Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-19 / 15. szám
Teltház előtt... A Golden Gale Quartett Salgótarjánban KISH ART V AX ■ színházbarátok A színpadon négv férfi, mögöttük egy zongora, egy basz- szusgitár és egy dob. A hangszerek csak aláfestik, bevezetik az éneket. A színpad sarkából nem hiányoznak az erősítők hangfalai, de a hangerő sokkal alacsonyabb, mint az a könnyűzenei hangversenyeken megszokott. Az énekesek hangja mégis betölti a termet, szélesen terül szét a hangszerek kísérete fölött, és bár a szöveget kevesen érthetik, minduntalan felhangzik a taps, a közönség elismerése. A Golden Gate spirltuálé- glospelt, néger dalokat énekel. Az együttes a harmincas években alakult, azóta néhány változás történt ugyan az összeállításban de ez a név ma is egyet jelent a világ minden nyelvén a hagyományos népzenei alapokon álló néger zenével. Ezeknek a daloknak jelentős része pentaton dallamvilágé, ezért is állnak közel a magyar hallgatóhoz. Keverednek bennük az afrikai hatások, az Európából az „újvilágba” kivándorolt népek dallamaival. és azt a csodálatos ötvözetet adják, mely méltán tette az együttest világhírűvé. Az első hallásra —, vagy olvasásra — vallásos szövegekben szabadságvágy feszül. A néger sokáig csak dalban lázadhatott. Volt ilyen szakasza a mi történelmünknek is... Az előadók kulturált éneklésükkel és valóban csodálatos hangjukkal az első pillanatokban elbűvölték a közönséget. Szereplésük a szemmel látható rutin ellenére sem tűnt unottnak és mesterkéltnek. A különféle színpadi játékokat —, melyek bár rögtönzésnek t.űntek. valószínűleg ezerszer „elsütött” poénok voltak — •> közönség elfogadta, tapssal jutalmazta Az énekesek ebben is mértéktartók voltak, hiszen adottságaik mellett nem is volt szükségük külsőségekre. A legtöbb taosot a tenort éneklő Clyde Riddick kapta, aki erős hangja miatt —, mely a harmincas évek erősítő nélküli előadásmódját idézte — többször volt kénytelen több lépésre eltávolodni a mikrofontól, ő egyben az együttes mókám es tere. a legtöbb vidámsággal, tréfákkal, fiatalokat megszégyenítő vitalitással. Nehéz ró- le elhinni, legfeljebb ősz haja sejteti, hogy nagypapakorban van. Rajta kívül a basszust éneklő Orlando Wi- liamnak volt kiemelkedő sikere. Ö látta el egyben a konferanszié szerepét Is, mint az együttes vezetője. — Önök nem először járnak Magyarországon. Milyenek a benyomásaik? — kérdeztük. — Igen. már többször jártunk itt. Elsősorban a közönség fogékonysága, lelkesedése ragadott meg. ez nagyon Jólesik. Az ország különben nagyon szép. — Honnan jutnak a dalokhoz amelyeket előadnak? — Ezek a dalok nagyon régiek. Nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra, nagyszülőkről unokákra öröklődnek. Mi gyűjtjük a dalokat, hangszereljük és előadjuk. — Vannak olyan vétetné nyék, hogy a műfai már nem korszerű. Mi erről a véleményük? — Egyáltalán nem értünk egyet az ilyen megállapításokkal. A dzsessz, a rock, a beat sokat köszönhet a néger zenének. A dalainknak ma is sikerük van. Ezt tapasztalhatta mindenki. aki ott volt a koncerten. Bizonyára egyedülálló a megyében, de országosan is a kevesek közé tartozik, a kis- hartyánl Egyesült Erő Termelőszövetkezet példája. A szövetkezeti tagság kollektíván jár színházba, immár harmadik éve. Bérletet — az idei évadban 45-öt — váltottak a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ színházi előadásaira. A bérletek ára az évi kulturális alao közel egynegyedét teszi ki. A színházba utazás költségeit a tagság maga fizeti, mégpedig készséggel: mert szereti a színházat. Máshol talán nem szeretik? — kérdezhetné bárki. De igen, másául is szeretik, csak másból talán nincsenek olyan lel- kes, ügyes színházi szervezők, mint ívishartyánoan, és talán a vezetők sem szorgalmazzák úgy a színházba járást, mint eooen a tsz-ben, eoben a községiben. — Hogyan született meg a rendszeres színházba járás igényé, sőt sok tag esete oen — nyugodtan monuualjuk — belső kényszere? — kérdeztük Csábi Sándorné főkönyvelőtől, aki az első időtől az egyik leglelkiismeretesebb pártfogója és kézben tartója az ügynek. — Három évvel ezelőtt történt, hogy felkeresett bennünket a szolnoki Szigligeti Színház közönségszervezője és ajánlotta, váltsunk bérletet. Az ötlet mindjárt megtetszett, mert nálunk, tudtuk, szereti a tagság a színházat. Ha elmentünk kirándulni valahová, mindig az volt az egyik fő kérdés: mit játszanak a színházban. Ezt kérdezték a tagok még nyáron is. — Több olyan, az önök termelőszövetkezeténél nagyobb létszámmal dolgozó üzemet, gyárat ismerek, amelyik kevesebb bérletet váltott, mégsem tudja kihasználni, pontosabban: nem tudja elérni azt, hogy minden dolgozója, aki megkapta a bérletet, ott legyen az előadáson. Önöknél van-e ilyen probléma? — Nincs. Nálunk a legritkább esetben fordul elő, hogy valaki, aki megkapta a bérletet, nem Jön el. Mert akkor el sem fogadná. Persze, azért néha van, hogy az utolsó pillanatban közbejön valami. és a bérletes otthon marad. — Hogyan osztják szét a jegyeket? — Kiadjuk a csapatvezetőknek. ök ismerik a legjobban az embereket, ki érdemli meg, ki szeret színházba Járni. De vannak olyanok Is, akik csak az operettet, és a zenés vígjátékot kedvelik, a komolyabb előadásokra nem akarnak elmenni. Az elosztásnál ezt is figyelembe vesz- szük: akik szívesen nézik meg az operát és a drámát is, azokat előnyben részesítjük. Így tartjuk igazságosnak. A tagság átlagéletkora hatvan év körül jár. A színházba járók többsége pedig 40— 50 év körüli. Amikor Varga Vilmosnét, a növénytermesztésben dolgozó Tyereskova szocialista brigád vezetőjét kérdeztem, hogy eljár-e a színházba, csodálkozva kérdezett vissza: — Még- hogy eljérok-e? Én szervezem. Csapatvezető vagyok, én osztom szét a iegyeket. — És nehéz? — Dehogy nehéz; mindegyik kíváncsi... De az operába nem szívesen jönnek. Nem értik, miről szól De az irodisták most már legéoelik az operák tartalmát, és szétosztják elolvasni . .. Meg most a színházban is ott van már a széken a műsorismertető, így megérti mindenki. Dicséretesek ezek a kezdeményezések, csak így tovább. Mert megszeretni, szeretni is csak azt tudjuk, akit vagy amit értünk. Varga Imréné, brigádtag éppen az erdei bokorvágásról tért haza. Feién vastag, meleg kendő, mert hideg van ám kint, nagyon. Hátán batyu, kezében munkaszerszáma, a fejsze. Színházban először 1971-ben volt, amikor a tsz bérleteket vásárolt. Szeret nevetni, ezért leglobban a vígjátékot kedveli, de vannak kivételek is: — A Ma- dáchot, azt elnéztem volna reggelig, annyira tetszett Lazsán Istvánná is 1971- ben járt először színházban: ő is azok közé a kevesek közé tartozik, akit korábban nem érdekeltek az előadások. Most már más a helyzet, csak az ízlése konzervatív egv kicsit: — A régi darabokat szeretem. amikben szép díszletek és jelmezek vannak. Mert. ugye. van nekünk Itthon elég .. Ott legyen legalább csillogás. — Hát Igen. Azt tanasztalom — jegyzi meg Csábiné —. hogy a legtöbben az operettet és a vígjátékot szeretik. Tetszik a vidámság, a pompa. De azért volt már néhánv kellemes meglepetésben is részük, amikor nagyon féltek az előadástól, nem bíztak a címében sem. aztán mértts az egvik legnagyobb színházi élményük lett. Er tarts«♦ a Bodnárné meg a Pillantás á hídról című darabbal Is. Mindebből mi az egyszerű tanulság? Az. hogy a valóságos problémákat, a valóságos emberi gondokat és indulatokat hitelesen megfogalmazó drámák megtalálók az utat a közönséghez. Sőt. csak ezek talál iák meg! Néhány színháznak és szerzőnek ezt nem ártana jobban megjegyezni. Sulyok László Imre Lászlót Két év nyolc hónap Kisregény 11. A fiúval, aik.it Kicsi állítása szerint késelés miatt ítéltek el, utóbb Kapelláró is közelebbről megismerkedett. Ügy esett a dolog, hogy egyik nap gererrdahordásra osztották be őket és négyen kerültek egy partiba. Ez a beosztás, hogy négyen vigyenek egy fagerendát, a felügyelők részéről túlzottan, humánusnak bizonyult, alig fértek hozzá és szállítás közben egymás sarkát taposták, a gerendák rövidsége miatt. A fiú erre elkezd ott intézkedni. — Hosszúbajusz, gyere ide mellém — szólt Kaoellárónak —. mi hordjuk ketten, amazok meg külön. — Miért, olyan jó erőben vagy? Majd nem lesz ilyen nagy a pofád estére! — okve- tetlenkedett harmadik társuk. Bika, akinek meztelen felsőteste valami ferde ízlésű őrizetes tetováló művészetének elszomorító nvomait őrizte. Mellén tengerikígyószerű kék Kánok kanyarogtak összevissza, telt idomú, gombaszemű aktokat fogva közre. Nevek és évszámok emlékeztettek valamire a karjain, a hátán egyetlen hatalmas szomorúfűz eresztette le hosszú ágait, Kapelláró, amint ránézett, elnevette magát — Te aztán jól kivirágzóitól — mondta —, s a következő Pillanatban kénytelen volt félreugrani, a felé dobott fél tégla elől. — Ide figyelj. Te ahhoz még fiatal vagy — akármilyen bajuszod van —. hogy engem kiröhögj. Ezt már megpróbálták mások is. Este majd beszélünk. Mire a felügyelő a közelükbe ért. nyoma sem volt a szóváltásnak. Ketten álltak egy- egv gerenda alá ettől kezdve, s hordták, ráérősen, anélkül, hogy bárki is siettette volna őket az udvar egyik végéből a másikba, nem gondolkoztak a rájuk bízott feladat célszerűségén hiszen a múló hetek valamennviüket meggyőznék NÓGRAD - 1974. január 19., szombat arról, Rogy ehelyütt ilyesmiről gondolkodni teljes értelmetlenség. Kapelláró magában elismerte, hogy partnerével, akit a többiek — nyilván a múltjára utaló célzással — maguk közt Késnek neveztek. Jól elboldogulnak, érdemes lesz máskor is így csinálni, ha lehet, mert látszik a tartásán, ahogy megfogja, amit kell. hogy ereje is, hajlandósága is vám a munkához, ez pedig itt ritkaság. Azért nem állhatta meg, hogy ne érdeklődjön: — mondd csak, ld adta rád ezt a nevet, olyan hülyén hangzik. — A te félnótás haverod, akivel mindig egymást bújjátok, a Kicsi — mondta a nyurga, erős csuklójú gyerek, mint később Kapelláró megtudta. tizenhat éves sem volt még. — Nem tudom, honnan szedte, nálunk Kőbányán ez már kiment a divatból, azt az egy-két romát, aki megpróbálkozik a haleffel, összecsomagoljuk és föladjuk utánvéttel, a drága jó édesanyja se ismer rá. — Miért hoztak be? — Hosszú történet. Tulaj- donképoen lopásért, de ez régen kezdődött. Az ősömnek volt valami zűrje a munkahelyén, ujjat húzott valamelyik fejessel, persze nem neki lett igaza, a végén tízéves szolgálat után el kellett neki jönni onnan. Attól kezdve elkezdett piálni nagyban, mintha a piá- sok olimpiájára akarna kijutni, nagyon tré lett otthon az élet Megitta azelőtt is a magáét. nem mondom, de az nálunk soha nem volt. hogy 4 keresetét ne adta volna haza. sőt, hozta a bércédulát is, meg virágot, vagy sört az Anyámnak, puezizkodott velünk, így srácok, úgy, mert hárman vagyunk testvérek, két öcsém van, haláli ki& krapekok, ide a füzeteket, az ellenőrzőt, aztán, ha nincs egyes mehettek a moziba. Ha arénázott is anyuval, hamar kibékültek, abból mi nem vettünk észre semmit, éltünk, ahogyan a többi kőbányai proli, talán egy kicsit jobban Is. De az után, hogy a régi helyét otthagyta, nem lehetett vele bírni végképp. Igaz, kevesebbet is keresett az új helyén, de ez még nem lett volna ok arra, hogy naponta részegen járjon haza, hogy ott szeren- csétlenkedjen nekünk, az elrontott életét emlegesse, sírjon Anyu fülébe, mert sírt ilyenkor legtöbbször, és ru hástól feküdt le, úgy kellett vetkőztetnünk, ahol fogni tudtunk rajta, ciháitok róla a cipőt lefelé, a végén anyu szét tolta az ágyakat, az ő két ágyukat egymás mellett a szobában, egyiket az egyik sarokba, a másikat a másakba, csakhogy minél messzebb legyen tőle, szóval kezdett a helyzet nagyon cllds lenni. Igen, mert tudod. Anyámat leszázs’ékólták az üzemben, ahol dolgozott a dohánv. amit kapott, nagyon kevés volt és egv idő után ott tartottunk. hogy fizetésnapon lesni kellett a fateromat. va!a- m;t haza !s h<yv7s>*\ a esetéből, anvu legtöbbször en- t?em kílMÖfct', 6 nyilván no,*n 55.754.^ vemk evn.i „ rn«,*á*cviv- a t?v4.rVar>nh07. io rv« vonl-k róla. míg haza hem jön. (Foftft ittuk) Három szegény szabólegény — a gyerekeknek Az Állami Déryné Színház a napokban tartotta meg Babay József—Buday Dénes: Három szegény szabólegény című zenés vígjátékának premierjét, a budapesti Kulich Gyula téri színpadon. A színház most újította fel harmadszor ezt a népmeséi hangvételű játékot, amely az önkény és az igazság összecsapásáról szól, és természetesen az igazság győzelmével ér véget A legfiatalabb nézők, a gyerekek számára készült előadást, melyet a rádióbeli Szabó család Ferkója, Petrik József rendezett, megyénk néhány helységében is bemutatják. Szocialista brioádvetélkedo Pa ztóo Megyénkben nagyon népszerűek a szocialista brigádvetélkedők. Az idén a pásztói üzemek, vállalatok és szövetkezetek részére is meg rendezik, a Lovász József Művelődési Központ irányításával és szervezésében. Az üzemekből több mint harminc szocialista brigád küldte el nevezését. Legtöbben a Szerszám- és Készülékgyárból, a Fővárosi Kézműipari Vállalattól, a Mezőgép Vállalattól és az ÁFÉSZ-től jelentkeztek. A három fokozatban lebonyolításra kerülő szóbeli vetélkedőket féléves pontgyűjtő verseny előzi meg, amely a héten egy színházi előadás megtekintésével megkezdődött. A szervezők a döntőt Pásztó fel- szabadulásának 30. évfordulójára, december 17-re tervezik. Mai tévéajinlaiunk 11.50: AKI SZELET VET... Magyarul beszélő amerikai film. Magyarországon először 1962-ben mutatták be az ismert rendező, Stanley Kramer filmjét, amelyet azóta már többször is játszottak, a televízióban is. Aki szelet vet... című film A. Jerome Lawrence és Robert E. Lee drámájából készült — a darabot Magyarországon is játszották —. s a hírhedt daytoni majomper képtelenségnek ható, ám valóságos eseményként mutatja he. A század elején egv amerikai kisvárosban a maradi gondolkodású, bigottan vallásos polgárok perbe fogatják az iskola fiatal tanárát, aki az ember származását Darwin a fajok eredete c. szakmunkája alapján tanítja diákjainak. A film zömét a bírósági tárgyalás teszi ki, amelynek során magasztos, de üres szólamok, jogi formulák és szellemes okfejtések képében a haladás és a maradiság csap össze. A film legizgalmasabb jelenetsorai ezek: kevés hasonló t« szültségű alkotást ismerünk, jóllehet sok bírósági tárgyalást megjelenítő filmet láthattunk az elmúlt évek során. A szellemes védőt Spen- "er Tracy (magyar hangía: Mádi Szabó Gábor). «Ugnfelét Drederic March (Egri István) alakítja. Nayy útépítés» program Nyugatnémet cégek közreműködnek a Moszkva környéki útépítési program végrehajtásában Mht az orosz- ország: föderáció útépítés-ügyi miniszterhelyettese közölte az erről ző'ó magállapodás ér- te’m vi ■ -moros.~n i.--vu-’r ú íz ir. : ’. .„.:dik meg a ■zovjet főváros szomszédsági. UIL A M iszJcva környékén -5. videsen megkezdődő munkálatok igen nagy jelentőségűek a szovjet fővárosból kiinduló úthálózat kiépítése rzempont- : '.bői ha a kísérlet útsza- ' asz beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor az egész több éves programot az NtíZK segítségével hajtják végre.
