Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-31 / 25. szám

rálév uián Az új dokumentu bevezetése ,YZ OKTATÁSPOLITIKAI párthd ji'uzat az általános is­kolákban folyó oktató-nevelő tevékenységgel kapcsolatban is külön hangsúlyozza, hogy e munkát mindenekelőtt ha­tékonyabbá kell tenni, kor­szerűsíteni kell. A hatékony­ság. a korszerűség természe­tesen sokrétű fogalom, meg­valósításának számos szerve­zeti. szervezési. módszerbeli, ellátásbeLi. szemléletbeli fel­tétele létezik. Valamennyi iskolának első­rendű kötelessége például az, hogy a lehetőségekhez képest saját erejéből is gondoskodjék a mind* kedvezőbb feltételek megteremtéséről. Ehhez köz­ponti intézkedésre, rendelet­re, utasításra sincs szükség. Másrészt adottak a Művelő­désügyi Minisztérium azon rendelkezései, utasításai, ame­lyek az 1973/74-es tanév munkáját meghatározzák. Az első félév után a sal­gótarjáni Gagarin Általános Iskolában érdeklődtünk: ho­gyan halad ezek megvalósítá­sa. Természetesen, nem tö­rekszünk a teljességre. Né­hány tapasztalatról azonban szívesen ejtünk szót. A rendelkezések, persze, szoros összefüggésben vannak egymással. kiegészítik egy­mást. mégis talán szóljunk először a tananyagcsökkenést előíró miniszteri rendelkezés­ről. — Legfontosabb feladatunk­nak tartottuk iskolánkban a tananyagcsökkentő rendelke­zés szellemének megértését — jegyzi meg Buttyán Sándor igazgató. — Amikor a tanu­lók túlterheléséről beszélünk, ennek okát nem szűkíthetjük le csupán a túlméretezett tananyagra. Természetesen, a okok között van n tananyag is. de elsősorban nem túlmé- retezettségével inkább tartal­mával. átfedéseivel, a memó­riát túlzottan igénybe vevő mondanivalójával, és így to­vább. A tananyagcsökkentés, ha érinti is a tanulók túlter­helését. sokkal inkább a ta­nítási anyag racionálását, rendezését, a lexikalitás csök­kentését. a tanulók értelmi erőinek a gondolkodásra va­ló felszabadítását, a szerzett ismeretek alaposabb begya­korlásának és alkalmazásá­nak lehetőségét hivatott biz­tosítani. Mit tettek ennek érdekében a Gagarinban? Megint csak néhány dolgot említünk. Például már a ta­valyi tantestületi értekezleten — ha nem is konkrét formá­ban — már sok szó esett a tananyagcsökkentésről. Még a rendelet megjelenése előtt úgy döntöttek, hogy az álta­luk elhagyhatónak vélt anyagrészeket „ nevelők an­nak megfelelően kezelik. A tanévzáró értekezleten kide­rült: a nevelők által kiha­gyott anyagrészek csaknem teljesen megegyeztek a mi­niszteri rendelkezésben fog­laltakkal. AZ ÉV ELEJI szakmai ta­nácskozásokon a tananyag- csökkentés, az éves munka megtervezése, a tanmenetek elkészítése stb. volt ßoron. A tanmeneteket félévre tervez­ték, hogy majd az eltelt idő tapasztalatait is hasznosítani tudják az elkövetkezendők­ben. Igen nagy gondot fordí­tottak arra, hogv a felszaba­duló órákat jól használják ki a nevelők a gyakorlásra, az elmélyítésre, a tanulók által megszerzett ismeretek szilár­dabbá. felidézhetőbbé tételé­re stb. Az ellenőrzéssel, értékelés­sel; osztályozással kapcsolat­ban megjegyezzük: elsősorban arra fordítottak gondot, hogy többi között helyesen értel­mezzék a nevelők a törzs­anyagot. az úgynevezett kie­gészítő anyagot, s azokat az anyagrészeket. amelyeket mindezeken túl különféle mód­szerekkel „hasznosíthatnak” a nevelők tevékenységükben. Csak a törzsanyagból hozott ismereteket értékelik a neve­lők. — A cél mndenekelőtt az, hogy a tanulókat tanulni ta­nítsuk — mondja az igazga­tó. — Mindinkább azt szeret­nénk, hogy együtt tanulunk a tanulókkal. A szaktárgyi termekben szabadpolcos rendszerben „minikönyvtárakat” alakítot­tak ki. ahol a tantárggyal kapcsolatos kézikönyvek, le­xikonok stb. az érdeklődők számára bármikor hozzáfér­hetőek. A nevelő adott eset­ben nem úgy segít a tanuló­nak, hogy megmondja a problémára a választ, hanem úgy. hogy megmondja: hol találja a választ! Természetesen, igen lénye­ges a tananyagcsökkentéssel kapcsolatban is á tanítási órák megtervezése. A törzs­anyagot már itt megtanulja a gyerek, Az otthoni munkára kevesebbet éoítenek mint ko­rábban.'A feladat: úgy kei1, megtervezni a tanítási órát, hogy a nevelőnek legyen ide­je a differenciáltabb munka­végzésre. a gyengébb ered­ményt elért tanulókkal való fokozott foglalkozásra, és így tovább. Az audio-vizuális eszközök alkalmazása is lényeges pont­ja az oktató-nevelő tevékeny­ségnek. Korábban a 46 ta­gú tantestületnek rendelkezé­sére állt három-négy lemez­játszó. öt-hat diavetítő stb. Ma már televízióval, lemez­játszóval, diavetítővel, mag­nóval, rádióval stb. lénye­gesen jobban ellátott ez az iskola. így jelenleg a nevelők egy-egy szőkébb (három-né­gyes) csoportja rendelkezik szemléltetőeszközökkel. Te­hát: jobban megismeri eszkö- • zét. használni is eredménye­sebben tudja, érdeke, hogv üzemképes legyen. A feladat­lapok felhasználása szintén terjedőben van. Egv-egv tan­tárgynál a nevelők maguk készítik a feladatlapot. Még sokáig sorolhatnánk azokat a törekvéseket, ame­lyek a munka színvonalának emelését, a differenciáltság megvalósulását stb segítik elő. Az értékeléssel, osztá­lyozással kapcsolatban min­denki által elismert igény, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően sokkal több infor­mációt kell szerezni a tanu­lóról, s az egész személyisé­get vizsgálva kell értékelni. AZ ÜJ RENDTARTÁS lé­nyege az Iskolai élet demok­ratizmusának fejlesztése Persze, a demokratizmus nemcsak a jogokat, a köteles­ségeket is jelenti. Az áprilisi nevelési értekezleten éppen a demokratizmussal kapcsolatos kérdéseket vitatják meg a Gagarinban is. T. E. Imre l.ásalós Két év nyolc hónap Kisregény 21. —- Látod, Bika? — fordul egesz hajlékony testével, míg közben dolgozik, dühös tekin­tetű társa felé — így meszeld az eget is, ha egyszer eléred. Csak egyet el ne felejts: azt Igékre szoktuk. Átveszed, vagy rágyújtasz előbb? Ott a staub. Munkásnak álcázott Kent. Vi­gyázz, ne szívd mellre, mert akkor csicsogni kezd a tü­dőd ... Első perctől kezdve szem- benállnak, három az eggyel, egy a hárommal. Kapellárón látszik, hogy elemében van. Ilyen nagy szava odakint so­ha nem volt, igaz, ott Berecz- ki volt a gazda. Észre sem veszi, hogy az öreg szavait, tréfában is morcos félmonda­tait ismétli, amiket, úgv hit­te. régen elfelejtett. Jókedvű. Látja, hogy Kicsi és Kés föl­néznek rá. tetszik nekik, aho­gyan viselkedik, jól van srá­cok. de azért nem kell túlzás­ba vinni, begurul itt nekünk és mehetünk a szigorítottba, ki fejezi be, amit elkezdtünk? Bereczki szaki biztosan nem. Van annak más dolga. Azóta már biztosan kiveszekedte magát az irodán, „beolvasott” ennek vagy annak, az illető csakis valami fejes lehet, mert amilyen galamblelkű lefelé, annyira rátarti följebb, egészen az igazgatói irodáig, igaz, nem ért el sokat, de azt a maga erejéből, a munkája által érte el. Igen, a munkát is kiadja ilyenkorra a segé­deknek, az inasoknak, melyik­nek mi dukál, tüsténkedik ott. míg csak mindenkit el nem igazít egész napra, aztán hoz­zálát ő maga is, nehogy szó érje a ház elejét. Most Dedig lassan ebédhez készülődik, hi­deget eszik, oiroskockás kony­haruhából, ez a szokása, az­tán elballag egy kisfröccsre, át a Röoködőbe, így csinálja negyven éve nyáron inkább, mint télen, ha fái a gvomra — a festők között sok a gyo­morbajos — sápadt arccal járkál közöttük, nem monda­ná mi baja az istennek se, de- hát látszik az, a beesett ar­cán, a lázas szemén, a szava járásán, olyankor legjobb az útjából jó előre kitér, mert nem néz se istent, se embert. — Bika! Hallod? Belőled jó szobafestő lenne — mondja Kapelláró. — Honnan veszed ezt? — Nem öntöd rá a festéket, akire dühös vagy. — Még rádönthetem. — Meggondolod te azt. Nem vagy te olyan. — Miért ne lennék? — Mert melós vagy, előt­tem ne játszd a bazári maj­mot. Te tudsz dolgozni, meg szeretsz is. Te nem most ha­zudsz. Akkor hazudtál, ami­kor csövezni kezdték Hogy volt az a dolog. Bika? — Nem érdekes. Ott kezdő­dött, hogy összebalhéztam ott­hon a téeszben az elnökkel. Mindig a kapáláshoz osztott be, hiába kértem, adjon más munkát, nem bánom, ha be- ledöglök is, de a kapát azt utálom, mint a ... Na, mind­egy. Elkezd ott hitegetni, majd így lesz, majd úgv. köz­ben csak ott kapálgatok én Rozi nénémmel és két-három öregasszonnyal egész nyáron. Megelégeltem, a dohány is ke­vés volt. Mit rohadok én itt, gondoltam, bemegyek még egy­szer az elnökhöz, hát be is mentem, niásan. ez volt a baj. Amikor megint azt mondta, várjak türelemmel, hirtelen fölment a pumoa. azt mon­dom neki, hát miért én vár­4 NÖGRAD - 1974. január 31., csütörtök Leonardo V. A Leonardo da Vinci című olasz tévéfilm ötödik, befeje­ző részét csütörtök este köz­vetíti a televízió. A nagy poli­hisztor művész életének utol­só éveit Milánóban és Fran­ciaországban töltötte. Milánó­ban. nyugodt körülmények kö­zött alkothat: csatornázási ter­veket készít, a város fejlődésé­vel foglalkozik. Franciaor­szágban már összegezni pró­bái: jegyzeteit rendezi, kísér­leti eredményeit foglalja ösz- sze — 1519-ben bekövetke­zett haláláig. A népszerű, ki­tűnő ismeretterjesztő filmet Renato Castellam rendezte. Miért tanulnak ? Becsvágyból? — Szükségből? — Kedvtelésből? A pásztói Lovász József Művelődési Központ klubja és olvasója minden bét keddjé- nek délutánján felnőtt diákok izgatott zsivajától telik meg élettel, hangossággal. Anyolc- vanóirás felnőtt oktatási tan­folyam hetedik—nyolcadik osztályos hallgatói az iskola szigorú merevségét nélkülöző, kötetlen formában, feladatla­pos módszerrel, kényelmes kö­rülmények között sajátítják el a mai kor embere számára szinte nélkülözhetetlen álta­lános műveltségi alapismere­teket. A pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság nyolc általános is­kolai végzettséggel nem ren­delkező dolgozói közül nyol­cán. járnak a tanfolyamra, de a végzettséget tekintve, sokkal többen járhatnának. Ez utób­biról azonban más alkalom­mal ejtünk szót; most inkább arra keresünk választ: ki, mi­ért iratkozott, be — érett, fel­nőtt fővel — az általános is­kolába. Bakai Gyula kőműves Cser­hátszenti vánban lakik: — Két nagy fiam közül az egyik már ipari tanuló — me­séli jogos apai büszkeséggel. — Sokat tanulnak otthon, és gyakran kérdeztek olyat, ami­re nem tudtam nekik vála­szolni. Ilyenkor mindig res­telltem magamat előttük. — A háború előtt jártam is­kolába — folytatja —, akkor egészen más tanítási módsze­rek voltak. Falun, mint példá­ul nálunk is, együtt tanult négy osztály, és a tanító hol egyikkel, hol a másikkal fog­lalkozott. Csak írni, olvasni, jak mindig. Miért mindig ÁBC sorrendben osztogatják a jó melót az irodán, Atyafiak, Ba­rátok, Cimborák és csak az­tán a többi. Hadovái ott ne­kem, jobb lesz, ha tartom a pofám, mert elintéztet. Kit mtéztetsz el, te rohadt kulák? Akkor már nekem is megjött a hangom, mérgemben azt hittem, ráborítom az asztalt. A többit már kitalálhatod. Följöttem Pestre, kégli sehol, kettőnknek adta ki az ágyat az öreglány, akinél albérletet kaptam. Először nagyon tré volt a helyzet, hogy nincs ho­va hazamenni, aztán ez se ér­dekelt, aludtam ahol rámes­teledett, haveroknál, nőnél, odacsapódtam egy galerihez, befogadtak, mert jó erőben voltam, egy kocsmai vereke­dés után itt kötöttem ki. Ha egy évvel később jön az a balhé, én már köztörvényes vagyok, na látod, itt is pro­tekcióm volt, még fiatalkorú lehettem. — És mondd csak, Bika... A tetoválás az hogv volt? — Mi vagy te? Lelkiatyám? — Nem azért. Csakhát, tu­dod — Kaoelláró a vállára oillant — nekem is te tetted ide a keresztet. — Nem én. Én csak lefog­talak. Gondoltam, nem árt, ha megtanulod amit kell. — Micsodát? — Hát... Azt, hogv kussolj ha meglátsz. — Miért kellene kussolni? — Mert én nekimesvek az úristennek is. Nekem ne fűz­ze az agyamat senki Érted’ (Folytatjuki hogy megtanultunk. Tíz—ti­zenkét éves gyerekként már szántottam a beteg apam he­lyett. Szegény, parasztcsalád volt a miénk, dolgozni kellett. — A régi élet az egyiknek több, a másiknak kevesebb le­hetőséget adott a tanulásra — kapcsolódni • beszélgetésünkbe Tari Mihály, a gazdaság építő­csoportjának ötvenéves ve­zetője. Tizen.ketten dolgoz­nak a brigádban, jobbára helybeliek. Itt dolgozik Bakai Gyula is. Most hárman tanu­lunk a brigádból, de van meg két segédmunkás, mindkét tó negyven éven felüli, akinek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Azon lesz­nek, hogy elérjék, iratkozza­nak be ők is a tanfolyamra. Szocialista államunk min­denki számára biztosítja a ta­nulásihoz való jogot, és ahhoz a lehető legnagyobb segítséget adja. A gyárak, üzemek, szö­vetkezetek — sajnos, csak egy része — a legkülönfélébb er­kölcsi és anyagi ösztönzőkkel igyekeznek kedvet csinálni a tanuláshoz, segíteni tanuló dolgozóikat. És mégis: miért nem élnek többen a tanulás, az alapműveltség kedvezmé­nyes megszerzésének lehető­ségével? Hogyan vélekednek erről az építőbrigád tanuló dolgozói? Tari Mihály: — Ügy gondo­lom, sokan — főleg a fiata­labbak, bár velünk is jár most vagy három — restellik, hogy nem végezték el a nyolc álta­lánost. Az egyik tizenéves fiatai- ember heiyesiően bólint rá, és megjegyzi: ismer olyan fiata­lokat, akik tanuiás heiyett in­kább szórakoznak. Bakai Gyula: — Szerintem azért nem tanulnak egyesek, mert úgy érzik, elég az, amit a szakmájukban, illetve a szakmáj okhoz tudnak. Nincs bennük becsvágy. Társaságban nem tudnak hozzászólni sem­mihez, nem tudnak tájékozód­ni a világban. A nyolc osztály ma már alapvető követel­mény. Üj gépek kerülnek be­vezetésre, kezelésükhöz na­gyobb tudás szükséges, lépést kell tartami a technikai fejlő­déssel. A tanulás fontossága mel­lett foglal állást Angyal Lász­ló gépkocsivezető is, akit Ta­ri Mihály csoportvezető vett rá a beiratkozásra: nem bán­tam meg, hogy hallgattam a szavára. Hiszen olyan a fog­lalkozásom — mert egyúttal anyagbeszerző is vagyok —, hogy szükségem van a to­vábbképzésire. Nagyobb tu­dással jobban el tudom látnia feladatomat. Mindezeken érdemes lenne elgondolkozni mindazoknak — főleg a fiatalabbaknak —, akik tanköteles korukban — ne kutassuk most, miért — nem végezték el az általános iskolát. — ok — KAPCSOLAT Megérdemel néhány szót az örvendetes tény: egyre több vállalat, intézmény ismerj fel a szocialista együtt­működési szerződésben rejlő lehetőségeket, és ezzel együtt csökken a formálisnak tűnő szerződések száma, amelyek aláírói egyazon feladat megoldásában érdekeltei-:, s a szerződésben az anélkül is fennálló kötelezettségeiknek adnak nyomatékot, általánosságban célozva a munkafo­lyamatok eddiginél jobb összehangolására. A szocialista szervezetek többsége felismerte már, hogy az együttmű­ködés Igazi tartalma az önként vállalt kölcsönös segítség- nyújtás egymás céljainak eléréséhez, Nógrád megyében ezt különösen a nagyüzemek és az iskolák közötti együttműködési szerződések számának nö­vekedése bizonyítja, hiszen ezek nagyon is határozott cé­lokat szolgálnak, olyan célokat, amelyek más úton nehe­zebben volnának elérhetők. Ezek sorában a balassagyar­mati Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskola és a Magyar Kábelművek sza'oaüvezetékgyáru közötti szerződés a leg­fiatalabb. A megállapodás értelmében a gyár anyagi tá­mogatást nyújt az iskolának, részt vállal a tanulmányi kirándulások, a nyári táborozások költségeiből, és az „Egy nap az iskoláért”-mozgalom keretében korszerűsí­tik, felújítják az iskola berendezéseit, szemléltetőeszkö­zeit. A szülőket rendszeresen tájékoztatják azokról a le­hetőségekről, amelyeket a gyár nyújthat az ott munkát vállaló fiataloknak, felhívják a figyelmüket azokra a szakmákra, amelyekre a gyárban szükség van. Az iskola tanulói is gyakran ellátogatnak a gyárba a jövőben. Az üzem KISZ- és az iskola úttörőszervezetének közös kul­turális és sportprogramjai, továbbá a társadalmi munka, amelyet a diákok vállalnak a gyár területén, az iskola különböző szakmákat népszerűsítő munkája mind hozzá­járulnak az üzem életének megismeréséhez, megkedvel- tetéséhez. Ahogyan a legtöbb iskola és üzem között létrejött együttműködési szerződésben, ebben is szerepel az iskola felajánlása, amelynek értelmében vállalják a gyár esti iskolába járó dolgozóinak vizsgára való felkészítését, bi­zonyítva ezzel, hogy a szocialista szerződés nem kizáró­lag a szerződéskötők érdekét szolgálja, hanem valami­lyen általános társadalmi érdeket is. A konkrét célok nyilvánvalóan' különbözőek, amelye­ket az a közös szempont kapcsol össze, hogy a szerző­déssel mindkét fél jól járjon. Mert a szocialista együtt­működési szerződések éppen ezt a sajátos célt szolgál­ják. Sz. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom