Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-19 / 296. szám

/ K&tei száz évve! a hátuk mögött Acélgyári rezesek Portré a tanácstagtól Körzete az egész megye... Reggeli ébresztők, térzenék, felvonulások emlékei sűrűsöd­nek abban, aki csütörtök es­ténként elmegv a kohászati üzemek salgótarjáni kultúroít- hona előtt. Próbál a fúvós­zenekar. A tágas terem falai visszaverik a zenét, melv az érctorkokból tör elő. s az ab. lakok néha-néha megremeg­nek. Végignézve a zenekaron, látszik, hogy megöregedett. Négy-öt fiatal és egy-két 30— 40 év közötti képviseli a fi­atal korosztályt. A 30 zenész nagy része 50 körüli, vagy an­nál is idősebb. A karmester — Péczeli Ist­ván — fiatal ember. 30 és 40 közötti, öt éve vezeti a zene­kart. A szünetben erről be­szélgetünk. — A művelődési központ nagy hagyományú munkás. együttes.fA iátszók egy része most is munkás, vagy nvug- diias. A legnagyobb gondunk. hogy nincs utánpótlás. A fia­talok nagy része futó vendég. Még ha van is kedve hozzá, alighogy tagla lesz a zenekar­nak. bevonul, utána vagy visz* szajön. vagy nem. Bárkit szí­vesen látunk a zenekarban, még a zeneiskolai költségeket is fedezzük. Van néhánv fia. tál, egy részük gimnazista. — Hol szokott fellépni a ze­nekar? — Elsősorban térzenékkel muzsikálunk a város különbö­ző pontjain. Gyakran a Zóia- ligetben. Részt veszünk álla­mi. társadalmi ünneoeken. Be­járó dolgozóink köszöntésére a medve községeibe. Lucia!-, vára. Rlmócra. Pásztóra láto­gattunk és ott is adtunk tér­zenét. Most. külföldi fellépés­re készülünk. Hamarosan el­látogat hozzánk a szlovákiai Orava város televíziógyárá­nak kultúrcsoportja. s ezt a Ä 25 év jegyében Színvonalas ,.honvédelem—hazafiig ' megyei vetélkedő A versenyzőknek sok mindenre kellett válaszolniuk, és a gyakorlati feladatok Is érdekesek voltak. A női résztvevők például kötözést Is bemutattak Fotó: Fodor T. Az MHSZ 25 éves iubileu- mi esztendejében egész éven át tartó, gazdag programot szervezett a Magvar Honvé­delmi Szövetség Nógrád me­gyei vezetősége. Ebben a nagyszerű sorozatban kapott helyet a honvédelem és haza- fiság vetélkedő is. Korábban a NÖGRÁD hasábjain három, hetes totónályázat zailott le. Ezt kővetően a hat 1árás. vá­ros leglobbjai 3-as csapatok­kal mérték össze tudásukat. Erre az eseményre vasárnap délelőtt került sor Salgótar. jánban. a Kohászati Üzemek Művelődési Központjában. A megjelent vendégeket, csapattagokat Kádár Mihály, az MHSZ Nógrád megyei tit­kára köszöntötte. A bevezető után Gábor Imre alezredes, a Zrínyi Katonai Akadémia ta­nára, mint a vetélkedő iáték- mestere vette át a szót és el­kezdődött a színvonalas ve­télkedő. A sz°llem! csatározá­son egv ifjúsági férfi, egv női és egy tartalékos versenvző képezte a csapatokat, ötfős zsűri bírálta el a kérdésekre adott szóbeli és írásbeli vála­szokat. A végig izgalmas ve­télkedőn a versenyzőknek szá. mot kellett adniuk általános hanvédelmi, katona-politikai kérdésekről. Bizonyítaniuk kellett. hogyan áll iák meg heivüket a lövészetben, ho­gyan alkalmazzák a táiolót és térképet, milyen mértékben tájékozottak a nani politikai eseményekről, munkásmozgal­mi kérdésekről és hogvan Is­merik közvetlen környezetün­ket, Nógrád megyét. Nagysze­rű küzdelmet vívtak az együttesek. Gábor Imre alez­redes, játékmester 1ól fogta ösere a nroeramban megbatá­rozott anyagot. A verseny színvonalára az is lellemző. hogy több számban holtver­seny alakult ki. Űlabb kérdé­sekre adott válasszal döntőt- ték el. hogy melyik verseny­ző végez előbb. Színvonalas verseny égvén! végeredménye: Ifjúsági férfi: 1. Laczó József (Rétsági. Si­mon Zoltán (St. 1árás). Gó­lyán István (Salgótarián vá­ros). Nők: 1. Gaál Ildikó (Sal­gótarján város). 2. Kovács Me­lánia (Bgy. járás). 3. Kovács Ildikó (St. járás). Tartaléko. sok: 1. Egyed Béla (St. iárás). 2. Ruttkai István (Salgótarián város). 3. Szabó István (Rét­sági iárás). A városi, iárási vezetőségek által beküldött. 8 szövetség munkáját reDrezen- táló tablók közül a Salgótar- ián város által készített nyer­te el a zsűri tetszését. A 2. helyet a szécsénvi járás, a 3.- at a rétsági járás MHSZ-ve- zetősége kanta. Az összesítés­ben: 1. Salgótarián iárás. 2 Salgótarján. 3. Rétsági iárás. Értékelték azt a raizpálvá- zatot is. amelvet az általános iskolások készítettek a szövet­ség munkáiával kapcsolatban. A sorrend: 1. Tóth Beatrix (Salgótarján város). 2. Ü1he- lyl Eszter (Salgótarján város). A döntőn az MHSZ megvei vezetősége nevében Kádár Mihály nyúltotta át a legiob- baknak azokat a tiszteletdíia- kat. amelyeket 14 ipari üzem. Intézmény adományozott erre a célra. A NÖGRÁD hasábia- in lebonyolított háromhetes totópálvázat három legiobb versenyzőié volt: 1. dr. Tóth Mária (rétsági iárás). 2. Har- sányi Péter (St. iárás). 3. Tur­ján Gyula (St. járás). D. L. látogatást tavasszal fogjuk viszonozni. A szünetben szinte kiürült a terem. A hangszerek a kot­taállványok mellett, s a szé­keken pihennek. Az egyik sa­rokban ketten beszélgetnek, szétszedett klarinét a kezük­ben. Mindketten a legöregeb. bek közül valók. Heckember- ger Gvörgy klarinétos és Mak­kos Márton, aki 28 éve a hangszermester feladatát lát­ja el. Most is egy „beteg” klarinétról van szó. az egvik segédbillentyűje nem műkő. úik. — Mindketten több mint 50 éve muzsikálunk a zenekar­ban — mondja Gyuri bácsi, aki a 66. évét tapossa. — Va­gyunk talán még vagv négyen a zenekarban ebből a „garni­túrából". Nagyon szomorú lát­ni. hogy öregszik el. hogy pusztul a zenekar. Kár érte. Talán több megbecsülésre len­ne szükség. Nem is anyagi tá­mogatásra. Inkább erkölcsi megbecsülésre. — Voltunk Ózdon — mond­ja a hangszermester, aki bár nem látszik rajta, a 70. évét tapossa. — Hetvenötödik év­fordulóját ünnepelte az ottani fúvószenekar, még a meghalt tagok özvegyeit is összehív­ták. Sokan kitüntetést kaptak. Itt nehézségek vannak. So­kaknak közömbös a zenekar. Van amikor nem engedik pró­bára a műszakból a zenésze­ket A másik sarokban hárman. 17—18 év körüli fiatalok dug­ják össze a fejüket. Gritz At­tila és Kosztelnyi Lajos gim­nazisták. Fekete Lajos nedig a gyárban dolgozik, gépszere­lő. Őt elengedték műszakból most is. — Mit gondoltok. miér: vagytok ilyen kevesen, fiata­lok? — Nem tudom — hangzik r válasz Fekete Lajos szájából — Én szeretek zenélni, a gyár­ban Is dolgozom, természetes, nogy Ide járok. A munkatár saim egy része, akik szeretik a zenét, rokonszenveznek ve­lem. Persze aztán vannak, akik egyenesen rossz szem­mel nézik ...mit játszom meg magam”. — Szívesen járunk ide — mondják a gimnazisták. — A zenekar tagjai örülnek ne- künk. nem népiek ki. Az is­kolában is ió pont. hogy mu­zsikálunk. A szünetnek vége. A zené­szek elfoglalják a helyüket, felemelkedik a vezénvlőnálca. megremegnek az ablakok. A jeges, fagyos utcán még el­kísér egy Gherswin-melódla néhány foszlánya. Csaknem egy évszázaddal a háta mö­gött. talán kicsit válságos helyzetben van a nagy múltú munkásegyüttes. Talán lehet­ne segíteni raita Megérdemel­né. Kár lenne, ha egv ilyen szép hagyományokkal rendel­kező arany lantos zenekar „vegelgyengülésben” múlna ki. DR. SZITTNER Andrást, há­rom évvel ezelőtt választották megyei tanácstagnak. Salgó­tarján várost képviseli a me­gyei tanácsban, de tanácstagi körzete lényegében az egész megye A tervosztály vezetője. Ala­posan ismeri Nógrádot, hosszú éveken keresztül járta a me­gye településeit, és ma is he­tente legalább egyszer-kétszer vidéken van. — A munkaköre lényegében nem választható el a tanács előtt álló feladatoktól. Mit je­lent egy osztályvezetőnek a tanács tagság? — Valóban nehéz kérdés. A tanácsüléseknek azelőtt is ál­landó résztvevője voltam hi­vatalból. Az, hogy tanácstag is vagyok, még nagyobb fele­lősséget jelent. A mi felada­tunk — ezalatt a tervosztályt értem —, hogy jól előkészített alapos jelentéseket vigyünk a tanács elé. Immár nem kívül­állóiként teszem ezt, mert a ta­nácstagok Véleményét alapo­sain, jól megismerem a tanács­tagokkal folytatott vitákban, a beszélgetések során, a szüne­tekben elhangzó megjegyzé­sekből. Dr. Szittner András egyúttal tagja a megyei végrehajtó bi­zottságnak is. Havonta két al­kalommal pedig mint osztály- vezető fogadónapot tart, ahol a kisebb-.nagyobb ügyekkel meg­keresik az állampolgárok. — Azt hiszem,, ezeket nem is lehet egymástól elválasztani. Egy a fontos; a mi eszköze­inkkel jól szolgálni a megye fejlődésiét, — ennyiben sum­mázza a véleményét. Egyébként kilencedik éve dolgozik a megyei tanácson, a tervosztály vezetőjeként. — Jövőre jubilálok. Sajnos, elrepülnek az évek. Nemcsak a tanácson eltöltött tíz évet „ün­nepelem”, hanem azt is. hogy éppen huszonöt esztendeje dol­gozom. .. A VÉGZETTSÉGE tulajdon­képpen jogász. Szegeden vé­gezte az egyetemet. Onnan ke­rült Nógrád megyébe, a hőerő­műhöz. Ott beruházási osz­tályvezető volt. — Jogász létére miképpen lett terv osztályvezető? —- Lényegében mindig a műszaki ■ és közgazdasági dol­gok .érdekeltek. Persze, azért nem bántam meg a jogot. Az államigazgatási szakon végez­tem, és ez a tanácsi munkában csak segít. Amit csinál, az valóban érde­kes munka. A megyét érintő tervek, elképzelések, gazdasági fejlesztések a tervosztályon valamilyen formában „keresz­tül mennek”. Itt fogalmazód­nak meg az elképzelések, a terveket kísérő elemző munka. Figyelembe véve a megye adottságait, lehetőségeit, meri csak azok a jó tervek, amiket meg is lehet valósítani. — Látja, annak mindig kü­lön örülök, amikor a terve­inkből valósiig lesz. A várbs- refco n.struk c I óban a fejlődés­ben, a mai Nógrádot olvannvi. ra jellemző ipartelepítésekben a mi munkánk is benne van. — Gyakran jár Budapestre is... — Majdnem ugyanannyit. mint a nógrádi községekbe, nagyközségekbe, járási szék­helyekre. Gyakran hívnak tár­gyalásra, az Országos Tervhi­vatalba. a min'sztériumokb1'.. Néha-néha a környező magyfk szakembereivel is eszmecserjt folytatunk. Ilyenkor a közös gondok, elképzelések kerülnek napirendre. — A tanácsi munka ma már egyre sokoldalúbbá válik, gyakran, emlegetik az itt dol­gozók, hogy naphoz kötöttek a feladatok... — SOKOLDALÚ, szép mun­ka ez. Nem lehet megunni, mindig újabb és újabb felada­tokat ad. Szívesen csinálom, egyhangúságról a tanácson va­lóban szó sem lehet. Nagyon megszerettem ezt a megyét ér­zem a tenn takarást. Ez se1 kereti az embert, mert ené'ktr nem is lehet eredményt elérni.. SZOCIOLÓGIAI ABC Tankönyv, kézikönyv „A nemzetközi munkásmozgalom története, 1830—1945”, de ugyanakkor átfogó olvasmány is korunk legjelentősebb ere­jének kifejlődéséről, harcá­ról. A szerzői közösség, va­lamint a szerkesztők — dr. Csonka Rózsa és Harsányi Iván — tudományos alapos­ságra, tömörségre, s közért­hetőségre törekedtek. E kö­vetelmény-hármas teljesíté­se nem volt kis feladat, hi­szen a tudományos szocializ­mus kialakulása, az önálló munkáspártok létrejötte épp­úgy nem ábrázolható leegy­szerűsítve. mint az első vi­lágháborút követő forradalmi fellendülés időszaka. Arány­tartó, a fő folyamatokra ügyelő mű született, amelyet jól kiegészít az időrendi át­tekintés és a névmutató. Saj­nos. a képanyag szegényes, kiválasztása esetlegességet mutat. \ RÉGI ADÓSSÁG Bizalmas parancsnok a ha­difoglyok várható munka­megtagadásáról. levelek hadi­fogoly-táborokból. a budapesti „Pravda” Szerkesztőségének •oborzó felhívása... Régi adósságot törleszt, történel- .mürik fontos szakaszának ed­dig feltáratlan, vagy alig is­mert mozzanatait segíti nap­világra az a kötet, amely az Orosz internacionalisták a Magyar Tanácsköztársaságért” címet viseli, s amelvet ma­gyar és szovjet intézmények, kutatók összefogása hozott létre. A dokumentumgyűjte­mény rendkívül széles kört ölel fel, állami levéltárak anyagából éppúgy merített, mint korabeli újságok ha­sábjairól, röplapok szövegé­ből. Dokumentumokat fog ösz- sze „A pártélet és a pártrmun­ka Időszerű kérdései” is, egyebek között vezető párt­szervek határozatait, irány­elveit. útmutatóit, illetve cik­keket, amelyek a pártmunka módszertani problémáit tag­lalják. A könyvet forgatva vá­laszt kaphatunk több más mel­lett olyan kérdésekre, mint a pártszervezetek és a gazdasá­gi feladatok, a területi párt- bizottságok irányító munkája, a helyi tájékoztatás tovább­fejlesztése, a vezetői maga­tartással szemben támasztott követ élmények. NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS Közgondolkodásunk fejlődé­sét tanúsítja, hogy mind na­gyobb az igény a szociológiai művek iránt. A kiadó újdonsá­gai között most is akad két ilyen témájú, Achim Mihu könyve. „A szociológiai kuta­tás AEC-je”, s Maria Ossows- ka előadásainak, cikkeinek kötetbe fűzése, az „Erkölcs- szociológia”. A román Mihu, munkája címének megfelelően módszertan? kérdésekkel fog­lalkozik. a társadalmi cselek­vés rendszerét, szerkezetét, az emberi tényezők összetételét vizsgálva. A lengyel Ossowska széle­sebb közönséghez kíván szól­ni, amikor az erkölcs társa­dalmi feltételeit, az erkölcsi értékek és követelmények ér­vényesülését. valamint azok társadalmi helyét elemzi. Eze­ken belül például olyan rész- problémákat mérlegel, mint a politikai rendszer hatása az erkölcsre, az erkölcs és a vallás összefüggése, az erkölcs és a művészet kapcsolata. KÉTFÉLE TÜKÖR Jean-Pierre Delilez tanul­mánya. „A monopóliumok” a finánctőkéről és a monopo­lista felhalmozásról ad éles, a legfőbb jellemzőket meg­mutató képet. Történeti át­tekintés után tüzetesen szem- ügyre veszi a bankcsoportok és a hotel szerepet, a tőke jö­vedelmezőségének különböző szakaszait, az egyenlőtlen fel­halmozást, s mondandóját vi­lágosan. az átlagolvasó szá- ára is közérthetően fogal- azza meg, példáját adva annak, miként kell elvi, el­méleti kérdéseket népszerűén es színvonalasan tárgyalni. A monopóliumok más. de nem kevésbé rút arcát lát­hatjuk abban a tükörben is, amelyet visszaemlékezéseivel — „Egy kommunista Harlem­ből” — tárt elénk Benjamin J. Davis, az amerikai kom­munista mozgalom neves, ! 964-'oen elhunyt harcosa. Élettörténete óhatatlanul kor­történet is, hiszen a monono- lista hatalom, a faji meg1! ü- lönböztetés elleni küzdelmek­kel telt el. A könyvhöz Henry Winston írt előszót. N. O. SEGÉLYEK Segélykeret, évi rendszeres pénzjuttatás és rendkívüli se­gély. Hivatalból adakozók, ajándékozók, rászorulók, éven­te ezrek, és tízezer forintok. Nem véletlenszerű a felso­rolás. Mint ahogy nem vélet­len, hogy karácsony előtt majdnem mindenütt központi kérdés az ajándékozás, és hogy futja-e vásárlásokra. ..? Aki hivatalból foglalkozik segély- ügyekkel, igazán tudja, kinek van szüksége anyagi támoga­tásra, hányán vannak olyanok, akiknek az év bármely hó­napjában, de különösen ilyen­kor szükségük van a segítség­re. Dr. Nagy Ilona, a Pásztói nagyközségi Tanács igazgatási csoportjának vezetője. Érdekes dolgokat mondott a segélyek kérelmezőiről, a kifizetendő pénzről, és arról, ami nem kö­telessége egyik hasonló appa­rátusnak sem. Ez pedig a rendkívüli segélykeret szétosz­tása, hiszen ebből a pénzből kapnak olyanok is. akik nem is kértek. Az úgynevezett segélykeret 236 ezer forint évente. Rend­szeresen 57 családot támogat­nak ebből a pénzből. És amit év közben nem osztottak szét, az a rendkívüli segély összege. Idén például 13 ezer forint. Ebből több, mint 7 ezret 15 gyerek kap, gyámügyi segély­ként. A gyermekvédelmi meg­bízottak rendszeresen vizsgál­ják az általános iskolába járók életkörülményeit. a család helyzetét, a szülők jövedel­mének átlagát. E vizsgálatok alapján javaslatot tesznek, hogy kik azok, akik leginkább rászorulnak a segítségre. A ka­pott pénzen pedig, szülők, gye­rek. és a gyermekvédői m i megbízott közösen olyasmit vásárolnak, amire leginkább szükség van, és amit a család nem tudna megvenni. Éppen azért, mert ez az év vége előtti rendkívüli segély már bevett hagyomány, érde­mes-néhány szórá. Természe­tesen nemcsak a tanácsok ad­nak különféle ajándékot, né­hány száz forintot a kiskere­setű, vagy sokgyermekes csa­ládoknak. Dr. Nagy Ilona el­mondta, hogy többek között az öregek napközi otthonában is minidig van egv-egv kedves ünnepség, ajándékozás. Ez ösz- szegét tekintve ugyan nem je­lent nagy kiadást a patrónu- sok,n,ak,.de azt pénzben nem lehet megfizetni, hogy az idős emberek érezhetik a törődést. Nem társadalmi munka, de nem is kötelezettség, ahogyan jó néhány vállalat is ad rend­kívüli segélyt karácsony előtt a dolgozóinak. A pásztói Kéz­műipari Vállalat például min­den munkását megajándékoz­ta néhány méter jó minőségű ruhaanyaggal. Apróság, de j ól esik. Nagy vállalatok persze a munkáslétszám miatt ezt ne n tehetik meg. De általános, hogy a többgyermeket neve­lők, és az egyedülálló édes­anyák évről évre kapjak ré- hány száz forintot, ami meg­könnyíti a karácsonyi vásárlás gondjait. Tulajdonképpen azok a se­gélyek, -amiket tanácsok, vagv vállalatok akár év köziben is kios.ztan.aik — a segítőkészsé­get bizonyítják. Azt, hogy tö­rődünk egymással. És ilyen­kor. a többnapos ünnepek előtt különösan. megnő a pénz értéke. A jó szándék teszi igazan hasznosíthat óva. — o. — NÓGRÁD — 1973. december 19., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom