Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
NÖGRÁD — 1973. december 31., hétfő Dudás Juli: FONÖHAZ Amikor Vagyim betöltötte a IzTtldHoVi hat évet, a mama így szólt az urához: — Ideje felvilágosítani arról, hogy nem a gólya hozza a gyereket. — Még korai, — vélte az apa. — Neki még nem jutnak eszébe ilyen, dolgok. — Jobb, ha mi hívjuk fel a figyelmét, mintha ostobán fantáziái — vetette ellene a mama. A gólyák és a káposzta A férj hozzálátott a szak- irodalom tanulmányozásához. A szakirodalom pedig azt ajánlotta, hogy a gyermeknek csak az igazat, és csakis az igazat szabad mondani. A papát és a mamát egy héten át bűntudat gyötörte. Nem mertek fiacskájuk szemébe nézni. Végül is a papa vállalkozott a felvilágosító szerepére. Fölényes mosollyal kérdezte: — Mondd Vagyim, hogy viszonyulsz te a demográfiai robbanáshoz? Vagyim hallgatott Azt kérdeztem, hogy tudsz-e valamit a demográfiai robbanásról ? — Becsület szavamra mondom, hogy nem én robbantottam — mondta pityeregve a gyerek. A papa erre taktikát változtatott: — Tudod mit akarok kérdezni. .. Sejted-e. hogy hogyan születnek a kisbabák? — Nem. v A beszélgetés eredményét a papa közölte a mamával. A mama erre már majdnem megnyugodott ám ekkor a szobába bejött Vagyim: — Mama, kérlek, mondd, milyen az a demográfiai robbanás? — Tudtam én ezt, tudtam, — csapta össze a kezét a mama. — Vagyim, mondd meg, de igaz telkedre, tudod-e, hogy hogyan születnek a kisbabák? — Nem, nem tudom. — Te bizonyára azt gondolod, hogy a kisbabák a káposztában teremnek? — Nem, nem gondolom. — Akkor meg biztosan azt gondolod, hogy a gólya hozza őket? — Nem, ezt sem gondolom. De miért kérded? Tudnom kellene? — Nem És arra is kérlek, hogy1 ne is gondolj rá. Vagyim furcsán nézett a szüleire, és kiment játszani. A mama pedig így szólt férjéhez: — Nem csodálkoznék, ha a gyereknél pornográf képeket találnék. Ügy látszik, a környezet már megelőzött bennünket ebben a kérdésben, és a gyerek megkapta a kellő felvilágosítást A papa kiment az udvarra, hogy megkeresse azt, aki ezekben a kérdésekben felvilágosította a fiát. Az pedig nem más mint Kolja, Vagyim legjobb barátja, aki éppen most fejezte be a futhallozást — Két gólt kaptam — panaszolta Kolja Vagyim papájának. — Az ilyen apróságokkal ne is izgasd magad — mondta Vagyim édesapja. — Vannak a világon sokkal izgalmasabb dolgok is, mint a foci. — Mi lehet izgalmasabb mint a foci ? — kérdezte keserű ábrázattal Kolja. — Például az, hogy hogyan születnek a kisbabák? — Ez csak önnek izgalmas, mert nem tud futballozni. Ha tudna focizni, akkor az ilyen ostoba dolgokra nem fecsérelné az idejét — Hát te tudod, hogy hogyan születnek a kisbabák? —- Közismert dolog mondta Kolja egykedvűen. Otthon Vagyim papája közölte a tényt feleségével: — Kolja mindent tud. — És Vagyim? A papa vállat vont. Most a mama indult el felderítő körútra. — Vagyim, tudod hogy mennyi az ország lakossága? — Több mint kétszáz millió. — És azt tudod, hogy hogyan születnek a kisbabák? — Nem, de mondd meg! A mama a fejéhez kapott, és befutott a házba a férjéhez: — Mindent elrontottunk. Most már ő kérdezi, hogy hogyan születnek a kisbabák? Az ügyet ismét a papa vette kezébe. Elhatározta, hogy ágy fog beszélni a fiával, mint férfi a férfivel. Am ebben a fia megelőzte: — Az eset világos. A kislányok a káposztában teremnek, a fiúkat pedig a gólya hozza. A szülők összenéztek. Va gyim játszani indult. A mama szólalt meg elsőnek. — Minden világos! Reggel fogod magad, és a piacon veszel néhány fej káposztát. Míg a lányunk meg t nem születik, addig rendszeresen káposzta- levest fogunk enni. így a gye nek megmarad ártatlannak. Fordította: Sigér Imre Azt megszoktuk, hogy zene mellett szórakozunk, zenével mulatunk. De vajon, lehet-e magán a zenén nevetni? És ha igen, mitől mulatságos a zene? Ez utóbbira bizony nem könnyű válaszolni, márcsak azért sem, mert ha valamit analizálunk, megmagyarázunk, vagy autódudákat, hogy a nagyvárosi forgalmat jobban érzékeltessék — ez utóbbira Gerschwin mutatott példát az Egy amerikai Párizsban című művében. Sőt, tudunk olyan kompozíciókról, mélyekben adott helyen a muzsikusok éljenezni, kiabálni kezdenek és HUMOR A ZENÉBÉN «z már régen nem mulatságos. Mégis, ismerünk zeneműveket, melyek hallatán mosolygunk. Olyan darabokra gondolok, mint Haydn Üstdob szimfóniája, ahol a második — lassú — tétel elején szép andalító zene közben hirtelen, váratlanul megszólal egy erŐ6 zenekari akkord, Haydn szerint azért, hogy az elbóbisikolókat felébressze. Igen, ennek a meglepetésnek, váratlan fordulatnak komoly szerepe van mindenfajta humorban. Vegyünk másik példát: Mozart Falusi muzsikusok címmel írt zenedarabot, melynek végén a zenekari tagok mind „elhangoltan”, vagyis: szándékosan hamisan játszanak. Nem az szólal meg, amit várunk, hanem valami más, váratlan, meglepő, úgy is mondhatnánk: valami elképzelhetetlen, oda nem illő. LÉGYCSAPŐ ÉS AUTÓDUDA Ez a bizonyos váratlanság, megdöbben tés mind enf a j ta tréfának lényege: az ötlet, „kicsavarás”, csattanó, vagy poén. Poén nélkül nincs szellemesség, nincs szatíra, paródia, karikatúra, burleszk. Poén nélkül nem vicc a vicc. A zenében sem. Mindez a fajta humor a zenében is fellelhető, azonban a zenei humornak mindig zenei okokból kell tréfásnak 'ennie. A zenében is ilyenkor vét (vagy több) össze nem illő, abszurd, nem egybevágó „dolog” találkozik. Ez tehet a dallamban, a harmóniákban, formában, hangszerelésben. '’’e-mászetesen a zenei trésük í lehetnek áttételesek. V-: Tt;vetetten zeneiek. ten. . az olyan zenemű, melyben csattanóként pl. való- di légycsapót alkalmaznak. így tovább. Napjainkban a zenei kísérletekben még a legképtelenebb ötletek is mindmind meghonosodtak, s nem egyszer megnevettetnek a szerző esetleges szándéka elleniére is. MAJD A SZERZŐ IS... Am ne ezekről szólj unik, hanem inkább az olyan tréfáikról, melyek hangjegyeik segítségével jönnie létre. Amióta zenéről lehet beszélni, azóta léteznek a különböző utánzások. Hiszen a zene is képes „másolásokra”, imitálásokra — szinte határtalanul. Ismerünk zeneművet különböző állatokról, a légyről, a szúnyogról, dongóról, lovakról, halaikról, elefántokról, kiscsibéikről, kakasokról, kakukkokról, medvékről. .. Saint-Saens teljes ciklust szentelt az állatsereglet bemutatására az Állatok farsangjában, melynek csattanójaként az utolsó tételben fellépnek a zongoristák —, s hogy ne legyen sértődés, az ősbemutatón maga a szerző vállalta az egyik zongoraszólam megszólaltatását. De ne legyünk egyoldalúak. A zene nemcsak állatokat, s nemcsak a természet jelenségéit utánozhatja —, hanem akár a tüsszentést is. Éppen Kodály Háry János zenéjében szólal meg egy jellegzetes, mással összetéveszthetetlen hatalmas tüsszentés. Ezeket a zenei tréfákat számtalanszor hallgathatjuk meg, s mindig derülünk, szemben a szóviccekkel — mármint a szavakkal elmondott viccekkel, — melyek egy idő után szakállt eresztenek. Sőt, a tisztin zenei tréfák minél ismerősebbek — annál szóra- koztatóbbak! KUNIGUNDA SZENVEDÉSE Humoros hatást lehet elérni a zenei hadarásokkal, dadogásokkal egyes hangszerek megkomponált gikszereivel. A zene jellemezheti a szereplőik humoros alakváltozásait is: Bernstein Candide című musicaljében Kunigunda Párizsban nagyon szenved, amit énekel, lassú, vontatott, valóban szívfacsaró hatású. Majd hirtelen eszébe jut, hogy mindezek ellenére azért még- sincs rossz sorsa, s erre váratlanul koloraturázni kezd, áradó vidámsággal, az olasz vígoperákra emlékeztetőén. S itt érünk oda, hogy a zene zenét is utánozhat — zömmel humorosan. Ez a kifigurázás opera—operett, vagy más viszonylatban, sokféleképpen elképzelhető. Az utánzóit muzsika tehet korábbi, vagy kortárs szerzőtől, de tehet magától a szerzőtől. Mégpedig nem egyszer idézőjelesen. Pl. akkor, amikor a stílus hirtelen vált, s megszólal valami egészen más, valami teljesen képtelen. Ismerünk kitűnő zenei szatírákat is! Ilyen Prokofjev ún. Klasszikus szimfóniája, mely minden porcikájában Haydnt utánozza, csak éppen... némileg eltúlozva, felnagyítva, fűszerezve: egy-egy aprócska oda nem illő hanggal, egy-egy több, vagy kevesebb ütemmel, hirtelen megállásokkal, nem várt dinamikai kontrasztokkal Ügy is mondhatjuk: a felnagyításoknak ezek a nagyon sajátos kombinációi a Prokof- jevre oly’ jellemző zenei célzásokkal egyszerűen nem vágnak egybe a XVIII. század zenei típusávaL Pontosabban, ahogy összevágnak, az a mulatságos. Zenei humor végtelenfajta lehet, akárcsak a másfajta humor. Alig találnánk olyan zeneszerzőt, aki sehol sohasem „viccelt” volna zenéjével S ez érthető, hiszen a nevetés, a kacagás — a mulattatás az emberi természet velejárója. S aki komponál, az sem tesz mást, mint természetének, érzéseinek, érzelmeinek engedelmeskedik. Ki ne élvezné ezt a boldogító érzést, amikor valakit megnevettetünk, amikor kacagásra késztetjük szándékosan társainkat Jó érzést, örömet, vidámságot közvetít a zenei humor is, sokunkhoz — mindannyiunkhoz. A zene többek között erre is hivatott Juhász Előd Tahi Lánzlő: MÉRLEG SZILVESZTER küszöbén az ember mérleget csinál A humorista is ember. Én humorista vagyok. A végkövetkeztetés tehát felettébb egyszerű: az esztendő végén én is mérleget csinálok. Már hosszabb idő óta. minden év végén. Sőt. Már abban az időben is mérleget csináltam, szilveszter küszöbén, amikor még nem is voltam humorista. Nem tartom kizártnak, hogy éppen ezektől a mérlegektől lettem azzá. Két fő rovata van az én év vési mérlegemnek. Az elsőben magánügyeimet szoktam áttekinteni. a másodikban közügyeimet. Magánügyeim mérlegével nem kívánom untatni önöket, annyit azonban találd a szerénytelenség kockázata nélkül megállapíthatok, hogv magánügyeim mérlege módfelett passzív. Ez idén is. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy leszokom a dohányzásról de nem szoktam le, talán mert a legutóbbi évben túlságosan sok újságcikk jelent meg a nikotin káros hatásáról. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy erélyes lépéseket teszek a korral járó elnehezed és ellen, de nem fogvtam le, mert ugyanazt a nyolcvanhét kilót, amelyről december végén azt tartottam, hogy sok. január elején már inkább kevésnek találtam. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy kevesebbet fogok dolgozni, mert az élet úgyis rövid, és nincs nemesebb időtöltés. mint a nyugalmas szemlélődés. Ezzel ellentétben nem dolgoztam kevesebbet, mert rájöttem, hogy az élet még rövidebb. mint gondoltam volna, s nincs nemesebb időtöltés, mint a munka. Azt is megfogadtam tavaly ilyenkor hogy az új évben nem írok színdarabot. ^mert miért kell nekem bosszankodnom a kritikusok nagyképű fanyalgásán. s ezzel ellentétben ebben az évben is írtam egy színdarabot hadd szórakozzam a kritikusok nagykéoű fanyalgásán. A munkát egyébként nem ok nélkül említem. Magánügyeimből a közügyeimbe tudniillik ezen a hídon keresztül vezet az út Ami most már kőzflgyelm mérlegét illeti, itt sokkal ked. vezőbb a mérleg. Legalábbis ami a fő rovat egvik alrova- tát illeti. Közügyeimnek ugyanis két alrovata van. Éspedig: 1. A közügvekben folytatott tevékenységem hatása jómagam társadalmi helyzetére, és 2. Nevezett tevékenység hatása magára a közügyekre Az előbbi alrovattal röviden végezhetünk. Az elmúlt évben 183 öl haragost szereztem magamnak. Hogy ez az eredmény kedvező-e vagy senu eldönteni nem tudom. A ..haragos” kifejezés amúgy is tág fogalom. Helyet talál ebben a fogalomban már az is. aki csupán enyhe ellenszenvet táplál irányomban, s az is, aki a legszívesebben megfojtana egv kanál vízben. A rendelkezésemre álló. de nem végleges adatok szerint új haragosaimnak egvharmada beéri azzal, hogv nem köszön vissza, második harmada még át is megy az utca túloldalára. ha meglát, harmadik ha-’- mada pedig mindezeken felül még rossz híremet is költi, részben koholt, részben valóságos tények alapján. Ám. ami a legfontosabb: humoros- szatirikus írói munkásságom a közügyekre pompás hatással volt. s ez kárpótol minden egvéb negatívumért. Közállapotaink ugrásszerű javulását bízvást tekinthetem a saját tevékenységem gyümölcsének. csakúgy, mint a társadalmi morál szép fejlődését. Tudomásom van róla. . hogv a csalfa férjekről írott emlékezetes szatírám eredményeképpen százharminchat féri állt el házasságtörési szándékától. s vett helvette értékes ajándékot hitvesének. Amikor lefüleltek egy sikkasztó pénztárost, éles és gúnyos glosszát írtam a társadalmi tulaidon hűtlen kezelése ellen. írásom hatására több ezer tisztességes pénztáros fogadta meg, hogy ezután sem sikkaszt. Több karcolatomban szenvedélyesen ostoroztam az alkohol mértéktelen fogyasztását. Nem eredmény nélkül. Száznál is többre tehető a száma azoknak, akik ma már fele annyi szesztől is éppúgy be tudnak rúgni, mint írásom megjelenése előtt. Egy alkalommal tudomásomra totott, hogv illetékes szervek fővárosunkban teljesen meg akarják szüntetni a közlekedést. Tollat ragadván, kemény szavakkal bélyegeztem meg azokat, akik kellő megfontoltság nélkül hoznak intézkedéseket közérdekű ügyekben. Írásom célba talált, a közlekedés megmaradt, csak a Rákóczi úton szüntétték meg. SOROLHATNÁM az ered. ményeket napestig, de úgy vélem, ennyi is elég. Talán mondanom sem kell. hogv az eredmények nem tesznek el- bizakodottá. Tudom. van még javítani való elég. az új esztendő ad még feladatot bőven. De talán nem veszik őrültségnek, ha most. úi év küszöbén a tükör elé állok, s emelt fővel azt mondom magamnak: csak így tovább!
