Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-21 / 272. szám

Hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodik a Bissau-Guinea Köztársaság párt* és ál­lami küldöttsége. A delegációt Luis Cabral, a köztársaság államtanácsának elnöke, a Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigctek Afrikai Függetlenségi Pártiának (PATGC) főtitkár­helyettese vezeti. A képen (jobbról balra) B. N, Ponomarjov, az SZKP KB titkára, Nyiko- laj Podgornij, a Legfelsőbb Ta nácg Elnökségének elnöke és Luis Cabral Kissinger és az olaj Kissinger külügyminiszter kedden délelőtt a szenátus külügyi bizottságának zárt ülé­sén számolt be közel-keleti fő­városokban, illetve Pekingben, Tokióban és Szöulban folyta­tott tárgyalásairól. A külügy­miniszter ezután az amerikai olajipar vezetőivel találkozott, hogy megvitassa velük az arab olaj embargó, illetve az ameri­kai, nyugat-európai és a japán energiaválság külpolitikai vo­natkozásait A közel-keleti konfliktus rendezésének problémája mindinkább összefonódik az amerikai energiaválság gaz­dasági kihatásaival. A New York-i értéktőzsdén hétfőn történetének nagyságrendben az ötödik legsúlyosabb árfo­lyamveszteségét szenvedte el. (MTI) Közlemény Brezsnyev és Marchais megbaszétéseiröt Le on y id Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára november 18-án és 19-én találkozott Georges Marchais-val, a Francia Kom­munista Párt főtitkárával. A találkozón részt vett Borisz Ponomarjov, az SZKP Politi­kai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára és Jean Kanapa, a Francia Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság külügyi osztályának vezetője. A meleg, elvtársi hangulatú megbeszélés során a kérdések átfogó köréről folytattak véle­ménycserét. Leonyid Brezsnyev és Geor­ges Marchais tájékoztatták egymást pártjuk tevékenységé­ről. Megerősítették, hogy vál­tozatlan a marx;zmus—leni- nizrtius, a proletár internacio­nalizmus elvein alapuló test­véri viszony az SZKP és a Francia Kommunista Párt kö­zött, és ezzel kapcsolatban le­szögezték, hogy az általuk 1971-ben és 1972-ben elfoga­dott közös dokumentumok tel­jes egészében érvényben van­nak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok, a kommunista pártok és az egész munkás- és demokrati­kus mozgalom következetes harca, az antiímperialista erők konszolidálódása az utóbbi időben pozitív eredmények­hez vezetett világszerte, azt eredményezte, hogy a békés egymás mellett élés lenini el­vei mindinkább normává vál­nak a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönös kapcsolataiban. Ugyanakkor Leonyid Brezs­nyev és Georges Marchais hangsúlyozta: az enyhülés te­rén elért sikerek semmikép­pen sem jelentik, hogy eny­hülne az osztályharc a nem­zetközi küzdőtéren. A kapita­lista országokban nem szabad eltompulnia a népek éberségé­nek az imperialista körök ar­ra irányuló kísérleteivel szem­ben, hogy megakadályozzák a CDU-kongresszus Nem adott alternatívát Bochkor Jenő, az MTI tu­dósítója jelenti: Helmuth Kohl CDU-elnök zárszavával kedden délután véget ért a nyugatnémet ke­reszténydemokraták háromna­pos hamburgi kongresszusa. A keddi tanácskozáson dél­előtt felszólalt az időközben Hamburgba érkezett Franz- Josef Strauss CSU-elnök, a ba­jor ikerpárt vezére is. A bajor politikus élesen bí­rálta ismét a koalíciós párto­kat, különösen a szociálde­mokratákat, sürgette egy cse­lekvőképes ellenzék kialakítá­sát az általa aggasztónak ne­vezett baloldali előretörés sa. szemben és távlati célul je­lölte meg az „őrségváltást”, vagyis az uniópártoknak a ha­talom csúcsaira való visszaté­rését. Strauss tagadta, hogy a bajor CSU-t nézeteltérések vá­lasztják el a CDU-tól. Beszé­dének külpolitikát részében is­mét bírálta a keleti politikát, és szidalmakkal illette a Né­met Demokratikus Köztársasá­got. Elmarasztalta az NSZK nyugati politikáját is, mond­ván. hogy Nyugat-Németor- szág több európai szövetsége­sével együtt „sok szék között a pad alá került”. Felrótta a kormánynak, hogy a közel-keleti válság idején tanúsított magatartásá­val bizalmatlanságot szított az Egyesült Államok és Nyugat- Európa között. A nyugat-euró­pai egység ife csak szavakban van. meg — jelentette ki Stra­uss. Záróbeszédében Kohl CDU- eünök öcsszegezte megnyitó be­szédének mondanivalóját. Cé­lul jelölte meg, hogy sok erő­feszítéssel (tartománygyűlési választások 1974-ben és 1975- ben) készítsék elő az uniópár­tok a „fordulatot a német po­litikában”. Kohl hangsúlyozta a nyu­gatnémet haderő megerősíté­sének fontosságát, és lándzsát tört az „osztályharctól men­tes” nyugatnémet társadalom létrehozása mellett A kongresszus valamennyi szónoka kedden szinte egybe­hangzóan a kereszténydemok­rata mozgalom megújhodásá­ról beszélt. A megfigyelői: mégis jogosan tehetik fel a kérdést: egyáltalán, milyen változást hozott a kongresszus a CDU magatartásában és irányvonalában ? (MTI) feszültség további enyhülését A tárgyaló felek állást fog­laltak amellett, hogy az egész­séges nemzetközi légkör meg­teremtésében tevékenyen részt kell vennie minden országnak — nagy és a kis országoknak. Ezzel kapcsolatban elítélték az úgynevezett szuperhatalmak­ról szóló mesterkélt teóriát, mint olyan tételt, amely az enyhülés és a nemzetközi együttműködés folyamata el­len irányul.' Ismét Kijelentet'ék hogy az SZKP és az FKP megmásitha- tatlanul támogatja az arab né­pek igazságos harcát az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért és állást fog­laltaik a Biztonsági Tanács is­mert határozatainak haladék­talan megvalósítása mellett. Megállapítva, hogy a sa’ge­rn reasim durván megsérti a Vietnamra vonatkozó párizsi megállapodást, követelték an­nak szigorú betartását és meg­erősítették teljes szolidaritá­sukat a vietnami néppel. Az SZKP és az FKP nevé­ben Leonyid Brezsnyev és Georges Marchais megbélye­gezték a chilei katonai junta bűnös, törvénytelen, véres ter­rorját és kifejezésre juttatták a szovjet és a francia kommu­nisták teljes szolidaritását a chilei kommunistákkal, szocia­listákkal és az összes demok­ratákkal. Hangot adtak annak a meggyőződésüknek, hogy győzelmet arat majd a chilei nép igazságos ügye. Leonyid Brezsnyev és Geor­ges Marchais aláhúzta a Szov­jetunió és Franciaország, a szovjet és a franc1'a nép barát­sága és együttműködése fejlő­désének nagy jelentőségét Eu­rópa és az egész világ békéje szempontjából. Mint megálla- nították, nagy lehetőségei van­nak a két ország közötti együttműködés kiszélesítésé­nek és elítélték mindazt, ami mesterségesen hátráltatja e lehetőségek kiaknázását, első­sorban a burzsoá propaganda szovjetellenességének marad­ványait. Megállapították, hogy a je­lenlegi szakaszban elsőrendű jelentősége van a kommunista és munkáspártok, minden an- tiimperialista erő akcióegysége megszilárdításának a népek fő ellensége — az imperializ­mus — ellen vívott harcban, és állást foglaltak minden olyan lépés mellett, amely e cél elérésére irányul. A világ- helyzet fejlődése megköveteli a forradalmi erőktől, hogy alko­tó módon értékeljék a világ helyzetet, idejekorán vonják le a következtetéseket a világ­fejlődés új jelenségeiből, ve­gyenek figyelembe minden olyan tényezőt, amely befo­lyást gyakorol a munka és a harc helyes taktikájának és módszereinek kidolgozására. A két párt nagy jelentősé­get tulajdonít az építő széllé mű véleménycseréknek és minden demokratikus erő, be­leértve a szocialista pártok akcióeigységének az egyenjo­gúság és a kölcsönös tisztelet, az egymás bel ügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Leonyid Brezsnyev és Geor ges Marchais üdvözölték < béke erői moszkvai világkong­resszusának sikerét, amely új lendületet ad a békéért, biztonságért és a nemzetközi együttműködésért kibontako zott mozgalomnak. Kifejezték azt a meggyőző­désüket, hogy a reakció min den mesterkedése éllenére, ad­va vannak a feltételei annak hogy a jövőben is új sikerek szülessenek az enyhülésért, békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc ban. (MTI) Saigon provokál Terror, területrabló hadműveletek és rágalomhadjárat — ez Thieu, a saigoni kormányzat feje politikájának hármas tartópillére. Az 1973. január 27-én aláírt párizsi békemegállapodás óta eltelt tíz hónap alatt fokozódott a terror: Saigon az ellen­őrzése alatt álló területeken a lakosságot a legelemibb de­mokratikus szabadságjogoktól is megfosztotta. A rezsim 30 ezer embert tartóztatott le, több százezer lakost hurcolt fal­vaikból gyűtőtáborokba. Az egyezmények súlyos megsérté­sével mindössze másfél ezer politikai foglyot bocsátott sza­badon, s hozzávetőleg kétszázezret továbbra is embertelen körülmények között börtöneiben tart. Nem teljes adatok sze­rint 20 ezer politikai foglyot ismeretlen helyre hurcoltak. A saigoni tüzszünetsértések, amelyek január óta napi­renden voltak, október elején új szakaszba léptek. Thieu ok­tóber 1-én Pleikuban formális háborús felhívást intézeti hí­veihez, azzal ijesztgetve őket, hogy a DIFK általános offen- zívát készít elő 1974. elejére. Az uszító beszéd nyomán a te­rületrabló hadműveletek mind nagyobb méretet öltöttek, Saigon egyre több alakulatot, — nehéz-, légi és vegyi fegy­vert — vet be a népi erők által ellenőrzött területek és a bé­kés lakosok ellen. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány novem­ber 9-én nyilatkozatban leplezte le a világközvélemény előtt az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat manővereit. A DIFK ismételten nyomatékosan leszögezte álláspontját: szi­gorúan tiszteletben tartja és becsületesen végrehajtja a pá­rizsi megállapodás, a csatolt jegyzőkönyvek, valamint a jú­nius 13-i közös közlemény rendelkezéseit, de fenntartja ma­gának a jogos önvédelemhez, a felszabadított üvezetek, vala­mint a DIFK ellenőrizte térségekben élő lakosság életének és jogainak védelméhez való jogot. A népi erők nerp hagyják, nem hagyhatják válasz nél­kül a saigoni provokációkat. Thieu októberben kénytelen volt elismerni, hogy csapatai nagy veszteségeket szenvedtek, a hónap végén pedig menesztette több tábornokát. A tények bizonyítják: ettől nem lett ütőképesebb a hadserege. A fel­szabadító erők november 4-én Quang Dúc tartományban visszafoglalták Bu Bong és Tuy Dúc térségét, amelyet a sai­goni haderő jelentős gyalogsági, tüzérségi és légi alakulatok bevetésével korábban megszállt. Alig két napra rá a haza­fiak nagyszabású rakétatámadást intéztek Bien Hoa, Dél- Vietnam legnagyobb légi támaszpontja ellen, és több harci repülőgépet megsemmisítettek. (Erről, a Saigontól mintegy 30 kilométerre fekvő bázisról szállnak föl a békés DIFK-te- rületek pusztítására a bombázók.) Thieu nem tud győzelmet kicsikarni a fronton, pedig a repülőgépek száma alapján világviszonylatban a harmadik légierővel rendelkezik; költségvetésének 60 százalékát for­dítja hadseregére, rendőreire és a börtönökre; egymillió százezer katonának parancsol és — a Frankfurter Allgemei­ne Zeitung adata szerint — 5 milliárd dollár értékű felsze­relési tartaléka van. Ez a haderő azonban óriási potenciája ellenére sem biztosít katonai sikereket, és épp a rendszer politikai életképtelenségét bizonyítja. Kiváltképp, ha a gaz­daságra vonatkozó adatok közül is felvillantunk egyet-ket­tőt. A New York Times írja: a saigoni költségvetésnek több mint a fele Washingtonból származik. Saigonban dolgozó amerikai közgazdászok állítják: ha az USA csökkentené se­gítségét, a Thieu-rendszer összeomlana. A Financial Times- ból: az idén 60 százalékos az infláció. Az élelmiszerek ára 13 év alatt 13-szorosára emelkedett. Nguyen Huu Tho, a DNFF elnöke a közelmúltban kije­lentette a Le Monde munkatársának: „Thieu jól tudja, hogy csak az egyezmények megsértésével képes fenntartani ma­gát, és azok csupán akkor lépnek majd valóban életbe, ha ő eltűnik a színről.” B. R. Magyar felszólalás az ENSZ ben Az ENSZ-közgyűlés plená­ris ülésén felszólalt Holiai Im­re külügyminiszter-helyettes, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője, annak a szovjet ha­tározati javaslatnak a vitájá­ban, amely indítványozta, hogy a Biztonsági Tanács ál­landó tagállarjiai csökkentsék tíz százalékkal katonai kiadá­saik összegét és az így megta­karított összes egy részét for­dítsák a fejlődő országok tá­mogatására.- A magyar külügyminiszter­helyettes bevezetőben küldött­ségünk teljes támogatásáról biztosította a szovjet határo­zattervezetet és mint mondta, úgy tekinti azt, mint a nem­zetközi béke és biztonság ér­dekében tett erőfeszítést, amely a fegyverkezési ver­Alagút La Manche alatt. A franciaországi Calaisben megjelentek a bulldózerek: megkezdődtek a La Manche-csator­na alatti alagút építésének előmunkálatai. Mint ismeretes, az ezzel kapcsolatos végleges megállapodást a napokban írták alá Franciaország és Anglia képviselői Londonban Sony megfékezésére irányúi. Holiai Imre emlékeztetett az ENSZ-közgyűlés 13. üléssza­kán előterjesztett szovjet ja­vaslatra, amely annak idején a Szovjetunió, az USA és Nagy-. BritannLa számára írta volna elő a fegyverkezési költségek 10—15 százalékos csökkenté­sét és azt, hogy ily módon megtakarított összeget fordít­sák a fejlődő országok meg­segítésére. Sajnos, a javaslat akkor nem kapta meg a szükséges támogatást. Most a Szovjetunió ismét kezdemé- nyezőleg lépett fel, de meg­változott nemzetközi helyzet­ben, amelynek jellemzője az enyhülés. Ebben az összefüggésben — mutatott rá a magyar külügy­miniszter-helyettes — hangsú­lyozni kívánom, hogy a Szov­jetunió, a szocialista közösség minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy a po­litikai enyhülést összekösse a katonaival. A magyar dele­gáció vezetője teljes egyetér­tését fejezte ki azzai kapcso­latban. hogy a javaslat a Biz­tonsági Tanács valamennyi ál­landó tagjára vonatkozik, hi­szen ezek azok az országok, amelyek a fő felelősséget vi­selik a békéért és biztonság­ért, ugyanakkor ezek költik a legnagyobb összegeket a fegy­verkezésre. Korábbi és mos­tani tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy az ál­landó tagok közös akcióinak kiemelkedő fontosságuk van. Közös fellépésük ugyanakkor elősegítené a leszerelési vi­lágkonferencia összehívását is, amit egyébként a tagállamok jelentős többsége támogat. A szovjet kezdeményezés továb­bi fontos eleme —, mutatott rá Holiai Imre —, hogy rávi­lágít a nemzetközi biztonság, a leszerelés és az országok gazdasági fejlődése közti ösz- szefüggésre. Éppen ezért a magyar küldöttség teljes tá­mogatásáról biztosítja a szovjet határozati javaslatot és sürgeti a közgyűlést, halo­gatás nélkül fogadja azt el.',

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom