Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
\ Pólya Zoltán: HÚGOM A KERTBEN BAG AZ Y CSABA: T é g y i t o r 1 á Tél vonatán jár az álom, Befagyott tavon árnyék jegbe csukott virágok körül. lépked, A fákba szél kapaszkodik a csend jegenyéje megfeszül. vacogva, Pattogva záródnak a fények, fény a villanydrótra ül. a jégvitorlás elrepül. ATTsr mr>Ttv* Küldöm a frigy-ládát Szívem küldöm, ez 6 frigy-ládát S kívánok harcos, jó napot. Véreim, ti dübörgő ezrek, Tagadjatok meg, mégis-mégis Én a tiétek vagyok. Kötésünket a Sors akarta, Nem érdem, nem bűn, nem erény, Nem szükség, de nem is ravaszság: Helóta nép, helóta költő. Találkoztunk ti meg én. Bennünk nagyságos erők várnak, Hogy életre ébredjenek, Bennünk egy szép ország rejtőzik. Mint gim a fekete csalitban S leskődnek a vérebek. Ha nem láttok testvéreteknek. Megsokasodnak a redők Bús homlokom és lelkem táján. De még mindig if jan. állok meg Bősz Júdásaim előtt. Még csak mártír-fényt sem akartam. Csak amiről a Sors tehet: Odaadni magamtól szépen. Ezt a nem kért, kicsúfolt semmit, Forradalmas telkemet. Tietek vagyok, mindegy most már, Hogy nem kellek, vagy kellek-e. Egy a Napunk, gyönyörű égen. Jaj, hogy elfed a Naptól néha A gonoszság fellege. “ötvenöt éve halt meg XX. századi irodalmunk egyik legnagyobb, forradalmasító költő egyénisége. Örök útitársaink a klasszikusok Hadd kezdjem egy személyes élménnyel, egy újraélt élménnyel, a Háború és békével. Azt hiszem, olvasottsága és közismertsége vetekszik a magyar klasszikusokéval. Milliók látták a filmiel- dolgozásokat is —; tehát valami módon szinte mindenki megközelítette már. Nos, egy estén, néhány hónapja, ismét levettem a polcról a könyvet és találomra felütve elkezdtem olvasni. S ahogy múltak a napok, úgy sodort el minden más olvasmányt! Az ismerős alakok ismét újak lettek. Más. több lett Andrei herceg sorsa és szenvedése, teljesebb Natasa élete. Pierre válsága az öreg, Bokonszkij bölcsessége... Sorolhatnám, miként változtak meg az ismerős szereplők; tárták fel jellemük új tulajdonságait, wvwwwwvzi Nagyon sokan vannak, akikkel hasonló dolog fordul elő. Az olvasó emberek közül a legtöbbel. A nagy klasz- szikus alkotások minden kornak, s az ember minden életkorában mást és mást mondanak. Fiatalon, az első ismeretség idején a történetre figyelünk jobban az elbeszélés — ha epikus műről van szó — sodrára, áradására, a cselekményére, a szereplők viselkedésére, a „mi A szűkebb hazáját szerető ember, a helytörténet, a honismeret iránt érdeklődő, a palócok „görbe országsába látogató idegen útja egyaránt elvezet a múzeumokba, az irodalom, a művészet nagyjainak, a munkásmozgalom stb. emlékhelyeire. A jelen szeretet« nem választható el a múlt ápolásától. Haladó hagyományaink őrzése, mind elevenebbé tétele közművelődési teendőket is jelent, az ifjúság, a munkásság, a dolgozó emberek széles rétegei előtt kitárulkozó múzeumok „tanulságai” pótolhatatlanok a szocialista hazaszeretet lángjának élesztősében, a proletár internacionalizmusra való nevelésben is. Múzeumaink a tudomány műhelyei, ez azonban távolról sem jelenti azt, mintha csak a „felkentek”, az „értők” számára kínálnák kincseiket, tanulságaikat. Ellenkezőleg. Valameny- nyiünk számára tartogatnak izgalmas, nemes mondandókat. A napokban vitatták meg Salgótarjánban a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet idei munkatervét. Mi határozza meg 1974-ben a munkát? Dr. Molnár Pál megyei múzeumigazgató is hangsúlyozza: mindenekelőtt az MSZMP tudománypolitikai irányelvei alapján készült középtávú tudományos tervekben, a megyei tanács középtávú közművelődési programjában szereplő feladatok a meghatározóak. De figyelembe vették a tervezésnél a Központi Bizottság novemberi, valamint az állami oktatásról szóló KB- és megyei há- tározatokban foglalt, s a múzeumok közművelődési funkcióját érintő tennivalókat is. Érdemes — persze, a teljesség igénye nélkül — külön is szólni néhány dologról. Gazdagodunk. A szécsényi kállítóheiy felújítását befejezik. Terv szerint, május 1-én nyitják meg itt a kiállítások kapuit. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és a me- gj'éi múzeumi szervezet kiállításairól van szó. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum négy teremben rendez kiállítást. Az érdeklődők figyelemmel kísérhetik majd a nagy magyar vadászok életét, munkásságát. Egy-egy teremben a VAS Át SÁPI JECmi A JELEN SZEsítTETE nagy-, illetve a ksva-dgazdálkodás kap helyet, az Ipoly menti kisvadgazdálko- dást is érintve. Érdekesnek ígérkezik továbbá a fegyvertörténeti gyűjtemény is. A megyei múzeumi szervezet rendezésében a központi nagyteremben áttekintést nyerhetünk majd Nógrád megye történetéről, a történeti anyagon túl bemutatják az ipolytamóci őslénytani leletek jellegzetes darabjait. Két teremben Nógrád régészeti emlékei kapnak helyet (őskor, középkor). Idős Szabó István Kossuth-díjas szobrász- művész bányászattal kapcsolatos szobrait és domborműveit külön teremben mutatják be. Megnyitnak — összefüggésben a majd Salgótarjánban felépülő új múzeum kiállítási koncepciójával — egy stúdiumjellegű munkás-enteriőr kiállítást is a századforduló időszakából. Szécsény háziipari termékeiből egy másik kis teremben kapnak ízelítőt a látogatók. Idén újítják fel a balassagyarmati Palóc Múzeumot. S előkészítenek egy új néprajzi és helytörténeti állandó kiállítást, amelyet 1975-ben nyitnak meg. A Madách- és a Mikszáth-szobák anyagát felújítják. közeleg hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója. Az az elképzelés. hogy Balassagyarmaton, Szécsény ben, Pásztón a város, illetve a járások felszabadulásának történetét dolgozzák fel, s ezzel összefüggésben nyitnak kiállításokat a helységek felszabadulásának évfordulóján ebben az évben, A megyei munkásmozgalmi múzeum ugyanakkor készül a központi felszabadulás^ kiállításra, amelyet hazánk felszabadulásának évfordulóján nyitnak meg Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központban 1975-ben. Sor kerül a Nógrádi-partizáncsoport Emlékmúzeuma ellenállási mozgalmát bemutató terem új tárgyakkal, dokumentumokkal való bővítésére is. Az ellenállási mozgalom ugyancsak idén ünnepli 30. évfordulóját. Külön részletesen szólhatnánk arról, hogy a múzeum hányféle módon kapcsolódik be a megye kulturális életébe. Csak példaként említjük: részt vesz a szocialista brigádok salgótarjáni városi, valamint a televízió által szervezett városok közötti vetélkedő előkészítésében. A múzeumi munka eszközeivel segítséget nyújtanak az iskolai oktatónevelő munkához, a munkásság, az ifjúság neveléséhez, a helytörténeti, honismereti tevékenységhez, idén is gazdag pogrammal rendezik még a múzeumi és műemléki hónapot és így tovább. Igen lényeges munkájukban, hogy folytatják az új munkásmozgalmi múzeum anyagának bővítését, gyűjtését. Ezzel kapcsolatban az ipari üzemekkel mind szorosabb együttműködés alakul ki. Folytatódik a Madách-emlékek gyűjtése, a Madáeh-gyűjtemény gazdagítása. S még ez évben iskolatörténet kiállítást is nyitnak a megyében. Érdemes néhány szót szólni a tudományos munkáról. Idén először adnak ki évkönyvet, számot adva valameny- nyi tudományterületről, a múlt évi. munkáról. A tudományos középtávú terv szerint még idén megjelentetik az SZMT-vel közösen a szakszervezetek történetét 1898-tól 1948-ig. S a korábbi évekhez hasonlóan dokumentumkötetet adnak ki a munkásmozgalom történetével összefüggésben a XIX. század vége és a XX. század eleje időszakából. A megye történelmi, munkásmozgalom-történeti. irodalmi, művészeti hagyományai ma is élő, ösztönző erőt jelentenek. A megyei múzeumi szervezet idei munkaprogramja tág lehetőséget nyújt a muzeológusok számára az eredményes tevékenységhez. A közönségnek pedig újabb és újabb kincsek, szellemi tartalékok megszerzésének lehetőségét kínálja. Tóth Elemér történik”-re. Később már az íróra, a költőre. Izgatni kezd, miért voltak Ilyenek ezek az emberek, miként helyezkedtek el korukban, milyen világ volt az övék. milyen indítékok, törvények mozgatták az akaratukat és a cselekvésüket, milyen erők szabták meg pályájukat. Lassan- lassan magunkévá tesszük a műveket, felfogjuk teljes értelmüket, a művész szándékát — azt a többletet, ami az alkotást időtállóvá. mindenkor számára fontossá, azaz klasszikussá teszi. Mondhatnák, ehhez sok ráérő idő kell. Egy országban, ahol a lakosság túlnyomó többsége a felszabadulást követő esztendő’ kezdett el olvasni, korábban nem lévén módja rá, korai szorgalmazni az újraolvasást. Hogy egyelőre még az elolvasásról van szó. Harminc—negyven év tömeges méretekben — az első ismeretséghez is alig elegendő. Hiszen a kiadók nem győzik megjelentetni a magyar és a külföldi klasszikusokat. új meg új kiadásokban. hogy j, most olvasni kezdő rétegek először találkozhassanak velük. Biztató jelek mutatnak arra. hogy a kulturális forradalom alig három évtized alatt roppant eredményeket ért el ezen a téren. A Fővá-* rosd Szabó Ervin Könyvtár, . a Békés, a Veszprém. a Fejér és a Zala megvei könyvtárak legújabb adatai szerint egybehangzóan azt jelzik, hogy a klasszikusok újraol- vasásának igénye-vágva a mai olvasás egyik jellemzője. Természetesen a „részlettérkép” igen tarka; a grafikon ott mutat emelkedést, ahol az olvasás propagandája leleményes és erőteljes. WWWWWWi A klasszikusok újraolvasá- sa az igényes önművelés egyik nagyon fontos jele. Sőt, elengedhetetlen velejárója. Sokan vannak — több-kevesebb rendszerességigei olvasó emberek — .akik el tudnák mondani például Az aranyember, a Különös házasság, vagy Az ember tragédiája tartalmát. Kihagyásokkal, hibákkal, félreértésekkel, nyilvánvalóan, de sejt- vén-tudván a tárgyat, a történést. De mondhatják-e hogy ismerik ezeket a műveket? Aligha, Hogy ’Szókban a művekben, nemcsak a történés a lényeg.' hanem a mögöttes tartalom legalább any- nyira — azt egyszeri olvasásra, első megismerkedésre nemigen, lehet megérteni, felfogni. És sorolhatnánk tovább a világirodalom legismertebb alakjait: Hamletet, Júliát. Bovarynét. Don Quijo- tét, Tartüffe-öt. Faustot, bármelyiket. Pályájuk, sorsuk ismerete még nem a mű, s nem az író ismerete. A klasszikusok — Szabó Lőrinc összegyűjtött versfordításainak címével élve: örök barátaink. Meglehet, akadnák közöttük olyanok, akiket egy olvasás — esetleg olvasási kísérlet — után nem vesz többé elő áz ember, mert távol van az érdeklődésétől, a hajlamától, tartama nem érinti meg, nem csendül össze a gondolataival, érzelmeivel. Jómagam^ például Ibsennel vagyok így; olvastam, színházban is néztem néhányszor, mígnem tisztáztam magamban hogy nem fér el a világomban, s távolról tisztelvén hatalmas értékeit, nem szorgalmazón!, a találkozást. Más olvasó nyilván más klasszikussal von így. De túlnyomó többségben vannak a klasszikusok között azok az írók. művelt, akik s amelyek mindenki számára örök élményt jelentenek. 'VWWVVWWV A televízióinak hihetetlenül fontos szerepe van a klasz- szikusokkal való találkozások — az ismételt találkozások — szorgalmazásában. S máris vannak roppant eredményei. Lehetetlen vállalkozás volna megkísérelni a „százalékarányos” találgatást: milyen mértékben járulta k hozzá a klasszikus művekből készült feldolgozások, átültetések — filmek, sorozatok, ismertetések, tv-játékok — ahhoz, hogy az olvasók, nézők nem kis része ismét „megkívánja” az eredeti alkotásokat. Ilyen felmérést nem lehet csinálni. De azt lehet tudni: a televízió bizonyára s leghatásosabb propa- gátora a klasszikus művek-» nek. Nemcsak azzal, hogy a történetükkel ismertet meg milliókat. Elsősorban azonban az igény felébresztésével. Hogy a nézők ismét olvasókká válnak általa. A szórakozó emberből tanuló ember lesz. amint a tv-ben látott élmény hatására leemeli a polcról vagy megvásárolja, kikölcsönzi az eredetit, és olvasni kezdi. Különös ere j ük-su gárzás uk van a már ismert klasszikus műveknek. Egyik példánknál maradva; aki másodszor, harmadszor mélyed el a Hamlet olvasásában ugyan azért teszi-e, hogy megtudja, mi lesz a szerencsétlen dán királyfi sorsa? Ki marad életben, kit ölnek meg a tragédi folyamán? Nyilvánvalóan nem. Azért inkább, hogy soraiban, jeleneteiben, jellemeiben. és összeütközéseiben még egyszer átélje azt az élményt, amit először kapott a műtől; — átélje és mélyebben magáévá tegye, jobban megközelítése. AaAa/wvwiAa S többször elolvasva más éa más életkorban átélve egy- egy művet, lassan birtokába jutunk' olyan „titoknak”, ami valamennyi nagy klasszikus alkotás egyik jellemzője és járuléka. A titok pedig nem más, mint az, hogy e mű valamennyi kor emberéhez szól — keli tehát olyant mondania, minden embernek külön- külön is, ami megtartotta az időben, hogy nem olvadt bele a közepes könyvek végtelen sorábá. A mű életének a titkát fejti meg az olvasó — s ezzel közelebb kerül a saját életéhez is, mert ami egyetemes érvényű, az az én számomra is rejteget valami mondanivalót, valami tanulságot, amit csak én érthetek meg. amit csak velem közöl. Tamás István TÉLI GEOA
