka. Szükséges ezen kí­vül. hogy az Európa-charta létrehozása után legyen egv állandóan működő nemzet­NÓGRÁD — 1974. január 13., vasárnap közi szerv, amely a konfe­rencia utáni teendőkkel fog­lalkozik. Lássuk kissé részletesebben a hovatovább hírhedetté vá­ló napirendi alpont, ame­lyet egyfelől az emberiességi kérdések, másfelől az „embe­rek és eszmék szabad áram­lása” néven említenek. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az e témakörbe vágó problémá­kat csakis az európai bizton­ság politikai elveinek rende­zése és rögzítése után lehet érdemben eldönteni. Más kérdés, hogy ki mit ért a két különböző elneve­zésen. A szocialista orszá­goknak nincs okuk kitérni és nem is térnek ki a témakör megvitatása elől. Sőt! Abban a helyzetben vagyunk, hogy amikor a kérdés pusztán ol­csó propagandisztikus vonat­kozásait félreteszik és a té­nyek nyelvén kezdik a Pár­beszédet, a túlsó fél egysze­riben érvek nélkül marad. Mit jelent az .hogy „embe­rek és eszmék szabad áram­lása”? Ha egy nyugati or­szág jószándékú állampolgára a szocialista országokba kí­ván utazni, úgyszólván órák alatt víziumhoz jut. Ezzel szemben például hazánk nyu­gatra utazni kívánó állam­polgárai a megmondhatói an" nak, mennyi utánjárás, vá­rakozás. bosszankodás árán jutnak vízumhoz. S az esz­mék a kulturális értékek kölcsönös terjesztése? Rideg, de cáfolhatatlan statisztikai számok igazolják, mennyivel több nyugati szerző könyve­it.. színdarblait. filmjeit stb. teszik hozzáférhetővé a szó-, cialista országokban, mint fordítva. Köztük olyan szer­zők is tekintélyes számban szerepelnek, akik közismerten nem a szocializmus eszme: talaján állnak. Az úgynevezett „emberek és eszmék szabad áramlásá­nak” képviselői azonban egy­általán nem a valódi kultu­rális értékek cseréjére és köl­csönös terjesztésére gondol­nak. ök azt szeretnék, ha az európai béke és együttműkö­dés ürügyén, szabad kezet kaphatnának a szocialista or­szágokba tervezett ideológiai diverzióhoz, ellenséges pro­pagandához. magyarán szólva büntetlenséget kívánnak olyan cselekményekhez, ame­lyeket a szocialista törvé­nyesség büntetni rendel Azt szeretnék elemi, hogy a szo­cialista országok kívülről jö­vő nyomásra változtassák meg törvényeiket, szokásai­kat, hagyományaikat. Mi ez. ha nem a belügyekbe való beavatkozásra tett kísérlet Márpedig a belügyekbe való beavatkozást az európai együttműködés alapelvei ki­zárják. Remélhetjük, hogy az ilyen és ehhez hasonló szándékok képviselői a genfi tanácskozá­sok most következő idősza­kában belátják törekvéseik hiábavalóságát. Az akadályok elhárulása nagymértékben meggyorsíthatja a konferencia munkáját. Európában « biztonsági rendszer megteremtése után is kétfajta társadalmi rend­szer. kétfajta egymással szin­tézisre soha nem hozható ideológián alapuló társada­lom marad. A konferencián tehát nyilvánvalóan nagy sze­repe van a kölcsönösen elfo­gadható kompromisszumok­nak. A legfőbb érdek azonban közös: a béke megőrzése. Ezért bízunk abban, hogy mindkét fél keresi és megta­lálja az együttműködés meg­felelő elveit, és formáit y ezért tekintünk optimistán a genfi második forduló elé. C. Tóth Béla ha az arab olajtermelők to­vábbra is fenntartják a szál­lítási tilalmat Az OPEC, az olajtermelő és -exportáló országok szerveze­te a hét elején Genfben fon­tos ülést tartott. Ezen úgy határoztak, hogy április ,1-ig rögzítik az olajárakat, addig nem drágítják tovább legfőbb kincsüket. Az OPEC késznek nyilatkozott tárgyalni az in­fláció megfékezése végett te­hető intézkedésekről az olaj­importáló országokkal. Az olajtársaságok (az amerikai ESSO-tól az angol BP-n át a holland—angol Shell-ig) szu­per profitjának korlátozásá­ra hívták fel a termelőorszá­gok képviselői a nyugati tő- ' késországok kormányait. Az olajválságnak ez kétség­telenül érdekes és messze ki­ható vonása: fokozódik az el­lenérzés a trösztök profithaj- hászásával szemben, mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a nemzetközi társaságok sze­mérmetlenül harácsolnak mind az olajtermelők, mind a hazai fogyasztók rovására. A közvélemény nyomására mind több nyugati kormány kezd közvetlen tárgyalásokat az olajtermelő országokkal — — a nemzetközi trösztöket kikapcsolva... Franciaország például Szaúd-Arábiával ké­szül nagyszabású olajszállí­tási megállapodást kötni. Az olajválság és a közel- keleti probléma összefüggése kézenfekvő: A genfi tárgyalá­sokra is sürgetően hat a nyu­gati országok olajgondja. En­nek ellenére a héten az egyiptomi—izraeli katonai al­kudozás még semmi ered­ményt sem hozott, és nem ke­rült sor a sokat emlegetett Dajan-terv előterjesztésére sem. (Ennek lényege: Izrael visszavonulna a Sinai-félszi- get közepe táján levő hágók­ig, cserébe a Szuezi-csatoma keleti partján levő egyiptomi erők létszámának csökkénté- sét követeli, illetve a csator­na üzembehelyezését. A tárgyalások folytatását január 15-re halasztották. Nyilván azért, hogy időt ad­janak Kissinger amerikai külügyminiszternek egy újabb közvetítő kísérletre. Nixon ipviselője valóságos „inga- .ratot” bonyolít le Asszuán (itt tartózkodik Szádat elnök) ás Jeruzsálem között, közeli- leni próbálva az egyiptomi ás az izraeli kormány a ki­bontakozás lehetőségének kapcsolata álláspontját 4 Sxavietunió nyugodt.,. Világszerte figyelmet keltett eközben a szovjet hírügynök­ségnek az a jelentése, amely a szovjet kőolajtermelés ta­valyi eredményeit és idei tervszámait ismertette. As idén 450 millió tonna kőola­jat termelnek ki. mintegy 30 millió tonnával töbhet mint tavaly. Így a Szovjetunió az egyetlen ipari nagyhatalom, amely saját olajával nem csak a saját szükségleteit képes kielégíteni, hanem je­lentős mennyiséget exportál is, mindenekelőtt a szocialis­ta országokba. A TASZSZ je­lentése rámutatott arra, hogy a mostani ötéves tervidő­szakban a Csehszlovákiába, Lengyelországba, Magyaror­szágra és az NDK-ba irányu­ló szovjet olajexport 40 szá­zalékkal több volt, mint az előző tervidőszakban. A magyar—szovjet kapcso­latokban jelentős eseményre került sor á héten: Púja Fri­gyes, a Magyar Népköztársa­ság új külügyminiszterének első külföldi útja Moszkvába, yezetett. Vendéglátójával, Andrej Gromikóval, majd — bár az eredeti programban ez a találkozó nem szerepelt — Leonyid Brezsnyewel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával véleménycserét folytatott a két ország közöt­ti barátság és együttműködés továbbfejlesztéséről, továbbá időszerű nemzetközi problé­mákról, köztük az európai biztonság kérdéseiről. A genfi iái nyalások Január 15-én folytatja munkáját Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet; ez a konferenciá­nak már a második szakasza, ahol a harmadik, a befejező szakaszban aláírandó doku­mentumokat vitatják meg és szövegezik... A szovjet- magyar külügyiminiszteri ta­lálkozón kifejezték a két fél eltökéltségét, hogy konstruk­tív módon hozzájárulnak az értekezlet sikeréhez és mie­lőbbi befejezéséhez. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom két je­lentős eseményére kell még felhívnunk a figyelmet: Prá­gában a Béke és Szocializ­mus című folyóirat tevékeny­ségét 66 testvérpárt értékelte, a tanácskozáson Óvári Mik­lósnak. a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vett az MSZMP küldöttsége is. Óvári Miklós felszólalásá­ban megállapította, hogy a Béke és Szocializmus haté­konyan járult hozzá a forra­dalmi mozgalom elméletének fejlődéséhez Az NSZK-beli Essenben 12 nyugat-eurönai kommunista párt küldöttei tanácskoztak a munkásmoz­galom egy új, milliós töme­geket érintő kérdéséről: az úgynevezett vendégmunkások helyzetéről, érdekeik védel­méről. Az Izvesztyija Púja Frigyes látogatásáról Púja Frigyes magyar kül­ügyminiszter moszkvai hiva­talos baráti látogatásának szentelte szombati kommen­tárját az Izvesztyija. Borisz Rogyionov, a lap hír- magyarázója bevezetőjében rámutat, hogy a látogatás nemcsak a magyar—szovjet kapcsolatok újabb eseményét jelentette, hanem a moszkvai diplomáciai év nyitóesemé- nyét is. s Az Izvesztyija a Magyaror­szág című hetilap véleményét idézve megállapítja, hogy a két ország kapcsolatait nem­csak az álláspontok egysége, hanem a közös nézeteken ala­puló akcióegységre való tö- .rekvés is jellemzi. Az Izvesztyija kiemeli, hogy a magyar külügyminiszter lá­togatása idején a felek meg­erősítették eltökéltségüket: minden lehetséges módon hoz­zájárulnak az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet sikeréhez. Rogyionov méltatja a szocialista orszá­gok gazdasági integrációjának jelentőségét, amely az enyhü­lés körülményei között tovább növekszik. „Az integráció emeli a közösség gazdaságát új fokra, teremti meg a fel­tételeket a népek anyagi é kulturális életszínvonalána gyors emeléséhez és ugyanak kor új lehetőségeket tár fe arra is, hogy minden egye szocialista ország — az egyen lőség alapján, — bekapcsolóé jék az összeurópai gazdaság együttműködésbe, a nemzei közi munkamegosztásba”. A szovjet lap felhívja a f: gyeimet ezzel összefüggésbe arra is, hogy éppen két szc cialista ország — az NDK i Magyarország — terjesztő alapvető értékű javaslatot« az európai biztonsági érteke* let elé az összeurópai gazda sági, kereskedelmi, tudomá nyos-miűszaki és környezetve delmi együttműködésről. Emlékeztetve arra, hogy szocialista országok az elkf vetkező évben ünnepük fel szabadulásuk harmincadik é\ fordulóját, az Izvesztyija hú magyarázója így értékeli szocialista országok közösségé nek helyzetét: „A szocializmn országai ma az egész vilá előtt a társadalmi dinamis mus, a holnapba vetett hit, népek békéjének és biztonsá gátiak véleges győzelmiébe ve tett bizalom megtestesítőikén jelennek meg”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom