Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-28 / 278. szám

kólák és taneszközel!átás “““ , ' ölmművek a mozimmá \ A MAGYAR Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1972. évi oktatáspolitikai határozata is lényeges kér­désiként kezelte az oktatási intézményekben levő munka- körülmények korszerűsítését — többi közt a tanszer, a szemléltetőeszköz-ellátás javí­tását — összefüggésben a tar­talmi célkitűzések megvalósí­tásával. Az iskolák közötti el­térések megyénkben is a fel­szerelésben különbségekben s megmutatkoznak, esőtek en- Dáisüít, illetve megszüntetésük előttünk álló feladat továbbra is. A Pedagógusok Szakszerve­zete Nógrád megyei Bizott­ságán kapott tájékoztatás sze­rint. megyénk iskoláinak fel­szereltség!, taneszköz-ellátott­sági helyzete mintegy 50—80 százalékos, egyes tantárgyak­nál ennél is jobb. Országosan ez körülbelül közepes szint­nek felel meg. Legutóbb alig egy éve ké­szült reprezentatív felmérés az iskolák falszereltségi, tan­eszköz-ellátottsági helyzetéről, az anyagi eszközök felhasz­nálásáról. az iskolafenntar­tók, a tanácsok ez irányú te­vékenységéről és így tovább. Az Oktatáspolitikai határozat szellemében — amely az ál­talános iskoláknak kiemelt szerepet biztosit — a vizsgá­lódás is főleg ezen iskolatí­pusban történt. Húsz iskolát vontak be a vizsgálatba, az eszközellátottságot szaktár­gyanként nézték. A reprezen­tatív felmérés szempontjait figyelembe véve arra töreked­tek, hogy valamennyi járásból, városból, faluból, osztott és részben osztott iskolából áll­jon rendelkezésre adat. A munkahelyi körülmények alakulása már csak azért sem lényegtelen, mert hiszen a megye általános iskoláiban több tízezer tanuló, s mintegy másfél ezer pedagógus és technikai dolgozó végzi rend­szeresen munkáját S a mun­kahelyi körülmények alakulá­sa az eszközellátottság nem választható el az iskolai ok­tató-nevelő munka tartalmi eredményességétől. Az általános iskolák alsó tagozataiban az általános el­látottság körülbelül 75 száza­lékos. A legtöbb eszköz az anyanyelvi tárgyakhoz állt rendelkezésre (betűtábla, be­tűsín stb.), a legtöbb iskola a vers tani tűshöz szükséges hangszalagot jelölte meg hiánynak. Néhány helyen gondot okoz a gyakorlati foglalkozás megtartása, s igen szerény az ellátottság a rajz és ének tárgyaknál. A FELSŐ tagozatban tan­tárgyként eltérő a kép. Pél­dául az irodalom hagyomá­nyos tanításához elegendő a kötelező és az ajánlott iroda­lom. Persze, a mai követel­mények alapján ez nem elég. Megjelentek a tanulást segítő, a tanítási órákat színessé te­vő diafilmek, diapozitívok, hanglemezek, hangszalagok. A nyelvtan tanítását program­gép segíti. Így vizsgálódva az ellátottság nagyon eltérő, 18 százaléktól 80 százalékig ter­jed a „skála”. Az orosz nyelv oktatásánál van százszázalé­kosan ellátott iskola is. A bio­lógia szintén a jól ellátott tár­gyak közé tartozik. A mate­matika oktatásában szántén vannak százszázalékosan fel­szerelt iskolák. Azóta — természetesen — szintén van változás. Az or­szággyűlés decemberi üléssza­kán elfogadott határozat, az ezt követően megjelent mi­nisztériumi intézkedések és állásfoglalások jelentős vál­tozás kezdetét jelezték. Nem részletezzük az intézkedése­ket, amelyek a «pedagógus ok körében ismertek. Csak uta­lásképpen említjük, hogy pél­dául megtörtént az alapvető eszközök kijelölése, a hiányok felmérése, s a hiányok fel­számolása érdekében megálla­pították a központi hiteleket stb. Szóljunk még néhány me­gyei gondról, korántsem a teljesség igényével. A megye számos általános iskolájában gondot jelent, hogy helyszűke miatt a már rendelkezésre ál­ló eszközök tárolása, még in­kább használata esetenként nehézkes. Munkaigényes esz­közöknél (audio-vizuális esz­közök) gond az is, hogy a pe­dagógusok nagy része nem is­M a i t 21.50: Ágyak a horizonton. Tévéjáték Vészi Endre írásá­ból. Az író már a felszabadulás élőt* sikerre] publikálta mű­veit, 1937-ben egyik regéryyé- nyével Mik&záth-díjat nyert. Vészi Endrét elsősorban a munkások, kisemberek élete, gondolatai érdeklik, versei­ben, szociográfiai írásaiban, évéajánl cikkeiben és elbeszéléseiben a hétköznapok drámai konf­liktusai játsszák a főszerepet. Az ágyak a horizonton a ’60- as évek közepén született, s már rádiójátékként is bemu­tatták.' Most — komoly dra­maturgiai átírás után — té­véjátékká formálta Szántó Erika dramaturg és Mihályfi Imre rendező. Ez az átalakí- tás-tévésítés persze nem vál­Az elítéltek tudtak erről a' mániánkról, mert nem voltak hajlandók félni. Legalább nem mutatták. Nem is vettek tudo­mást a körülöttünk zajló pará­déról. Egymással törődtek. Damjanich szekere köré gyűl­tek, és gróf Leiningen-Wes­tenburg kívánságára közösen imádkoztak. Ki-ki a maga val­lása szerinti, imát mondta, papjával egyetemben. Mind­annyian rájuk figyeltünk, az imájukat hallgattuk. Még a hadbíró is. még a zászlóalj­parancsnok is. Ezekben a percekben csak a hóhér nem törődött a lélek­kel. Amíg tartott az imádko­zás. gondosan megvizsgálta a bitókat. Mindegyiknél előké­szítette a zsinegeit. Tüzetesen, mozgékonyán dolgozott, mint a hosszú gyakorlattal bíró fő­kellékes, aki gondoskodik a zárójelenethez szükséges 4 NÓGRÁD - 1973. eszközökről. Mintha nem is igazi, hanem csak színpadi ha­lált ígért volna a szörnyű drá­ma főszereplőinek itt az új­aradi réten. Szinte sugallta tárgyilagos mozdulataival, könnyed lépéseivel: semmi baj. játék az egész, a lehulló függöny mögött majd fölesz­mélünk a dráma lidérces ret­tenetéből. Schüek százados, a hadbíró már úgy viselkedett, hogy igenis komoly a játék. Amikor előre lépett a négyszög köze­pére, háttal a kilenc bitó sor­falának, még a hóhér is feléje fordult. — Ahogy a törvény rendeli, végrehajtás előtt felolvasom az ítéleteket — mondta olyan fenyegető nyomatúkkal. mint­ha nem bíyjtt volna eléggé ab­ban, hogy pz ítéletek önma-- gukért beszélnek. Megjegyez­te: — A négy golyóáltali ki­november 28., szerda Isabella Btágini és Gastoae Moschin játssza az egyik gya­núba keveredett házaspár* a hosszú és furcsa című olasz bűnügyi vígjátékban / meri azok használatát. He­lyenként történt kezdeménye­zés (Salgótarján, Bolyai Gim­názium, Salgótarján és Ba­lassagyarmat nagyobb általá­nos iskolái stb.) arra, hogy — rendszerint a fizika-ma tema­tika szakos kollégák — meg­ismertessék kar társaikkal ezek kezelését. Azonban, úgy tűnik, átfogó megyei képzés­re is szükség lenne, a tovább­képzés részeként. Például az úgynevezett komplex gyakor­lati szemináriumokon, részt vevők már kapnak ilyen . se­gítséget is. Külön gondot jelent a drá­ga gépek karbantartása, amely ma vagy „baráti alapon”, az üzemek egy-egy szakemberé-' nek. vagy egy pedagógusnak segítségével történik. Ez azonban nem l»het megoldás, A tanácsok, amikor az iskolák költségvetését készítik, többet fordíthatnának fenntartásra. Például meglehetősen elter­jedt gyakorlat, hogy a költ- < ségvetésben a televízióké­szülékek havi fenntartási költségét tervezik csupán, s már a legkisebb hiba kijavítá­sára sincs pénz. Természetesen, Jelentkezik gond a beszerzésénél la. Egy­részt. a költségvetésben terve­zett program szerinti rendelé­sek is gyakran igencsak meg­késve érkeznek a TANÉRT- től. S van gond az év végi tartalékból kapott össizegek felhasználása körül is, ilyen­kor nem mindig azt vásárol­ják az iskolák, ami kellene, inkább, gzt, amit kannak. S persze, emelkedik az eszkö­zök ára is. s ugyanakkor a költségvetésben nem növek­szik a beszerzésre fordítható összeg. Pedig az áremelke­dés a TANÉRT-nél elég je­lentős, 15—20 százalékos. Két új film bemutatójára kerül sor a héten. A hosszú és furcsa című En nem látok, te nem beszélsz, ő nem hall című olasz bűnügyi vígjáté­kot a megyei mozi üzemi há­lózatban tűzik műsorra, a szintén olasz nemzetiségű Te* orema című filmet viszont a salgótarjáni filmklub mutat­ja be. Ez utóbbi produkciót egyébként Magyarországon csak a filmbaráti körök há­lózatában forgalmazzák. A bűnügyi vígjátékban há­rom fiatal házaspár serül a véletlenek folytán gyilkosság gyanújába. Végtelennek tűnő perceket élnek át, míg sike­rül bizonyítaniuk ártatlansá­gukat. Az idegeket és a ne­vetőizmokat megmozgató cse­lekmény pompás helyszínen, a romantikus Velencében ját­szódik. A kitűnő szereplőgár­dában néhány régi, jó isme­rőssel találkozhatnak a mer zilátogatók. Vittorio de Sicát és Gastone Moschint számos nagy 6ikerű vígjátékban meg­1800 kötet AZ OKTATÁSPOLITIKAI határozat szellemében, s az intézkedések jegyében a tan- eszközellátás mindenütt fontos kérdésként szerepel, s e figye­lem biztosíték arra, hogy mindinkább javuló helyzetről számolhatunk be a jövőben. Az iskolákban jelentkező tar­talmi kérdések megoldása is erre ösztönöz. T. E. a tunk toztatott azon az — íróra oly jellemző — alaphangon, amely Vészi Endrének ezt az elbe­szélését jellemzi: komor szí­nekkel rajzolta fel történe­tét. A sötét tónusú darab há­rom ember összezártságáról egy idős asszony és albérlői- ágyrajárói életéről szól. A fő’ szerepeket Patkós Irma. Hor­váth Sándor, Vallai Péter és Medgye&i Mária alakítják. végzést ma reggel hat óra és fél hét közgtt végrehajtottuk. Ezután elővette papírjait és olyképpen, ahogy a legzordo- nabb evangéliumi idézetek szoktak templomi szószékről elhangzani, felolvasta az ítéle­tek szövegét. Damjanich János változatla­nul szivarozott. Mivel a rá vo­natkozó verdikt került sorra utolsónak, a felolvasás befe­jeztével méltóságteljesen mor- •dult a hadbíróra: — Kár volt annyit fáradnia. Nincs az a hosszú beszéd, ami elfedné gyalázatukat. A szigorú, katonás arcvoná­sait változatlan önérzettel őr­ző Aulich Lajos pedig így szó­lott: — Rajtunk bosszút állhat­nak, az igazságon soha. Gyil­kosok ítélkeztek felettünk. Tisztjeink úgy tettek, mint­ha nem hallottak volna sem­mit. A hadbíró intett a zász­lóalj parancsnoknak, az pedig a főtörzsfoglámak. Wochen- gruber forma szerint kegyel­met kért az elítélteknek. Tichy őrnagy be sem várta a mon­dat végét. Szinte bosszúsan sietett a felelettel: — Istennél a kegyelem. * — Lovag Pöltenberg Ernő! — kiáltotta a hadbíró, csak­úgy. mint a hadseregben oly gyakori névsorolvasásban. Az első szólított sorra meg­ölelte az összes Tábornokot. A Petőíi-emlékkönyvtár A Petőfi-centenárium alkal­mával nőtt az emléktáblák száma az országban. A Mű­velődésügyi Minisztérium gondoskodott arról is. hogy a nagy költőnek nemcsak formá­jában, de tartalmában is mél­tó emléket állítson. Így szü­letett meg a Petőfi-emlék- könyvtárhálózat gondolata. E hálózat kiterjed azokra a könyvtárakra, ahol vándorlá­sai idején Petőfi megfordult. Az emlékkönyvtárak jelentős anyagi támogatást kapnak, hogy megfelelően bővíthessék állományukat, elsősorban a Petőfi-irodalom terén, de egyébként is. Megyénkben több ' község dicsekedhet azzal, hogy Pető­fi Sándor útjába ejtette. Ezek közül az egyik Somoskő. Itt egy kis parasztházban fordult meg felvidéken jártában, mint arról útijegyzeteiben is említést tesz. A házat. — vagy porkolábok máris karon ra­gadták és a szélső bitónál vá­rakozó hóhérhoz vezették. Mö­götte a fehér karinges mino­rita szerzetes. Nem követte a tekintetem a bitóig. A földet néztem. Mi­közben viaskodtam eszméle­temért, felhangzott a józan kiáltás: — Török Ignác! A karcsú, izmos termetű tábornok ünnepélyesen, szót­lanul fogott kezet társaival. Ügy indplt a vesztőhelyre, ahogy mindiig is járhatott. Még arra is ügyelt, hogy ne hagy­ja esetlenül csüngeni megbi­lincselt kezét. Az ő vesztét serit volt erőm végignézni. — Lahner György! — ocsúd­tam a harmadik névre. Túl volt a búcsúzkodáson, mire szólították. Keserűen, konokul, egyenes tartással ment a bit<£ {elé. így lépett ki a látószögemből. Arról, amerre távozott, titokzatos, halk ne­szek érkeztek hozzám, egé­szen tisztán, miközben belül­ről süketté tett az ólomnehéz kábulat. összerezzentem a hadbíró parancsoló hangjától: — Knézich Károly! Ez a fekete szakállú, merész orrú. acél homlokú férfi úgy viselkedett a tegnapi ítélet- hirdetésnél. mint akit semmi­lyen körülmények között sem képes megrendíteni a félelem. (Folytatjuk) inkább kunyhót — eredeti for­májában helyreállítva találja az arra vetődő turista, benne Petőfi- és Balassi-„minimúze- um". Felsőbb szervek úgy döntöt­tek, hogy a somoskői községi könyvtárat is az emlékkönyv- tárak közé sorolják. — Körzetesítés miatt meg­ürült a somoskői kéttanter- mes iskola — mondja Nagy András, a Somoskőújfalui kö­zös községi Tanács vb-titkára, akit megkértem, vezessen el a könyvtár vezetőjéhez. — Az ott levő egyik helyiségbe köl­töztettük a könyvtárat, ami eddig egy nem megfelelő ki­sebb helyiségben volt elhe­lyezve. A másik tanteremben úttörőszobát alakítottunk ki. Az épület átalakítására kö­rülbelül 70 ezer forintot for­dítottunk. Ez így volt beter­vezve, függeltenül az évfor­dulótól. Persze, ha a könyv­tár a korábbbi helyén ma­radt volna, nem felel meg az alapkövetelményeknek. nem lehetett volna emlékkönyvtár. Az átalakítási munkák még szeptemberben befejeződtek, azonban a berendezés még nem jött meg teljesen, így a könyvtárat, mint emlékkönyv- tárat nem nyithattuk meg. A polcok szállítását december végére igazolták vissza, de már megérkeztek, ugyancsak itt van a televízió is. Közben megérkezünk az is­kolához, ahol a tiszteletdíjas könyvtáros, Prokai Gáborné tanít. A kedves, ősz hajú asz- szony szeretettel beszél a könyvtárról. — Pillanatnyilag közel 1800 kötetes az állományunk. Az olvasók száma nyolcvanhá­rom. -1 Fele iskolás korú, de megtalálható majd minden korosztály. Mint emlékkönyv- tár a minisztériumtól negy­venezer forintot kaptunk, el­sősorban állománygyarapí­tásra, a megyei tanács pedig húszezer forintot adott be­rendezésre. A könyvek, Pe­tőfi-irodalom mellett kézi­könyvek és szépirodalom. — nagy csomagban — már meg is érkeztek, de még nem ju­tott r4 időm, hogy kibont­sam. Megjöttek a függönyök és szőnyegek, valamint a do­hányzóasztalok is, még a fo­telek hiányoznak. Ha minden itt lesz, az egyik falon egy kis Petőfi-emlékkiállítást he­lyezünk el. ennek az anyagát és elrendezését a Balassi B. Me­gyei Könyvtár ígérte meg. Re­méljük, még az idén minden a helyére kerül. Természet** csodálhattuk már. sőt. a* ’többit kitűnő filmrendező­ként, is számor) tartjuk. Az egyik női főszerepet Frances­ca Romana Coluzzi, alakítja, a színésznőt Alberto Lattua- da pikáns témájú, vérbő hu­morú filmjében, a Jöjjön el egy kávéra hozzánk címűben ismertük és kedveltük meg. Az új olasz bűnügyi vígjáté­kot Mario Camerini rendezte, zenéjét a színész-rendező Vit­torio de Sica fia. Manuel szerezte. Patinás csengésű név a filmbarátok körében Pier Paolo Pasolinié. A képzőmű­vészként és szépíróiként is jegyzett sokoldalú művész­nek Mamma Róma című filmjét, a felejthetetlen, kö­zelmúltban elhunyt Anna MagnanJval címszerepben, Magyarországon is bemuta*- ták. A ROGOPAG című, több világhírű filmrendező által forgatott mű egyik epi­zódjának alkotója. A címbe­li „PA”-betűkapcsolat tulaj­donképpen az ő nevét őrzi. A filmet évekkel ezelőtt a film­klubok tagjai láthatták. A Teoremát Pasolini 1983- han forgatta, Silvan;-. Manga* íróval, Massimo Girottival, Terence Stamppal és Anne Wiazemskyvei a főszerepek­ben. A sok vitát kiváltó mű­vet kedvezően fogadták világ­szerte a kritikusok. A film kapcsán Pasolini gondolatvilá­gát marxítsa, freudista és erotomisztikus jelzőkkel illet­ték. Kíváncsian várjuk hát a művel való személyes talál­kozást. Somoskőn sen addig is kölcsönözünk, d* az új berendézéssei a nyit­vatartási idő alatt helybe» olvasásra is nyílik lehetőség, ami olvasóink régi kívánsá­ga. Ök különben örültek an­nak. hogy a községben Pető- fi-könyvtár lesz, büszkék a hagyományokra. — Tervez-e a hagyományok ápolására alkalomszerei, vagy rendszeres rendezvényeket, vetélkedőket, vagy más klub­szerű foglalkozást, amire fel­tehetően, lehetőség nyílik az újonnan berendezett könyv­tárban? ­— Szívesen rendeznék ilye­neket, de sajnos, nem na­gyon tudok. A tanítás után elég kevés idő marad. Tulaj­donképpen már le is mondtam volna a könyvtárosságról, mert éreztem, hogy ez egész embert kíván, de nem volt, aki helyettem elvállalta vol­na. Így maradtam. Szívesen csinálom, a tanács is megad minden támogatást, de nincs időm jóformán többre, mint a kölcsönzés. Üjra a vb-titkár veszi át a szót. — Ezt a gondot ml is láb juk, és szeretnénk is megol­dani. Az az elképzelésünk, hogy a két társközség. Somos­kőújfalu és Somoskő könyv­tárához függetlenített könyv­tárost állítsunk be, aki fel­váltva dolgozna a két könyv­tárban. így valószínűleg moz­galmasabbá válik a községek könyvtári, illetve kulturális élete. Nem kívánom vitatni, hogy egy kis lélekszámú, elörege­dő községben, ahol nyolcvan- három könyvtári tag van, mennyiben érdemes befektet­ni hatvanezer forintot a köz­ségi könyvtárba, melynek évi költségvetése néhány ezer forint. Hogy ez a befektetés hol. és hogyan kamatozik, azt biztosan felmérték az il­letékesek. Az azonban tény, hogy egy emlékkönyvtár nem azonos a „Petőfi-fal”. és bi­zonyos Petőfi-irodalom fogal­mával. Igazán a pezsgő könyvtári élet hivatott arra, hogy a hagyományúk aktív ápolásával valóban emlék- könyvtárrá tegyen egy könyv­tárat. Ebből a szempontból igen célszerű a tanácsnak az a törekvése, hogy — ha két könyvtárra is — független könyvtárost szeretne. Ez ta­lán egy további lépés lehetne az emlékkönyvtár tényleges létrehozásához. —gáspár— I l

Next

/
Oldalképek
Tartalom