Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

Csak a mi forradalmunk, a szocializmus győz Jelenünk forrása9 jövőnk záloga Ünnepség, koszorúzás Salgótarjánban Ácséi György ünnepi Ünnep van. Még alig több mint félévszázados, de az em­beriség évezredes vágyait fe­jezi ki: nemcsak a jobb, ha­nem a jó, nemcsak az igazabb, hanem az, igaz, nemcsak a tel­jesebb, han-em a teljes, az ér­telmes emberi életért. Ezért közös ünnepe ez a világ job­bik részének — országunknak, személyes ünnepe önöknek is, minden igaz embernek. A történelem rejtett törvé­nyeit tudatosító évek mind újabb és újabb milliók számá­ra teszik nyilvánvalóvá, hogy ezen a napon világtörténelmi korszak, új naptár kezdődött: október napja 56 év távlatá­ból sem halványodik — a köl­tő szavával: „nőttön nő tiszta ténye”. Ezen a napon roppan­tak meg a kizsákmányoló tár­sadalom mozdíthatajtlamnak tartott alapjai, hitelüket vesz­tették évezredek csalhatatlan szentenciái: „Amíg a világ vi­lág, mindig kell lennie gaz­dagnak és szegénynek, úrnak és szolgának”. Lenin már október napjai­ban figyelmeztetett arra, hogy a szocialista forradalom győ­zelme egy csapásra nem oldhat meg mindent, nem szüntet meg azonnal minden egyen­lőtlenséget, csak egyet: az em­ber ember általi kizsákmá­nyolásét. De ezzel a világtör* ténelmileg példátlan „csak”- kal éppen, azt az egyenlőtlen­séget szüntette meg, amely — mióta az emberiség történetét jegyzik — minden más igaz­ságtalanságnak, egyenlőtlen­ségnek forrása és táptalaja. Ezzel a „csak”~kal adott az emberiségnek hasonlíthatatla­nul többet és mást október, mint az előtte való forradal­mak. Nem egycsapósro 56 évvel ezelőtt nem min­denki látta meg október vi­lágfordító jelentőségét. Meg­látták és felismerték a világ legjobb erői, közöttük a ma­gyar haladás legjobbjai, Adyt idézve: „Az idők kedveltjei”. De felismerték a tőke urai, a világ haladásának legádázabb ellenségei, a tegnapok erői, akik addig soha nem látott szervezett egyetértésben indí­tották meg a fiatal szovjet ál­lam elleni harcukat. Elbuktak — a szocialista, forradalom ál­dozatos harcban győzött. Az­óta is szüntelenül formálja a világot: ma már három kon­tinens szocialista országainak társadalmában sokszorozod ik meg ereje. És mindaz, amit a fejlett tőkésországok munká­sai maguknak kivívtak, elvá­laszthatatlan attól, hogy 1917. Qroszonszágábam testet öltött a „kommunizmus kisértete”. József Attila 42 évvel, ezelőtt — történelmileg csupán teg­nap — még úgy jellemezte a világot, hogy a gyarmatosító birodalmak falják, szaggatják Ázsiát, Afrikát, a „... kis búvá országokra rálehel a lá­tott tőke sárga szája”. A kis búvó országok mára hős és győztes Vietnamoikká váltak: Ázsia és Afrika felszabadult vagy a szabadságért most küz­dő országaiba már nem lehet könnyen belefalni. A „tíz nap, amely megrengette a világot”, olyan földcsuszamlást indított el, amely romba döntötte a meígdönthetetleninek hitt im­perialista gyarmatbirodalma­ikat és egy új világ megalapo­zásához rendezte a történelem talaját. De ez az új nem egy helyen .most is vérben születik. A Chilében lejátszódó tragédia mutatja, hogy a reakció ma is megkísérli gyilkos leheletével megfojtani, a saját sorsát ke­zébe vevő népet és ha veszély­be kerül a monopóliumok uralma, aSwgv Pablo Neruda, a nagy forradalmár költő mondja: megtalálják „az ezer­szer megvásárolt zsarnokok” ,,a nép korbácsolására éhe­zők”-et. és ronggyá tépik az alkotmányt, lábbal tipornak jogot és demokráciát'. Mi, a proletár internacionalizmus harcosai, sohasem akartuk ex­portálni a magunk forradal­mát, de tanulságunk, a világ tanulsága, hogy mindig és mindenütt szembefordulunk az ellenforradalmak exportjával. Nem kétséges, hogy a chilei nép háromesztendős vívmá­nyait csali ideiglenesen tipor­hatják szét a barbár csizmák, mert a megízlelt jogok és népszabadság élményét az em­berekből ki nem irthatják so­ha! Miként a Magyar Tanács- köztársaság az ellenforradalmi rendszer végső bukásáig az elnyomóknak a legfőbb rémét, a proletariátusnak pedig fe­lejthetetlen mementót jelen­tett, ugyanúgy bizonyos, hogy Chilében nem az ellenforra- dalmároké, a mögöttük meg­búvó imperialistáké lesz tör­ténelmileg az utolsó szó, ha­nem azt Chile népe fogja ki­mondani. Az emberiség sorskérdése Háború vagy bélié — az em­beriség egyetemes sorskórdé- se. Ebben is új korszakot nyi­tott a Szovjetunió. Története során nem egyszer mentette meg a világot, az emberiséget: — Megmentette, amikor 1917-ben — ahogy Lenin meg­fogalmazta . .az első bolse­vik forradalom kiragadta az imperialista háborúból, az im­perialista békéből az első százmillió embert...”, de Le­nin hozzáfűzte: „Az el­következők ki fogják ragadni a- ilyen háborúból és az ilyen békéből az egész emberiséget.” — Megmentette, amikor le- g-őzte a fasizmust; 29 millió szovjet ember áldozta életét, hogy megsemmisítse a törté­nelem legbarbárabo erejét, — Megmentette a második világháborút követően, amikor megtörte az amerikai atomano- nopóliumot és elhárította az „amerikai évszázad” társadal­mi haladást, népek független­ségét, kultúráját pusztító fe­nyegetését; — És megmenti most, ami­kor kezdeményezéseivel elhá­rítja a tenmoniukleáris háború rémét és megteremti a világ békéjének feltételeit. Október győzelme a béke győzelme. Hála a Szovjetunió létének, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Brezsnyev elv­társ által meghirdetett béke- progiramjánaík, a szocialista tábor erejének, a mi kontinen­sünk, Európa, mióta- csak írott történelme van, most éli egyik leghosszabb békekorszakát. Hovatovább a világon minde­nütt e-lködösíthetetdenül nyil­vánvaló: a szovjetellenes6ég — békeellenesség. Tudjuk, hogy a béke még nem minden, de korunkban béke nélkül nincs semmi. A felnőtté vált emberiség éppen a szocialista béke-politika elvi alapján tudja a világ különbö­ző pontjain felhangzó fegyver- zajból kihallani: ki védi ott­honát, hazáját és ki fenyege­ti, bitorolja a mások ottho­nát, hazáját. Ezért érti né­pünk politikánkat és tudja: Miért támogatják az értünk is küzdő vietnami testvérein­ket tegnap a harcban, ma a békés építőmunikában, Miért tá/mogatj-uk az araib népek antiimperialista harcát; hogy az elüzöttek házukba, hazájukba visszatérhessenek, azt megtarthassák, hogy min­den nép élhesse a saját, biz­tonságos életét, hogy szűnjön meg Közel-Keleten is a fenye­getés, a béke veszélyeztetése. Jogosan bizakodhatunk, hogy napjainkat és jövőn­ket egyre kevésbé fogják jel­lemezni fel-fellángoló fegy­veres konfliktusok. Megkezdő­dött a békés egymás mellett élés korszaka. Ez együttműkö­dés is, harc is. Együttműködés az egész emberiségért a béke védelmében, a tudományiban, a gazdaságban; de éles harc az ideológiában, verseny a ter­melésiben, a szellem területén, a kultúrában azért, hogy ki tud többet, újat, élni érdeme­set adni az emberiségnek és e béke alapján kifejlődő ver­senyben bizton tudjuk: csak a mi társadalmunk, a szocializ­mus győz. Történelmi örökségünk, hogy 1919-ben a magyar pro­rádió- és tévébesséde letariátus, a magyar nép első­ként győzött október útién. A haladást és hazát egységben látó forradalmi elődeink örök­ségét, a népet szolgáló kom­munisták, internacionalista hazafiak vitték és viszik to­vább. Így forrt és forr elvá­laszthatatlanul egybe szocia­lizmus és magyarság, hazaíi- ság és internacionalizmus. Nemcsak a történelem változott Nemcsak történelmi körül­ményeinket változtatta meg a szocialista forradalom győzel­me, nemcsak nagy nemzeti sorskérdéseink megoldását tet­te lehetővé, de ezzel együtt formálja szemléletünket, vál­toztatja igényeinket, céljainkat az élet kisebb és legnagyobb dolgaiban egyaránt. Ma természetes, ha felhá­borodunk, amikor a fizikai munkát — vagy ami ma ná­lunk társadalmi rang: a mun­kást és a parasztot — lebe­csülő nézetekkel — bármilyen elvétve is — találkozunk. A világ egy részén ma is, alig har­minc évvel ezelőtt Magyaror­szágon is ez volt a természe­tes. Ma joggal nyugtalanikodúnlk, ha néhány egyetemünkön nem növekszik szocialista igazság- érzetünknek megfelelően a munkás- és piarasztfiatalók aránya; tegnap magától érte­tődő volt, hogy a munkás- és panasztgyermékefenek nem volt helye a felsőoktatásban. Ma bosszankodu nk, ha a na­gyobb társadalmi felelősséget és megbízatást nem mindig a legrátermettebbek kapják. Holott tegnap nem a munka, a tehetség, hanem a tehetcs- ség, a vagyon, szabta meg az emberek sorsát, jövőjét Csak a tegnapot, mát holnapot egy­ségben nézve látjuk világosan: mi az, amit a szocializmus ho­zott a világmaik és benne a mi népünknek is. De mát tagadjuk, ma is akad néhány finnyáskodó — József Attila jellemzésével élve „erényes lény, ki csalódni ügyes”, — aki „elvileg egyetértő a szocializmus­sal, de a gyakorlat próbatevő nehézségeitől csalódottan for­dul el. Nem vállalja a „nehéz hűséget”, csak azt sorolgatja: mi mindent nem oldottunk még meg. Nem veszi tudomá­sul, amit elértünk, amit elért a nép. Mindarra, ami új fel­adatunkká lett, csak ürügy­ként hivatkozik, hogy tagad­hassa eredményeinket. Von még mif tennünk Mi magunk mondj üli első­ként, hogy az évszázadokon keresztül felhalmozódott ten­nivalók sorát megoldva még korántsem oldottunk meg mindent. A megtett lépések új feladatokat hoztak és hoz­nak: — a munkásosztály hatalmát — és ez a döntő! — kivív­tuk és megvédtük, de még nem mindig tudunk élni a szocializmus adta minden lehetőséggel; — igazságos társadalmi ren­det teremtettünk, de még sokat kell tenni, hogy az egyes embereket és a közös­séget, a közérdeket se ér­hesse igazságtalanság; — szocialista gazdaságot építettünk, de még nem tud­juk minden előnyét jól ki­használni; — megrövidítettük a munka­időt, de még nem tudtuk mindenki számára termé­szetessé tenni a szabad idő eltöltésének embert gazda­gító, kulturált formáit; — megtörtük az egykori uralkodó osztályok kulturá­lis monopóliumát, de még nem mondhatjuk, hogy mű­velődésünk mindenütt és mindig szocialista emberhez illő ízléssel, tudással jár; — demokratikussá tettük ok­tatási rendszerünket, de még nem szüntettük meg mindenütt az egyenlőtlen feltételeket, hátrányokat; — rendszerünk biztosítja a jogegyenlőséget a nők szá­mára, de ez nem mindig je­lent igazi egyenrangúságot is; nem mindenütt tudtuk még a gyakorlatban elérni, hogy a nők, különösen a kis­gyermekes anyák — bár helyzetük az utóbbi időben is javult — minden társa­dalmi hátránytól mentesül­jenek. Ez mind igaz, de vak, aki nem látja: a szocializmus győ­zelme teremtette meg a fel­tételeket, hogy mindezekkel a kérdésekkel szembenézhes­sünk és főként, hogy meg is oldhassuk azokat! Ugyanakkor ma is időszerű az, amit Lenin 1921-ben mon­dott a forradalom győzelmét követő építőmunka lebecsülői- ről; „Akinek ez a munka »unalmas«, »nem érdekes«, »érthetetlen«, aki az orrát fintorgatja vagy pánikba esik, vagy megrészegülve »a régi lendület«, a ”régi lelkesedés«, stb. hiányáról szaval, azt jobb »felmenteni a munkától« és irattárba tenni, hogy ne »árt­hasson«. Ma a forradalmi magatartás követelménye: nem álforra­dalmi frázisokra, nem is ön­telt megelégedésre van szük­ség, hanem az építőmunka ál­landó, szívós, mindennapi folytatására. Ezért is elutasítjuk a for­radalomnak ártó, az imperia­listák kezére játszó álforra­dalmi hangoskodást, jelent­kezzék az Távol-Keleten, vagy bárhol. Elutasítjuk a naciona­lizmust, a nemzeti gyűlöl­ködést, jelentkezzék az akár­hol, és bármilyen jelmezben, visszautasítjuk, mint az inter­nacionalista összefogást és a szocialista nemzeti egységet megbontó kártevést. Nem félünk a jövendőtől Kölcsey Ferenc lolian 150 esztendeje született meg a Himnusz. Másfél évszázada mondjuk: „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”. De csak a mi társadalmunk­ban mondhatjuk először őszintén és hitelesen, hogy annyi balsors után lezártuk a múltat és nem félünk a jöven­dőtől. Ez az első olyan kor­szak, amikor egész népünkben feltámadott a valóságon ala­puló vágy a „tudatosan meg­szerkesztett jövő” iránt: Az or­szág a népé. E népnek soha­sem volt térkép e táj, de a szocialista Magyarországon nyeri el ez a szép kifejezés „édes haza” a maga valósá­gos és teljes értelmét, mert a nép ma nemcsak tanúja, ha­nem alakítója is jövőjének. Büszkén néz népünk a meg­tett útra, a szocialista építés­ben elért eredményeire. De október a soha meg nem elé- gedés ünnepe is. Mi nem mondjuk, hogy álljunk meg; ifjúságunkat senki sem kész­tetheti tétlen kesergésre azzal, lrogy könnyű nektek, a kész­be születtetek. Az új és új nemzedékeknek kell szocialis­ta forradalmunkat folytatniok, továbbvinniök. És ez semmi­vel sem könnyebb, nem ke­vésbé magasztos történelmi lecke, mint ami elődeiknek osztályrészül jutott. A forra­dalmárok sohasem csak vala­mi ellen, hanem mindig vala­miért küzdöttek. Ennék a küz­delemnek az eredménye, hogy most és nálunk nem bariká­dokon és vérrel, hanem dol­gos kézzel, gondolkodó fővel kell folytatni a harcot. A fia­taloknak mondom: forradal­munkhoz elszántság kell: ok­tóber forradalmi elszántsága. Október nagy ünnepén a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a- magyar kommunisták, a szo­cializmus felépítésén dolgozó magyar nép nevében tisztelet­tel emlékezünk a szovjet for­radalmárokra, akik 1917-ben vezették és győzelemre vitték a forradalom ügyét. Forró testvéri szeretettel üdvözlöm a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján töretlenül haladó Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére Salgótarjániban a szovjet felszabadulási emlék­műnél tegnap délután ünnepi megemlékezésre került sor. Ez alkalommal a megyei, városi és járási pártbizottságok, a tanácsok, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront képviselői, a fegyve­res erőik, a salgótarjáni üze­mek, a megyei, járási és váro­si KISZ-szervezetek képviselői helyezték el a kegyelet és há­la koszorúit A koszorúzási ün­nepségre Salgótarjániba érkez­tek és az emlékmű talapzatá­ra koszorúikat elhelyezték a hazánkban ideiglenesen tar­tózkodó egyik szovjet katonai alakulat képviselői is. Este a megyei József Attila Művelődési Központ nagy­termiében. rendezték meg a forradalomra emlékező ünnep­séget Ez alkalommal Szabó Aládár, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára mondott ünnepi köszöntőt. — A munkás hétköznapokat szegélyező ünnepek sorában a legjelentősebbnek november 7-ét, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulóját tekinti a haladó világ —, min- deniki, akf küzd a békéért, a szocializmus építéséért, a be­csületes emberi életért. — Majd így folytatta: — A szocializmusit építő or­szágok, népek számára kivált­képp’ jeles ünnep, amikor az orosz forradalom győzelmére emlékezünk, mert jelenünk forrásának, jövőnk zálogának tekinthetjük az Aiuroria-cirkéló jeladását. Mi, magyarok: is tisztelettel és büszkeséggel emlékezünk a világot megrengető tíz napról, mert sorsunk gyökeres válto­zásán érezzük a forradalom győzelmiét. Majd arról beszélt, hogy bér 56 év telt el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, de a történelmi távlatiból 6em csökken kisugárzó ereje, el­lenkezőleg; minid szélesebben terjed. A győztes október nagy fordulatot jelentett az emberiség történetében: nyitá­nya volt proletáirforradalmak és a gyarmati forradalmak korseaikánalk, és alapjaiban rendítette meg a kapitalizmus világrendszerét. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom, a szovjethatalom, az első szo­cialista állam megalakításává! a szocializmusért, a haladásért, a békéért küzdő erők legfőbb támasza és segítője. Ebben rejlik az októberi forradalom szellemének, eszméinek örök' időszerűsége. — 1917 példája — mondotta Szabó Aladár —. a hamu alatt parázsló forradalmi tüzet ha­mar lángra lobbantotta a ma­gyar munkások legjobbjai kö­rében. is. Alig másfél évre a pétervári győzelmet követően, kikiáltották a Magyar Tanács­köztársaságot. Városunk, Salgó­tarján kommunistáit, dolgozóit jogos büszkeség tölti el, ha a dicső 133 napról esik szó. Mert a Tanácsköztársaság harcaiban az akkor még nagyközség munkásságának élenjáró sze­rep jutott. Közigazgatásilag Salgótar­ján 1922-ben, lett város. De valamennyien tudjuk, a fel- sizabadulás hozta meg annak lehetőségét, hogy valódi város­sá formálhassuk lakóhelyün­ket. Erről szói Tlaar Ferenc­nek aiz ünnepségen bemutatott riportdrámájia, amely ötiven év történetét mutatja be. Beszédét a következő sza­vakkal fejezte be: — Városunk, megyénk, ha­zánk anyagi és szellemi felvi­rágzása,, sikereink, eredménye­ink forrása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmében keresendő. Ezért ün­nepelünk mi is a Szovjetunió nemzeti ünnepén, kösizöntjük a szovjet népet, a szovjet embe­reket, akikhez őszinte nagyra­becsüléssel, baráti, elvtársi kö­telékekkel kapcsolódik me­gyénk is. Az októberi forrada­lom [győzelmének évfordulója, a megbonthatatlan szovjet—ma­gyar barátság nagy ünnepe. A haladó nemzetközi mun­kásmozgalom harcosai ünne­pelnek november 7-én. Hajt­suk meg mi is a tisztelgés zászlaját a nagy október ün­nepe előtt. Örök dicsőség em­léküknek ! Példájuk lelkesít­sen alkotó, fegyelmezett mun­kára, növelje felelősségünket a mindennapok cselekedeteiben, Ezt követően, a debreceni Csokonai Szín:há2 művészei nagy érdeklődés közepette mutatták be Tlaar Ferenc Láng és tövis című dotoumen- tumdnámáját. Táviratok az évforduló alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulója alkalmából a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága táviratban köszöntötte testvérmegyénk, Kemerovo területi bizottságát és az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet katonai alakulat személyi állományát, A táviratok a következőképpen szólnak: „Az SZKP Kemerovo területi Bizottsága I. titkárának, Afanaszij Fjodorovics Jestokin elvtársnak, KEMEROVO. Kedves Jestokin elvtárs! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 56. évfordulója alkalmából Nógrád megye kommunistái és dolgozói nevében szívből jövő üdvözletünket küldjük önök­nek és testvérmegyénk népének. Kívánunk önöknek, drága elvtársak, a proletár interna­cionalizmus elvei szellemében újabb sikereket a kommunista társadalom építésében. A magunk részéről a jövőben is fáradhatatlanul törek­szünk arra, hogy a Nagy Október célkitűzései hazánkban is megvalósuljanak, a népeink és megyeink közötti kapcsola­tok tovább fejlődjenek. Éljen megbonthatatlan testvéri barátságunk! A végrehajtó bizottság nevében; GÉCZÍ JÁNOS megyei első titkár.* * Távirat érkezett Kemerovóból is, címzett az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága. „Kedves Géczi elvtárs! Forró, szívélyes, elvtársi üdvözletem küldöm az egész világ népeinek ünnepén, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 56. évfordulója alkalmából. Őszinte üdvözletem küldöm önnek, Nógrád megye min­den kommunistájának, sok sikert a szocializmus építésében. Erősödjék és virágozzék a két megye igaz barátsága. JESTOKIN Kemerovo megye titkára” Szövetségét, a szovjet népet, a szovjet embereket, akik azóta is a legtöbb és a legnagyobb áldozatot hozzák az emberiség ügyéért. Köszöntjük a testvéri szocia­lista országokat, akikkel együtt küzdünk. Köszöntjük mind­azokat a kommunista párto­kat, haladó embereket, akik ma még az elnyomás, a kapi­talizmus viszonyai között folytatják az 1917-ben meg­kezdett harcot. Szívből minden jót kívá­nok önöknek, mindazoknak, akik ma és a holnapokban, itt­hon munkájukkal, embersé­gükkel, öntudatos helytállá­sukkal napról napra valósít­ják meg a jövőt, a szocializ­must. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom