Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

Képernyő előtt Sorozatok fölös mennyiségben A sorozatok az utóbbi idő­ben mintha teljesen eluralnák a televízió műsorát, ami jó is meg nem is, ha úgy vesszük — műsora válogatja. Vannak például tíz-tizenkét részes vál­lalkozások, melyeket hétről hétre nagy izgalommal, érdek­lődéssel várunk, amikre jó elő­re készülünk másoknál pedig már előre bosszankodunk, hogy újból és újból értékes órákat rabolnak el a drága műsoridőből, amikor üresnek, rartalmatlann-ak érezzük a képernyő előtt töltendő estün­ket. Lassanként meglehetősen unalmassá válik, a már indu­lásakor sem túlzottan lekötő, egy érzésem szerint nagyon Vékonyka közönségré tejnek szóló. Játék a betűkkel című szellemi vetélkedősorozat, mert tulajdonképpen hiányzik belőle a versenyizgalom. Az­tán ilyen, vagy hasonló Kállai István műsora, a Hoogyan. képzeli 2073-ban?, amely az utópia csapongásainak nyit te­ret, de újra meg újra bebizo­nyosodik, hogy a képzeletünk két véglet között vetődik ide- oda: Vagy túlzottan mai való­ságunkhoz tapadunk, vagy a legvadabb fantasztikumot ke­ressük. De a csöndes unalom beletörődésével követjük most már az Iszlám című olasz do­kumentumsorozatot is, mely a téma kuriózitásait minden vo­natkozásában kimerítette, & a filmesek önismétlésre kényte­lenek, hogy betöltsék a célul tűzött sorozatszámot. És bár­mily’ érdeklődéssel kísérte is a fiatalabb korosztály az NSZK tévéfilmsorozatát, a Salto mortalét, a primitív kis mese enyhe sziruposságával hovatovább émelyítően hatott, legfeljebb a valóban látványos artistaprodukciók nyújtottak némi kárpótlást. Csak öröm­mel nyugtázhatjuk, hogy a Doriák története — legalább­is számunkra — imár lezárult. Igaztalanok volnánk viszont, ha nem állapítanánk meg, hogy vannak jelenleg Is szíve­sen várt, valóban lekötő és tar­talmasán szórakoztató soroza­tai a műsorprogramnak. Ilyen a nemrég indult, valóban nagy Fejlődtek irodalmi színpadjaink Megyei verseny Szécsényben A RENDEZÉSRE igazán nem lehetett panasszal senki: a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ dicsére­tes feltételeket biztosított az Ipoly Bútorgyár ifjúmunkás klubjában megtartott megyei irodalmi színpadok versenyé­hez. Minden a tervezett sze­rint zajlott; komplikációk nél­kül, gördülékenyen. Az Idei erőpróba két emlí­tésre érdemes előrehaladást hozott. Az egyik: volt közönsé­ge — ha nem nagyszámban is — a bemutatóknak. A pad­sorokban nemcsak a szerep­lők — mint az elmúlt évek­ben — foglaltak helyet, ha­nem néhány helybeli fiatal és egy osztályra való általános iskolás, akik a salgótarjáni Rá­kóczi úti Általános Iskolából, saját költségen utaztak a fesz­tiválra. Követendő, nemes gesztus volt részükről, ami alapján joggal hihetjük, hogy ők jelentik a fellendülő me­gyei irodalmi színpadi moz­galom friss szellemű és egész­séges erejű utánpótlását. A verseny másik pozitív tapasz­talata, amit a háromtagú szakmai zsűri — tagjai: Máthé Lajos, Éless Béla, a Népműve­lési Intézet munkatársai és Kiss Aurél, az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottsága mun­katársa — egybehangzóan meg­állapított'- de amiről magunk is meggyőződhettünk: a pro­dukcióiknak az előző éveknél magasabb színvonala, tarta­lomban, formában, színpadi megjelenítésben egyaránt. Ezt a magasabb színvonalat bizo­nyította, hogy a versenyben induló négy együttes mind­egyike továbbjutott, és ott lesz a december 7—9. között Ba­lassagyarmaton megrendezés­re kerülő irodalmi színpadi napok hagyományos országos évi versenyén. A bemutatott produkciók alapvető közös vonása volt, hogy napjaink időszerű társa­dalmi és etikai kérdéseit tár­ták fel a színpad eszközeinek segítségével. A mai falu el­lentmondásait, a régi erkölcsi normák és szokások tovább­élésének visszásságait, a ve­lük szemben álló, virágait most hajtogató új szokások meglevő rossz sallangjait pel- lengérezte ki a vanyarciak lelkes együttese. D. Kónya La­jos Színpadkép 3 felvonásban című csipkelődő írását látha­tóan nagy örömmel játszották a fiatalok, „karmesterük” a riportert megformáló színpad­vezető, Kovács Pál vezényle­tével. A darabban rejlő szati­rikus lehetőségek jobb kiak­názásával, a játék felgyorsítá­sával azonban sokkal nagyobb hatást érhetnének el a mosta­ninál. Ezt a hatást erősítené a színpadképben és — néhol — a játékban jelentkező naturá­lis elemek elhagyása is. A balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad Szako-. nyi Károly: A két róka című novelláját mutatta be a szín­pad vezetője, Molnámé, Mer- czel Erzsébetnek átdolgozásá­ban. Az ötletes rendezés ha­tásosan élt a színpadi stilizá- eió eszközével, s kellően tette nevetségessé az arra érdemes magatartásformát: a fennhé­jázó, alaptalan nagyképűsé­get. A végén azonban a kettős befejezéssel, mintha túlmagya­rázná mondanivalóját. De a jövőre nézve így is igen biz­tató a nagy múltú, az idén újjá­szervezett és megfiatalított együttes első komoly nyilvá­nos bemutatkozása. A salgótarjáni Gong Iro­dalmi Színpad vezetője, Jo­hann János dolgozta át irodal­mi színpadra Sánta Ferenc: A Müller család halála című írá­sát, amellyel az adaptáló az országos forgatókönyv- pályá­zaton második helyezést ért el. Erőt próbára tevő, nagy vállalkozás. Nem is sikerülhe­tett egyértelműen. A végki­fejletet csak magyarázó, mint sem elősegítő és siettető je­lenetek hosszadalmassága, az oratóriumszerű — statikus, kevésbé látványos — előadás­mód „elaltatják” az ember fi­gyelmét: nehezen tudja kihá­mozni a lényeget, megérteni és „magáévá tenni” Müller drámáját. A darab alapos meghúzásával, az oratorikus szerkezet oldásával, mozgal­masabbá tételével azonban kitűnő előadás produkálható. Az előadás erősségét — sze­rintünk — a kórus jelentette; mindenképpen nagyobb szere­pet bíznánk rá. Izgalmas kérdést vetett fel a szécsényi művelődési köz­pont együttese, amelynek Harm Ferenc a vezetője. Az árnyék címet viselő előadá­suk a többihez hasonlóan iro­dalmi. alapanyagból készült, s az ember nélküli árnyék gro­teszk történetével azt próbálja bizonyítani, hogy a közösség az egyéneitől különbözőt ki­taszítja magából és lehetetlen­né teszi. Izgalmas morális fi­lozófiai kérdés, de sajnos, az előadás túlmisztifikálja, túl- tragedizálja a történetet an­nak ellenére, hogy alapgondo­lata valóban drámai. DECEMBER 7-IG, az orszá­gos verseny kezdetéig három hét áll az együttesek rendel­kezésére. Ez idő alatt még van lehetőség a szükséges korrek­ciók megtételére, a játék csi­szolására. A további siker te­hát az együttesek komolysá­gán. a szorgalmán múlik. — ádám — NÓGRAD — 1973. november 20., kedd érdeklődésre számot tartó Megmérettünk és nehéznek ta­láltattunk című vállalkozás, mely amellett,, hogy jó szolgá­latot tesz az egészséges táplál­kozásra, életmódra neveié 'ben egyúttal szórakoztat is. Vagy a Magyarázom magunkat ci- tnű, vidám, rajzos, társadalom- tudományos igényű, de min­denki számára egyaránt ért­hető sorozat, továbbá a Jogi esetek fóruma, mely a társa­dalmi együttélés írott és írat­lan törvényei, paragrafusai, logi korlátái között igyekez­nek eligazítani egy-egy jel­lemző, vagy különleges eset Kapcsán. Méltán tart igényt általános figyelemre Az ár­nyak délben tűnnek el című szovjet tévéfilmsorozat is, melynek a múlt héten immár második részét láthattuk és széles társadalomképet bonta­koztat előttünk a szovjet ál­lam születésének kritikusan nehéz éveiről. Nem is a teljesség, amit az elmúlt hét alapján a különfé­le típusú és témájú tévésoro­zatokról felsoroltam, hisz’ szólni lehetne még az Ez is operett, az is operett... című Rátonyi-kreáclóról, a fiatalok Úgynevezett önismereti műso­ráról és egyebekről, de így is kitűnik, hogy kevesebb több enne ebben a .műfajban”. U- tetve igényesebb válogató«-? gondosabb szelektálásra válnia szükség, hogy kevesebbet unat­kozzunk, mozgalmasabbá és változatosabbá váljék a mű- sorkép egésze. (barna) BÉLYEGGYŰJTŐK FIGYELMÉBE Gyoraeaere Salgótarjánban A megye bélyeggyűjtő kö­reiben zajlik az élet. A közel­múltban Szécsényben, és a megyeszékhelyen, a kohászok­nál rendeztek jubileumi bé- lyegkiálLítást, ahol a gyűjtők ízléses emléklapokkal, emlék­bélyegzővel gazdagíthatták féltett kincseiket. A MABÉOSZ rendezésében december 2-án Salgótarjánban gyorscserére kerül majd sor. A gyorscsere színhelye a József Attila Megyei Művelődési Központ klubja. A gyorscseré­vel lehetőség nyílik arra, hogy a vidéki bélyeggyűjtők is ki­egészíthessék gyűjteményei­ket néhány különlegességgel. A 48. bélyegnap alkalmából a MABÉOSZ több filatelistá- nak kitüntetést adományozott. A kitüntetettek között talál­juk Dóczi Miklóst is, a kohász bélyeggyűjtő kör tagját, aki jó munkájával a MABÉOSZ bronzkoszorús jelvényét érde­melte ki. A szakmunkásképző iskolák szerepe AZ MSZMP 1972. évi okta­táspolitikai határozata a szak­munkásképzésben szükséges tennivalókról külön is részle­tesen szólt. Feladataink a szakmunkásképzésben az elkö­vetkezendő időben is ennek szellemében gyökereznek. A párt útmutatása alapján a kormány 1973. évi januári ha­tározata szól a szakmunkás- képzés irányításának új rend­jéről. Ismeretes — többi közt az is —, hogy a közvetlen irá­nyítást és tanulmányi felü­gyeletet ez év szeptember 1- től a megyei tanács vb. mű­velődésügyi osztálya végzi az érintett szakigazgatási szervek Közreműködésével. Napjainkban a népgazdaság szakemberszükségletének mintegy kétharmadát a szak­munkások adják. Az utánpót­lás bázisait a szakmunkás- képző iskolák jelentik. Indo­kolt, hogy az alapozó iskolai oktatás hatékonyságának nö­velésén túl oktatáspolitikánk másik legfontosabb területe éppen ezért a középfokú szak­mai oktatás különböző formá­inak korszerűsítése, összehan­golva — természetesen — a népgazdasági igénye’-kel. A Nógrád megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet ál­tal a munkahelyi pályaválasz­tási megbízottak részére na­pokban szervezett konzultáci­ós tájékoztatón szintén sok szó esett erről. Érthető, hiszen a megye gyorsan változó mun­kaerőigényének biztosításá­ban a szakmunkásképző isko­lák szerepe fokozódik. A szakmunkásképzés a fel­szabadulás óta megyénkben is hatalmas átalakuláson ment át. a tanoncképzés helyett szo­cialista nagyüzemi képzés alakult ki. A szakmunkáskép­zést felszabadulásunk után először az 1949. évi IV. tör­vény szabályozta. EZUTÁN — Igazodva a vál­tozó követelményekhez — az 1961. évi törvény módosításo­kat. kiegészítéseket hozott. A szakmunkásképzésről szóló VI. törvény, S a végrehajtását szabályozó rendelet a szak­munkásképzés célját abban jelölte meg, hogy az a kor technikai színvonalán álló. el­méletileg és gyakorlatilag jól képzett, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkásokat neveljen. Megszűnt a szak­mák képzésénél a túlzott sza­kosítás is (285 szakma helveí.t 186). S megkezdődött az alarr szakmai képzés, amelynek lé­nyege, hogy azonos szakma- csoporthoz tartozó tanulók képzési idejük első felében közös szakmai oktatást kap­nak, a speciális szakmai isme­reteket csak az oktatás máso­dik időszakában sajátítják el. A törvény rendelkezése tel­jes értékű, nyílt oktatási in­tézménnyé teszi a szakmun­kásképző iskolát, amely je­lenleg a szakmai képzésen túl lehetővé teszi a végzett ta­nulmányi idő beszámításával a középiskolai továbbtanulást, a szakmunkásképző iskolából középiskolába történő átlé­pést (és viszont). Jelenleg a szakmunkáskép­ző iskolákban „A”, „B”. „C” tagozaton folyik a képzés. A munkaügyi miniszter előter­jesztése alapján a kormány a napokban tárgyalta a szak­munkásképzés korszerűsítésé­nek, s anyagi ellátásának kér déseit. Bejelentette, hogy össz­hangban az állami oktatás fejlesztésével az 1975/76-os tanévtől az általános iskolát végzett fiataléit; részére tago­zat nélküli, egységes szaic­munkásképzést vezetnek be. az Ipari és mezőgazdasági szak- középiskolákban az 1974/75-ös tanévtől a szakmunkás-képe­sítés megszerzését adó okta­tást nyújtanak. Szükségessé válik a szak­munkásképzésben a létszám tervezésére jelenleg érvem­ben levő utasítás helyett új jogszabály kiadása is. Az új tervezési utasítás munkálatai folvnaik. Az 1974/75. tanévi létszám­tervjavaslat kidolgozását azonban még a most érvény­ben levő utasítás szerint kell végezni. Megyénkben évenként kö­rülbelül 2000 fiatal munkába helyezéséről gondoskodunk. Ezeknek mintegy féle szak­munkásképző iskolában végez, szakközépiskolában és gimná- zi umban 300—300, felsőfokú oktatási intézményben 100— 150. Gond a gimnáziumot vég­zett lányok elhelyezkedése akik ma még szakképzést nem igénylő helyen, általános ad­minisztrációban szeretnének elhelyezkedni, holott számos munkahely várja őket a tér melőtevékenységben. AZ IFJÚSÁGI munkaerő­gazdálkodás teendőiből is ki­veszik részüket az egy éve tevékenykedő munkahelyi pá­lyaválasztási megbízottak. Kö­zös cél, hogy a fiatalok kép­zettségűiknek és képességük­nek megfelelően helyezkedje­nek el, s beilleszkedjenek a társadalmi munkamegosztás­ba. (T.) Oviban Gereneaér Miklós t áRáDI MÄFL Meglehet, Deesewffy erre is hajlandó lett volna, ha el nem vágjuk előle az összes szám­ba vehető útirányt. Többé már a korlátozott cselekvési sza­badsággal sem rendelkezett. Hírt kapott a világosi fegyver- letételről, s úgy vélte, kiszol­gáltatott helyzetében Görgey példáját kell követnie, tehát az oroszoknak akarta megad­ni magát. Am Lúgosról nagy a távolság Világosig és egész Észak-Bánátot herceg Lich­tenstein serege uralta, Aradtól lefelé a kilencedik hadtest ki­csire zsugorodott és minden oldalról matthelyzetbe hozott körletéig. Két megoldás ma­radt, vagy az öngyilkos hősi­esség, vagy a Lichtenstein előtti kapituláció. Dessewffy az utóbbit válasz­totta. ■ár lázár Vilmos az utolsó az eátér,t^s/Vrfiban, Rá. is agyon­lövetés vár. Reggel bekötjük a szemét és legyilkoljuk. Olyasmit művelünk vele, ami­re ő, a lázadó soha sem lett volna képes. Szelíd, jóságos ember. Inkább hivatalnok volt, mint katona. Gróf Leiiningen- We6tarbuirg Károly után ő a legifjabb a büntetés elé néző lázadó vezérek közül. S az egyetlen, aki nem jutott el a tábornoki kinevezésig, sőt ez­redessé is akkor léptette elő Bem József, amikor már nem volt lehetősége más parancs­noki cselekedetre, csal? a fegy­verletételre. Harmincnégy esztendős, Nagybecsikereken született, ugyanott nevelkedett. Ifjú éve­it a harm mcrregyed :k gyalog­ezredben töltötte, ahonnan hadnagyiként szerelt le 1843- ban azzal a tudattal, hogy só­ivá többé nem lesz katona. A hadseregben szerzett műszaki képzettségére szándékozott alapítani polgári jövőjét. Visz- »zatért szülőföldjére, a Bánát­ba, megnősült, és családjá­nak Nagybecskereken terem­tett otthont Szorgalommal dolgozott hogy három gyer­meke neveléséhez biztosítsa a megélhetést. Azt hitte, végle­ges szerencsére lelt amikor főtisztviselői alkalmazást ka­pott a Központi Magyar Vas- ú [igazgatóságnál. Várakozásával ellentétben alig egy esztendő múlva meg­vált a vasútigazgatóságtól. Szeretett volna civil maradni, de az egyre zavarosabbá váló politikai viszonyok pangásra kárhoztatták a vasútépítést. Elbocsátással, vagy tetemes fi­zetéscsökkenéssel kellett szá­molnia Lázár Vilmosnak. Nem akarta megrendíteni családja anyagi biztonságát. Katona lett ismét. Mindjárt a jelent­kezéskor egy rendfokozattal magasabb rangot kapott, te­hát főhadnagyként kezdte szolgálatát a honvédseregben. Szépíteném eljárását, ha csak az anyagi meggondolá­saira figyelnék. Okom van feltételezni róla, hogy a rebel­lisekhez húzódott, s különben is épip elég rossz hírt kapott a Bánátból, különösen a rácok által gyakran szorongatott Nagybecskerekről, ahol csa­ládja élt. Az irántunk táplált érzései sem lehettek túlzottan hfzelgőek ránik nézve. Erre le­het következtetni a tényből, hogy huszonnyolc évesen, makkegészségesen, minden ko­moly indok nélkül megvált a harmincnegyedik gyalogezred­től. Amikor megindult Win-' dischgraetz a törvénytelennek deklarált magyar kormány le­törésére, Lázár Vilmos fegyver helyett műszaki eszközökkel állt elébe. Vért nem ontott, haláLba senkit nem küldött a nyílt osztrák—magyar katonai összecsapás kezdetén. Rá nem alkalmazhattuk a vádat, hogy fegyvert emelt Schwechátnál, uralkodónk hatalmára. Győr előtt irányította az erődítési munkálatokat végző utászcsa- patokat, messze a harcoló egy­ségektől. Lelkiismeretes szol­gálatáért rövidesen százados­sá léptették elő. Nem az ő fölidsánoaiin múlott, hogy vé­gül is meg kellett hajolniuk Windischgraetz túlereje előtt. Még a tél folyamán Török- szentimiiiklósig vonták vissza utászaival. Lehet, műszaki kü­lönítményét is számításba vet­ték a tervezett szolnoki csatá­ban, mégsem jutott el Lázár Vilmos a közép-itiszai, majd aa azt követő győztes ütközetek­hez. A siker megszerzésére eg'Hszer sem nyílott alkalma. (Folytatjuk) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom