Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
ÍGY BESZÉLÜNK Terpeszkedő kerülgetés Taar Ferenc: Láng és tövis című riportdrámája Salgótarjánról Ülnek, senkivel nem törődnek, aztán addig iaegmek- mozogmak, amíg végül a maguk helye mellett másét is elfoglalják. Elterpeszkednek a vonat padján, vagy a piac árusítóhelyén, ahol éppen tehetik ezt. Nemcsak asszonyságok terpeszkednek, hanem szavaik, kifejezések is. Megkopott nyelvérzék, kényelmesség jóvoltából íródnak ilyen mondatok: „Már folynak az előkészületek az egészségi hónap megrendezésére, amelyre az előző évekhez hasonlóan májusban kerül sor. A hónaip alkalmából az üzemekben előadásokra, ankétokra kerül sor. Bejelentették egy kétnapos ankét szervezését, ezen sor kerül vetélkedőre is.” Újságokban, előadásokban, tájékoztatókban az előbbieken kívül még sok mindenre sor kerül. Az már szinte megszokott, hogy táncmulatságot, előadást, versenyt, színházi bemutatót sohasem tartanak, rendeznek, intéznek, vizsgálnák. Az előadásra sor kerül, ami »•tán vitára kerül sor, majd a vita hevében tettlegességre is sor kerül. Az csak természetes, hogy ezek után sor kerül vizsgálatra, majd az ügy bírósági tárgyalására. Ezen többek között vád- és védőbeszédre kerül sor, majd végül sor kerül az ítélet kihirdetésére. Ha a felek fellebbeznek, esetleg újabb fejlemények kerülnek sorra — akkor nincs irgalom: soha nem kerül sor a „sor kerül” végére. Csak akkor, ha véglegesen elintézést nyer az ügy. Mert nyerni is szeretnek, különösen a hivatali nyelvben, a kissé lustafülűek, lustakezűek. „A község járdái domború kiképzést nyertek, s ha a vizet elvezető árkok teljes kiépülést nyernek, sor kerülhet más munkálatokra is...” — mondják, írják. Pedig a falu járdája, akár betonból, akár salakból készült, megelégedne az árok kiásásával — nyerés nélkül. Amire valamiért nem került sor és nem is nyert elintézést, sem kiképzést — az jelentkezik. Különösen a problémák jelentkező természetűek. „Sok probléma jelentkezett az év folyamán. Egyik visszatérő problémaiként jelentkezett a túlterhelés...” Gyakorta jelentkezik még a tervek hiánya, a felkészületlenség, a leltárhiány (ennek nyomában a rendőrség is...). Az előbbiekből kiderül, hogy a túlterhelés már egyszer jelentkezett, most kénytelen volt visszatérni és visszatérő problémaként jelentkezik. Bizonyos, hogy a visszatérés is sikertelen volt. De úgy kell a túlterhelésnek: miért kerülgeti a lényegeit jelentkezéssel, problémaként ? A sok terpeszkedő, más helyét elfoglaló kifejezés a lényeget kerülgeti, kissé el is ködösíti. Mintha nem maga a táncmulatság, az előadás, a járda melletti árok, a túlterhelés lenne a mondanivaló lényege, hanem az, hogy ezekre sor kerül, hogy jelentkeznek, nyernek. Az olvasók, a hallgatók pedig egyszerű, világos szavaikat, beszédet várnak, terpeszkedő kerülgetés, felesleges jelentkezés nélkül. Vincze István Őszutó Kulcsár feiv. A rí í ír t ív r a tafcör elé áll, JJ1IS.IUI ecsebet fog és megminibázaa önportróját. Amit a tülködben lát, a körüljárható natura fomcsoros síkra vetült mása, de ami a fea- tővásanon kibontakozik, már több, mint a tükörkép szolgai reprodukciója. Arra különbül alkalmas a fotográfia. A vásznon a művész hangsúlyoz és elhanyagol, kiemel és elmos, aszerint, milyennek látja, vagy kívánja láttatni saját ka- rtaikterét, benső énjét, gondolati és indulati világát? Ha úgy tetszik: belüliről rajzolja kifelé önmagát, a tükör csupán, eszköz a felületesem ismert fcülsodlegességekhez. Valami hasonló eszközökkel élt Taar Ferenc író is, amikor arra vállalkozott, hogy színpadi kompozícióba fogja egy ötvenéves város portréját, (nevezetesen Salgótarjánét)A tükröt aizok tartották a városra, történelmére, a történelmében volt és jelenlevő alakjaira, akikkel az író ainyaggyűjitő időszakában találkozott, beszélt. E vallomások természetszerűen a maguk világnézeti, politikai, érzelmi különbözőségükben heterogén benyomást eredményeztek, amiből nem kis munkát jelentett a város és lakói valóságos arculatát összerakni. Mert Taar Ferenc szánpadi művéhez a mozaiktechnikát választotta, azt érezte legcélravezetőbbnek. És tökéletesen igaza volt, mert fél évszázad, a városira legjellemzőbb történései, tettei és törekvései a hagyományos dramaturgia eszközeivel egyszerűen meg- iidézbetetíleniek és ábrázoiha- tafLamók. A szerző szabálytalan riportnak határozza meg művét, melynek középpontjában saját maga áll Ő fűzi közös szálra a történelmi emlékképeket, emberi sorsmozzanatokat, vallomásfoszlányokat, melyek a jubiláló városban járva, riporteri sétáin megérintik, s így, faagy úgy, olykor ellentmondásokat is hordozón, de a valós összképet eredményezhetik. A céltudatos szelekcióból következik, hogy színpadi alakjai legtöbbje inkább csak erőéiben, egy-egy jellemző gesztus, szemléletfor- ma jelzéséként villan meg előttünk, teljes plaszticitásban talán csak Balázs bá’-t, az öreg bányászt érzékeljük, leginkább elvontabb, szimbolikus típusok, a város politikai, társadalmi rétegződését demonstráló, fiktív személyek, akiket látunk. De igaz is: Nem avató hát: annak égi mássa / Lesz amitől függ az ének varázsa / E hűtlen hívséig, mely szebfoít, gS zen a napon M, Ferenc, az or~ “szág egyik ismert népdalgyűjtője kiballagott az udvarira. Fényes őszi nap volt akkor is, évekkel ezelőtt. A ház sarkán az orgonabokor tar ágai ötlöt- tek szemébe. Az ég kék volt. könnyű őszi felhőkkel tarkított. A felhők olyanok voltaik, mint az óceán hullámai, fehérek, tarajosak. Az ' ég meg olyan, mint egy fordított óceán. Az ember az óceánra gondolt. Délelőtt tíz óra volt. Mielőtt kijött az udvarira, kivette az üveges szék" rényből a három tengeri kagylót.. Letö- rölgette őket- Ezt minden reggel megtette. — Mióta? — Amióta megkaptam Ausztráliából, Sydneyből. A hegedűvel együtt érkeztek. — A hegedűt miért küldték? — Népdalokért. Az öreg népdalgyűjtő „népdialbarát- ságban” él az ausztráliai magyarok egy csoportjával,. akik a szülőhazára emlékezvén, az ő népdalait, nótáit is éneklik. Akivel nótacsereviszonyban áll. egykor Kecskemét környéki népdalgyűjtő pedagógus volt, s akkor hagyta el az országot, amikor — a költő szavaival — „kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk.” Ö közel a Sághoz él. Berzsenyi Dániel írta: „Messze sötétedik már a Ság teteje...” Valóban messze. Hány dalt is számlál a gyűjteménye? Több, mint hatezret, azonkívül magyar nótagyűj- teménvt is ösjszeállított. Szöveggel ás kottával- Fél évszázada gyűjtött például 147 betyárnótát. 1074 szerelemi táar VASÁRN4PI JEGYZET A VÁROS DALAI gyű népdalt, 261 bordáit, csaknem 500 katonadalt, ezenkívül Dankó Pista- dálokat (száz Danbó-dalt). Egressy Béni és más híres magyar nótaszerzők munkáit. Bement a házba. Voltaképpen mit is jelent számunkra a népdal? Közben erre gondoltam. Manapság az egész országban virágzik a hagyományőrzésnek ez a szép tormája, a népdalgyűjtés. Náp mint nap éneklő csoportok fellépéséről, versengéséről, a helyi hagyományok ápolásáról, újabban — nagyon örvendetes dolog — munkásdalgyűjtő-mozgalomról, s dtt-ott már ennek eredményeiről is lehet hallani. Nógrádi munkásdailgyűjtő törekvésekről is hírt kaptunk már. Szinte beláthatatlanul tág mezőre indul az, aki megkezdi a gyűjtő munkát. De ugyanakkor naigyon szép is ez a mező. S e tevékenységben nem lehet megállni. Nemes szenvedély ez. inert napra nap, újabb és újabb kincsekkel kecsegtet, csak meg kell lelni a hétköznapok világában, a munka zajában, a fáradtság óráiban. A nógrádi iparmedence szellemi jelenének és jövőjenek további formálásában különösért fontos és pótolhatatlan szerep jut e daloknak is. Olyan hagyományok őrzői ugyanis, amelyek szervesen hozzátartoznak a ma arculatához, vagy ha hiányoznak, akkor fájó ez a hiány. Amnyire semmiképpen sem vagyunk gazdagok hagyományokban, hogy lemondhatnánk összegyűjtésükről, feldolgozásukról, közkinccsé tételükről. Mint ahogyan ipari műemlékeinkről siem feledkezhetünk meg, e dalokra is szükségünk van- Az ember akkor kivette tokjából a Stainer-hegedűt. végighúzta a vonót a húrokon. Megrendültek a húrok: „A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár...” Salgótarján régi dalai miikor csendülnek fe] a völgyben? A történelem, a közelmúlt harcai, küzdelmei általuk is fényesebbé válnak. Hiszen nagyon is kemény, mégis „dalteremtő” idők jártak errefelé. Ez a táj nemcsak a legendák vidéke. HkA Inap felmentem a völgyből a "" hegyre. Omladozik Salgó vára. De most nem ezekről a kallódó kövekről van szó. Sütött a nap. mégis sűrű pára és füst takarta a völgyet, a várost. Fújt a szél. Hogyan is írta Petőfi Sándor? .£ alant a völgyben a népség futott a szél elől, mely Salgóról jőve.” De ez nem olyan szél volt, nem „népséget” futtató- Inkább simogató. Mint egy dáliáim, valahol egy falu szélén, vagy éppen egy gyár tövében. Dallam, amely időnként egészen felerősödik! Tóth Elemér nagyít / Sulykot bizony, nem egyszer elhajít — mondja Arany János, és: Az iga0at mondd / Ne csak a valót — vallja József Attila. Taar Ferenc így vezeti be vállalkozását: „Az élő személyek nevét megváltoztattam részint tapintatból, részint alkotó szükségből, mivel több személyt vontam össze egy- egy alakba.” Nem a való hát: annak égi mássa amit látunk, azzal a roppant felelősségteljes elkö- beleizettsógigeíL, hogy az írónak úgy keli igazait mondania, s nemcsak valót, hogy heroizá- lás és deheroiiaálás nélkül legyen való. Mert „... itt ma este történelmet idézünk. Méghozzá szemtanúk előtt Nem hazudhatunk egymásnak.” Ezt az igényt és feltételt vállalva csöppet sem volt egyszerű és könnyű az író dolga. Részesek és szemtanúk előtt történelmet, emberi sorsokat a hitelesség meggyőző erejével megidézni, politikai áramlásokat és ellenáramlásokat bejárni, szektás, opportunista, revizionista, kispolgári magaitair- tósfonmákait, azok indítékait megérteni, felelősséggel mérlegelni, ideológiai biztos alapállás dolga* Az írónak itt másodrendű szerep jut. Mert például mit kezdhetne egy olyan tréfás-komoly éüccel, amit egyik szereplő, a veterán kommunistái, Sziaibó bácsi a „balos- ség”Hra mond: „Balos?... Attól függ, honnan nézzük.” Mert ez, így, természetesen elfogad hatatlan. S Taar, az író nem is fogadja el, ha egyébként mégoly aranyos kedélyű, és tiszteletet kívánó múltú ember mondja is. Taar Ferenc fedi bátorságát dicséri, hogy nemcsak helyére rak hibás és káros nézeteket, képzeleteket, de önmagát Is hagyja meggyőzni jó érvek erejével. Amikor például a nemzeti öntudatról, önismeretről egyik központi alakjával, a filozófus alkatú, nyughatatlan közéleti fáradozóvak a nyugdíjas kommunista bányásszal, Kanákkal beszélget: szóló dolgokat. (De) ... a két fiatalt túl romantikusan állítja be. Sokkal több volt mibonr nünfc a tudatosság! Nem egészen véletlen, hogy a salgótarjáni városévford uló - nak tisztelgő dráma íráséra Taar Ferencet kértüik fel. Az író néhány éve hasonlóra vállalkozott Debrecen felszabadulásának 25. évfordulóján, s a Nap a város felett — mely Salgótarjánban is színire került — adta az indítékot a felkérésre. S úgy mondhatnám; a Nap a város felett hasznos tapasztalatnyújtó színpadi előtanulmányul szolgált a kétrészes, szabálytalan színpadi riporthoz, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén, s a következő napokban Láng és tövis címmel a József Attila Művelődési Központban láthattunk. A sajátos dramaturgiai rendszerű, olykor az irodalmi színpad eszközeit alkalmazó, számos tartalmi elemében dokumentum- hitelességű törbénéssorok szuggesztlvitása vitathatatlan a nézőtérre, még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy ott jórészt olyanok ültek, akik legközvetlenebb érintettjei a színpadon újratámadt múltnak és dokumentált jelennék. De azt hiszem, Taar Ferenc műve a lokális érdeklődésen, túl, jóval szélesebb körű figyelemre tarthat számot, s nem zárul be egy ünneplő város jubileumába. Erre következtetek abból is, hogy a Magyar Rádió a közeljövőben' a riportdrámából egyórás összeállítást ad, s szó van debreceni színrehozásóróJ Is. A Láng és tövis méltó aáróaikkordját jelentette a salgótarjáni városévforduló tavalyi ünnepségsorozatának, mert hű és iigaz portrét adott a volt és jelen városról, volt és jelen polgárairól. Azokról az embereikről, akik történelmeit for-, máltak jól és rosszul; az idők kényszere és szükségszerűségle szerint, s akik ma, történelmük helyes ismeretében új történelmüket igazgatják, formálják legjobb tudá&ulk szerint. író: ... írjam meg azt .talán,’ hogy itt nem volt egységes a munkásság, hogy kasztok voltak?. .. Hogy a „fellegvárban” tanyát verhettek a fasiszták, meg az ellenifocnradalimárok?... Es, hogy újra megosztották... kispolgári allűrök tapadnak rá, mint a piszok? Hianák: Igen! Ezt kell megírni! Mert az igazság! író: Ide hallgasson! A mi népünk most írja a legújabb kori történelmét. Hősökre van szüksége! Hősi múltra! Mert _erősnék és nagynak akarja "látni önmagát! Hanák: Egyet gondolunk? író: Dehogy: Szerintem kötelességünk a népnek megmutatni azt, amit látni kíván magáról... Mert így szolgáljuk a nemzeti öntudat javát. Mi nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy holmi kordivatfoói lerángassuk a porba a legszentebb eszményeinket,... ahogy mondani szokás: déheroizáljunk! raanaK veszti a fogai maikat. A valóságos kép mé nem szentségtörés! Nekün olytam nemzeti önismeret: van szükségünk, amelyiket,. hogy is mondjam? ... net torzít el többé a kultusz' ha zugsága. Amely éppen a té nyékén... az. emberi sorso megfogható valóságán alapszik... Erre van nekünk a legnagyobb szükségünk. író: Tehát, maga szerint ürjam meg őszintén, nyíltan? Hanák: Az kevés! Becsületesen. Ént engem? S a szerző érti. Illetve megérti, mit várinak tőle végső soron. Azt a szemrehányást is, amikor leendő művéből olvasva, annak fogadtatásáról faggatja Hamákot: vajon tetszik-e majd? — Debet ■— kapja a választ. —- Szeretik a szívhezA debreceni Csokonai Színház igen gondos felkészülésben, kitűnő szereplő együttes közreműködésével mutatta be a müvet. Ruszt József rendezői elgondolásában az egymást váltó színpadi montázsok szerves egységben és kölcsönhatásban követik -egymást; az írói. gondolatsor világos színpadi áttételt és megfogalmazást kap a rendezésben. Ez a szinte szikár rendezés került minden figyelemzavaró játékot, egyedül a lényegre törekedett, mint ahogy a rendkívül fegyelmezett színésagár- da is, A dairtab ?mlesfet adatában. az Író szerepében Simon Ottó nagy koncentrációt , kívánó megbízatásit vállalt, de mindvégig egyenletesem bírta erővel. „Ellenpólusában”, Hanák alakjában kitűnő vitapartner volt a remek dikciójú Sáro6dy Rezső. Igen ízes figurát mintázott színpadra, egy öreg bányászban gazdag benső jellemzéssel Sairfkay Imre. Emberséges, meleg derű táplálta Ger- bár Tibor és Novak István játékát. Furák Teréz törékeny személyét megindító líraiság- gal figyelemre méltó tehetségű fiatal színésznő, Pöldessy Margit hívta életre, partnere. Sárközi Zoltán szintén meggyőző játékkal sízolgált rá a nézőtér elismerésére. Négyes feladatban állt helyet, kitűnően a sokoldalú Tikos Sára, de képessége legjavát _ nyújtotta Kiss László, Szabó Ibolya, Csáky Magda, Sárady Zoltán is. k j IN n említést érdéI V U HUI melnek a Ko_ hász Művelődési Központ Petőfi szín jé tszőcsoportj árnak tagjai, akik az előadást statisztériáját adták és közreműködésükkel megérdemelt részesei voltak a Leng és tövis sikerének, őszinte és meleg közönségfogadtatásának, • Barna Tibor i NŐGRAD — 1973, november 11.» vasárnap 1
