Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-19 / 296. szám

IIkm* ílííS ■;.v jrti Viszontlátásra! Szlovák öntevékeny művészeti csoportok vendégjátéka Rég emlékszem akkora si­kerre, mint amilyen, szomba­ton este a Salgótarjáni Kohász Művelődési Központban, volt. ahol a nlasnai Tesla—Orava televíziógyér öntevékeny mű­vészeti csoportjai mutatták be másfél órás zenés, táncos folk­lór műsorukat. Szép hangú énekeseket, ügyes táncosokat és kitűnő muzsikusokat Is­mertünk meg a szlovák ama­tőr művészek személyében. Egy-egy produkció — kivált­képp tánc — után a nézőtéren hosszan zúgott a taps. — Mi az együttes célja, és kik a tagjai? — kérdeztük Ernest Jaroiimt, a csoport ve­zetőjét. — Együttesünknek mintegy hatvan tagja van. Többségé­ben olyan gyári munkások és közép isitolás fiatalok, akik sze­retik a népdalt és a népi tán­cokat. Elsődleges céljuk a szlovák népművészet és népi hagyományok gyűjtése, ápolá­sa, ezen belül főképp az Orava vidéki népdalainak és -táncainak megismerése. Az énekeseiket, táncosokat és muzsikusokat egyesítő csoport múlt év februárjában alakult. Azóta már sok sikert mond­hatnak magukénak. A szlovák televízióban két alkalommal Is szerepeltek, a női énekkarral pedig rádiófelvétel készült. — Hogyan sikerült a cso­portot megszervezni? — Részben az üzemi lapon, részben falragaszokon keresz­tül felhívással fordultunk a gyár dolgozóihoz. Az alakuló összejövetelre mintegy kétszáz­ötvenen jöttekel. Itt ismertet* tűk a csoport munkájáv; j kapcsolatos elképzeléseket és < követelményeket. Felírtuk, k. akar táncolni, ki akar énekel­ni. A meghallgatásra körülbe­lül kllencvenen jöttek el, a többiek úgy érezték, nem tud­nak megfelelni a követelmé­nyeknek. De még ezután is es­tek ki néhányan. Példán' akik nem bírták az iramot Így alakult ki végül a mosta­ni stabil gárda. A televíziógyár közel hat­ezer embert foglalkoztat, öt­ven kilométeres körzetből jár­nak be dolgozni. A csoport tagjai is különböző községek­ben élnek, s hetente Nizsnán a gyári művelődési házban próbálnak. Tizenegy klub, szakkör és öntevékeny művé­szeti csoport működik a ház­ban. Közöttük ez az egyik leg­jelentősebb. Az együttes ru­háira és a szükséges felszere­lésekre eddig már közel két­százezer koronát költöttek. Ko­molyan veszik az amatőr moz­galmat, áldoznak rá. — Milyen szereplési lehető­sége van az együttesnek? — A helyi ünnepségeken és a környező községekben rend­szeresen feLlépnek — mondja Stefan Meres művelődési ház igazgató. Általában — mint vendéglátóink esetében is — azokon a helyeken szerepel­nek. ahonnan a legtöbben jár­nak a gyárba dolgozni. A gyár vezetősége ebben mindig se­gít: kedvezményes áron autó­buszt biztosít a számunkra. Az együttes fiatal — több­ségében húsz év körüli — tag­jai ennek megfelelően szívesen vállalják a munkát, az anya­gi támogatást és a legkülönbö­zőbb formában megmutatkozó segítséget jó szerepléssel igye­keznek meghálálni. Ezt a te­vékenységet szív nélkül nem lehet csinálni. Áldozatkészei gükre csak egy példát. Gustav Sochan, az egyik legkitűnőbb táncos, aki a táncok tanításá­ban is segédkezik, sebes sa­rokkal táncolta végig a szom­bat esti előadást. Cipője előző nap két forintnyi nagyságban törte fel a lábát. Mi nézők semmit sem vettünk észre — pedig szólótánca is volt —, olyan jól leplezte fájdalmát. Az együttes Jelenleg már a jövő év áprilisának elején megrendezésre kerülő közép- szlovákiai amatőr művészeti versenyre készül. Lakóhelyük népművészeti kincseiből pedig egy félórás műsort kívánnak összeállítani. Még egy oravai táncot tanulnak be, és kész a műsor. A nízsnaiak vendégjátéka egy barátság kezdetét jelen­tette. A salgótarjáni kohászok — előreláthatólag — a jövő év márciusában viszonozzák a mostani látogatást. De a két fél képviselői már most meg­egyeztek, hogy a jövőben ki­szélesítik a kapcsolatokat, és sportolók kölcsönös vendégjá­tékát is lehetővé teszik. A ki. szomszéd nép barátsága tehá: jó úton halad és minden va­lószínűsége megvan annak hogy a két nép egymáshoz lá­togató tagijai minél többszőréi minél melegebben búcsúzza­nak egymástól, úgy, mint az emlékezetes szombat estén szlovák barátaink: „Köszönjük a szívélyes fogadtatást! Vi­szontlátásra!” „Imádott drága Linám, min* lennél kedvesebb feleségem! Látom, elérkezett életem utolsó pillanata. Meg kell válnom, tehát még egyszer is­ién veled jó lélek, bocsáissad meg mindazt a keserűséget, amellyel esetleg akaratlanul megbántottalak. Csókollak és csókolom kedves leányunkat, Gizellát. Élj boldogul. Október 6. reggel 6 óra. Szerencsétlen Károlyod”. A harmadik levelet Nagy­sándor József címezte sira- omházi vendégének, Winkler Bruno minorita főtiszteiendő- aek. „Kedves Tisztelendő úr, tisztelt Barátom! Szíves ígérete szerint mél- tóztassék Pestre Schmidt Já­nos rokonomnak, Kalocsára, Nagysándor Imre érseki or­vos-bátyámnak. Lúgosra Ung­vári János rokonomnak írni. ezen fésűt és inggombot bi­zonyos pesti Irományokká! és gyűrűmmel nekik elküldeni. Erre kéri tisztelő barátja: Nagysándor József” A negyedik levél szintén s'eségnek szólt: Lovag Pöl* enberg Ernő özvegyének. „Imádott szegény feleségem! NOGRAD - 1973. decemhei 19., szerda Nem tudom, imádott Pau­lám, miként írjak Neked, hogy a csapás ne legyen túl erős szegény szerető szívedre. Csak azt óhajtom, hogy sze­rencsétlen sorsomat, még mi­előtt e sorokat megkapnád, megtudjad oly ajkaktól, ame­lyek azt minden lehető kímé­lettel tudatnák. Örökre istenhozzádot kell mondanám, áldván Téged mindazon boldogságért, me­lyet oly bőven adtál és hálát adok lelkem mélyéből mind­azon szeretőiért, melyben ré­szesítettél. A jó isten vegyen pártfo­gásba Téged és szegény gyer­mekeinket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjétek maga­tokat a nagy fájdalomnak, nyújtsa ki mindenható védő kezét drága fejeitek felett, ez lesz utolsó kívánságom. Te is. szegény Paulám, meg fogod bocsátani a bánatot, amelyet életemben Neked okoztam. Meg fogsz bocsáta­ni, mert mindig a jóság an­gyala voltál. Ó, mint vérzik a szívem, hogy nem láthatlak többé. Légy hát erős, jó Paulám. Légy erős irántam való sze­relmed által. Gondold meg: gyeremekeid vannak, azokért élned kell. Isten veled imádott angya­lom. Lelkemben szorosan keb­lemhez öle'lek benneteket. Téged és drága gyermekein­ket. Édes jó Paulám, légy Megye! Wmbemu'afók Íme, muzsika, humor mm^él épMm Ken Russe1, a fiatal angol rendezi korábbi filmjeiről —1 Az ördögök. Vad Messiás — a hazai filmszakslapok hasáb­jairól értesültünk, most be­mutatásra kerülő filmje, a Twiggy, a sztár a konkrét is­meretséget biztosítja számunk­ra. Az 1971-ben forgatott re- VÜfilm Sandy Wilson musi­calje nyomán készült, a ren­dező átírásában. A mese hab­könnyű: Polly, a kis színházi mindenes egy véletlen foly­tán főszerepet kap, s rövid időn belül a közönség ked­vence lesz. A beugrás sztárrá avatja, egy híres hollywoodi filmrendező szerződést ajánl neki. s reménytelennek hitt szerelme is beteljesedik. Ez a ról. Ken Russel filmjében met lát, kitűnő zenével éa naív. romantikus történet a most a paródia paródiáját ké- tánccal, szerelmi történettel, mai néző számára szinte el- szítette el. Kerettörténetet A film szerepeiben szá* viselhetetlen lenne, ha az al- írt a musicalhez, ahol a sze- munkra többnyire ismeretlen kötők komolyan vennék mű- replők a színfalak mögött — színészekkel találkozunk. A vüket. Szerencsére erről szó az életben is eljátsszák sikeres színésznőt, Ritát ala- slnes: bőségesen élnek a té- ugyanazt a darabot. S még kító Glenda Jackson és a ma és a helyszín (a színházi ezt Is megtetőzi egy holly woo- Pollyt megszemélyesítő Twiggy adta komikus, parodisztikus di rendezővel, aki ezt a kö- — eredeti nevén Leslie lehetőséggel, Ötletekkel. zepes darabot, közepes szí- Homsby —, a híres manöken Az 1953-ban, a nagy musi- nészgárdával valódi hollywoo- azonban ismerős a magyar cal-láz idején készült alap- di szuperprodukcióvá, álom- nézők előtt is. A revüfilm a anyag is már paródia volt. a világgá álmodja, ahol a gon- balassagyarmati és a salgó- húszas évek zenés színházé- dolatot a látvány pótolja. A tarjáni premiermozi jövő he- nak kulisszák mögötti világé- néző igazi, látványos revüfil- ti műsorán szereped. Szülőknek — gyermekekről A szexuális nevelés néhány kérdése Mindnyájan tudjuk, hogy a 3sűlők, az iskola, az utca, szó­val az egész őt körülvevő tár­sadalom neveli a gyermeket. Nap mint nap érik benyomás 30k, maradnak emlékei látott, .íallott dolgokról, események­ről — a valóságról. Hogy ezek a mély nyomot hagyó nevelési tényezők pozitív vagy negatív — jó vagy rossz — irányban hatnak a nevelés alanyára, a gyermekre, abban igen felelő­sek vagyunk mindnyájan. Nem akarok párhuzamot vonni a mi gyermekkorunk, neveltetésünk és a mai gyer­mek és mai kor nevelése között, mégis felvetnék né­hány dolgot összehasonlításul, Talán torzít majd kissé a „tü­kör”, de hasznos lesz, ha be- .epillantunk mégis. Kicsi gyermekkorom néhány emlékképe közül felvillan előt­még boldog, mert megérdem­.ed. Isten veled. Szegény Ernőd”. * Az ötödik levélben gróf Le­ni ningen-Westenburg Károly búcsúzik feleségétől. „Arad, 1849. október 6., éj- jeL Egyetlen, kedves, véglehelle- temig hűn szeretett Eliaeml A kocka el van vetve: csak néhány órám van még ezen a világon,, hogy a nehéz lé­pésire elkészüljek. A halál nem volna borzasztó, ha egy­magám lennék, de szivem el­szorul, drága Elizem, ha Reád és ártatlan gyermekeimre gondolok. A csapás nem jött váratla­nul, hisz’ mindenre el voltam készülve, de csak akkor szo­rul össze görcsösen a szívem, ha arra gondolok, hogy Téged örökre el kell hagynom. Mily’ szívesen éltem volna még körödben, hisz’ minde­nem megvolt és oly boldog voltam Veled amilyen boldog csak lehet halandó. Most, e komoly órában, amikor min­den múlandó földi dolog cse­kélynek tűnik előttem, a ked­ves emlékek fölelevenedne!: képzeletemben. Ez teszi a vá­lást oly nehézzé. Oly tisztán, oly magasztosan lebegsz előt­tem, hogy képtelen vagyok ezt szavakkal kifejezni. Engesztelőd} meg irántam drága Elizem. ha az életben valaha is fájdalmat okoztam Neked. Most már nem hallha­tom szavadat, de érzem, hogv megbocsátasz. És szeretett gyermekeim! Neveld fel őket jó emberekké. Légy olyan anyjuk, aki megtanítja őket szerencsétlen, de becsületes apjuk emlékét t'sztelni. Én már nem őrködhetem felet­tük. ö. ha kezemet még egy­szer vigyázón a fejükre te­hetném! Ó, csak még egyszer érezhetném tekintetüket! IFolylatjuk) tem két plakát. Ha jól emlék­szem, az egyik a „Drecher” sört reklámozta. Furcsa, kis3é torz fej emelkedett ki a sör hullámai közül. Egy másik ká­vét ajánlott, ábrája egy kis­gyermeket mutatott, amint mohón issza a tápláló italt. Tálán nem egészen ponto­san ezek a visszaemlékezé­seim, csak azt akartam ezzel bemutatni, hogy mennyire mély benyomást tesz a gyer­mekre például az utcai hirde­tőplakát. Ma is látok oda- adóan bámészkodó gyermeke­ket a „Fabulon” kozmetikai szert reklámozó, hátat fordí­tó, de kissé hiányos öltözetű nő képe előtt. Vagy a tv rek­lámműsorát csodáló kisgyere­kek egy női fehérnemű ajánl- gatása közben hasonló képben „gyönyörködhetnek”. Láthat­nak még ilyet az általuk olyan 'elkesen gyűjtött naptárakon, így korhatár nélküli filmek bizarr jeleneteiben is. Hall­gatnak gyakran az utcán meg- ;ondolatlan vagy indulatos felnőttek, kamaszok szájából dzony nem a „legfinomabb” clfejezéseket, drasztikus sza­vakat, jellemzéseket és így to­vább. Kora tavasztól késő Ászig a sétány padjain ma­gukról, környezetükről megfe­ledkező szerelmespárok is szemléltető képként „oktat­ják”, nem éppen megfelelő módon, sok mindenre gyerme­keinket. Félreértés ne essék, nem va­gyok korántsem híve annak, ez túlzás lenne — hogy ,.gó- 'vamesével” és „majd elmon­dom, ha felnőtt leszel” meg­jegyzésekkel oldjuk meg min­den iránt érdeklődő gyerme­keink nevelését. Nem tartom azonban sem esztétikusnak, sem helyes módszernek az 20.00: Szürke fénv. Magya­rul beszélő dán film. Közel harminc éve. 1946-ban készült az ötvenes években hazánk­ban is vetített film. amelyet Biarne Henning-Jensen írt 'ilmre és rendezett. Martin Andensen-Nexő regényéből. A világhírű dán író és publicis­ta fiatalkorában Nexőben élt. s a városka nevét vette fel saiát neve mellé. A oroletár- család’ból származó Nexő sok mindent próbált, mielőtt író lett: volt munkás, tanító, új­ságíró. ám e'sősorban párt­munkás és művész. A Dán Kommunista Párt alanító tag­jai közé tartozott és élete végéig nem szűnt meg har­colni a haladásért. A soanvol szabadságharc egvik nemzet­közi brigádig az ő nevét vi­selte, és a II. világháborúban részt vett az ellen ál’ási moz­galomban. 1914-ben hunvt el. 81 éves korában. Művri ebő- s„r''an főműve, a befejezetle­nül maradt regénytrilögia. előbb említett, látható és hall­ható dolgokat sem kisgyerme­kek számára. Bizony igen fon­tos az, hogy kitől, hogyan, mi­kor kapja' a felvilágosítást szexuális kérdéseire a gyer­mek . Hogy kitől? Ezen sok-sok vi­ta folyt már. A szülőtől, az is­kolától és olyan személyektől, akihez bizalma van, aki meg­felelő formában — életkorét, nemét, értelmi képességét, ér­zelmi világát ismerve figye­lembe véve — arra alkalmas. Hogyan és mikor? Pici gyer­mekkortól, és olyan módon, hogy az reális is legyen, de ne iegyen mégsem visszataszí­tó, esetleg szágyenérzést vágy undort keltő. Amikor már tud a gyermek olvasni, adhatunk a kezébe, ilyen tárgyú köny­vet, megfelelőt természetesen. Beszélgessünk el vele, ha kér­dez. Ne küldjük el azzal, hogy „majd”, „most nem érek rá”, vagy hasonló módon. Ügy lesz a szülő és gyermeke között baráti, bizalmas viszony, ami kihat egész életére, egyénisé­gére. erkölcsi világára és ké­sőbb párválasztására is, ha ezen a téren is „jól” neveljük. Érdemes a könyvesboltok­ban, könyvtárakban széjjel­néznünk. Kissé tanulni ügy is, egymástól is, nekünk szü­lőknek is, hogy gyermekeink nevelésének ezen a területén igyekezzünk a helyes módot megtalálni. Ne hanyagoljuk el, de ne is túlozzuk el a dolgot, mert mint a gyermeknevelés egész területén, ez is lassan, de biztosan megbosszulná ma­gát Ha ez^sz emberré akar­juk nevelni gyermekeinket — márnedig biztosan így van—, éhezzünk felelősséget ezen a téren Is. amelynek a film alapiául szol­gáló regény a középső darab­ja — döntően személyes éle­tében szerzett élményeiből, formálódnak. A trilógia el­ső darabia a Hódító Pelle 1906. és 1910. között íródott, a Ditte, az ember lónva (ez volt az Szürke fény ( eredeti elme). 1917. és 1921. között. Végül a befejezetlenül ma­radt Vörös Morten 1941-ben került ki az író tolla alól. A Ditte romantikus ihleté­sű regény, a mű erős érzelmi hatását az iró egy falusi lány szenvedéseinek reális fe1|dé- zésével érte el olvas ünál. A lány rövidke boldogságát a tragikus hrlál köv?*i. Nexő ezzel a művével vált, igazán világhírűvé. A film főszerepe­it Töve Maes (Ditte. magvar hangia Kovács Nóra). Lvk- kehtts Karín (^örinne. Párav Erzsi) Edwin Tiemroti (T.ars Peter. Ats Gyula) és Ebbe Rode (Johannes. Juhász Já­cint). Kocsis Jozscfne Mai tévéajánlatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom