Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-19 / 15. szám
ISeszsimoiKcsBe ca tanácstagok Kincsünk és gondunk a szabad ide (!•) Egy fogalom A tanácstörvény kimondja, hogy a tanácstagok évenként legalább egy alkalommal köteleseik beszámolni választópolgáraiknak. Szó esik ilyenkor a tanács munkájáról, a tanácstagnak a testületben kifejtett tevékenységéről. Elválaszthatatlan ettől a választó- kerületi munka és az a kapcsolat, amely a tanácstag és vá,ásztól között kialakult. innék a kötelezettségnek tesznek eleget ezekben a hetekben Nógrád megyében is a tanácstagok. Az mindig a tanács elhatározásától függ, melyik városban vagy községben, mikor kerítenek sort a tanácstagi beszámolókra, sok tanácstag máris találkozott v ásztóival. 3ár az 1973. áprilisában m .^választott tanácstagok közéleti tevékenysége még az egy évet sem érte el, legtöbb helyen bőven van miről számot adni. Valamennyi tanács elkészítette négy évre szóló ciklusprogramját, és ennek alapján éves munikatervét Mindezek olyan feladatokat határoztak meg, amelyek a további fejlődést szolgálják, gazdasági, kulturális vagy egészségügyi •téren. A tanácstagok választóikkal folytatott beszélgetésük során számot adnak arról, mivel és mennyit gyarapodott a közösség, a tanács hogyan vált igazi gazdájává területének. Kivéted nélkül mindenütt sok szó esik a jelölő gyűlésen elhangzott javaslatokról, közérdekű kérésekről. Mert ezek legnagyobb része bekerült nem csak a tavalyi, hanem az idei tervekbe is. Bár a tanácsok anyagi forrásai meghatározottak, találtak rá módot és lehetőséget, hogy a túl sok pénzt nem igénylő, de esetleg hosszú hónapokig húzódó kisebb-na- gyobb javításokat, feladatokat, tennivalókat elvégezzék. Vonatkozik ez járdák, utak javítására, orvosi rendelők, iskolák, óvodák felújítására vagy bővítésére, a közvilágítás rendbehozatalára vagy éppen könyvtárbővítésre. A feladatok nagy részét társadalmi munkában segítette a lakosság. Ez mindenképpen jó dolog, és a tanácstagok — rajtuk keresztül a tanácsok — az idén is számítanak az emberek társadalmi munkájára, mert így sokkal könnyebben válik valóság az elgondolásokból. Meg aztán egyformán érdeke a továbblépés a tanácsnak és a lakosságnak A jelölő gyűlési javaslatokon kívül természetesen minden egyes tanácstag azt is elmondja, hányszor ülésezett a tanács vagy a végrehajtó bizottság, milyen fontos kérdésekben döntöttek az üléseken. Nem maradhat el a tavalyi esztendő fejlesztési és fennTANULNI? Segédmunkásként most is, ezután is — Egy 13 éves lány már majdnem nagylány. Ha felmegyünk Pestre — fogszabályozóra járok vele — számtalanszor rimánkodik: „Anyu, azt nézd megl Anyu, látod milyen szép, otthon ilyet úgysem kapnánk!” Cipő, kabát, sál, talán csak azért, mert annak divatosnak kell lennie, hiszen pesti. Mit mondjak neki? Ha lehet, megveszem. .. Nem mondja azt, hogy azért veszi meg, mert annak idején ő nem öltözhetett, ahogy akart. Azt sem mondja, hogy még most sem vehet magának, amit szeretne, mert a kis pénzből hol erre spórolnak, hol arra. Csak azt mondja, a lányának megveszi. — Spórolni? Muszáj. Leginkább a lakás miatt. Egy szoba, egy konyha, és egy icipici kamra. Kényelmetlen, szűk — igaz, hogy közel van a gyárhoz. Annak idején, ahogy beköltöztünk, azt mondták, csak ideiglenes megoldás. Hát, ha tízegynéhány év ideiglenesnek vehető, akkor úgy igaz. A lakáskérvényt réges-rég beadtuk. Most biztatnak, hogy talán hamarosan kapunk. — Mikor is költöztünk ebbe a Pld lakásba? Igen, most már tizennegyedik éve, hogy férjhez mentem. Akkor 16 éves voltam. Még emlékszem, amikor a lányom megszületett, két széket toltunk ösz- sze, kibéleltük, ott feküdt. — Dolgoztam én már azelőtt is, hogy a gyárba jöttem volna. A kórházban, a tálalóban. Nem is tudom, besorolás szerint az milyen munka, de az biztos, hogy amikor segédápolónői tanfolyam indult, jelentkezni akartam. Mindig meg szokták kérdezni azokat az embereket, akik huzamosabb ideje dolgoznak, és soha nem tanultak, hogy miért nem? Legtöbbször nagyon egyszerű a válasz. — A férjem nem engedett. Igaz, az a munka olyan volt, hogy se szombat, se vasárnap. sokszor még éjjel is bevrn kellett maradni. Á tanfolyam persze megnyujtotta volna a kórházban töltött időt. Így hát azt mondta — nem! Amikor meg már belement volna, nekem nem volt kedvem. Nagyobb lett a lányom, én sem lettem fiatalabb, hát nem akartam belevágni. Aki zajban dolgozik, azt mondja, egy idő után meg lehet szokni. Aki hidegben, az hozzáedződik hetek múltával. Itt, az asztalosoknál szinte tüdőt szúró a lakkszag. Bekúszik mindenüvé, s ha valaki kilép az üzem ajtaján, egy darabig követi, úszik utána a lakk átható szaga. Aki pedig ott dolgozik, annak a bőre is beszívta ezt az erős, de nem kellemetlen szagot. — Mondják is néha ismerősök, hogy ej, dől belőled a lakk szaga. Itt benn* nem mondják, itt mindenki megszokta. Mit tehet a többi, s mit tehetek én, ez a munkánk. Én .famintákat lakkozok. Mióta is? Persze, 1969- ben jöttem a gyárba. A férjem már régen itt dolgozott, most is fémöntő. A kórházból jöttém ide. Van szabad szombat, több a pénz is. Most 8 forintos az órabérem. Már emelkedett, mert azt hiszem, 6.50-es órabérrel vettek fel. — Fizikailag nem nehéz ez a munka. Igaz, mindig ugyanazt kell csinálni, de másutt is így van ez. Én szeretem. Ha valami nehezet kell emelgetni, azt mindig átvállalják az asztalosok, így hát nem szakadok bele. ez biztos. Azt hiszem, nem fogok már innen elmenni, jó itt nekem. Ha tanultam volna — az más. De a lányom... a lányom hetedik osztályos. Gimnáziumba szeretne menni. Azt mondja, angol—orosz szakon tanulna, mert orosz nyelvtanárnő akar lenni. Én örülök neki. Ha az elképzelése közben megváltozna is, a nyelvtanulás. az sohasem árthat. Vilcsek Lászióné, a Salgótarjáni Kohászati üzemek segédmunkása búcsúzás után behúzza az asztalosmühely ajtaját, belülre zárva a lakk átható. mégsem k.éllo-a/*t!nyt szagát. Orosz Júlia A városgazdálkodás tervezi Balassagyarmaton, a tanács városgazdálkodási üzeme több mint hétmillió forint értékben végez különböző munkákat az Ipoly-parti városban. Az épületek utak karbantartása mellett a város csinosításáról és tisztaságáról is a vállalat gondoskodik. tartási tervének végrehajtása, vagyis az a sok minden, ami a tanács egyéves munkáját jellemezte. Mivel új esztendőt kezdtünk, a beszámolóknak fontos része az idei elképzelések ismertetése is. A tanácstagi beszámolók csak akkor válnak igazi ka^ poccsá választók és tanácstagok között, ha azon nyílt, őszinte hang alakul ki. Mellébeszélésnek, ígérgetésnek, fölösleges hitegetésnek nincsen helye ezeken a fórumokon. Mert természetesen előfordult, és a jövőben is előfordul olyan tanácstagi beszámoló, ahol a választók számon kérik egy-egy javaslat, vagy kérés sorsát. Ilyenkor a tanácstagnak kötelessége, hogy elmondja, fontosabb feladatok is adódtak, mindenre nem jutott pénz és energia. A tanácstagi beszámolókhoz nyilvánvalóan hozzátartozik ez, mint ahogyan része a közérdekű kérdések mellett az esetleges, kisebb-nagyobb egyéni panaszok feljegyzése is. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében tartotta, vagy tartja meg a következő napok- ban-hetekben Nógrád megye több mint kétezer-háromszáz tanácstagja beszámolóját választóinak, hogy megfeleljen a bizalomnak, amely tanácstagként erre a posztra emelte őket. Cs. E. Szennyvíz- csatorna épül Kisterenyén közös összefogással, amint az idő megengedi. megkezdik a szennyvízcsatorna építését. A munkálatok várhatóan 1975-ben fejeződnek be. A nagyközség szennyvízcsatorna építése harmincötmillió forintba kerül. Gazdasági együttműködésre tárgyalnak Dr. Sztojan Andov. a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagja Tri- poliban megkezdte tárgyalásait Taha Serif Ben-Amer líbiai közlekedésügyi és vil- lamosápari miniszterreL Andov vezeti azt a jugoszláv gazdasági küldöttséget, amely az elmúlt hét végén érkezett Tripoliba. A delegáció tárgyalásokat folytat az illetékes líbiai vezetőkkel a két ország gazdasági együttműködésének előmozdításáról, s azoknak az olajvásárlási szerződéseknek végrehajtásáról, amelyeket El-Kadhafi líbiai elnök tavalyi jugoszláviai látogatása idején írtak alá. KARRIERJE mgrfflüMfTO j i(> „Minden lét alapformái a tér és az idő” — írta Engels, s e tudományos igazságot a modern ember apró hétköznapi dolgaiban is tapasztalhatja. Az időszámításunk előtti harmadik évezredben már használtak napórákat Egyiptomban, Indiában, Kínában, ám ezek gnomon ja, árnyékot vető rúd ja csupán tájékoztatást adott arról — s azt is csak nappal, derült Időben —, hány „óra” van még délig, napnyugtáig. Több, kevesebb? Ugyanúgy huszonnégy órából áll számunkra a nap, riint elődeinknek. Mégis, úgy tűnik, nekik mindenre volt, nekünk semmire nincs időnk. „Meghalni sem érünk rá”, ha „szétszakítjuk magunkat”, akkor sem futja mindenre, amire kellene, amire szeretnénk. A látszat csal, ma természetesen több a szabad idő, mint száz, ötszáz esztendeje. Jóval kurtább az iparban dolgozók munkaideje; a mezőgazdasági technika örökös robottól szabadította fel az embert; az életkörülmények változása — az otthoni kenyérsütés, fonás stb. eltűnése — órák sokaságát ajándékozta főként az asszonyoknak, de a férfiaknak is. Más igényeink, új szükségleteink vannak. Tanulunk, olvasunk, televíziót nézünk, kirándulunk, szórakozunk, s közben azt mormoljuk; nincs semmi időnk. Mármint szabad időnk. De mi az, hogy szabad idő? Változó mérce Az az időmennyiség, amely- lyel szabadon — megkötöttség nélkül — rendelkezünk. Elvben. A gyakorlatban ugyanis másként fest a dolog. A háziasszonyként második műszakot teliesítő dolgozó nő a szabad idejéből áll sorban az üzletben, futkos szerelő után, főz, mos, vasal, varr... Az ingázóknak kevesebb tetszés szerint fölhasználható idejük marad, mint azoknak, akik helyben keresik kenyerüket. Aki a munka mellett tanul, az kénytelen lemondani sok mindenről, amivel egyébként szabad idejében szívesen foglalkozna. Szabad ideje mindenkinek van, ám hasznosítására kinek több, kinek kevesebb a lehetősége, kedve, igénye és pénze. Egy amerikai szociológus — David Riesman — szerint: ahány egyén, annyiféle szabad idő. Közelítsünk tehát a válaszhoz más gondolatsorral. Hazánkban a törvényesen előírt munkaidő heti 48 óra, vagy annál kevesebb. Az iparban, az építőiparban a 3304/1969. sz. kormányhatározat kimondta a 44 órás munkahét bevezetését. Ötnapos munkahetet teljesít az ipar minden száz munkásából hét. 1973. június 1-től az államigazgatásban is bevezették a 44 órás munkahetet. A szabad idő fontos társadalmi kérdéssé válik, mivel növekedése fokozatosan az egész társadalomra kiterjed. r Órákból napok A rövidebb munkahét éppúgy hozzájárul a szabad idő bővüléséhez, mint az évi szabadságnapok gyarapodása, s természetesen ide tartoznak a vasárnapok, ünnepnapok ugyancsak. (Nem feledve a megoszlásbeli különbségeket, hiszen a pék éjjel dolgozik, a közlekedési alkalmazottaknál nem ritka a 24 órás szolgálat utáni 48 órás szabadnap, a földművelőknél az évszakok írják át a szabad idő naptárát). Ma még a munkaidő csökkenése nem okoz alapvető változást — szociológusok kifejezésével: szabadidő-robbanást — szokásainkban, mivel mértéke viszonylag csekély. Távlatokban azonban nem irreális az öt, majd a négynapos munkahét megteremtése, s annak elérése, hogv a szabad idő ténylegesen szabad lehessen, legyen. Ellentmondások, összejii g%é*ek Szociológiai vizsgálatok szerint szoros összefüggés fedezhető fel a munka jellege és a szabadidő-tevékenységek jellege között. Lehet. A mostani kép mindenesetre túlzottan sokszínű. Lehet barkácsolni, kertészkedni, sportolni, utazni, szórakozni, tanulni a szabad időben. Utóbbira például egyre többen kényszerülnek rá, mivel a szakmai ismeretek elavulása gyorsabban megy végbe, mint korábban, egy életen belül esetU"; kétszer-haromszor is felíris-' sítésre szorulnak az ismeretek. Tért hódít a művelődési házak klubmozgalma, de — csak egyetlen apróságot kirr - gadva — mit csinál ion a gyermekkel a házaspár. ha színházba szeretnének menni? Moziba. Bárhová. Hol fog?:r1- ják be a csupán kedvtelésből sportolni szándékozót, aki ráadásul negyvenéves, s kicsit pocakos? Van, aki az ördög bibliáját forgatja, mások mellékmunkát vállalnak, végeznek szabad idejükben. A családanva olcsóbbnak ítéli, ha maga főz, mintha konzervet, kész ételt tálalna fel, a vendéglői étkezésről nem beszélve. Akad, aki tévét néz, és alszik, másokban lenne igény, de az úi lakótelepen .elfelejtették” megteremteni a művelődési, szórakozási lehetőségeket, ezért sokak számára marad a bezárkózás a lakásba, a lő- dörgés, a fiatalok egy részének a „valami hecc’-csi- nálás... Mészáros Ottó Következik: Az igények válaszú tja. Több mint kétmillió... A televízió népszerűsége változatlan, legalábbis a posta most elkészült gyorsmérlege szerint. A múlt évben ugyanis több mint 115 ezer — pontosan 115 040 — új televízió-készüléket jelentettek be. s az év végi adatok alapján hazánban kétmillió 199 876 televízió-előfizetőt tartanak nyilván. A rádióelőfizetők száma kétmillió 498 142, lényegében évek óta alig változik. hiszen — ahogyan a szakemberek mondják — elértük a viszonylagos telítettséget. Ennél azonban jóval több készüléket használnak, mert az asztali rádiókon kívül a legtöbb családban másod-, sőt harmadkészülékek, zseb- és táskarádiók is szólnak. Százezrek épü eifeíújításra Minden községi tanács évről évre jelentős összegeket fordít a tanácsi kezelésű épületek karbantartására és felújítására. A balassagyarmati járásban több község is van, ahol idén több mint. 150 ezer forintot költenek ilyen célra. Magyarnán dórban és Drégelypalánkon külön-külön 170 ezernél többet Bercelen és Érsekvadkerten pedig egyenként 216 ezer forintot terveznek az ilyen jellegű épületek karbantartására beruházni. Szánkóval a suliba. Mátraszöllősön az általános Iskolások, kihasználva a havazás adta lehetőségeket, szánkóval járnak iskolába. Aztá’- amelyik osztálvnak testnevelési órája van, irány a szomszédos, me-edek utcácska — csúszkálás, ródlizás egyfolytában. Iskola titán újra felpattannak a gye ekek a kis „járművekre”, így Halápi Péter, Szálkái Géza, Koczka Gyula és Orosz János nyolcadikosok is, s megutaztatják egymást _ kj —
