Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

Ütemek, iskolák, pályák 4 pályaválasztási megbízottak szerepe A kormányhatározat értel­mében tavaly megyéinkben is kinevezték a munkahelyi pá­lyaválasztási megbízottakat. Miit taikar ez az elnevezés? Kissé leegyszerűsítve azt mond hatnánk, ők azok, akik ellátják a munkahelyi felada­tokat a fiatalok felnőtté válá­séiban. Neon árt azonban vala­mivel részletesebben is szólni erről. A pályaválasztás számos megelőző hatás eredőjeként jön. létre. Már az első él­ményre tegok (a két-három éves kor benyomásai) igen fontosak, lényeges fejlődési szakasza ez az embernek. Nem részletezzük a fejlődés továb­bi életkori és egyéb sajátos­ságait, e példa is érzékelteti: a pályaválasztás nem egy pil­lanat műve, előzményekkel együtt vizsgálandó. A pályaválasztási tanács­adás ugyancsak átfogó fogal­mat jelöl: a fiataloknak a tár­sadalmi munkmegosatásiba va­ló beilleszkedését. A pályavá­lasztás előkészítése, a pálya­választási érettségre nevelés mindenekelőtt az általános is­kola feladata. A segítőpart- neirek közül már itt is rend­kívül fontos szerep jut a mun­kahelyeknek. A murik am aga- rar tás kialakulása, a pálya megszerettetése ugyancsak az iskolában történik elsősorban, A munkahelyen zajlik le a fiataloknak a társadalmi munkamegosztásba való beil­leszkedése. A munkahelyi be­illeszkedés elősegítése a válla­latoknak is hasznos, a terme­lésihez, munkaerő-utánpótlás­hoz nélkülözhetetlen. Egyéni, vállalati és társadalmi érdek- azonosságról van tehát szó. Lássuk ezután a munkahe­lyek pályaismertető, -orientáló szerepét. E feltételnek csak látszólag könnyű eleget tenni. A szülők pályaismerete szűk. Ugyancsak szűk a pedagógu­soké is. A munkahelyek — mindenekelőtt pályaválasztási megbízottaik által koordinált széles körű aktívahálózatu­kon keresztül — sokat segít­hetnek az iskolának. Nap­jainkban körülbelül ötezer foglalkozásit tartanak nyilván Magyarországon. Ezeknek — s a szakmáknak — még csak töredékét sem ismeri a szülő, a pedagógus. Az üzemek, munkahelyek információt jut­tathatnak az iskoláknak. Ez nemcsak a pályaválasztási döntéshez szükséges. Gondol­junk ama, hogy például a szakképző iskolákban megkell szerettetni a szakmát. Ehhez a fiataloknak mind mélyebben ismerniük is kell választott szakmájukat. Ezenkívül a munkahelyek körének lehető­ségét és így tovább. Az üzemek, munkahelyek és az iskola 'kapcsolatáról szól­va három dolgot említünk. Mindenekelőtt fontos az, hogy mi legyen a pélyaiemertetés tartalma. Ki kell munkálni továbbá azt, hogy milyen módszereikkel közvetítsük, az iwtownáciőkat a fiatalokhoz. S meghatározandó az is, hogy milyen fázisokban történjék mindez? A pályaismentetés tartalmá­val kapcsolatban a feladat: a munkafeladatok bemutatása az adott szakmánál, a pálya- követelmények ismertetése, valamint a kiképzési és alkal­mazási feltételek kozülése. Mindenekelőtt azt kell be­mutatni, ami a munkára vo­natkozik, továbbá azt, hogy milyen követelmények és le­hetőségek adódnak a munka- feladatokból, illetve: milyen módon, juthat el a fiatal az adott pályára, s annak milyen lehetőségei adottak. Bizonyá­ra a muníkahelyd pályaválasz­tási megbízottak is sok segéd­anyagot ismernek a jelenlegi 188 szakmával, s a 38 felsőok­tatási képesítést igénylő pá­lyával kapcsolatban, ezek használata elengedhetetlen. Igen lényeges az informá­cióadás helyes módszereinek megválasztása. Mindenképpen hasznos lenne, ha a munkahe­lyek egyre folyamatosabban együttműködnének az iskolá­val, osztályfőnökökkel, szülőkkel, a gyermekek pá­lyaválasztásával összefüggés­ben. A pályaismertetés ne „toborzási” jelleggel történjen a munkahelyek részéről, ha­nem szisztematikusan, akár az általános iskola ötödik osztá­lyától kezdve folyjon. S minél több módszerrel történjen (pá­lyaismertetés, üzemlátogatás, szakkörök működtetése, nyári foglalkoztatás). Természetesen, e feladatokat a legrátermettebb munkahelyi, pályaválasztási megbízott sem. képes egyedül, végezni. Elhhez jól működő aktívahálázat szükséges áss üzemiben, a munkahelyein, társadalmi, mozgalmi segítség kell. Közös érdeikroL, a jövő generációról van, szó. (tóth) Szovjet népi. iparművészeti és szobor^, grafikai kiállítás nyílt Egyszerre két szovjet kiállí­tás ünnepi megnyitóját tartot­ták ezen a héten Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, ahol a szovjet népi és iparművészeti remekekből, valamint szobor- és grafikai műveikből rendeztek bemuta­tót. Az ünnepéégien I. I. Bagyul, a budapesti szovjet nagykövet­ség első titkára, a Szovjet Ba­ráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője mondott beszédet. A kultúr- eemtruim föltísizámti kiáUítóte­rületém. a látogatóik megcso­dálhatják az ősi orosz népmű- veszet jegyeit viselő nagy­méretű gobelineket. A látoga­tók ízelítőt kapnak a szovjet üvegművészek sajátos stílusú münkáálbőL A szovjet köztársaságok mú­zeumainak értékes műkincsei­ből ad válogatást a szoborki­állítás. A fából, bronzból, réz­ből, márványból formált alko­tások között jeles szovjet mű­vészek művei szerepelnek: köztük. N. Amdrejev, és J. Né­ródé, atófc Lénán alakját min­tázták meg. A művészeti al­kotások a szocialista realiz­mus művészetének legjellem­zőbb vonásait tükrözik. A grafikai bemutatón a fiatal szovjet művesznemzedék al­kotásai adnak bepillanást a szovjet emberek életébe, mun­kájába, s tükrözik a Szovjet­unió népeinek megbonthatat­lan barátságát. A kiállításokat az érdeklő­dők január közepeiig látogiat- hatják. Raj láncban sorakozott elé­jük a tizenhat lövész. Négy­négy célzott egy-egy térdelő- re, alig puskahossznyi közel­ről A lóháton ülő őrnagy megsuhintotta kardját és rö­vid, szakadozott ropogással el­dördült a tizenhat lövés. Des- sewffy Arisztidesz, Lázár Vil­mos, Schweidel József azon­nal meghalt Tetemük előre­bukott. De a Kiss Ernőre célzó lö­vészek megrettentek az elitéit rájuk szegeződő tekintetététől. A lőporfüst eloszlásakor lát­tuk, hogy a szerencsétlen tá­bornok hevesen vergődik moz­dulatlan társai mellett. Josef Tichy ráparancsolt a sor szé­lén álló lövészbe: — Végezzen vele! A lövész kivált százada erővonalából. futólépésben sietett a vergődőhöz. A halán­tékára tette a puskacsövet, úgy sütötte el fegyverét. Kiss Ernő feje szétroncsolódott. Ezután következtem én, az orvos. Előírás szerint megál­lapítottam, hogy a halál vala­mennyi elítéltnél beállt. Annyi volt ez, mintha ezt mondtam volna ünnepélyes cinizmussal: „istennél a kegyelem”. Az egyik porkoláb össze­szedte és a hóna alá gyűrte a kivégzettek kabátjait. Hiszen a hadbíróság ítélete szerint az elítéltek minden előtialálhiató és elő nem található ingó va­gyona lefoglalandó a kincstár javéra. Államunk tehát gaz­dagabb lett négy magyar férfi kabátjával. Krisztus köntösén is katonák osztozkodtak. És ezt minden húsvétikor elmond­juk templomainkban. ★ Érzem, magam is hasonlí­tok a szörnyetegekre, hogy úgy írtam le a négy tábornok agyonlövetését, mint egy orvo­si látleletet. Hasonlítok ebben a gyilkosok hidegvérűségéhez. De érzem, hírt kell adnom az elhatározott, szakszerűen véghezvitt borzalomról. S a látottakról nem írhatok mást, csak látleletet. A bosszúállóik­hoz képest mindössze annyit tehetek, hogy nevén nevezem a bűnt. Egyedüli mentségem a kárhozatos szégyenben: nem tartozom a gyilkosok közé. ■ár A négy elítélt agyonlövetése után visszamasíroizott a zász­lóalj a várba. Még hét óra sem volt, amikor az első felál­láshoz hasonlóan másodszor is a főőrség épülete elé sorako­zott a négy század, szemben a bejárattal. A bitóra szánt tá­bornokokat szinten polgári ruhában vezették elő a por­kolábok. Egyedül gróf Leitun­gen—Westenburg Károly vi­selte a rangjelzései,töl meg­fosztott uniformisát: a kék atillát és fekete pantallót. Damjanich János még mindig nem tudott járni tört lábával. Parasztszekér kanyarodott a térre, s nógatták Damjanich- ot, hogy szálljon fel. Segítet­tek neki. Ügy viselkedett, mintha csak röpke kocsiká­zásra készülődne a városba. Vigasztalója, Arad görög­keleti esperese annál megtör- többnek látszott. Riadtan, sá­padtan kapaszkodott Damja­nich mellé a szekérre. ★ Itt volt a város református lelkésze is, szikáran, ünnepi feketében, a protestáns papok tárgyilagos komorságával. A négy minorita szerzetes pe dig, akik a katolikus táborno­koknak jöttek vigaszt nyújta­ni, ájult-ájiíatos szomorúság­gal hajtották le fejüket. Csip­kézett kattogjuk láttán olyan 4 NÓGRÁD — 1973. november 25., vasárnap Nógrád megye Madách-gyűj teménye r i UJ Minit arról olvasótok a tv- híradóból és az országos sajtó­ból már tudomást szerezhet­tek, november 17-én és 18-á.n Budapesten kétnapos könyv- aukciót rendeztek, egybekap­csolva az eseményt a hazai könyvnyomtatás megindulásá­nak félezredes évfordulójával Az előzetes tájékoztatás nem túlzott: az árverés kínálata valóban felölelte — a XVI. századtól a XX. század első feléig — a magyar könyvki­adás és könyvművészet szinte teljes történetét. Az aiuikción — a nagy könyv­tárak, -gyűj temények és a bib­liofilek népes hada mellett ez­úttal első ízben megyéink is képviseltette magát. Domon­kos Alajost, a megyei mú- zeumigaizgató helyettesét és Kmetty Lajos gazdasági igaz­gatót főként a katalógus 344. tétele vonzotta Budapestre, a Martibányi téri úttörőíház színháztermébe: egy 108 da­rabból álló Madách-gyűjte- mény. Köztudomású, hogy nagy költőnk megyei kultu­szához egészen a legutóbbi évekig hiányzott a helyi tudo­mányos szakirodalimi bázis. A változás több éves kulturális összefogás eredményeként jött létre: előbb Salgótarjánba költözött vissza Nógrád megye levéltára — anyagában Ma­dách Imre közéleti tevékeny­ségének írásos dokumentu­mai vak Gsesztve ‘ 1964-ben nyílott emlékházában pedig — a kétszeri, 1969-as és 1973-as átrendezés után — immár hét helyiségben tárja a kiállítás a látogató elé gazdag életrajza, irodalmi, színiház-, művészet- és tudománytörténeti anyagát. A tárlókban Az ember tragé­diájának számos kiadósa és fordítása látható ugyan, de aki —- mandjuik —■ tanulmányai­hoz vagy kutatási szándéká­hoz szövegváltozatokéit és sesaiktoodatlmat keresett, biasony végiglátogathatta a könyvtá­rakat, múzeumokat Éveken át áthidalásul szolgált, és az in­tézményes megoldás ígéretével biztatott Szabó József balas­sagyarmati magángyűjtemé­nye, ez azonban idén nyáron Győrbe vándorolt Első részvételünk a könyv- árverésen nagy sikerrel zá­rult: a most megvásárolt Ma- dach-anyag több érdekesség­gel és védett ritkasággal büsz­kélkedhet. Az ember tragédiá­ja magyar nyelven eddig 112 alkalommal jelent meg — új gyűjteményünk ezekből nem kevesebb mint 51 kiadást tar­talmaz, s főként a régebbiek­ből, amelyek ma mér alig, vagy egyáltalán nem szerez­hetők be. Nem hiányzik közü­lük az első kiadás, de a má­sodik sem, amelynek szövegén még a költő maga végzett vál­itlűziő támadt, mintha egyházi ünnep készülődne. A kegyes illúziót szempil­lantás alatt a zúzmarás halál- tudat váltotta fel, mikor aiz udvarra lépett a hóhér. Pedig észre kellett venni, hogy nem alkart vacogásra ingerlő be­nyomást kelteni. Igen termé­szetesen viselkedett, jő szán­dékú vendégként pillantott körbe. Nyúlánk, de rövid nya­kú szőke férfi. Se bajusza,, se szakálla. Hosszú kezét köny- nyedén lóbálta. Zongoristá­nak, vagy borbélynak is néz­hettük volna, ha piros kabátja el nem árulja, ho>gy ő az a fontos úr, aki a brünni fegy- ház alkalmazottja és a kötél­általi kivégzések legképzet­tebb szakembere az osztrák birodalomban. Felszállt Damjanich szeke­rére. Hátra ült, diszkréten, nehogy zavarja a görögkeleti pappal beszélgető tábornokot. Tehát a hóhér is készen állt az útra. Howiger tábornok mintha erre várt volna. Min­den formalitás nélkül amo­lyan hessientő mozdulattal in­tett a zászlóaljparancsnoiknak, hogy indulás. Tichy őrnagy megmutatta, hogy átlagon fe­lül tanulékony és kedvére va­ló a szerep. Az első alkalom­mal még nehezen leplezte görcsös elfogódottságát. Mind­össze a nyerget viselő csontos jfej tanúsított fesztelenséget. Az őrnagy okult lova példájá­ból, mert ezúttal olyan meg­szokottan vezényelt, mintha a napi rutingyakorlatra vezette volna ki zászlóalját. íFolytatjuk) toatatásókiaí, elfogadva Arany János és Szász Károly szöveg­módosítási javaslatait. A Ma- dách-cemtenáriumra kibocsá­tott 1923-as példányt aranyo­zott bőrkötés burkolja, díszíti, hozzá Babits Mihály írt élő­szót, a szöveg köziül pedig Zichy Mihály illusztrációi vil­lannak elénk. A gyűjtemény­ben tallózva angol, francia, eszperantó és német fordítá­sokra is bukkanunk, az utób­bi elé Jókai Mór írt 1888-ban bevezető sorokat A tanulmá­nyok, a Madáchrói szóló köny­vek szerzőinek sorában ott szerepel Balogh Károly, aki­nek rokoni szeretettel és ku­tatói alázattal írt műve mind­máig a legolvasmányo&abb, tu­dományos értékű írás a köl­tőről — Barta János, kiváló irodalomtörténészünk 1943-as monográfiájával képviselteti magát: ebben vetette föl első­ként Madách filozófiájának materialista változásait — nemrég elhunyt rendezőnk, a Madách-emiékplakettes Né­meth Antal színháztörténeti könyvével van jelen. De soroiL- batnánk még az érdekes rnu- tatványdarabokat: a költő ver­seinek, ritkán kiadott jegyze­telnek mindmáig legteljesebb köteteit levelezésgyűjtemté- nyét a Tragédia legfontosabb korai saövegmagyarázaitait vagy éppen a Fráter Erzsébet­re vonatkozó, nagy kritikai port felvert életrajzi írásokat Szellemi kincsesbánya ez — értekét, jelentőségét a megye közművelődésére gyakorolt Kuba irodalmának és mű­vészetének 130 ismert képvi­selője vett részt a kubai kul­turális napokon, melyet a Szovjetunió mind a 15 köztár­haitása fogja majd mindnyá­junknak. jelezni. A kalapács aló került gyűj­temény Takács Ödön hajdani könyvszer etetőről tanúskodik. Ki volt ő, nem tudjuk, a ka­talógus erről már nem tesz említést. Beszerzései az 1940-es évek végén zárultak — a további gyűjtés és a kiegé­szítés már az új tulajdonos, a Nógrád megyei múzeum i gaz­gatóság feladata. Az aukción részt vett kis küldöttség a Ma- dáoh-anyag megszerzése mel­lett más gyarapítást is vég­zett: megvásárolták az 1861-es országgyűlés nevezetesebb szónoklatait tartalmazó kora­beli kötetet, amelyben Madách Imre, Balassagyarmat város képviselője Eötvös Józseffel, Deák Ferenccel, Teleki Lász­lóval szerepel együtt. Ugyan­csak Salgótarjánba került az árverés anyagából a Nemzeti Újság 1923-as Madádh-emlék- száma és a palócföld másik nagy rrószülöttének, Mikszáth Kálmánnak első műve, az. 1881-ben kiadott, A tót anya™ fiák című novellas kötete, ez ma már szintén ritkaságnak számit. A jól siifcerfflM: vásárlás nem véletlen, alkalmi beszerzés, hanem a céltudatos és átgon­dolt gyarapítási terv egyik mozzanata. Ezért joggal bú­csúzhattunk így egymástól? Viszontlátásra, az 1974 tava- szán esedékes következő könywaiukoión! Herényi Ferenc sasiágában megtartottak. Ä fesztivált a Moncada-ikaszar- nya ostromának 20. évforduló­ja alkalmából rendezték meg. Ezzel az ostrommal kezdődött Kubában a fonradalom. Emlékek... Kubai kulturális napok

Next

/
Oldalképek
Tartalom