Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

02 a pmrtfagscigäcj Jók közül a legjobbak Mihulovics József: „Bizonyíta­ni, hogy megértem rá!” Az utak sokfélék lehetnek. Egyik kanyargós s nem ta­lálni rajta huppanót. A másik egyenes ugyan, de tele ká­tyúkkal, nehéz rajta a közle­kedés. Vannak azonban egyenes és sima utak ie. De bármilyenek legyenek, rendeltetésükben közös, hogy vezetnek valahová. Az Üvegipari Művek pász­tói Szerszám- és Készülékgyá­ra pártalapszervezetének tit­kára, Tóth József tömören tá­jékoztat: — Tervszerűen foglalkozunk a párt utánpótlásának biztosí­tásával. A követelmények ma­gasak. tényleg csak a politikai­lag legjobban képzett, legak­■ tivabb fiatalok kerülnek a párttagok soraiba. Rátermett­ségüket bizonyítaniuk kell Er­re jó lehetőség kínálkozik azon az úton, amelynek végén a tankönyvet kezükbe kapják. Hogy megtudjuk, milyen ez tíz út. körsétára indulunk a gyárban. A gépek mellett többségben fiatalok dolgoznak. Nem vé­letlen tehát, hogy az alapszer­vezet átlagéletkora alig pár évvel van harminc év fölött. Tavaly négy, az idén két if­júmunkás tagfelvételig kérel­mét fogadta el a taggyűlés. Mihalovics József a legfia­talabb párttagok egyike. A hu­szonhárom éves fiatalember: az idén vették fel. Most meós- ként dolgozik, de nemrég ke­rült el a gép mellöL — A politika iránt mindig érdeklődtem. Szóltam a párt­vezetőknek, hogy szeretnék parttag lenni. Azt mondták, váriunk vele. előbb bizonyít­sam, hogy megértem rá. Kü­lönböző megbízatásokat kap­tam. Amikor látták, hogy jól végzem társadalmi munkámat, s részt akarok vállalni a párt előtt álló feladatok végrehaj­tásából, behívattak a pártiro­dába. Hosszasan beszélgettek velem. Mint párttagot, a párt kiadványainak terjesztésével bíztak meg. Ugyancsak párt­megbízatásból végzem munká­mat a szakszervezeti bizott­ságiján is — meséli Mihalo­vics József, majd még hozzá­teszi: — A pártszervezetben baráti közösségre találtam. Juhász Lászlónál fordított volt a helyzet. A pártvezető­ség kereste meg, hogy érdek­lődjenek szándéka felől. — Ügy éreztem, hogy akkor még nem voltam eléggé felké­szülve nagyobb feladatok el­látására. A KlSZ-alapszerve­zetben ugyan évek óta vezető­ségi tag vagyok, politikailag edződöm”, de a párttagság jóval többet követel. Ahogy «ltek a hónapok, úgy készül­tem rendszeresen arra, hogy >daálljak a párttagok elé és ’«érjem felvételemet közéjük. Odaálltam. Miután párttag lett, a mar­xizmus—leniniamus középis­kola elvégzését tűzte célul. Az elhatározás azóta valósággá vált. — Most gimnáziumba já- -ok — mondja a 26 éves laka­tos. — Nem árt, ha magasabb politikai iskola előtt az álta- 'ános műveltséghez szükséges ismereteket megszerzem. Pártmegbízatásként tovább­ra is az ifjúsági szervezet munkájának segítését kanta. — A párttagkönyv felelős­ségteljesebb munkára kötelez — jegyzi mge. Szavaiból érez­ni az elhivatottságot. Barátja. Juhász József egv- idős vele, de már öt éve párt­tag, s mellesleg a KISZ-osúcs- vezet őrség titkára. Ö a párt utánpótlásának biztosításáról, az ifjúsági ve­zető szemszögéből beszél. — A KISZ-ben folyó mun­ka szerves része, hogy a rá­termett fiatalok előbb-utóbb párttagok legyenek. Az utóbbi időben a jók közül is a legjob­bakat vettük számba, a párt­vezetőséggel közösen. Ezek a fiatalok állandó és időszakos Juhász József: „Számítunk munkájukra,” Juhász László: „A tagkönyv felelősségteljesebb munkára kötelez.” megbízatást kSpnak a KISZ- ben. Az. hogy a termelésben élen járjanak, alapvető köve­telmény, de nem elég. Emel­lett a mozgalmi munkában is példát kell mutatniuk. A KlSZ-szervezet taggyűlése csak így lesz egyik ajánlója a tagfelvételi kérelmét benyújtó fiatalnak — sorolja. — Milyen segítséget kap a KISZ-szervezet a párttag fia­taloktól? — érdeklődöm tőle. — Számítunk munkájukra, A pártvezetőség pártmegbiza- tással küldi őket az ifjúsági szervezetbe. Politikai oktatá­sokat vezetnek, a vezetőség­ben tevékenykednek. Azt foly­tatják nagyrészt, amit koráb­ban. felvételük előtt csináltak, de most már magasabb szin­ten — válaszol Juhász József. A fiatalok véleményét meg­erősíti a párttitkár is. — Az a célunk, hogy a párt- szervezet minőségileg erősöd­jék. Hosszú idő telik el, amíg egy-egy fiatal eljut közénk. Addig a párttagok figyelik munkájukat, egyengetik útju­kat. Ifjúkorban az ember előtt sok út áll. Manapság a leg­jobb útra nem nehéz ráakad­ni. Nem tábla jelzi, arról le­het észrevenni, hogy mind töb­ben tapossák, Szabó Gyula ELLENTMONDÁSOKKAL... Egyes emberek olya* követeinek meg kisebb vagy nagyobb kö­zösségektől, illetve az államtól, amit saját, közvetlen, környezetükben, életükben sem tudnak megvalósítani. Nevezetesen azt, hogy ellanitimondósoik nélkül éljék le életüket. Az ellentmondások előidézője igen válto­zatos, sokrétű lehet, akárcsak feloldásuk módja. Tételezzük fel, hogy egy családiban a költségvetés szerint sürgősen egy télikabátot keli venni az egyik családtagnak. Az édes­anya'viszont arra panaszkodik, hogy nehezen bírja a mosást, jó lenne egy mosógépet ven­ni. A két kívánság közül csak az egyiket tud­ják teljesíteni. Megveszik a télikabátot, mert arra most van szükség. Ezzel miég nem biz­tos, hogy megoldódott a probléma, mert ké­sőbb újabb ellentmondások változtathatják mag a korábbi elképzelést. Ebből is láthatjuk, az ellentmondást ki­váltó ok a fejlődés igénye és a teljesítés köz­ti lehetőség különbözőségéből adódik. Ugyan­ilyen folyamat zajlik le üzemeinkben, gyá­rainkban, vállalatainknál, csak nagyobb, sok embert érintő méreteikben. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben meg­valósuló rekonstrukcióval több évtizedre megoldják a termelés fejlesztését, a munka- körülményeket a huzalműben és a pácolóban. De továbbra is gond az anyagok tárolása, szállítása és raktározása. Ehhez jön az újabb, megoldásra váró feladat, ami újabb ellentmondást szül: az elavult vízhálózat ki­cserélése. Megvalósítása csak 60 millió fo­rintot kíván. De honnan vegyék elő, amikor jelenlegi beruházásukhoz is állami kölcsönt kértek, s azt is törleszteni kell. Hogy az- előbb említett két gond közül melyiket old­ják meg előbb, arról majd később döntenek, a hogyannál együtt. Az igények nemcsak szülik az ellentmon­dást, hanem elősegítik' a fejlődést. De csak akkor, ha az elképzelések, a kívánságok, a célok összhangban vannak a reális lehetősé­gekkel. Máskülönben az ellenkezőjét szol­gálják: szítják a megalapozatlan elégedet­lenséget, jogtalan követelőzést szülnek, olyan kívánságokat támasztanak, amiket képtelen­ség a gazdálkodás mai szintjén kielégíteni. A követelőzés ismert lélektana Salgótar­jánban is tapasztalható. Csak legyein lakás, nem baj, ha messzebb kell menni a boltba, ha nem lesz azonnal kifogástalan az úti A beköltözés után két hétre megváltozik a ko­rábbi szemléleti Térdig járunk a sárban, mi­kor lesz mér új út, 500 méterre kell menni az üzletbe stb. Ilyen gyorsan feledkeznek meg egyes emberek korábbi helyzetükről, vé­leményűikről. Ugyanakkor lakásuik berende­zését— reális alapokra helyezve —, több évre tervezik. 1 Senki sem állítja, hogy nem jogosak az előbb említett kívánságok. Kielégítésük azonban nem megy máról holnapra, még ak­kor sem, ha egyesek szerint nálunk csak hangoskodni kell, s megoldódik minden, csu­pán a vezetők elhatározásán múlik. Ez a felfogás nagyon veszélyes, mert nem igaz! Üres kamrának bolond a háziasszonya — tartja a szólásmondás. Hiába akar egy-egy vezető a fejlődés követelményeiből adódó jo­gos kívánságoknak eleget tenni, ha . ehhez nincs meg a teljesítés feltétele: a pénz, a terv, a kivitelező sto. Az előbbi vélemény hangoztatása egyet jelent a lehetőségektől való elrugaszkodással. Ezzel nem célunk, hogy eltakarjuk a meg­levő hibákat. Elismerjük, hogy téves, nem eléggé megalapozott döntések, szubjektív megítélések is előidézhetnek átmeneti, vagy nehezebbem feloldható ellentmondásokat. Például Pásztón, a hiányos területelőkészítés a lakásépítkezés ütemét vetette vissza, s ex táptalaja lehet a meglevő ellentmondások­nak, esetleg újabbnak vetheti meg az alap­ját. Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk Salgótarján egyik-másik építkezésénél. Az előbbi és a hozzá hasonló esetekben az el­lentmondás feloldására szánt idő húzódik el, ami zavarhatja az egyébként jó politikai közérzetet, közhangulatot. Ellentmondás van a gyarapodó lakóházak és a távhőellátás biztonsága, a sokasodó la - kásállomány és a vízellátás, a városépítés üteme és a közművesítés lehetősége közötti Ezek azonban alapvetően nem függnek össze a későn, vagy megalapozatlanul hozott, illet­ve kiadott vezetői döntésekkel. Bármelyik területét nézzük az életnek, nyugodtan állíthatjuk: az ellentmondások feloldási, esetenkénti újratermelődése útján fejlődünk, gyarapodunk, élünik, küzdünk a jobb életért. Ezért olyan igénnyel fellépni, hogy ellentmondások nélkül oldjuk meg ex ország építését, a megye fejlődését, dőreség, elfogadhatatlan és megalapozatlan kívánság, mert nagy és bonyolult feladatokról van. s®ó ■— sok ismeretlennel. Csökkenteni azonban lehet és szükséges az ellentmondásokat, mivel azok keletkezése mögött mindig megtalálhatjuk az embert. A lustát ugyanúgy mint a közömböst, a bürök rátát éppúgy mint a késlekedőt, az aggályos kodást csakúgy, mint a konzervatívot, a sajá t nyugalmát keresőt, a munkáját ímimel-áimmel végzőt, vagy a kishitűt. De megtalálhatjuk a lelkest, a törekvőt, a szorgalmast, a tettvágy tói égőt, a nehézségektől nem félőt, a nag~ feladatokat kedvelőt, a következetesen mun ká!kodót is. Ez utóbbiaJtókal együtt, Őket kö­vetve kell az ismétlődő ellentmondások felol ­dásáért munkálkodni, FTnírvnn? FelelóssvVgieljeseWb munkává; r>;au’ Ezért növelni kell a politiká ­hoz értő, a realitásokkal számoló dolgozód sokaságát. Szükség van továbbá arra is, hogy az emberek megítélésekor a végzett munka legyen a mérce. Az elmondottakból is látszik, hogy az el ­lentmondások nagysága és tartóssága a dől gazóktól is függ, tehát nekik kell elsősorban cselekedniük. Minél többet, minél eredmé­nyesebben és minél hatékonyabban. Ebben segítenek mindenütt a párt- és a társadalmi szervezetek. Kárai; Piros, fekete és kék székek A veszprémi Szigeti Jó- színű ülőalkalmatosságok is. re, a gyár tovább nŐveE szék zsef Faárugyárban, ahol eb- A bemutatkozás a hazai és a gyártó-kapacitását Munkába ben az évben 150 ezer széket külföldi kereskedők körében állítottak egy NSZK gyárimé- készítenek, tovább növelik a egyaránt sikerrel járt. s új nyú félautomata fafeldolgozó termékek választékát. A ha- megrendelőket is hozott. Jö- gépsort, amely lehetőséget ad gyományos színekkel pácolt vőre már vásárol e termékek- arra, hogy a következő évben székek mellett megjelennek a bői Ausztria, Svájc és Anglia már 200 000 széket gyártsa- piacon a fekete, piros és kék is. Tekintettél az érdeklődés- nak, Föl drenp esek prognózisa A Szovjet Tudományos Akadé­mia távol-keleti kö/nontjának vulkanológiai intézete elkészítette a Csendes-óceán partvidékén uss­ier várható földrengések prognózi­sát. A prognózis valószínűségét 8<> százalékra becsülik. Ugyanezzel a módszerrel már korábban sikerült előre jelezni több földrengést: Hokkaido janá" sziget partjainál (1968). Kuril szigetek déli részén (1969). és £ kamcsatkai partoknál (1971). S okat megért már, de így még nem érezte magát, mint a november 7-i ünnep előestéjén az Ország­házban, amikor az államfő át­nyújtotta neki a kitüntetést. A visszaidézett emléktől is át­melegedett a teste. Érezte, hogy a torka összeszorul. Kes­keny arca megszínesedett, őszbe fordult, ritkuló haját hátrasimította, elfordította te­kintetét, hogy takarja a sze­me sarkában megcsillant könnyét. Fellélegzett, és maga mentegetésére széttárta hosz- szú karjait: — Bocsánatot kérek, az em­ber életében ez nem minden­napi. .. Az üzemvezetői kis fülkében megfeszült a csend, amit a munkacsarnokból gépek halk zúgása tört meg. Égett olaj fátyolfinom felhőjével tolako­dott be, és megtöltötte a kis irodát. Bevonta a felfüggesz­tett okleveleket, behatolt az üveges szekrénybe, messze szovjet földről érkezett aján­dékok között lebegett. Az üzemvezető nézte a gépek mellett dolgozó embereket. Már ismerte mozdulataikat. A látvány nyugtatóan hatott rá. A gépek zúgása, az olaj sza­ga visszatérítette őt a hétköz­napokba. Mintha a kint dol­gozó embereknek mondta vol­na: — A kitüntetés az övék is... Amikor ünnep után elindult a gyárba, zsebébe tette a pi­ros, tégla alakú dobozt, benne az éremmel. Számára az elképzelhetetlen, hogy azokkal, akikkel együtt dolgo­zik, ne ossza meg az örömét. Azzal is tisztában volt, hogy ÜNNEPEK, HÉTKÖZNAPOK vannak a gyárban, akikben ä kitüntetése nem örömet, hanem haragot váltott ki. Az élet nem egyszerű. Az ő idegei is megviseltek. A szabálytalan dologra hirtelen reagált. A múltkor, a párttaggyűlésen lobbant fel indulata: „A nyolc­órás párttagokkal nem sok­ra megyünk...” Nem marad ideje arra, hogy megmagya­rázza: a párttag nem nyolc óráig, hanem egész élete so­rán a párt katonája. Ezt akar­ta mondani. Nem megbántani, hanem figyelmeztetni akart embereket. Többen sértődöt­ten néztek rá. Most nem ezek­kel, hanem barátaival akarta megosztani az örömét. Be­ment az üzemvezetői irodá­ba. Munkatársai már tudták, hogy nagy tisztesség érte az üzemvezetőjüket. Nyitrai Pál, a szocialista brigád vezetője, Patakfalvi Béla törzsgárda- tag és még jó néhányan mele­gen köszöntötték. Aztán jöt­tek a szocialista brigád nőtag­jai. A tőlük kapott kézfogás­tól engedett fel a dolgos hét­köznapokat megkoronázó ün­nepi feszültségből. Amikor minderre újból visszaemléke­zett, a kis asztalkáról egy fris­sen edzett acélrugót vett _a kezébe. Próbára tette. Erős kezében pattant a rugó, hang­jától feleszmélt. Amikor fel­nézett, tekintete tiszta volt. — A barátaimmal megosz­tott öröm tette teljessé végte­len örömömet... Harmincnyolc esztendővel ezelőtt a homokterenyei 15 ta­gú Hegyes család egyik véz­na fiútaigjáti, a hosszú hetekig tartó ácsorgás után beszólítot­ták a gyárkapuból, A szalaged­zőbe került. Élénk volt a fan­táziája. A felszabaduláskor az ifjúsági mozgalomban jeles­kedett. Azok közé került, akik az idősebb nemzedék mellett vállalkoztak az új világ nehéz terheinek viselésére. Az ötve­nes években a kohászati üze­mekben Hegyes Ferenc ma­gas beosztásban dolgozott. A személyzeti ügyeket intézte. A felelőssége megnövekedett, az élete terhei megnőttek, útja buktatókkal lett terhes. Olyan emberek is sodródtak körü­lötte, akik előidézték a buk­tatót. Hegyes Ferencnek is ki­jutott a kritikus helyzetből. De azért, mert hitt ez új életben, tudta leküzdeni a keserűséget, és újból kezdeni az életet. A művezetői kis szobába beszű­rődött a gépek zúgása, felol­dotta a hirtelen kerekedett fe­szültséget. Maga elé mered­ve halkan mondta: — Semmilyen csalódás nem tudott eltántorítani hitemtől. Pártom igazságában mindig hittem, hiszek és hinni fogok. Ez nála hitvallás. Amikor rázúdult a barátoknak hitt emberekben való csalódás, nem roppant össze, hanem szembenézett önmagával és még nagyobb energiával dol­gozott. A napokban Borsosbe­rényből kapott üzenetet. A gyári csalódások után itt dol­gozott pártmegbízatásként a mezőgazdaságban, közel két éven keresztül. Kitüntetése alkalmából köszöntötték az ottani, őszinte barátok. A falu után újra a gyár következett. Odaállt dolgozni a gép mellé, ahol 38 esztendővel ezelőtt kezdte a 15 tagú Hegyes csa­lád egyik tagjaként. A szalag- edzőgép mellé. Az ellenforra­dalom idején adtak már sep' Hegyes Ferenc is tagja, ta" nácsadőja, istápolója. Ahogy legutóbb mondta: — Mint az életem, olyan nekem ez a kollektíva.. „ A brigád kitüntetéseinek megszámlálhatatlan a száma, Aranyérmek, aranykoszorúk, oklevelek és más nagy tisztes­ségek. Számtalan levél, meg hívás a Szovjetunióból, az or szág különböző részéből kö­szöntők. Engedélykérések lá­togatásra, Honiról a mező- gazdasági üzem segítséget kér, Szeged hívja őket. Budapest csak az általuk készített fi­nomrugót rendelik. Aztán az idén Komarov özvegye sze­rét is a kezébe, akkor is azt mélyével is megtisztelte a bri­gádot. Egy fénykép őrzi He­gyes Ferenc és Brezsnyev elv­társ találkozását az SZKP fő­titkárának magyarországi lá­togatása alkalmából. Az üzem­vezető jogos büszkeséggel mondja erről: — Sokat dolgoztunk azért, hogy ilyen megtiszteltetések értek bennünket. A zzal válaszoltak, hogy javították a munkát. És most a szocialista brigád tagja, eszmei tanács­adója, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság országos tiszt­ségviselője Hegyes Ferenc, az acélárugyári munkás, a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tának birtokosa lett. A sza­lagedző gépei egyenletesen zúgtak. Az üzemben az ünnep után hétköznapok következ­tek, amelyek majd újra ünne­pet hoznak. Bobál Gyula mondta: — Ez is munka.. „ A gép mellett is érezte, hogy nem veszít emberi méltóságá­ból. Ellenkezőleg. Magára ta­lált, mert munkatársai szere­tettel fogadták, ő pedig, ahogy tehette, segített nekik. Több lett, mint munkatárs; tanács­adója lett az embereknek. S akkor a nagy tiszteletet ér demlő Lendvai József, az ak­kori üzemvezető ezt mondta neki: — Vedd át az üzem vezeté­sét. Téged akarnak az embe­rek. Így került vissza Hegyes Ferenc, a kohászati üzemek régi dolgozója előző munkahe­lyére, a gyár szalagedző üze­mébe, annak vezetőjeként. Aztán megalakult az országosan híres Komarov-brigád, Nyit­rai Pál vezetésével, amelynek NÓGRÁD — 1973. november 25., vasárnap 3 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom