Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-18 / 14. szám

A gazdasági együttműködés társadalmi előnyei irta: dr. Csizmadia Ernő, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője A X. pártkongresszus hatá­rozatai alapján kedvező tel­tételek nyíltak a gazdasági kooperáció fejlődéséhez. A kö­zös vállalatokról az Elnöki Tanács új törvényerejű ren­deletét adott ki és megfelelő súlyt kapott a kérdés más jog­szabályokban, például a szö­vetkezeti törvényben is. Az együttműködés szorosab­bá válása tapasztalható az ál­lami vállalatok között is, a fejlődés azonban itt lassúbb ütemű. A kooperációk az utóbbi években főleg a szö­vetkezeti szektorban értek el figyelemre méltó eredménye­ket. Ez részben összefügg az­zal is, hogy a szövetkezetek­ben általában kisebb üzemi méretek alakultak ki, fejlesz­tési lehetőségeik szűkösek. Ha viszont összeadják fejlesztési forrásaikat, társulva olyan fel­adatot is előnyösen megold­hatnak, amelyre külön-külön egyiküknek sem lenne elég erejük. A gazdasági összefogásra irányuló törekvés következik a szövetkezés általános alap­elvéből is, tehát abból, hogy a szövetkezetek az állampol­gárok által önkéntesen létre­hozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködésével vállalati gazdálkodást és tár­sadalmi tevékenységet folyta­tó, egymást kölcsönösen tá­mogató közösségek. A szövetkezeti iparban 714 ipari szövetkezet részvételé­vel jelenleg 40 társulás mű­ködik. Ezek közül 17 társulás a szövetkezetek anyagbeszer­zését, 9 társulás a szövetkeze­tek exporttevékenységét, a többi pedig szolgáltatásaival a szövetkezetek egyéb tevé­kenységét segíti. Erősödik az ipari szövetkezetek együttmű­ködése a fogyasztási és a me­zőgazdasági szövetkezetekkel is. A fogyasztási szövetkezetek 400 résztvevővel 85 egyszerű társulást, 15 megyei beszerző vállalatot hoztak létre, s ezen­kívül 5 országos közös válla­latot működtetnek. Mintegy 80 ÁFÉSZ vesz részt tsz-ek- kel közösen alakított egysze­rű gazdasági együttműködés­ben, továbbá 459 ÁFÉSZ mű­ködik együtt a termelőszö­vetkezetekkel a zöldség-gyü­mölcs értékesítésben, az újjá­szervezett MÉK-ekben. Az ipari szövetkezetekkel közö­sen vesznek részt az ÁFÉSZ- ek a gyomai kötöttárut ter­melő társulásban és a Buda­pesti Szövetkezeti Áruház épí­tésében. A fogyasztási szövet­kezetek egyszerű társulásai általában a közös beszerzés és részben az értékesítés, továbbá a több szövetkezet érdekeit szol­gáló beruházás, karbantartás, szolgáltatás ellátására, illetve helyi nyersanyagok feldolgozá­sára és értékesítésére alakul­tak. Jelentős mértékben hoz­zájárulnak az egyes körzetek ellátási színvonalának javítá­sához. A mezőgazdaságban 1973. év elején 477 társulás műkö­dött. Égy-egy társulásban át­Növékvő a szocialista A Nikex külkereskedelmi vállalat — amely összimport­jának kétharmad részét a szo­cialista országokkal bonyolít- a le — 1974-ben mintegy 20 százalékkal növeli behozatalát ezekből az országokból. Ta­valy e legnagyobb _ gépipari '•külkereskedelmi vállalatunk összesen csaknem 100 millió rubelért vásárolt a szocialis­ta államoktól, többek között öntödei, kohászati berendezé­seket. ipari szerelvényeket, ce­ment- és házgyárakat. A szocialista piacról szár­mazó nehézipari berendezések lagosan 13—14 résztvevő ta­lálható, túlnyomó többségük termelőszövetkezet. Több száz tsz nem egy, hanem több tár­sulásnak is tagja. A társulá­sokban részt vesznek az ál­lami gazdaságok is és néhány élelmiszeripari állami válla­lat is. A mezőgazdasági társulások termelése az utóbbi három év­ben megkétszereződött, 1972- ben 8 milliárd Ft-ra rúgott. Jelentős szerepet töltenek be a termelés korszerűsítésében az ipari termelési rendszerek elterjesztésében, a mezőgazda- sági építkezésekben, gépjaví­tásban és szolgáltatásokban. Nő a szerepük a lakosság élelmiszer-ellátásában is. 1972- ben több mint 100 ezer hl tejjel, 1537 tonna hús- és sza- lonnakészitménnyel, 2700 ton­na vágott baromfival. 11500 tonna tartósított zöldség- és gyümölcskészítménnyel já­rultak hozzá a lakosság jobb ellátásához. A kooperáció nem öncél, ha­nem a több és hatékonyabb termelés eszköze. A társulások alapításában és fejlesztésében következetesen érvényesíteni kell az önkéntesség elvét, to­vábbá azt is, hogy a társulá­sok mindazokat az előnyöket és jogokat élvezzék, amelyek­ben bármely szövetkezet és vállalat részesülhet. Vagyis a társulok ne legyenek hátrá­nyosabb helyzetben amiatt, mert valamilyen célt közö­sen valósítanak meg. Azt a helyes elvet, hogy az állana szükség esetén az egyes tevé­kenységeket — nem pedig az egyes üzemi tormákat — ré­szesíti előnyben, a jövőben cél­szerű lesz kiegészíteni a szö­vetkezetekből és állami vál­lalatokból álló vegyes jelle­gű társulások, továbbá a ver­tikális irányú kooperációk fo­kozottabb támogatásával. Az eddigi eredményekre alapozva a jövőben, főleg a következő irányban célszerű fejleszteni a gazdasági együtt­működést: — a műszaki fejlődés, a korszerű technika, technoló­gia, ügyvitel és termelésszer­vezés elterjesztésére, ezen be­lül a mezőgazdaságban az iparszerű termelési rendsze­rek fokozatos térhódításának! elősegítésére; — a vertikális irányú' együttműködés bővítésére; a szövetkezetek egymás közötti1 kapcsolatainak fejlesztésével egy időben a szövetkezetek és állami vállalatok kooperáció­jának erősítésére; — a gazdálkodó egységek gazdasági tevékenységét segí­tő szolgáltatások előmozdítá­sára; — a dolgozókat közvetlenül érintő lakossági szolgáltatá­sok fejlesztése érdekében. A tapasztalatok jól mutat­ják, hogy a termelés növelé­sének, koncentrálásának és hatékonysága tokozásának be­vált útja hazánkban is az együttműködés erősítése, a gépimport országok ból növekvő vásárlását a szerve­zettebb piackutatás, a foko­zódó igény teszi lehetővé. Több idei importszállításra már a múlt év végén megkö­tötték a szerződéseket. Már eddig is sok mozdonyt, tehervagont vásárol a Ni­kex lengyel, csehszlovák, va­lamint román vállalatoktól ,a MÁV-kocsipark felújítási, di- eselesítési és villamosítási programja keretében. Előre­láthatólag több mint 10 millió rubelért vesz a Nikex szovjet gyártmányú Diesel-mozdonyt (tavaly 2,5 millióért importál­tak). gazdálkodó egységek közötti kapcsolatok szorosabbra fo­nása. Ezt a folyamatot a tár­sadalmi és műszaki fejlődés egyaránt ösztönzi. Eredmé­nyeként javul a termelőesz­közök kihasználása, a dolgo­zók foglalkoztatása és gyor­sul a gazdasági fejlődés. További fontos tapasztalat, hogy a I kooperáció erősödése kedvezően hat nemcsak á gaz­dasági, hanem a társadalmi viszonyokra is. Mennyiben szolgálja az ál­lami vállalatok és a szövet­kezetek, illetve az ipari és a mezőgazdasági nagyüzemek együttműködése a szocialista társadalmi-gazdasági viszo­nyok továbbfejlődését? Annyi­ban, amennyiben a kooperáció kedvezőbbé teszi a feltételeit annak, hogy az egyes üzeme­ket és településkörzeteket te­kintve csökkenjenek a terme­lés koncentrációjában, szako­sodásában, a cserében, az el­osztásban a termelőerők ala­csonyabb fejlettségi tokán ki­alakult különbségek és az eb­ből származó feszültségek. A kooperáció nem törli el auto­matikusan a szocialista tulaj­don két formájának különb­ségeit, de egyengeti közele­désük íjtját, előmozdítja a gazdálkodás azonos, szocialis­ta vonásainak erősödését. Kedvező feltételeket teremt a ma még meglevő társadalmi különbségek csökkentéséhez minden olyan esetben, ami­kor a kooperáció révén a ter­melőerők és a termelékenvség valóban lényeges mértékben növekszik. Annak eredményeként ugyanis, ha iparosodik a fa­lu, erősödik az urbanizáció, gyorsul a falusi társadalom és a parasztság átalakulása. A gazdasági együttműködés erősödése tehát közvetve ki­hat a falu és város közötti el­térések, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közöt­ti különbségek csökkenésére is. Mindez jól mutatja, hogy a gazdasági kooperáció ösztön­zése és fejlesztése nemcsak szűk termelési érdek, hanem fontos társadalmi és politikai érdek is. Az öreg álló óra sok min­denről tudna mesélni. El­mondhatná, mi minden tör­tént a pásztói termelőszövet­kezet elnökének - szobájában. Szenvedélyes viták, az elnök csendes töprengései, hosszú monológjai, rövid szóváltások, termelőszövetkezeti tagok pa­naszkodása zajlott az ébenszí- nű szekrénybe zárt óra előtt, mintha nem is időmérésre ál­lították volna egykor a fal­mélyedésbe, hanem örökös ta­núnak. Három és fél évvel ezélőtt régi ismerős költözött a szo­Munkahelyen. közéleiben Felelős passión Felelősségteljes megbíza­tás, legyen az munkahelyi, vagy közéleti — számtalan követelményt támaszt a megbízást vállalóval szem­ben. Egyik fontos kritérium a tapasztalat. Csakhogy az élet minden területén fe­lelős beosztásban egyre több fiatalt találunk, pedig nekik nyilvánvalóan keve­sebb a tapasztalatuk, mint a 10—20 évvel idősebbek­nek. Tehát látszólag ellent­mondás van: rábízhatjuk-e á fiatalokra az irányítást, s ezzel engedünk-e a követel­ményekből, vagy pedig mindenki iskolai végzettsé­gétől, rátermettségétől, füg­getlenül járja-e meg fokon­ként a „létrát”, ahogyan ez évtizedekkel ezelőtt egyet­len lehetőség volt? Salgótarján ipari város, megyeszékhely, az adottsá­gokat tekintve természetes, hogy sok fiatal él és dol­gozik itt. Van egy aktív réteg, s ez a réteg részt vesz a gazdasági, társadal­mi és politikai kérdések megvitatásában, sőt önálló cselekvővé válik. De a fia­talok egy része passzív, pe­dig az ifjúságpolitikai ha­tározat adta lehetőségeken túl is, éppen Salgótarján az a város, ahol égető szükség van fiatal műsza­kiakra, értelmiségiekre, és aktív ifjúsági vezetőkre, akik nemcsak gazdasági, de politikai — a KISZ-re gon­dolva — vonatkozásban is hallathatják hangjukat. Mi oka van hát a passzivitás­nak? Annak ellenére, hogy a fiatalok mind nagyobb számban vesznek részt vá­lasztott testületek munká­jában, közülük kevesebben vállalkoznak egyéni irányí­tásra. Egyrészt, mert a munkásfiatalok egy része, akikkel foglalkozni kell, úgynevezett .nehéz” anyag. Évente 400-an az iskola befejezése után, vagy mun­kahelyváltozáskor nem je­lentkeznek át a helyi KISZ- szervezetbe sem. Sokan vannak a nagy ipari üze­meknél, akik nem végez­ték el az általános iskolát. Az új üzemeinkben pedig — mint a BRG, vagy a Ve- gyépszer — még csak most indult meg a munkássá vá­lás folyamata, az ott dol­gozóknak először is a munkarendet, munkafe­gyelmet kell megszokniuk, csak azután lehet számolni aktivitásukkal akár a mun­kahelyen, akár a közélet­ben. Ilyen okokból nem vállalja sok fiatal az irá­nyitól munkát, hiszen nem lehet gyorsan látványos eredményeket elérni. Van más probléma, is. Emelkedett a fiatal mű­szakiak és közgazdászok száma, közülük egyre töb­ben kerülnek felelős gaz­dasági beosztásba, és szak­mailag kifogástalanul vég­zik munkájukat. Csakhogy a mozgalmi életbe való be­vonásuk messze van a kí­vánttól. Jellemző erre pél­dául a Pénzügyi és Szám­viteli Főiskola hallgatóinak kapcsolata az üzemi fiata­lokkal. Igaz, hogy a főis­kolások java nem helybeli, és a főiskola elvégzése után nem is szándékozik Salgó­tarjánban maradni, de még ez sem akadályozhatja a kapcsolatteremtést. A fő­iskolások segíthetnének a fizikai dolgozók gyerekei­nek a felvételikre való fel­készítésben, és magas szin­tű tanulmányaik alapján a propagandamunka segítésé­ben. Az acélgyárban, és a sík­üveggyárban megindult a Kiváló Ifjú Mérnök, Köz­gazdász-mozgalom, de kevés részvevővel. Az FMKT-k munkája is alig érződik a gyakorlatban, a ZIM-ben és az öblösüveggyárban, majd hogy nem formális. A „leckét” hát feladtuk. Az idősebb generáció, a gazdasági, politikai vezetők bíznak a fiatalokban, vál­lalati döntések előtt kikérik a véleményüket, segítik ma­gánéletükben. A vállalatok­nál a lakáselosztá&kor az előírt 20 százaléknál ma­gasabb arányban kaptak lakást a fiatalok. Átlag 30 ezer forintos kamatmentes kölcsönt ad egy-egy válla­lat a lakásvásárláshoz. Adott a szakmai, és politi­kai továbbképzés lehetősé­ge is. Tapasztalatot minden ­ki csak maga szerezhet, de lehetőség van, vállalkozó kedv kell hozzá. Nem az a. kérdés, hogy megbízzuk-e a fiatalokat, hanem az, hogv a felelős beosztásra alkal­mas fiatalok minél többen vállalják az ilyen jellegű munkának minden „menet közbeni” próbatételét O. J.—» Konténeres szállítás Áprilistól Salgótarjánban is Magyarországom, a konténe­res szállítás első jelentős lé­pései 1970-ben történtek. Az öttonnás konténerekben 5837 tonna árut szállítottak a MÁV vonalain. Tavaly az árumeny- nylség 39 847 tonna volt. Ez a vasúton fuvarozott összes áru- mennyiséghez képest minimá­lis. de a növekedés tükrözi, hogy ez a szállítási mód azoknál a vállalatoknál, ahol az adottságok megvannak, szí­vesen alkalmazzák. Magyarországon Miskolc, Debrecen, Győr, Budapest voltak az elsők, s ma mér 12 állomás szerepel a konténe­res forgalomban, Salgótarján­ra 1974. április 1-ével kerül sor. A belföldi, konténeres szál­lítás módja: a konténert a feladó telephelyétől az átvevő telephelyig szállítják úgy, hogy a telephelytől a MÁV- állomásig a közútfuvarozást a Volán végzi, hasonlóan a MÁV rendeltetési állomásától az átvevő telephelyéig. A vas­úti ki- és berakást ugyancsak a Volán végzi. A konténer­fuvardíj Salgótarján—Buda­pest között mintegy 700 forint, mely magában foglalja az 5 kilométer közúti fuvardíjat, és a vasúti kocsiból való ki- és berakást is. E két állomás között a fuvarozási idő 24 óra, de az ország bármelyik, a konténer-fuvarozásba bekap­csolt állomásig 48 óra. A kon­ténert a vasúti pályaudvar­ról gépkocsi viszi a vállalat telephelyére, mely a konténer megrakására egy órát díjtala­nul várakozik. A konténer csaknem minden áru szállító­iéra alkalmas, a szellőzése biztosított. Gépesített rakodás­nál megfelel, mert a konté­nerbe a szokványos rakodó - targoncák beközlekedhetnek. A konténeres szállítás beve­zetése és elterjedése érdeké­ben a következő ötéves terv­ben az állam egymilliárd fo­rintot biztosít a közlekedési vállalatoknak. BORÚRA DERŰ Nem állt meg az idő... bába. Korábban a járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak vezetőjeként sűrűn járt dr. Bencze Barna a termelő- szövetkezetben. A hivatali munkát nem az ő számára találták ki. Amikor a tanács­tól távozni akart, több kedve­ző ajánlatot kapott, ö azon­ban nem könnyen szerezhető babérokra vágyott, pedig ilyen állást is választhatott volna. Megkeresték a járás és a megye vezetői is. Arra kér­ték, ha érez elég erőt magá­ban. vállalja el a pásztói termelőszövetkezet vezetését. Gondolkodási időt kért. — A gazdaság negatív me­gyei csúcsot állított fel. Tíz­millió forinton felüli mérleg­hiánnyal zárta az évet — mondja. Ilyen körülmények között nehezen találtak volna meg­felelő embert, aki nem egy­két évre vállalja a megbíza­tást. Öt a nehéz feladat csá­bította. Kommunista felelős­ségérzetére és szakmai szare- tetére számított. Kiválasztotta a társakat is. Fiatal szakem­bereket akik alkotni akartak. Tőlük is kérte, ne egy évre válasszák a pásztói termelő­szövetkezetet. — Lassan kikecmergünk a kátyúból — jegyzi meg tömö­ren. Ezek a szavak egy elkép­zelés megvalósulásához kötődő optimizmusát jelzik. Az ered­mény, amelyért küzdeni kel­lett napi 14—16 órai munká­val is, már a következő év­ben jelentkezett. Hárommillió forint nyereséggel zárták az 1971-es esztendőt. A tervek nagyok. A 200 tag és harminc vezető 1980-ra 100 millió fo­rint értéket szeretne előállíta­ni. Dr. Bencze Barna tervei is ehhez kötődnek. — Olyan az egész, mint egv sakkjátszma. Az embernek négy-öt lépésssél előre kell gondolkodnia, a több húzás közül mindig a legjobbat vá­lasztani, mindenben az opti­mumot, a legkedvezőbb ará­nyokat keresni. Szerencsére jó szakemberek munkájára lehet alapozni, a tagság pedig meg­értette: közös jövőnk érdeké­ben a szokottnál feszítettebb ütemben kell dolgoznunk — vélekedik. Korszerű vezetéselméletet tanul. Az elnöknek, a vezető­nek nemcsak szakembernek kell lennie, hanem jó politi­kusnak is. Ha más lehetőség nincs szabad idejéből áldoz, hogy gyarapítsa ismereteit. Erre tanítja a fiatalabb szak­embereket is, bár ő sem idős, negyvenedik évében jár. Kora ellenére több orszá­gos mezőgazdasági szervezet és társaság tagjának válasz­tották. Doktori disszertációját, amely Nógrád megye termelő­szövetkezeteinek talajviszo­nyaival foglalkozott, ma is so­kan hasznosítják. — Jó kapcsolatot sikerült kialakítani a debreceni és a gödöllői agrártudományi egye­temekkel. Több kandidátusje­lölt keres meg, hogy a mi gazdaságunknál szerezzen szakmai tapasztalatokat. Eb­ből mi is merítünk — jegyzi meg dr. Bencze Barna. Később úgy fogalmazott: egyelőre kockázatos „játékot” folytatnak a gazdálkodásban, A készletek azonos szinten való tartása mellett növelik a termelést és amit lehet, a fejlesztésre fordítanak. — Sok az a tízmillió... Az optimizmus oka, hogy mindig van rejtett tartalék. A munkaszervezésben, a me­zőgazdasági termelés fokozá­sában, s ha minden kötél sza­kad, marad az áldozatvállalás. Az utóbbira még nincs szük­ségük. Szabó Gyula NOGRÁD - 1974. január 18„ péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom